Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhét meg négy? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!

A Ne ölj parancsolat mire vonatkozik? Emberekre egyértelmű, de pl. állatokra is? Nyilván nem tekerem ki egy élő macska nyakát, de ha véletlenül rálépek egyre, vagy autóval elütöm (gyakran a macska-kutya-fácán-stb. hibájából, rászalad az útra) és az kimúlik, akkor vétettem a fenti parancsolat ellen? A rekinkarnációt elfogadó vallásoknál ez is bűn, de a keresztények számára is?

Sőt, aki nem véletlenül, hanem szánt szándékkal üt le egy legyet, szúnyogot? Aki nagyüzemben irtja a terményekre kártékony rovarokat - azon kívül, hogy így az egész táplálékláncot felborítja - vét-e a tízparancsolat ellen?

Válaszát előre is köszönöm!
A Ne ölj! parancsolat az élet védelmére vonatkozik. Ne pusztítsuk az életet, tiszteljük, óvjuk, védjük azt!
Ha nem az én hibámból múlt ki egy pára, akkor nyilván nem vagyok érte hibás, nem vagyok érte felelös. Legyet, szúnyogot, szegényeket az általuk okozott kellemetlenségek miatt szoktuk lecsapni - ha sikerül. A kártékony rovarok meg a gombák(hisz azok is élölények!) már nagyobb károkat okoznának, nem csak apró kellemetlenséget, azért pusztítjuk öket. Mérlegelni kell. A nagyobb jóért szabad tenni kisebb rosszat. Az nem az élet védelmét szolgálná, ha hagynánk, hadd egyék meg a szép fehér lepkék a fák leveleit, a kicsit gusztustalan kukacok a fák gyümölcseit, vagy éppen a penészgombácskák a gabonát.
Az viszont az élet tisztelete elleni támadás, ha eröszakosan belenyúlunk a természet világába, csupán azért, hogy nagyobb hasznot facsarjunk ki belöle. Tisztelni és szeretni kell az életet minden formájában, de a bün miatt megromlott világban, sajnos, olykor kénytelenek vagyunk megszegni ezt az elvet.
Lelkiatya!
Sajnálatos módon a ma már egyre több ember fogadja el az egyneműek közötti kapcsolatot. Nem régen voltam püspöki liturgián és bár a szertartás gyönyörű volt a püspök úr "segítői" és a papok egy jó párszor csókolták meg a püspök atya kezét. Ekkor az jutott eszembe, hogy mi történik, ha olyan ember is részt vesz egy püspöki liturgián, aki félreértelmezheti ezeket a gesztusokat. Nem tartja veszélyesnek a "kézen csókolás"? Mindenképpen elengedhetetlenül fontos része a szertartásnak?
Köszönöm válaszát!
Én szépnek tartom ezt a mozzanatot. Nyilván nem a püspöknek szól a kézcsók, hanem annak, akit jelképez, magának Krisztusnak. Milyen nagyszerű dolog volna Krisztusnak megcsókolni a kezét. Mégis, kicsit ebben részesülünk e gesztus által.
Ami a gyakorlati részét illeti, úgy sejtem, hogy ez püspök atyának a legkellemetlenebb. Hiszen nem csak az asszisztenciáról van szó. Láttam már olyan szertartást, amikor talán több százan is voltak, akik keresztcsókolás alkalmával a püspök kezét is megcsókolták.
Alig hiszem, azonban, hogy éppen ez a mozdulat okozna valakiben érzéki zavart. Mi, görögkatolikusok gyakran váltunk békecsókot is. Nem csak a Szent Liturgián, hanem egyszerű találkozások alkalmával is, mégpedig háromszor. A szeretetnek és a tiszteletnek ezeket a szép jeleit kár volna elhagyni a világ elferdült gondolkodása miatt. Még ha valóban nem elengedhetetlenül fontos részét képezik is a szertartásnak.

Kedves Lelkiatya!

