Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennyolc meg egy? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Milyen gyakran ajanlatos a gyonas?
Természetesen személye válogatja. De még az élethelyzetektől is függ. Ami fontos, hogy rendszeres legyen, s ne a pillanatnyi lelkiállapottól függjön. Általánosságban azt lehet mondani, hogy havonta érdemes gyónni, s akkor az ember minden vasárnap áldozhat is. Ha valaki naponta jár Szent Liturgiára és naponta áldozik, az gyakrabban is gyónhat, de azért a heti gyónásnál gyakoribb túlzásnak tűnik. Bár hallottam arról hogy egyes szerzetesek naponta gyóntak. Az évi egy vagy két gyónás viszont kevés. Az csak épp arra jó, hogy meg ne haljon a lélek, a lelki élet.
Kedves Lelkiatya! Milyen egy jó keresztény? Mit szokott csinálni egész nap? Néz tévét vagy használja az internetet? Szeretnék jó keresztény lenni de nem tudom mit szokott csinálni egy ilyen ember.
Talán úgy lehetne legjobban megragadni a helyes választ, ha nem azt kérdezzük, hogy mit csinál egy keresztény, hanem, hogy amit csinál, azt hogyan csinálja. Teréz anya úgy fogalmazta meg ezt, hogy nem nagy dolgokat kell tennünk, hanem kis dolgokat nagy szeretettel. A keresztény ember ugyanazt teszi, mint minden más jó szándékú, jóra törekvő ember. Kerüli azt, hogy valakinek ártson, s keresi azt, hogy hogyan segítsen. De ez egy jó szándékú embertől is elvárható. Attól válik kereszténnyé, hogy mindent Krisztusért, Krisztusban, Krisztus által teszi. És ebben a mondatban Krisztus nevét lehetne helyettesíteni azzal a szóval, amelyet János evangélista az Istennel azonosít: Isten a szeretet. A keresztény mindent szeretettel csinál. Főként az Isten iránti szeretettel, de ezzel együtt az emberek iránti szeretettel is - a kettő együtt jár. Viszont ez a szeretet minden másra, nem emberekre, tárgyakra is kiterjedhet. A keresztény ember szereti az állatokat, szereti a természetet, szereti a művészetet, szeret mindent, ami szép, igaz és jó. Szeret mindent, amiben fölismeri az Isten ajándékát. Ha valaki úgy használja a világhálót, hogy különböző rossz tartalmakat tölt le, az nem szereti a világhálót, hanem kiszipolyozza. Persze, aki ilyen hitvány tartalmakat tölt rá, az éppen úgy, csak más irányból, de szintén visszaél vele. A világháló vagy a tévé fölfedezése is Isten ajándéka. Jól kell élni vele, hasznunkra, mások javára kell fordítani. S ez minden más földi dologra is igaz. Ha szeretne jó keresztény lenni, akkor mindazt, amit éppen tennie kell, az nagy szeretettel tegye, hálás lelkülettel. A hálás, Istenre figyelő, Isten ajándékait meglátó lélek azt is tudni, látni fogja, hogy mi az, amit nem kell, nem szabad megtennie, ami nem tetszik az Istennek, de arra is felnyílik a szeme, hogy mi kedves neki, mi az, amiben Isten is örömét leli.
