Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi kettő meg tizenhét? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!

Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita a mai nap megjelent Heti Válaszban arra, hogy mire szavaz a népszavazáson: \"Nyilván tudni kell nemet is mondani - például a betolakodásra.\"

Ezzel szemben a Szentírás:

\"Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.

Azután a király így szól a jobbján állókhoz: ?Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!?

Erre megkérdezik tőle az igazak: ?Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna??

Akkor a király így felel: ?Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!? Ezután a balján állókhoz szól: ?Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!?

Erre ők is megkérdezik: ?Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?? Ő pedig ezt feleli majd nekik: ?Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!? Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.\"

Betolakodónak tekinti szerencsétlen, hazájából kibombázott embereket, több mint aljasság. Kocsis Fülöpöt csak 1 hétre küldeném el Szíriába vagy Irakba, és kívánom neki, hogy menekültként mindenki csapja rá az ajtót. Gyalázatos, és az egész egyház sunyi hallgatása gyalázatos. Mert ha a történelmi egyházak néhányszor egyértelműen kiálltak volna a menekültek megsegítése mellett, ahogy Ferenc pápa számtalanszor tette, akkor ez a kormány nem tudta volna ezt a mocskos propagandát a nyakunkba önteni, ami mindenhonnan ömlik ránk, kiemelten az ún. állami médiából. Elültették a gyűlölködés magját, és ehhez az egyháza asszisztáltak, tisztelet a kivételnek. Valamelyik válaszában Ön leszólta Iványi Gábort és kis egyházát, de ő többet tett ebben az ügyben, mint a történelmi egyházak együttvéve. Melyik katolikus püspököt látta tavaly a Keleti pályaudvarnál vagy a határon a szerencsétlen gyerekeknek segíteni. Erdő Péter azt mondta, hogy akkor embercsempészek lettek volna, ha befogadnak menekült gyerekeket. Egyrészt ez nem igaz, másrészt mi lett volna, ha mégis megteszi? Kimegy a rendőrség és házkutatást tart a bíborosi rezidencián? Kétlem. És mi lett volna, ha Jézust érdekelték volna a korabeli zsidó törvények? Akkor nem lett volna megváltás! Gyalázat, és még egyszer gyalázat, amit a magyar egyházak ebben az ügyben véghez visznek. Tisztelettel: Zsolt
Kedves Zsolt!
Bevallom, én is úgy gondolom, hogy a menekülteket be kell fogadni, de a betolakodóktól távol kell tartani az otthonunkat. A betolakodás témájához szerintem inkább a Jn 10,1 verset lehetne kapcsolni: Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. Én, bizony, láttam a Keleti pályaudvarnál katolikus püspököt akkor, amikor ott volt az átvándorlók nagy tömege. Igaz, sokat nem tudott ő sem segíteni. Viszont nagyon sokat segített az a katolikus püspök, aki Szíriába személyesen vitte el az egyházunk támogatását. Ezt én sokkal többre értékelem, mint a kamerával fölfegyverzett látványos segíteni akarást a határainkon. Nyilván megoszlanak a vélemények ebben a nagyon súlyos dologban, láthatóan még az egyházi vezetők között is. Legjobb, ha tiszteletben tartjuk egymás véleményét, s nem élezzük a feszültséget egymás között, hanem a magunk módján mindnyájan próbálunk segíteni. Ki így, ki úgy, ki itt, ki ott. Ebben is hagyjuk meg egymásnak a szabadságot!
Kedves Lelkiatya!

Van egy visszatérő bűnöm. A tömött buszon úgy szoktam helyezkedni, hogy összeérjen a testem nőkével. Nehéz meggyónnom ezt a bűnt, mert nem tudom jól leírni, többször nem is értette a gyóntatópap. Vajon ez halálos bűn-e, muszáj-e meggyónnom?

