Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenöt meg kilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Egy engem nagyon nyugtalanítü kérdésben kérem a tanácsát. A környezetemben lévő keresztény értelmiségiek körében egyre elterjedtebb a szalonzsidózás (érdekes módon mások körében ezt nem tapasztaltam). Akik nem zsidóznak, azok is elnéző mosollyal hallgatják, "nem kell vele foglalkozni"- mondják. Még papoktól is hallottam már ezt (zsidózást is). Tudom, mindenkinek más a politikai meggyőződése, a kereszténység nem húz ránk egységes "formaruhát", de szerintem van olyan vélemény, ami már nem megengedhető. Lelkiatya mit tanácsol, mit tegyek, ha a társaságomban zsidózni kezdenek?
Egy másik kérdéssel kezdem a válaszom: Mit tegyen egy keresztény ember, ha a jelenlétében káromkodnak? A helyzettől függ, hogy érdemes-e szólni. Általában jobb, ha nem szólunk rá a másik (felnőtt) emberre, nem a mi dolgunk a többi embert kiigazítani, de ha mégis valamikor szólnunk kell, akkor az a káromkodás. Bár itt sem kéri tőlünk az Úr, hogy legyünk védőügyvédjei, mégis a jóérzés azt diktálja, hogy ne hagyjuk szó nélkül. Ám ennek ellenére is lehet olyan helyzet, hogy mégis jobb nem szólni. Például, ha egy még cifrább káromkodást váltunk ki vele. A zsidókat, cigányokat, románokat (csak akiket leggyakrabban szoktunk) szidni egyáltalán nem keresztény magatartás, mindig tartózkodjunk ettől. De erre másokat figyelmeztetni csak akkor érdemes, ha a megszólalásunk remélhetően meghozza az eredményt. Ha csak a magam méltatlankodása vezet abban, hogy szóvá tegyem a dolgot, akkor én is hibát követek el: lehet, hogy nem zsidózom, de ítélkezem, önkéntelenül is lenézem azt, aki ilyet tesz.
Kedves Lelki Atya! Elnézést, de egyáltalán nem lelki, hanem nagyon is gyakorlati kérdéssel fordulok Önhöz, remélem, nem baj: Hitemet gyakorló római katolikus vagyok, de alkalomadtán részt veszek görögkatolikus szent liturgián is. Nagyon zavar, hogy nem értem a szertartás minden egyes részletét, s összevetve a latin rítusú liturgiával, a szentmise egyes imádságai, s annak szabályai teljesen beazonosíthatatlanok számomra. Nagyon szeretném megismerni és megérteni a lényegi különbségeket, hogy tudatosabban és felszabadultabban kapcsolódhassak be a görögkatolikus szertartásba. Milyen (tan)könyveket ajánl, miket szerezzek be, mit olvassak el? Köszönettel: Emese
Kedves Emese! Épp nemrégiben látott napvilágot egy egyszerű kis könyvecske, Baán István: Uram, tehozzád kiáltok. Igaz, ez nem részletesen a Szent Liturgia részeit mutatja be csupán, mégis sok fontos támpontot ad a görögkatolikus liturgia megértéséhez. Jó szívvel ajánlom, sok mindent meg fog érteni belőle. Ha még ezek után is maradnak kérdései, jobb, ha valamelyik görögkatolikus atyával közvetlenül veszi föl a kapcsolatot, de természetesen én is szívesen segítek ezen a fórumon keresztül.
