Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi hét meg nyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya azt szeretném megkérdezni, hogy van-e rá lehetőség Romai Katolikusnak keresztelt ember Görög Katolikus Pap lehessen.
Volt már rá példa, de ez nagyon kivételes eset. Ha igen, akkor az indokolta, hogy az illető valójában görögkatolikus környezetben nőtt föl, a családjában is vannak görögkatolikusok, ezért erősebb a kötődése, mint a keresztelése alapján saját rítusához. Azt az eshetőséget kizárandó, hogy valaki azért akarjon görögkatolikus lenni, mert ott családos emberként is lehet pap, a Keleti Kongregáció azzal próbálja kivédeni, hogy latin rítusból görögra áttérő fiatalembereknél feltételként szabja, hogy ha pap lesz, akkor az illetőnek cölebsznek kell lennie.
TISZTELT LELKIATYA, kérem szíveskedjen tájékoztatni arról,hogy mit "takar" az oldallagos adminisztrátor kifejezés.Köszönettel.
Oldallagos adminisztrátor általában egyenértékű a plébánosi kinevezéssel. Amikor a püspök egy-egy plébániára valami miatt nem tud plébánost kinevezni, akkor annak a közösségnek a vezetését egy másutt már plébánosi feladattal felruházott áldozópapra bízza, ő pedig azt oldalról, oldallagosan látja el. Nyilvánvalóan ilyenkor nincs a papnak helybenlakási kötelezettség sem.
Szeretett Lelkiatyám! A mai nap egy üzletben a sapkákat nézegettem, és egyet le szerettem volna venni, amikor a kezemben maradt. Valószínűleg hibás volt, vagy valaki úgy tette vissza, leesett róla a biléta és ki volt jőve a kötés a tetején. Nem szerettem volna visszarakni így, inkább úgy döntöttem megveszem, aztán majd megigazítom a hibáját. Amikor odavittem kifizetni, a hölgy azonnal kérdezte: Nem vetted észre, hogy hibás? Hirtelen nem tudtam mit mondjak, természetesen nem akartam hazudni, így csak annyit mondtam: Jaaa, akkor hozzak egy másikat? És ki is cserélték a sapkát. Eleinte úgy éreztem, ez egy ajándék volt az Úrtól amiért meg akartam venni a rosszat. Utólag viszont rosszul érzem magam, és úgy érzem átvertem a hölgyet. Őszintén megmondom most félek, hogy súlyos bűnt követtem el. Írtam egy e-mailt az áruháznak is, hogy mi történt, és ha szeretnék szívesen kifizetem a hibás sapkát is. Ön szerint bűnt követtem el?
Nem követett el bűnt. A jó szándék és az önzetlenség vezette abban, hogy inkább meg akarta venni ezt a rossz sapkát, nehogy másnak jusson. Ez nemes elgondolás volt. De tanulságos is az eset, mert az eladó rögtön tudta, hogy mi a teendő az ilyen portékával. Máskor is inkább nekik kell jelezni, ha ilyen hibát észlel. Hisz nem vásárolhatjuk föl az összes hibás terméket, hogy ezzel másokat megkíméljünk. Végeredményben Ön helyesen járt el, és ebbe a Gondviselő is közrejátszott, legyen hálás ezért Neki! Más dolga nincsen az esettel.