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Amikor az Úr Jézus azt mondja: ?Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.? (Jn 6, 65) - akkor azt hogyan kell helyesen értenünk? Az Atyát kell hinnünk és szeretnünk elsőnek, hogy Fiának szavai a szívünkig juthassanak? Máshol azt mondja Jézus Urunk: "Senki sem juthat el az Atyához, csak általam" (Jn 14, 6). Akkor melyik van előbb? Fontos-e a sorrend, hogy az Atyát vagy a Fiát szeretem inkább? Hisz azt is mondja Jézus: "Én és az Atya egyek vagyunk" (Jn 10, 30). Miért van mégis ez a különbségtétel, ez az Istenhez való kétféle irányulás jelen az Újszövetségben? Válaszát köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka! Az Atya a Fiúval együtt a Szentlélekben készítette el a világ üdvösségének útját. Azért kell engedelmeskedni a Fiúnak, mert minden bűn lényegében engedetlenség, az üdvösség pedig a szerető, engedelmes közösség az Atyával a Fiú által a Szentlélekben. Ezért kell megismerni Isten akaratát, és ha ismerjük, akkor egyedül annak engedelmeskedni. Az Atya kéri, hogy, aki szereti Őt az szeresse a Fiút is, mert a Fiú szereti az Atyát és minket is Hozzá akar vezetni. Ő visszatért az Atyához, ahogy az Atyától eredő Szentlélek is mindig vissza is tér az Atyához a Fiú által. Ezért kell a Lélek szerint élnünk, ahogy a Fiú és az Atya is teszi. Mert csak az egyetlen jóért való közös buzgóság egyesíthet minket Istennel. Valójában ez nem pusztán kötelesség, ez vonzódás. Egész életünkben a Szentháromságos Egy Isten felé vonzódunk. S ez a vonzódás nem más, mint folyamatos lelki fejlődés, amelynek, értelemszerűen fokozatai is vannak. Ezeket a fokozatokat semmiképpen sem vélhetjük úgy, mintha a Szentháromság személyei közötti fokozatok tükörképei lennének, hisz az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyei között istenségben, hatalomban és uralomban nincs különbség. A fokozatokat kizárólag csak a mi lelki fejlődésünkre érthetjük. Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál jobban ismerhetjük meg Őt, és minél jobban ismerjük, annál jobban szerethetjük. Azonban, a mi emberi megismerő képességünk nagyon korlátozott. Még egymást sem ismerjük rendesen, nem hogy a végtelen Istent. E korlátozottság leküzdése végett Isten először prófétáin keresztül nyilatkoztatta ki magát, vagyis emberek által tette magát megismerhetővé, a Szentlélek erejében. Majd pedig közvetlenül a Fia által, az emberi megismerhetőséghez mérve, szemtől szemben mutatja meg magát. Az emberré lett Jézus Krisztus tehát az emberi módon megközelíthető, sőt az emberi módon megismerhető, és ez által az emberi módon szerethető isteni személy. Amikor Jézus arcát szeretem, Isten szemlélhető arcát szeretem, amikor Jézust ölelem, Isten megölelhető alakját ölelem, és amikor Jézus Krisztussal egyesülök az Eucharisztiában, akkor az emberi módon befogadható Istennel egyesülök. A Mennyei Atyához nincs más emberi módon megközelíthető út, csak Jézus. Ez nem korlát, és nem is szakadék a Mennyei Atya és az emberiség között, hanem ?híd?. Méghozzá ?közvetítő?. Ő a közvetítő Isten és ember között (1Tim 2,5), akit a Mennyei Atya a mi érdekünkben, végtelen emberszeretetéből adott nekünk a Megtestesült Jézus személyében. Minden ember megdicsőült állapota az lesz, amikor személyi fejlődésében a teljes Szentháromságot közvetlenül lesz képes szemlélni, ölelni, sőt a Szentháromságos Isten tölti be őt. Vagyis, ha itt a földön a Mennyei Atyát saját akaratának megfelelően akarom szeretni, akkor őt Fia által közelítem meg a Szentlélek által ránk árasztott kegyelem erejében. Ez egy felfoghatatlan és csodálatos út, amelyhez az Atya áldását, a Fiú közreműködését, a Szentlélek erejét kell kérnünk. Ez az Egyház, amely mindezt megadja nekünk.
Dicsőség Krisztusnak! Most hogy Feltámadt, hogyan köszönthetem azokat akik nem ortodoxok?
Ha szeretné és nem röstelli, mindenkit köszönthet úgy, hogy "Föltámadt Krisztus!" Szárovi Szent Szerafimnak is ez volt a szokása. Hogy ez a köszöntés kinek mit jelent, az más kérdés. De akinek nem jelent semmit, azoknak is föltámadt, azokat is megváltotta. Ezért nem kell pironkodni e köszöntéssel, hisz nem tudjuk, mikor kiben ébreszti föl a hitet ennek megvallása.