Köszönöm!
Azt javaslom, gyónja meg. Nem csak a halálos bűnöket kell meggyónni, hanem érdemes magunkból időről időre mindent kitisztítani, amit csak tudunk. Ha rendszeresen meggyónja ezt a bűnét, ez segít abban is, hogy leszokjon erről a méltatlan viselkedésről. Érdemes szabadulni tőle, mert ha rögzül Önben, akkor súlyosabb károsodások is következhetnek belőle. Az érzékiség kísértése gyakran ilyen apróság(nak tűnő dolg)okon kezdődik, s ha az ember nem zárkózik el mindjárt az elején, akkor elhatalmasodik a testen, s további gerjedelmekkel még súlyosabb bűnökbe sodorja. Nem érdemes játszani ezzel. Gyónáskor nem szükséges részletezni a helyzetet, csak akkor, ha az atya arra rákérdez. Nyilván röstelli az ember ezt elmondani, de inkább a gyóntatószékben érjen a megszégyenülés, mint nyilvánosan.
Tisztelt Lelkiatya.
Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Ebben szeretném a tanácsát kérni. Anyósom egy fiatal barátnője szemet vetett a férjemre. Sajnos ezt a hölgyet anyósom sokkal jobban szereti nálam. Ezt ez a hölgy érzi és támogatásnak biztatásnak veszi ezt. A férjem elhatárolódik ettől a nőtől. Amikor mondtam, ki is kérte magának, hogy ő nem veszi a lapot és még a feltételezés is sértő. Ő nem akar és nem fog sem megcsalni, sem elválni. Ez a hölgy és anyósom nagyon sokszor megaláztak társaságban is, főleg azzal, hogy szegény családból származok és hogy nem vagyok különösebben tanult, művelt. Amikor a férjemnek elmondtam, vagy tapasztalta, mindig csak annyit mondott, hogy ne törődjek velük. De már alig bírom idegileg. Több betegségem is kialakult azóta és nem találták semmi okát az orvosok. Azt mondták lelki okai vannak. Lelkiatya! Én már ott tartok, hogy nem bírom tovább és elköltözök a saját egészségem érdekében. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Hogyan tudnám Önt megerősíteni, megvilágosítani, meggyőzni arról, hogy ez az egész folyamat egyedül csak az Ön lelkében játszódik le? Hogy az említett vádból mennyi igaz, azt nem tudom megállapítani, de ha teljesen az volna, akkor is egyedül az Ön lelkiállapotától függ, hogy miként hat Önre. A végkövetkeztetése, vagy inkább végső elkeseredése is arra utal, hogy itt nem valós helyzetről van szó, hanem az Ön kivetítéséről. Hisz vajon mitől volna jobb az elköltözés? Akkor vajon jobban érezné-e magát, megnyugodna? Szó sincs róla, csak még mélyebbre süllyedne a saját gondolatai fogságában. Ezért onnan kell kiszabadulnia, nem pedig a külső helyzeten változtatnia. Legjobb, ha ebben a férje tud segítségére lenni, ha őszintén meg tudnák ezt beszélni indulatok, sértődések nélkül. Ha erre most nem lát esélyt, mindenképpen keressen föl egy lelkiatyát, akinek kiöntheti a lelkét. Mert, bár azt mondtam, a folyamat nem külső, hanem belső, nem a külvilágban, hanem az Ön lelkében játszódik le, ha ezt be is látja, ettől az még nem fog megszűnni. Kell a külső segítség. Mindenesetre már nagy előrelépés, ha elhiszi nekem, ha belátja, hogy nem a külső helyzetet kell változtatnia, nem a férjét kell kérnie, hogy ne álljon szóba az illető hölggyel, hanem saját lelkébe kell néznie. Bíznia kell a férjében, és bíznia az Istenben, aki Önöket összekötötte. Ha nem fordul el Tőle, ha nem rendül meg az Istenbe vetett bizalma, akkor vissza fogja tudni verni ezt a támadást, a sátánnak ezt a kísértését.
Kedves Lelkiatya!
Egy gyakorlati jellegű problémában szeretném kérni a segítségét.
Még nem olyan régóta kezdtem görögkatolikus szertartásokra járni és nagyon szeretnék bekapcsolódni a közös énekekbe. Viszont rendszeresen azt tapasztalom, hogy elveszek az énekek, dallamok bonyolult világában. Például azt sem értem, hogy milyen rendszer alapján ugrálunk az énekeskönyv egyik részéből a másikba. Ezek miatt általában lemaradok a soron következő énekről, ami gyarkan elkedvetlenít és valahogy a szertartáson kívül állónak érzem magam. Tudna nekem javasolni erre valamiféle megoldást? Létezik valamilyen útmutató könyv, leírás, ami segítene eligazodnom? Van valahol lehetőség egyházi \"énekórára\" járni? Zenei tehetségem nincsen, de mégsem szeretnék kimaradni az egyház gazdag dallamkincseiből.
Válaszát előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel:
Péter