Szeretett Lelkiatyám! Az Úr napja megszenteléséről lenne néhány kérdésem. Először is, a Szentírás miért említi "szombat"-nak? A szombatot, a vasárnapot vagy mindkettőt tekintsük szentnek? Másodszor is, mit jelent "megszentelni"? Mit szabad, mit nem? Pl. vásárolni / sportolni "munkának" számít? Szeretnék fejlődni a hitben, és ezen kérdésekre választ keresek. Köszönöm, Dicsőség Jézus Krisztusnak. Z
Az ószövetségi törvény szerint a hetedik napot kellett megszentelni. A rabbik tanítása erre részletes leírást pontosított, hogy mit szabad tenni szombaton és mit nem. Jézus rámutatott ezeknek az aprólékos előírásoknak a tarthatatlanságára (pl. Mt 12,1-12), és ennek a parancsnak a szellemi tartalmát jelentősen átformálta (Mk 2,27). A föltámadás után azonban már minden megváltozott. Jézus föltámadását a hét első napjához kötik (Mt 28,1; Mk 16,9; Lk 24,1; Jn 20,1). Ez lett a föltámadás napja, ez lett az Úr napja. Később az egyházatyák úgy értelmezték, hogy ez a hetedik utáni, a nyolcadik nap, a második teremtés napja. Ebből a nyolcas számból aztán sok egyéb szimbolika is kibontakozott (8 szögű templom vagy kupola alaprajz, 8 hangú énektár. Ezért a keresztények számára az Úr napja nem a szombat, hanem az utána következő. Mi a vásárról neveztük el vasárnapnak, de a szláv népeknél még a nap nevében is benne van, hogy ez a föltámadás napja: voszkreszenyije. Az Úr napjának első és legfontosabb elve, hogy azt valóban az Úrnak szenteljük. Ezen a napon ez legyen a legfontosabb. Semmiképp sem maradhat el a templomi szertartás. Keleten ez nem jelenti föltétlenül a szent misét, Szent Liturgiát. Nálunk a vasárnaphoz más szertartások is kapcsolódnak: vecsernye, utrenye, melyek szükség helyzetben szintén alkalmasok arra, hogy velük megszenteljük az Úr napját. Persze, az a legjobb, ha egy görögkatolikus ember az előesti vecsernyén, a vasárnapi utrenyén és a Szent Liturgián is részt vesz. Erre kell(ene) törekedni. Ami a munkát illeti, a korábbi morális úgy fogalmaz, hogy szolgai munkát nem szabad végezni ezen a napon. De hogy kinek mi a szolgai munka, ez a kérdés mára egészen sokrétűvé vált. Ezért nem érdemes részletes előírásokba bonyolódni, ezt már Jézus is bírálta. Inkább arra kell figyelni, hogy ezen a napon jóval több figyelmet kapjon az Isten, a vele való kapcsolatom.
Kedves Lelkiatya! Hogyan mutatná be Jézust nekem, aki gyarló pogány, Krisztust lényegében nem ismerő ember vagyok. Kimaradt az életemből a vallás sajnos neveltetési, világi iskolákba járván. Nagyon hiányos a Krisztus-ismeretem, úgy örülnék ha valaki a vallás, hit lényegét elmagyarázná, mert hiányzik az nekem. A barátaim sem keresztények, aminek nem örülök, hiszen így nem tudom a környezetemből megismerni Istent. A munkahelyem is világi, ahol nem hiszem, hogy bárki is gyakorló keresztény lenne, és itt a gyakorló szóra helyezem a szót. És sajnos ott van bennem a gyávaság, hogy senkitől sem merem megkérdezni még nagyon finoman se hogy keresztény-e? Miért mondják a világban, hogy a vallás magánügy. Lehet-e nekem olyan hitem, akit élő hitben neveltek és hitet is "szerzett". Én úgy gondolom, hogy hívőként élhetőbb az élet, mint hitetlenként, annak ellenére, hogy még nem tértem meg, de szeretném megismerni Istent, Jézust, remélem szeret, akármilyen gyarló, de Istenkereső is vagyok. Begyógyulnak a többéves lelki sebek is megtérés alatt? Hogyan juthatok hitre, hogyan ismerhetem meg a Biblia lényegét, üzenetét? Válaszát előre is köszönöm.
A következőképpen mutatnám be: Van egy barátom, akivel nagyon jól megértjük egymást, minden gondolatomat kitalálja. Mindig segít nekem. Jóllehet, én nem vagyok mindig elég figyelmes vele, de ő ezt sohasem hányja a szememre. Fantasztikus jó fej. Na most, történetesen, ez a barátom mindenható. Ő mindent megtehet, amit akar. Tudniillik, ő Isten. Elég szerencsés ez a helyzet. Egyesek azt mondják, hogy Isten nagyon távoli, nem elérhető. Hogy még csak véletlenül se terjedjen el ez a tévhit, Ő lejött közénk, ugyanolyan emberré lett, mint bármelyikünk. Teljesen közel jött hozzánk. Na, ő Jézus. Természetesen Ön is rátalálhat. Hiszen éppen azért jött, hogy mindenkit megszólítson. Valójában már Önt is megszólította, ezért érzi ezt a tiszta késztetést az Ő megismerésére. Vegye komolyan ezt a belső indíttatást! Hogy hogyan? Végtelenül egyszerű. Menjen el legközelebbi vasárnap a templomba. Ott figyeljen minden szóra. Nem tudhatja, hogy melyikkel szólítja meg Önt az Úr. Utána pedig menjen oda az atyához, és mondja meg neki, hogy szeretne többet megtudni Jézusról. Ha az első alkalommal nem volna ehhöz elég bátorsága, akkor menjen el máskor is, több héten át minden vasárnap. Vagy akár hétköznap is. Aztán egyszer csak maga is meglepődik, hogy megjön hozzá a bátorsága a következő lépéshöz. Meglátja, menni fog, mint a karikacsapás. Ha esetleg ezen az úton szeretne többet megtudni, írjon bátran a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
KEDVES LELKIATYA!MI AZ A PROSZKOMIDIA?
