Tisztelt lelki Atya ! Azert irok mert van nagyon nyomaszto dolog amire ontol szeretnek valaszt kerni. Nem talalom a helyem ebben a gonosz vilagban egy szerencsetlen ket balkezesnek tartom magam aki mindent elront. A munkahelyen is van egy szemely aki allandoan serteget valotlansagot allit rolam raadasul szemermetlen porno jellegu megjegyzest tesz nekem amitol sokszor el tudnam hanyni magam nem ertem miert van az ilyesmi elnezve, raadasul a munkamban is csak a hibat latja es ki akar rugatni. El vagyok keseredve mert nem tudom mit tegyek. A masik nagy gondom hogy rengeteget kuzdok az onkielegites bune ellen mikor mar vegre azt hiszem na sikerult legyozni sokszor vissza esek. Annyira szegyellem magam e miatt hogy ilyen gondolat is megfordult a fejemben Jezus mit fog ehhez szolni? Szabolcs
Kedves Szabolcs! Az egyik legfontosabb mondanivalóm, hogy Istennek a szerencsétlen kétbalkezesekre is szüksége van. Vagy pontosítok: azokra is szüksége van, azokat is éppenúgy szereti, akik magukat szerencsétlen kétbalkezeseknek tartják. Nyilván megvan az oka, ha valaki így tekint önmagára. Érdemes ezt végiggondolni, kikutatni. Könnyen lehet, hogy nem kevés önbizalomhiány is ott van az okok között. Ez pedig gyakran a gyermekkori szeretethiány miatt alakult ki. Azok a személyek, akikben kevés az önbizalom, sajnos, szinte vonzák magukra azt az emberi kegyetlenséget, hogy mások rászálljanak, élvezetüket leljék abban, hogy bántják őket. Nyilván az alacsony intelligenciájú emberek vetemednek ilyen aljas magatartásra, de ez nem nagy vigasz. Mégis, egyfajta belső erőt adhat a tudat, hogy az ilyen viselkedésű emberre nincs mit adni. Lenézni éppen nem kell, az sem célravezető, de sajnálni, imádkozni érte szabad, sőt érdemes is. Ha tud érte imádkozni mint rászoruló embertársért, akkor már másként tekint rá, nem fél tőle, hanem szánja. Tanácsom még, hogy a munkahelyén, ha van erre módja, keressen egy olyan társat, lehet az férfi vagy nő, aki nagyobb megértéssel fordul Ön felé, akivel meg tudja beszélni ezt a megalázó helyzetet. Persze, nem szabad túlságosan belécsimpasztkodni lelkileg, de ez is racionális dolog, hogy könnyebb elviselni a bántást, ha van kivel megosztani. Ennél fontosabb tanácsom, hogy tartozzon valamilyen közösséghöz. Természetesen leginkább egyházi közösségre gondolok. Legyenek közösségi élményei, foglalja le magát hasznos, értékes dolgokkal. Ez egyébként az önkielégítéssel való küzdelemben is segít. Azt tudnia kell, hogy emiatt Isten nem haragszik Önre, nem veti meg, nem taszítja el. Épp ellenkezőleg, úgy fordul Ön felé, mint a legforróbban szerető barát vagy szerelmes, aki mindenben megérti.
Ha a hitében meg tud erősödni, akkor ez minden hiányosságát helyre tudja tenni. Ugyanis Isten a maga mindenható szeretetével mindent a helyére tud tenni. Ehhez, de egyébként is a lelkiállapotának megerősítése végett sokat jelenthet, ha választ egy lelkiatyát, akivel rendszeresen beszélget. Imádkozom Önért, hogy mindez sikerüljön.
Tisztelt Lelkiatya!
Sógoromék már közel 7 éve próbálkoztak a kisbabával, hogy sikerüljön.
Volt vetélés is.
De nekik nem lehet természetes úton, csak lombikkal.
És tegnap tudtuk meg ,hogy sikerült ,nagyon nagyon boldogok.Nő 40 éves,férfi 45 éves lesz.
