Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhárom meg öt? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya ! Egykatolikus iró éspublicista könyvecskét szeretne megjelentetni ezzel a cimmel "Erkölcsi útmutató keresztényfiatalok számára". Én ezt a címet kicsit porosnak, avittnak találom, száraz tankönyvszerűnek. Nem elég koszerűen vonzó. Volna Önöknek egy jobb ötlete ? Azért, hogy majd kézkézbe vegyék a fiatalok. Köszönöm ! Szeretettel üdvözlöm ! Annamária
Kedves Annamária! A könyv tartalmának ismerete nélkül nehéz megfelelő címet találni. Mégis ötletelek egy kicsit. Effélékre gondolok: Szeress, hogy boldog lehess! Iránytű Iránytű az emberi kapcsolatokban Szeresd az életet! Keresd az értéket! Lendülettel és józanul
Kedves Lelkiatya! Egy lelkiismereti kérdésben szeretnék tanácsot kérni,ami pár napja nyugtalanit.Mostanában csináltattam a fogaimat és volt egy problematikus fogam ami mélyebb kezelést igényelt.A fogorvosom elkezdte csinálni majd orvosságot tett bele és mondta egy hónapig állni hagyja utána folytatja.Amikor elmentem hozzá akkor egy másik fogamat csinálta,rákérdezetm,hogy nem azt amit mondott? Azt mondta rengeteg a munkája aznap nem tud alkotni.A másik fogam kezelése közben azt mondta az asszisztenek nincs kedve azt a fogat csinálni mert egy pszichikailag beteg páciens aki nem engedte befejezni a kezelést felidegesitette,közben egy kisgyereket is elkellett látnia.Kaptam másik időpontokat,de azt a bizonyos fogamat kitolta a legutolsó időpontig(mindig valamire hivatkozott,általában időszűkére).Mikor bementem a rendelőbe ült egy ideig, majd mondta öszesöpröget egy kicsit,hogy ne legyen olyan rendetlenség, kesztyüt cserélt előtte kezet mosott, a kesztyűt is jó ideig húzogatta,azt mondta nem akar felmenni a kezére,majd elég furcsa arc kifejezéssel azt mondta akkor lássuk a gyökérkezelésre váró fogat.Mikor elkezdte csinálta rendesen, odafigyeléssel,végül mondta szükek a bemenetek ezt specialistára bizza,igy lezárta a fogat.Tanácsokkal látott el,mondta ha bármi kérdésem van nyugodtan hivjam fel.Ezzel az egésszel az a gondom, hogy sértve éreztem magam,mivel az én fogamról volt szó, amivel 3 alkalommal is húzta az időt, kedvetlenül nyilatkozott róla és állt hozzá.Velem egyébként kedves és figylemes volt a kezelések alatt,a fájós problematikus fogakat jól ellátta,hiba nincs a munkájában.Végül arra a megállapitásra jutottam,hogy ez nem rólam szólt hanem róla és a problematikus fogról,amiről ő már előre sejtette,hogy nem lesz egyszerü és meghaladhatja a képességeit.Specialistához nem küldhetett még ő nem próbálkozott vele,mert a specilaista olyankor háborog.Mondta is hogy a specilaista majd annak se fog örülni,hogy majdnem két hónapig benne volt az orvosság,mert annak valójában nem lett volna szabad,de nem voltak problémáim igy nem akkora gond.Becsületére válik,hogy legalább olyan ponton állt meg a kezeléssel,ahol még nem okozott problémát,ha tovább megy vele.Csak nem tudom mennyire volt etikus ez a huzavona?Nekem nagyon nem jól esett és azóta kikivánkozik belőlem.Lehet, már ott helyben tisztázni kellett volna vele a dolgokat,mostmár nem látom értelmét hogy emaitt felhivjam.Ezt felelőtlenségnek érzem a részéről.Nem egy lusta doktornőről van szó,tényleg szorgalmasan,örömmel és jól dolgozik,még a szabadság ideje alatt is elvállal sürgős eseteket.Sok mindent ki se fizettetett velem amiért a körzetinél is fizetni kellett volna,és azt jól meg is csinálta.Körzeti orvosról van szó,ahol van sok munka.Mivel vannak közös ismeröseim vele azt is tudom,hogy magánéleti gondjai voltak.Nem szeretenék másik orvoshoz menni,de ez az eset egy kis szálkát hagyott bennem,ezt az egy esetet leszámitva mindennel nagyon elégedett vagyok.Először azt gondoltam elakar űzni a rendelőből, de mondta vár vissza ellenőrzésre,meg ennek a kérdéses fognak a restaurálását szivesen vállaja, ha gondolom,miután a specilaista kikezelte.Önnek mi a véleménye erről a helyzetről? Válaszát nagyon szépen köszönöm! Dina
Kedves Dina! Látom, vívódik ezzel a kérdéssel, mert a panasza mellett egyre sorolja azokat az érveket is, melyek mentségére vannak ennek a fogorvosnak. Jól is teszi, hogy ezeket is észre veszi. Lehet-e embertől tökéletes munkát várni? Az orvosainktól szeretnénk ezt elvárni, de bár igen nagy tudású emberek, azért ők sem tökéletesek. Mi sem vagyunk azok. Ha önvizsgálatot tart, bizonyára erre a megállapításra jut. Ne legyen tehát semmi neheztelés Önben az eset kapcsán. Tartsa meg az orvos tanácsait, és legyen továbbra is bizalommal feléje. Mondjon el egy imát is érte, hiszen sokszorosan megérdemli.