Bizony, sok bonyodalom van ezekben a szertartásokban, legalábbis első ránézésre. Ugyanakkor csodálatos rendszer, építmény, valóságos katedrális ez, amelyben, persze, eleinte eltéved az ember, amíg valamelyest ki nem ismeri magát. Utána azonban valóságos szárnyakat ad, hogy ha végre otthonra lel, otthon érzi magát benne. Hogyan lehet mindezt elsajátítani? Igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy pótoljuk a korábban nemzedékről nemzedékre átszálló hagyományvonalat. Most, hogy már legtöbbször nem az apák tanítják fiaikat vagy az anyák lányaikat, megszerveztük a különböző szintű képzéseket. Van középiskolai kántorképzés Hajdúdorogon, 2 éves felnőttképzés, ill. 3 éves szakmai képzés (mely diplomát is ad) a nyíregyházi főiskolánkon, illetve ritkábban, de rendszeresen megtartott kántorképzések Máriapócson. Egyelőre csak ezeket tudjuk kínálni, s még a honlapunkon keresztül is sok kotta és hangfölvétel meghallgatható. Ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy csak az tud jól részt venni a szertartásainkon, aki már biztos kezekkel fürgén tudja lapozni az Énekeskönyvünket. A legfontosabb, hogy a szíve legyen jelen az embernek. Amibe tud, bekapcsolódik értelemmel is, de ha nem is sikerül teljes mértékben, attól az még teljes imádság lehet, csak a szíve legyen ott. Javaslom, hogy legközelebb ezt próbálja meg, erre figyeljen, s most az egyszer ne csak a könyvlapozásra. Nagy kaland ám ez, felfedező túra, mely egy életen át tart, s az ember egyre csak egyre beljebb hatol ebben a rengetegben, amely lassan nem tűnik dzsungelnek, hanem valóságos királyi palota, már-már az Isten országa.
Kedves Lelkiatya!
Harmincas róm. kat. nő vagyok, jövőre lesz az esküvőm szintén róm. kat. vallású vőlegényemmel. Mindennap hálát adok Istenek azért, hogy olyan férfit találtam, aki hívő, és hasonló az értékrendünk. Ugyanakkor van a múltamban egy férfi, aki nagyon sokat jelentett, de olyan mély sebeket ejtett rajtam, hogy ezek azóta sem hegedtek be.
Most ez a férfi megismerkedett az egyik barátnőmmel (zárt szakmai közegben mozgunk, szegről-végről mindenki kolléga, tehát várható volt, hogy előbb-utóbb találkoznak). A barátnőm tudja, hogy mi volt köztünk, és megbeszéltük, hogy nekem iszonyú rosszul esne, ha ő bármiféle személyes kapcsolatot kialakítana ezzel a pasival, aki ekkora fájdalmakat okozott nekem. Ez a férfi persze elkezdett udvarolgatni a barátnőmnek, de ő szerencsére nem vette a lapot. De nagyon félek, hogy előbb-utóbb mégis jóban lesznek egymással.
A kérdés: Mit tehetnék, hogy ne szorongjak, ne rettegjek nap mint nap attól, hogy hátha mégis lesz köztük valami? Hogy tudnám elengedni ezt a férfit? Tényleg szeretem a vőlegényem, de ez az illető nagyon meghatározó férfi volt az életemben.
Hogyan lehetne begyógyítani ezt a sebet, amit ez a férfi ejtett rajtam? Tudom, nagy ostobaságot csináltam, de nem tudom meg nem történtté tenni. És még azt is kérdezem, hogy mennyire \\\"várhatom el\\\" a barátnőmtől a hűséget, lojalitást, hogy még csak barátkozni se barátkozzon ezzel a férfival, mert nekem ezzel fájdalmat okoz?
Köszönettel: L.
Azt el kell döntenie, hogy a barátnője iránti féltésből szeretné megóvni őt ettől a kapcsolattól, vagy pedig saját maga miatt. Ha az előbbiről van szó, akkor beszéljen egyszer a barátnőjének erről a kapcsolatáról, hogy milyen sebeket ejtett ez a férfi az Ön lelkén, de utána bízza rá, hogy mit tesz, elfogadja-e az udvarlását vagy sem. Ha azonban az utóbbi, akkor sürgősen ki kell gyógyítania magát ebből a függésből. Önnek már semmi köze nincsen ehhöz a férfihöz. Remélem, meg tudja beszélni ezt a korábbi dolgot a vőlegényével is. Ez is segíthet azon, hogy teljesen elszakadjon tőle. Abban semmi hűség és lojalitás nincsen, ha a barátnője nem áll vele szóba. Ez Önnek miért fájna? Van még bármi köze hozzá? Ugye, nem. Akkor hadd élje ő is az életét, ahogy tudja. Mivel nincs köze már hozzá, nem is befolyásolhatja, hogy kivel létesít kapcsolatot. Ne is akarja befolyásolni. Ez azt jelentené, hogy még jogot formál arra, hogy bármilyen módon vagy mértékben Önhöz kötődjék. Ha a barátnőjének udvarol, hadd tegye! Ha a barátnője elfogadja, hadd tegye! Mindennek már semmi köze nincs az Ön életéhöz.
Bizonyára jelentős érzelmi sebek keletkeztek, amelyek nem gyógyulnak könnyen, hosszú idő kell hozzá. De nem csak az érzelmek léteznek. Tudatosan el kell szakadnia ettől a múlttól, nem hordozhatja tovább, mert megmérgezi a jelenét és a jövőjét is. Ha esetleg minden igyekezete ellenére sem sikerült a teljes leválás ettől a korábbi férfitől, kérjen segítséget. A legjobb segítség a vőlegénye, de lehet az lelkiatya vagy akár hozzáértő pszichológus is - csak keresztény legyen! Igen, minden erőfeszítést meg kell tennie ennek a teljes leválásnak, teljes elszakadásnak az érdekében.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék,hogy Görögkatolikus Hittudományi főiskolára járok hittanár-nevelőtanár szakra. Miután megszereztem a diplomámat egyaránt római és görögkatolikus hittant is taníthatok vagy csak görögkatolikus hittant?

