Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi kilenc meg nyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya. Azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleménye a szeptember 23.bolygó együttállásról?
Sajnos már lekéstem arról, hogy időben válaszoljak, mivel elmúlt szeptember 23-a. Kötve hiszem, hogy az ekkor történt csillagászati jelenségnek bármi hatása volna a mi földi életünkre. Annyi bizonyos, hogy ha az Istennek tetsző életet akarunk élni, akkor nem a csillagokra kell figyelnünk, hanem egymásra.
Kedves Lelkiatya! A pletykalas halalos bun?
Akár az is lehet, ha rossz szándékkal, tudva, hogy ezzel súlyos kárt okoz, mégis elköveti valaki. Legtöbbször nem ez az indíték, hanem inkább egyfajta hamisan jóleső érzés, hogy másban hibát találunk, s ezáltal magunkat önkéntelenül is az illetőnél jobbnak tarthatjuk. Ez teljes önbecsapás, mert önmagában a tettek felemlegetése még nem minősít senkit, csak a saját gondolatainkra hat. Ugyanakkor az ember mégis bűnt követ el, adott esetben súlyos bűnt azzal az ítélkezéssel, amelyről Jézus világosan mondta, hogy kerülni kell. ( Pl. Lk 6,37... de még sok más igeverset is lehet ezzel kapcsolatban idézni.)
Kedves Lelkiatya! A tizenharom ev koruli unokam a Harry Pottert olvassa. Szabad ezt olvasnia vagy bun, tilos. Romai katolikusok vagyunk. Valaszat elore is koszonom.
Nem hiszem, hogy bűnnek számítana ennek a regénynek az olvasása. Nem megtiltani kell, hanem gyakran elbeszélgetni vele, hogy mit olvasott, amit olvasott, azt hogyan érti. Ha pedig szükséges, akkor segíteni kell neki megérteni, hogy különítse el a virtuális dolgokat a valóságtól. Ha pusztán úgy tekintjük ezt a regényt, mint egy nagy fantáziával megírt mesét, akkor nincsen benne semmi ártalmas. De tény, hogy segíteni kell a fiatalokat, hogy ne tévedjenek el ebben a világban. Ez lehet például egyik igen jó hozadéka a könyv olvasásának, hogy a szülőket, nagyszülőket nagyobb erővel készteti arra, hogy beszélgessenek a gyermekeikkel, unokáikkal.
Kedves Lelkiatya! A trágár szavak használata súlyos bűnnek számít? Ezt azért kérdezem, mert én úgy gondolom, az hogy egy szó mennyire számít trágárnak, az korszakonként és szociokulturális közegenként változó. A Károli Bibliában például a k-betűs szavunk szerepel. Ezt a szót ma már nem írnánk le sem hivatalos, sem "szakrális" felületen, de ha Károli leírja, akkor feltételezem: abban a korban úgy használhatták, mint manapság a "prostituált" kifejezést. Ha pedig a szociokulturális környezetet nézzük, vannak emberek, akik számára szinte természetes dolog a trágár szavak használata, mert például kevésbé iskolázott családból jönnek, vagy olyan környezetből, hogy számukra ez a természetes. Nyilván nem helyeslem a trágár szavak használatát én sem, csak arra lennék kíváncsi, hogy ez egy erkölcsi (bűn-nem bűn) kérdés, vagy inkább csak kulturált viselkedés, műveltség kérdése? Köszönöm szépen a válaszát!