A Szent Liturgiának az az előkészületi része, amelyet a pap még az ünnepélyesen énekelt kezdő áldás előtt végez el a szentélyben. Egyfajta rejtett szertartás, ebbe még nem kapcsolódnak bele a hívek. Egyrészt gyakorlati előkészület: a kenyeret és a bort ezen imádságok közben készíti elő a pap az áldozathoz. Másrészt teológiai előkészület: az Ószövetséget és Krisztus rejtett életét jelképezi. Majd a nagy bemenetnél, miközben a nép a Kerubéneket énekli, lép újra ide, az előkészületi vagy proszkomídia asztalhoz a pap, és innen viszi föl a királyi ajtón át az oltárhoz az adományokat, aranyozott tányéron (diszkosz) a kenyeret és aranyozott kehelyben a bort.
Kedves Lelkiatya! Helyes-e nevelő célzattal ugyanazt a dolgot megtenni mással amit ő megtett velünk? Egy konkrét személyre gondolok,aki nem adja meg a tiszeletet és más barátaihoz viszonyitva engem sok mindenből kihagyott.Úgy látom a szavai, mosolya és cselekedetei nincsenek összhangban egymással.Sokszor célozgat dolgokra, beszólogat.Nincs bizalmam benne.Gyakran a nagy barátságot hangoztatja,de valójában nem vagyunk olyan nagy barátok,talán inkább ismerősök vagyunk.Barátilag nem vagyunk kompatibilisek egymással.Számomra az a személy aki ugyanzokra a dolgokra többszörösen célozgat,beszól nem egy barát hanem egy ismerős csupán.Pl.kifogásolta, hogy vallási dolgokat osztok meg közösségi fórumokon, a szobában lévő rendet,tisztaságot, öltözködést,mindezt burkoltan teszi.Sőt azt is személyes sérelemnek veszi,hogy termékeket forgalmaz és nem akartam becsatlakozni,mivel azt nem tudom csinálni,azért meg,hogy az ő szekerét toljam nem fogok csatlakozni.Arra is volt megjegyzése mikor rendeltem tőle valamit, amiből dupla rendeléskor ment volna árkedvezmény,hogy vannak akik olyan fukarok, hogy egyet vásárolnak és sajnálnak pár száz forinttal többet adni,hogy kettőt kapjanak belőle.Valami miatt ő mégis forszirozza ezt a kapcsolatot,szerintem valamit vár tőlem.Azt olvastam egyszer,hogy az is érdek ha valaki az anyagi javak mellett, lelki javakat, információt másokról, munkáról vagy csak egy témáról való beszélgetést is remél tőlünk.Nála ilyesvalamit érzek bár nem tudom definiálni.Az ilyen emberek varázsa egy idő után elillan.Ebben a kapcsolatban is ez történt.Teljesen hidegen hagy,néha inkább dühit,hogy tiszteletlen.Kicsit jobban kijelölöm a határaimat vele szemben.Az a tapasztalatom ha valakivel barátságosabbak vagyunk,kezdjük megint közelebb engedni magunkhoz,azzal egy rést nyitunk neki ahol újra beférkőzhet.A távolságtartással ez megakadályozható.Kezdem más szemmel szemlélni az embereket, a világot és sok apró részletből sok mindent összelehet rakni.Ezt a megvilágosodást úgy érzem a jó Istentől kaptam.És ez jó, mert nem tudnak megvezetgetni. Válaszát előre is köszönöm! Hella
Kedves Hella! Amit leír, abból biztosra vehető, hogy ez nem igazi barátság. Vélhetően még érdek keresés is vegyülhet bele. Mindenesetre bármilyen indítékai is vannak a (volt) barátjának/barátnőjének, nem tűnik hosszútávú, nagy reményű kapcsolatnak. Természetesen szabad nemet is mondani még barátoknak is, nemhogy ilyen felszínes kapcsolatban lévő személynek. Nyugodtan mérlegelje, hogy mi az, amit megtesz az illető kedvéért és mi az, amit nem. Igen, minden bizonnyal a Jóistentől származik ez az egyre világosabb látás az emberi kapcsolatokban. Javaslom, hogy ezt fejlessze tovább önmagában. Többet imádkozzék, és kérjen Istentől bölcsességet, hogy minél jobban el tudja különíteni a világban az igazi meg a hamis értékeket.