Évekkel ezelőtt mondtam nekik ,hogy a lombik bűn,de inkább az lett ,hogy megharagudtak rám.
Nekünk 4 gyermek van nekik meg akkor egyet szeretnének csak sikerülne már és én azzal jövök ,jöttem bűn...
Teltek az évek.
Most sikerült, de őszintének kell lennem,mert Isten ismeri a szívem,én nagyon örültem,hogy megadatik nekik egy kisbaba.
Tényleg örömmel gratuláltam,mert tudom mennyit szenvedtek lelkileg testileg főleg sógornőm. Tudom bűn,de mégis ott egy baba ami akkora boldogság.
Régebben 1 válaszában azt írta minden élet ami létrejön Isten ajándéka.
Még ha bűnhöz kötődik is pl apácák megerőszakolásakor létrejött várandósság.
Ez a baba azért fogant meg végülis mert Isten akarta ő legyen így is??És ha nem sikerül nem akarja legyen?
Vagy most nem teljesen értem mert az egyház azt mondja bűn a lombik.
Segítene megértenem?
Nagyon köszönöm.
Egyik válaszában
Éppen az Ön által említett példa mutatja, hogy a bűnben fogant gyermek (mennyi ilyen van!) is Isten ajándéka, azokat a gyermekeket mind akarta Isten, de a bűnt nem, ami odavezetett. Lássuk be, itt megáll az emberi logika, ezt mi nem tudjuk megmagyarázni sem megérteni. De most már, hogy megszületett, vagy hamarosan megszületik ez a gyermek, ezt a kérdést feszegetni teljesen hiábavaló, sőt, azt mondhatom, most már ez volna bűn. Ennek már semmi jelentősége nincsen. Örüljünk a gyermek megfoganásának, óvjuk, védjük őt is, a szüleiket is, hogy szépen föl tudják nevelni, Isten szeretetére megtanítani. Ami súlyos kérdés lehet, hogy esetleg a lombik folyamat során létrejöttek-e még más magzatok, akik valahol a hűtőszekrényben várják a sorsukat. De ezt sem szabad sem elővenni, sem feszegetni, mert olyan nehéz erkölcsi kérdés, hogy egy egész életet súlyosan megterhelhet. Reménykedem, hogy nem maradt megfogant életke a hűtőszekrényben. Úgy tudom, ma már ezt valahogyan el lehet kerülni, legalábbis törekszenek rá. Ez a lombik-program egyik legsúlyosabb átka, amely egész egyszerűen erkölcsileg kezelhetetlen. De ismétlem, ebben az élethelyzetben, amikor már megjelent a pici baba, ezeket a kérdéseket nem szabad elővenni. Most az új gyermek van a középpontban. Ha később, akár idős korukra mint lelkiismereti teher majd újra elökerül ez a kérdés - erre számtalan példa van! - akkor kell ezzel foglalkozni, az akkori lelkiállapotot gyógyítani. Nagyon szép, tiszta és helyénvaló az a hozzáállás, amit saját lelkében érez, hogy a szülőkkel együtt tiszta szívvel örül ennek a gyermeknek.
Kedves Lelkiatya!
Az alábbi képen James Martin atya áld meg egy meleg párt, akik egymás kezét fogják: https://www.google.com/search?client=firefox-b-d&sca_esv=593323398&sxsrf=AM9HkKkW9diNU8YyFkK5jkxdHEBppFIMdA:1703372921814&q=james+martin+sj+blesses+homosexuals&tbm=isch&source=lnms&sa=X&ved=2ahUKEwj3wLLP1qaDAxUbxQIHHfzmAtgQ0pQJegQIDBAB&biw=1472&bih=620&dpr=1.3#imgrc=VD_-pKpv5Rbk4M. Ez nem kelti annak a látszatát, hogy a pap a kapcsolatot áldja meg, nem a két külön személyt, akik egyidőben kérik az áldást?
Válaszát előre is köszönöm!
