Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg három? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Ide írhatja a kérdését...

Tisztelt Lelkiatya!

Mostanában nagyon feszült,ideges vagyok.Biztosan van rá magyarázat,a miértre,de nem jövök rá mi lehet az.Mindenben a rosszat látom,mondatokat félre értek,megsértődöm.Érzem,hogy fog történni valami.Azért kérem a segítségét,hogy hogyan tudnám a türelmet,megbocsájtást,önuralmat megtanulni,gyakorolni.Hogyan fordúljak az Úrhoz segítségért?! Annyira haragszom néha magamra,amiért nem tudok hinni.Akkor amikor jó dolog történik,akkor van hitem,és érzem a jelenlétet,de sokszor feladom.Nagyon várom segítségét! Köszönöm! Éva
Kedves Éva Szavaiból azt gyanítom, hogy életkori sajátosságról van szó. Alighanem jól érzi, hogy változás előtt áll. Alakul a lelke, az élete. Azt tanácsolom, ne tulajdonítson neki különösebb jelentőséget. Nem az a fontos, hogy mostanában türelmetlenebb, érzékenyebb, mint korábban. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Kicsit, mint az időjárás, hol derűsek, hol borúsak. Ezen igazán nem érdemes rágódni. Az Úristen nagyon szereti magát, úgy, ahogy van, hibáival együtt. Ha pedig így van, akkor igen hálátlan dolog, ha Ön nem szeretné saját magát. El kell fogadni a gyarlóságainkat is. Csak így tudjuk fölvenni velük a harcot. Különben igazából a hiúság késztet önmagunk megváltoztatására, ami nem sok jóra vezet. Ugyanakkor fontos kérdést tett föl: ?Hogyan forduljak az Úrhoz segítségért?? Imádsággal. Ne féljen attól, hogy nem tud hinni. Ha ilyet gondol, ez már világos jele annak, hogy vágyik arra, hogy jobban higgyen, tehát vágyik az Isten közelségére. A legjobb úton halad. Továbbra is járjon rendszeresen gyónni - vagy, ha eddig nem tette volna, kezdje el most -, mert ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a naponta elkövetett bűneink ne nőjenek a fejünkre. Az Úr megbocsát, akárhányszor megyünk is hozzá bűnbocsánatért ugyanazokkal a gyarlóságokkal. Nyilván éppen akkor kell legnagyobb erővel gyakorolni a hitet, amikor a legnehezebb. Ez természetes. Amikor magától adatik, akkor nincs mit küzdeni vele. De az Isten szereti látni, ha mi küzdünk érte. Ne adja hát föl! Sok kegyelmet fog még kapni. A nehézségekben pedig mindig éppen annyit, amennyi szükséges azok elviseléséhez.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném tudni, hogy a Görög Katolikus Egyházi gyóntatópapoknál a titoktartás kötelező-e.Ha igen ugye ezt nem szokták megszegni???
VÁLASZÁT köszönöm :Éva
Kedves Éva!

Természetesen a görögkatolikus papoknál éppen úgy érvényes a gyónási titok megtartása, mint a római katolikusoknál. Egészen bizonyos, hogy nem szokták megszegni. Erre az Isten különleges kegyelmet ad nekünk, gyarló embereknek.

mit kell tennem, illetve lehetséges e számomra a rítusváltás, hogy görög katolikus lehessek? római katolikus vagyok, ebben a rítusban kereszteltek és bérmáltak. ezek akadályt jelentenek ha pap szeretnék lenni? (görög rítusban)
előre is köszönöm
Kedves Barátom, Testvérem!
Nem javaslom a rítusváltást. Mindenki ajándékba kapta az életét, a hitét, az egyházát, a rítusát. Érdemes azon fáradozni, hogy megismerjük és értékelni tudjuk a sajátunkat, azt, amit kaptunk a Jóistentől. Ugyanakkor, aki szereti szertartásunkat, nyugodtan eljárhat a templomainkba, részesülhet a szentségekben különösebb engedélyezések nélkül, hiszen ugyanannak a katolikus egyháznak vagyunk a tagjai.
Fiatalemberek számára a rítusváltást különösen nehezen adja meg a Szentszék. Ennek, egyebek mellett két fő oka van. Egyrészről él a gyanú, hogy az illető csupán azért szeretne görögkatolikus lenni, hogy nős pap lehessen. Ez eleve megkérdőjelezheti a hivatás hitelességét, de a szertartás és lelkiség mély és igaz ismeretét és szeretetét is. Másik oldalról valós az a féltés, hogy az egyébként is kevés papi hivatással rendelkező római katolikus egyház újabb hivatást veszíthet el, ha egy papságra vágyó fiatalember görögkatolikussá lesz.
Tisztelt Lelkiatya!

