Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg kilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Szeretett Lelkiatyám! Olyan szomorú hogy elég sok ember a sajátos érdekét nézi, és ezért képes másoknak szomorúságot, kárt okozni. 4 hónapja kezdtem dolgozni, és egyre többször találkozok hazugsággal, jogi hiányok kihasználásával, titkolózással, önös érdekek nézésével. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ilyenbe ne folyjak bele, mindig a tiszta utat keresem és eddig sikerült is úgy vélem. Viszont egyre nehezebb ez az egész. Órási, leírhatatlan nagy áldás ez a munka nekem, viszont elég tanácstalan vagyok. Ha engem is törvénytelen szituációba akarnak rakni, olyan munkát végeztetni velem (hála Istennek törvénytelenségről nincs szó, csak a fent említettekről - legalább is úgy vélem, viszont lehet hogy törvénytelenséget is követnek) természetesen nem félek itt hagyni ezt a munkát, viszont az a baj, úgy gondolom szinte mindenhol ez megy... Nem tudom mit tegyek. A vállalat számít rám, lehet, hogy Isten azt akarja, vigyek fényt, legyek fény, a szeretet fénye, viszont egyre nehezebb, és nem tudom mit csináljak. Tudom, nem menekülhetek el a világ elől, szeretem a munkámat is. Megimádkozom a dolgot.
Valóban, nem menekülhetünk ki a világból. Ahol emberek vannak, ott hiba, hiányosság, bűn is van. Ezt nem tudjuk elkerülni, ettől csak egyedül Krisztus tud minket megszabadítani. Az a tanácsom, hogy végezze nyugodtan a munkáját. Mivel Önnek ebből semmi haszna nincsen, ezért egyáltalán nem vádolható azzal, hogy tettestárs volna. Arra törekedjék, hogy a munkáját becsületesen ellássa, s közben egyre mélyebb kapcsolatra találjon Krisztussal. Ezáltal valóban fényt, másutt nem tapasztalt szeretetet tud vinni a munkahelyére.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya. Van egy problémám, bár nem igazán tudom, hogyan nevezzem. Ha találkozok Valakivel, kezdetben jól viszonyul hozzám de egypár találkozás után úgy érzem, hogy van valami távolságtartás, alább hagy a korábbi hozzáállása a velem folytatott beszélgetésben. Nem tudom, hogy mi lehet az oka. Valamit elrontottam?! Rosszat tettem?! Bárkivel találkozok ez a folytatás. Igyekszem nem megbántani senkit, még a Lelkipásztorrommal is így van. Legalábbis úgy érzem, hogy nem bántottam meg, lehet, hogy nem igy van??? ahogy én gondolom!!! Kérem tessék szíves lenni válaszolni. Köszönöm szépen a segítséget. Miki.
Kedves Miki! Amikor azt érezzük, hogy "mindenki" így vagy úgy bánik velünk, akkor minden bizonnyal a hiba a saját készülékünkben van. Nem lehet hibáztatni az egész világot. Olyan sokféle ember van, jó is, rossz is, nyitott is, zárkózott is. Én nem ismerem Önt, ezért nem tudok segíteni, hogy mi lehet a magatartásában az az elem, amely egy idő után terhesnek tűnik mások számára. Beszélgessen erről a lelkiatyjával, vagy akár pszichológussal is beszélhet róla, hogy minél jobban megismerje saját magát, fölismerje saját gyengéit és erősségeit. Ha pszichológust keres föl, az mindenképpen keresztény legyen, s ha lehet, katolikus. Az fogja Önt leginkább megérteni és egyházunk tanításának megfelelően segíteni.
Kedves Lelkiatya!- - aggódó jelszóval Szeretném megkérdezni, miért kezelik "mostohagyermekként" a vidéki egyházközségeket,filiákat. Minden érdembeli tevékenység a nagyobb városokra koncentrálódik.Az egyházak egymással versengve, már szinte "elvilágiasodnak"! Nagyon letértünk a krisztusi útról! " Csak szájjal és szóval, de tettekkel és cselekedetekkel, nem" - vagy csak ahol pénz is van!!! Csodálkozunk, hogy elnéptelenednek a templomok? A nyáj, a pásztor után megy. " A jó pásztor otthagyja a 99-et és elmegy megkeresni az elveszett (v. eltévedt) 100.-at. Tisztelettel.