Kedves Lelkiatya. Már tam egy rózsafüzért. Szeretném megszenteltetni. Azt szeretném kérdezni, hogy hol és hogyan lehet? A templomban, ahová járok nem merem, mert a sekrestyés hölgy mindig azt mondja, hogy az egyházközség tagjai ne zaklassák ilyenekkel az atyát. Csak temetés, esketés, keresztelés, betegek kenete esetén lehet zavarni. Bárhol máshol is megszentelik? Köszönöm.
Nyilván csak pap tudja megszentelni. Igen sajnálatos, ha van olyan "buzgó" segítő, aki inkább távol tartja az atyát, mint segítené őt elérni. Ha van a településen görögkatolikus atya, érdemes őt megszólítania. Biztosan nem fogja elutasítani.
Kedves Lelkiatya ! Sokat lehet olvasni és hallani arról, hogy milyen méreteket ölt a paphi?ny a különböző felekezeteknél. A hívek száma is fogyóban, elvándorlás, menekülés a falvakból, ezek a tények. Az ember szíve összeszorul, aamikor a parókiák ajtaja, kapuja bezárva, mert nincs pap. A templomok ajtajára is ugynez vár. A még menthető falvakba papot kellene tenni, hogy a hívek érezzék, hogy ők is értékes emberek. Annak idején a nehezebb időkben is megélt a pap a faluban, most pedig annyi pályázati lehetőség van előttük, hogy ennyi még sosem volt, akkor hogy lehet megengedni, hogy értékes épületek és annál értékesebb közösségek ilyen helyzetben legyenek. ?! Xy
Nehéz helyzetben vannak a püspök atyák, akiknek azt a kevés papot kell elosztani a közösségek között. Egyik püspök atyától hallottam, hogy ő olyan helyre ad szívesen papot, amely szintén adott papot. Mindenki érzi, hogy szükség van ma papokra, mégis sok szülő van, akik nem csak nem nevelik papnak, szerzetesnek a gyermeküket, de nem is engedik, hogy azzá legyen. Közös felelősségünk, tehát, hogy vannak-e, lesznek-e papjaink.
Kedves Lelki atya! Mikor meghal valaki, az egyházunk hagyományai szerint eltemetjük. De mit teszünk azokért, akik megfogantak, és nem kaptak esélyt az életre? Azokért, akik bizonyos magzati fejlődési korban el lettek utasítva édesanyjuk, édesapjuk, családjuk által és testük a kórházban maradt vagy valahol, ismeretlen helyen? Hiszen a megfogant magzatoknak is van lelke..., de nincsen neve, nincsen mára teste és nincsen hely, ahol nyugodhatnak. Vajon az ő lelkük megnyugszik valaha? Kérhetjük az egyházat, hogy segítsen eltemetni ezeket a drága lelkeket? Vagy csak gyászmisében imádkozhatunk értük? Mi tegyünk? Mára már köztudott tény, hogy a megfogant élet hatással van nemcsak az édesanyára, de az apára is, a család egészének rendszerére. Isten áldásként küldi, de elfogadni ezt nem mindenki tudja. Néha későn tárul fel a felismerés, és ez nagyon fájó. Köszönöm szépen válaszát. Várom lelki tanácsát és ajánlását.