Kedves Lelkiatya! Két evangéliumi verssel nem igazán vagyok tisztában. Mit jelent az, hogy "boldogok a lélekben szegények"? Ugyanazt mondja rájuk Jézus, mint azokra, akik "üldözést szenvednek az igazságért". Miért ismétli meg az evangélista velük kapcsolatban is, hogy "övék a mennyek országa"? A másik kérdésem pedig az, hogy mit jelent pontosan a következő: "akinek van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van"? Válaszát nagyon köszönöm!
Valószínű, hogy a lezárás azért is ismétlődik, mert ez ad keretet az egész szövegnek. Az első boldogság mondás és az utolsó is ugyanazzal zárul: övék a mennyek országa. Ugyanakkor ez a kép magába foglalja a többit is: megvigasztaltatnak, öröklik a földet, megelégíttetnek, irgalmasságot nyernek, meglátják Istent, Isten fiainak hívatnak. Ez a sok boldogság egyben összefoglalható, az Isten országában. Figyelemre méltó még a jelen idő is. Nem azt mondja, hogy övék lesz a mennyek országa, hanem már most az övék. Jézus mindjárt ezzel kezdte a föllépését, hogy "közel van az Isten országa" (Mk 1,15). Aki tehát követi Jézust, az már a mennyekben érezheti magát. Néha meg is érzi ezt az ember, de azért itt a földön ez még nem állandósulhat, még nem végleges állapot. A lelki szegények pedig azok, akik nem tartják magukat sokra. Vagy valóban egyszerű emberek, szegénységük, tudatlanságuk miatt nem fölfuvalkodottak, vagy olyan bölcsességre tettek szert, hogy bár nagy tudásúak, mégis tudnak egyszerűek lenni. A másik igevers Jézus példabeszédeinek végén található (Mt 13,12). Az apostolok megkérdik tőle, hogy miért beszél példabeszédekben, s ekkor feleli Jézus ezt a rejtélyesnek ható mondatot. Vagyis a tanítására értelmezi: az érti meg, aki befogadja és tettekre is váltja. Aki nem csak hallgatja, hanem meg is éli Jézus tanítását, abban gyarapodni fog a megértés, annak számára Isten Igéje egyre többet mond.
Kedves Lelkiatya! Mi történik a halál után? Tényleg van olyan hogy tisztitó hely és utána menny vagy pokol? És a meghalt szereteink ténleg látnak minket? Most halt meg a mamám és azt mondták nekem hogy ha beszélek neki ő meghalja mert lát. Igaz ez a tény Atyám?
Természetesen. Az ember halhatatlan. Ha a mennybe jutott, akkor lehet vele kapcsolatot tartani, szólni hozzá. Nemigen fog válaszolni, mert ők egészen más létben vannak, mint mi, meg, mint amit el tudunk képzelni. Ezért aztán pontos választ nem is tudok Önnek mondani, hogy mi van odaát. Annyi bizonyos, hogy odaát az Úr vár ránk, az örök boldogságot kínálja föl nekünk. Ha nem utasítjuk el - ez volna a kárhozat -, akkor magához ölel. Azt nehéz megmondani, elképzelni, hogy pontosan mi is történik a halál után. Vannak teológiai, lelkiségi elképzelések. Viszont egy fontos tényt kell leszögeznünk: odaát nincsen idő, ezért aztán nincsen előbb vagy utóbb sem. Nem lehet azt mondani, hogy valaki bizonyos időt már eltöltött, mondjuk, a purgatóriumban, aztán, ha a kiszabott idő letelt, akkor mehet tovább. Ezt csak mi, földi emberek képzeljük így, alkotunk erre egy gondolati modellt. De pontos ismereteink erről nincsenek. Ha meghalt a mamája, először is imádkozzék érte, végeztessen Szent Liturgiát a lelke üdvéért. Ezzel jobban megmarad vele a szeretetkötelékben. Hogy aztán ezt az Úr hogyan számítja be, azt végképp nem tudjuk, de nem is érdemes erről Őt faggatni. Fogadjuk el a döntését, még ha nem is tudjuk, hogy mi az, mi az értelme, mi vele a célja.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya, napok óta töprengek egy dolgon. Előrebocsájtom, hogy én is mélyen megrendültem, és részvétem az összes családtagnk, hozzátartoznak a pénteki buszbaleset kapcsán. De... Nem hagy nyugodni az a dolog, hogy miért van ekkora - csúnya szóval élve - "felhajtás" ezzel a balesettel kapcsolatban. Tényleg rettentően sajnálatos dolog, hogy ennyi fiatal elvesztette az életét, de szerintem túl van reagálva a sajtó és a kormány és még sorolhatnám kinek a részéről. Találomra megnéztem a rendőrségi jelentéseket arról a napról, és nem kellett sokat