Sajnos, ez nem csak a látszatát kelti, hanem pontosan azt akarja mutatni, kifejezni, hogy itt a pár megáldásáról, azaz a kapcsolatuk megáldásáról van szó. Amikor Házasság Hetén vagy más alkalommal megáldunk egy házaspárt, akkor nemde az Isten áldását nem csak a két személyre kérjük, hanem kettejük kapcsolatára is. Ezek is rövid áldások, néhány másodperc az egész, de nagyon erősek tudnak lenni. Persze, főként az áldásban részesülők hitétől függ, hogy milyen erős, milyen hatása van az áldásnak, mennyire élnek azzal a kegyelemmel, amit abban, azáltal kaptak. Azok a papok, püspökök, akik az áldások értelmezése kapcsán próbálnak érvényt szerezni a homoszexualitás elfogadtatásának szörnyű pusztítást végeznek az egyházban és az emberek gondolkodásában. Nem sokáig fog ez tartani, hiszen, mint gyökértelen ostobaság ugyanúgy szét fog porlani, mint a kommunizmus. Amikor eljött az ideje, kártyavárként omlott össze. De addig is sok pusztítást végzett, ez igaz. Így vagyunk most ezzel az új bolondériával is, a gender ideológiával. Sokkal jobb lenne, ha az Egyház nyíltan és határozottan állást foglalna vele szemben. Imádkozzunk az Egyházunk igazi megújulásáért, és tegyünk is érte, ki-ki a maga életterében!
Kedves Lelkiatya! Tegnap a kislányom megtalálta a régi fényképeimet, és többről kiderült, hogy filctollal festették. Szeretném elmenteni ezeket a fotókat, hogy amikor a lányom felnő, megmutathassam neki gyerekkori kreativitását.
De a nővérem azt mondta, hogy rossz előjel a sérült fényképek házban tartása.
Higgye az ilyen jelekben, vagy hagyja a fényképeket a házban?
Ez tiszta butaság! Semmiféle veszélyt sem egyéb hatást nem hordoznak ezek a tárgyak. Jól teszi, ha elrakja ezeket a képeket. Én is sok ilyet őrzök.
Kedves Lelkiatya és Krisztusban szeretett Testvérem! Igen, valóban ezt a Jézus-imát kerestem és hálás vagyok a segítségért. Nagyon megszerettem ezt az imádságot és a kedves Testvéremnek hála ezután is végezhetem. Köszönöm, sokat jelent számomra.
Még egyszer köszönjük neki.
A reformatusoknal hogy ertik azt hogy keresztyen ? Van ennek valami ertelme vagy csak egy szektas eltorzitasa a Kereszteny nev nek ?
Fontos tudni, hogy egész egyszerűen ez a régi magyar nyelv maradványa. Régen a katolikusok is "keresztyén" szót használták. A 18. század táján kezdték átvenni a kicsit könnyebben kimondható keresztény kifejezést. Egyfajta népi etimológiának köszönhetően, azt vélvén, hogy ennek a szónak az eredete a kereszt-ből származik. S minthogy magyar területen a protestáns polémiában erősen szerepet játszott az is, hogy lehet-e a keresztet jelképként használni vagy sem, ezért tevődött át a keresztény-keresztyén megkülönböztetés az egyházi vitákba is. Tehát mindkét szó ugyanazt jelenti, eredetileg a szláv krisztyian, azaz krisztusi szóból származik. Minthogy Magyarországon számbelileg jóval több katolikus él, mint református (az evangélikusok olykor használják a keresztény változatot is), ezért tűnik úgy, hogy a keresztény szó az elfogadottabb. Az értelmező szótárban is ez szerepel, noha megemlíti a keresztyén változatot is.
Erről egyébként részletesen olvashat a következő helyen:
https://www.nyest.hu/hirek/kereszteny-vagy-keresztyen
Az lenne a kérdésem hogy az egyházi iskolában miért nem működik minden szinten külön nemnek megfelelően wc illemhelyiség?