Az Egyház minden elhunytért imádkozik. Ez különösen is halottak szombatján igaz, nagyböjt előtt, Húshagyó vasárnapot megelőző nap és mindennek a végén, Pünkösd előtti szombaton. Hogy mi lesz a sorsuk, nem tudjuk, de hogy imádkoznunk kell értük, az bizonyos. Minthogy éppen úgy megteremtett emberek, mint bármelyikünk, az Örök boldogságban éppen úgy helyük van, mint bármelyikünknek. Alighanem jobban nem tudunk, mint az, hogy mi magunk is imádkozunk értük, illetve bekapcsolódunk az Egyháznak értünk mondott imádságaiba. Ez nekik is számít, de a mi lelkünkre is jó hatással van.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya azt szeretném megkérdezni, hogy van-e rá lehetőség Romai Katolikusnak keresztelt ember Görög Katolikus Pap lehessen.
Volt már rá példa, de ez nagyon kivételes eset. Ha igen, akkor az indokolta, hogy az illető valójában görögkatolikus környezetben nőtt föl, a családjában is vannak görögkatolikusok, ezért erősebb a kötődése, mint a keresztelése alapján saját rítusához. Azt az eshetőséget kizárandó, hogy valaki azért akarjon görögkatolikus lenni, mert ott családos emberként is lehet pap, a Keleti Kongregáció azzal próbálja kivédeni, hogy latin rítusból görögra áttérő fiatalembereknél feltételként szabja, hogy ha pap lesz, akkor az illetőnek cölebsznek kell lennie.
TISZTELT LELKIATYA, kérem szíveskedjen tájékoztatni arról,hogy mit "takar" az oldallagos adminisztrátor kifejezés.Köszönettel.
Oldallagos adminisztrátor általában egyenértékű a plébánosi kinevezéssel. Amikor a püspök egy-egy plébániára valami miatt nem tud plébánost kinevezni, akkor annak a közösségnek a vezetését egy másutt már plébánosi feladattal felruházott áldozópapra bízza, ő pedig azt oldalról, oldallagosan látja el. Nyilvánvalóan ilyenkor nincs a papnak helybenlakási kötelezettség sem.
Szeretett Lelkiatyám! A mai nap egy üzletben a sapkákat nézegettem, és egyet le szerettem volna venni, amikor a kezemben maradt. Valószínűleg hibás volt, vagy valaki úgy tette vissza, leesett róla a biléta és ki volt jőve a kötés a tetején. Nem szerettem volna visszarakni így, inkább úgy döntöttem megveszem, aztán majd megigazítom a hibáját. Amikor odavittem kifizetni, a hölgy azonnal kérdezte: Nem vetted észre, hogy hibás? Hirtelen nem tudtam mit mondjak, természetesen nem akartam hazudni, így csak annyit mondtam: Jaaa, akkor hozzak egy másikat? És ki is cserélték a sapkát. Eleinte úgy éreztem, ez egy ajándék volt az Úrtól amiért meg akartam venni a rosszat. Utólag viszont rosszul érzem magam, és úgy érzem átvertem a hölgyet. Őszintén megmondom most félek, hogy súlyos bűnt követtem el. Írtam egy e-mailt az áruháznak is, hogy mi történt, és ha szeretnék szívesen kifizetem a hibás sapkát is. Ön szerint bűnt követtem el?
Nem követett el bűnt. A jó szándék és az önzetlenség vezette abban, hogy inkább meg akarta venni ezt a rossz sapkát, nehogy másnak jusson. Ez nemes elgondolás volt. De tanulságos is az eset, mert az eladó rögtön tudta, hogy mi a teendő az ilyen portékával. Máskor is inkább nekik kell jelezni, ha ilyen hibát észlel. Hisz nem vásárolhatjuk föl az összes hibás terméket, hogy ezzel másokat megkíméljünk. Végeredményben Ön helyesen járt el, és ebbe a Gondviselő is közrejátszott, legyen hálás ezért Neki! Más dolga nincsen az esettel.
