Jézus-ima Máriapócson

Március 16. és 19. között Jézus-ima lelkigyakorlat volt Máriapócson. Vecsernyével vette kezdetét csütörtökön, Máriapócson az idei nagyböjti időszakban tartott Jézus ima lelkigyakorlat. Mintegy 40 fővel gyűltünk össze erre a vasárnapig tartó közös alkalomra az ország legkülönbözőbb helyeiről. A teljesség igénye nélkül említve érkeztek Debrecenből, Hajdúdorogról, Hajdúböszörményből, Nyíregyházáról és környékéről, Gödöllőről, de még Komlóról is. A résztvevők összetételét tekintve jó néhányan hosszú évek óta gyakorolják a Jézus imát és rendszeresen járnak a lelkigyakorlatokra, de szép számmal voltunk olyanok is, akik most először vettek részt ilyen alkalmon. Vacsora után mindenki bemutatkozott és röviden beszámoltunk arról, hogy mit is jelent számunkra a Jézus ima. Kocsis Fülöp, metropolita atya kérésére megfogalmaztuk a félelmeinket is, melyek velünk együtt érkeztek. Ezek után kezdődött a belső imára hangolódás, melyben sokat segített a külső elcsendesedés is, ugyanis a záró beszélgetésig nem beszélgettünk egymással, még az étkezések is teljes csendben zajlottak, csak halk egyházi zene szólt közben.

A három nap folyamán szoros időbeosztás szerint éltünk. Reggel az Utrenye után a résztvevők számára való tekintettel 2 csoportra oszlottunk, s Kocsis Fülöp érsek atya, valamint Kiss Attila sajópálfalai parókus vezetésével elindultunk arra a belső útra, amelyet Jézus jelenlétében szerettünk volna végig járni a lelkigyakorlat során. Mind a délelőtti, mind a délutáni alkalmakat rövid elmélkedésekkel vezették be az atyák, s utána 30-30 perces szakaszokban mindenki „elvonulhatott” saját belső csendjébe, hogy a Jézus ima segítségével megtalálja azt a belső békét, amelyet csak Jézus Krisztus adhat meg nekünk, mikor eltávolodnak tőlünk a gondok, s csak egyedül Jézus jelenlétében pihenhetünk. Mindez nagyon szépen hangzik, de sokszor bizony nem könnyű feladatat szabadulni a folyton jövő-menő gondolatoktól, zavaró tényezőktől. Nagy áldás, ha mégis megkapjuk azt a kegyelmet, hogy részünk lehet Jézus békéjében. Az ima befejezése után mindenkinek lehetősége volt megosztani a többiekkel a megélt tapasztalatait.

Maga a Jézus ima gyakorlása szorosan összeforrt az imaórák végzésével és a szertartásokon való részvétellel. Ezek közül külön kiemelkedik a péntek esti Előszenteltek Liturgiája, ami bearanyozta a napot s bepillanthattunk általa a Mennyország kapuján. Nem volt könnyű megszólalni ilyen élmények után a záró fórumon és szavakba önteni, hogy mit is jelentett számunkra ez a lelkigyakorlat, hogyan éltük meg a Jézus ima gyakorlását. Természetesen mindenkihez más-más módon közelít az Úr, s mi nem mindig érezzük közvetlenül az ő jelenlétét. Olykor épp csak egy lágy fuvallat képében frissíti fel a lelkünket, máskor pedig szorosan a karjaiba zár. Az is előfordul, hogy lelkileg sivatagban járunk, de akkor is tudnunk kell, hogy Ő velünk van, ahogy ebben Fülöp atya is megerősített minket.

Az imaórák közötti hosszabb szünetekben lehetőség nyílt lelki beszélgetésre és gyónásra is, aki erre igényt tartott. Ebben segítségére volt Fülöp atyának és Attila atyának Urbán Evariszt, valamint Zolcsák Miklós atya is. Miután utolsó este nagy körben megosztottuk egymással a gondolatainkat, kisebb csoportokban folyt tovább a beszélgetés. Meglepő volt, hogy akikkel addig szavak által nem találkoztunk, csak egy-egy tekintettel, azok sem voltak már ismeretlenek számunkra, hiszen mindannyian egy olyan térben töltöttünk el hosszú órákat, ahol ugyanaz volt a vendéglátónk, maga Jézus Krisztus.

Vasárnap reggel kicsit fáradtan ébredtünk a késői lefekvés után, de az előző napi esős idő után a ránk virradó gyönyörű napsütésben hamar felfrissülve érkeztünk az Utrenyére. A szertartás utáni szabad időt ki-ki sétálgatással, pihenéssel tölthette még. A Szent Liturgián újra nagy kegyelemben lehetett részünk, hiszen most volt Nagyböjt 3. vasárnapja, s hódolhattunk Jézus Keresztje előtt. Érsek atya prédikációjában külön is kiemelte, hogy aki igazi keresztényként szeretne élni, annak a keresztet is szeretnie kell, hiszen a kereszt szorosan hozzátartozik Jézushoz. Ez bizony nem könnyű feladat. Ne felejtsük el, hogy a keresztjeink megmaradhatnak egy-egy igazán feltöltődéssel járó lelkigyakorlat után is, de tudnunk kell, hogy Jézus segítségével erősek vagyunk, ezért nincs okunk a csüggedésre és az aggódásra.

Egy résztvevő