Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nyolc meg nyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya?

1 éve élettársi viszonyban élek.Tervezzük az esküvőt,de ez még nem történt meg. A párom az első és egyetlen ember az életemben. Azt szeretném megtudni, hogy mi vonatkozik ilyenkor a gyónóra?Úgy érzem, hogy nem kapok erre egységes választ. Feloldazható a gyónó?Áldozhat is?A római katolikusok szigorúbban veszik, mi ennek az oka?Válaszát előre is köszönöm.
Én azt hallottam, hogy nem kep feloldozást az élettársi viszonyban élők, de mi a helyzet a megbánással?Úgy érzem, hogy az egyház megveti ezeket az embereket,és sokan inkább kerülik az esküvőig a templomokat, amivel én nem értek egyet, de én is mély hitem ellenére üldözöttnek érzem magam, és csak a megvetést érzem az egyház részéről, nem pedig a bűnbocsánatot. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Barátom!
Mit is mondjak, mit is tehetnék? Vajon miért érzi magát üldözöttnek, megvetettnek az Egyházunk részéről? Mit tehetné(n)k, hogy ez a téves érzet eloszoljék? Egyáltalán nem veti sem meg, sem ki az Egyház azokat, akik akár más hibájából, akár saját hibájuk miatt elzárják magukat a szentségektől. Nagy megértéssel próbál segíteni nekik, rajtuk. Ezt próbálom most én is.
Adja Isten, hogy mihamarabb összeházasodhassanak és Isten áldása megpecsételje a szerelmüket. Attól kezdve együttlétük, forró szerelmük kegyelmi forrásá válik. Isten áldása nélkül azonban együttélésük egész egyszerűen bűn. A rómaiaknál, görögkatolikusoknál, ortodoxoknál, a protestánsoknál egyaránt. Ebben nincs különbség.
A gyónóra ilyenkor a következő vonatkozik. Ha élettársi viszonyban vannak, akkor a gyóntató pap szívesen föloldozná minden bűne alól, de ehhez a gyónónak ígéretet kell tennie, hogy a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerüli. Ha egy fedél alatt él a kedvesével, menyasszonyával, akkor nyilván képtelen kerülni a bűnre vezető alkalmat, hiába gyónta meg a bűnét, ha még a körülmények is megmaradnak, hogy a bűne folytatódjék. Emiatt nem oldozható föl, emiatt nem áldozhat. Az Egyház ezzel egyáltalán nem akar kizárni senkit. Arra szeretné rávezetni a híveit, hogy ne éljenek bűnben. Az zavarja meg sok ember gondolkodását, hogy a mai világ gigászi erők fölvonultatásával tanít mást, mint az Egyház, mint az Isten. Nincs ok, nincs jog, ami megváltoztatná az Isten teremtéstől kezdve nekünk előtárt szándékát - melyet, természetesen, a mi érdekünkben tett - hogy a férfi és a nő elhagyva apját és anyját feleségéhez ragaszkodjék és ekkor válnak egy testté.
Bármilyen nehéz, amit kérek, egyedül az Önök érdekében mondom, hogy alakítsák át az életüket. Ne legyen fontosabb az a praktikus érv, hogy olcsóbb egy fedél alatt élni. Legyen most fontosabb az Ön számára Jézussal való egyesülés a szentáldozásban, mint a kedvesével való egyesülés. A jövőbeli házasságukat aranyozhatja be, ha most sikerül megtartaniok a testi tisztaságot, s akkor házasságkötésük után is sikerül megtartani a hűséget. Mert enélkül ez nagyon nehéz ám! Ezt kevesen tudják! Ebben szeretné segíteni Önöket az Egyház is, annak tagjaként én magam is.
Kedves Lelkiatya! Én vagyok Macika megint. Köszönöm, hogy válaszolt az előző levelemre...
Nem tudom, hogy hogyan lehetne ezen segíteni. Már imádkozni se tudok lassan, úgy el vagyok keseredve...