Illetve meddig kell várni amíg egy problémás gyermek aki a tanulást hátráltatja és másokat bánt ,továbbra is a normális gyerekek között van?
Nem tudom, hol van ilyen, de könnyen lehet, hogy a szűkös anyagi helyzet miatt nem sikerült még abban az iskolában ezt kialakítani. Minden bizonnyal keresik a módját, hogy ezt meg lehessen oldani.
Látom, hogy egyéb panaszai is vannak az iskolára. Nehéz igazságot tenni. Nem tudom, mi lehet a hátterében az illető "problémás" gyermeknek, de könnyen lehet, hogy a pedagógusok szeretnék azt a gyermeket is megmenteni. A gyermekek problémás viselkedése mögött nagyon sokszor rendezetlen családi helyzet, sok szenvedés, egészségtelen életforma van. Azt ajánlom Önnek, hogy imádkozzanak a gyermekével együtt ezért a rossz magaviseletű osztálytársáért. Adjanak hálát azért, hogy az Önök családi élete rendezett, és imádkozzanak érte, hogy a Jóisten valahogyan ennek a gyermeknek is rendezze a családi életét. Az ilyen helyzetek akár javára is válhatnak egy osztályközösségnek, ha a gyermekek összefognak, és próbálnak segíteni a rossz viselkedésű társukon, s nem csak menekülnek tőle. Persze, tudom, ez nem könnyű, de Istennek és Istennel minden lehetséges. Ezért is javaslom az imádságot.
Tisztelt Lelkiatya! Dicsértessék a Jézus Krisztust!
Egygyermekes családapa vagyok, aki halálos bűnben él, mivel gyermekem anyjával nem kötöttem házasságot. A legszomorúbb ebben az, hogy nem is tudok, mivel gyermekem anyja nem akar feleségül jönni hozzám. Számára ugyanis ez nem fontos, sem polgári, sem egyházi szempontból, és ezt értem sem teszi meg. Az oka mindennek az, hogy babonás, úgy látja szinte mindenki elválik, aki összeházasodik. Hogyan tudok kitörni a jelenlegi bűnös helyzetemből, ha ennek rajtam kívülálló okai vannak? Nem gyónhatok és nem áldozhatok, annak ellenére, hogy az Isten felé vezető út szempontjából ezek fontosak számomra. Vagy II. János Pál Pápa 1986-os enciklikája (ahogyan egy pap mondta nekem) kimondja, hogy az önhibájukon kívül zsákutcába került keresztények (akárcsak a házasságban elhagyottak), ha nem is minden vasárnap, de időnként szentgyónáshoz járulhatnak és gyónhatnak is. Hogyan léphetek ki a halálos bűnből, ha azt rajtam kívülálló tényezők akadályozzák? Természetesen imádkozom, hogy az a helyzet megváltozzon és házasság legyen mindennek a vége, de ha nem vezetnek próbálkozásaim eredményre, mi tévő legyek? Jelenleg családi harmóniában élünk, csak házasságon kívül. Gyónhatok, áldozhatok? Isten nem a lelkemet, a törekvéseimet, a szándékomat nézi? Csupán az objektív bűnt? Gyónhatok vagy mégsem? Válaszát előre is hálás szívvel és mély tisztelettel köszönöm! Dicsértessék a Jézus Krisztust!