Jogos a kérdés, hiszen egészen biztosan nem arról van szó, hogy némely magán- és mássalhangzók összessége súlyos, mások kevésbé súlyos bűnnek számítanának, más hangösszetételek pedig önmagukban áldást hordoznának. Nem a szavaknak, hanem az ember által a szavaknak tulajdonított jelentésnek van súlya. Sokat számít a közmegegyezés. Ha egy adott kultúrában bizonyos kifejezések illetlennek vagy éppen trágárnak számítanak, akkor az emberi közösség minősíti magát a szót, és a bűn súlya attól is függ, hogy az illető hogyan viszonyul ehhez a közmegegyezéshez. Ha lerázza magáról, nem törődik vele, ha csak azért is használja, ha indulatszónak alkalmazza, akkor mindenképp helytelenül cselekszik. A bűn súlyossága az emberi hozzáállástól függ. S ebben is nagy szerepe van annak, hogy ki milyen környezetben nőtt fel és él. Ha egy gyermek állandóan trágár szavakat hall a környezetében, nyilván egészen más a súlya az ő ilyen jellegű szóhasználatának, mint annak, aki gyermekkorától tudja, hogy ezeket kerülni kell. Nem lehet tehát pontos rendszert fölállítani, hogy mely szavak számítanak súlyos bűnnek, melyek csak kevésbé súlyosnak. Az emberi hozzáállás minősíti ezeket. Érdekességként említem, hogy az olasz nyelv a Bibliában szereplő hajlott hátú asszonyt la donna curva-nak mondja. Amikor magyar vagy szláv nyelvű emberek ezt hallják, akár meg is botránkozhatnának rajta, de balgaság volna, hiszen csak érdekes nyelvi eltérésről van szó.
Tisztelt Lelkiatya, szeretném a tanácsát kerni. Bibliát szeretnek venni ó és újszövetséget. De nem tudom melyik kiadást érdemes választani. Nekem tetszene régebbi magyar nyelven is amin a liturgián olvasott evangéliumokat olvassak, de viszont szeretnek egy jol érthető és a katolikus fogalmaknak megfelelő változatot is. Tudna e ön ebben segíteni?
Kedves Zsolt! Kétféle bibliát is tudok jó szívvel ajánlani. Az egyik a Szent István Társulat bibliája, a másik a Szent Jeromos Társulat fordítása. Mindkettő jó szöveg, katolikus tudósok fordították. Van, aki az egyiket, van aki a másikat szereti jobban. A régebbi fordítások szép, veretes szövegek, de nehezen érthetőek, azokat egyéni olvasásra nem javaslom.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen válaszát a vecsernyével kapcsolatba, én római katolikus vagyok és amikor rátaláltam az élő közvetítésre kb. 1 éve akkor rögtön megszerettem a szép szertartásokat. Már nagyjából tudom, hogy a Vecsernyén mi mi után jön. Még egy kérdésem lenne, hogy mi a pontos címe ennek az énekeskönyvnek, vagy hogyan ismerem fel a borítóról, mert akkor megrendelném az interneten, és hogy ez a könyv tartalmazza-e azokat az énekeket amelyek az oldalon megjelennek,( tehát nem kellenek-e plusz könyvek) illetve a nagyobb ünnepek előestéjén énekelt vecsernye és a vasárnap előesti nagyvecsernyén énekelt szövegeket? Nagyon köszönöm válaszát. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Ez a címe: Énekeskönyv. A Szent Atanáz könyvesbolton keresztül meg lehet rendelni. Érdeklődtem, s éppen most nincsen a raktáron, de hamarosan újra kint lesz a polcokon, illetve a hálóáruházban is.