Férjem és én görög katólikusok vagyunk.Házasságunkban (2008-ban) született egy kislányunk Öt szeretnénk megkeresztelni.A gondot az jelentené,hogy nem találtunk olyan személyt a családban akit keresztanyának kérhetnénk fel,természetesen keresztapa van(Ő görög kat. vallású).így lehetséges e a keresztelő?Gondolom az nem jelent problémát,hogy mi szűk körben egyszerűen szeretnénk lebonyolítani.
Kedves Görögkatolikus Szülők!

Nem régen írtam valakinek arról, hogy elegendő, ha csak az egyik keresztszülő katolikus vallású. (Az nem előírás, hogy ugyanolyan rítusú legyen, mint a keresztelendő.) Természetesen könnyebb és hatékonyabb a keresztény nevelés, ha minél több elkötelezett hitű és vallását gyakorló felnőtt áll a gyermek mellett. De a lényeget tekintve a keresztszülők és a rokonság számának semmi jelentősége nincsen. Van, aki szűk körben szereti megülni ezt a nagyszerű ünnepet. Ennek az is lehet eredménye, hogy nem terelődik el a figyelem a lényegről, hogy ?ember született? az Isten Országába. Ne is várjanak sokat, minél hamarabb kereszteljék meg a két éves kislányukat!
Kedves Lelkiatya! Köszönöm válaszát! Még egy nagyon fontos kérdésem lenne a gyónással kapcsolatban. Nekem eddig két pap is mondta, hogy "gyónni akkor kell menni, ha halálos bűnünk van." Dehát halálos bűnt elég ritkán követ el az az ember, aki hitét komolyan veszi, rendszeresen jár templomba, odafigyel magára stb. A multkor azt írta válaszként, hogy áldozni csak akkor lehet, ha rendszeresen járok gyónni és nem tartok "nyári szűnetet" a gyónást, lelkibeszélgetést illetően. Javasolta (ugyanazt amit a lelkiatyám), hogy járjak két havonta vagy havonta gyónni. Ezt mondjuk akkor is tegyem meg, ha éppen "csak" az a "bűnöm", hogy rossz állapotban, szárazságban vagyok lelkileg és sok esetben kényszerítenem kell magamat az imára és a templombajárásra. Mit gondol erről? Az egyik barátnőm mesélte, hogy egyszer kinevette őt a pap, mert kis, jelentéktelen bűnöcskéket gyónt meg, melyeket ő nem érzett annak. Velem is már történt hasonló évekkel ezelőtt, s akkor mondta azt az atya, hogy bőven elég, hogy ha évente egyszer-kétszer elmegyek gyónni. Másoktól meg azt hallottam-s én is érzem-, hogy így nem lehet mély lelki életet élni, s az ember nem is érzi magát bűnösnek egy bizonyos idő eltelte után, s azt gondolja, hogy "minek gyónjak egyáltalán?". Erről szeretnék megbizonyosodni, mert átálltam arra amit az atyák mondtak, hogy elég évente egyszer, max. kétszer gyónnom, s azóta így is teszek. Most egy félév telt el és nagy lelki szárazságot érzek, ezért is kérdem, hogy akkor most mi a helyes út? bennem van a hiba, vagy másokban? Lehet, hogy egy annyira vallástalan korban élünk, hogy már minden hitelét veszti, az egyház is?!? Kétségeim vannak, gyötrődöm. Ezek olyan problémák, hogy a környezetemben senkit sem kereshetek meg velük.
Válaszát előre is köszönöm! Macika megint
Kedves Macika!