Kedves Lelki Atya! Segítséget szeretnék kérni, hogy visszakapjam a tiszta lelkiismeretem. Református vagyok, úgy élek, mint aki mintha még az evangéliumokról se hallott volna. Kérem segítsen egy egészséget képet kapni Isten szívéről, mely szeret és eltörli a bűneinket feloldoz a bűn terhétől. Sasjnos rossz Istenképet kaptam már kisgyerekkoromban a bűneset, eredendő bűn példáján, mely szerint az én bizonyára rossz Istenképem alapján sose tudjuk azokat a bűnöket kiengesztelni egyedül, valójában mi is Isten terve az emberrel, gondolom, nem az, hogy egy életen át vezekeljen a felmenői bűnei, rossz döntései miatt, melyben úgy érzem nem mi vagyunk a hibásak, elég nekünk a saját bűneink miatt felelnünk. Tehát egy plusz terhet, egy indokolatlan(nak tűnő) bűntudatot érzek már gyerekkorom óta, mely oly sötétségbe vitt le hogy a kisgyerekkorban még meglévő életszeretetemet már akkor elvesztettetm és azóta is szenved a lelkem. Sajnos mindezek után annyira befeketedett a lelkem hogy képtelen voltam Jézus kereszthalálát, bűneinktől való szabadítását lelki füleimmel s szívemmel meghallani. Kérem adjon egy új, egészséges, tiszta lelkiismeretet adó IStenhitet, mert keresem az Urat csak fájó, sajgó lelkem elveszettnek éreztet engem, hiába vagyok felnőtt nem találtam meg KRisztus szeretetét, ő vajon megtalált engem? Kérem szóljon a szívem mélyéhez hogy megismerjem Isten, Krisztus szeretetének erősségét és az Ószövetség szerinti haragjának elmúlását. Ámen. Köszönöm válaszát hogy ne temessem el magam egy hamis Istenkép miatt, hanem jöjjek ki a lelki gödörből Krisztus szíve alapján. ÁMEN! Segítségért kiált elveszett szívem. Mielőbbi válaszában bízva, mert tudom olvasva a kérdéseket, hamar válaszol :)
Kedves Testvérem! Ön már most nagyon sokat tud az Úrról. Azzal, hogy belátja, nem helyes az Isten-képe, ezzel azt is elárulja, hogy érzi, tudja, van egy helyes kép is. Hogy pedig levelét megírta, ezzel pedig azt igazolja, hogy mennyire nagy erővel keresi is ezt a helyes képet, amely teljes egészében azonos Vele. Tehát Ön szíve mélyéből Istent keresi. Bárcsak ilyen lelkületű volna minden keresztény ember! Fölismerte az is, hogy sok torzulás történt az életében. Valamelyest látja is, hogy mik voltak ezek, egyrészt a családi körülményeiben, másrészt pedig a saját tetteiben. Igaz, hogy ez utóbbit nagyon fölnagyítva látja, de még azt is tudja, hogy ez sem helyes. Tudja, hogy nem szabad másban keresnünk a hibát, másra tolni a felelősséget, de tudja azt is, legalább ekkora hiba, ha a magunkét túlozzuk el. Ön tehát nagyon sokat tud már ezekről az igazságokról. Nyugodtan mondhatom, csupán egy paraszthajszál választja el Önt attól, hogy fölismerje, milyen is az Isten, hogy kicsoda Ő. Persze, azt is tudnunk kell, hogy Istent megtalálni, azt az igazi képet, amely valóban azonos Ővele, majd csak akkor lesz lehetséges, amikor már nem csak tükör által homályosan látunk (1Kor 13,12). De újabb és újabb lépéseket kell tennünk, küszöböket kell átlépnünk, hogy legalább közelítsük azt, hogy egyre közelebb kerüljünk Hozzá. Erre a mostani küszöbátlépésre vágyakozik most Ön. Még azt érdemes mindehhöz hozzátenni, hogy az Isten-képünk szorosan összefügg az én-képünkkel. Önmagunkról is helyes képet kell találnunk ahhoz, hogy