Köszönöm válaszát!
Igen, a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola diplomája alkalmassá teszi római katolikus hittan oktatására is. Ám ennek engedélyét minden esetben a helyi püspök adja meg. Leginkább, tehát, tőle függ, hogy milyen iskolai végzettséget fogad el a hitoktatáshoz.
Kedves Lelkiatya!

A héten egy ebéd alkalmával a kolléganőmmel 2 kérdésben nem tudtunk egyetérteni.
1. Az egyik vasárnapi Szent Liturgiára bevitte a templom előterébe a kutyáját. Elmondása szerint senki nem szólt érte, még a pap sem. A kutya nem ugatott, meg sem mukkant, csak némán feküdt. Én ezen kissé elcsodálkoztam, és jeleztem felé, hogy ez helytelen tett volt tőle. Ő azzal védekezett, hogy a kutya is Isten teremtménye, mire én azt válaszoltam, hogy rendben van, de a kutya nem ember, így nem tudja, hogy mit tesz jól vagy rosszul, és egyáltalán nem illik, hogy akár csak a templom előterébe állatot bevinni. Atya szerint melyikünknek van igaza?
2. A másik téma - amiben szintén nem értettünk egyet - az volt, hogy beszélgettünk a Mennyországról, és azt mondtam neki, hogy a Mennyben mindenki egyforma korú lesz. Tudom, hogy nem lesz idő, de egy pap ismerősöm azt mondta, hogy minden ember a fiatalkori képében fog tündökölni. A kolléganőm pedig megkérdezett egy római katolikus papot, aki azt felelte erre neki, hogy akik gyermekkorukban haltak meg, a Mennyben is gyerekek lesznek, akik pedig idősebb korukban, azok idősek lesznek. A Lelkiatyának mi erről a véleménye?
Előre is köszönöm segítőkész válaszát!
Kutyának nincs helye a templomban, az biztos. Nem tud különbséget tenni, hogy az Isten házában van-e, vagy a konyhában, neki teljesen mindegy. (Ez utóbbiban biztosan jobban is érzi magát.) Neki a gazdája számít. Ott akar lenni, ahol a gazdi. Ha viszont innen nézzük, akkor az a bizonyos gazdi sem tehet annál jobbat, mint hogy az ő Gazdájának a házában tartózkodik.
Egyszer egy szerzetestemplomban voltam, ahová bejött egy kutya. Mivel láthatóan senkit sem zavart, ezért senki sem zavarta el. Ekkor kicsit átértékelődött bennem ez a kérdés. Végül is nem a kutyától s nem az épülettől függ, hogy mit lehet és mit nem, hanem az embertől, aki a helyzetet értékeli. Ha nem zavar mást, hadd legyen! Minthogy azonban nagy valószínűséggel van, akit zavar - még ha nem is teszi szóvá - ezért jobb, ha kutya nélkül megyünk a templomba.
A mennyországban minden a legjobb és legszebb. Ám nem biztos, hogy a legjobb emberi állapotot kor szerint meg lehet határozni. Ott nincs idő, nincs kor, de minden megvan, ami érték. Az üdvözültekben megvan a gyermekek ártatlan kacagása, a felnőttek életerős derűje, az öregek bölcs mélysége, mind egyszerre.
Kedves Lelkiatya,

