Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhárom meg tizenegy? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Nem tudom mennyire járatos a témában, de bízom benne hogy tud segíteni. Kérdésem az lenne hogy lehetséges-e Szent Eucharisztiát otthon tartani (természetesen méltó körülmények között)? Válaszát előre is köszönöm, Péter
Kedves Péter! Püspöki engedéllyel lehetséges otthon, illetve más, templomon kívüli helyen tartani az Eucharisztiát. Enélkül szigorúan tilos. Be kell látnunk, hogy még a templomban sem tudunk méltó körülményeket biztosítani. Bármily nagy fokú buzgóság késztet is arra, hogy otthon őrizzük az Eucharisztiát, ezt lehetőleg inkább kerülni kell. Illetve, ha valami különleges ok indokolja, akkor a helyileg illetékes püspöktől kell erre engedélyt kérni.
Kedves Lelkiatya! Bocsánatot kérek az akadékoskodásért, de attól tartok, Líviának a "lélekben és igazságban" imádásra vonatkozó kérdésére részben rossz választ adott. Jézusnak a János-evangéliumban megörökített titkos vacsorai szavai - "Én vagyok az út, az igazság és az élet.." - legjobb tudomásom szerint a mózesi szentsátor, valamint a salamoni és heródesi templomok ajtókárpitjainak neveit idézik fel. A zsidók útnak nevezték azt az ajtót, ami a papok udvarát választotta el a külvilágtól, igazságnak azt, amelyik az udvarról (majd az előcsarnokból) a szentélybe vezetett, és életnek azt, ami a szentélyből a szentek szentjébe nyílt. Fülöp apostol - "Nem tudjuk hova mész, miként tudhatnánk az oda vezető utat?" - is arra kérdez rá, hogy hova megy Jézus, hogy követhessék. Jézus erre a kérdésre válaszol. A válasz azt tárja fel, hogy a valóságos Isten jelenlétébe Jézus Krisztus által vezet az út, hogy "nem adatott más név az ég alatt, melyben üdvözülnünk kellene, csak Jézus neve". A Máté szerinti szenvedéstörténet is a szentek szentjét és a szentélyt elválasztó ajtókárpit Jézus halálakori felülről lefelé széthasadásáról számol be. Az igazság még a Szentírásban is a valóság tényeinek megfelelő tudattartalom. Aligha lehetne a szellemi tisztességnek más követelménye, mint az elme elvonatkoztatásainak a valósághoz való megfeleltetése. A lélekben imádás tehát az ember legjavából való hódolata az Isten előtt, az igazságban imádás pedig ennek a valóság tényei közepette megcselekvése. Jézus azt kéri, hogy az imádó álljon két lábbal a földön, ragaszkodjon ahhoz, ami van, a tárgyi tényekhez, mert álomvilágban nem lehet imádkozni - ami nincs, ott az Isten nem lehet jelen, ami viszont van, ott a mindeneket betöltő Isten is jelen van. (Szép szó ez a "jelenvaló" - az Isten a jelenben és a valóságban jelenvaló, tegnap és holnap nem lehet találkozni vele, csak most, ahogy a hazugságban, a tévedésben, az ábrándokban és a hóbortokban sem, csak a tényekben.) Alighanem keményebb házi feladat ez, mint olyan rejtett üzenetet fürkészni a szövegben, ami nincs. Szeretettel: Tamás
Kedves Tamás! Köszönöm a kiegészítését, esetleges kiigazítását. Utóbb több teológust is megkérdeztem, s nem erősítették meg, hogy a válaszom téves lett volna. Viszont, mint utaltam is rá, nagyon sokrétű értelmezés lehetséges még, könyveket lehetne írni, hogy még mélyebben megértsük Jézusnak ezt a tanítását.