Tisztelt Lelkiatya! Imádkozásal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Hogyan lehet tökéletesen imádkozni? Imádkozom az apukámért ,a családi békéért ,a gyerekemért stb... de nem sok ez hogy ilyen sokért imádkozok? Isten nem érzi tehernek hogy ilyen sok imát füzzök hozzá? Milyen testhelyzetben lehet imádkozni, általában nem térden szoktam hanem ülve,de ugy érzem térdelve hatásosabb. Baj ha olvasom az imakönyvből akkor is van ereje az imának?
Ezek igen fontos kérdések. Köszönöm, hogy föltette, s így mások számára is van lehetőség erről néhány szóban beszélni. Helyes, ha a tökéletességre törekszik, kivált az imádság terén, de azért tudnunk kell, hogy arra itt a földön nem juthatunk el. Az imádság mindig hordoz esetlegességet, hiányosságot, gyarlóságokat. Egy másik kérdezőnek is mondtam, hogy az Úr Isten soha nem tartja soknak a kéréseinket. Sőt, buzdít is minket Jézus, hogy kérjünk. Bátran és sokat. Minél többet kérünk, minél nagyobb dolgokat, annál inkább kifejezzük, hogy hiszünk őbenne, az ő hatalmában, jóságában, szeretetében. Ezt Isten nem tehernek érzi, hanem örül annak, ha hozzá fordulunk. Kivált, ha másokért, imádkozunk. Ez az önzetlenségünket is kifejezi. Lehetőleg ne is csak azokért imádkozzunk, akiket szeretünk, akik minket szeretnek. Egy helyen kifejezetten mondja is Jézus, hogy imádkozzunk azokért, akik minket bántanak (Mt 5,44; Lk 6,28). Bármilyen testhelyzetben lehet imádkozni, de tény, hogy nem mindegyik egyformán jó. Az adott testhelyzet a mi lelki hozzáállásunkat is kifejezi, illetve arra visszahat. Lehet állva, ülve, térden, fekve, akár futás vagy úszás közben is. A térdelve végzett imádság azért tűnik hatásosabbnak, mert ez a testhelyzet hordozza leginkább az alázat lelkületét, amelyre az imádságban nagy szükség van. Az ima szövege is lehet nagyon sokféle. A saját szavainkkal mondott ima tűnik a legszemélyesebbnek, de azért az sem jó, ha csak úgy imádkozunk. Amikor imakönyvet veszünk elő, akkor általában szentek által írt imákat mondunk, s ez sokszor többet mondhat, mint amit mi a saját szavainkkal el tudunk mondani. Nagyon jó, például a zsoltárokkal imádkozni. Még az is előfordul, hogy nem is értem mindig a szövegét, mert eléggé összetett vagy régies, de még akkor is értékes imádság, mert az egyház gyakorlatában megszentelődött. Vagy a Szentírás bármely más szövegének olvasása is egyfajta imádság. Ilyenkor az Isten szavait veszem elő - a zsoltárok esetében is, hiszen sugalmazott írásról van szó - és ezeken keresztül maga Isten szól hozzám, s így nem csupán én mondok neki dolgokat, hanem arra figyelek, amit ő mond nekem. Látja, nagyon sokféle lehet az imádság. Kezdje el, ne hagyja abba, és a Lélek nagyon sok minden fölismerésre el fogja vezetni.
Tisztelt Lelkiatya! Római katolikus, fiatal vagyok. Katolikus iskolába járok, jövőre érettségizem, és úgy érzem, hogy az Isten papnak hív. Ezt a hívást már óvodás korom óta érzem. 11 éve rendszeresen ministrálok is. Szüleim egyáltalán nem vallásosak, sosem nézték jó szemmel, hogy templomba járok. Nagyszüleim vittek tesómmal együtt kiskorunkba templomba. Szüleim úgy voltak vele, ha akarunk, akkor mehetünk, ha nem nem. Nem tiltották, de nem is küldtek. Elsőáldozó és bérmálkozó is voltam tesómmal együtt. Ő bérmálkozás után abbahagyta a hitének gyakorlását, melyet nagyrészt szüleink lebeszélésének is köszönhet. Én kitartottam, hitem mellett, nem tudtak tőle eltéríteni. A hívásról még senkinek nem beszéltem, még a plébánosomnak sem, de már sokan kérdezték, nem akarok-e pap lenni, mindig elütöttem valamivel a kérdést nem akartam ezekre nyíltan válaszolni. Tán azért, mert itthon is többször piszkáltak a hitem miatt, és nem akartam, hogy kiderüljön, hogy pap szeretnék lenni. Viszont lassan tényleg beszélnem kell róla, hisz jövő ilyenkor már érettségizem. Félek tőle, hogy milyen reakciót kapok a családtól. Mit tud nekem javasolni lelkiatya mit tegyek? Hogyan mondjam majd el? Kérem imádkozzon értem.