Köszönöm szépen a figyelmeztetést. Nekünk, papoknak ezt meg kell szívlelnünk. Kétségtelenül nagyobb vonzása van annak a munkának, amikor többekhez szólhatunk, több embert mozgathatunk meg, de ez nem jogosít föl arra, hogy elhanyagoljuk azokat, akik kisebb létszámban élnek az Egyházunkban. Persze, eltévedt bárány, sajnos, bőven van a nagyobb városokban is. Jól kell csoportosítanunk az erőinket. Ezért fontos, hogy mindnyájan Krisztus Egyházának élő tagjaiként éljünk és viselkedjünk. Nem lehet csak a paptól elvárni, hogy vigye előre az Egyház ügyét, hanem ebben minél több segítőtársra van szüksége. Segítsük a papok munkáját, akár ilyen figyelmeztetésekkel is, és mindenféle módon, hogy minél több emberhez eljuttathassuk Krisztus örömhírét és szeretetét!
Szeretett Lelkiatyám Meg tudna nekem magyarázni néhány Igét? Először is: 1 Korintus 14:3-35; 1 Timóteus 2:11-15; Ezek a nők egyházi szolgálataival kapcsolatosak. Mit is szabad nőknek és mit nem? Ön szerint nem szabad nőktől származó tanításokkal tölteni időnket? Valamint Máté 6:7. Szabad Istennel beszélgetnem, elmondanom naki napomat, sokat beszélnem vele? Mire utal, hogy ne szaporítsuk a szót? Ez azt jelenti ne imádkozzunk ugyan azért nagyon sokat? Magyarázatra van szükségem ezen Igékkel kapcsolatban. Köszönöm, Tisztelettel, Zoli
Kedves Zoli! Szent Pál apostol a Korintusiakhoz írt levelében hosszan és részletesen beszél arról, hogy hogyan tartsák meg a keresztények az istentiszteletet. Ebből nagyon sok mindent megtanulhatunk, mégsem követjük az ott leírt rendet a maga részleteiben. A nagyon mély teológiai tanítások mellett leginkább azt a gyakorlati következtetést vonhatjuk le a 11-től a 14. fejezetig tartó szövegből, hogy annak idején hogyan tartották ezeket az összejöveteleket. Az erre vonatkozó végső konklúzió az utolsó mondatban található: "De minden illő módon és rendben menjen végbe." (1Kor 14,40) Vannak egyéb elemek is, amelyek ma már nem tarthatók, mivel az évszázadok során sokat alakult az istentiszteleti rend, jóval mélyebbre hatolt, mint a kezdeti évtizedekben. Egyes gyülekezetek, kisegyházak szeretik szó szerint utánozni az ott leírt rendet, például a nyelveken beszélés, az egyéni imák és felszólalások lehetőségét. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a próbálkozások, bár igyekeznek hűségesek lenni a Szent Pál által lejegyzett gyakorlathoz, de éppen a lényeget hagyják el, hogy "minden illő módon és rendben menjen végbe". Alighanem ezek a gyülekezetek sem tartják továbbá azt az előírást, hogy a nők "hallgassanak a gyülekezetben", és "kérdezzék meg otthon a férjeiket". Ez is olyan elem, amely az akkori gyakorlatnak megfelelt, de ma már nem értelmezhetjük szó szerint. Ezen buzdításnak a lelkületét érdemes követni, hogy az asszonyok törekedjenek az alázatra és engedelmességre, hiszen ezek nagyon mélyen krisztusi erények. De hozzá kell tennünk, hogy ez éppen úgy a férfiakra is vonatkozik. A Timóteus levél részlete is sok korhoz kötött kulturális elemet tartalmaz. Mindazonáltal az itt található tanításnak is a lényege, a mélye ma is érvényes. Törekedjenek az asszonyom a szerény, nem hivalkodó életre, a hitben, szeretetben, szegénységben és tisztességben való előre haladásra. Természetesen itt is érvényes, hogy ez a férfiakra is vonatkozik. Nem kell tehát fölrúgnunk saját szokásainkat, kultúránkat csak azért, hogy szó szerint kövessük a Szentírásban található szavakat. Szép fejlődést élt meg az európai kultúra ezen a téren is, hogy a nőknek jóval nagyobb méltóságot adott, mint az volt az ókorban. A Mt 6,7-ben található tanácsot is a szöveg környezetében kell értelmeznünk. Itt Jézus a színleg nagyokat imádkozó farizeusok szokásaitól akar minket megóvni. Amikor a látványos, sok beszédű ima valójában az embereknek szól, azok tetszését keresi. Arra buzdít, hogy minél bensőségesebben imádkozzunk, minél mélyebben éljük meg Istennel való kapcsolatunkat. Ezért is tanít meg arra, hogy Istent Atyánknak merjük szólítani.