Az egyházi válással kapcsolatban van egy kis aggodalmam.
A férjemmel házasságot kötöttem hosszu évekkel ezelőtt, aki külföldi állampolgár. A polgári esküvőn tul egyházi esküvőnk is volt. A házasságkötést követően hónapokkal később kiderült, hogy országában még nős az ottani törvények szerint. Válását 3 év mulva mondták csak ki. Ekkorra már a közös gyermekünk is megszületett. Ezt követően összeházasodtunk ismét de nem ismételtük meg az egyházi esküvőt. A 15. házassági évfordulónkon egy "megerősités" esküvő volt a katolikus templomban, de erről papirunk nincsen. Most válófélben vagyunk. Szivesen elválnék tőle Isten előtt is. A gondom az, hogy nem tudom eldönteni, hogy ha a földi biróság elválasztana is a fenti ok miatt, vajon Isten felold e engem az esküm alól?
"holtomiglan-holtáiglan'
Először is arra kérem, nagyon alaposan és mélyen gondolja át, hogy valóban nincs-e jobb megoldás, mint a válás. Mert hogy az a legrosszabb. Imádságban próbálja meg kikutatni, mi az Isten akarata. Bizonyos, hogy Isten azt várja Öntől, hogy elváljon a férjétől? Mert csak ebben az esetben szabad ezt a nagyon súlyos lépés megtennie.
Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a mai világ szinte készteti az embereket, a házasokat a válásra. Szinte alig akad ilyen tartalmú film, vagy irodalmi alkotás, amely ne úgy beszélne a válásról, mint az élet természetes tartozékáról. Ennek eredményeképpen aztán valóban úgy gondolják sokan, hogy ez természetes dolog. Holott egyáltalán nem! Életellenes, békeellenes, boldogságellenes, emberellenes dolog! A házasságnak vannak nehézségei, súlyos nehézségei. Ezeket meg kell oldani, le kell küzdeni. Egyszerűen nincs olyan házasság, amelyben ne volnának ilyen próbatételek. Ha sikerül közösen megoldani, sikerrel megküzdeni, akkor megerősödik benne a házastársi kapcsolat, újra fölerősödhet a szerelem. De a világi gondolkodás meg arra készteti a házasokat, hogy ezt a küzdelmet ne vállalják, inkább az egyszerűbbnek tűnő utat válasszák: váljanak el. Amely lépés aztán újabb és újabb megoldhatatlan bonyodalmakat szül.
Bocsásson meg, ezt azért mondtam el Önnek, mert a beszámolója alapján úgy vélem, az Önök házassága már nagyon sok próbát kiállt. Lehet, most úgy érzik, nem érdemes tovább vesződni vele, holott csak egy újabb megpróbáltatásról van szó. Ne higgyenek a világ késztetésének! Inkább az a tanácsom, küzdjenek meg egymással, önmagukkal, önmagukért, egymásért.
Az eskü alól nincs, aki fölmentse. Amit Isten összekötött, ember ne válassza szét! Javaslom, azonban még, hogy keresse föl saját lelkipásztorát és tárja föl előtte az ügyét. Valószínü, ugyanezt fogja tanácsolni. Ám, ha nem, akkor közelebbről fogja tudni orvosolni ezt a nehézséget.
Kedves Lelkiatya!Mit tegyen az az ember,akinek a múltjában megszegte a tíz parancsolat 2 pontját.Meg gyónta,de annyira fáj neki,hogy Isten akihez már nagyon közel áll a múltban megbántotta,mert bármennyire is szerette és hitt benne,de hite tele volt hiányosságokkal.Házassági előtti testi kapcsolat,abortusz.Ezeken sosem lehet túllépni.Kérem segítsen válaszával.Köszönöm.Ari
Kedves Ari!
Mindent meg lehet gyónni, ha igaz bűnbánattal teszi az ember. Az abortusz - gyermekgyilkosság - valóban olyan súlyos bűn, hogy az alól csak a püspök oldozhatja föl, vagy az a pap, akinek erre ö fölhatalmazást adott. Ezt a gyónást Ön már megtette, hála legyen az Istennek! Most már csak a lelkiismeretével kell elszámolnia, mert az Isten már nem tartja számon az Ön bűnét. Efelől bizonyos lehet! Ez fontos különbségtétel, kérem, gondolja át jól. Ön már nem a Jóistennel viaskodik, hanem a saját lelkiismeretével. Kérem, válaszoljon Önmagának a következő kérdésekre: Hisz abban, hogy az Isten mindenható? Hisz abban, hogy az Isten szereti Önt? Hisz abban, hogy az Isten minden embernek megbocsát, aki kéri Tőle? Ha ezekre igennel tudott felelni, akkor csak össze kell raknia a mélyebb igazságot: hogy az Isten a megbocsátásával egészen eltörli a bűnt, hogy végtelen szeretetével mindenkinek új életet tud adni, bármilyen alantas vétket követett is el. A megváltás abban áll, hogy szabad utunk van az Atyához, Krisztus nyitotta meg nekünk. Ezek után már legföljebb saját magunkat zárhatjuk el tőle, mégpedig nem a bűneinkkel, hanem a hitetlenségünkkel, a bizalmatlanságunkkal. Kérem, kedves Ari, higgyen az Isten megbocsátó és mindenható szeretetében.
Fontos még, hogy ne hibáztasson mást sem a történtek miatt. Amíg efféle neheztelés van a szívében, addig önmagának sem fog tudni megbocsátani. Engedje el a múltat, tegye Isten kezébe, és örömmel tekintsen az jövőbe, tegye azt is Isten kezébe!
Kedves Lelkiatya!"elváltam"az Atyák szerint a házasságom nem ért véget.Bűnben élek,mert nem teszek eleget házastársi kötelezettségemnek."férjem élettársi viszonyban él,én társ nélkül.Kérem mondja meg,hogy melyik részt olvassam el a Bibliában,ami az én élet helyzetemre utal.Sokat gyötrődőm,mert Isten tanítása szerint szeretnék élni,de félek,hogy ez nem az.A lelkem nem visz rá arra,hogy semmisé tegyem a házasságomat,mert erre semmilyen utalást nem találtam a Bibliában.Másik kérdésem:sokan szenvednek amiatt,hogy nem vehetnek szentséget magukhoz,mert nem házasok,vagy épp "elváltak"és úgy van társuk.Ember,ha felszentelt is eltilthat egy hivőt a szentáldozástól?Mind ezt jó indulattal kérdezem,mert tisztelem az egyház tagjait.Csak választ várok,amit köszönök szépen.Szeretettel Ilona.