keresnem, találtam is egy halálos kimenetelű balesetről egy bejegyzést... Róla meg fog emlékezni egy ország? Félárbócra leeresztjük a nemzeti lobogót? Stb, stb... Hol húzunk határt? Öt embertől már nemzeti ügy vagy nyolctól? Ha aznap meghaltak 16 - an különböző helyszíneken az nem jelentős? Értem, hogy egyszerre, meg hogy fiatalok, de akkor is. Nem akarok ezzel senkit megbotránkoztatni, csak nem értem. :( Korábban a Charlie Hebdo - nál történt támadás után nagyon sokan "Je suis Charlie" - ztak, de amikor később megjelentettek kereszténység ellenes karikatúrát miért nem állt ki senki a kereszténység mellett? Miért van az, hogy valamire - szerintem - túlzottan reagálunk, arra pedig, ha elmegyünk el felebarátunk mellett, még lehet bele is rúgunk.? Atya, remélem érti, hogy mi váltotta ki belőlem ezt a kérdést. Ha jónak látja, ne jelentesse meg a kérdésem, mert nem akarok haragra gerjeszteni embereket ezzel. Dicsőség Jézus Krisztusnak! P
Kedves P! Való igaz, hogy a hírek és az azok által keltett vélemények, érzések sohasem tudnak valós egyensúlyban lenni. Így volt ez már akkor is, amikor csak szájról szájra terjedtek a hírek, s így van ma is, amikor hihetetlen apparátussal rendelkezünk a hírek továbbadására. Olyan nagyon nem kell ezen megrökönyödni. Mindenki kezelje saját belátása szerint a hozzá érkező információkat. Ez mindenkinek a saját lelkiismeretére tartozik. Persze, nem árt tudnunk, hogy még a legelszántabb törekvéseink ellenére sem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni a hírt adók szándékos vagy akaratlan befolyásától.
Szeretett Lelkiatyám! Tanácsot szeretnék kérni Öntől. Eléggé tanácstalan vagyok. Van egy ismerősöm, Amerikában él. Nem ismerem személyesen, csak interneten keresztül, viszont őszintén megmondom Jézust látom benne. Annyira megértő, kedves, önzetlen. Nagyon ritkán beszélek vele, idő híján, viszont teljes mértékben a kereszténység lényegét, a szeretetet sugározza. Nagyon keveset beszél a gondjairól, viszont rengeteg van neki. Tegnap viszont megnyílt és nagyon sokat megtudtam betegségéről. Van egy nagyon különös betegsége, nem tudom van-e magyar megnevezése, angolul MCS a neve. A lényege, hogy ha jól értelmeztem minden egyes vegyszerre allergiás. És sajnos a mai világban mindenütt vegyszerek vannak. Az élelmiszerekben, a mosószerekben, az utcán, stb, stb. Emiatt elég beteg, nem is tud munkálkodni és otthon van. A családja elhagyta betegsége miatt, szinte napról napra él. Államilag nagyon kevés támogatást kap. 2 éve újra édesapjával él. Ráadásul most valamilyen fogászati kezelés is szükséges neki. Ha jól értelmeztem, érzésteleníteni nem lehet, mivel lehet bele is halna (!), érzéstelenítés nélkül viszont nem lehet beavatkozni a fájdalom miatt. Valami nagyon nagy összegre van szüksége a megoldáshoz. Én még csak nemrég kezdtem munkálkodni, így nincs nagy keresetem, viszont küldtem neki egy csekély összeget. Igyekszem sokat adakozni, mivel nagyon áldott vagyok, szüleimmel élek így keresetemnek egy csekély részét eladományozom, egy részét szüleimnek adom, a maradékot így félre tudom rakni. Minden hónapban szeretnék neki egy csekély összeget küldeni. Viszont ez nem elég. Azt mondta, az ottani kultúrában nem adakoznak. Inkább elköltik világi dolgokra a keresetüket, ha milliókat is, ahogy ő mondta, viszont nem adnak neki. Azt mondta egyedül én segítettem anyagilag, és tőlem nem is kérte. Fogalmam sincs mit tegyek. Megszakad a szívem érte, nagyon szeretnék segíteni. Ha valahogyan össze tudnánk fogni, és mindenki csak 1000 forintot adna neki, az 100-200 ember esetén más óriási segítség lenne. Őszintén sokszor rosszul érzem magam, és úgy érzem többet is adhatnék. Tudom, az Úr nem várja el tőlem, hogy egyedül oldjam meg a szegénységet, viszont nagyon szeretnék segíteni. Van egy online oldal, ahol fel lehet tenni ilyen és hasonló eseteket, mások tudnak adományozni, ha szeretnének. Most egy ilyet szeretnék neki csinálni, hátha valaki még küld neki. Ön szerint mit tudnék még tenni? Megszakad a szívem.
