Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nyolc meg négy? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves lelkiatya! Sajnos egyre több embert ismerek, aki gluténérzékeny. Ez azt jelenti, hogy búzából, rozsból, készített kenyérfélét nem ehet. Az ilyen emberek hogyan áldozzanak? Még az a megoldás sem jöhet szóba, hogy a Bárányt éppen csak beletéve a Szent Vérbe, csak a Vérrel áldozzanak. Akkor mi lehet erre a megoldás? Köszönöm válaszát! Marika
Kedves Marika! Élő gyakorlat, hogy az ilyen embereket csak a Szent Vérből áldoztatjuk meg, amelyet még akkor teszünk félre a számára, mielőtt megtörténnék a Szent Testtel való egyesítés a kehelyben. Ugyanakkor ismerek olyan személyt, aki, bár súlyos mértékben glutén érzékeny, még véletlenül sem kerülhet a táplálékába glutén származék, ugyanakkor rendszeres áldozó a görögkatolikus egyházunkban. Ehhöz persze nagyon nagy hit kell, de hála Istennek, erre is van példa.
Kedves Lelkiatya! Azt olvastam egy katolikus folyóiratban,hogy ha fájdalmat okozunk valakinek, akkor nem kerülhetünk a Mennyországba, csak a tisztítótűzbe. Ez nagyon elgondolkoztatott. Sokszor akaratunk ellenére bántunk meg valakit, okozunk bánatot, váltjuk ki valaki nemtetszését? Van olyan eset is, amikor, ha engedünk valakinek, akkor mi sérülünk? (Egészségünk, munkahelyünk?) Ezzel mi a helyzet? Hogyan kell ezt értelmezni?
Hát akkor hol marad az Isten bocsánata, a megváltottságunk? Sajnos nagyon sokszor sebeket okozunk egymásnak. Szinte azt kell mondanom, ez elkerülhetetlen. Hogy halálunk után hová is kerülünk, arról nem érdemes nagyon találgatni, mert alighanem melléfogunk. Emberi fogalmaink nem képesek az odaátról bármit is hitelesen kifejezni. Szóval, miközben törekszünk az odaáti boldogságba, nem feledkezhetünk meg arról, hogy azt már itt lent kell munkálnunk. Mégpedig mások számára. Arra kell törekednünk, hogy mások számára már itt a földön is érzékelhetővé tegyük, milyen lehet a mennyország, ahol csak a végtelen szeretet uralkodik. Ezért kell törekednünk a szeretetre. Nem pedig pusztán azért, mert ez erkölcsi parancs. No most, az áteredő bűn, a rosszra hajló természetünk miatt elkerülhetetlen a szeretetlenség, a megbántás, a sebek ejtése. Miközben erre teljesen erővel törekednünk kell, mármint a szeretetre és nem a sebek ejtésére, közben arra is figyelmet kell szánni, hogy ha mégis megtörtént a megbántás, akkor utána legyen megbánás is, és főként: bocsánatkérés. Ezek mind kulcsfontosságúak. Valójában nem az nem kerülhet a mennyországba, aki bűnt követ el, hanem az, aki nem bánja meg a bűnét, aki nem kér bocsánatot - jó Istentől és megbántott embertársától. Törekedjünk tehát mind a kettőre. Mindig igyekezzünk szeretni, ezt ki is mutatni, s amikor ez nem sikerült, akkor sincs semmi vész, csak ne halogassuk a bocsánatkérést. Ebbéli törekvésünk egyébként arra is jó, hogy közben fejlődünk, egyre jobban megértjük ezeknek a folyamatoknak az értelmét, értékét. Jó kis munka ez, amit már itt a földön is lehet élvezni, s az odaáti boldogság pedig majd ráadás lesz. Nem érdemünk jutalma, hanem Istenünk érdemtelenül nekünk adott ingyenes ajándéka.
Tisztelt lelkiatya! Kérem, levelem ne jelenjen meg teljes terjedelemben. ...sok éve vagyunk házasok. Egy jó ideje a testi kapcsolatban nem sok örömöm van... Olyat is javasolnak orvosok hasonló problémákkal küzdőknek, hogy foglalkozzanak pornográfiával a testi kapcsolat előtt. Ez viszont tudtommal tilos. Mit tanácsol lelkiatya, mit tegyek?