Egészen meglepő, de azért nem ismeretlen ez a jelenség, amikor szinte semmi emberi magyarázat nem mutatható ki arra, hogyan születik meg egy papi hivatás. Amiről Ön ír, az hitelesnek tűnik, s féltő gonddal kell őriznie, ápolnia a lelkében. Azok a próbatételek, amelyeket említ, egyáltalán nem gyöngítik, sokkal inkább erősítik, erősíthetik a hivatását. Korábbi időkben ennél jóval nehezebb próbatételeket kellett elviselni, még sokkal nagyobb és szélesebb körű volt az ellenállás, a lebeszélés a papi hivatásról. Azt javaslom, hogy erről a rejtett kincsről, amit a lelkében fölfedezett, nyugodtan beszéljen a plébánosával, vagy legalábbis egy olyan atyával, akiben megbízik, akivel jó kapcsolata van. Sokat fog erősíteni, hogy nem egyedül hordozza ezt a titkot, hanem meg tudja osztani mással, aki ismeri is ezt az ajándékot. Fontos tanácsokat fog tudni adni Önnek. S amikor már egy lelkiatyával ezt megbeszélte, utána nem kell tartania attól, hogy másoknak is föltárja. Lesz, aki ellenezni fogja, talán éppen a családtagjai, de lesz, aki becsülni fogja majd ezért. De sem ez, sem az nem számít. Ne adjon az emberek véleményére, csakis az Úrra figyeljen, Jézusra, aki meghívta Önt, és erőt is fog adni ehhöz a szép hivatáshoz. Javaslom, nézze meg ezt a kis filmet, amelyet fiatalokkal készítettünk. Hátha a szentek példája, melyről ezek a fiatalok beszélnek, Önnek is erőt fog adni. https://www.youtube.com/watch?v=7IGFRhcqfMA&feature=youtu.be
Tisztelt LeLkiatya! mENNYIT LEHET IMÁDKOZNI 1 NAP? Ha imádkozom a társamért a szüleimért és hogy rendezödjön a lakhatóságunk az már túl sok? És ha valakiért akarok még imádkozni akkor az egyikről mondjak le? Isten minden imát meghallgat?
Az biztos, hogy nem lehet az Urat "túlimádkozni". Soha nincs olyan, hogy ez már sok. Sem a kérésből, sem más tartalmú imából. Ő soha nem unja meg, nem fárad bele, nem mondja azt, hogy ez már elég. Imádkozzék minél többet, minél több emberért! Nyugodtan tegyen bele az imáiba még más embereket is. Lehet akár csoportosan is imádkozni egyszerre több személyért. Ráadásul nem is kell mindig részletesen elmondani az Úrnak, hogy mit is kérünk számukra. Nyilván az Úr jobban is tudja, hogy kinek-kinek mire van szüksége. De azzal, hogy imádságban gondolok rájuk, már hozzásegítettem őket a kegyelemhöz. Jó dolog, a Lélek indíttatásának köszönhető, hogy úgy érzi, szeretne még több emberért imádkozni. Kezdje el, ne hagyja abba, s idővel maga is rá fog jönni, hogy ezt hogyan is kell csinálni. A Lélek majd megtanítja, elvezeti ezeknek a részleteknek a fölismerésére. A lényeg, hogy legyen kitartó ebben az imádságban, minden nap szánjon erre időt, s legyen minél nagylelkűbb, minél inkább a szeretettől vezetve, hogy minél több emberen tudjon segíteni. Ez a másokért végzett imádságnak a titka.