Hozzáfűzés a Dicsőség-köszönéses cikkhez: Lehetőségek: Dicsőítés az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek most és mindig - örökkön-örökké! Dicsőítés Jézus Krisztusnak! Dicsőségben Jézus Krisztus!
Ezt most csak közreadom, hogy mások is gondolkodhassanak ezen.
Kedves Lelki atya! Most a böjt közeledtével jó lenne ha böjti ételek receptjei kerülnének fel a honlapra. Mit együnk akkor, mikor szigorú a böjt, és mit szerdán és pénteken. Köszönettel: Csilla
Köszönjük a fölvetést. Azóta igyekszünk megjelentetni különböző recepteket. A szoros értelemben vett előírás szerint a görögkatolikusok számára évközben a pénteki napok hústalanok, böjti időben pedig a szerda és pénteki napok. Persze, ezen lehet változtatni, átváltani, más lemondásokat megfogadni. A lényeg, hogy bármit fogadunk, azt Krisztusért tegyük, az Ő szenvedéséből akarunk részt vállalni, az iránta való szeretetünket akarjuk ezzel kifejezni. Nem is annyira Neki, mint inkább magunknak...
Kedves Atya! Kérdésem az lenne, hogy a kis esti zsolozsma végezhető -e esti magánimádságként, illetve a szövege hozzáférhető -e valahol a világhálón? Amennyiben ez lehetséges, az ima szövegének elérhetőségét is szeretném elkérni. Köszönöm! B.
Igen, természetesen végezhető. Egyelőre én sem találom a honlapunkon, de megkérem a szerkesztő csapatot, hogy minél hamarabb tegyék elérhetővé. Köszönöm a gondolatot.
A magyar görögkatolikusok köszönése: Dicsőség Jézus Krisztusnak! A Bibliában meg van írva, hogy Jézus a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el (Zsid 2,9). Felesleges valakinek olyat kívánni, ami van neki. A román görögkatolikusok úgy köszönnek: Dícsérve legyen Jézus Krisztus! Ez jó, mert a Földön nem sokan dícsérik, és nem eleget dícsérik. A kérdésem: a görögöknél és az oroszoknál, hogyan van ez a köszönés. Köszönöm!
Ismereteim szerint a görögöknél és oroszoknál nem ismert ez a formula, ez jellemzően görögkatolikus sajátosság. Alighanem a latin "Dicsértessék..." köszöntésnek előbb ószláv, majd abból más nyelvekre való tovább fordítása nyomán születhetett. A görögök és oroszok a "Föltámadt Krisztus!" köszöntést használják, illetve még az oroszok nagyobb ünnepeken a "Boldog ünnepet!" kifejezést. Ha a "Dicsőség Jézus Krisztusnak!" forma fölösleges volna, akkor a latin és keleti zsolozsmában egyaránt hiába ismételgetnénk a Szentháromságos formulát: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek... Nem azért mondjuk ezt Istennek, vagy Istenről, mintha az nem volna meg neki, hanem, mert nekünk van szükségünk ennek tudatosítására. Köszöntéskor erre emlékeztetjük egymást. A dicsőítés egyik egyszerű kifejezése ez, amelyet jó, ha minél többször alkalmazunk akár a liturgikus szövegeken túl is. Szép kifejezés a római katolikusoknál használt "Dicsértessék a Jézus Krisztus!", de szerintem nem kevésbé az annak görögkatolikus változata sem.