Nagyon jól látja, jól érzi, hogy sokkal nehezebb mély lelki életet élni, ha csak ritkán, a kötelezően előírást követve csupán évenként gyónik az ember. Kétségtelen, ez az alapszükséglet, de valóban lehet ennél többet is adni (önmagunknak és az Istennek). Továbbra is azt mondom, amire utalt is, hogy a rendszeres, akár havonta végzett szentgyónás ad igazán lehetőséget arra, hogy az ember tudatos lelkiéletet éljen, önmagát egyre jobban megismerje, megértse, saját bűneit egyre tisztábban fölismerje. Ennek eredményeképpen pedig egyre jobban fogja látni Isten irgalmát és hatalmát, egyre többet fog föl az Ő titkaiból, egyre jobban megismeri Őt magát. Érdemes tehát gyakran, rendszeresen, ha lehet, havonta meggyónni. Sok szerzetes hetente gyónik!
A lelki szárazságnak sok oka lehet, de a hit és a vallásgyakorlatok elhanyagolása bizonyosan eredményezi.
Azért, mert van pap, aki nem tartja szükségesnek a havi gyónást, még nem kell az Egyház hitelvesztésére gondolni. Nem vagyunk egyformák. Van, aki csak évente gyónik, és így épül a lelkiélete. Ne feledjük, voltak szentek, akik csak évente egyszer áldoztak. Fél évig készültek rá, utána fél évig annak erejéből éltek. Nem szabad általánosítani. Én kifejezetten Önnek tanácsolom, hogy gyónjék havonta vagy kéthavonta, és ne hanyagolja el sohasem, semmilyen okra hivatkozva. Így lesz lelkiélete valóban gyümölcsöző, s az elkerülhetetlen küzdelmek ellenére is egyre nagyobb békét lel. Sok kegyelmet hozzá!
Kedves Lelkiatya!

Kislányomat szeretném megkereszteltetni és ezzel kapcsolatban lenne néhány kérdésem.
1.Van-e akadálya a görög-katolikus szertartásnak, ha férjem és jómagam is római katolikusok vagyunk (bár én görög-katolikus lelkésznél tanultam hittant)?
2.Ha nincs, mik a feltételei?
3.Kik lehetnek keresztszülők?
4.Hogyan történik a görög-katolikus keresztelő szertartás? (ill. miben más, mint a római k.)?

Előre is köszönöm a válaszait és elnézést a tudatlanságomért.
Tisztelettel:Mq
Csak vegyes rítusú házasok esetében lehetséges választani, hogy a gyermek milyen rítusú legyen. Római katolikus gyermek esetében nem lehetséges a görög rítusú keresztelés, és fordítva sem.
Keresztszülő olyan katolikus vallású ember lehet, aki tartja és gyakorolja hitét és vallását, aki maga is hajlandó és képes arra, hogy szükség esetén ? ha az édes szülők ezt nem tennék meg ? a keresztgyermekét katolikus hitre nevelje. Két keresztszülő esetén legalább az egyiknek ilyennek kell lennie.
Hosszas volna elmondani, hogy hogyan történik nálunk a keresztelés. Mint minden más szertartásunk, ez is gyönyörű és nagyon mély tartalmú. Jelentős különbség a római katolikus gyakorlathoz képest, hogy nálunk a keresztelés után nyomban meg is bérmálják a gyermeket.
Kedves Lelkiatya!

Egy igen furcsa kérdésem lenne, milyen jelentése van, hogy a püspöki Liturgián a diákónus a püspököt tömjénezi hamarabb és nem az oltáron lévő oltáriszentséget? Több hívőtársam hozzám fordul tanácsul, hogy nem bűn ez vagy inkább helyes-e hogy a püspök ugymond magát a tömjénezés sorrendjében előrébb helyezi magát mint magát a jelenlévő Krisztust?- bár más helyen azt olvastam, hogy a püspök maga személyesiti meg Krisztust a Liturgián, így viszont ebből a szempontból nézve talán helyes ami történik a Liturgián. Kérem tegyen rendet bennem, hogy ne vívódjak én és társaim ezen kérdések között..válaszát előre is köszönöm!

