Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkilenc meg nulla? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves lelkiatya!
Nem tudom,hogy kérhetek e ilyet,de annyit keresgéltem a neten és még sem találtam semmit.Édes anya vagyok és szeretnék ellátogatni árvaházakba,mert vannak a gyermekeimnek használ játékai de mível már nem használják szeretnék gyermekeknek örömet szerezni vele,kérem ha tud adjon meg nekem pár cimet.Nagyon szépen köszönöm szeretettel egy édesanya.
Kedves Édesanya!
Két otthonunk címét adom meg, ahol gyermekekkel foglalkoznak. Ha még máshová nem juttatta el az Ön által fölkínált játékokat, ezeken a helyeken biztosan örülni fognak neki.
Szent Miklós Szeretetotthon és Menedékház 4233 Balkány, Ságvári E. u. 33.
Családok Átmeneti Otthona 4334 Hodász, Liszt Ferenc u. 6.
Kedves Lelkiatya! A Gonosz, Ördög, Sátán, stb. ugyanaz a személy? Egyáltalán személy? Van kinézete, megjelenik valahogyan, vagy csak a cselekedeteit érzékeljük? Látta-e már valaki? Gondolom, a fekete, patás lény piros szarvakkal és vasvillával csak a képzelet műve. Vagy nem?

Úgy kell elképzelni, hogy Istennel szemben ő a másik pólus, minden gonoszságnak oka? Ő is halhatatlan mint Isten?

Ha ő egy bukott angyal, akkor nem angyalként néz ki? Ha ő nem öröktől fogva gonosz, akkor lehet-e jó útra téríteni, vagy most már gonosz marad az idők végezetéig?

Bocsánat a sok kérdésért, de nem látom ezeket tisztán. Köszönöm válaszát!
A Gonosz (Ördög, Sátán ugyanaz, csak különbözö nevekkel illetjük) szellemi teremtmény. Bukott angyalnak mondjuk, mert Isten csak angyalokat alkotott, ördögöt nem. A szellemi lények számára is adott volt a szabadság, hogy szolgálják-e Istent vagy nem. Azok az angyalok, akik ezt megtagadták (egyes atyák szerint épp a megtestesüles miatt, mert nem voltak hajlandók az emberré vált Istent imádni), ezek eltaszították magukat Istentöl, és végérvényesen szembefordultak vele. Hogy hány van belöle, azt nem tudjuk, hiszen nem földi teremtmények, ezért nem alkalmazhatjuk rájuk a földi fogalmakat. Jézus egyes számban beszélt a gonoszról, de az Újszövetségi leírásokban többükkel, olykor egész sokaságukkal találkozunk.
Nem tudunk arra sem válaszolni, hogy hogy néznek ki, hiszen testetlen lények. Nincs alakjuk, arcuk, formájuk. Nem kizárt, hogy egyes embereknek megjelentek, de amit ök láthattak, azok is csak emberi fogalmakkal megragadható és leírható formák. A világosság angyalának is föltüntetheti magát.
Semmiképp sem tekinthetö Istennel szembeni ellenpólusnak. Ez filozófiai képtelenség. Az Abszolútumnak nem lehet párja. Azok a meggondolások, amelyek ezt az un. dualista fölfogást képviselik, azok nem értik az Abszolútum fogalmát. Minthogy egyszerü teremtmény, így nem lehet Isten ellenfele, ellenpárja.
Viszont halhatatlan, mint minden szellemi teremtmény, tehát mint minden angyal és ember. De a teljes halhatatlanságot egyedül Isten birtokolja, aki mindig volt és mindig lesz. Mi, az Ö teremtményei, angyalok és emberek, csak Töle kapjuk a létet, amely viszont örökké tart, vagy örök boldogságban az Istennel, vagy Töle távol örök kárhozatban.