Attól tartok, ilyen módon aligha lehet hatékonyan segíteni. Ha Ön rá is szán bizonyos összeget - mely félő, hogy az amerikai viszonyok között ez messze nem ér annyit, mint itt, vagy ahogy innen látszik -, vajon lesznek-e tömegek, akiket megmozgat egy ilyen fölhívás. Kötve hiszem. Sajnos, sokszor meg kell tapasztalnunk a tehetetlenségünket is. Hiszen, mint arra utalt is, nem lehetséges megoldanunk a világ összes szociális gondját-baját. Az imádságban többet tudunk segíteni, mint a pénz küldéssel. Persze, vannak olyan helyzetek, amikor nem csak a szívünket, hanem a pénztárcánkat is meg kell nyitnunk. Én mégis úgy érzem, ez az amerikai kapcsolat nem azok közé tartozik, ahol Ön pénzzel nagy segítséget tudna nyújtani.
Szeretett Lelkiatyám! Egy érdekes kérdésben szeretném az Ön segítségét kérni. Emailen keresztül szoktam Önnel beszélgetni, én vagyok a 22 éves friss hívő aggályos kényszeres férfi, viszont mivel még nem válaszolt utolsó e-mailemre, most itt teszem fel kérdésem. Egyik fő hobbim a fotózás. Kb 7 éve fotózok, viszont még sajnos nem sikerült olyan szintre érnem, amire szeretnék. Úgy érzem, van tehetségem, viszont a fotózás rengeteg tanulással is jár. Mostanában igyekszem 1-2 hetente fotózni, viszont nagyon kevés időm van, csak hétvégén tudok fotózni a fények miatt. Már sokat fejlődtem, viszont régi fényképezőm van, valamint általában csak néhány havonta készítettem néhány fotót az elmúlt években, így nem is nagyon fejlődtem. Most viszont szeretnék több időt tölteni ezzel, mivel úgy érzem ez az egyik tehetségem. Szeretnék olyan elfoglaltságokkal foglalkozni, aminek értelme is van. Nemrég olvastam valami olyan dolgot, hogy a tehetséget Isten adja nekünk, viszont az, hogy mire használjuk, az már a mi ajándékunk Neki. Szeretném jól használni ezt a tehetségemet, valamint őszintén a fotózós órákban "érzem" Isten jelenlétét. Nos most jön a kérdésem. Nem tudom, hogy a kényszerek és a félelem miatt, (régen szerintem nem volt ilyen) mikor mások fotóit nézegetem, teljesen akaratlanul irigykedni kezdek. Nem tudom miért, mivel ez teljesen akaratlan. Szeretnék jó fotós lenni, viszont szeretném mások munkáját is becsülni. Nem tudom, ez újabb kényszer-e , viszont emiatt nagyon elgondolkodtam azon, hogy ennyi volt a fotózás. Ön mit tetszik tanácsolni? Ha ez bűnre vezet, muszáj elkerülni? Ha teljesen akaratlan az irigység, az is bűn? Valamint bűn-e megosztani jól sikerült képeinket? Teljes szívemből azt kívánom, hogy jó fotóssá váljak (ha az Úr is úgy akarja) viszont szeretnék teljes szívemből minden irigység nélkül örülni más emberek sikerének!
Már az jelentős előrelépés, hogy fölfedezte lelkében az irigységet, vagy legalábbis annak csíráit. Ez érzékeny lelkiismeretre vall. Ám nem is könnyű ettől függetleníteni magunkat, szinte lehetetlen is. Persze, Istennel minden lehetséges. Emiatt nehogy abbahagyja a fotózást. Az egyik szent azt mondta a kísértőnek: "Nem veled kezdtem el, nem is fejezem be miattad". Vagyis, a kísértő a legszebb dolgainkat azzal akarja keresztülhúzni, hogy hozzáragasztja, rátelepíti a hiúságot, gőgöt azért, hogy aztán ennek elkerülése miatt inkább a jó tevékenységgel is hagyjunk fel. Ennek iskolapéldája az, amit Ön leír. Szóval, a megjelenő bűn vagy annak csírája miatt semmiképp se hagyjon föl ezzel a nagyon értékes tevékenységgel. Persze, törekedjék arra, hogy minél kevésbé hatalmasodjék el lelkében az irigység. Például imádkozzék azért az emberért, akinek egy szép fényképét látja. Ezzel elűzheti a kísértő támadásokat, hiszen minden egyes ilyen kísértést imádsággá alakít át, amelyet nagyon nem szeret az ellenség.