A házastársak között a testi kapcsolat a lelki kapcsolatnak a kifejeződése. Ha nincs harmónia a testi kapcsolatban, akkor minden bizonnyal hiányosság van a lelki harmóniában is. Ezért semmiképpen sem javasolt pusztán az érzékiség fölgerjesztésével rásegíteni a testi kapcsolatra. Nem tudom, lehet, hogy az adott pillanatban nyújt - hogy úgy mondjam - technikai segítséget, de a házaséletnek ez a testi része messze több, mint pusztán technika. Az egyik legfontosabb pont, hogy tudjanak erről nyíltan beszélni. Az apróbb részletekről is, hogy mi jó és mi nem jó, hogyan tudnak egymásnak nagyobb örömet szerezni. Ez az egyszerű karácsonyi ajándékok esetében is elengedhetetlen, hát még ennél a roppan összetett, a legmélyebb érzelmi területekre vonatkozó nagy titok terén. A másik tanácsom, hogy beszéljék meg a kapcsolatukat is. (Van, hogy ebben segíteni tud egy harmadik személy. Főként hosszabb ideje házasságban élő személyeknél, akik esetleg a megszokottság, a megrögzöttségek miatt már nem tudnak egymásnak újat mondani, egymást másként látni. Holott elengedhetetlen volna ez a mindig megújulásra kész nyitottság.) Természetesen nagy megértés is szükséges a harmonikus testi kapcsolathoz. Figyelni kell egymás testi és lelki igényét, szükségét, és nem szabad önzőnek, kivált nem erőszakosnak lenni. Lassan alakul a házaspárok között ennek a szép titoknak a föltárulása. Sok házaspár számolt be már arról, hogy húsz-harminc év után is nyílt lehetőségük a testi kapcsolatuk megújítására. De csakis úgy, hogy egyben a lelki kapcsolatuk is újult, fejlődött. Szorosan összetartozik ez a kettő.
Kedves Lelkiatya. Azt szeretném kérfezni, hogy katolikus hívő használhatja a Gedeon Társaság által kiadott protestáns Újszövetség Bibliát?
Igen. Néha én is használom, mert jól elfér a zsebemben. Ismereteim szerint nem hivatalos, de megbízható fordítás.
Kedves Atya! 20 éves, dolgozó felnőtt fiammal élünk együtt, akivel jó a kapcsolatom, a kisebb nézeteltéréseket leszámítva néha. Nem szoktam beleszólni a dolgaiba. Egy dolog van amihez ragaszkodom az,az hogy a barátnő ne maradjon éjszakára nálunk. Úgy gondolom hogy ezzel helyeselném a házasságon kívüli kapcsolatukat. Én hívő (ortodox) vagyok, a családom nem vallásos. A férjem más okból, de szintén nem szeretné ha a kislány nálunk aludna. Fiam ismeri a véleményemet a házasságon kívüli kapcsolatról, elmondtam neki egyszer, amúgy nem szólok bele a dolgaiba, hogy hogyan él. Többen támadnak viszont ezért engem,(családon kívül) hogy ráerőltetem a nézetemet a gyermekemre, túlságosan konzervatív vagyok, főleg hogy rajtam kívül senki nem hívő a családban és hogy ne féljek, mert nem fogok elkárhozni emiatt. Rosszul esik, mert azt gondolom hogy részemről az idegen bűnök kategóriájába tartozna a fent említett szituáció, ha beleegyeznék. Szeretném megkérdezni, atya a véleményét. Köszönöm szépen! J.
Kedves J.! Legyen továbbra is erős! Ha kitart ebben az álláspontjában, ezzel nem csak a fiának, az ő gyermekeinek tesz jót, de az egész társadalomnak is, hogy nem hagyja terjedni a fertőt. Azt el tudom képzelni, katolikus családokban hallottam már erről, hogy olykor ott is maradhat a házban a barát vagy barátnő, de azzal a nyilvánvaló játékszabállyal, hogy nem egy szobában alszanak. Ez sem veszélytelen, de ha a fiatalok számára is nyilvánvaló a tisztaság megtartása, akkor ez lehetséges. Ha viszont közben őrködni kellene, hogy be ne menjenek egymáshoz, az mindenki számára megalázó lenne. Tehát csak olyan esetben tudom ezt elképzelni, amikor a fiatalok számára is kincs a szüzesség őrzése. Ha azonban a fia úgy szeretné a kedvese ott alvását, hogy akár egy szobában is legyenek, akkor ennek semmiképpen sem szabad teret engedni. Nagy szükség van olyan szülőkre, olyan családokra, ahol ez az érték megvan, ahol nem restellnek küzdeni is ezért. Néha küzdeni kell a fiatalokkal, küzdeni a rokonokkal, a környezettel, szinte küzdeni kell az egész világgal. De azért, mert sokan mondják, hogy a szüzesség nem érték, azért az továbbra is hazugság marad. Nem szabad engedni neki. Úgyhogy ne inogjon meg ebben, legyen továbbra is következetes és erős!