Dicsőség Istennek ! Kedves Atya !meg kell mondjam,hogy nagyon hálás vagyok ezért a fórumért,mert róm.kat.létemre csakitt találok építő feleletekre.Legutóbb a lombikbébi ügyben voltam tanácstalan és remek választ kaptam,amit nagyon köszönök. Ez a téma most sem hagy nyugodni. Évekkel ezelőtt egy fiatal atyától azt hallottam,hogy ő minden lombikos anyukát feloldoz. Természetesen a részleteket nem ismerve nem lehet valós véleményünk, örülökis, hogy ez történt, de belegondoltam,hogy vajon hogyan teljesül ebben az esetben a teljes bánat felindítása ? Ha tájékozatlanságból történt az esemény és ezt az anya belátja ... A tiszta bánat az volna, ha azt lehetne gondolni,hogy olyat nem kellett volna elkövetni. No de akkor nem lenne a gyermek! (quasi : megéri ) Reális- e akkor az édesanya igaz teljes bánatának elvárása? Hogyan és miért lehet akkor feloldozni ? Milyen példa ez a leendő problémás kismamák számára ? B.Balázs atya kifogásolta egyszer az egyik husvéti népénekben azt a sort, hogy "ó áldást termő vétek" "o "felix culpa! " Mintha a fentiek is hasonló gondot jeleznének. Ön mit gondol ? Hogyan kell erről gondolkodni ? Szeretettel üdvözli: Anna
Kedves Anna! Nem szabad összekeverni a bűnt és annak következményét. Sajnos számtalan emberi élet fogan bűnös kapcsolatban. De még szélsőségesebb dolgot mondok: ha egy erőszakot elszenvedő nő esetében történik meg a foganás. Ezen esetekben talán azt kell mondani, hogy az Isten nem akarta ezeket a személyeket? Jöhet létre emberi élet az Isten tudtán és akaratán kívül? Nem, semmiképpen sem. Azoknak a személyeknek a világra jöttét akarta a Teremtő, de a hozzávezető bűnt nem. Az emberi elme számára, persze, a logika itt megakad, erre nem tudunk magyarázatot adni. De az is biztos, hogy a tett gyümölcse, az emberi élet megjelenése nem hitelesíti magát az ahhoz vezető bűnös cselekedetet. A gyónók lelkiállapotát pedig nem lehet külső mérce szerint értékelni. Ha bánatot tartott, akkor föl kell oldozni. Hogy újra elkövetné-e a tettét, ezt sem lehet akkor, abban a pillanatban megállapítani. De ha mégis, no, az sem volna egyáltalán egyedi eset, hiszen mindnyájan ugyanazokkal a bűnökkel bukdácsolunk. Ugyanakkor nem tartom helyesnek, ha egy gyóntató maga általánosságokat mond. Minden személy, minden helyzet más és más, amelyeket ott, az adott pillanatban kell mérlegelni. Tény, hogy szeretnénk mindenkit föloldozni a bűneitől.
DJK! Több keresztény kérdést is olvasok a jógával kapcsolatban. Kérem erősítsen meg egy egységes válaszban, tisztelt Lelkiatya. Én magam nem jógázom, viszont 30 napos edzésterveket követek. Ezek nem jógára terjednek ki, de előfordulhat, hogy valamelyik gyakorlat a jógában is szerepel. Hasonlóan, futás előtt is nyújtásokkal melegítek be, előfordulhat, hogy ezek közül is van amit a jóga is tartalmaz. Ilyen esetben is félnünk kell a spirituális háttértől, vagy a gyakorlatokat bátran lehet végezni? Köszönöm.
Volt erről nemrégiben már egy kis vita, mivel a megírt válaszhoz mások újra hozzászóltak. Továbbra is azt mondom, lehetnek ezek a gyakorlatok teljesen ártalmatlanok. Én nem éreztem semmiféle késztetést az ideológia elsajátítására, átvételére. Mindenesetre ez valóban nagyon lényeges, hogy a mögöttes vallási tartalmat nem szabad ebbe belekeverni. Az valóban veszélyes volna.
Kedves Lelkiatya. Azt szeretném kérdezni, hogy lesz az idén valahol gyógyító lelkigyakorlat, akár római, akár görög?
Bizonyosan lesz több helyen is, de ezeket sajnos nincs módom fölkutatni. Máriapócson a legközelebbi szenvedélybetegek lelkigyakorlata november 16-19- én lesz, amelyet Titkó István atya vezet.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya! A honlapon elérhetőek a vecsernyének az adott napon énekelt szövege, viszont ha hallgatom a nyíregyházi Szent Miklós székesegyház közvetítésén keresztül a vecsernyét, akkor vannak részek amelyek nem egyeznek a kiírt szöveggel. Van hogy az Uram tehozzád kiáltok után nem azt éneklik ami az oldalon lévő szövegben írva van. Mitől lehet ez? Válaszát előre is köszönöm!