Nem tudom, hogy mi van velem. Úgy érzem, hogy hiába voltam gyónni, pedig mostanában igyekszem, 3 hónapja havonta megyek (korábban évente gyóntam, vagy max. 2x, 3x egy évben. Bár a lelkiatyám azt mondta, hogy szerinte bőven elég félévente gyónni, de ebben nem adok neki igazat. Mikor mondtam neki, hogy a nagy lelki írók-bár azokat ő nem olvassa-azt mondják, hogy havonta ideális, ha valaki rendes lelkiéletet szeretne élni, akkor erre rábólintott és hirtelen azt mondta, hogy így igaz. Akkor már végképp nem értem? Nekem miért mond mást? Furcsa, mindenesetre! Beteg vagyok lelkileg, úgy érzem, hogy elvesztettem a hitemet, már nem tudok imádkozni. Belekezdek az imába, de utána elkalandozom és teljesen más gondolatok jönnek, vagy elalszom. Úgy érzem, hogy Isten nincs velem. Pech-sorozatom volt novemberben és decemberben, több pályázatot adtam be és semmi se sikerült. Több holmimat árverésre bocsátottam és semmit se tudtam eddig eladni sem, pedig levittem az árat. Most ott tartok, hogy január 1-től nem lesz fűtés a lakásomban és nem tudom, hogy holnap mi lesz velem. Ezek csak apróságok, ahhoz képest, hogy milyen állapotban vagyok lelkileg. Ha lenne egy kis szikrányi hitem és kapcsolatom Istennel, akkor ezeket is jobban viselném. Pár éve-a lelki szárazság nem most kezdődött-azt javasolta egy atya, hogy ha nem érzek semmit, úgy érzem, hogy nics hitem, akkor is járjak rendszeresen templomba, gyónni és áldozni. Megfogadtam a tanácsát, de nem kerültem jobb állapotba lelkileg, hanem-úgy érzem-még rosszabb a helyzet. Van egy barátnőm-akivel korábban együtt dolgoztam, de már ennek is vége-aki nem vallásos, de a buddhizmussal kacérkodik. 2 éve halt meg a férje váratlanul, betegségben, utána 1 évig ezt piszok nehéz volt feldolgoznia, de azt mondta, hogy a buddhizmus átsegítette ezen és megadta a lelki békéjét. Lehet, hogy nekem is ez válna be? Rágja most is a fülemet, hogy keressek fel egy buddhista központot, ahol még fínom ételekkel is találkozom stb. Nem tudom, hogy mi a megoldás. Van-e annak értelme, hogy úgy járok templomba és "játszom a vallásost", hogy Isten nincs velem???Hogy a lelkem méllyén hitetlen vagyok és egy megkeseredett ember???) Válaszát előre is köszönöm! Sajnos így várom a karácsonyt.
Áldott, kegyelemteljes karácsonyt kívánok! Macika
Kedves Macika!
Az Édesapját nagyon jóravaló és bölcs embernek tartom. Mennyivel jobb lett volna, ha azt a nagyon udvarias, bocsánatkérő, már-már megalázkodó levelet küldte volna el. A támadást sohasem lehet támadással visszaverni. Viszálykodásban lévő emberek sokszor azt gondolják, hogy - a számukra! - nyilvánvaló érvekkel meg tudják győzni az "ellenfelüket". Ezt teljesen téves hozzáállás. Mindig a krisztusi megoldást kell keresnünk, Ő mit tenne ilyen helyzetben. Aligha fortyanna föl, hogy "legyen szíves megválogatni a szavait!"
Ha a lelkiatyja mást javasol, mint én, akkor alighanem neki van igaza. Hiszen én innen távolról csak vajmi keveset látok az egész helyzetből.
Kérdezem, hogy szoktak-e imádkozni ezért a durvának tűnő édesapáért. Tegyék ezt rendszeresen! Ön is, az öccse is, az Édesapjukkal közösen is. Ez mindenképpen gyógyítóan hat az öccse menyasszonyának egész családjára, de Önökre is. Gyakorlati tanácsot ezek szerint többet nem tudok, adni, hallgassanak a közelebb lévő lelkiatyára.
Ami a gyónás gyakoriságát illeti, ebben mégis Önnek adok igazat. Véleményem szerint nagyon jó és erőt adó, ha az ember havonta gyónik. Akkor jobban is látja a bűneit, de a szentség ereje is jobban beépül az életébe. Általában azok ismerik föl ennek szükségét, akik törekvő lelkiéletet akarnak élni. Úgy érzem, Ön is ezek közé tartozik.
Még akkor is, ha úgy érzi, nincsen hite, kiszáradt az Istennel való kapcsolata. Pontosabban szólva éppen ezért mondom. Mert ezt észreveszi, mindez bántja, és szeretne kilábalni belőle. Hány olyan ember van, aki észre sem veszi, hogy elveszítette a hitét, az Istennel való kapcsolatát! Így aztán nem is tesz ellene semmit. Ez a legrosszabb.
Én is azt tanácsoltam volna, hogy csak abba nem hagyja az imát, a templombajárást, a szentséggel való életet. Ne legyen türelmetlen! Ha továbbra is kitart hűségesen, akkor meg fogja látni ennek kegyelmi gyümölcseit.