Kedves Lelkiatya! MInt ahogy írtam Önnek albérletben vagyunk és a tulajdonos minden nap valami kifogással jön szétnézni de üzenget hogy ne menjünk sehová mert jön,egész nap nem tudunk el se menni. Egyik reggel 7 órakor már jött a kisajto zárva volt igy bejött a kapun és mindenhol bejárta. Én nem szoltam neki hogy itthol vagyunk ,akkor ébredtem miért akarna olyan korán szétnézni. Hallottam hogy kifele a szomszéd ukránoknak szid minket. Ma ujra hozz vevőt megnézni a házat. Az elözö albérlő 8-9 évig lakott benne. Mióta mi itt vagyunk minden héten kerít egy háznézőt. Anyósoméktól eljöttünk mert ott se hagytak minket folyton ellenőriztek,mikor nem voltunk otthol bejártak a házba stb...( Ön tanácsára jöttünk el onnan amiért hálás vagyok Önnek) Ha most ezt a vevők megveszik nem lesz hol laknunk egy kisgyerekkel. CsOK által házat rendezünk de ahhoz is idő kell és nem biztos hogy sikerül. Kérem, imádkozna hogy sikerüljön a CSOK-os ház mert nem tudom mi lesz velünk. Ön szerint miért csinálhatja ezt a tulajdonos?(ráadásul a református egyháznál presbitri tag)Mit tehetnénk ha nem sikerül a ház nekünk akkor nem lesz házunk ,nem lesz otthonunk?! Miért jár másnaK minden nekünk meg semmi se sikerül? Van aki gazdag mindenne megvan mi meg napról napra szükösen élünk.... Elnézést,hogy hosszú lett....
Hála Istennek, egyelőre van hol lakniok, még ha nem is ideális körülmények között. (De az úgyis ritkán adatik meg, ezért arról ábrándozni nem érdemes.) Nem érdemes előrevetíteni azt sem, hogy mi lesz, ha nem lesz hol meghúzniuk magukat. Mondom, a jelen lehetőségének örüljenek és adjanak hálát. Azt szerintem is jól tették, hogy külön költöztek. Tudja, lehet, hogy ezeknek a nehézségeknek az elviselése is közelebb hozza Önöket egymáshoz. Ezért ne a hiányok, kellemetlenségek miatt keseregjen, hanem arra törekedjék, hogy együtt, egymást biztatva hordozzák ezeket a nehézségeket. A kérdésére nem tudok válaszolni, hogy a főbérlő miért akarja ellehetetleníteni a helyzetüket. Minden bizonnyal valami nem tisztességes szándék húzódik meg emögött, amit nehéz kivédeni. Itt is az a tanácsom, hogy a férjével közösen beszéljék meg ezeket, közösen hordozzák. Akkor Önök is erősebbé válnak ennek elviselésében. Esetleg megtehetik, hogy leültetik ezt az illetőt beszélgeti. Ha gyakorló keresztényről van szó, hátha készségesebben rendelkezésre áll. Próbálják meg vele átbeszélni higgadtan, tárgyilagosan a helyzetet. Hátha elárulja, hogy miért nem tetszik neki ez a dolog, miért akar rajta változtatni. Ugyanakkor közben nézelődjenek, keressenek másik albérletet is, hogy ha valóban menniök kellene, akkor mégiscsak legyen újabb kilátás. De leginkább arra hívom föl a figyelmét, hogy a férjével, gyermekükkel közösen hordozzák ezt a nehéz helyzetet minél nagyobb békével, sőt, derűvel, Lehet, azért engedi meg most ezt az Úr, mert így akar Önöknek segíteni, a bajok közös hordozásával kapcsolatukat erősíteni. Mindenért legyenek hálásak, a kicsiny dolgokért is, az apró örömökért! Ez a boldog élet titka. Higgye el, a mostani élethelyzetük is képes ezt szolgálni.
Kedves Lelkiatya! Nem szeretném, ha levelem nyilvánosságra kerülne. ... Abban is biztos vagyok, hogy Isten ezt a helyzetet is képes lesz valahogy előnyünkre fordítani, csak arra kérem az atyát, imádkozzon ön is értünk. ... Köszönettel : "M."