Szeretett Lelkiatyám! Az Úr napja megszenteléséről lenne néhány kérdésem. Először is, a Szentírás miért említi "szombat"-nak? A szombatot, a vasárnapot vagy mindkettőt tekintsük szentnek? Másodszor is, mit jelent "megszentelni"? Mit szabad, mit nem? Pl. vásárolni / sportolni "munkának" számít? Szeretnék fejlődni a hitben, és ezen kérdésekre választ keresek. Köszönöm, Dicsőség Jézus Krisztusnak. Z
Az ószövetségi törvény szerint a hetedik napot kellett megszentelni. A rabbik tanítása erre részletes leírást pontosított, hogy mit szabad tenni szombaton és mit nem. Jézus rámutatott ezeknek az aprólékos előírásoknak a tarthatatlanságára (pl. Mt 12,1-12), és ennek a parancsnak a szellemi tartalmát jelentősen átformálta (Mk 2,27). A föltámadás után azonban már minden megváltozott. Jézus föltámadását a hét első napjához kötik (Mt 28,1; Mk 16,9; Lk 24,1; Jn 20,1). Ez lett a föltámadás napja, ez lett az Úr napja. Később az egyházatyák úgy értelmezték, hogy ez a hetedik utáni, a nyolcadik nap, a második teremtés napja. Ebből a nyolcas számból aztán sok egyéb szimbolika is kibontakozott (8 szögű templom vagy kupola alaprajz, 8 hangú énektár. Ezért a keresztények számára az Úr napja nem a szombat, hanem az utána következő. Mi a vásárról neveztük el vasárnapnak, de a szláv népeknél még a nap nevében is benne van, hogy ez a föltámadás napja: voszkreszenyije. Az Úr napjának első és legfontosabb elve, hogy azt valóban az Úrnak szenteljük. Ezen a napon ez legyen a legfontosabb. Semmiképp sem maradhat el a templomi szertartás. Keleten ez nem jelenti föltétlenül a szent misét, Szent Liturgiát. Nálunk a vasárnaphoz más szertartások is kapcsolódnak: vecsernye, utrenye, melyek szükség helyzetben szintén alkalmasok arra, hogy velük megszenteljük az Úr napját. Persze, az a legjobb, ha egy görögkatolikus ember az előesti vecsernyén, a vasárnapi utrenyén és a Szent Liturgián is részt vesz. Erre kell(ene) törekedni. Ami a munkát illeti, a korábbi morális úgy fogalmaz, hogy szolgai munkát nem szabad végezni ezen a napon. De hogy kinek mi a szolgai munka, ez a kérdés mára egészen sokrétűvé vált. Ezért nem érdemes részletes előírásokba bonyolódni, ezt már Jézus is bírálta. Inkább arra kell figyelni, hogy ezen a napon jóval több figyelmet kapjon az Isten, a vele való kapcsolatom.
Kedves Lelkiatya! Hogyan mutatná be Jézust nekem, aki gyarló pogány, Krisztust lényegében nem ismerő ember vagyok. Kimaradt az életemből a vallás sajnos neveltetési, világi iskolákba járván. Nagyon hiányos a Krisztus-ismeretem, úgy örülnék ha valaki a vallás, hit lényegét elmagyarázná, mert hiányzik az nekem. A barátaim sem keresztények, aminek nem örülök, hiszen így nem tudom a környezetemből megismerni Istent. A munkahelyem is világi, ahol nem hiszem, hogy bárki is gyakorló keresztény lenne, és itt a gyakorló szóra helyezem a szót. És sajnos ott van bennem a gyávaság, hogy senkitől sem merem megkérdezni még nagyon finoman se hogy keresztény-e? Miért mondják a világban, hogy a vallás magánügy. Lehet-e nekem olyan hitem, akit élő hitben neveltek és hitet is "szerzett". Én úgy gondolom, hogy hívőként élhetőbb az élet, mint hitetlenként, annak ellenére, hogy még nem tértem meg, de szeretném megismerni Istent, Jézust, remélem szeret, akármilyen gyarló, de Istenkereső is vagyok. Begyógyulnak a többéves lelki sebek is megtérés alatt? Hogyan juthatok hitre, hogyan ismerhetem meg a Biblia lényegét, üzenetét? Válaszát előre is köszönöm.