Kedves Lelkiatya! Szeptembertől szinte majdnem folyamatosan beteg vagyok, tüdőgyulladás, hörghurut. Tudom, hogy sokan sokkal súlyosabb betegséggel küzdenek. Ne nekem van egy 2 éve fennálló alvászavaros, pánikos, depressziós gondom is, ami most az 1 hónapja való folyamatos itthonlétem miatt hatványozottan előjön. Tudom, hogy sokan imádkoznak értem és én is imádkozom gyógyulásomért, de legalább is a lelki békémért. Tegnap mondta a lányom, hogy múlt hétvégén Máriapócsra ment imádkozni értem. Járok egy egyházi közösségbe, ahol tudom, szintén imádkoznak értem. Mégsem jobb, nem érzem az ima hatását. Hova lesz akkor az a sok ima, amit értem mondanak? Azokra száll akik amúgy is gondtalanabb az élet? Nagyon el vagyok keseredve! Csak a lelki békém jönne vissza _ de úgy látszik, hasztalan kérem. Elnézést a csüggedt szavakért, de megkérdőjeleződik bennem az ima ereje.
Az ima erejét, hatásfokát sohasem tudjuk számon tartani. Nem tudjuk, hogy hol tartanánk akkor, ha éppen senki sem imádkozna értünk. Ezért nem is javaslom, hogy ezt vizsgálgassa. Úgyis hasztalan. Javaslom, hogy félretéve a betegség okozta nehézségeket, maga személyesen menjen el Máriapócsra. Ott gyónjon meg. Ha Szent Liturgián is részt tud venni, akkor áldozzon is, ha nem, akkor majd idehaza. Ez egészen biztosan jót fog tenni Önnek. Az még nem biztos, hogy egyszeriben ki is gyógyul a betegségéből, de mindenképpen enyhülni fog sok minden keserűség Önben. Hogy az Úr hogyan és mikor hallgat meg minket, mikor mit ad vagy éppen nem ad, azt megint nem tudjuk számon kérni Tőle. Higgyük el, hogy Ő jobban tudja, hogy mire van szükségünk. A gyógyulást, a békét Öbenne keressük. Ha ezt a keresést őszintén, odaadó lelkülettel tesszük, akkor meg fogjuk találni a választ, a megoldást.
Szeretett Lelkiatyám! Szeretném kérdezni, hogy Krisztus szemében van-e lelke az állatoknak, házikedvenceinkenek. MErt megrendítő gyász ért, háziállatomat lemészárolták melynek az elején fül- majd szemtanúja lettem teljes lelki megbénultságban. Hogy temessem el szeretett kedvencemet, hogy búcsúzzak el lélekben és testben tőle egy ilyen tragikus halál után, tud-e engem krisztusi módon vigasztalni, sírni sem tudok, hogy próbáljam meg feldolgozni? Ha természetes halált halt volna, például elalszik és nem kel fel többé, akkor nem is írok mert akkor rég elengedtem volna, ez az eset sajnos már évekkel ezelőtt történt és a halála kimenetele miatt nem tudom feldolgozni, jól megsiratni, kisírni magam. REmélem van kiút ebből a mélységből, s bízom benne, hogy Krisztus helyre tud állítani megbénult lelkemben. Vigasztalásra várva várom vigasztaló válaszát.
Amint írja, valószínű, a szegény pára elpusztulásának drámaisága viselte meg Önt, nem annyira a tény, hogy kimúlt. Ezért elsősorban nem az jelent Önnek vigasztalást, ha azt reméli, hogy a kiskutya is a mennybe jut, hanem ha valamiképp ezt az érzelmi sérülést tudná feledni. Föltételezem, hogy van Önben indulat azon emberi személyekkel szemben is, akik e kedves állat halálát okozták. Elsősorban ebből kellene kigyógyulnia. Tudom, nem könnyű, de amíg haragot, netán bosszút táplál a lelkében irántuk, addig bizonyára nem lesz gyógyulás ebből a szomorúságából sem. A kettő összefügg. Érdekes, sokat eláruló kifejezés, az, hogy ilyenkor az ember a mérgét nem tudja elengedni. Ez azt jelenti, hogy ezzel mérgezi saját magát, a méreganyag csak egyre gyűlik az énjében. Ezt nem szabad hagyni. A kutyájáért értelmetlen volna imádkoznia, hiszen annak nincsen lelke, nem tud üdvözülni. De Önnek odaát semmi sem fog hiányozni. Tökéletes mértékben meglesz az az öröm is, amit ez a kedves állat léte, jelenléte okoz, okozott Önnek.(Csak jussunk el oda.)
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Azt szeretném kérdezni, hogy melyik kifejezés használandó: a görögkatolikus vagy a görög katolikus, és miért?