Istent helyesen tudjuk látni - már amennyire lehetséges. Minden bizonnyal ezen a téren is szüksége van Önnek bizonyos gyógyulásra. Mit is tegyen, hogy átlépje ezt a küszöböt, és önmagára és az Istenre találjon? Még azt is helyesen mondta, hogy távol érzi magát az Evangéliumtól. Nos, hát induljon el ebben az irányban! Vegye kézbe újra az Evangéliumot! Olvassa el Máténál a Hegyi beszédet (5-7. fej), Lukácsnál a példabeszédeket (8-12. fej.), Jánosnál a búcsúbeszédet (13-17. fej.), meg Szent János levelét (1Ján lev.). Ezek olyan gyönyörű szövegek Isten végtelen szeretetéről, hogy majd nem győz betelni velük. Annyit tegyen csak, hogy minden egyes alkalommal, amikor kézbe veszi a Bibliát, előtte kéri a Szentlelket, hogy nyissa meg az értelmét és a szívét, hogy az éppen abból szóló napi üzenetet meghallhassa, a szívébe zárhassa. Mondom Önnek, Testvérem, hamar rá fog találni az Életre. Természetesen imádkozom is ezért, imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya!Nincs rálátásom arra,hogy a Hatalom kártyái,vagy valami ehhez hasonló,mennyiben károsítja a fiatalok gondolkodásmódját?Esetleg függőség is kialakulhat? ha ez veszélyes,fel kellene hívni rá a figyelmet! Köszönöm fáradozását!Imával:János
Amennyire sikerült utánanéznem, valóban nem csak ártatlan játékról van szó. Illetve, önmagában én annak ítélem, nem vélem, hogy gonosz szándékkal hozták létre. De a játékszabályok, a célkitűzések nem éppen keresztényiek, az egyszer biztos. Amikor az a cél, hogy a másik fölé kerüljek, hogy elvegyek tőle annyi életet, amennyit csak tudok (ezek szerint több van?), ezek nem segítik az Isten teremtette rendezett világ józan értékelését. De nem találtam a világhálón sem más fórumon olyan figyelmeztetéseket sem, amely erről a játékról bárkit is erőteljesen le akarna beszélni. Igaz, épp ez az, amit Ön is hiányol. Nem tudok hát megnyugtató választ adni. Szerintem nem érdemes ilyen játszmákba belemenni, de annyira nem látok bele ebbe a kérdésbe, hogy szilárd meggyőződéssel adhassak véleményt róla.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Azt szeretném megkérdezni,hogy a mi Egyházunkban,miért nincsen hagyománya a rorátéknak?Annyira szép készülődés Karácsonyra. Köszönettel:Magdolna
Kedves Magdolna! Az elnevezés magában foglalja a választ. Azért nevezzük az adventi hajnali miséket roraté-nak, mert ezen misék introitusának kezdőszavai így hangzanak: Rorate caeli desuper..., ami azt jelenti: Harmatozzatok egek a magasból... A bizánci Liturgia e tekintetben teljesen más szerkezetű, ott nincsen ilyen introitus, kivált nem latin nyelven. A keleti hagyomány más lehetőségeket kínál a karácsonyi készületre. Eleve a karácsonyi előkészületet is nem adventi vasárnapok és hetek építik föl, hanem együttesen 40 nap, amely összesen hat hetet ölel föl. Viszont ilyen értelemben a vasárnapoknak sincsen olyan nagy jelentősége, mint a négy adventi vasárnapnak. A böjt kap nagyobb hangsúlyt, és a zsolozsmákban jelenik meg jobban Krisztus születésének az ószövetségi előkészülete. Ebben illeszkedik bele aztán a két utolsó vasárnap kiemelése, az Ősatyák és az Ószövetségi szentatyák vasárnapja. Látható, tehát, hogy sok ponton eltér a két hagyomány, Mindkettő szép és gazdag, de keverni őket nem érdemes.