A buddhizmushoz semmiképp se forduljon, nagyon kérem! Az teljesen hamis megoldás olyan ember számára, aki már meg van keresztelve, megismerte a szentségi életet. Ugyanolyan hittagadás, mint a keresztény ókorban a bálványimádás. Ideig-óráig nyújt valami újfajta, lélekbizsergető balzsamot, de megoldást egyáltalán nem. Mit nyújt a buddhizmus? Nincs üdvösség! Nincs örökkévaló boldogság, az Istennel személyes találkozás!
Ne hagyja, hogy mostani elkeseredettsége ebbe a veszedelmesen téves irányba sodorja!
Imádkoztam Önért, hogy kapjon karácsonykor némi lelki vígaszt. De ne a kedvező hangulatot keressük, hanem hitünnkel ismerjük föl, hogy a mindenható Isten a legkilátástalanabb dolgokból is ki tud hozni valami jót, ami az üdvösség felé vezet minket. Hiszen ez a legfontosabb. Erről sohasem szabad megfeledkezni!
Kedves Lelkiatya!
Több mint tíz éve cipelem magammal a problémáimat, sok sebet kaptam az élettől, igyekszek továbblépni, küzdeni, de nagyon nehéz. Úgy érzem,(képletesen) mintha egy olyan futóversenyen kéne célba érni, ahol összekötözték a lábam. Eddig senkivel nem tudtam beszélni ezekről a dolgokról, mert ha felidéztem, napokig nagyon rossz volt a kedvem, még kilátástalanabbnak éreztem a helyzetem, és sokat sírtam, ezért inkább igyekszek nem gondolni ezekre a dolgokra. Úgy érzem, valamit tennem kell, mert egyre nehezebb, nem látok kiutat, és lassan felőröl ha nem teszek semmit. Kérem adjon tanácsot, de már az is segítség ha meghallgat. Inkább több részletben írom le, ha nem baj, mert egyszuszra nem lennék rá képes.
Sajnos ritkán jutok el a templomba, mert sokszor beteg vagyok. Ezzel kapcsolatos, hogy a szentmisén rámjön a sírás, és ez nekem olyan kellemetlen. Egyszer a gyónásnál is amikor a gondjaimról akartam beszélni, sírógörcsöt kaptam, pedig nem voltam soha sírós típus. Igyekszek uralkodni rajta, de nem értem miért van ez. Egy rádióból elcsípett mondattal tudnám kifejezni ezeket: a lélek nyomorúsága találkozik az Isten irgalmas szeretetével. És tényleg, mintha azt érezném akkor, hogy Ő tudja min mentem keresztül, és ez az együttérzés késztet sírásra. Most nem bírok többet írni, majd más alkalommal, ha érzek magamban annyi erőt, a többiről is írok, ha lehetséges. Kérem adjon tanácsot. Köszönöm Mónika
Kedves Mónika! Ne féljen a könnyeitől! Szabad sírni a templomban, a szentgyónás közben, imádságos magányában. Főként akkor, ha ez abból a fölismerésből fakad, hogy az Isten irgalma és szerető hatalma nagyobb minden nehézségénél. Ez pontosan így van. Általában azok nem értik meg és furcsálják e könnyeket, akik még nem éltek át hasonlóan mély fájdalmakat - bár mindenki a magáét érzi a legnagyobbnak! - vagy nem jutottak el erre a fölismerésre, hogy az Isten szeretete mindennél hatalmasabb. Nyilván legjobb az volna, ha találna egy lelkiatyát, akinek mindent elmondhat. Azt gyanítom, hogy valami miatt erre már jó ideje nem merte rászánni magát. Ez tehát az első tanácsom, hogy ne féljen kisírni a bánatát. Persze, sokáig megmaradni ebben a szomorúságban sem szabad. Ez valóságos kísértés lenne. Tovább kell lépni a cselekvés felé. Azt javaslom másodikként, hogy miután jól kisírta magát, keressen valakit, akinek valami szolgálatot tehetne. Bármilyen kicsit is. Imádságában kérjen tanácsot, hogy ki az, akin segíthetne. Meglepő módon tapasztalni fogja, hogy amikor ezt megtette, megint lesz egy kicsivel több ereje tovább lépni. Vezesse ebben az Úr!
Kedves Lelkiatya!
Több mint egy hete írtam Önnek. Azt szerettem volna megtudni, hogy a világi válás után miként lehet az egyházi válást is megtenni (ágy-asztal közösség megszüntetése). Tudom ez nem ?helyes dolog?, de megtörtént. Nem szeretném, hogy emiatt az egyházzal megszakadjon a kapcsolatom (a vallással biztosan nem fog), de nem tudom mit tegyek. Egy római katolikus pappal, aki azt mondta, hogy mielőtt újra házasodnék, mindenképpen tegyem meg a ?válást?, mert erre lehetőség van.