Egy furcsa kerdesem lenne: nagyon tetszenek a vidam, szines ruhak, taskak a spanyolorszagbol elindult Desigual cegtöl. Viszont majdnem minden termekükön \"mandalak\" vannak. Ez engem önmagaban nem zavarna, viszont azt olvastam valahol hogy ezek keleti meditacios szimbolumok amiknek jelentese van es akkor is hat az ember lelkere ha nem hisz benne. Mashol meg artalmatlannak irjak öket es hogy a kör alaku ablakok a kereszteny templomokban szinten mandalak. Bün-e Desigual ruhat felvenni amin mandala van? Tenyleg fog-e artani a lelkemnek vagy nem, es csak aggalyos vagyok? Szerintem kinevetnenek ha valakinek olyat mondanek hogy felek a mandalaktol. De mi van ha tenyleg egy new ages csapda ahol szep ruhak a csalik amikkel a lelek a sajat tudta nelkül kart szenved?
Köszönöm a valaszt! egy vidam ruhakat szeretö kereszteny lany
Csak nyugodtan járjon azokban a szép színes ruhákban. Biztosan jól is állnak Önnek. A mandaláktól meg ne féljen! Azok szép ábrák, amelyek nyugtatják a szemet, a lelket, ha csak nézi, az is, ha készíti, festi, az még inkább. Van, aki meditációra, önismereti terápiára s hasonlókra használja őket. Ezekbe az ezoterikus üzenetekbe nem érdemes beleveszni. De attól nem kell tartania, hogy az ilyen módon díszített ruhákkal bármi rosszat is tenne.
Kedves Lelkiatya!
(... Köszönöm szépen előre is atya diszkrécióját.)
Nagyon nehéz időszakon megyek keresztül és egyszerűen nem látom a fényt az alagút végén.
...
Köszönöm!
Kedves Testvérem!
Lehet, hogy nem téved azzal a hitével, hogy az Isten Önöket valóban egymásnak teremtette, de most nem ez a fontos. Mindig a mára kell figyelni, csak akkor tudjuk megérteni a múltat, akkor tudunk fölkészülni a jövőre. Önnek a jelen helyzetből nem arra kell gondolnia, hogy összetört a jövője, nem valósulhat meg az, amit tervezett, amit annyira szeretett volna. A jelen szakításból ez még egyáltalán nem biztos. Az okozza a vigasztalhatatlan elkeseredését, hogy a jelen helyzetet kivetíti a jövőre. Most Önnek nem arra kell gondolnia, hogy mi lesz vagy mi lett volna majd sok év után. Ez a helyzet most nem a jövő tervezésének az ideje. A mostani helyzetet kell jól, egészségesen, Isten akarata szerint megélnie, földolgoznia. Azt tanácsolom, fogadja el a kedvese döntését. Ő most így döntött. Miféle szeretet az, amely nem fogadja el a másik döntését, amely nem ad szabadságot a másiknak? Ha nem akarja, nem tudja elengedni azt, aki szeret, akkor az egész életüket végig kísérte volna ez a terhes ragaszkodás. A szerelem nem ilyen. A másiknak akarok jót tiszta szívemből, és nem a magam boldogságát akarom építeni a másik közreműködésével. Elhiszem, hogy sok önzetlenség volt Önben, s látszólag sok mindenről le tudott mondani, de éppen a legfontosabbat, a másik szabadságát nem tudta megadni neki. Nem kizárt, hogy éppen ez volt az oka a szakításnak is. Lehet, hogy terhessé vált a kedvese számára ez az Ön ragaszkodása. Meg kell tanulnia jól szeretni. Most ebből a helyzetből ezt kell megtanulnia. Ez az egyetlen módja annak, hogy esetleg valóban visszakaphassa őt. Javaslom, hogy fogadja el ezt a döntését, s ne csak színleg! Most új útra kell lépnie Önnek is, az egyéb feladataiba belevetnie magát teljes odaadással. Ezzel segítheti a lelke gyógyulását. S ha már sikerült elfogadnia, feldolgoznia ezt a fordulatot, csakis akkor lehet reménye, hogy esetleg mégis egymásra találnak, s ez a hite beigazolódik, hogy valóban egymásnak szánta Önöket az Jóisten. Persze, az sem kizárt, hogy mire eljut ennek a sebnek az elfogadására, feldolgozására, addigra már Ön érzelmei is másként alakulnak. De ez a jövő titka, amit nem látunk, amit nem érdemes előre elképzelnünk.
Hogyan tudjak a gorogkatolikus miseket vasarnaponkent megtekinteni on-line azok akik tavol (kulfoldon) elnek?
Honlapunkon két lehetőséget is kínálunk, az oldalsó mezőben rá lehet kattintani az élőkép rovatban a debreceni és a nyíregyházi élő templomi közvetítésre.
file:///C:/Users/ersek/Downloads/elo-debrecen%20(29).html
file:///C:/Users/ersek/Downloads/elo-nyiregyhaza%20(9).html
Tisztelt Lelkiatya!