Tisztelt Lelkiatya! Elég becsületes ember vagyok, néha túlzottan is. Tavaly államvizsgáztam, és az államvizsgához szükség volt egy számítógépes fájlt létrehozni. A barátaim most államvizsgáznak, és kérték, hogy küldjem el az enyémet nekik, mely tudna nekik segíteni, hogy ezt hogyan készítsék el. Most viszont összezavarodtam, nem tudom, elküldjem-e nekik? Ez nem számít csalásnak? Természetesen csak egy "séma" lenne nekik, az ő témakörükhöz semmi köze. Most kicsit összezavarodtam. Ha elküldöm, és csalásnak számít, bűnt követek el. Viszont ha ezzel nekik segítenék, és nem is számít csalásnak, akkor is bűnt követek el, mivel nem segítek nekik. Mit gondol? Szeretettel
Amennyire meg tudom ítélni, jól teszi, ha ezen a módon segít a társainak. Hiszen nem azt az anyagot küldi el, amit ők beadnak, hanem csak egy segédanyagot hozzá. Ez nem tisztességtelen egyáltalán, sőt, nagyon is dicséretes dolog.
Tisztelt Lelkiatya' Nem vagyok megkeresztelve, ami tény, templomba kizárólag kulturális, turisztikai szempontból járok, úgy vélem ez önmagában nem egyenértékű azzal, hogy nem vagyok szavahihető vagy hiteles ember? Isten előtt én hátrányos helyzetben vagyok emiatt? vagy engem is a bárányának tart? Világi emberként lehetek én is egyenértékű szakember? A munkámat, szakmaiságomat, emberségemet az általam asztalra tett eredmény vagy a vallásosság alapján mérik-e? Komoly gondban vagyok, szociális szakemberként felelős vagyok közel 80 rászorult (idős gondozás)és 11 kolléga sorsáért. A folyamatos törvényi korlátozás miatt egyre nehezebb helytállni, fenntartani a Szolgálatunkat. Munkáltatóm, közvetlen felettesem (egyházi személy) felém mutatott magatartásával nem tudok már kellő alázattal és további türelemmel viseltetni, a szememben hiteltelen. Mit tehetek? Hova fordulhatok? Felelősségteljes munkát, a vállalt kötelezettségeket, feladatokat nem tudom már maradéktalanul ellátni. Munkáltatói jogkörrel nem rendelkezem, de nélküle eleget sem tudok tenni a törvény által megszabott határidők betartására és egyéb kötelezettségekre. Figyelmeztetéseim, jelzéseim, kéréseim rendre csak elszállnak a levegőbe, nem kapok választ, nem kapok dokumentációkat. Tudom ez most elsőre munkaügyi problémának hangzik, csak röviden fel akartam vázolni a helyzet súlyosságát érzékeltetve. Akár a működési engedélyünket is bevonhatják a nemtörődömsége miatt.Tehetek-e és hol és milyen módon erről jelzést. Hangsúlyozom, munkáltatóm egyházi személy, milyen baj zúdulhat a fejemre? Tud-e pártatlan rendelkezést, megoldást javasolni? Van-e esélyem igazságos megoldásra? Remélem a megkeresésemmel még nem követtem el rágalmazást, mivel nem neveztem meg sem a Szolgálatot, sem a vezetőmet. Mélységes fájdalommal és csalódással élem meg napjaimat, a lelkem teljes zavarodottságával, mert jóhiszeműen azt feltételeztem eddig, hogy egy egyházi személy támogató, emberségesebb magatartást mutat felém. Válaszát köszönöm.