Kedves M.! Ahogyan kérte, természetesen imádkozom a férjéért, gyermekeikért, egész családjukért, hogy valóban Isten akarata szerint alakuljon ez a nehéz helyzetük, és azért is, hogy minél hamarabb meg is lássák, hogyan válik mindez mégis az Isten dicsőségére és mindnyájuk javára.
Tisztelt Lelkiatya! Imát szeretnék kérni Öntől! Kérem,imádkozzon az apukámért mert nagyon sokat dolgozik. Napról napra nehezebben megy neki a munka. Reggel 6 tól este 5 ig dolgozik a napon . Énis imádkozom érte. Elöre is köszönöm! Isten áldja!
Igen, kérésének megfelelően imádkozom az Édesapjáért és Önért is.
Kedves Lelkiatya! Néhány éve megszakadt egy közeli barátságom.Ami némiképp rendeződött,de nem állt helyre.Nagyon nehezen sikerült megbocsátanom amiket a barátnőm akkor mondott. Most már eljutottunk addig,hogy ha társaságban, közösségben találkozunk nem csak felszínesen beszélgetünk,írunk egymás születésnapjára.De nem keressük egymás társaságát. ... Mostmár jobb kapcsolatokat tudok kialakitani,de azt a mélységet,barátságot ami vele volt azóta se éltem át baráti kapcsolatban.Nem is vagyok benne biztos,hogy annyira szeretnék vele barátkozni.De mostanában kezdett jobbá alakulni a barátségunk.Ön szerint jobb lenne ennek véget vetni?Hogy kellene hozzáállni a dologhoz? Változtatás nélkül a régi dolgok megint előjönnének.Fájdalmat nem okozna,mert már átlátom mit miért tett az illető.De azért nem szeretnék debilnek se kiesni aki ilyen dolgokat eltűr a másiktól,mert ez nem hat egészségesen. Válaszát előre is köszönöm! Tina
Kedves Tina! Mint látja, nem írtam le minden részletet. Az a tanácsom, hogy tartsa a kapcsolatot ezzel az illetővel, mint keresztény testvérével, de ne akarja újra fölépíteni, amit korábban megéltek. Nem is lehetséges, de nem is érdemes annak múltjáról töprengeni, sem sokat tárgyalni. Az illetőnek, mint Ön jól sejti, valójában saját magával vannak problémái. Ezért nem kell őt okolni, eleget szenved ő maga is ettől. Ön már sokat tanult ebből a helyzetből. Ezeket mind raktározza is el. Lassan tanulunk bele a jó emberi kapcsolatokba. Ne zárkózzék tehát el tőle, de nem is kell különösebb barátságot keresni. Ha szüksége van Önre, javaslom, álljon rendelkezésre, de az útjaik nagyjából más-más irányt vettek. Persze, olykor imádkozzék is érte.
Tisztelt Lelkiatya! Babátvárok, azt szeetném megtudni ,hogy hogyan lehetek jó keesztény anya ? Félek nem fog szeetni templomba járni.