Kedves Ilona!
Az a javaslatom, hogy minden nap olvassa a Szentírást, és egészen biztosan nem is csak egy tanácsot fog találni, hogy mibe kapaszkodjék, hogyan élje az életét. Nagyon fájdalmas élethelyzet, ha a férje elhagyta, s most egyedül él. Természetesen a Jóisten nem hagyta el Önt, s ezért ügyeljen, hogy Ön se távolodjék el Tőle. Járjon el templomba, részesüljön a szentségekben, tehát gyónjék, áldozzék rendszeresen. Semmi sem akadályozza ebben.
A házasságot semmissé tenni nem lehet. Imádkozzék a férjéért, hátha van remény, hogy észre tér, és belátja, hogy sem jövője, sem boldogsága nincs másutt, mint az Isten által megáldott úton. Ha Ön őszintén törekszik arra, hogy Isten tanítása szerint éljen, akkor meg is kapja ezt a kegyelmet. Meg ne feledkezzék arról, hogy Isten kegyelme és irgalmas szeretete sokkal nagyobb, mint a mi bűnösségünk. Ha vannak bűnei - ami, sajnos, elkerülhetetlen -, akkor bánja meg, gyónja meg őket, és hálás szívvel térjen vissza az Úrhoz.
Nagy fájdalom ez sokunknak, hogy az újraházasodottak nem járulhatnak szentségekhez. Mi ennek az oka? Olyan kapcsolatban élnek, amelyet nem áldott meg az Egyház által az Isten. Bármennyire is szeretik egymást, az Isten törvénye alapján áldatlan a kapcsolatuk. Ha meg is gyónják, arra nem tudnak ígéretet tenni, hogy többé nem élnek házaséletet. Tehát feloldozhatatlanok, az Eukarisztiában nem részesülhetnek. Ilyenkor nem egy embertársa, nem egy pap tiltja el a hívőt, hanem rossz döntésével saját magát zárja el előbb a bűnbánat szentségétől, majd ennek következtében az Eukarisztiától. Lehet, hogy a második párválasztás már szép és sikeresnek tűnik, de az élete korábbi döntésének fájó következménye van. Nagyon fontos tudni és hangsúlyozni, hogy emiatt még nem hagyta el őket sem az Egyház, sem az Isten. Nagyon sokat tehetnek az Istenért, az Egyházért, és kell is tenniök. Éppúgy részei, tagjai az Egyháznak, éppen olyan gyermekei az Istennek, mint a többiek. Sebeket azonban hordozunk mindnyájan, ki ilyet, ki olyat. Viszont akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28). Éppen az a seb és fájdalom köthet legerősebben Istenhez, amely látszólag távol tart.
Kedves Atya!
Köszönöm válaszát, de lenne még egy kérdésem...
Mi a teendőnk atya? Kérem segítsen!
Aby
Kedves Aby!
Miként mondtam, bizonyos vagyok abban, hogy semmi sem helyrehozhatatlan. A múltban történt dolgok akként hatnak, ahogyan kezeljük őket. Lehet áldás, lehet átok. Ne a múlttól féljen, hanem Istenben bízva élje a jelent, és reménnyel tekintsen a jövőre.
Kedves Lelkiatya!