17 évvel ezelőtt 43 naposan keresztelkedtem meg Keresztelő János fejvételének napján. Minél idősebb vagyok annál komolyabban veszem a böjtölést de ez az egy nap kérdéses számomra. Nem tudom hogy böjtöljek vagy \"egyek egy jót\" mert végülis ez egy ünnepnap számomra.
Talán csak egy mentséget keresek a böjtölés alól mert nem ismerek olyan embert aki ennyire fontosnak tartaná a megkeresztelkedése napját pedig katolikusok között élek.
Keleti egyházunk ismeri a böjtölve ünneplés gyakorlatát. Ha Ön görögkatolikus, akkor javaslom, hogy mivel keresztelése, a Gondviselés rendelése folytán erre a böjtös ünnepre esett, Ön is böjtöléssel ünnepelje meg ennek napját. Egészen biztosan semmi kára nem fog származni ebből, ám biztosíthatom arról is, hogy nagy lelki haszonnal járhat, ha nem fél, nem húzódozik ennek megvalósításától.
Tisztelt Lelkiatya!

Egy gondolat, vélemény motoszkál már egy ideje a fejemben, amire nem nagyon tudok megoldást találni, illetve választ.
A Szt. Liturgiában az áldozás alatt körülbelül a hívek 80% leül. Pedig ott van az Úr Jézus teste és vére az áldozópapnál, ami kiszolgáltat a híveknek? Nem lehet ezzel valamit tenni? Ráébreszteni a híveket, hogy ez mekkora dolog is valójában, ami megérdemli azt, hogy felálljuk, ezzel is megtisztelve a mi Urunkat?
Válaszát előre is köszönöm
T.
Nem tudom. Én is sokat töprengtem már ezen. Az biztos, hogy híveinket tanítani kell arra, hogy az Eucharisztia óriási érték, a leghatalmasabb kincse ezen a teremtett világon. Ám épp emiatt valójában sohasem tudhatjuk kellő tisztelettel, igazán azt megillető módon kezelni. Mégis meg kell tennünk ennek érdekében minden tőlünk telhetőt. Ám, hogy ezt ki hogyan tudja megvalósítani, megélni, az már más kérdés. Van, aki leülve tud jobban elmélyülni e titokban, van, aki állva tudja kifejezni nagyobb odaadását. Legjobb, ha nem körbenézünk ilyenkor, hanem a magunk hite, lelkiélete szerint éljük át ezt a titkot. A keleti rítus egyébként is jóval nagyobb szabadságot enged, nyújt a szertartás közbeni viselkedés terén. Nincs kifejezett előírás, hogy mikor üljünk, mikor álljunk. Legjobb, ha végig álljuk a szertartásainkat, de minthogy ez fárasztó lehet, olykor le is ülhetünk. Ugyanakkor a padokba sorolt hívek sokasága miatt az is furcsán hat, ha az egyik áll, a másik ül, a harmadik meg térdel. Mégis, a nagyobb egyéni buzgóság lehetősége miatt azt mondom, adjunk ebben teljes szabadságot egymásnak.
Tisztelt Lelkiatya!