Tisztelt Atya! Az alábbi kérdésem lenne: nemrég életgyónást szerettem volna végezni, azaz ezt meg is tettem, de a gyónás után egyre több és több dolog jutott eszembe, melyet kifelejtettem és még bele kellett volna foglalni. Tudom, hogy kifelejtett bűnök is eltörlődtek, de arra jutottam, jó lenne az életgyónást megismételni, alaposabb készület után. Ugyanakkor erre a leginkább csak pár hónap múlva lesz lehetőségem, akkor tudok ugyanis rá - egy lelkigyakorlat keretében - igazán jól felkészülni. Addig viszont szeretnék még gyónni. Lehetséges-e az, hogy az életgyónásból kifelejtett bűnöket tehát nem az időrendben következő, hanem egy későbbi gyónasba, amely a már alaposabban előkészített életgyónás lesz, foglaljam bele? Előre is köszönöm.
Nem javaslom. Mármint az életgyónás megismétlését. Ez most így sikerült, nem minden tökéletes az életünkben, ezt is el kell tudnunk fogadni. Semmi biztosíték nincs arra ugyanis, hogy alaposabb fölkészülés utáni gyónást követően ne jutna később megint valami az eszébe. Nem érdemes ezeket gyűjtögetni. A gyónásnak épp az a lényege, hogy ezeket letesszük, ott hagyjuk Jézusnál. Az életgyónás valójában inkább jámborsági gyakorlat, amely jót tesz a léleknek, de a bűnök eltörlésében nincs különlegessége, éppen olyan bűneltörlő hatású, mint minden más szentgyónás. Tehát nyugodtan gyónjon és áldozzon továbbra is, ezzel föl ne hagyjon! Aztán, ha mégis késztetést érez, átbeszélheti életét újra az ottani lelkiatyával a következő lelkigyakorlaton, de ismétlem, ennek jelentősége nem sok van.
Tisztelt Lelkiatya! Rájöttem, tényleg igaz, hogy több gyűlölet van bennem mint szeretet, tele vagyok gyűlölettel, utálattal főleg mások felé. Ez ellen nem lehet mit tenni. Mikor már a saját anyukám mondja, hogy azért nem kell utálattal lenni mindenki iránt... Már Isten sem akar engem megváltoztatni. Pedig szoktam imádkozni hozzá..... :( Sokszor gondolok az öngyilkosságra. Az talán felszabadít... H.
Kedves H.! A gyűlölet méreg, amely főként azt gyilkolja, akiben van, de annak is ártalmas, akire irányul. A szeretet balzsam. Elsősorban azt gyógyítja, aki szeret, de arra is jó hatással van, akire irányul. Az embernek tehát szeretetre van szüksége, ezt Ön is jól tudja. Ha e nyilvánvaló tudás ellenére is úgy érzi, hogy nem tud szeretni, akkor meg kell keresni ennek az okát. Az Isten szeretetre teremtett minket. Mivel ezt is nagyon jól tudja, hisz éppen ezért éli meg ilyen fájdalmasan ennek hiányát, érdemes innen kiindulnia. "Mi lehet az oka, hogy bár tudom, hogy a szeretet a legfontosabb, én mégis képtelen vagyok rá?" "Miért van gyűlölet bennem, holott nekem is, a másik embernek is az volna jobb, ha a gyűlölet helyett szeretettel volnék feléje?" Tudja, itt nem elég "csak" az imádság. Föl kell tárni az okokat. Persze, ha imádkozik szeretetért, az is sokat számít, az is sokat segít, hogy megtalálja ezeket az okokat, de keresni is kell. Adott esetben akár külső segítséggel, lelki atyával vagy akár pszichológus szakember közreműködésével. Legalábbis így van, ha magunk nem boldogulunk, érdemes segítséget kérnünk. Önnek jelentős önismereti munkára van szüksége, hogy föltárja ezeket az okokat. Persze, ha föltárta, ez még nem a megoldás, de legalább tudja, merre induljon el. Az egészen bizonyos, hogy az Isten Önnek segíteni szeretne. Egyszerűen semmi oka nem lehet, hogy másként tegyen. Neki lényege a szeretet, nem is tud mást tenni, csak szeretni. Szóval, nyugodtan forduljon hozzá továbbra is, ne legyen türelmetlen. De ezt az önismereti munkát kezdje meg minél hamarabb. Az öngyilkosság pedig szintén egyszerű képlet. Az ördög leggyilkosabb kísértése. Miként a nevében is benne van. Azt hazudja, hogy odaát megnyugvás van, megszabadulás, holott a másik oldalon iszonyat van. Az itteni szenvedése végtelen szorzóval megsokszorozódik. Azt semmiképpen se válassza! Soraiból azt érzem, hogy nem rendszeresen és főként nem sokat imádkozik. Inkább imádkozgat. Ezt ne tegye! Imádkozzék forrón és állhatatosan!