Tisztelt Lelkiatya! Ismét szeretnék az aggályossággal kapcsolatban szeretnék írni Önnek, és most elsősorban a kedves olvasóknak is. Mostanában nagyon erősek voltak a félelmeim, és folyamatosan úgy éreztem, hogy súlyos bűn alatt állok. Tegnap voltam, gyónni, de azonnal bűnösnek éreztem magam és ma ismét elmentem gyónni, egy Adventi lelki nap keretein belül. Elhatároztam, hogy beszélek kényszereimről és aggályaimról a gyóntató atyával, ami nagyon nehéz volt, de adott nekem néhány nagyon fontos tanácsot amit most szeretnék megosztani, hátha valakinek segítségére lesz. Először is, azt mondta, hogy a súlyos bűn csak az lehet, aminek tényleg súlyos a tárgya. Tehát sokszor követünk el bűnt, de a súlyosnak tényleg súlyos tárgya kell, hogy legyen. Pl, ellopni egy gyufát és ellopni egy gyémántot nem azonos súlyosságú! Azt is mondta, hogy fontos elfogadnunk és rájöjjünk Isten szeretetére. Isten mindnyájunkat feltétel nélkül szeret. Bűn az, ami akadályozza Isten szeretetének megélését. Ez nagyon érdekes megközelítés, amire nem is gondoltam még. Az a bűn, ami akadályozza ezt a szeretet megélést. Érdekes és bátorító szavak. Nem szabad állandóan a bűntől rettegni. Valamint azt is mondta, hogy ezt legyőzni nem egy nap alatt fog történni. Idő kell hozzá. Igazából még lenne egy kérdésem is, ami szintén egy kis aggályosság. Sajnos a kényszerbetegségem következménye az, hogy sokszor eszembe jutnak akaratlan rossz dolgok, rossz gondolatok. Ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Egy egészséges embernek is vannak ilyen gondolatai, de ő azonnal túlteszi magát és nem okolja önmagát ezek miatt. Egy kényszerbetegséggel küzdő embernél viszont ez teljesen más. Jön egy rossz gondolat, ő retteg tőlük, retteg, hogy talán szándékosak a gondolatai, és elkezd kényszerdolgokat végrehajtani emiatt. Viszont ettől csak még rosszabb lesz. Hogy egy példával szemléltessem, gyakori, hogy ima közben jön egy ilyen rossz gondolat, és a kényszerbeteg úgy próbálja ezt "javítani", hogy megismétli az imát. Tehát kényszert hajt végre. Ez abban a másodpercben békét hoz a kényszerbeteg számára, ő azt hiszi, ezzel megnyugodott, viszont ez nem jó, mivel csak több és több gondolatot teremt. Amit kell tenni, az az, hogy ellenkezünk a kényszerrel, és elfogadjuk ezeket a gondolatokat, annak a tudatában, hogy ez nem mi vagyunk. Nos nekem is sokszor vannak ilyen gondolataim, amik akaratlanak, ezekről nehéz beszélni, mivel nagyon rossz gondolatok, némelyik szexuális gondolat is. Én mindig meg szoktam ezeket is gyónni, de a gyóntató atya mindig azt mondja, hogy ez nem bűn, mivel nem szándékos. Most viszont nem gyóntam meg, utolsó gyónásom alkalmával. A kényszerbetegségem azonnal közbelépett, és most attól rettegek, hogy eltitkoltam egy bűnt gyónás alkalmával. Ön mit gondol? Ne haragudjon, hogy állandóan az aggályosságról kérdezem Önt, de szeretnék újra egészséges életet élni.