A következőképpen mutatnám be: Van egy barátom, akivel nagyon jól megértjük egymást, minden gondolatomat kitalálja. Mindig segít nekem. Jóllehet, én nem vagyok mindig elég figyelmes vele, de ő ezt sohasem hányja a szememre. Fantasztikus jó fej. Na most, történetesen, ez a barátom mindenható. Ő mindent megtehet, amit akar. Tudniillik, ő Isten. Elég szerencsés ez a helyzet. Egyesek azt mondják, hogy Isten nagyon távoli, nem elérhető. Hogy még csak véletlenül se terjedjen el ez a tévhit, Ő lejött közénk, ugyanolyan emberré lett, mint bármelyikünk. Teljesen közel jött hozzánk. Na, ő Jézus. Természetesen Ön is rátalálhat. Hiszen éppen azért jött, hogy mindenkit megszólítson. Valójában már Önt is megszólította, ezért érzi ezt a tiszta késztetést az Ő megismerésére. Vegye komolyan ezt a belső indíttatást! Hogy hogyan? Végtelenül egyszerű. Menjen el legközelebbi vasárnap a templomba. Ott figyeljen minden szóra. Nem tudhatja, hogy melyikkel szólítja meg Önt az Úr. Utána pedig menjen oda az atyához, és mondja meg neki, hogy szeretne többet megtudni Jézusról. Ha az első alkalommal nem volna ehhöz elég bátorsága, akkor menjen el máskor is, több héten át minden vasárnap. Vagy akár hétköznap is. Aztán egyszer csak maga is meglepődik, hogy megjön hozzá a bátorsága a következő lépéshöz. Meglátja, menni fog, mint a karikacsapás. Ha esetleg ezen az úton szeretne többet megtudni, írjon bátran a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
KEDVES LELKIATYA!MI AZ A PROSZKOMIDIA?
A Szent Liturgiának az az előkészületi része, amelyet a pap még az ünnepélyesen énekelt kezdő áldás előtt végez el a szentélyben. Egyfajta rejtett szertartás, ebbe még nem kapcsolódnak bele a hívek. Egyrészt gyakorlati előkészület: a kenyeret és a bort ezen imádságok közben készíti elő a pap az áldozathoz. Másrészt teológiai előkészület: az Ószövetséget és Krisztus rejtett életét jelképezi. Majd a nagy bemenetnél, miközben a nép a Kerubéneket énekli, lép újra ide, az előkészületi vagy proszkomídia asztalhoz a pap, és innen viszi föl a királyi ajtón át az oltárhoz az adományokat, aranyozott tányéron (diszkosz) a kenyeret és aranyozott kehelyben a bort.
Kedves Lelkiatya! Helyes-e nevelő célzattal ugyanazt a dolgot megtenni mással amit ő megtett velünk? Egy konkrét személyre gondolok,aki nem adja meg a tiszeletet és más barátaihoz viszonyitva engem sok mindenből kihagyott.Úgy látom a szavai, mosolya és cselekedetei nincsenek összhangban egymással.Sokszor célozgat dolgokra, beszólogat.Nincs bizalmam benne.Gyakran a nagy barátságot hangoztatja,de valójában nem vagyunk olyan nagy barátok,talán inkább ismerősök vagyunk.Barátilag nem vagyunk kompatibilisek egymással.Számomra az a személy aki ugyanzokra a dolgokra többszörösen célozgat,beszól nem egy barát hanem egy ismerős csupán.Pl.kifogásolta, hogy vallási dolgokat osztok meg közösségi fórumokon, a szobában lévő rendet,tisztaságot, öltözködést,mindezt burkoltan teszi.Sőt azt is személyes sérelemnek veszi,hogy termékeket forgalmaz és nem akartam becsatlakozni,mivel azt nem tudom csinálni,azért meg,hogy az ő szekerét toljam nem fogok csatlakozni.Arra is volt megjegyzése mikor rendeltem tőle valamit, amiből dupla rendeléskor ment volna árkedvezmény,hogy vannak akik olyan fukarok, hogy egyet vásárolnak és sajnálnak pár száz forinttal többet adni,hogy kettőt kapjanak belőle.Valami miatt ő mégis forszirozza ezt a kapcsolatot,szerintem valamit vár tőlem.Azt olvastam egyszer,hogy az is érdek ha valaki az anyagi javak mellett, lelki javakat, információt másokról, munkáról vagy csak egy témáról