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Ki szeret jobban, aki szeretet ad (tevékeny - aktív) vagy aki szeretetet befogad (elfogadó-passzív)? Magam úgy gondoltam először, hogy bármilyen szeretetet a másiktól elfogadó fél szeretete a nagyobb, aztán kicsit utána gondolva pedig, hogy nem is olyan biztos, mert hisz a másik az adásért szintén áldozatot hoz. Lehet, hogy a kettő egyensúlya lenne a legigazabb szeretet jele két ember között, akár családi, akár baráti, akár munkahelyi szál vagy kényszerhelyzet köti őket össze. Viszont azt is érzem, hogy bele lehet fáradni a csak-adásba és a csak-befogadásba is egy adott kapcsolatban. S bár alapvetően megvan bennünk, hogy ki mire hajlik inkább: tenni vagy befogadni, de hogy a másikat is megértsem, a legnagyobb szeretet az, ha feladom a megszokott szerepemet és átlépek a másikéba, hogy megérezzem a másik mit élhet át a kapcsolatukban. Mit gondol erről? Válaszát szívből köszönöm. Lívia
Kedves Lívia! Valóban, az a legnagyobb szeretet, amikor az ember önmagáról megfeledkezve befogadja a másikat, tehát nem csak adni tud, de kapni, elfogadni is. S talán ez nehezebb is, nagyobb alázat kell hozzá. Az is érdekes, hogy - mivel nem vagyunk egyformák - van, akinek ez, van, akinek az a könnyebb. Éppen ezért nem lehet megállapítani, hogy mi az értékesebb. De nagyon helyesen látja, hogy az a legjobb, ha az ember egyensúlyra törekszik, s nem ragaszkodik a sajátjához, tehát még a saját szerepéhez sem. Mindkettőre érdemes törekedni, hogy adni és kapni is tudjak, s ebben mindig a másik szükségét, képességét, alkalmasságát kell figyelembe venni. Ezt meg lehet tanulni, a szeretet ugyanis tanulható. Persze, ugyanakkor ajándék is, amelyet kérni is kell. Mindenesetre olyan képesség, adottság, amelyben folyton lehet fejlődni egészen a sírig. Vagy mit is mondok? Egészen a mennyországig.
Tisztelt Lelkiatya! Azt szeretném,megtudni,hogy Ön nem tudja hogy tudom megnézni Ferenc pápa filmjét Buanos AIRESTŐL VATIKÁNIG?
Úgy tudom, magyarul is megjelent dvd-n a film, meg is lehet rendelni: http://www.keresztenyfilmek.hu/ferenc-papa-buenos-airestol-a-vatikanig-1650?keyword=ferenc%20p%C3%A1pa
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok, és azt szeretném megkérdezni, hogy az előszenteltek liturgiájában részesülnek a hívek Krisztus testében és vérében is? Mert a tabernákulumból a pap nem csak Krisztus testét veszi ki? Az előkészületi oltárnál pedig a kehelybe önti a bort? , viszont az nem Krisztus vére, hisz nincs átváltoztatva. Köszönöm válaszát
Amikor a pap a Szent Liturgián félre teszi a Szentséget, akkor néhány csepp szent vért is helyez a Testre. Ez messziről nem látszik egyáltalán. Amikor pedig a kehelybe öntött borral egyesíti a Szent Testet, akkor a kehelybe helyezett Szent Test és a parányi mennyiségű Szent Vér az egész bor mennyiséget Vérré változtatja. De ha ezt az előkészítő mozzanatot esetleg a pap el is mulasztaná, akkor is a teljes Eucharisztiában részesülnek a hívek, amikor a borral bőségesen átitatott Szent Testet veszik magukhoz. Keleti Egyházunk nem elemezgeti az átváltozás részleteit, annak időpontját, módját, hanem megrendül a csoda előtt és azt mondja: "ez a titok nem tűr vizsgálódást". (Ez a patrisztikus mondat eredetileg az Istenszülő szűzi mivoltára vonatkozik, de ugyanúgy alkalmazható erre a titokra is.)