Az egyház ismeri az un. gyökeres orvoslás útját. Ezt olyan esetekben alkalmazzák, amikor valami elháríthatatlan oka van annak, hogy a házasságot nyilvánosan nem lehet rendezni, holott annak jogi akadálya nem volna. Az Ön esete is hasonló ehhöz. Azért mondom csak, hogy hasonló, mert ezt általában idősebb pároknál szokták alkalmazni, amikor a két fél már sok évtizede együtt van, emberi számítás szerint már nem fognak elválni. Ilyenkor az egyház orvosolja a házassági kötelék hiányát az esküvő szertartása nélkül is. Esetleg úgy is, hogy a másik fél nem tud róla. Azonban nem vagyok bizonyos abban, hogy ezt az Önök esetében is lehet alkalmazni. Föltételezem, hogy fiatalok még. Nem kis veszélyt hordoz magában, ha arra a lépésre szánja magát, hogy kéri a gyökeres orvoslást, s ezt a megfelelő mérlegelés után a püspök meg is adja (neki van hatalma a gyökeres orvoslásra), majd ez valamikor kiderül a felesége számára, hogy titokban már össze is vannak házasodva, az ő tudta nélkül. S ekkor tör felszínre az ő buta babonássága, amely, ki tudja, milyen reakciókat vált ki belőle. Persze, az sem lehetetlen, hogy ez a titokban "megkötött" házasság olyan kegyelmeket közvetít, amelynek eredményeképpen méginkább megerősödik a kapcsolatuk. Nem könnyű ezt előre látni, ennek megfelelő döntést hozni. De szóba lehet hozni a plébános atyánál, hogy beszéljék át, esetleg a püspökség egy szakértőjét is bevonva.
Sokkal kézenfekvőbb volna a feleségét hozzásegíteni ahhoz a fontos fölismeréshöz, hogy az, hogy most bűnben élnek, sokkal veszedelmesebb, mint az a vélelmezés, hogy a templomi esküvő épp a válást segítené elő. Végezzenek erről széleskörű statisztikát, s meglátják, hogy a nem szentségi házasságban élők között több a válás. Lehet, hogy a környezetükben sok olyan szomorú esetet látnak, ahol a templomi esküvő ellenére válás lett a kapcsolatból, de ha jobban körültekintenek, akkor nem ezt az eredményt fogják látni.
A következőt tanácsolom Önnek. Először is kezdjen nagyon buzgó imádságba, hogy a felesége végre belássa, hogy sokkal több erőt jelent szentségi kötelékben és szentségekkel élni, mint vadházasságban. Megteheti azt a lépést, hogy gyökeres orvoslást kér, melynek kapcsán megvizsgálják az Önök élethelyzetét. Ha pedig a püspök mégsem adja meg erre az engedélyt, akkor marad a hívő imádság, hogy egy nap mégis megvilágosodik a felesége lelke, és rászánja magát erre a fontos lépésre.
Sajnos, addig valóban nem lehetséges Ön számára a gyónás és így a szentáldozás sem. Azt félreérthette, vagy az illető atya kifejezetten rosszul mondta, hogy néha lehetséges. Aki életállapota miatt nem részesülhet a szentségekből, annak ez alól soha nincsen kivétel, sem ünnepek alkalmával, sem zarándokhelyen.
Én azonban abban bízom, hogy sikerül mielőbb rendezni a házasságukat. Imádkozom is ezért.
Kedves Lelkiatya!
Azt írja, hogy "bűnös embereket, akár megátalkodottságban lévőket is szabad megáldani, ez valóban bátor hozzáállás, de nem ellenkezik a katolikus hittel". Mi a helyzet viszont a katolikus-ortodox párbeszéddel? Nem fogja az FS még jobban eltávolítani a két egyházat egymástól? Hilarion metropolita sokkról beszélt egy vele készült, a napokban megjelent interjúban...
Válaszát előre is köszönöm.
Sajnos, ez könnyen elképzelhető. Érdekes módon mai korunkban az ökumenizmusnak nem is annyira a hittéelek közötti különbségek jelenthetnek akadályt, hanem az erkölcsteológiai különbségek. Egyes protestáns egyházak jóval távolabbra kerültek a katolikus egyháztól azzal, hogy elfogadtak bizonyos, világ diktálta hamis ideológiákat. Persze, ez azokban a protestáns egyházakban is jelentős belső feszültségeket, szakadásokat szül. A katolikus egyháznak nagy gonddal és elszántsággal kell ügyelnie arra, hogy ez a világias szemlélet nehogy teret hódítson. Itt is azt kell mondanunk, hogy egyes országokban a katolikus egyházban is elhatalmasodott ez a torz világ- és antropológiai szemlélet. Ha ez a folyamat a katolikus egyházban továbbra is teret hódít, akkor mi leszünk azok, akikkel az ortodox egyház nehezen talál közös nevezőt.