Kérem, amennyiben nem kíván erre válaszolni, akkor is jelezze a fórumra, mert nekem ez is válasz. Sajnos sokan vagyunk ilyen problémával, de sokan feladják és elhagyják az egyházat, a templomba járást.
Köszönettel: egy eltévedt, de utat kereső.
Kérem, bocsásson meg a késedelemért. Időközben született válasz, az itt olvasható előtt 5-tel ezelőtt megtalálhatja.
Tudom, hogy mennyire fontos odafigyelnünk azokra, akiknek megromlott a házassága. Az Egyház semmiképp sem akarja magára hagyni az ilyen embert. Épp ellenkezőleg. Hisz nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben még több lelki támaszra van szüksége.
Előző kérdésében még nem említette, hogy esetleg újabb házasságra is gondol. Most is megerősíthetem azonban, hogy a mostani állapotában nyugodtan járulhat szentségekhez, semmi ok nincsen, hogy megszakadjon a kapcsolata az Egyházzal.
Viszont továbbra is azt kérem, azt javaslom, még ha meg is történt a polgári válás, ne adja föl! Imádkozzék, hogy megtalálja az Úristen útját, hogy Ő mit kér Öntől, mit kínál ebben a helyzetben. Semmiképp sem szabad más megoldással beérni.
Kedves Lelkiatya!
Szeretnék Öntől érdeklődni,hogy hogyan tudnám felvenni a kapcsolatot
Fedor Péter Úrral! Szeretnék találkozni vele és szeretnék tőle
Előre is köszönöm segítségét!
Éva
Kedves Éva!
A Szeminárium honlapján az Elöljárók címszó alatt megtalálhatja Péter atya elérhetőségét. http://www.gorogkatolikus.hu/szeminarium/?q=node/4
Kedves Lelkiatya!

Egy ügyben kérném a segítségét. Itt van az ünnep és a párom nagymamája erősen katolikus és szeretném meglepni karácsony alkalmából görög katolikus (egyházi) karácsonyi zenékkel, de sajnos eddig nem jártam sikerrel a beszerzéssel. Mit tudna tanácsolni? Segítségét előre is köszönöm! Viktória
Kedves Viktória!
A Szent Atanáz kegytárgyboltunkban több ilyen lemez is kapható. Lehet náluk rendelni a világhálón keresztül is: www.szentatanazbolt.hu
Tisztelt Lelkiatya!
Megkérem a Lelkiatyát, hogy adja közre a magyar görög katolikusoknál használatban levő hivatalos tutulusok, rangok elnevezését a helyes használata végett. Ugyan is itt Kanadában több furcsaság tapasztalható a mostmár három kis görög katolikus közösségnél. Az egyik atya főpapnak szólítatja pl. magát. A főpapi titulus a hívek tudatában a püspök vagy azzal egyenraguak és Róma által kinevezettekre vonatkoztaták, vajon tévesen? Az már kérdezni sem merem, miért nem a Magyar Görögkatolikus Egyház előírásai szerint végzendők a liturgikus cselekmények, tekintet nélkül arra, hogy az ukrán egyházmegye gondozására vannak bízva. Nem beszélve ekkor még a titokban való felszentelésekről ukrajnában csak kézrátétellel, hisz erre ok nem is volt, a jelöltek nyugodtan és nyivánosan kelő felkészültségel ezt elnyerhették volna Hajdudorogon is. Mindez az itteni hiveknél ilyen-olyan ,agyarázatokkal van ellátva, és félreértésekre ad okot. Jobb lenne egyszer már rendezett állapotott létrehozni, mert ha igaz, akkor Miklósházi Attila püspök nyugalomba vonulása után a Szentatya minket is a Magyar Püspöki Kar fennhatósága alá helyezett, és nem hazáját megtagadó emigránsok, hanem migránsok vagyunk, még ha gondozásunkat jelenleg az ukrán egyházmegye végzi is.
Egyházunkban a következő címekkel szoktuk illetni a papokat: segédlelkész, helyettes lelkész, parókus, esperes, főesperes. Igaz, ezek inkább hivatalok, és ahhoz tartoznak a megnevezések. Mostani gyakorlatunkban nem nagyon alkamzunk egyéb címeket. Latin terminológia szerint létezik még a pápai káplán, a prelátus és az apostoli protonotárius. A főpap megszólítás valóban csak a püspöknek jár. (Hajdúdorogon nevezték még a közelmúltban is főpapnak a parókust, de ma már ott is kiveszőben van ennek használata.)