Nagyon köszönöm, hogy leírta ezeket a tapasztalatokat. Bizonyára másoknak is sokat segítenek. A föltett kérdésére egyértelműen tudok válaszolni, hogy Ön nem titkolt el semmit, nem volt ilyen szándéka. Megpróbálja jól kezelni ezt a jelenséget, s ez vezette, hogy most ne mondja el, nem pedig az elrejtés, a félrevezetés. Én is csak megerősíteni tudom, amely tapasztalatot elmondott, hogy nem kell félni a bűntől. Isten sokkal hatalmasabb, mint a mi gyarlóságunk, sokkal jobban szeret minket, mint amennyire mi megbántjuk Őt bűneinkkel. Emlékeztetem még, hogy egy kedves sorstársa fölkínálta, hogy egymás között is megoszthatják tapasztalataikat. Ezt a címet adta meg: tzsi0921@gmail. com
Tisztelt Lelkiatya! Édesanyám szhihés gondokkal küz, xanax nyugtatót szed már kb. 8 éve. DE ez már nem haszál neki, ordibál ,átkozz minket,néha meg is ver minket, senkivel nem lehetünk jobba mert akkor azzal a személyel is kiabál. Mond nekünk dolgokat pl: hozzunk a boltból kenyeret közbe mirre haza érünk azért kiabál mert ő nem ezt mondta. 21 éves vagyok, a szakmám szakács deitthol nem merek fözni mert mindig belekt elhord mindennek,vlt hogy kihajitotta az ételt amit föztem. Édesapánkal folyton veszekedik, persze nem apukám a hibás. Van egy utcabeli alkalmi társa amit letagad. Én már nem nagyon biom,nincs életünk tőle. van megölöm magam vagy Őt elöbb utobb ha nagyon idegesit. a faluba mindenki lenéz minket mert tudják hogy anya bolond. Mit tegyek,kérem segitsen!?
Ez nagyon nehéz kereszt! Nagyon sokat számít, hogy a család többi tagja meg tudja érteni egymást. Hogy az édesapjával, esetleg testvéreivel jól át tudják beszélni ezeket az eseteket. Egyedül borzasztó nehéz, szinte lehetetlen elviselni egy ilyen helyzetet, ha viszont együtt hordozzák, meg tudják egymás között beszélni, akkor még azon is fölül tudnak emelkedni, ha a falu a szájára veszi az Önök családját. Valószínű, külső segítségre is rászorulnak. Vagy az orvossal, vagy az Önkormányzat megfelelő emberével is beszéljék meg, hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet. De az is fontos, hogy otthon Önök is határozottak legyenek és együtt lépjenek föl, ha szükséges az édesanyával szemben. Attól tartok, hogy ez a határozott föllépés hiányzott eddig. Az tud zsarnokoskodni másokon, akit hagynak. Lehetőleg el kell kerülni az agressziót, de azt sem szabad hagyni, hogy tettlegességre vetemedjen elborult elméjében. Kell ez a határozottság, határozott föllépés. Ha ezt meri vállalni, akkor Ön lelkében is kevesebb lesz az elfojtott indulat. Ez azért is fontos, mert ezek az elfojtott indulatok vezethetnek olyan balga gondolatokra, hogy itt már csak a gyilkosság segít. Ez a gonosz kísértése, aki kihasználva ezeket az emberi gyöngeségeket a legszörnyűbb dolgokra próbálja rávenni, belehajszolni Önöket. Az imádságon túl tehát, a határozottságot javaslom, és a külső segítség kérését, elfogadását. Én is imádkozom Önökért.
Tisztelt Lelkiatya! Ismét az aggályos lelkiismerettel kapcsolatosan lenne egy kérdésem. Már harmadik hete gyónok minden pénteken. (csak hétvégén tudok gyónni, munkaidőm miatt) Viszont mar harmadik hete mindig úgy érzem, halálos bűn alatt vagyok. Szükségem lenne egy papra, vagy lelki vezetőre, aki tudna nekem ebben segíteni, meg tudnám érteni mely bűn halálos, ugyanis emiatt olykor félek áldozni is. Nos a kérdésem most jön. Ma gyónás után az utcán gyalogoltam, amikor láttam, hogy egy férfi pénzt kéregetett egy másik embertől. Én mellettük álltam és hirtelen elindultam egy másik irányba, hogy tőlem ne kérjen. Fogalmam sincs miért csináltam ezt, nagyon szívrdrn adakozom és szívesen segítek másoknak. Azonnal megbántam és visszamentem, majd kb 10-15 percen keresztül gyalogoltam a környéken, hátha feltűnik a férfi, és tudok neki adni. Imádkoztam is, hogy ha Isten úgy akarja, találkozzak össze vele. Viszont nem találkoztam vele ezután. Ez közvetlenül a gyónás után történt, még el sem mondtam az elégtételt, most ismét rettegek, hogy halálos bűnt követtem el. Rettegek áldozni, és újra várom a pénteket, hogy gyónhassak. Mi a véleménye?