Korábban írtam egy kérdést azzal kapcsolatban, hogy egyszerűen nem tudok megnyílni úgy, hogy képes legyek gyónni.
Erre a kérdésre adott válaszát köszönöm szépen!

Tovább imádkozom, hogy képes legyek szentgyónást végezni.
De addig áldozhatok?

Tudatában vagyok a bűneimnek, amelyeket őszintén, teljes szívemből bánok.
Azokra kértem is a Jóisten bocsánatát, és igazi megkönnyebbülés van a bűnbánati ima után, amikor leteszem azokat Isten elé..
De amíg nem tudok gyónni, vajon áldozhatok-e, e sajátos helyzetben?
Nem lustaságról van szó, nem pökhendiségről.
Azért is kérdezem, hogy ebben a konkrét helyzetben mit szabad tennem?
Ugyanis szeretnék áldozni. De szabad ilyenkor?
Az atya, akinek a miséjére gyakran járok, látásból ismer, és tudja, hogy nála biztos nem gyóntam.
Ő csak mise előtt
Vajon megtagadhatná az áldoztatást?

Eddig idegen atyánál se áldoztam, a gyónás hiánya miatt.

Mit szabad tennem?
Leghamarabb nyári szabadság alatt volna lehetőségem lelki gyakorlaton részt venni.
Azt a tanácsát meg is fogadom, amint tudok, megyek.

Segítő válaszát köszönöm szépen!
Nehéz távolról, a részletek ismerete nélkül válaszolni. Lehetséges, hogy Ön részesülhet az Eucharisztia szentségében, mégis azt mondom, inkább ne tegye. Minden bizonnyal tiszta szándékkal, a Szentlélek indíttatása szerint vágyik a szentáldozásra, mégis ennek feltételeit is igyekezzék teljesíteni. Azok áldozhatnak rendszeresen, akik rendszeresen gyónnak. Valóban nagy kincs Jézus Krisztus Testével és Vérével élni, fölfoghatatlan, hatalmas ajándék nekünk ez az Istentől, de éppen e végtelen értéke miatt nem bánhatunk ezzel a Kinccsel könnyedén, csupán a magunk elgondolásai szerint. A szentgyónás az a szentség, amelynek során az Egyház kinyilvánítja, hogy részesülhetek az Eucharisztiában. Éppen ezért itt, nyilvánosan nem mondhatok mást, mint ezt: addig ne járuljon szentáldozáshoz, amíg nem sikerült legyőzni ezt a belső gátat, és nem járult szentgyónáshoz.
Kedves Lelkiatya!
Tudom, hogy hézagosan tartozik ide a téma, de máshol nem tudom megkérdezni:
A Sapientia Főiskola egy videóját láttam a keleti szerzetességről és Jézus-imáról, ahol Nacsinák Gergely atya előadását láttam.
Nagyon tetszett, megkapó volt az atya stílusa, személye...stb. Ő hol szolgál? Nőtlen szerzetes esetleg ő is?
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Nacsinák Gergely atya a Konstantinápolyhoz tartozó magyar ortodox egyház papja. Nős ember, családjával együtt Budapesten él és egyebek között a Váci utcában lévő ortodox kápolnában illetve Beloiannisz nevű községben szolgál.
Tisztelt Lelkiatya!