Mindenekelőtt tudnia kell, hogy ez az Isten ajándéka lesz, nem pedig az Ön kellő hozzáállásának eredménye. Minden az Istentől függ. A mi dolgunk, hogy együttműködjünk ővele. Ehhöz azonban mindenekelőtt arra van szükség, hogy felejtse el a félelmet. Miért kellene félni attól, hogy a gyermeke nem fog templomba járni? Miért kellene bármitől is félni? Ha félelemmel indul el, akkor eleve esélyt sem ad, hogy az Isten megadja Önnek az ajándékot. Ne féljen, bízzon! Csak így tudja Önt és gyermekét és családját megajándékozni a Teremtő. Ha Ön bízik az Istenben, akkor a gyermeke is bízni fog. Ha Ön szereti az Urat, akkor a gyermeke is szeretni fogja. Ezt borítékolhatom Önnek. Tehát sokkal egyszerűbb a dolog, mint gondolná. A gyermekeink azt veszik át, amit mi teszünk és élünk. Azt sokkal kevésbé, amit mondunk nekik. Kivált, ha az nem egyezik azzal, amit eléjük élünk. Szóval, most első dolga az legyen, hogy ezért a csodálatos kis teremtményért, akit a szíve alatt hord, köszönetet mond Istennek, és az ő gondjaira bízza. Kérje meg, hogy ő vigyázzon rá, ő nevelje, ő növelje a hitét. Ezért minden nap mondjon el egy imát. Amikor pedig világra jött a csöppség, akkor is mindig az ő jelenlétében mondja el ezt a napi imát. Külön hangsúlyozom, hogy az imát hatványozottan erősíti, ha kezdettől fogva a férjével együtt mondják. Ezt tartsa meg, tartsák meg egészen 18 éves koráig. 14 éves kortól fogva nem kell erőltetni, hogy ő is jelen legyen az imádságon, akkor is folytassák érte, ha netán makacskodik, s inkább mással foglalkozna.Az a 9 hónap + 14 év, amit vele együtt mondtak, megteszi a hatását, s ha netán konokul abbahagyná, egy idő múlva úgyis visszatér hozzá. (14 éves korig meg azért nem kell erőltetni, mert a gyermek magától is odasomfordál, odakuporodik, ahol a szülei imádkoznak.) No, most ugyanennyire fontos része a hitre nevelésnek a vasárnapi Szent Liturgia (szent mise). Ebből se engedjen egy jottányit sem, sem önmagának, sem a gyermekének. Ezt is tartsa kézben 14 éves korig. Jó volna legalább 18-ig, de tudom, hogy nem mindig sikerül. Volna még sok részlet, amelyekre most nem szeretnék kitérni, mert receptszerűen hangoznék. Ha e kettőt megtartja, az összes többit is megtalálja hozzá. Például a szentségi életet, az ima- és lelkiélet gondozását. Akarjon Ön is folyamatosan fejlődni a hitben, akkor fog a gyermeke is. Nagyon izgalmas kaland, jó utat hozzá!
Atyám! Életem egy számomra nagyon súlyos terhével keresem meg. Ezt a terhet már sok sok éve cipelem. Viselem, de vannak pillanatok amikor nagyon fáj. A saját nememhez vonzódom. (Életemben először írom le ezt , egy nem meleg fórumon. ) Félek, rettegek és tanácstalan vagyok. Most azért keresem meg, mert végképp nem tudom mit tegyek. Van egy lány az életemben, akinek a részéről érzem, hogy vonzódik hozzám. Ő egy olyan lány,akit elképzeltem, mint tökéletes nőt. Gyönyörű, vallásos, jó a humora, azonos érdeklődési körünk van. ... Legjobban attól rettegek, hogy kiderül. De emellett kedvelem a lányt. Nem akarok neki rosszat. A vallásosság pedig még rosszabbá teszi a helyzetet. Amikor templomban vagyok bűnösnek érzem magamat. Emaitt áldozni sem szoktam. Mi lenne, ha belemennék a dologba? Próbálnám magam mögött hagyni ezt, de tudom, hogy nem lehet. Ilyenek születtem. Ezt kaptam a teremtőtől. Nem tudom mit tegyek. Könyörgöm valahogy segítsen.