Sokszor lehet hallani, hogy valaki Istenfélő. Nagyon zavar engem ez a kifejezés. Sajnos megtapasztaltam milyen az igazi félelem. Azóta ugy gondolom, hogy Istentől nem kell félnünk. Akitől félünk, azt nem szerethetjük tiszta szivvel. Szerintem szeretetből és tiszteletből tartsuk meg az Ur parancsait, de semmiképpen nem félelemből. Szeretném megkérdezni, mit gondol erről?
"egy Istenszerető"
Kedves Istenszerető Barátom!
Teljesen igaz, hogy az Úr parancsait szeretetből és tiszteletből kell megtartanunk, nem pedig félelemből. Minden tettünket a szeretet kell, hogy vezérelje. A tisztelet pedig voltaképpen egyik válfaja a szeretetnek. Nem igazi tisztelet az, amely nem párosul szeretettel.
Az istenfélő magatartás azonban egészen más. Nem félünk az Istentől, mint olyan valakitől, aki árthatna nekünk, s ezért jobb inkább elnyerni a kegyeit. Ez valóban igen primitív, leegyszerűsített istenkép eredménye, amely teljesen téves, noha ma is vannak még, akik ekképpen gondolkodnak. A szeretet elűzi a félelmet - írja Szent János apostol. Az istenfélelem ugyanakkor nem ellenkezik a szeretettel. Olyan magas fokú tisztelet, amely szintén része, egyik válfaja a szeretetnek. Ez segít elkerülni azt, hogy Istenről tiszteletlenül beszéljünk, hogy hanyagul kezeljük azt, ami Hozzá köt, pl. az imádságot, a lelki kötelességeinket.
Az istenfélelem abból fakad, hogy szeretem, imádom Öt, de tisztában vagyok az Ö hatalmasságával és a magam kicsinységével. Ez segít még közelebb kerülni Hozzá, még jobban megismerni az Ö titkait.
Kedves Lelkiatya!