való beszélgetést is remél tőlünk.Nála ilyesvalamit érzek bár nem tudom definiálni.Az ilyen emberek varázsa egy idő után elillan.Ebben a kapcsolatban is ez történt.Teljesen hidegen hagy,néha inkább dühit,hogy tiszteletlen.Kicsit jobban kijelölöm a határaimat vele szemben.Az a tapasztalatom ha valakivel barátságosabbak vagyunk,kezdjük megint közelebb engedni magunkhoz,azzal egy rést nyitunk neki ahol újra beférkőzhet.A távolságtartással ez megakadályozható.Kezdem más szemmel szemlélni az embereket, a világot és sok apró részletből sok mindent összelehet rakni.Ezt a megvilágosodást úgy érzem a jó Istentől kaptam.És ez jó, mert nem tudnak megvezetgetni. Válaszát előre is köszönöm! Hella
Kedves Hella! Amit leír, abból biztosra vehető, hogy ez nem igazi barátság. Vélhetően még érdek keresés is vegyülhet bele. Mindenesetre bármilyen indítékai is vannak a (volt) barátjának/barátnőjének, nem tűnik hosszútávú, nagy reményű kapcsolatnak. Természetesen szabad nemet is mondani még barátoknak is, nemhogy ilyen felszínes kapcsolatban lévő személynek. Nyugodtan mérlegelje, hogy mi az, amit megtesz az illető kedvéért és mi az, amit nem. Igen, minden bizonnyal a Jóistentől származik ez az egyre világosabb látás az emberi kapcsolatokban. Javaslom, hogy ezt fejlessze tovább önmagában. Többet imádkozzék, és kérjen Istentől bölcsességet, hogy minél jobban el tudja különíteni a világban az igazi meg a hamis értékeket.
Kedves Lelkiatya! Két evangéliumi verssel nem igazán vagyok tisztában. Mit jelent az, hogy "boldogok a lélekben szegények"? Ugyanazt mondja rájuk Jézus, mint azokra, akik "üldözést szenvednek az igazságért". Miért ismétli meg az evangélista velük kapcsolatban is, hogy "övék a mennyek országa"? A másik kérdésem pedig az, hogy mit jelent pontosan a következő: "akinek van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van"? Válaszát nagyon köszönöm!
Valószínű, hogy a lezárás azért is ismétlődik, mert ez ad keretet az egész szövegnek. Az első boldogság mondás és az utolsó is ugyanazzal zárul: övék a mennyek országa. Ugyanakkor ez a kép magába foglalja a többit is: megvigasztaltatnak, öröklik a földet, megelégíttetnek, irgalmasságot nyernek, meglátják Istent, Isten fiainak hívatnak. Ez a sok boldogság egyben összefoglalható, az Isten országában. Figyelemre méltó még a jelen idő is. Nem azt mondja, hogy övék lesz a mennyek országa, hanem már most az övék. Jézus mindjárt ezzel kezdte a föllépését, hogy "közel van az Isten országa" (Mk 1,15). Aki tehát követi Jézust, az már a mennyekben érezheti magát. Néha meg is érzi ezt az ember, de azért itt a földön ez még nem állandósulhat, még nem végleges állapot. A lelki szegények pedig azok, akik nem tartják magukat sokra. Vagy valóban egyszerű emberek, szegénységük, tudatlanságuk miatt nem fölfuvalkodottak, vagy olyan bölcsességre tettek szert, hogy bár nagy tudásúak, mégis tudnak egyszerűek lenni. A másik igevers Jézus példabeszédeinek végén található (Mt 13,12). Az apostolok megkérdik tőle, hogy miért beszél példabeszédekben, s ekkor feleli Jézus ezt a rejtélyesnek ható mondatot. Vagyis a tanítására értelmezi: az érti meg, aki befogadja és tettekre is váltja. Aki nem csak hallgatja, hanem meg is éli Jézus tanítását, abban gyarapodni fog a megértés, annak számára Isten Igéje egyre többet mond.
Kedves Lelkiatya! Mi történik a halál után? Tényleg van olyan hogy tisztitó hely és utána menny vagy pokol? És a meghalt szereteink ténleg látnak minket? Most halt meg a mamám és azt mondták nekem hogy ha beszélek neki ő meghalja mert lát. Igaz ez a tény Atyám?