A határon túli magyarok ordináriusa Cserháti Ferenc püspök. Ez éppen azt jelzi, hogy szó sincs arról,hogy hazáját megtagadó emigránsoknak tekintené egyházunk a határon túl élő magyar testvéreinket.
Tisztelt Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát, de nem értem az érvelését. A görögkatolikus liturgiában MINDEN MÁS nyelven engedélyezett volt a népnyelv használata, csak épp a magyar nyelven nem. Mi köze ennek ahhoz, hogy a latin rítusban mi volt? Miért alkalmazott itt Róma kettős mércét a magyar nyelv rovására?
A Wikipedia szerint "az Apostoli Szentszék nem tilalmazta többé a magyar nyelv használatát, de kifejezetten nem is engedélyezte azt." Tehát még most sincs erre hivatalos engedély, hogy lehet ez?

Köszönöm.
Kicsit pontosítanom kell. A keleti egyházban sem olyan egyszerű ez a kérdés. Abban az időben kivált nem volt szó arról, hogy MINDEN MÁS nyelven végezzék a liturgiát. A körülöttünk élő görögkatolikusok javarészt szláv nyelvűek voltak. Ők ugyanazt az ószláv nyelvet használták, mint az ortodoxok már évszázadok óta. Ez azonban nem a "népnyelv" volt. Ugyanez érvényes a görög, a kopt, a szír egyházakra. E régies egyházi nyelvek már száz évvel ezelőtt is szinte érthetetlen vagy csak nagyon nehezen érthetőek voltak a hívek számára. Külön tanulni kellett. Kicsit téves fölfogás tehát az, hogy a keletieknél a nép nyelvén végzik a liturgiát.
A román ortodox közösségekben volt törekvés lefordítani a liturgikus szövegeket. Egyes történészek szerint érdekes módon éppen protestáns hatásra történt mindez. Az unió tehát már román nyelvű ortodoxokat kötött Rómához. A szláv eredetűeknél maradt a szláv. Magyar nyelvű ortodox közösségek viszont nem léteztek az unió előtt. Tehát magával az unióval indult meg a törekvés a magyar nyelv használatára. Eleinte, mint múltkor is írtam, Róma nem jó szemmel nézte ezt az irányt, hiszen a római rítusban ekkor még csak a latin használata élt. Sem a szláv, sem a görög, de a román anyanyelvűek számára sem merült föl a fordítás és a fordított szövegek jóváhagyásának a kérdése.
A mai gyakorlatunk viszont valóban előrelépésre szorul. Engedélyezett ugyan a magyar nyelv használata, de én sem tudok hivatalos írásbeli jóváhagyásról egyik liturgikus könyvünk esetében sem.
Hol található meg Nagy Szent Baziliosz ördögűző imájának a szövege? L
Ördögűző imádságok a papi Szerkönyvben találhatók a keresztelés és a házszentelés szertartásánál. Hogy ezek közül melyik származik Szent Baziltól, azt sajnos nem tudom.
Az un. Nagy Euchologionban van ennél több is, de ez csak kéziratban található meg Rohály Ferenc kanonok fordításában a Hittudományi Főiskola Könyvtárában.
Tisztelt Lelkiatya!
2009-ben házasságunk megromlott a volt feleségemmel. A ?világi? válás megtörtént ebben az évben. A volt feleségem a házasság előtt reformátusként lett megkeresztelve. Én szeretném, ha a válás az egyház előtt is megtörténne. Olvastam az előző leveleket, de nem teljesen tiszta mit kellene tennem. A volt feleségem nem igazán érdekelt ebben. Egy kedves ismerősömmel beszélgetve megtudtam, hogy a egyházi jog (római) szerint az egyházi bíróság azt vizsgálja, hogy a házasság megkötése jogos volt-e. Amennyiben azonban a ?világi? válás megtörtént, akkor ?ágy-asztal közösség? (ebben nem vagyok biztos) megszűnését kell bejelentenem a parókián.
Kérem, segítsen, hogy magam hasonló helyzetben lévő táraim mit tehetnek.
A választ előre is köszönöm.
Az "ágy-asztal közösség" megszűnését a jog előírja ugyan, pontosítja is ennek feltételeit, de a mai gyakorlat már nem alkalmazza. Ugyanis az egyedül maradt fél enélkül a jogorvoslat nélkül is járulhat szentségekhez. Természetesen akkor, ha a házassági hűséget egyedül élvén továbbra is megtartja.