Ha az Egyház a házasság szentségét hirdeti, nem fogja nagybetűkkel kiírni sehova, hogy engedélyezi a válást...nem tudom, a kérdező itt talán arra gondolt-e, hogy az ortodox egyházakban a válás kérvényezése egy egészen más jellegű procedúra, kivételes esetekben megengedik, hogy a házastársak különköltözzenek, szétváljanak, mégpedig nem olyan alapon, hogy érvényesen jött-e létre közöttük a házasság (hiszen egyszer már "a vízből bor lett"), és nem folyik róla ilyen jellegű pereskedés. Előfordul a válás, de ők se írják ki magukra nagybetűkkel. Az ortodoxoknál egyébként sokkal erősebb a házasság túlvilági aspektusa: nem csupán 'holtomiglan-holtidiglan', hanem örök életre szól, és ez is a dolog személyességére derít fényt. Ezért nem értem - még ha e szempontokat is tekintetbe vesszük, hogy miért kell abba belekötni, ha egy pap nyilvános fórumon a házasság felbonthatatlansága mellett szól...elég nehéz és kínos azoknak az embereknek, akik olyan helyzetbe kerülnek, hogy komolyan el kell gondolkozniuk a per elindításán. Mindenkinek elsősorban a saját élete tisztaságára kell ügyelnie, egy elromlott házasság mély sebeket okoz a benne élőknek, kilátástalanná tud válni és teljességgel gátolhatja a krisztusi életet, de elsősorban a házastársak felelőssége, hogy mihez kezdenek ekkor. Azt pedig, hogy a kánonjogászok megkeresés esetén hogyan járnak el ilyen kérdésekben nem nevezném "kegyelemnek", bizonyára nem tudják megszabadítani ők sem a feleket attól az egyébként mindenki számára valós lelkiismereti kérdéstől, hogy valamikor szerették egymást s erre az Úr áldását kérték, aztán oda jutottak, ahova jutottak, miközben a kettő már egy test lett, "felelősek lettek egymásért". Mindenkinek elsősorban a saját lelkiismeretével kell ezt lerendeznie...ajánlatos otthon szobanövényeket tartani, a mindennapi törődés és odafigyelés gyakorlására és hatásának szemlélésére, hogy tisztábban lássuk, mi hova vezet...senki sem dicsekszik tönkrement növényekkel, ahogy tönkrement házasságokkal sem...
Bocsánat, még kimaradt, hogy remélem Szent Pál nyomán mindig a szeretet elsőbbségét, örökkévalóságát fogjuk hirdetni. A szentségi házasság - mint két ember földi szerelmét az élő/éltető, halált legyőző Istenhez fűző kapcsolat - szintúgy a szeretet "soha el nem múlásáról" kellene hogy szóljon, csodálatos lehetőség, de a pap és az Egyház sajnos nem tudja garantálni a házasfelek egymáshoz és a szentséghez méltó viselkedését.
Köszönöm ezt a kiegészítést. Áttesszük a fórum oldalra is, hogy ott más is hozzászólhasson.
Magam csak annyit füzök hozzá, hogy a katolikus egyházban is örökéletre szól minden szentségi kötelék.
DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK!
KEDVES LELKIATYA!
SZERETNÉM MEGTUDNI HOGY MI A KÜLÖNBSÉG ÉS A HASONLÓSÁG A SZENT VAZUL ÉS AZ ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS LITURGIÁJA KÖZÖTT??
ÉS MIKOR SZOKOTT ILYEN SZENT VAZUL LITURGIA LENNI?
VÁLASZÁT ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!
EGY KÍVÁNCSI GÖRÖG KATOLIKUS
Kedves Testvérem a Görögkatolikusságban és a Kiváncsiságban!
Nemrég írtam valakinek erröl, szeretettel ajánlom a figyelmébe.
A két Liturgia szerkezete teljesen megegyezik. A központi résznek, az ugynevezett anaforának az imái térnek csak el meg még néhány egyéb imádság. A Szent Bazil Liturgiában általában jóval hosszabbak ezek az imák. Ezért alakult ki nálunk, hogy ilyenkor hosszabban énekelünk.
Kedves Lelkiatya!