Kedves Lelkiatya! Hogyan kell viszonyulnom ahhoz, ha egy katolikus pap prédikációi közben folyamatosan szidja a protestánsokat, ortodoxokat? Bevallom őszintén, nem szívesen hallgatom ezeket a "szentbeszédeket". A kérdéses atya anti-ökumenikussága disszertációjában (http://www.htk.ppke.hu/uploads/File/disszertaciok/Juhasz_PhD_Disszertacio.pdf) is tetten érhető: "Nem lehet igaz tehát az az állítás, hogy a katolikus, a görögkeleti és a protestáns ugyanabban az Istenben hisz, és ezért legalább ebben közös a hitük. A legkisebb hitbeli tévedés is más istenfogalmon alapul, mert nem ugyanaz az istenfogalma a katolikusnak, aki olyan Istent fogad el, aki a hitet és a jócselekedeteket egyformán fontosnak tekinti, mint a protestáns istenfogalma, aki Istenről azt hiszi, hogy a teremtményeitől csak hitet kíván, és a bűneik fölött szemet huny. Ezért a hit obiectum formale quod-jának, a kinyilatkoztató Isten tekintélyének elfogadása dönti el, hogy objektíve a katolikus laikus az Egyházhoz tartozik-e, vagy sem. Ebből persze az is következik, hogy az ortodox hívő nem áll közelebb a hit természetfeletti aktusának (fides qua) dolgában a katolikushoz, mint a protestáns. " Másutt pedig azt állítja, hogy az ortodox klérus csak a papi hatalommal rendelkezik, királyi és prófétai hatalommal nem: "Mivel a hit obiectum formale quod-ja a Veritas Prima revelans se, ezért csak az mondható a hit isteni erénye gyakorlójának, aki a kinyilatkoztatott igazságokat Isten tekintélye és nem a saját belátása miatt fogadja el (DH 1789, 1792, 1795, 1796; vö. Summa theologiae II-II, q 1, a 1). A hit anyagi tárgyai (obiectum materiale) sokfélék ugyan, de mind kapcsolatban állnak közvetve, vagy közvetlenül Istennel. Mivel az ortodox egyházak a pápai primátus és tévedhetetlenség tagadásával, továbbá a Filioque elvetésével tagadják a katolikus Egyház három dogmáját, valójában híjával vannak a hit isteni erényének a tanítás egészben a hit obiectum formale quod-ja szempontjából. Ha ugyanis valaki válogat a kinyilatkoztatott és az Egyház által dogmaként hívés végett előterjesztett tanítások között, akkor szoros értelemben véve egyetlen hitigazságot sem a teológiai hit aktusával fogad el, mert amit materialiter elfogad, azt nem a kinyilatkoztató Isten tekintélye miatt, hanem a saját tetszése alapján fogadja el. Ezért az ortodox klerikus semmiképpen sem részesülhet univok értelemben a katolikus püspök prófétai hatalmából, mert eretneksége miatt már magában az ortodox püspökben sincs meg a prófétai hatalom mint potestas propria, ezért ezt a püspök nem is delegálhatja, és így analogia proportionis értelemben ki van zárva az ortodox klerikus prófétai hatalma." Hasonlóképpen zárja ki az ortodox klérus királyi hatalmát is. Ez valóban a katolikus egyház tanítása lenne? Miként kell tekintenie egy katolikusnak az ilyen jellegű megnyilvánulásokra?
Bevallom, alig értem, ami ide le van írva. De hogy nagy badarság, az egészen biztos. Ha ilyen jellegű prédikációkat kell hallgatni, az valóban nem lehet könnyű. Nem tudok jobbat, imádkozzék érte, hogy ez a nagy tudású atya is megbékéljen az ortodoxokkal is meg a protestánsokkal is. Neki is könnyebb lenne az élete, meg a rábízott híveknek is.
Drága Lelkiatya! Melyik fontosabb a szentmise vagy a szentgyónás? Köszönettel: Zsóka
Kedves Zsóka! Vajon miért kell versenyeztetni e kettőt? Talán ha nincs idő mindkettőre, akkor melyiket válassza? A szent misét. Abban pedig tartson bűnbánatot, és - ha csak nincs valami egyéb súlyos akadálya - akkor részesüljön az Eucharisztiában is! Ennek is bűneltörlő hatása van. Pontosabban éppen az Eucharisztiában jelenlévő Úr Jézus az, aki eltörli a bűnöket. Ezért kell mindig bűnbánattal közeledni feléje ("Uram, nem vagyok méltó..." - imádkozzuk a szent misén; "Hiszem, Uram, és vallom... a bűnösöket, akik között az első én vagyok... - imádkozzuk a Szent Liturgián). De természetesen ez nem teszi fölöslegessé a bűnbánat szentségét sem, melyet érdemes hamar pótolni, ha valami miatt erre nem volt lehetősége. De a szent misét sose mulassza el!
Mindig azt tanítják nekünk, hogy imádkozni kell az ellenségeinkért meg a rosszakaróinkért. Az ördögért is kell, vagy őérte már késő? Kell-e imádkozni a világ legnagyobb bűnöséért?