Egyáltalán nem azáltal válik szavahihető emberré, ha elkezd járni templomba. Nem mondom, hogy nincs köze egyiknek a másikhoz, de semmiképp sem egyenértékű vele. Isten az embert nem aszerint ítéli meg, hogy jár-e templomba vagy sem. Mondhatni, épp ellenkezőleg van a dolog, mert aki jár templomba, attól többet követel, többet vár el. Egyáltalán nincsen Isten előtt hátrányos helyzetben amiatt, hogy nem jár templomba. Nyilván Őhozzá sokkal közelebb kerülhet, ha megkeresztelkedik, ha rátalál az imádság nagyszerűségére, de a szavaiból azt veszem ki, hogy jelen helyzetben most nem ez az igazi kérdése. Úgy érzi, igazságtalanságot kapott az egyházi vezetőtől, és keresi a módját, hogy ezt hogyan kezelje. Isten sokkal irgalmasabb, mint az egyházi vezetők. Most azonban - egyelőre - Őbelé nem tud kapaszkodni. Mégis biztosíthatom, hogy Ön így is nagyon kedves az Istennek, segíti Önt. Nem kell attól tartania, hogy Isten is úgy tekint Önre, mint az adott vallási vezető. Azt javaslom, hogy forduljon felsőbb fórumhoz, keresse föl az illető egyházi személy felettesét. Ez nem tisztességtelen dolog, hanem útkeresés. Persze, az egyenesség úgy kívánja, hogy erről az egyházi vezetőt is értesítse, hogy ne a "háta mögött" cselekedjék az őt érintő dologban. A felsőbb vezetésben minden bizonnyal bízhat. De még sokkal inkább az Istenben, aki mindent lát, mindent igazságosan meg tud ítélni.
Kedves Lelkiatya! Ön szerint kell-e környzetet váltani ha az életünkben nem sok minden működik? Nem működik a magánélet-rossz családi viszonyok,a baráti kapcsolatok sem olyan szorosak, a munka se működik az egyetlen terület ami eddig jól működik azok a tanulmányaim, de néha motiváció vesztett vagyok a sok negativ és lehúzó körülmény miatt.Elegem van a falusi mentalitásból is, szivesebben élnék a közeli városban.Ha ott vagyok szabadabbnak érzem magam, többféle program és lehetőség is van ott.Sok ismerősöm,barátom is van ott,akikkel tudnék sürübben találkozni, ha ott lennék.Az ittteni környezetből nagyon senkit sem sajnálnék itt hagyni.A gond az,hogy jó lenne olyan munkát találni és végezni aminek van értelme, amit szeretek.Ön szerint hogy lehet ilyen munkahelyet keresni és találni? Voltam már roszz munkahelyen ami az energiámat szivta le.Egy terapeuta egyszer azt javasolta mielött munkát vállalnék gondlkodjak el, hogy amit elvállalok azt szivesen végezném-e,mert néhány hónap alatt elveszithetem a motivációt.Néha felmerül bennem a kérdés nem válogatás-e igy gondolkodni.A nem megfelelő munkahely viszont rossz hatással van a lelki közérzetre,amit már tapasztaltam és ami fontos.Főleg a sok lehúzó körülmény mellett.Régebben szintén a terapeutám tanácsa volt, hogy függetlenedjek, váltsak környzetet, mert szeinte ha ezeket a dolgokat rendezem az életemben akkor nagyobb esély van,hoyg más dolgok pl. amagánéletem is rendeződjön, hogy megtaláljam az utamat.Úgy érzem ez a környezet kivet magából, itt nem tudok érvényesülni.A lelkem fogságban van.Lehet azért érzem ezt, hogy lépjek. Ön mit tanácsolna? Adri
Kedves Adri! Pusztán a váltás még nem biztos, hogy helyrehoz mindent. Ha az életünk zavarainak oka nem a külső körülményekben, hanem a bensőnkben van, akkor azokat más helyekre is magunkkal cipeljük. Ezért fontos földeríteni minél pontosabban, hogy mi is az oka a jelenlegi zavaroknak. Persze, beszámolója alapján könnyen adódik a gondolat, hogy a beszűkített és beszűkítő körülmények okozzák ezeket a mostani nehézségeit, de tegyük hozzá, vannak személyiségek, aki viszont éppen a falusi környezetben találják meg magukat, kibontakozásukat. Valószínű, érdemes Önnek váltani, helyet, munkát, de fontos ezt a döntést alapos megfontolással meghozni. A terapeuta azt mondja nézzen magába, én meg azt mondom, nézzen még mélyebbre, a lelkében lakó Istent szólítsa meg. Vagyis imádkozzék előtte, és Istentől kérdezze meg, hogy mit vár Öntől, mit kínál Önnek. Ne hozzon döntést anélkül, hogy vele ezt meg ne beszélné. Ő tudja igazán nem csak azt, hogy mi jó Önnek, hanem azt is, hogy mi a feladata az életben, hogy hol tud legjobban szolgálni másokat. Ezt kell megkeresnie. Ekkor lesz igazán boldog. Igen, keressen munkát, és ha lát valamilyen lehetőséget, ne ugorjon azonnal bele, hanem vizsgálja meg, beszélje meg az Úrral, hogy jó lesz-e. Javaslom még, hogy gyónjon rendszeresen, és akkor a rendszeres bűnbánattal önmagát is egyre jobban megismeri.
  1 2 
3
  4 5 6 7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016