Újabb lehetőségként vezettük be, hogy a Ménea (naptár) és az Oktoéch (nyolc hangú énektár) szövegeit is közzétesszük. A legtöbb helyen azonban az Énekeskönyv szövegeit használják. Sok helyen az Énekeskönyv használatát azzal könnyítik meg, hogy egy kijelzőkészüléken keresztül mutatják, hogy a könyv melyik oldalán találhatók az éppen énekelt részek. Ha más szöveget hall az élő közvetítésben, mint amit a honlapon közzétesznek, akkor javaslom, figyelje a kijelzőn látható számot, és annak alapján az Énekeskönyvvel a kezében tud bekapcsolódni a szertartásba.
DJK! Szeretném megkérdezni: Mit jelenthet az, hogy válaszolni az idők jeleire, vagy felismerni az idők jeleit? Én olyan formán kételkedek bennük, hogy jelen lennének, hisz az internet meg a repülő segítségével kicsi lett a világ bárhonnan bármit megtudhatunk a rossz így többnek tűnik. Történelem folyamán számos eset volt, amit végnek érezhettek, hogy nincs tovább. Valahol a természet is mindig meg tud még újulni, sokszor elnézek egy növényt, sziklák közt is élni akar. De az emberiség, valahogy kevesellem, legyen 3 ezer év is, Krisztus után, hogy ennyi lenne a történetünk? De mit kell érteni? Szerzetesrendek kapcsán merült ez fel, egy beszélgetésben, hogy egyes rendek növekednek mert válaszoltak felismerték az idők jeleit, vegyem én is komolyan a hivatásom, válaszoljak rá. Igyekszek. Szilvi
Kedves Szilvi! Az első fölvetésében igazat adok Önnek. Ma a hírek oly mértékben fölszaporodtak, hogy értéküket vesztették. Legalábbis ezek tengerében nagyon nehéz kiigazodni, hogy mi az, aminek súlya van, s mi az, ami jelentéktelen. Az idők jelei nem ezeket a híreket jelentik. Arra sem kell gondolni, hogy az idők jelei azonosak volnának a végidővel, a történelemnek, a teremtett világnak a végével. Hogy ez mikor jön el, senki sem tudhatja. Erre teljesen világosan utalt az Úr Jézus: Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri (Mt 24,36). Ezek a jelek a különböző korokban mást és mást mondanak. Sőt, a különböző embereknek is mást és mást jelentenek. Ezek a jelek az Isten üzenetei, amelyeket vennünk kell és helyes választ adni rá. Vannak, persze, olyan jelek, amelyek nem csak egyes embereknek szólnak, hanem egy-egy nemzetnek, népcsoportoknak vagy az egész Egyháznak. Többnyire ezekre szoktak utalni az ilyesztgető jövendölések. Ezekre nem érdemes odafigyelni, de a közös üzenetekre igen. Csak egy példát mondok. Én is úgy érzékelem, hogy Európa mára olyan kaotikus helyzetbe került - oda juttattuk -, hogy itt közös összefogásra van szükség, hogy ezen a vészjósló folyamaton változtassunk. Nem csak a bevándorló muszlim tömegekre gondolok, az csak egyik látványos kísérő jelensége az európai hitfogyatkozásnak. Annál sokkal súlyosabb, csak eddig kevésbé volt látható a kereszténység fokozatos gyengülése. Ez olyan jel, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, amelyre mindenképpen válaszolni kell. Erre lehetnek egyéni és közösségi válaszok. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni, hogy ez alapvetően a nyugati világ dekadenciája, de nem az egész világra vonatkozó jelenség. Legföljebb annyiban, hogy erőszakossága miatt próbál más területeken is uralkodni. Érzékelnünk kell a világ folyamatait, értelmezni azokat, és ennek fényében meghozni a döntéseinket, hogy az adott helyzetben mit kell tennünk, akár egyénileg, akár közösségileg. Vagyis azt megtalálni, mit vár tőlünk az Isten. Ezt jelenti az idők jeleire adandó válaszadás.