Van egy problémám, és nem tudom, mi lenne az Istennek tetsző viselkedés. Ezért szeretném az Ön véleményét is kikérni! Unokatestvérem iskolai ünnepségen szerepelt, ahol modern táncot adtak elő. Meghívott minket a főpróbára is. A tánc mindenkinek nagyon tetszett a családban, ezért én nem mertem elmondani, hogy én ezt a táncot túl erotikusnak éreztem. Hozzátenném, hogy a családomban is mindenki hívő. Elmentünk az ünnepségre is, ahol megint láttam a táncot, és megint nagyon felizgatott szexuálisan. Nagyon nagy lelkiismeret-furdalást éreztem, hiszen tudtam, hogy hogyan hat rám a tánc látványa, mégis elmentem az ünnepségre. Úgy érzem, súlyos bűnt követtem el, mert felgerjesztettem a vágyaimat. Viszont ha nem mentem volna el az ünnepségre, akkor a családomat bántottam volna meg, ami szintén bűn lett volna. A múltat nem változtathatom meg, de szeretnék a jövőben Istennek tetsző döntést hozni, valószínűleg fogok még hasonló helyzetbe kerülni. Nem tudom mi lehet annak az oka, hogy erotikusnak éreztem egy olyan táncot, amit több jóérzésű keresztény ember is megnézett, és ők semmi kivetnivalót nem találtak benne. Talán az, hogy tisztátalan gondolatokkal, és helytelen filmek nézésével nagyon felgerjesztettem már a vágyaimat korábban, ezeket már megbántam és igyekszem elhagyni, a filmeket már sikerült, a gondolatokkal még küzdök, Istené a dicsőség minden megnyert harcért! De a vágytól nem tudok szabadulni. Vagy az is ok lehet, hogy még gyermekként megtérve elég aszkéta módon próbáltam élni keresztény életemet, és talán ezért érzek bűnnek mindent, amit egy egészséges lelkű keresztény Istennek tetsző szórakozásnak tud tekinteni. Bárhogy is van, a múltat már nem tudom megváltoztatni. A jövőben pedig bízom, hiszem, hogy Isten meg fog szabadítani minden megkötözöttségtől. De szeretnék a jelenben is Istennek tetsző életet élni minden tekintetben, így ebben a kérdésben is. Vajon az a helyes, ha mindentől elzárkózok, amit bűnnek érzek, akkor is ha sok keresztény megteszi lelkiismeret-furdalás nélkül, és meg is bánthatok másokat az állandó görcsös elzárkózásommal. Vagy testvéreimet semmiképp ne bántsam meg, inkább reménykedjek benne, hogy máskor hasonló dolog nem fog bűnös vágyakat ébreszteni bennem? Várom őszinte véleményét!
Isten áldja meg életét!
Egy hívő, de megtört fiatal
Kedves Tisztalelkű Fiatal Barátom!
Teljesen megértem a nehézségét. Talán kár, hogy nem hozta szóba a többiek előtt, hogy vajon valóban jó és szép-e ez a tánc. Nagyon is el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem volt alaptalan ez a gondolata. Ma sok ilyen dolgot kell látnunk, és azt hisszük, elhisszük, hogy ez jó, ennek így kell lennie. Sajnos, sokszor maguk a keresztények sem merik egymásnak bevallani, hogy egyáltalán nem illő és Istennek tetsző dologban vesznek részt. Ha szóba hozta volna, elképzelhető, hogy lett volna más is, aki bevallja, hogy ez a tánc kihívó, illetlen, s akkor már nem is lehet szép. De ha nem akadt volna társra e gondolatában, akkor se vélje, hogy rossz úton halad.
A testi tisztaságra törekvése nagyon nemes dolog. Persze, ez küzdelem marad még sokáig, hiszen az egészséges ember természetes igénye, vágya a nemiség. Az Úristen alkotott minket ilyennek, hogy a testünkkel is tudjunk szeretni. Ugyanakkor, természetesen ezt az adottságunkat, mint minden mást is helyesen, az Isten akaratának megfelelően kell kezelnünk. Mint ahogyan az éhséget és szomjúságot is megfelelő időben és módon kell csillapítanunk, éppen így a nemiséget is értelmes ember módjára kell kézben tartanunk. Kétségtelen, ez sokkal nehezebb, sokkal összetettebb. Meg kell találnunk a helyét az életünkben. Azért adta az Isten, hogy a házaséletben az elkötelezetten eggyé vált szeretet kifejezője legyen, s amelyből csodálatos gyümölcsként még új emberi élet is származhassék. Azért kell megküzdeni ennek tisztaságáért, hogy majd a házasságban is tiszta lehessen. Tiszta, nemes, önzetlen, szeretetteli.
Nézze, valóban mindent kerülni kell, ami bűnre vezet. Hiszen meg is ígérjük a szentgyónás végén:..."a bünre vezető alkalmat kerülöm". Még akkor is, ha más keresztény ember esetleg könnyedén veszi. Ugyanakkor nem szabad mindenben bűnt látni. És nem is menekülhet ki az ember a világból. Sajnos, a falakról csorog a nemiség, a tesco áruházakban gerjesztik nyíltan (s biztosan másutt is). Elsősorban a látásunkat kell megtisztítani. A görcsös elzárkózás semmiképp sem jó. Nem az a kedves Istennek, ha érintetlenül átlépked a világban, hanem ha sikerül valamelyest megtisztítania azt. Ha több helyütt nem is, legalább a saját életében.
Kedves Lelkiatya!

A Ne ölj parancsolat mire vonatkozik? Emberekre egyértelmű, de pl. állatokra is? Nyilván nem tekerem ki egy élő macska nyakát, de ha véletlenül rálépek egyre, vagy autóval elütöm (gyakran a macska-kutya-fácán-stb. hibájából, rászalad az útra) és az kimúlik, akkor vétettem a fenti parancsolat ellen? A rekinkarnációt elfogadó vallásoknál ez is bűn, de a keresztények számára is?