Tisztelt Lelkiatya! Párommal összeköltöztünk és várjuk az elsö babánkat. Anyosomék házába lakunk de ök nem velünk laknak. Nem szerettek itt lakni. Nem engedik hogy állataink legyenek,mindent megszabnak. Mit tegyek?
Nagyjából ugyanazokat tudom mondani Önnek, mint az alábbi levélírónak. Kérem, olvassa el, és fontolja meg azokat a gondolatokat.
Kedves Atya! Az a gondom,hogy a párommal külön élünk én várandos vagyok. Nem egy portán lakunk az anyosomékkal hanem ök a fö uton mi a mellékuton lent lakunk és a kert össze van nyitva. Azzal fordulok Önhöz,hogy nincs nyugtom tölük folyton dirigálnak,mikor nem vagyok itthol bejárnak a házba és kutákodnak, keresztül járnak az udvaron mindenbe bele szolnak. A párom ezt türi és inkább az ö oldalukon áll. Még azt is elnézzi hogy hazugságokat állitanak rólam a faluban. Mit tegyek? Minden nap csak idegeskedek. Köszönöm a válaszát.
Bocsásson meg az első tisztázó kérdésért. Ugyanis a "párom" kifejezés, sajnos, ma nagyon sokszor nem valódi hitvesi kapcsolatot jelent, hanem házasság nélküli összeköltözést. Bár teljesen méltatlanul, hiszen a "párom" szó az egyik legszebb kifejezése az Isten áldotta összetartozásnak. Szóval, ha még nem volnának összeházasodva Isten színe előtt, akkor ezt minél hamarabb tegyék meg, és keressék a módját a távolabbra költözésnek, lehetőleg akár másik településre is. Amennyiben pedig házasok és várják az első gyermeküket, ami hatalmas öröm, akkor is az a javaslatom, hogy költözzenek másik helyre. Ha így állnak hozzá a férje szülei, akkor abból nem sok jó remélhető a jövőben. A férjének mindenképpen az Ön pártjára kell állni. Ha ezt nem teszi, kockára teszi a házasságukat. Természetesen nagyon sok múlik az Ön magatartásán is. De ehhöz nagyon nagy lelki erő kell. Legyen határozott és szelíd, következetes és alázatos. Meg kell próbálnia kerülni az ütközéseket, ugyanakkor az sem volna jó, ha hagyná, hogy felülkerekedjenek. Ez nagyon nehéz, látszólag lehetetlen is. De Istennek minden lehetséges. Ezért a legfontosabb, hogy az ő segítségét kérje. Legyen nagyon biztos abban, hogy Isten akar és tud is segíteni Önnek ebben a nehéz helyzetben. Ha Istentől kér segítséget, akkor ő bátorságot és bölcsességet, leleményességet is ad ahhoz, hogy ezeket a "támadásokat" hogyan kezelje. A férjét is vegye rá szelíd szeretettel, hogy a párja mellé álljon, ne pedig azok mellé, akiket - a Biblia tanúsága szerint is! - el kellett hagynia ahhoz, hogy Önnel összekösse az életét. A szülőkkel is legyen határozott, de sohasem támadó. Az alázat ahhoz kell, hogy a rágalmakat, jogtalan bántásokat higgadtan tudja kezelni. Esetleg külső személy, pl. a helyi parókus/plébános vagy más, Önt szerető, befolyásos ember segítségét is kérheti, hogy jobb belátásra bírja a férjét és az ő szüleit. De a legbefolyásosabb maga az Úr Jézus, illetve még az ő Édesanyja, a pócsi Mária. Őt is vonja be ebbe a nehéz családi helyzetmegoldásba! S minthogy egy családba tartozunk, én is imádkozom Önért.