Nem, a sátánért értelmetlen dolog volna imádkozni. Jámbor gondolat önmagában, s az vezetheti, hogy mindenkin segíteni kell. A sátánon, azonban, az Isten sem tud segíteni, mert megátalkodott és nem akarja, hogy az Isten jót tegyen vele. Ez a lényege. A világ legbűnösebb emberéért azonban nagyon fontos imádkozni. Nála még az utolsó pillanatig van remény a megtérésre, a bűnbánatra. Persze, az atyák szerint az a leghelyesebb magatartás, ha a világ legbűnösebb emberét nem a történelemben vagy valami más országokban keressük, hanem fölismerem, hogy az én magam vagyok. Legalábbis, amennyire, ahogyan én képes vagyok ezt látni.
Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondja a szamáriai asszonynak János evangéliumában (4,24): "Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Mit jelent itt az igazságban? Köszönettel: Lívia
Kedves Lívia! Amikor az Újszövetség az igazságról beszél, akkor legkiemeltebben magára Krisztusra kell gondolni, aki saját magáról állította: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6). S ezt éppen azzal egészítette ki, hogy "senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam." Vagyis Istennek, az Atyának helyes imádása csak Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus által lehetséges. Ehhöz pedig előtte hozzátette Jézus: "...lélekben és igazságban". Ha itt az igazság Krisztus, akkor az előtte lévő szóval vélhetően a Szentlélekre utal. Krisztus nyilván nem beszélhet még a szamariai asszonynak a Szentháromságról, mert nem értené meg, mégis ez a kijelentése akár szentháromságos kinyilatkoztatásnak is tekinthető. Eljutnak majd egyszer oda, tanítja Jézus, hogy az Atyától származó isteni Személyek által valósul meg az imádás az imádkozó ember számára, vagyis az imádkozó belép a Szentháromság közösségébe. Ez az igazi, a helyes imádás. Persze, mint minden esetben, Jézus szavai több rétűek, Az idézett szavak nem csupán a Szentháromságra vonatkoznak, hanem az igazságnak többféle szintjére is értelmezhetők. Az igazságban imádás arra is vonatkozhat, hogy nem hamisságban. Hiszen egy másik helyen így korholja Jézus saját népét: "Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem." Semmit nem ostorozott úgy Jézus, mint az álszent képmutatást, amikor csak színleg imádják az Istent. Erre is vonatkozhat Jézusnak az idézett szava. Egy másik szoros kapcsolatra is találunk utalást a Lélek és az Igazság között. Jézus így tanít: az Igazság Lelke majd elvezet titeket a teljes igazságra (Jn 16,13). Amikor eljutunk Isten igazságainak teljességére, az lesz az igazi, a hiteles imádat. Ennek beteljesedése, természetesen csak odaát lesz, de addig is közeledhetünk hozzá. Keresnünk kell Isten igazságait, megérteni tanításait, fölfogni a titkait. Ez a folyamat is egyre közelebb visz bennünket a helyes Isten-imádáshoz.
Kedves Lelkiatya. Korábban egy rokonom szóval nagyon sokat bántott és megalázott egyszerűen azért, mert nem voltam neki szimpatikus. Én nem haragszok rá, de kerülőm a társaságát. Azt szeretném kérdezni, hogy ez bűnnek számít? Például, amikor olyan esemény van, amin ő is részt vesz, nekem más programom van, szándékosan, pl tovább maradok dolgozni vagy elmegyek a barátnőimhez. Ez bűn?
Amíg friss az élmény, fájó a seb, addig ez talán a leghelyesebb magatartás, kerülni a találkozást. Hosszú távon ezt fönntartani azonban nem szerencsés, hiszen így rögzülne az emberben a szeretetlenség. Hogy mikor jár le a távolságtartás ideje, ezt nem könnyű meghatározni. Érdemes úgy hozzáállni, hogy ez az idő minél rövidebb legyen. Tehát lelkileg kell dolgozni azon, hogy az okozott seb mihamarabb begyógyuljon, ne éljen bennem a sérelem, a neheztelés. De hangsúlyozom, ennek idő kell, s hagyni is kell, hogy az idő is segítsen ezen a gyógyuláson.
Tisztelt lelkiatya! Mit tegyek ,hogy kitartó legyek az imádkozásban? Válaszát köszönöm.