Ha arra gondol, hogy szeretné a házasságkötésük körülményeit megvizsgáltatni, hogy visszamenőleg megállapítsa az egyházi bíróság, hogy az érvényesen volt-e megkötve, akkor annak útja valóban, többnyire a parókuson keresztül indítható el a korábban leírt módon. Mégsem javaslom ennek sürgetését. Számtalan példa van arra is, hogy ha meg is történt a polgári válás, egy idő után mégiscsak sikerült kibékülni. Ez sokkal fontosabb cél, mint afeletti vizsgálódás, hogy vajon minden feltétel megvolt-e az érvényességhez a házasságkötéskor.
Akkor szokták kezdeményezni ezt a vizsgálatot, amikor a sikertelen házassági kísérlet után új kapcsolatot szeretne kezdeményezni valamelyik fél.
Én inkább azt mondom, nem olyan régen romlott meg az a házasság, ha a 2009. évhez köti. Adjon még esélyt, hátha helyrehozható. Adná Isten!
Kedves Lelkiatya!

Szeretnék többet tudni a Szentlélekről? Mit ajánlana Nekem? Könyv, film, beszélgetés lelkiatyával?
Segítő szándékát előre is köszönöm!
Anita!
Kedves Anita!
Néhány könyv címét írom le, melyeket haszonnal forgathat.
Krisztus Közöttünk c. hittankönyv; T. Schneider: A dogmatika kézikönyve (Pneumatológia című fejezet); Kallistos Ware: Az ortodox út; Walter Kasper: Jézus Krisztus Istene. Ezekben hit-tani ismereteket talál. A Liturgia és egyházművészet szempontjából még néhány.
Lakatos László: Ünnepi könyv (pünkösdnél); Ivancsó I.: Ikon és liturgia/Pünkösd; Gabriel Bunge: A Szentháromság-ikon.
Ezek mindegyike kapható a Szent Atanáz könyvesboltunkban Nyíregyházán.
A Lélek ismerete, természetesen nem szerezhető meg pusztán könyvekből. Elsőként kellett volna említenem magát a Bibliát, a könyvek könyvét, amelyből maga a Lélek szól, és nem csak Róla szól. Megteheti, hogy ezzel a fürkésző nyitott értelemmel olvassa a Biblia könyveit.
Könnyen lehet, hogy ez a kérdésföltevése egy belső indíttatásra történt, mert maga a Szentlélek hívja, hogy közelebb kerüljön Hozzá. Ennek legközvetlenebb útja pedig az imádság. Imádkozzék hát ezzel a szándékkal, hogy kérje, hívja a Lelket. Egészen biztosan megkapja, ezt Jézus világosan megígérte (Lk 11,13). Természetesen a lelkiatyával való beszélgetések, az olvasott és "talált" dolgok közös értékelése még többet segít a helyes Lélek-ismeretben. Sok sikert, sok kegyelmet hozzá!
Kedves Lelkiatya!Tudna e az iszlám vallásról irni,tudomásom szerint ők azt álityák hogy az övék a keresztények után jót és hogy a keresztényeknek is át kellene venni,hogy ez az utolsó vallás .
Krisztus születésével az Isten kinyilatkoztatta Önmagát. Valóban attól kezdve számítjuk a kereszténységet, a krisztusi életet és közösséget, azóta él az Egyház, Krisztus titokzatos teste a földön. Ezalatt a kétezer év alatt aztán sok más vallás született még, mondhatjuk, egyiksem függetlenül a másiktól.
Az iszlám önmagát Mohamedtől kezdve számítja, akkor keletkezett a Korán. De az is beleágyazódik az emberiség útkeresésébe, hiszen Ábrahám hite örökösének tekinti magát. Ábrahám hitét a zsidók és keresztények elferdítették - mondja ő. Allah ugyan folyamatosan küldött prófétákat, utoljára Jézust, de hiába. A legtökéletesebb próféta, a próféták pecsétje Mohamed, akinek az a küldetése, hogy Ábrahám hitét visszaállítsa a földön. Ebben a megközelítésben érthető, ha úgy szeretnék beállítani, hogy ez az utolsó vallás. Ám azóta újabb és újabb vallásalapítók hirdettek nagy igazságokat, mindig a meglévőkből merítve, válogatva. Ezt tette Mohamed is.
Krisztus azonban nem vallásalapító, nem egy a próféták között. Olyat mondott, amit egyetlen vallásalapító sem mert volna állítani. Voltak ugyan, akik magukat istennek gondolták, ezt hirdették, de ezek a csalók vagy őrültek hamar lekerültek a történelem színpadáról. Jézus azt mondja: Én vagyok az út (Jn 14,6). Én vagyok az igazság (uo.). Én vagyok a föltámadás és az élet (Jn 11,25). Mielőtt Ábramám lett én vagyok (Jn 8,58). Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Aki hisz bennem, annak örökélete van (Jn 6,47). Jézus egész tanításának lényege, hogy bár Ő valóságos ember, ugyanakkor valóságos Isten. Őbenne a végtelen Szeretet vált emberré. Érdemes külön ezzel a szemmel végigolvasni pl. János evangéliumának 17. fejezetét. Ezt mondja még: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21).