Kedves Lelkiatya! Keresztényként gyakorolhatok e olyan harcművészetet mint a Kung-fu? A fő oka kérdésemnek hogy az egyik forma gyakorlatban van egy mozdulatsor ,,Saam Pai Fut" ami magyarul azt jelenti Háromszori imádkozás Buddhához. Lelkiatya szerint, ha én nem ima szándékból csinálom a gyakorlatot, akkor elfogadható e? Válaszát előre is köszönöm!
Nem akarom egy tollvonással letörni Önben ezt a lelkesedést ezért a harcművészetért. Hozzáértők mondják, hogy sok fizikai és pszichés haszna van ezeknek a küzdő sportoknak. Én nem értek hozzá, de elfogadom, hogy ez így van. Ha az Ön hite erős, akkor ez a fohásszal összekötött mozdulat nem lehet ártalmas és káros a lelkére nézve. Két dologgal kerülheti el azt, hogy ez ártalmassá váljék. Az egyik, hogy végzi a gyakorlatot és közben mondja is (vagy csak gondolja?) hozzá, ami kell, de ennek semmiféle imádságos, lelki tartalmat nem ad. Buddhához nem lehet imádkozni, mert ő nem isten. Lehet, hogy ezt a kung-fu mestere nem nagyon tanácsolná. A másik út, hogy mindaz, ami ebben a sportban, művészetben imádság tartalmú, azt egyértelműen az élő Istenre, a Szentháromságos Istenre vagy Jézus Krisztusra irányítja. Nevezheti Istent Buddhának, és ezzel máris helyére kerül ez a néhány szó, ami ehhöz a gyakorlathoz kötődik. Ha azonban hosszabban is érezné a lelkében ezt a lelkiismereti bizonytalanságot, ha nem tisztulna ki a lelke miközben ezt a sportot űzi, akkor azt kell tanácsolnom, hogy hagyjon föl vele. Mindenképpen legyen ebben érzékeny a lelkiismerete, ne vegye félvállról. Mert valóban hordozhat veszélyt, hogy ha nem táplálja keresztény hitét, akkor ez a tevékenysége eltávolíthatja Önt Istentől. Ezt nem szabad kockáztatni. Az még a tanácsom, hogy ha kitart ebben a sportban, akkor tegye mellé, vele párhuzamosan az odaadó imádságot is. Legalább annyit imádkozzék hetente, amennyi időt fordít erre a sportra. Olykor egy nap akár több órát is? S túlzásnak tartja, hogy azért ennyit mégsem imádkozhat, én azt mondom, a lelkével legalább annyit kell törődnie, mint a testével. Ha ezt követi, valóban nagyon értékessé válik az élete a kung-fu-nak köszönhetően.
Kedves lelkiatya az utóbbi időben képtelen vagyok imádkozni, hiába érzem hogy imádkozni kéne, emiatt állandó bűntudatom van. Amióta kiderült hogy a leukémiából gyógyult gyermekem vérképe megint rossz állandó sírás van rajtam és állandóan régi katolikus énekeket hallgatok. Ez ugye nem ima? De mégis úgy érzem hogy a Szűz Anya mégis itt van velem. Segítene hogy lehetne mégis napi imát beépíteni? Mit javasol? Próbáltam a rózsafüzér imát de egyszerűen belezavarodtak a gondolataim.