A görögkatolikus szót egybeírjuk. Volt ebben bizonytalanság, sőt, valószínű, ma is azt mondhatjuk, hogy mind a két írásmód helyes. De a legújabb Helyesírási szabályzat már egybeírva hozza. Ezzel elkerülhetjük azt a félreértést, hogy összekeverjenek bennünket a Görögországban élő római katolikusokkal, hiszen ők görög katolikusok. Indok még, hogy bár ugyanarról van szó, mint a római katolikus esetben, de ott a rítust jelző szó képzővel van ellátva, ezért indokolt ott a különírás, míg a görögkatolikusban a rítus jelzője nem képzővel ellátott szó, ezért lehet egybeírni. Van még néhány egyéb nyelvi indok is, amely magyarázza, hogy miért írjuk egybe a görögkatolikus szót. (Most látom, hogy a Word szerkesztő program még nem tudja, hogy ez a szó egybeírandó. Ne higgyünk neki!)
Kedves Lelkiatya! Miért nem vagyok elégedett az életemmel? 25 éves leszek a nyáron és még másfél évet végig kell csinálni a felsőoktatásba. Nincs párkapcsolatom, (még nem is volt), szép se vagyok, elvégeztem egy kétéves iskolát amivel még nem próbáltam munkát keresni mert úgy gondolom, hogy az semmi. Sokan nem néznek semmibe se. Nekem nagy erőfeszítésembe tellett megcsinálni egy nyelvvizsgát, meg egy jogosítványt. Nem vagyok az a szerencsés fajta, akinek könnyen sikerülne akármi. A barátaimnak csak arra kellettem, hogy szórakozzanak rajtam. Az egyik ismerősöm szerint arany életem van, mert egészséges vagyok , de ennek ellenére sem tudok örülni semminek, irigy vagyok a hasonló korú ismerőseimre.
Kérdezem, szokott-e Ön imádkozni. Szokott-e hálát adni? Ha tán nem, akkor javaslom, hogy kezdjen bele. Ez a legjobb terápia az önelégedetlenség ellen. Bizonyosan vannak hiányosságai, de minden bizonnyal vannak értékei is. Aki elégedetlen önmagával, annak nem az élete hiányos, hanem a látása. Nem veszi észre a saját értékeit. Ha belekezd a rendszeres hálaadásba, minden nap megkeresi, hogy aznap mit kapott, mit köszönhet meg az Úrnak, akkor lassan átformálódik a gondolkodása, tisztul a látása, hogy bizony, sok minden van, ami miatt akár örülhetne is, boldog is lehetne. Elsősorban nem az életünket kell megváltoztatnunk, hanem a látásunkat. Van milliomos, aki szomorúan él, és van földönfutó szegény, aki vidáman. Nem attól függ a lelkiállapotunk, hogy mink van, hanem, attól, hogy mit látunk. Mindenképpen javaslom Önnek ezt a szemléletváltást, mert ha így marad, félő, hogy nem is lesz barátja, nem lesz öröme később sem, hiába sikerül esetleg mégis egy-két dolog. Az pedig még nagyobb lépés lesz, amikor hálát fog tudni adni azért is, mert az ismerősének valami sikerült. Javaslom, tehát, gyakorolja a hálaadást.
Szeretett Lelkiatya! Kérem magyarázza el a következő Igét: "4Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. 5Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. 6De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. 7" Kiv 20:4-7 Ez csak a bálványimádásra vonatkozik? Tehát régen amikor faragott emberi alkotásokat istenként tiszteltek? Őszintén összezavarodtam. A fotózás, mai művészetekre ez nem vonatkozik, ugye? A fotózás a hő hobbim. Fotókat készíteni ugye nem számít bűnnek?
Az ószövetségnek ez a tiltó parancsa kifejezetten a bálványok készítésére vonatkozott. És vonatkozik ma is. Ma sem szabad semmi olyan emberi alkotást készíteni, amit bálványként Isten helyébe akarnának tenni. Itt nem a képalkotás tilalmáról, hanem annak imádatának tiltásáról van szó. Nyugodtan lehet szép fényképeket készíteni, ebben a mesterségben maga az Úr is gyönyörködik. Ma, az ikonok tiszteletének vasárnapján érdemes ehhöz a kérdéshöz azt is hozzáfűzni, hogy Krisztus megtestesülése óta már másként kell értelmezni a képalkotásnak ezt a tiltását. Azzal a céllal ma sem szabad képeket, szobrokat alkotni, hogy azt istenként imádja bárki is. De maga az ábrázolás ma már egyáltalán nem tiltott. Régen ennek fő alapelve az volt, hogy Istent soha nem látta senki, tehát nem is lehet hogyan ábrázolni. Mióta azonban Krisztus megtestesült, azóta láthatóvá tette magát az Isten, és amikor ikonokon ábrázoljuk, akkor ezzel a megtestesülés titkát is megvalljuk.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogy van-e lehetőség arra, hogy római katolikusként "átkeresztelkedjek" görögkatolikussá? Édesanyám görögkatolikus és leggyakrabban görögkatolikus liturgián veszek részt.