Ezt persze, az iszlám nem ismeri el, képtelen fölfogni, éppen statikus monoteizmusa miatt. Ugyanakkor szeretné úgy föltüntetni magát, mint a végső igazság ismerője és hordozója. Ezzel szemben Jézus maga az Út, maga az Igazság, maga az Élet.
Lelkiatya!
Évekkel ezelőtt történt az életemben egy olyan változás, mely végett egy életmódváltás következett. Egy nagy bűnt elkövettem: évek óta magamat sajnáltatom (nem másokkal, hanem magammal). Ezalatt az évek alatt távol kerültem Istenhez, de nem külsőleg (járok templomba, részt veszek közös imádságokon, lelkigyakorlatokon). Nem tudok odafigyelni az Istennel való beszélgetésre, mert hamar elkalandozok másfelé. Próbálok imádkozni, de intenzíven nem megy. Újra közel akarok kerülni Istenhez, de nem amiatt, hogy nekem legyen jó, hanem azért, mert ez fontos nekem. Tudom, hogy egy módszer van ehhez, el kell mennem gyónni, de sajnos már 2 éve nem voltam, mert amire összeszedtem minden erőmet, előkerült valamilyen kifogás, ami miatt képtelen voltam elmenni. Amikor rájöttem, hogy én eltávolodtam Istentől (nehéz volt rájönni, mert a külsőségek meg voltak), fokozatosan megpróbáltam visszatérni hozzá. Kérem tanácsoljon valamit! Hogyan tudnám magamat rávenni a gyónásra?
Kedves Testvérem!
Amit leírt, abban csodálatosan tettenérhető a kegyelem munkája.
Azt írja, az elkövetett bűn és az önsajnálat eltávolította Istentől. Ez így is van. Mégis, azáltal, hogy a templombajárást, az imát nem hagyta el, még ha formálissá lett is, a kegyelem sem hagyta el Önt. Egyre fájóbbá lett az érzés, hogy eltávolodott az Istentől. Megvan a világos látás is, hogy mit kell tennie. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez az idei karácsony már nem fog eltelni szentgyónása nélkül.
Azt javaslom, kapaszkodjék abba, amibe eddig is, mondhatni, önkéntelenül. Imában kérje az Istent, kérje az Ő Szentlelkét, hogy segítse meg ebben a gyónásban. Ez a gyónás és azt követő föloldozás egyszerre "működésbe hozza" mindazt a kegyelmet, amit ebben a mostani időszakban nem tudott használni a meg nem gyónt bűn gátja miatt. Isten el akarja venni ezt a bűnét, meg a többit is, hogy semmi akadály ne álljon kettejük közé. Biztos, hogy így van, hiszen ezért jött a földre. Ne féljen!
Kedves Lelkiatya!
még egy kérdés: igaz az, hogy az ortodoxok szerint Szűz Mária nem volt mentes az eredendő bűntől? (Mert ezt olvastam az egyik teológiai fejtegetésben és kissé nyugtalanít.) Azt tudom, hogy ők nem fogadták el dogmának a szeplőtelen fogantatást, de ők is azt éneklik, mint mi, hogy "sérülés nélkül szűlted", tehát ebben benne van, hogy mentes volt minden bűntől.
Válaszát előre is köszönöm!
Macika
Természetesen az ortodox egyház is ugyanúgy vallja az Istenszülő szeplőtelen tisztaságát, mint a katolikus egyház. Ezt dogmaként az I. Vatikáni Zsinaton mondták ki 1854-ben. Az ortodox egyház is ünnepli ugyanezt már évszázadok óta, csak "Szent Anna csodálatos foganásának" nevezi, és egy nappal később, a Szent Anna templom fölszentelésének napján, december 9-én tartja. Velük együtt több más görögkatolikus egyház is ugyanezen a napon ünnepli. Magyarországon egy évvel ezelőtt a Keleti Kongregáció engedélyével mi is visszatértünk erre az ünneplésre, amelyet Dudás Miklós püspök atya 1954-ben rendelt dec. 8-án megünnepelni.
Kedves Lelkiatya!