Tisztelt Atya! Egy nehéz döntésben szeretnék segítséget kérni, illetve tanácsot. Jó magam római katolikus családból származom és annak is vagyok keresztelve. Nem vagyok gyakorló hívő, amolyan útkereső féle vagyok, még nem érzem, hogy megtaláltam volna az utamat. Viszont egyre jobban kezd megtetszeni (nem épp a legtalálóbb szót használom rá ezért elnézést) a görög-katolikus ág a kereszténységben. Érdekel a teológia is és jelentkezek is felsőoktatási képzésben rá, viszont nem tudom, hogy mit válasszak. Egy számomra új és nem ismert dolgot (Nyíregyházi iskolát) vagy egy közeli ismertebbet (Budapest) Számomra a z ismeretlen vonzóbb, de nagyobb lemondással jár, hiszen az ország másik feléről járnék oda, ha felvételt nyernék. Heteken belül meg kell hoznom a döntésemet és ez ügyben szeretnék tanácsot kérni, hogy ilyen esetben, mi a meglátása, hogy lehet helyesen dönteni? A válaszát előre is köszönöm szépen!
Bátorítom, hogy ismerkedjék meg a görögkatolikus főiskolával. Mások is vannak, akik az ország különböző pontjairól iratkoznak be oda. Van az intézménynek kollégiuma is, ha arra van szükség. A nehézségektől, áldozatoktól pedig nem kell félni. Egyrészt, azok kikerülhetetlenek is, de éppen azért, mert részét képezik az életünknek. Minél bátrabb az ember, annál nagyobb események várnak rá.
Kedves atya! Az a tapasztalatom a papok politikai megnyilvánulásaival kapcsolatban, hogy általában diszkréten kezelik ezt a témát. Az értékeket és nem a pártot dicsőítik. Van azonban egy papjuk, akinek a megnyilvánulása nem csak a politikában, hanem egyéb téren is, alpári, nem paphoz méltó. Nem jó fényt vet az egyházunkra. Üdvözlettel, F. A.
Kedves A.! Köszönjük szépen jelzését. Valóban, igaza van, egy papnak, még ha magánemberként fejti ki véleményét, akár szóban, akár a világhálón keresztül, mindig józan megfontoltsággal kell tennie, hiszen közvetve mindig az egyházat is képviseli. Továbbítottam üzenetét.
Tisztelt Lelkiatya! Ha fogok egy darab kenyeret, meg egy kis bort, mindkettő fölött külön imádkozom, illetve elmondom az átváltoztatás szavait, majd magamhoz veszem, azzal követek el bármilyen súlyos vétséget? Természetesen mindezt annak a tudatában, hogy a kenyér és a bor nem változik át, a szándék egy amolyan mélyebb lelki áldozás megteremtése lenne ezen a szimbolikus cselekedeten keresztül, egyénileg. Szabályos ez így?
Nem tudom helyeselni ezt a gyakorlatát, bár azt sem mondhatom, hogy súlyos vétséget követne el vele. Inkább értelmetlen vagy értelmezhetetlen lenne ez a cselekedet. Kérdés. hogy miért szeretne "lelki áldozásban" részesülni? Valami miatt akadályozva lenne, hogy elmenjen a Szent Liturgiára (szent misére)? A legfőbb nehézséget az "egyénileg" kifejezésben látom leginkább. Jézus azt mondja: "Amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz". (Mt 6,6). Tehát nyilván fontos szerepe van az istenkapcsolatunkban ennek az egyéni imádságnak. Az Istennel való egységnek sok módja van, és ezek nem párhuzamosan működnek, egymástól függetlenül, hanem együtt. A csendben, az egyéni imában keressük az Istennel való lelki egységet. Az Eucharisztia ünneplésében azonban úgy keressük ezt az egységet, hogy összegyűlünk a templomban, az egyházközségben. Erre is adott tanítást Jézus: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Ez egy másfajta egység az Istennel, mely a közösség révén jön létre. Mind a kettő elengedhetetlenül fontos, de a kettőt nem szabad összekeverni. Az Eucharisztia a legkiemelkedőbb módon az egység szentsége: miközben Istennel egyesülünk, az Egyházzal, annak tagjaival is egyesülünk. Ez a közösségi elem elválaszthatatlan az Eucharisztiától. Ennek csak - bocsánat a szóért - eljátszása az, hogy, ha az ember magányosan elmondja a szent mise egyes szavait. Jobb nem játszani ezzel.
    ... 3 4 5 6 7 
8
  9 10 11 12 13 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016