Imádkozni nem mindig könnyű. De amikor éppen nem könnyű, az nem jelenti azt, hogy akkor nem olyan jó és értékes az imádság. Sőt, talán lehet mondani, hogy a küzdelmes imádság - emberileg szólva - még többet ér, hiszen az ember jobban beleteszi magát, nagyobb erővel próbál jelen lenni benne. Nem kell tehát meglepődni azon, amikor ilyen erőfeszítésekre van szükség. Mit is tegyen ilyenkor az ember? Semmiképp sem szabad ilyenkor abbahagyni az imát. Az előírt időt és mennyiséget tartani kell. Esetleg egy fohásszal kifejezni: Uram, fogadd el mostani küzdelmeimet, hogy próbálok kitartani melletted!" A figyelmet kell összeszedni, hogy az ima ne felszínes, külsőséges legyen, hanem maradjon személyes, Istenre figyelő. Talán furcsa, de sokat segíthet a sport is. Sportolni kell vagy egyéb kemény munkával tanítani a testet, hogy ki az úr, hogy nem a test irányít a maga kénye-kedve szerint, hanem az akarat. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy ebben a küzdelemben gyöngék vagyunk. Ezért elsősorban kérni kell az erőt, hogy segítsen a Szentlélek ebben a kitartásban.
Tisztelt Lelkiatya! Többek részéről olvastam a kérdést, ha elváltak áldozhatnak -e? A válsz, hogy igen, ha tartják a házastársi hűséget. A kérdésem az lenne, hogy a Katekizmusban hol találom, melyik pontban az erre az esetre vonatkozó részt? Mert tudom, hogy valahol benne van. Válaszát előre is köszönöm!
Az 1650. pont mondja ezt: Napjainkban számos országban sok katolikus él, akik miután a polgári törvények szerint váláshoz folyamodnak, új polgári házasságot kötnek. Az Egyház Jézus Krisztus szava ("Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör." [Mk 10,11--12]) iránti hűsége miatt vallja, hogy nem ismerheti el ezt az új együttélést érvényesnek, ha az első házasság érvényes volt. Amennyiben elvált házasok polgárilag újraházasodtak, olyan helyzetbe kerültek, mely objektív módon áthágja Isten törvényét. Éppen ezért amíg e helyzet fönnáll, nem áldozhatnak. Ugyanezen oknál fogva bizonyos egyházi feladatokat sem vállalhatnak. A szentgyónásban történő kiengesztelődés csak azokat illeti, akik bánják, hogy a Krisztushoz való hűség és szövetség jelét megtörték, és kötelezik magukat, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek.
Kedves Lelkiatya! Érdeklődni szeretnék, hogy a Balaton partján van-e valahol görögkatolikus Szentliturgia? Üdvözlettel László
Éppen holnap, július 20-án, Szent Illés napján lesz Siófokon, a Szent Lőrinc templomban püspöki Szent Liturgia délelőtt 10 órától.
Üdvözlöm Kedves Tisztelt Lelkiatya! Ezen az úton szeretnék érdeklődni ,hogyan lehetek rend tag, , Szerzetes vagy ehez hasonló bentlakásos. Vagy hol tudok tanulni mindehez? Köszönöm előre is a segítséget!
Javaslom, keresse föl a lakóhelyéhöz legközelebb eső szerzetes házat. Ismerkedjék meg az ottani szerzetesekkel, beszélgessen velük, vegyen részt az imádságaikon. Ez az első lépés. A többit most nem mondom, mert azok akkor már úgyis megnyílnak. Nem biztos, hogy éppen a legközelebbi, a legelső lesz az Ön számára készített hely, de akkor rajtuk keresztül már más rendekhöz is el tud jutni. Itt közlök két címet, amelyen keresztül tájékozódhat, hogy Magyarországon milyen rendek, rendházak találhatók. http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=13#ferfi http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=13#noi
Kedves lelkiatya! Az bűn ha,a fiú megakarja nézni, a lányt fürdőruhában? Válaszát köszönöm! Tisztelettel:Gábor
Nem érdemes ezzel kacérkodni, mert könnyen bűnné válhat. Az Isten a nőt gyönyörű szépnek alkotta. Ebben a szépségben gyönyörködhetünk, de ha érzékiséget vált ki, az már a bűn kapuja. Itt nagyon nehéz megállni, ezért nem érdemes a közelébe se merészkedni. Fiatalembereknek azt szoktam tanácsolni, hogy inkább a leány arcát nézzék, ne az alakját. Egyébként is az a legszebb. Így, miközben gyönyörködnek Isten legszebb alkotásában, mégis megóvják magukat a bűnbe vezető kísértéstől.