Az öcsém-aki korábban vallásosan nevelkedett, szerzetesekhez járt iskolába, most is templomjáró-házasságra készül. Sajnos ő is elkövette azt a hibát, amit ma nagyon sok fiatal. Kb. 14 év udvaról a lánynak, és 10 éve testileg is sokszor egyűtt vannak. A lány nagyon fél az apjától, aki túl szigorú ember és már kezdettől fogva ellenezte ezt a kapcsolatot. (az apa zsarnokoskodott a felesége és a két lánya fölött, mind a mai napig rettegnek tőle és semmit sem mernek tenni jóformán az ő engedélye nélkül.) Öcsémék tudták ezt, hogy ez beárnyékolja a kapcsolatot. Kezdetben az apa várta, hogy az öcsém nyíltan megkéri hagyományos módon a lánya kezét. Ez-részben az öcsém hibájából-nem történt meg. Mindketten vettek 1-1 lakást, az öcsém kb. háromszor ott tölt a barátnőnél egy éjszakát (hivatalosan nem költöztek össze, mert az apa mindent ellenőriz). Eddig húzták-halasztották a dolgokat, az öcsém mindent titokban tartott, nem beszélt se a lány, se az ő szüleivel se, a lányt használva bizalmasnak és lelki "szemetesládának" is. Nem keresett megfelelő lelkiatyát sem, pedig nagyon rászorult volna. Pár hónapja teljesen titokban külföldön eljegyzést tartottak. Jelen pillanatban az öcsém bejelentette az esküvőt, szeretnének április végén összeházasodni, de még templom és pap, valamint időpont ügyében nem döntöttek. A napokban az apánk felhívta a lány apját, aki minősíthetetlenül durva volt, az mondta, hogy az öcsémnek megírta, "hogy takarodjon az életükből, hagyja békén a lányát, akit nem ad hozzá egy ilyen szemét gazemberhez" aki ennyi évet elvett a lánya életéből. Most a szüleim is azon nyűglődnek pár napja, hogy vajon mi lenne ebben a helyzetben jobb az öcsémnek? Szakítson, vagy titokban vegye el a lányt az apját kihagyva és menjenek ki külföldre? Mi lehetne ebben a nehéz helyzetben a megoldás? (Az öcsém azt mondogatja, hogy ő már döntött, nem tud a lány nélkül élni és mindenképpen el szeretné venni.)
Üdvözlettel: Macika
Kedves Macika!
Ez valóban nagyon nehéz helyzet. Az öccse több ponton hibázott, de semmisem helyrehozhatatlan. Kétségtelen, az volna legjobb, ha minél hamarabb fölkeresne egy lelkiatyát. Esedékes is, hogy szentgyónást is végezzen, közben pedig tanácsot kérjen. Félő, hogy amit most mondani tudok, az csak néhány felszínes gondolat, s közelebbről megismerve az egész helyzetet, lehet, hogy nem ugyanezt tanácsolnám.
Azzal hosszú időre megnyomorítanák az életüket, ha titokban tartanák az esküvőt és elbujdokolnának valahová. Egy szigorú apa elől is legföljebb ideig-óráig lehetne elmenekülni - fölbecsülhetetlen sebeket okozva az összes többi családtagnak mindkét oldalon! - de önmagunk, lelkiismeretfurdalásunk, családi vonzódásunk, nemkülönben hazaszeretetünk, honvágyunk elől nem is menekülhetünk el. Ezt nem tartom jó megoldásnak.
A pillanatnyilag nehezebbet, de távlatábban sokkal nyitottabbat és felszabadítóbbat javaslom. Álljon oda az öccse a leendő apósa elé. (Próbálja meg esetleg előtte fölkészíteni a terepet kedvesének édesanyja és húga által.) Bármily félelmetes is, vállalni kell az összeütközést. Ám természetesen bűnbánattal, és nem magyarázkodással, főként nem vádaskodással. Azt javaslom az öccsének, hogy soha ne hozza föl vádként a rettegett apa előtt, hogy rosszul bánt a lányaival. Nemde ő is, a kedves öccse is súlyosan hibázott nem egy dologban. Vajon ő fogja-e tudni makulátlan tökéletességgel nevelni a gyermekeiket? Adja Isten, hogy legyen belőlük minél több.
Tehát mindenkit, akit csak lehet, vonjanak be egy nagy imádságba, hogy a mindenható Isten Szentlelke által alakítsa a dolgokat, az emberi szíveket, a kimondandó szavakat, és nyíltan kérje meg az öccse a szeretett leánynak a kezét. Ha netán nem is fogadná a szigorú édesapa, akkor tegye meg írásban. De hangsúlyozom, a bűnbánat és a bocsánatkérés legyen az alaphangvétel, különben remény sincs a megegyezésre.
A nagy előkészítő imádságba én is bekapcsolódom. Remélem, bátran lépni fog az öccse, különben kárbavész az imám...
    ... 194 195 196 197 198 
199
  200 201 202 203 204 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016