Nagyon köszönöm, hogy ezt leírta. Az őszinteség nagyon fontos, gyógyító. Illetve annak ellenkezője, az őszinteség hiánya pedig bénító. Ugyanakkor az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindig mindent el kell mondani. Mint látja, az Ön leveléből én is néhány részletet kihagytam. Bölcsebbnek láttam azokat nem közzétenni. Nem mintha bármi szégyellnivaló volna benne, hanem, hogy fölismerhetetlen maradjon a helyzete. Nos, nem egyedül van ezzel a küzdelmével. De éppen a most alakuló helyzet segítheti meg Önt a legjobban. Mindenképpen bátorítom, ne féljen belemenni ebbe a kapcsolatba. Ez gyógyítani fogja az Ön lelkét, érzelmi életét is. Teljesen őszintének érzem ezeket a szavait, nem kell attól félnie, hogy becsapja önmagát, és csak menekülés miatt kezdeményezné a kapcsolatot. Nem. Ez is az Ön lelkének, életének része. Van vonzódás a saját neme felé is, de hála Istennek, van vonzódás Önben a szebbik nem felé is. Nyilván ez az egészséges, ezt kell tovább erősíteni, kibontakoztatni. Tehát mindenképpen lépjen feléje. Ha őszinteségről beszéltem, akkor ebbe az is beletartozik, hogy ne hallgasson el önmagáról semmit. Ezt a tulajdonságot, ezt a sajátosságot is beleértve. De azért bölcsen kezelve! Nyilván nem kell mindjárt az elején elmondania. Előbb törekedjék arra, hogy minél férfiasabb legyen. Ez megint nem önbecsapás, hanem a legtermészetesebb dolog. Ezt nem csak Önnek mondom, hanem minden férfitársamnak, aki udvarolni szeretne. A mai elpuhult világ puhánnyá teszi a férfiakat. Ezzel tudatosan szembe kell szállni, mégpedig saját magunkban. Sportoljon, legyen gáláns (virág!), udvarias, előzékeny. Ezeket is mind tanulni kell másoknak is, nem csak Önnek. S amikor már szépen alakul a kapcsolat, esetleg, amikor már a házasságra készülnek, szerintem csak akkor mondja el, hogy az életének ez is része. Lehet, hogy addigra már csak múlt időben kell erről beszélnie! De még ha nem is tűnik el nyomtalanul, az sem baj. Ha őszintén szeretik egymást, akkor ez a leány, a jövendőbelije is fog segíteni majd Önnek, hogy helyesen tudja ezt kezelni. Tehát: őszinteség, bölcsesség és mindenben szeretet!
Kedves Lelkiatya! A kenyérszaporításssl Jézus Urunk azt is tanítja, hogy az önzetlenül magát adni akaró szeretet, amelynek példáját adta Isten az Ő Szent Fiában, vég nélkül osztható és mégis kifogyhatatlan? Köszönettel: Lívia
Kedves Lívia! Ez megint egy bölcs és helytálló gondolat. Némileg eltér az eredeti tartalmától, de nem lehet azt mondani, hogy idegen attól. Valóban, a szeretet kifogyhatatlan. Minél többet adunk belőle, annál több van. S ez éppen Krisztusban mutatkozik meg a legteljesebben. Ő teljesen nekünk adta önmagát, s éppen szeretetének végtelensége miatt kifogyhatatlan. De fontos tudni, hogy a mi önzetlenségünk is csak akkor kifogyhatatlan, ha őbelőle táplálkozik. Csak a magunk lelkesedéséből nem tudunk vég nélkül önzetlenek lenni. Akkor elkerülhetetlen a kiégés, vagy inkább kihűlés a szeretetben. A kiégés (kihűlés) egyetlen ellenszere, ha állandóan belőle táplálkozunk, belőle merítjük az erőt.
Kedves Lelkiatya! Irtam Önnek,hogy a párom családjával élünk egy portán és mindig figyelnek minket és mindenbe bele szolnak, Ön azt tanácsolta költözzünk el. Egy albértletbe el jöttünk húsvét elött egy kertes házba. Ezt a házat közel 10 éve nem vette meg senki, holnap jön rá vevő és akkor nekünk ki kell költözni. Imádkoztam Istenhez hogy ha Ő is akarja akkor sikerüljön ez az albérlet,és sikerült is,de akkor miért kell 3 hét után elmennünk. ? Csok által házaT rendezünk de az is sok idő. Kérhetném,hogy imádkozzon,hogy sikerüljön az a ház amit kinéztünk?! Isten áldja!
Hogy miért alakult így a dolog, azt nem tudhatom. De nagyon örülök, hogy megtették ezt a bátor lépést. Egészen bizonyosan megáldja Önöket az Úr. Figyelni kell az apró jelekre is. Imádkozom azért, hogy sikerüljön a lakhatásukat jól megoldani. Ha ez most nem jön össze, akkor minden bizonnyal az Úr valami még jobbat tartogat az Önök számára. Bízzanak ebben, és meg is fogják látni a csodát!
    ... 4 5 6 7 8 
9
  10 11 12 13 14 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016