Bátran áldozzon rendszeresen! Mivel Ön törekszik arra, hogy a lelkiismerete tiszta legyen, egészen biztos, hogy ezek az elgyöngülései, bizonytalanságai, esetleges rossz döntései nem halálos bűnök. Nem könnyű halálos bűnt elkövetni. Ahhoz igen nagy fokú gonoszság szükséges, hogy valaki tudva és akarva súlyos dologban szándékosan akarjon Isten akarata ellen cselekedni. Ha bármikor hasonló bizonytalanságban van, nyugodtan tegyen mással valami jót. A végtelen hatalmú Isten el tudja juttatni a jóságot oda, ahová arra szükség van. Én is azt javaslom, hogy beszélgessen el a gyóntató atyával, hogy világosabban lásson. Soha nem kell félnie a bűntől. Az kedves az Úrnak, ha Ön fölszabadultan él, s éppen azért ajándékozta nekünk a bűnbocsánatot, hogy élvezhessük ezt a fölszabadultságot. Éljen vele bátran!
Kedves Lelki atya! Mi a különbség egy venia (máshol véniának is írják) és egy metánia között? Hogyan kell pontosan végezni? Tudna esetleg mutatni róla videót vagy képet? Elvégzésük módja változott e valamit az idők során? Árpád-házi Szent Margit 2000 veniát is végzett egyetlen vigília alatt. Ő hogyan végezte? Köszönöm a választ!
Alapvetően ugyanarról van szó: a latin hagyományban véniának nevezik a teljes leborulást, keleten pedig prosztrációnak proszkünészisz-nek, magyar szóhasználatunkban nagy metániának. Alább mellékelek néhány címet, amelyen látható ez az imádságot kifejező testhelyzet. Vélhetően költői túlzás az, hogy boldog Margit egyetlen vigília alatt 2000-et végzett. Ráadásul Kodolányi a Boldog Margitról szóló regényében még jobban túloz, mikor ennek kivitelezési módját olyan drasztikusan írja le. Vélhetően saját tapasztalata alapján nemigen ismerte közvetlenül ezt a gesztust. A katolikus Gárdonyi az ugyane témát földolgozó regényében jóval visszafogottabban ír róla. Lényege, hogy két térdre ereszkedve az ember leborul a földre és homlokával meg is érinti azt. Utána föláll, és ennek a fölállásnak lendületéből keresztet is vet. Az alább látható címeken néhány képet is kaphat róla. https://www.google.hu/search?q=byzantine+prostration+pictures&espv=2&biw=1366&bih=638&tbm=isch&imgil=xqRoAl7H1gYnZM%253A%253BneM0PkUg2782QM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fwww.dominicannuns.ie%25252Ftag%25252Fcontemplation-2%25252F&source=iu&pf=m&fir=xqRoAl7H1gYnZM%253A%252CneM0PkUg2782QM%252C_&usg=__aUogcHG2F74WGkQUFgj2Wc4zsd8%3D&ved=0ahUKEwj58MKw693QAhXBLsAKHdMdDtEQyjcINA&ei=48ZFWLnzLcHdgAbTu7iIDQ#imgrc=4LEqP5_yYRA1bM%3A http://www.pravmir.com/and-why-do-we-make-prostrations/ http://www.christthebridegroom.org/2015_03_01_archive.html
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Arra kérném a lelki atyát, hogy a gyónás pontos menetét ha lehet írja le, mert például itt az oldalon egy kicsit másképpen van mint az imakönyvben. Köszönöm
A honlapon azért tettük közzé egészen részletesen, hogy megtalálható legyen a szentgyónásnak legteljesebb formája. Ebből sok imát nem szoktunk mindig elmondani. A legegyszerűbb forma a következő: Pap: Az Úr legyen szíveden és ajkadon, hogy minden bűnödet igazán és töredelmesen megbánhasd az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Gyónó: Ámen. Gyónom a mindenható Istennek és Isten előtt neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásomtól fogva ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára ? gyóntam. (A bűnök elsorolása utáni záróima:) Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal megbántottam a végtelenül jó és szeretetreméltó Istenemet . Erősen fogadom, hogy a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm. Kérek üdvös elégtételt és feloldozást! Pap: A mi Urunk Jézus Krisztus, ki isteni szent tanítványainak és apostolainak parancsot adott, hogy az emberek bűneit megkössék vagy feloldozzák, önmaga bocsássa meg neked a magasságból minden bűnöd és gyarlóságod. Én pedig az ő méltatlan szolgája hatalmat nyervén tőlük, hogy ugyanazt tehessem, föloldozlak téged minden bűnödtől, melyet Isten és az én méltatlanságom előtt bevallottál, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Tisztelt Lelkiatya! Ön azt tetszett javasolni, hogy kerüljük a videojátékokat, mert nem tartalmas időtöltés. Az lenne a kérdésem, hogy mit gondol a logikai/kvíz/építő jellegű játékokról? Pl. társasjátékok, kereszt és logikai rejtvények, de akár a számítógépes játékok között is találhatóak ilyenek. Ezek is kerülendők? Vagy ezek tartalmasak is lehetnek? Köszönöm válaszát!
Persze, vannak különbségek a játékok között. Az Ön által említettek egészen más jellegűek, sok hasznos, készséget fejlesztő elemet is tartalmaznak. Elgondolkodtató azonban, hogy még ezek is képesek függést okozni. Ha viszont már függés, akkor egy idő után többnyire folyamatosan süllyed is a színvonal. Szóval, ezért még ezek sem veszélytelenek. Nagyon jól lehetnek a logikai/kvíz/építő jellegű társasjátékok, kereszt és logikai rejtvények, de ezeket is érdemes a természetben játszani, nem pedig virtuális környezetben, a képernyőkön keresztül.
Tisztelt Atya!
Szeretnénk ISTEN színe előtt házasságot kötni. Milyen feltételek mellett lehet?
Köszönöm.
A katolikus egyházban házasságot kötni azt jelenti, hogy egy egész életre szabadon elkötelezzük magunkat valaki mellett. Egyik legfontosabb döntés ez egy ember életében, emiatt a feleknek a házasságra testi-szellemi szempontból alkalmasnak kell lenniük és fontos, külső körülményeknek is meg kell felelniük. Olyan személy adhat házassági beleegyezést, aki szabad állapotú és személyiségében is érett az elköteleződésre. Fontos, hogy a felek kapcsolata is érett legyen erre, és szabadon, külső befolyásoló erőktől mentesen házasodjanak össze. A kötést megelőzi a jegyesvizsgálat és a házassági felkészítés, aminek során mindezt részletesen átbeszélik az eskető pappal.
Tisztelt Lelkiatya! Az Adventi készülődésről lenne egy kérdésem. Mind keresztények, hogyan kell megélnünk az Adventet? Lelki életünkben fontos idő lehet ez a várakozás. Én böjttel, karácsonyi bibliaiolvasási tervekkel, és hibáim, bűneim javításával teszem ezt az időszakot különlegessé. Most különösen is figyelek imaéletemre és hibáim, bűneim javítására. Viszont az a kérdésem, Ön szerint össze lehet ezt egyeztetni a "világi" adventtel? Ön szerint lakásunk dekorálása, fények kirakása, különböző díszek készítése is jó időtöltés ebben az időszakban? Én pl. nagyon szeretek kézműveskedni, és Karácsonyi díszeket készíteni. Ön szerint ez világi dolog, vagy mi, keresztények is részt vehetünk benne? Ezen kívül szabad már Adventkor karácsonyi zenét hallgatnunk? Nem tudom, az Egyháznak mi a véleménye ezekről a dolgokról. A világi advent sajnos már szinte csak a pénzről szól. Vannak szép fények, és ötletes, meghitt dolgok, de a vakító fénytengerben minden megvan, csak a lényeg, Jézus hiányzik. Tehát Ön szerint keresztényként részt lehet venni ezekben?