Dúdolgassa nyugodtan tovább ezeket az énekeket. Ez is ima. Nagyon is. Ha csak hallgatja, az is. Most az Ön élethelyzetében ez nagy ajándék, hogy ennyi sikerül. Teljesen érthető, hogy nem jönnek a szavak. Hiszen mit is lehet ilyenkor mondani? Arra törekedjék, hogy a bizalmát, a szavak nélküli ráhagyatkozást, vagy legalábbis erre való törekvést ne engedje ki a szívéből. A sátán ugyanis pontosan ezen keresztül támad. Elképesztően kegyetlen, s amikor az ember ilyen nehéz helyzetbe kerül, akkor elemi erővel próbálja még jobban a földbe döngölni. Az Úr mindezt látja, sőt, segít is. Csak ilyenkor az ő hangját nehezebb, sokkal nehezebb meghallani. Milyen jó nekünk, hogy a Szűz Anya is a segítségünkre siet ilyenkor. Ha mégis szeretne szavakkal imádkozni, javaslom, kapcsolja be a Mária rádiót. Ott naponta többször is elmondják a rózsafüzért. Önnek nem kell mondania, csak jót tesz, ha hallja, hallgatja.
Nem vitás, ez most egy rettentő nehéz próbatétel. Bízzon a gyermeke gyógyulásában! Kérje a Mindenhatótól! Ha pedig ő mégis másként látja odaföntről, mint mi itt lent, azt is el kell tudni fogadni. De ahhoz nekünk sok időre van szükségünk. De most én sokkal inkább azért imádkozom, hogy ez csak egy próbatétel legyen, amin át kell mennie, a gyermeke pedig szépen meggyógyul. Adja Isten!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A Jézus-ima több soros változatát kereső talán ezen az oldalon lévő imádságra gondol: http://oratio.hu/l-jezus09.php
Igen, minden bizonnyal erre utalhatott a kérdező. Ez ugyan nem az általam ismert kopt imádsággal azonos, de ez is nagyon szép. Köszönjük szépen a segítséget.
Tisztelt Lelkiatya!
A Fiducia Supplicans dokumentum egyértelműen a meleg PÁROK megáldásáról is ír, a magyar katolikus püspöki kar szigorúan egyénre vonatkoztatja.
Ezt az ellentmondást fel tudja oldani nekem?
Én úgy látom, az ellentmondás inkább a szövegben van. Nagyon világos mondatokat találunk arra vonatkozóan, hogy az egyház tanításában ezen a téren nincs semmi változás, hogy a házasság csak férfi és nő között lehetséges, hogy ha történik is megáldás, az nem hitelesíti a bűnös vagy rendezetlen kapcsolatot, ami egyébként is Isten terveivel ellentétes, stb. Szóval ezek mind benne vannak a szövegben. Aki akarja, ezeket jogosan olvassa ki belőle. Én is ezt teszem, és a püspöki kar nyilatkozata is ezt a jóindulatú olvasatot alkalmazza. Viszont vannak a szövegben homályos utalások, hogy azok is részesülhetnek Isten áldásában, akik ezekben a tisztázatlan kapcsolatokban élnek. Jó lett volna, ha a szöveg csak annyit ír, hogy az ilyen emberek is részesülhetnek áldásban. Ami teljesen nyilvánvaló, hiszen a betegeknek kell az orvos, nem az egészségeseknek, épp azért kérünk áldást, mert bűnös mivoltunk miatt rászorulunk. Mivel azonban párok megáldását is emlegeti a szöveg, ezért nehéz nem észrevenni, hogy erre is nyitni próbál az útmutatás. Az FS nyilatkozat után megjelent magyarázatok sem segítenek egyáltalán ezeket az ellentmondásokat tisztázni, sőt, épp ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy tisztázás és magyarázat címén csak megerősítik ezt a másik, véleményem szerint elfogadhatatlan olvasatot. Úgyhogy nem tudok Önnek segíteni, nem tudom föloldani ezt az ellentmondást.