Átkeresztelkedésről szó sincsen. Az nem is lehetséges. Egyetlen egyház tagjai vagyunk, csupán eltérő rítusunk van. Ezt az átlépést rítusváltásnak szokták nevezni. Amelyet egyébként általában nem javaslunk sem egyik sem másik oldalon. Bizonyos esetekben esetleg lehet indokolt, de ezt az illetékes atyával kell megbeszélni. Egyébként sem lehetséges ilyen lépés az atyák bevonása nélkül. Azt javaslom, hogy keresse föl azt az atyát, akihöz bizalma van, el tud beszélgetni a rítus lényegéről. Ő majd tanácsot fog adni Önnek, hogy érdemes-e ilyen lépést tennie vagy sem.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, vagy inkább kérésem, hogy néhány mondatban fejtse ki, hogy miért éneklik a nagyböjt első vecsernyéjében a Húsvéti Kánon sztihiráit! Egy picit összeegyeztethetlennek tűnik liturgikailag, de ezzel együtt érzek benne két mély szimbólumot: egyrészt hogy a nagyböjtnek a próbatételei a Húsvét örömére vezetnek, másrészt hogy az Isten irgalma és megbocsátó szeretete is- amit nagyböjti gyakorlatainkban különösképpen átélhet az ember- Húsvét titkából fakad. Ez az én lelki meglátásom. Azonban kíváncsi lennék a bizánci rítusban konkrétan milyen magyarázat fűződik ehhez! Áldott Nagyböjtöt kívánok: Egy keleti lelkületből(is) táplálkozó latin paptestvér
Kedves Atya! Nagyon jól megragadta ennek a különleges dolognak a lényegét. Elvileg, látszólag még nem volna itt a helye ezeknek az énekeknek, ugyanakkor tudvalevő, hogy mindenkor a Húsvétból, a Föltámadásból élünk. Bizánci egyházunk még jobban hangsúlyozza, hogy minden vasárnap föltámadási ünnep. Még a nagyböjtben is ez ad erőt, hogy a föltámadásra készülünk. Nem olyan cél van előttünk, ami távol van tőlünk, hanem ami egyben forrás is. A "már és még nem" feszültsége is megjelenik ebben a cselekményben. Lélektani szempontból közelítve utalhatunk a Szent Liturgiánkra is. Már hittan órán tanítjuk, hogy a kezdőáldásban a pap, amikor magasra emeli az Evangéliumot és énekli: Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa..., akkor ezzel megjelöli, hogy hová tartunk, mi a célunk, hová vezet el bennünket az Eucharisztikus Liturgia. Ennek mintájára értelmezhető a nagyböjt megkezdésének küszöbén ez a (görögkatolikus) embert velejéig átjáró éneksor, amely valóban teljes egészében (elő)idézi a húsvéti éjszakát, de azzal a - szinte fájó - hiányérzettel, hogy még nem énekeljük a végső kicsengést, a "Föltámadt Krisztus"-t. Ezt főként azok értik meg, érzik át, akik jelen lehetnek ezen a szertartáson, és megélik ezt a nagy hiányt, hogy itt vége szakad az éneknek: "....gyűlölőinknek is bocsássunk meg!" Egyszersmind fölhívja arra a figyelmet, hogy ez a megbocsátás, amely itt, nagyböjt elején sarkalatos pont, majd a húsvéti örvendezésben is megjelenik. Esetleg majd vissza is emlékszünk arra, hogy e szavaknak mekkora súlya volt a böjt elején, s majd a föltámadás ünnepében sem homályosul el egy csöppet sem, hanem, mintegy beteljesedik. Mint egyébként a Föltámadáskor minden.
    ... 4 5 6 7 8 
9
  10 11 12 13 14 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016