Sőt, aki nem véletlenül, hanem szánt szándékkal üt le egy legyet, szúnyogot? Aki nagyüzemben irtja a terményekre kártékony rovarokat - azon kívül, hogy így az egész táplálékláncot felborítja - vét-e a tízparancsolat ellen?

Válaszát előre is köszönöm!
A Ne ölj! parancsolat az élet védelmére vonatkozik. Ne pusztítsuk az életet, tiszteljük, óvjuk, védjük azt!
Ha nem az én hibámból múlt ki egy pára, akkor nyilván nem vagyok érte hibás, nem vagyok érte felelös. Legyet, szúnyogot, szegényeket az általuk okozott kellemetlenségek miatt szoktuk lecsapni - ha sikerül. A kártékony rovarok meg a gombák(hisz azok is élölények!) már nagyobb károkat okoznának, nem csak apró kellemetlenséget, azért pusztítjuk öket. Mérlegelni kell. A nagyobb jóért szabad tenni kisebb rosszat. Az nem az élet védelmét szolgálná, ha hagynánk, hadd egyék meg a szép fehér lepkék a fák leveleit, a kicsit gusztustalan kukacok a fák gyümölcseit, vagy éppen a penészgombácskák a gabonát.
Az viszont az élet tisztelete elleni támadás, ha eröszakosan belenyúlunk a természet világába, csupán azért, hogy nagyobb hasznot facsarjunk ki belöle. Tisztelni és szeretni kell az életet minden formájában, de a bün miatt megromlott világban, sajnos, olykor kénytelenek vagyunk megszegni ezt az elvet.
Lelkiatya!
Sajnálatos módon a ma már egyre több ember fogadja el az egyneműek közötti kapcsolatot. Nem régen voltam püspöki liturgián és bár a szertartás gyönyörű volt a püspök úr "segítői" és a papok egy jó párszor csókolták meg a püspök atya kezét. Ekkor az jutott eszembe, hogy mi történik, ha olyan ember is részt vesz egy püspöki liturgián, aki félreértelmezheti ezeket a gesztusokat. Nem tartja veszélyesnek a "kézen csókolás"? Mindenképpen elengedhetetlenül fontos része a szertartásnak?
Köszönöm válaszát!
Én szépnek tartom ezt a mozzanatot. Nyilván nem a püspöknek szól a kézcsók, hanem annak, akit jelképez, magának Krisztusnak. Milyen nagyszerű dolog volna Krisztusnak megcsókolni a kezét. Mégis, kicsit ebben részesülünk e gesztus által.
Ami a gyakorlati részét illeti, úgy sejtem, hogy ez püspök atyának a legkellemetlenebb. Hiszen nem csak az asszisztenciáról van szó. Láttam már olyan szertartást, amikor talán több százan is voltak, akik keresztcsókolás alkalmával a püspök kezét is megcsókolták.
Alig hiszem, azonban, hogy éppen ez a mozdulat okozna valakiben érzéki zavart. Mi, görögkatolikusok gyakran váltunk békecsókot is. Nem csak a Szent Liturgián, hanem egyszerű találkozások alkalmával is, mégpedig háromszor. A szeretetnek és a tiszteletnek ezeket a szép jeleit kár volna elhagyni a világ elferdült gondolkodása miatt. Még ha valóban nem elengedhetetlenül fontos részét képezik is a szertartásnak.

Kedves Lelkiatya!

Az egyházi válással kapcsolatban van egy kis aggodalmam.
A férjemmel házasságot kötöttem hosszu évekkel ezelőtt, aki külföldi állampolgár. A polgári esküvőn tul egyházi esküvőnk is volt. A házasságkötést követően hónapokkal később kiderült, hogy országában még nős az ottani törvények szerint. Válását 3 év mulva mondták csak ki. Ekkorra már a közös gyermekünk is megszületett. Ezt követően összeházasodtunk ismét de nem ismételtük meg az egyházi esküvőt. A 15. házassági évfordulónkon egy "megerősités" esküvő volt a katolikus templomban, de erről papirunk nincsen. Most válófélben vagyunk. Szivesen elválnék tőle Isten előtt is. A gondom az, hogy nem tudom eldönteni, hogy ha a földi biróság elválasztana is a fenti ok miatt, vajon Isten felold e engem az esküm alól?