István
Kedves István!
Helyes megközelítés, hogy a liturgián a püspök maga személyesíti meg Krisztust. Mégpedig az áldozatbemutató Krisztust. Azt a Krisztust, aki maga imádkozik az Atyához, tehát, aki vezeti az titokzatos testének, az Egyháznak az imádságát. Így mindig a püspök az imádság vezetője. Ha nincs jelen, akkor helyette az általa oda kinevezett pap, de ha jelen van, akkor ő maga. Még ha nem is ő a szertartásvégző, akkor is a jelenléte meghatározó. Ő ad áldást, az ő áldására végzik a jelenlevő papok és diakónusok a szolgálatukat. Voltaképpen a szertartáson az ő megbízásából, az ő nevében cselekszenek. (Amely, nyilvánvalóan, Krisztusra vezethető vissza.)
Ez vonatkozik az egyes cselekményekre, így a tömjénezésre is. Amikor áldást ad a tömjénezőre és fogadja a tömjénezést, ez az ő esetében mást jelent, mint a többi jelenlévő tömjénezése. Azzal, hogy vele kezdődik a tömjénezés, ez annak a kifejezése, hogy voltaképpen ő maga megy tömjénezni. Természetesen emberi gyarlósága miatt ő is rászorul a tömjénezés bűnbánatot kifejező gesztusára. Tehát úgy is értelmezhető, hogy mindenki más előtt ő szorul rá az imádság megtisztító erejére, mert gyarlósága ellenére hatalmas feladatot bízott rá az Úr Krisztus.
Ide írhatja a kérdését...Kedves lelkiatya én római katolikus vagyok.
Mi kulombség van a keleti egyházak/ortodox/és a keleti egyházakból lett katolikusok szertartása kozott?
Ugyanis én azért kérdezem,hogy ha pl.kirándulás kozben betérek egy szertartásra,mibol tudom meg gorogkeleti,szertartáson vagyok e,vagy gorog katolikuson /Orménykeleti v.orménykatolikus stb./
Az első uniók idején semmi különbség nem volt az ortodoxok és a Rómával egyesült keleti szertartásúak imádságai között. Sőt, éppen az volt a kikötésük a Rómával egyesülni kívánó közösségeknek, hogy a szertartásaikat maradéktalanul megőrizhessék. Az idők során azonban mégis szenvedett bizonyos változásokat a keleti katolikus rítus. Persze, bizonyos mértékben az ortodox is. Az egyesült keletiek egyre több részletet vettek be a latin szertartásból. A Vatikáni Zsinat óta azonban újra olyan irányú folyamat indult el a görögkatolikusoknál, hogy próbálják fölfedezni az eredeti keleti lelkiség részleteit is. Bár részleteknek mondom ezeket, de összességükben az egész lelkiségre kihatnak. Különösen II. János Pál pápa munkássága óta gyorsult meg ez a folyamat, főként az Orientele Lumen (Kelet Világossága) kezdetű pápai buzdítás, és a Liturgikus Instrukció megjelenése következtében.
Ma legbizonyosabban arról ismerhető föl, hogy ortodox vagy katolikus keleti szertartáson vagyunk-e, hogy említik-e megemlékezéskor a Pápa nevét vagy nem.
Emellett más biztos jellemzőt nem tudok megjelölni, hiszen még a különböző ortodox egyházak szertartása sem azonos. Sokféle hagyomány él az Egyházunkban, hála Istennek.
Szeretném megkérdezni, hogy a bencésekkel miért vannak olyan szoros kapcsolatban.
Szent Benedek a híres Regulájának végén elmondja, hogy nagyon sokat merített Szent Bazil atyánk tanításaiból. Természetesen Szent Bazil csak egyike a keleti atyáknak, mégis Benedeknek ez az állítása világossá teszi, hogy alapvetően ugyanarról a lelkiségről, gyökereiben ugyanarról a lelki hagyományról van szó. Ma talán a bencés családba tartozó szerzetesrendeknél érzékelhető leginkább ez a közös gyökér.
Azonban szoros kapcsolatban, lelki közösségben vagyunk más szerzetesi lelkülettel is. A különböző lelkiségek voltaképpen különböző utak az Isten felé. Nem lehet egyiket a másik elé vagy főként a másik fölé helyezni. Hagyományőrző sajátossága miatt lehet, hogy a bencés lelkiségen keresztül könnyebben megérthető a szintén hagyománytisztelő keleti lelkiség.
Kedves lelkiatya!
A liturgikus dallamok megjelenése kottával itt az Egyház oldalon nagyon dicséretes és hasznos. A kérdésem az lenne ezzel kapcsolatban, hogy miért a Miatyánk szövegével van minden kotta? Nem lenne jobb, ha a mintadallamok a saját szöveggel lennének lekottázva, és így jobban berögzülne szöveg és dallam együtt? Tisztelettel:Mária