Az a hiba a világi karácsonyvárással, hogy az valójában nem is várakozás. Egyszerűen előrehozza a karácsonyi elemeket, kicsit úgy, mint a házasság előtti testi szerelem. Még nincs itt az ideje, de olyan jó, hadd csipegessünk belőle! Természetesen fontos előkészület a karácsonyra a takarítás, sütés-főzés, a díszek elkészítése, s egyebek. De mindennek Karácsony szent estéjén kellene fölragyognia. A gyermekek számára is az az igazi, ha Szenteste pillantják meg először a földíszített fenyőfát. Milyen ünnepromboló, ha már előtte látták! Persze, nem szaladhatunk ki a világból, részt kell vennünk a karácsonyi ünnepségeken az óvodában, iskolában, munkahelyeken. De ezek előrehozott ünnepek, s ha nem is mondhatjuk, hogy rossz, mégis ezek miatt (is) elveszítettük az ünnephez való érzékünket. A karácsonyfáknak, karácsonyi fényeknek és díszeknek Szenteste kellene megjelenniük, és utána az ünnep gyönyörű napjaiban tündökölniök. Ekkor tennék igazán varázslatossá számunkra az ünnepet. De már összezavarodtunk, és adventi előkészületnek mondjuk ezt az előrehozott ünneplést.
36
Valakitől csak ezt a számot kaptam. Könnyen lehet, hogy levelet szeretett volna küldeni, de a szöveg helyére kattintotta az ellenőrző számot. Csak jelezni kívánom felé, hogy ennyi érkezett meg csupán, a föltett kérdés szövege nem.
Tisztelt Lelkiatya! Ma veszekedésbe keveredtem édesapámmal. nem szeretnék a részletekről beszélni, teljesen mindegy, hogy kinek volt igaza. Ő egy másik szobában volt, és önzőnek nevezett engem. Kikiabáltam, hogy nem én vagyok az önző, hanem ő. Most nagyon rosszul érzem magam, ön szerint meg kell ezt azonnal gyónnom? 2 napja gyóntam, de én legközelebb csak 5 nap múlva tudok gyónni, a munkaidőm miatt. Kérem mondjon el egy imát az édesapámmal való kapcsolatomért. Erről nagyon sokan tudnék beszélni, remélem egy nap jó lesz a kapcsolatunk.
Sajnos, sok efféle kirobbanásunk van, melyet egyáltalán nem akarunk, mégis, csak utólag tudjuk belátni azt, hogy kár volt. S persze, ezenközben sebeket is ejtünk a másikon, amelyet valamiképpen orvosolni is a mi kötelességünk, ha már a sebet ejtettük, még ha önkéntelenül is. Azt tanácsolom, hogy elsősorban az édesapjától kérjen bocsánatot. Ezzel már majdnem helyre is állt a dolog, hiszen ezt az Úr Isten is látja, és tudja, hogy Önben már megszületett a megbánás. Nem szükséges azon nyomban gyónni szaladnia. Javaslom, hogy a szentgyónásai legyenek rendszeresek, függetlenül a közben elkövetett vétkektől. Aki rendszeresen gyónik, az nem is igen tud halálos bűnt elkövetni, hiszen megvan benne az állandó törekvés a tiszta, istenfélő életre. Természetesen imádkozom is Önökért, mint kérte.
    ... 5 6 7 8 9 
10
  11 12 13 14 15 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016