"holtomiglan-holtáiglan'
Először is arra kérem, nagyon alaposan és mélyen gondolja át, hogy valóban nincs-e jobb megoldás, mint a válás. Mert hogy az a legrosszabb. Imádságban próbálja meg kikutatni, mi az Isten akarata. Bizonyos, hogy Isten azt várja Öntől, hogy elváljon a férjétől? Mert csak ebben az esetben szabad ezt a nagyon súlyos lépés megtennie.
Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a mai világ szinte készteti az embereket, a házasokat a válásra. Szinte alig akad ilyen tartalmú film, vagy irodalmi alkotás, amely ne úgy beszélne a válásról, mint az élet természetes tartozékáról. Ennek eredményeképpen aztán valóban úgy gondolják sokan, hogy ez természetes dolog. Holott egyáltalán nem! Életellenes, békeellenes, boldogságellenes, emberellenes dolog! A házasságnak vannak nehézségei, súlyos nehézségei. Ezeket meg kell oldani, le kell küzdeni. Egyszerűen nincs olyan házasság, amelyben ne volnának ilyen próbatételek. Ha sikerül közösen megoldani, sikerrel megküzdeni, akkor megerősödik benne a házastársi kapcsolat, újra fölerősödhet a szerelem. De a világi gondolkodás meg arra készteti a házasokat, hogy ezt a küzdelmet ne vállalják, inkább az egyszerűbbnek tűnő utat válasszák: váljanak el. Amely lépés aztán újabb és újabb megoldhatatlan bonyodalmakat szül.
Bocsásson meg, ezt azért mondtam el Önnek, mert a beszámolója alapján úgy vélem, az Önök házassága már nagyon sok próbát kiállt. Lehet, most úgy érzik, nem érdemes tovább vesződni vele, holott csak egy újabb megpróbáltatásról van szó. Ne higgyenek a világ késztetésének! Inkább az a tanácsom, küzdjenek meg egymással, önmagukkal, önmagukért, egymásért.
Az eskü alól nincs, aki fölmentse. Amit Isten összekötött, ember ne válassza szét! Javaslom, azonban még, hogy keresse föl saját lelkipásztorát és tárja föl előtte az ügyét. Valószínü, ugyanezt fogja tanácsolni. Ám, ha nem, akkor közelebbről fogja tudni orvosolni ezt a nehézséget.
Kedves Lelkiatya!Mit tegyen az az ember,akinek a múltjában megszegte a tíz parancsolat 2 pontját.Meg gyónta,de annyira fáj neki,hogy Isten akihez már nagyon közel áll a múltban megbántotta,mert bármennyire is szerette és hitt benne,de hite tele volt hiányosságokkal.Házassági előtti testi kapcsolat,abortusz.Ezeken sosem lehet túllépni.Kérem segítsen válaszával.Köszönöm.Ari
Kedves Ari!
Mindent meg lehet gyónni, ha igaz bűnbánattal teszi az ember. Az abortusz - gyermekgyilkosság - valóban olyan súlyos bűn, hogy az alól csak a püspök oldozhatja föl, vagy az a pap, akinek erre ö fölhatalmazást adott. Ezt a gyónást Ön már megtette, hála legyen az Istennek! Most már csak a lelkiismeretével kell elszámolnia, mert az Isten már nem tartja számon az Ön bűnét. Efelől bizonyos lehet! Ez fontos különbségtétel, kérem, gondolja át jól. Ön már nem a Jóistennel viaskodik, hanem a saját lelkiismeretével. Kérem, válaszoljon Önmagának a következő kérdésekre: Hisz abban, hogy az Isten mindenható? Hisz abban, hogy az Isten szereti Önt? Hisz abban, hogy az Isten minden embernek megbocsát, aki kéri Tőle? Ha ezekre igennel tudott felelni, akkor csak össze kell raknia a mélyebb igazságot: hogy az Isten a megbocsátásával egészen eltörli a bűnt, hogy végtelen szeretetével mindenkinek új életet tud adni, bármilyen alantas vétket követett is el. A megváltás abban áll, hogy szabad utunk van az Atyához, Krisztus nyitotta meg nekünk. Ezek után már legföljebb saját magunkat zárhatjuk el tőle, mégpedig nem a bűneinkkel, hanem a hitetlenségünkkel, a bizalmatlanságunkkal. Kérem, kedves Ari, higgyen az Isten megbocsátó és mindenható szeretetében.
Fontos még, hogy ne hibáztasson mást sem a történtek miatt. Amíg efféle neheztelés van a szívében, addig önmagának sem fog tudni megbocsátani. Engedje el a múltat, tegye Isten kezébe, és örömmel tekintsen az jövőbe, tegye azt is Isten kezébe!