Szeretett Lelkiatya! A világban lévő sok szenvedés és fájdalom a szabadakarat következménye? Lehet azért imádkozni, hogy Isten ne hagyja ennyire tobzódni az ördögöt, aki kihasználja az emberek haragra, erőszakra hajlamosságát a pusztításhoz? Mi arra törekszünk, hogy Isten kegyelmével megvalósuljon a Mennyek országa a szíveinkben, onnan kiterjedve pedig a világban, de úgy érzem erős és állandó ellenszél van. Igaz ugyan, hogy a világban lévő rossz megtapasztalása sarkall a jóban való helytállásra, de másfelől nyomaszt is, hogy mintha ez a harc bennünk és körüllöttünk örökké tartana. Válaszát köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka! Ha a világban való gonoszság láttán imádságra késztetést talál a szívében, ez mindenképpen hiteles, a Szentlélektől származó indíttatás. Lehet és kell is azért imádkozni, hogy a gonosz ne hatalmasodjék el a világunkban, az életünkben. Még a Miatyánk utolsó kérése is erre vonatkozik. Azonban fontos számolnunk azzal, hogy az imádságot nem csak az ajkunkkal, a szavainkkal mondjuk, nem a tetteinkkel hitelesítsük. Annál hitelesebb az imádságunk, minél inkább átjárja az életünket. Nem imádkozhatunk hitelesen a gonosz hatalmak ellen, ha nem tesszük meg ugyanezt a saját életünkben. Ha nem harcolunk saját lelkünkben a bűn, a kísértések ellen. Látva a gonosz hatalmának terjedését nem félnünk, nem aggódnunk kell, hanem még nagyobb bizalommal fordulni Istenhez, hogy inkább az Ő hatalma, az Ő uralma terjedjen, erősödjék a világban és a saját életünkben.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye arról, hogy a napokban hazánkban Gyöngyösön ,,cigánykirályt" koronáztak meg görögkatolikus szertartás szerint?? Úgy gondolom, tanult roma-magyar keresztény emberként, hogy van amikor nem szabad a helyi parókusnak, roma emberek ,,hagyományainak" mindig eleget tenni, mert ez még nagyobb ellentéteket szül a többségi magyar társadalomban. Az én királyom és Istenem, nem más, mint Jézus Krisztus, nem pedig egy bohóc! Előre is köszönöm a válaszát! Köszönettel: József
Nevetséges bohóckodásnak tartom én is. Görögkatolikus vonatkozását nem lelem, de a plébános jelenlétére való utalást is merő képzelgésnek tartom.
Tisztelt lelki atya! A kérdésem a következő: Ha Jézus megváltott minket és imáinkban szoktuk is énekelni hogy Ő megújította a mi romlott természetünket és az Ő vére megmosott minket, akkor miért mondjuk ugyanakkor magunkról hogy bűnösök vagyunk? Hogy lehet valaki egyszerre Új Teremtés és szent Krisztusban és közben egy bűnös Ádámban? Nem ellentmondás ez? Nem olyan mintha lebecsülnénk Jézus vérének erejét és amit Ő tett és a bűnt nagyobbra értékelnénk?
Krisztus Urunk valóban megváltott minket, s megtestesülése, kereszthalála és föltámadása által megnyitotta nekünk az Isten Országát. Általa szabad utunk van az Atyához (Ef 2,18). Az valóban rejtély, hogy ilyen csodálatos lehetőség megnyílása után miért vagyunk sokszor mégis tehetetlenek, helyben maradottak, miért nem használjuk ki ezt a fantasztikus lehetőséget. A természetünk hajlik a rosszra. Ezt tapasztaljuk minden nap. Az imádságért, a jó cselekedetekért, mások elfogadásáért, a tevékeny szeretetéért mindig meg kell küzdenünk. Ez nem baj, ez a szép a dologban. Olyan, mint az igazi szerelem, amely lángolni képes ugyan, de akkor igazán szép, ha a nehézségekben is ki tud tartani. Ezért csak látszólagos az ellentmondás, hogy egyszerre szentek vagyunk és bűnösök is. Szentek Jézus Krisztus kegyelme és megváltása által, de bűnösök a magunk földhözragadottsága miatt. A legcsodálatosabb azonban éppen az, hogy a mi Urunk jól ismeri gyöngeségeinket, soha nem tesz szemrehányást, soha nem fordul el tőlünk, hanem mindig visszafogad. Nem becsüljük le Jézus Urunk kereszthalálának, megváltásának erejét, hiszen ebből élünk. De belátjuk bűnösségünket, hogy erre az ingyenes, feltétel nélküli szeretetre minden pillanatban szükségünk van.
    ... 4 5 6 7 8 
9
  10 11 12 13 14 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016