Tisztelt Lelkiatya! Az Úr Jézus azt mondta a szamáriai asszonynak, hogy Ő élő vízet ad nekünk és aki abból a vízből iszik, az nem szomjazik meg soha többé, mert örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn 4, 14). Hogy kell ezt jól értelmeznünk? Hiszen megannyiszor érezzük és még mondjuk is: eleped a szívem az Úr után (pl. 84. zsoltár), vagy vágyom Rá, mint szarvas a hűs forrásra (42. zsoltár), pedig már részünk volt benne az Eukarisztia által. S pont mintha még egyre jobban szomjaznánk az Urat, ahogy mélyül a hitéletünk. Hiszem, hogy az a vízforrás, ami a lelkünkben születik Jézus által, a mennyben folyvást fakad és árad, de itt a Földön, ó hányszor elapadna, sőt kiszáradna, ha nem járulnánk szentáldozáshoz. Válaszát előre is szívből köszönöm. Hanga
Kedves Hanga! Minden vágy természeténél fogva kielégíthetetlen, mert mindig újat akar. Hiszen mihelyst beteljesül, ha ideig óráig ad is örömöt, beteljesülés élményt, hamarosan újra jelentkezik, még többet követelve. Ez egy érdekes jelenség, amely a világi örömök terén arra int, hogy ne hajszoljuk azokat túlságosan, mert csak belevisznek, egyre mélyebben becsalnak ezen világi örömök világába, s végül megcsömörléshöz vezetnek, mégpedig azért, mert ezek a világi örömök végesek. A lelki örökök, a lelki vágyak terén azonban más a helyzet. A mechanizmus ott is működik: minél inkább vágyunk valamire, a beteljesülése után újabb vágyat indít bennünk. Mivel azonban a lelki vágyak magára Istenre irányulnak, vagyis végtelen a kifutási lehetőségük, ezért beteljesületlen természetük nem a megcsömörléshöz, hanem a további lelki haladáshoz vezetnek. (A világban tapasztalható örömök annyiban tudják ugyanezt a lelki haladást szolgálni, amennyire bennük van az Istenre irányultság.) Ezt jelenti az, hogy a Krisztusban hívők lelkéből élő víz forrásai fakadnak, vagyis kiapadhatatlansága az örök életre vezet.
Tisztelt lelkiatya! A tanácsát szeretném kérni: Félek a gyónástól,nem merem elmondani a lelkiatyának a súlyos bűneimet mert attól tartok,hogy bántó szót fog mondani , én meg elérzékenyülök Mit tegyek ilyen esetben? Válaszát köszönöm!
Mindenképpen menjen meggyónni, lehetőleg még a héten. Valójában sokféle érvet szokott találni az ember, hogy miért hagyja el a szentgyónást. Ne higgyen ezeknek! Ha nem kap igazán megértést az atyától, esetleg erős szemrehányást, akkor azt is fogadja úgy, mintha az Úrtól kapta volna. Mesélik, hogy még Pio atya is a gyóntatásban néha nagyon kemény volt. Amikor éppen arra volt szükség. De a gyóntató atyák általában nagyon megértőek. De ha nem is ezt tapasztalná, az se riassza vissza, Az teljesen bizonyos, hogy Isten Önnek jót akar, meg akarja és meg is tudja Önt segíteni. Még akár a kemény szavakon keresztül is. Mindent fogadjon úgy, hogy az végső eredét tekintve Istentől származik, még ha útközben bele is vegyül valami rossz, és végső célját tekintve pedig az Ön javára van, még ha ez az adott pillanatban nem is úgy tűnik. Ne halogassa tehát a szentgyónását!