Kedves Lelkiatya!"elváltam"az Atyák szerint a házasságom nem ért véget.Bűnben élek,mert nem teszek eleget házastársi kötelezettségemnek."férjem élettársi viszonyban él,én társ nélkül.Kérem mondja meg,hogy melyik részt olvassam el a Bibliában,ami az én élet helyzetemre utal.Sokat gyötrődőm,mert Isten tanítása szerint szeretnék élni,de félek,hogy ez nem az.A lelkem nem visz rá arra,hogy semmisé tegyem a házasságomat,mert erre semmilyen utalást nem találtam a Bibliában.Másik kérdésem:sokan szenvednek amiatt,hogy nem vehetnek szentséget magukhoz,mert nem házasok,vagy épp "elváltak"és úgy van társuk.Ember,ha felszentelt is eltilthat egy hivőt a szentáldozástól?Mind ezt jó indulattal kérdezem,mert tisztelem az egyház tagjait.Csak választ várok,amit köszönök szépen.Szeretettel Ilona.

Kedves Ilona!
Az a javaslatom, hogy minden nap olvassa a Szentírást, és egészen biztosan nem is csak egy tanácsot fog találni, hogy mibe kapaszkodjék, hogyan élje az életét. Nagyon fájdalmas élethelyzet, ha a férje elhagyta, s most egyedül él. Természetesen a Jóisten nem hagyta el Önt, s ezért ügyeljen, hogy Ön se távolodjék el Tőle. Járjon el templomba, részesüljön a szentségekben, tehát gyónjék, áldozzék rendszeresen. Semmi sem akadályozza ebben.
A házasságot semmissé tenni nem lehet. Imádkozzék a férjéért, hátha van remény, hogy észre tér, és belátja, hogy sem jövője, sem boldogsága nincs másutt, mint az Isten által megáldott úton. Ha Ön őszintén törekszik arra, hogy Isten tanítása szerint éljen, akkor meg is kapja ezt a kegyelmet. Meg ne feledkezzék arról, hogy Isten kegyelme és irgalmas szeretete sokkal nagyobb, mint a mi bűnösségünk. Ha vannak bűnei - ami, sajnos, elkerülhetetlen -, akkor bánja meg, gyónja meg őket, és hálás szívvel térjen vissza az Úrhoz.
Nagy fájdalom ez sokunknak, hogy az újraházasodottak nem járulhatnak szentségekhez. Mi ennek az oka? Olyan kapcsolatban élnek, amelyet nem áldott meg az Egyház által az Isten. Bármennyire is szeretik egymást, az Isten törvénye alapján áldatlan a kapcsolatuk. Ha meg is gyónják, arra nem tudnak ígéretet tenni, hogy többé nem élnek házaséletet. Tehát feloldozhatatlanok, az Eukarisztiában nem részesülhetnek. Ilyenkor nem egy embertársa, nem egy pap tiltja el a hívőt, hanem rossz döntésével saját magát zárja el előbb a bűnbánat szentségétől, majd ennek következtében az Eukarisztiától. Lehet, hogy a második párválasztás már szép és sikeresnek tűnik, de az élete korábbi döntésének fájó következménye van. Nagyon fontos tudni és hangsúlyozni, hogy emiatt még nem hagyta el őket sem az Egyház, sem az Isten. Nagyon sokat tehetnek az Istenért, az Egyházért, és kell is tenniök. Éppúgy részei, tagjai az Egyháznak, éppen olyan gyermekei az Istennek, mint a többiek. Sebeket azonban hordozunk mindnyájan, ki ilyet, ki olyat. Viszont akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28). Éppen az a seb és fájdalom köthet legerősebben Istenhez, amely látszólag távol tart.
Kedves Atya!
Köszönöm válaszát, de lenne még egy kérdésem...
Mi a teendőnk atya? Kérem segítsen!
Aby
Kedves Aby!
Miként mondtam, bizonyos vagyok abban, hogy semmi sem helyrehozhatatlan. A múltban történt dolgok akként hatnak, ahogyan kezeljük őket. Lehet áldás, lehet átok. Ne a múlttól féljen, hanem Istenben bízva élje a jelent, és reménnyel tekintsen a jövőre.
Kedves Lelkiatya!

Sokszor lehet hallani, hogy valaki Istenfélő. Nagyon zavar engem ez a kifejezés. Sajnos megtapasztaltam milyen az igazi félelem. Azóta ugy gondolom, hogy Istentől nem kell félnünk. Akitől félünk, azt nem szerethetjük tiszta szivvel. Szerintem szeretetből és tiszteletből tartsuk meg az Ur parancsait, de semmiképpen nem félelemből. Szeretném megkérdezni, mit gondol erről?