Kedves Mária!
Bizony, jó volna, ha több változatban is látható és használható volna a mintadallamok kottája. Lehet, hogy könnyebb lenne azzal a szöveggel megtanulni, amelyről elnevezték az illető dallamot. Ennek elkészítésével még tartoznak a liturgikus zenészeink.
Ugyanakkor sokat segít, hogy éppen a Miatyánk szövege van lekottázva többféle dallamon, hiszen azokat megtanulva még színesebbé, gazdagabbá tehetjük a szertartásainkat. Ha egy jó kántor megtanulja ezeket és megtanítja rá a híveket is, akkor Szent Liturgiákon - vagy akár más liturgián kívüli alkalmakkor - sokféle dallamon énekelhetjük az Úr imáját. Ez hallatlan gazdagságot jelent. Aki pedig már így tudja énekelni a Miatyánkot, az könnyebben fogja a mintadallamú énekek sokféle szövegét is énekelni. Tehát szerintem örvendetes, hogy megtalálható a Miatyánk ezen a sok dallamon, de valóban még jobb lenne, ha még több lekottázott liturgikus énekünk elérhető volna ezen az úton.
Ha egy már nős, családos ember elhivatottságot érez a papi hivatás felé, az elvégezheti-e a teológiát és lehet-e pap?
A teológiát, természetesen, elvégezheti. Ezáltal bizonyára még mélyebben hívő, elkötelezett tagjává válik az egyházközségnek. Lehet, hogy a belülről meghallott hívás éppen ere készteti, s nem biztos, hogy papként kell szolgálnia az Egyházat. Hogy pappá lehessen, annak igen kicsi az esélye. Egyik nagy nehézsége, például, hogy bizonyos időt (néhány évet) a szemináriumban kell töltenie. Ez sokkal jobban megviselheti a családot, mint amilyen lelki haszon származhat belőle. Ismereteim szerint a lassan 100 éves egyházmegyében eddig egy ilyen eset fordult elő.
Kedves Lelkiatya!
Vasárnap mikor áldozáshoz járultam Máriapócson,az áldoztató pap véletlenül végigcsorgatta a blúzomat az átváltoztatott borral. Mivel csoportosan utaztunk a búcsúra, nem mertem mindenki előtt feltárni a problémámat, így nem tudtam az atyánkkal beszélni, aki hétfőn pár napra elutazott. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudom "kiszedni" a blúzból?
Tisztelettel: A.
Legszebb volna, ha elégetné ezt a ruhadarabot. Ennek ez a módja. Ha esetleg érzelmi vagy anyagi okokból ezt nem tudja megtenni, akkor mossa ki kevés vízzel mosószer nélkül, és ezt az első vizet öntse méltó helyre: virágra, kertbe. Utána már szokásos módon kimoshatja. Köszönöm, hogy gondossággal kezeli ezt a helyzetet.
T. Lelkiatya!
Hajnali 1.25 újabb fütyülés, még 9 autó parkol a templom előtt, hosszú éjszakának nézünk elébe...
Különböző fórumokon olvastam az előbb utána /pl.dunaújvárosi eset/ és már értem miért mondta az atya, hogy nyugodtan forduljunk a jegyzőhöz! Ez a probléma nem tartozik a jegyző hatáskörébe...így ihatunk rá hideg vizet! Hiszek az emberek jóságában,a toleranciában de minek ha holnap fáradtam megyek munkába és mogorván szólok az emberekhez...
Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!
Remélem, a Szent István napi hosszú hétvégén sikerül kipihenniök magukat. Egyházunk nevében elnézést kérek az eddigi kellemetlenségekért. Áldja az Isten, hogy vállakozásukkal még sok más családnak is segítégére lehessenek!
Tisztelt Lelkiatya!
Keserű szájízzel írom e sorokat,lassan hajnali egy óra,de mivel úgysem tudok pihenni gondoltam haragos lelkem kiöntöm. Egy megyeszékhely kertvárosi lakó-pihenő övezetében élünk férjemmel és két leánygyermekünkkel,gyermekeink református általános-,ill. gimnáziumba járnak, saját vállalkozást vezetünk 10 családnak biztosítunk megélhetést ami a mai világba igencsak erőtpróbáló feladat...A házunkkal szemben lévő görögkatolikus templom 50 méterre van, pár éve új atya költözött be családjával azóta csendesnek vallott otthonunk igencsak "görögkaotikusra" változott./ Az évtizedek óta meglévő lakóövezetben lévő üres telken még nincs tíz éve, hogy templom épült./ A nemrégiben felszerelt harangok hangja túl hangos/az atya bevallása szerint is,már 50 lakó jelezte/ a különböző időpontokban /de.10, du. 