Krisztusban szeretett Lelki Atya! Mit gondol a bibliodrámán való részvételről? Üdvös-e a léleknek? Jómagam voltam többször is, Ó- és Újszövetségi jelenetben is. Nekem segített megérteni a bibliai helyzeteket, de..elbizonytalanít, hogy sokszor olyan személyeket is hozzátettünk a történethez, aki/k a Biblia szerint nem szerepelt/ek benne de előfordulhatnak, másrészt zavarónak éreztem, hogy volt olyan, hogy a történetben Jézust/az Atyát/Apostolt kellett megszólaltatni és bizony lehetett az eredeti szavaiktól elrugaszkodva is, harmadrészt lehetett tárgyat is alakítani pl talentum, kincsesláda. Vajon szabad-e ilyen szerepeket játszanunk? Jó-e az, ha a szervezők engedik bárkinek bármelyik szerepet? Kil?pni egy-egy szerepből lehet, de ezeket a bibliai részeket óhatatlanul másképpen élem meg azóta. Segít-e mindez abban hogy Isten akaratát jobban megérthessem az életemben? Köszönettel: Zsóka
Kedves Zsóka! A jól vezetett bibliodráma nagyon hasznos lehet. A kérdés főként szakmai. Ha valaki nem tiszta szándékkal nyúl hozzá a szent szöveghöz, akkor egészen veszélyes is lehet ez a játék. De a bibliodráma kapcsán ilyet még nem is hallottam. Általában szakemberek, mélyen hívő keresztények használják ezt a roppant érdekes ismereti módszert. Szabad gondolkodni a bibliai történetekről, szabad elképzelni, hogyan is lehetett az, milyen részletek voltak, melyeket a szöveg nem ír. Lehet akár más személyeket is elképzelni, ez is kifejezetten segíthet, a helyzet jobb megértésében. Abban sem látok nehézséget, ha tárgyakat kell alakítani. Bár ezt a részét nem ismerem, nem tudom, ez hogyan lehet hasznos, talán inkább a többiek miatt, a játék kedvéért. Az ilyen szereposztásban óhatatlan az is, hogy valaki Jézus szerepét vagy az Atya hangját kapja. Ezzel sincs semmi baj, ez még önmagában nem tiszteletlenség. Azt viszont nem tartom helyesnek, ha más befejezést hoznak ki a történetből, ha más tanulságot vonnak el, mint amit Jézus tanítani akart. De azt hiszem, ez sem igen szokott előfordulni ezeken a játékokon.
Tisztelt lelkiatya! Tertullianus azt írta"A vértanúk vére a kereszténység magvetése" Ezt láttuk hogy az első századokban így volt, hiszen egyre többen csatlakoztak Krisztushoz, az egyházhoz. Ön szerint ez a kijelentés prófétikus? Lehet valóság alapja a mai korban is amikor még nagyobb a keresztényüldözés? A keresztényüldözés szolgálhatja a kereszténység növekedést? Van esély még arra hogy Európa újra felismeri a kereszténységet és visszatér gyökereihez? A Szentlélek megvilágosítja az embereket ? Válaszát előre is köszönöm
Ennek a mondatnak ma is éppen úgy igazsága van, mint az Egyház bármelyik korszakában. Az iraki keresztény testvéreink arról számolnak be, hogy az üldözés ellenére számos felnőtt keresztelést végeznek, muszlimok kérik a keresztség fölvételét annak ellenére, hogy ez halálveszélyt jelent a számukra. Hozzá kell azonban tennünk, hogy amit Európában tapasztalunk, az nem nyílt keresztényüldözés, hanem annak sokkal rafináltabb formája. A velem hasonló korúak jól emlékeznek arra, hogy amíg Magyarországon nyíltan üldözték az egyházunkat, addig ez valóságos megerősítést jelentett az ellenállásra. Most azonban, amikor látszólag mindent szabad, ez, bizony nem erősíti a Krisztushoz tartozás tudatát. Érdekes jelenség ez, hiszen ugyanakkor nem mondhatjuk azt sem, milyen jó volna nálunk is egy vaskos keresztényüldözés! Ne várjuk meg ezt, hanem mostani körülményeink között is vállaljuk a kereszténységünket minél elkötelezettebb, odaadóbb lélekkel!
    ... 9 10 11 12 13 
14
  15 16 17 18 19 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016