"egy Istenszerető"
Kedves Istenszerető Barátom!
Teljesen igaz, hogy az Úr parancsait szeretetből és tiszteletből kell megtartanunk, nem pedig félelemből. Minden tettünket a szeretet kell, hogy vezérelje. A tisztelet pedig voltaképpen egyik válfaja a szeretetnek. Nem igazi tisztelet az, amely nem párosul szeretettel.
Az istenfélő magatartás azonban egészen más. Nem félünk az Istentől, mint olyan valakitől, aki árthatna nekünk, s ezért jobb inkább elnyerni a kegyeit. Ez valóban igen primitív, leegyszerűsített istenkép eredménye, amely teljesen téves, noha ma is vannak még, akik ekképpen gondolkodnak. A szeretet elűzi a félelmet - írja Szent János apostol. Az istenfélelem ugyanakkor nem ellenkezik a szeretettel. Olyan magas fokú tisztelet, amely szintén része, egyik válfaja a szeretetnek. Ez segít elkerülni azt, hogy Istenről tiszteletlenül beszéljünk, hogy hanyagul kezeljük azt, ami Hozzá köt, pl. az imádságot, a lelki kötelességeinket.
Az istenfélelem abból fakad, hogy szeretem, imádom Öt, de tisztában vagyok az Ö hatalmasságával és a magam kicsinységével. Ez segít még közelebb kerülni Hozzá, még jobban megismerni az Ö titkait.
Kedves Lelkiatya!

Először is legyen szabad megköszönni azt, hogy görögkatolikus egyházunkban müködik egy ilyen szolgáltatás, ami úgy gondolom nagyon jó és nagyon hasznos, mert a hívek lelkét így is gondozhatjuk és bontogathatjuk a jóságos és irgalmas Isten felé..Hálás vagyok önökért!
Azonban most segítséget kérnék Öntől, a szomszédomnél most derült ki a napokban, hogy méhen belüli daganatja van, hamarosan megmütik. Szegény azonban el van keseredve hiszen három gyermeke is van és a férje pedig munkanélküli, mintahogy az asszony is. Rólam pedig tudják, hogy rendszeresen templomba járó vagyok és tőlem várnak most tanácsot, vigasztalást ebben a nehéz helyzetben, de az én szívem elszorul és tanácstalanul áll a dolog előtt. Mit is mondhatnék vagy mit mondana Krisztus? -hiszen Ő mindenkihez tudott szólni, vigasztalást és gyógyulást adni. De jó lenne ha Ő ma is mint egykor köztünk járna és ilyen helyzetekben csodát tenne.
A vigasztalás nekünk, keresztényeknek fontos feladatunk. Érdemes elolvasni a 2Kor 1,3-7 szakaszt, amely gyönyörüen ír erröl.
Arra bátorítom, keresse föl ezt a családot, minél gyakrabban találkozzanak, osztozzék fájdalmukban. Ne féljen attól, hogy nem találja, mit is mondhat. Nem szükséges erre készülnie másként, csak imádsággal. Ha imádkozik értük és együttérzö szívvel áll mellettük, akkor bizonyosan megtalálja azokat a szavakat, amelyek segítenek, amelyek megnyugvást, megerösítést közvetítenek. Illetve, legtöbbször még nagy szavakra sincsen szükség, sokat segíthetünk embertársainknak azzal, ha meghallgatjuk öket, ha idöt szánunk rájuk. Maga a szívünkben élö szeretet gyógyít, amely megtalálja a kifejezö eszközeit is. Jézus ma is itt van köztünk, nekünk kell képviselni és közvetíteni Öt a szeretetünk által.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Én egy kívéncsi ministráns vagyok aki szeretné megtudni hogy mi az a szent Vazul liturgiája, mert egyszer az egyik misén az atya lapozgatott a szerkönyvben és láttam ezt a részt és kiváncsi vagyok rá?
És miért nincs ilyen mise?
És ha lehetne akkor tudna egy olyan oldalt mutatni ahol ennek a liturgiának a szövégét láthatnám vagy eltudná-e a szövegét küldeni e-mailban?
Előre is köszönöm!!
Á
Kedves ?!
Az efféle kiváncsiság nagyon hasznos és jóra vezet.
A bizánci szertartásban három Liturgiát szoktunk végezni: Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil és Dialogus Szent Gergely Liturgiáját. Az elsö a leggyakrabban használt, ezért ez a legismertebb.