Kedves Lelkiatya! A Jézus-ima egy bizonyos változatát szeretném megtalálni és ebben kérném a segítségét. Találtam egy olyan változatot, amely sok sorból állt, nem merném pontosan megmondani, hogy mennyiből. Nem csak pár sor volt, hanem elég hosszú. Minden sorban Jézust szólította meg, mindegyik sorban közös volt az a rész, hogy "könyörülj rajtam, bűnösön!" de a megszólítás mindig más volt. Mindegyik sor Jézus valamilyen tulajdonságát vagy "funkcióját" emelte ki és azzal szólította meg. Sajnos nem emlékszem konkrétan egyikre sem, de olyasmik rémlenek, hogy az egyik a betegek gyógyítását említette, a másik lehet az irgalmasságot, egy másik Jézus szenvedését és sok sor volt, mindegyik más. Nem biztos, hogy volt pont ilyen, de valami ilyesmiről van szó: "Jézus Krisztus, betegek gyógyítója, könyörülj rajtam, bűnösön!" vagy "Jézus Krisztus, megtestesült Isten, könyörült rajtam, bűnösön!" vagy valami más. Nem biztos, hogy pontosak ezek voltak benne, csak illusztrálni szerettem volna, hogy körülbelül mire gondolok. Sajnos most már hiába keresek rá úgy, ahogy akkor tettem és hiába nyitnám meg azt a honlapot, amin volt, az ima nincs rajta. Más dolgok igen, de az imát hiába hozza ki a Google, mikor megnyitom, akkor "az oldal nem található". Bizonyára úgy illendő, hogy megmondjam, nem vagyok biztos abban sem, hogy katolikus oldal volt, lehet, hogy ortodox. Nagyon is lehetséges. Ennek ellenére, mivel a Jézus-ima a görögkatolikus egyházban is elfogadott, szerettem volna Önt megkérdezni, hogy esetleg ismer-e ilyen változatot, amiről én is írtam, hol találhatnám meg, az interneten vagy egy könyvben és talán azt sem árt megkérdeznem, hogy ha esetleg az általam talált ima ortodox ima, akkor egyáltalán szabad-e nekem is imádkoznom, jómagam görögkatolikus vagyok. Hálásan köszönöm ha válaszol kérdéseimre.
Sajnos közvetlenül nem tudok Önnek segíteni, én sem tudom, hol található ez az imafüzér. De hátha a lelkiatya rovat olvasói között majd lesz olyan, aki okosabb nálam e kérdésben. Annyit mondhatok, hogy a kopt rítusban szerepel olyan szertartás, amelyben Jézus nevét sokszor, az Ön által is említett módon, különböző jelzőkkel díszítve ismételgetik könyörgés formájában. Hogy ennek megvolna a magyar fordítása, arról nem tudok. Tudomásom szerint a reggeli dicséret része.
Természetesen ezeket az imádságokat mi is használhatjuk, mi is imádkozhatunk. Istennek hála, a mi korunkra már ez teljesen tisztázódott, hogy az ortodoxok nem eretnekek, nem is szakadárok, hanem testvéregyházként tekinthetünk rájuk, akik ugyannak a Krisztusi letéteménynek részesei, mint a katolikus egyház. Sokat tanulhatunk is tőlük, főként ezeket a szép imákat.
Tisztelt lelkiatya! Amikor a Pachamama szobrot ellopták a templomból és a folyóba dobták,akkor elkövették a lopás bűnét? Most Olaszországban egy betlehemben Szűz Mária mellett egy nő van kirakva szívárványos sállal,aki ezt elviszi,lopás bűnét elköveti?
Én is ezt tenném. Ez nem lopás, hiszen kinek van szüksége egy szivárványos sálra? Inkább jelképes cselekedet, amely némi bátorságot igényel, de fontos üzenetet hordoz. De reménykedem, hogy vagy Ön tudja rosszul, vagy én értem félre, hogy mit akar kifejezni az a betlehemes, ahol Mária mellett még egy női alak áll. A szentírás nem hoz ilyen elemet a betlehemi történetben. Ha viszont kétségtelenül a szent szöveg és keresztény hitünk megcsúfolására készült ez a beállítás, akkor én nem csak a sálat távolítanám el onnan, hanem az oda nem illő alakot is, vagy lerombolnám az egészet.