17, 19, ill. 21.30 óra/ "végzett" viharűző "szolgáltatás" kisebb felhő esetén 15 perc, nagyobb felhősödés esetén 25 perc szokott lenni.Már előre félünk a klímaváltozástól...kisebbik gyermekünk egy kora reggeli harangozás után már pattan ki az ágyból,szaporázza lépteit és kérdi, hogy: -Anya vihar lesz??? Pavlovi reflex...Csak nehogy mély nyomot hagyjon benne,felnőttkorára a harangzúgás félelmet és egyet jelentsen a viharral. A ma délutáni a rövidebb intervallumra korlátozódott amit a 12 órás munka után így is nehezményeztünk. Megözvegyült egyetlen 81 éves dédikénket istápoljuk szürkehályogműtét után így csendesebb estét terveztünk de ennek is igen korán vége szakadt mert a délutáni mise igencsak elhúzódott a szomszédságban...a kedves hívek most kezdenek hazaszállingózni, jelzem!! 0.55 perc van!!!! ami igencsak felveri a környéket. Nemigazán értem, hogy távozáskor miért is kell a vendégek után fütyülni az atyának?!?! Ámbár csodálkozásra nemigen adhat okot mivel a nyári foci VB-t is a teraszon ordító tv-n keresztül figyelték, majd csapatot állítottak és a templomkertben szintén éjfél utánig húzódó rangadót tartottak lázas bekiabálásokkal:"b..meg vaze, more b..meg" Lehet, hogy egy új vallás van kialakulóban??? Mindenesetre nem ilyen hitéletre, hitközösségre számítottunk...Ezek után még mi jöhet? Ördögűzés??? Molesztálás??? Nem tudom! Az atyának jeleztünk proglémánkat, orvosolni nem tudja,vagy nem akarja de kedvesen a városi jegyzőhöz irányított...Míg leírtam gondolataimat,cikázó agyam a ház eladása felé terelődött, ámbár,hogy léphetnénk innen tovább ha jönne egy vevő az amúgy is válságos ingatlanpiaci helyzetben, vajon mennyire értékelni az "extrákkal" felszerelt házunkat egy igencsak felhős napon...??!! Köszönöm figyelmét, megtisztelt ha végigolvasta. Kiváncsian várom válaszát!
Áldás,békesség...
Kedves Testvérem Krisztusban!
Mit is válaszolhatok erre a nehéz helyzetre. Abban bízom, hogy e sorokat olvassa az illető parókus is, vagy annak felettese, és keresni fognak megoldást. Valóban roppant szomorú volna, ha Krisztus egyháza, vagy annak tagjai a békesség helyett zavart, botrányt keltenének. Maga a harangszó ősi, magyar kultúránknak része. Gondolom, hogy nem a déli harangszó zavarja Önt sem, vagy amelyik a vasárnapi istentiszteletre hív. Alighanem a mostanában megszaporodott viharok késztetik a buzgó atyát, hogy a harang zúgásával törje szét a jégeső felhőjét. Ez is igen régi szokás. A hatékonyságáról megoszlanak a vélemények. A nagy városban mindenesetre furcsán hat. A pihenni vágyóknak pedig kifejezetten bosszantó. Ami még sokkal bosszantóbb, ha a fiatalok este zajonganak. Remélem, azért diszkót nem csinálnak a templomból, sem a parókiából. Sajnos, mai világunkban a zaj, a ricsaj még éjszakáinkban is jelen van. És hivatalossá is teszik, hiszen a szórakozóhelyekről, sőt, egyes városok főteréről is árad a zenének csúfolt ricsaj. Szinte tehetetlenek vagyunk. Kövessük Szt. Pál buzdítását: Ef 4,2!
Régebbi időkben nem láttunk papot papi civil nélkül, ma már a papok egy része csak ritkán veszi fel. Lényeges ez még, hiszen papi civil nélkül is pap a pap?
Fontos volna, hogy lássák az Isten szolgáit. A jóakaratú, nyitott szívű emberekben jó érzést kelt, Istent juttatja eszükbe. A papi ruhának a pótlására alakult ki ez a polgáriasult változat, a "papi civil". Az elnevezése azonban némi zavarodottságról árulkodik: olyan pap viseli, aki civil? Persze, ha jól értelmezem, akkor: aki viseli, az még civilben is pap. Mindenesetre még szebb volna, ha a reverendát sem röstéllenék gyakrabban fölvenni. Különösen szép volt, amikor a gyalogos zarándoklaton több pap, köztük szerzetes is, reverendában volt a fiatalok között. Alig hiszem, hogy bármelyikükre rossz hatással lett volna (értem a fiatalokra és a paptestvérekre egyaránt).
Fontos, hogy látható legyen az Egyház a mai világban.
    ... 198 199 200 201 202 
203
  204 205 206 207 208 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016