Párkapcsolati házassági dolgokról szeretnék kérdezni? Most kérdezzem azt, hogy mi a jó hosszú házasság titka, de ez olyan közhelyes, amire közhelyes válaszok szoktak jönni, mint hogy a nő legyen kedves, alázatos a férjével, meg főzzön finomakat, meg hát a szex is fontos meg blábláblá.
De kérdem én, miért mindig csak a nőnek kell tökéletesnek lennie és alkalmazkodnia? Arról miért nem beszél senki sem, hogy a férfinak mit kellene tennie. Nem vagyok feminista, sőt pont ezt utálom, hogy mindenki ezzel a hímsoviniszta-feminista veszekedéssel jön. Miért nem lehetne csak egyszerűen kölcsönösen tisztelni szeretni egymást?
Miért is? Mert az ember önző, gyarló és hát elég össszetett és egyre összetettebb ez a világ (női egyenjogúság, változó világ stb.)
Szerintem az a baj, hogy az emberekben rengeteg előítélet és berögzöttség van, ami részben szüleinknek és a társadalomnak köszönhető (pl. azt láttuk és tanultuk szüleinktől, hogy ezt így kell csinálni, mert így szokták, meg így illik) másrészt a már említett önzőség és egocentrizmus, vagy éppen a túlságos megalázkodás (higgye el láttam már ilyet is) általában a nők részéről (mert a nők vállára szakad minden) mert a férfi nem veszi észre ezt, ki tudja miért lehet nem azért mert nem akarja, hanem csak mert egyszerűen nem veszi ezeket észre és ezt természetesnek veszi. Persze nem hiszem azt, hogy csak a nőknek van nehéz dolguk, tudom, hogy a férfiak is dolgoznak sokat, de azért összességében a nőknek kicsit összetettebb problémáik vannak, talán mert lelkileg is mindent magukra vesznek. És megint nyomatékosítani akarom hogy nem vagyok feminista.
Csupán keresem a megoldást, mert nem szeretnék egész életemben boldogtalan házasságban élni, sem megalkudva sem veszekedve, sem 5 évi házasság után gyerekkel elválni.
Miért teremtette Isten ilyen különbözőnek a férfit és a nőt? És igaz, hogy a férfiak csak azt akarják, meg csak az számít nekik? Én valahogy nem így érzem, csak ez a hazug világ mutatja ezt.
Tisztelettel: H.
Kedves H.!
A levele elején föltett kérdés nagyon is fontos. Ha erre nem keressük a választ, ne is reméljük, hogy megtaláljuk - sem a választ, sem a boldog házasságot. Ugyanis az nem adódik magától. Azért nagyon sokat kell tenni, tűrni és érte tanulni. Természetesen mind a két fél oldaláról.
Amit a világ összetettségéről mond, az is igaz. Ma sokkal bonyolultabb, mint valaha, mégsem biztos, hogy azt mondhatjuk, ma nehezebb, mint régebben. Minden kornak megvolt a maga nehézsége. Hogy ilyen a világ, hogy ilyenek vagyunk, ennek a bűn az oka. Az áteredő bűn miatt mindnyájan hordozzuk ennek átkát, mindnyájunkban ott van a rosszra való hajlam, az önzés. Ezt egyedül Krisztusban győzhetjük le, aki saját életével és halálával már legyőzte számunkra. Küzdenünk kell tehát az önzés és minden bűn ellen, s ezt nem tehetjük másutt, mint saját magunkban. Illetve az összetartozó emberek egymást is segíthetik ebben a küzdelemben. Ám nem feledhetjük el, hogy csakis Krisztus segítségével lehetséges legyőzni ezt a nálunk sokkal hatalmasabb erőt, a bűnt és annak következményét a halált.
A boldog házasság titka a következő: nem a magam boldogságát akarom keresni, hanem az a célom, hogy boldoggá tegyem azt, akit szeretek, s akivel ezért összekötöm az életem. Tehát az önzés helyett az önzetlenséget választom.
Az önzetlenség nem csak az egyik vagy másik fél feladata, ez magától értetődik. Ugyanakkor az is téves, ha az önzetlenségemet feltétekhez szabom: csak akkor vállalom, ha te is önzetlen vagy velem. Így tehát valóban kiszolgáltatottságot vállal az, aki házasságot köt, ez a szeretet kiszolgáltatottsága. Ebben megint Krisztus Urunk ad nekünk példát és erőt.
    ... 5 6 7 8 9 
10
  11 12 13 14 15 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016