A Bazil liturgiát, amelyre kérdezett, évente 10 alkalommal szoktuk végezni: Nagyböjt vasárnapjain, Nagycsütörtökön, Nagyszombaton, Karácsony és Vízkereszt vigiliájáján és Nagy Szent Bazil ünnepén, január 1-jén. A szövegét, sajnos, eddig nem találtam meg elektronikus formában.
Dialogus Szent Gergely Liturgáját inkább egy másik néven ismerjük. Ez az Elöszenteltek Liturgiája. Ezt nagyböjtben szerdán és pénteken végezzük, valamint nagyhétfön, nagykedden és nagyszerdán.
Mind a három megtalálható a Liturgikonban.
Van még egy negyedik fajta Liturgia is a bizánci szertartásban, Szent Jakab Liturgiája. Ez egy évben egyszer van elöírva, Szent Jakab ünnepén, október 23-án. Sajnos ezt a mai gyakorlatunk még nem ismeri, nincs is benne az említett Liturgikonunkban.
Kedves Lelkiatya! A válásoknál nem a 11 válást kell összehasonlítani a több ezer megkötött házassággal, hanem a ténylegesen beadott érvénytelenítési kérelmeket az elfogadott kérelmekkel. Láthatja mindenki, hogy mindenki "elválhat", aki csak akar, mert a házasság után sok évvel felmerült problémákat is (pl. szerelem kihűlése, másik társ találása, alkoholizmus, stb.) az egyházjogászok (kegyelemből?) visszavezetik olyan okokra, amelyek miatt a házasság eleve érvénytelen. Valószínűleg ezt maguk a jogászok is tudják, talán a megszánás vezérli egyházellenes döntéseiket.

A 11 ügyből hány lett visszautasítva?
Megkértem egyik egyházjogász testvéremet, hogy ő válaszoljon erre a vádra.

- A "válás" szó használata nem állja meg a helyét! Az egyházi köteléki perekben nem arról döntenek, hogy egy házaspár "megérdemel-e" egy másik lehetőséget... Annak a vizsgálata történik meg, hogy a külső fórumon elvégzett cselekmény érvényesen létre jött-e. Nem egy érvényes beleegyezést tesznek semmissé, hanem annak súlyos hiányossága miatt (pl.: színlelés, megtévesztés, tévedés...), tényeken és bizonyítékokon alapuló ítéletben az érvénytelenségét állapítják meg. Nem indokokat keresnek, hogy a felek kívánságainak megfeleljenek. A házasság története esetleg közvetlen, vagy közvetett bizonyítékokat tartalmazhat.
- A legalább három tagú bíróságnak a tényeket kell vizsgálniok, és a jogot érintő érveléssel kell alátámasztaniok döntésüket. Ennél fogva a személyes érzelmek nem elegendőek egy ügy eldöntéséhez. A másod, vagy szükség esetén harmad fokon szintén ezeket az érveket vizsgálják meg, s hoznak döntést.
- Az ügyek száma is mutatja, hogy nem a megromlott, vagy felbomlott házasságok felbontása zajlik tömegével. Az elmúlt évben beadott keresetek nagy többsége az érvénytelenség kimondásával zárult első fokon. Magam a másodfokú ítéletek kimeneteléről nem tudok beszámolni, mert annak eredményéről a házasságkötés ordináriusát/hierarcháját, illetve a feleket kell értesíteni. Általánosságban elmondható, hogy a keresetlevelek megszületésének hosszas előélete van. Többszörös átgondolást követően fordulnak a felek az egyházi bírósághoz. Tapasztalatom szerint a megalapozatlan, tényekkel és jogi érvekkel nem rendelkező kérések már a beadást előkészítő folyamatban elakadnak. Maguk a felek is megértik, hogy ez nem egy adminisztratív lehetőség, ahol kellő motivációs levéllel szabad állapotot lehet nyerni. Éppen a felbonthatatlanság értékes körülménye az, ami minden érintettet lelkiismeretében megfontoltságra és alaposságra int.
-Az eljárásban közreműködőket ígéretük és Isten előtti felelősségük is kötelezi arra, hogy lelkiismeretes munkát végezzenek. Ezt a tevékenységet az Egyház céljának, a lelkek üdvösségének érdekében, a vonatkozó normáknak megfelelően kell kifejteniök. Ezért megfontolandó, hogy felületes benyomásainkat, mélyebb ismeretek nélkül, szembe állíthatjuk-e az Egyház évezredes gyakorlatával, tanításával, fegyelmi rendjével.
    ... 194 195 196 197 198 
199
  200 201 202 203 204 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016