Természetesen. Az ember halhatatlan. Ha a mennybe jutott, akkor lehet vele kapcsolatot tartani, szólni hozzá. Nemigen fog válaszolni, mert ők egészen más létben vannak, mint mi, meg, mint amit el tudunk képzelni. Ezért aztán pontos választ nem is tudok Önnek mondani, hogy mi van odaát. Annyi bizonyos, hogy odaát az Úr vár ránk, az örök boldogságot kínálja föl nekünk. Ha nem utasítjuk el - ez volna a kárhozat -, akkor magához ölel. Azt nehéz megmondani, elképzelni, hogy pontosan mi is történik a halál után. Vannak teológiai, lelkiségi elképzelések. Viszont egy fontos tényt kell leszögeznünk: odaát nincsen idő, ezért aztán nincsen előbb vagy utóbb sem. Nem lehet azt mondani, hogy valaki bizonyos időt már eltöltött, mondjuk, a purgatóriumban, aztán, ha a kiszabott idő letelt, akkor mehet tovább. Ezt csak mi, földi emberek képzeljük így, alkotunk erre egy gondolati modellt. De pontos ismereteink erről nincsenek. Ha meghalt a mamája, először is imádkozzék érte, végeztessen Szent Liturgiát a lelke üdvéért. Ezzel jobban megmarad vele a szeretetkötelékben. Hogy aztán ezt az Úr hogyan számítja be, azt végképp nem tudjuk, de nem is érdemes erről Őt faggatni. Fogadjuk el a döntését, még ha nem is tudjuk, hogy mi az, mi az értelme, mi vele a célja.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya, napok óta töprengek egy dolgon. Előrebocsájtom, hogy én is mélyen megrendültem, és részvétem az összes családtagnk, hozzátartoznak a pénteki buszbaleset kapcsán. De... Nem hagy nyugodni az a dolog, hogy miért van ekkora - csúnya szóval élve - "felhajtás" ezzel a balesettel kapcsolatban. Tényleg rettentően sajnálatos dolog, hogy ennyi fiatal elvesztette az életét, de szerintem túl van reagálva a sajtó és a kormány és még sorolhatnám kinek a részéről. Találomra megnéztem a rendőrségi jelentéseket arról a napról, és nem kellett sokat keresnem, találtam is egy halálos kimenetelű balesetről egy bejegyzést... Róla meg fog emlékezni egy ország? Félárbócra leeresztjük a nemzeti lobogót? Stb, stb... Hol húzunk határt? Öt embertől már nemzeti ügy vagy nyolctól? Ha aznap meghaltak 16 - an különböző helyszíneken az nem jelentős? Értem, hogy egyszerre, meg hogy fiatalok, de akkor is. Nem akarok ezzel senkit megbotránkoztatni, csak nem értem. :( Korábban a Charlie Hebdo - nál történt támadás után nagyon sokan "Je suis Charlie" - ztak, de amikor később megjelentettek kereszténység ellenes karikatúrát miért nem állt ki senki a kereszténység mellett? Miért van az, hogy valamire - szerintem - túlzottan reagálunk, arra pedig, ha elmegyünk el felebarátunk mellett, még lehet bele is rúgunk.? Atya, remélem érti, hogy mi váltotta ki belőlem ezt a kérdést. Ha jónak látja, ne jelentesse meg a kérdésem, mert nem akarok haragra gerjeszteni embereket ezzel. Dicsőség Jézus Krisztusnak! P
Kedves P! Való igaz, hogy a hírek és az azok által keltett vélemények, érzések sohasem tudnak valós egyensúlyban lenni. Így volt ez már akkor is, amikor csak szájról szájra terjedtek a hírek, s így van ma is, amikor hihetetlen apparátussal rendelkezünk a hírek továbbadására. Olyan nagyon nem kell ezen megrökönyödni. Mindenki kezelje saját belátása szerint a hozzá érkező információkat. Ez mindenkinek a saját lelkiismeretére tartozik. Persze, nem árt tudnunk, hogy még a legelszántabb törekvéseink ellenére sem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni a hírt adók szándékos vagy akaratlan befolyásától.
    ... 5 6 7 8 9 
10
  11 12 13 14 15 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016