Először is legyen szabad megköszönni azt, hogy görögkatolikus egyházunkban müködik egy ilyen szolgáltatás, ami úgy gondolom nagyon jó és nagyon hasznos, mert a hívek lelkét így is gondozhatjuk és bontogathatjuk a jóságos és irgalmas Isten felé..Hálás vagyok önökért!
Azonban most segítséget kérnék Öntől, a szomszédomnél most derült ki a napokban, hogy méhen belüli daganatja van, hamarosan megmütik. Szegény azonban el van keseredve hiszen három gyermeke is van és a férje pedig munkanélküli, mintahogy az asszony is. Rólam pedig tudják, hogy rendszeresen templomba járó vagyok és tőlem várnak most tanácsot, vigasztalást ebben a nehéz helyzetben, de az én szívem elszorul és tanácstalanul áll a dolog előtt. Mit is mondhatnék vagy mit mondana Krisztus? -hiszen Ő mindenkihez tudott szólni, vigasztalást és gyógyulást adni. De jó lenne ha Ő ma is mint egykor köztünk járna és ilyen helyzetekben csodát tenne.
A vigasztalás nekünk, keresztényeknek fontos feladatunk. Érdemes elolvasni a 2Kor 1,3-7 szakaszt, amely gyönyörüen ír erröl.
Arra bátorítom, keresse föl ezt a családot, minél gyakrabban találkozzanak, osztozzék fájdalmukban. Ne féljen attól, hogy nem találja, mit is mondhat. Nem szükséges erre készülnie másként, csak imádsággal. Ha imádkozik értük és együttérzö szívvel áll mellettük, akkor bizonyosan megtalálja azokat a szavakat, amelyek segítenek, amelyek megnyugvást, megerösítést közvetítenek. Illetve, legtöbbször még nagy szavakra sincsen szükség, sokat segíthetünk embertársainknak azzal, ha meghallgatjuk öket, ha idöt szánunk rájuk. Maga a szívünkben élö szeretet gyógyít, amely megtalálja a kifejezö eszközeit is. Jézus ma is itt van köztünk, nekünk kell képviselni és közvetíteni Öt a szeretetünk által.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Én egy kívéncsi ministráns vagyok aki szeretné megtudni hogy mi az a szent Vazul liturgiája, mert egyszer az egyik misén az atya lapozgatott a szerkönyvben és láttam ezt a részt és kiváncsi vagyok rá?
És miért nincs ilyen mise?
És ha lehetne akkor tudna egy olyan oldalt mutatni ahol ennek a liturgiának a szövégét láthatnám vagy eltudná-e a szövegét küldeni e-mailban?
Előre is köszönöm!!
Á
Kedves ?!
Az efféle kiváncsiság nagyon hasznos és jóra vezet.
A bizánci szertartásban három Liturgiát szoktunk végezni: Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil és Dialogus Szent Gergely Liturgiáját. Az elsö a leggyakrabban használt, ezért ez a legismertebb.
A Bazil liturgiát, amelyre kérdezett, évente 10 alkalommal szoktuk végezni: Nagyböjt vasárnapjain, Nagycsütörtökön, Nagyszombaton, Karácsony és Vízkereszt vigiliájáján és Nagy Szent Bazil ünnepén, január 1-jén. A szövegét, sajnos, eddig nem találtam meg elektronikus formában.
Dialogus Szent Gergely Liturgáját inkább egy másik néven ismerjük. Ez az Elöszenteltek Liturgiája. Ezt nagyböjtben szerdán és pénteken végezzük, valamint nagyhétfön, nagykedden és nagyszerdán.
Mind a három megtalálható a Liturgikonban.
Van még egy negyedik fajta Liturgia is a bizánci szertartásban, Szent Jakab Liturgiája. Ez egy évben egyszer van elöírva, Szent Jakab ünnepén, október 23-án. Sajnos ezt a mai gyakorlatunk még nem ismeri, nincs is benne az említett Liturgikonunkban.
Kedves Lelkiatya! A válásoknál nem a 11 válást kell összehasonlítani a több ezer megkötött házassággal, hanem a ténylegesen beadott érvénytelenítési kérelmeket az elfogadott kérelmekkel. Láthatja mindenki, hogy mindenki "elválhat", aki csak akar, mert a házasság után sok évvel felmerült problémákat is (pl. szerelem kihűlése, másik társ találása, alkoholizmus, stb.) az egyházjogászok (kegyelemből?) visszavezetik olyan okokra, amelyek miatt a házasság eleve érvénytelen. Valószínűleg ezt maguk a jogászok is tudják, talán a megszánás vezérli egyházellenes döntéseiket.

A 11 ügyből hány lett visszautasítva?
Megkértem egyik egyházjogász testvéremet, hogy ő válaszoljon erre a vádra.

- A "válás" szó használata nem állja meg a helyét! Az egyházi köteléki perekben nem arról döntenek, hogy egy házaspár "megérdemel-e" egy másik lehetőséget... Annak a vizsgálata történik meg, hogy a külső fórumon elvégzett cselekmény érvényesen létre jött-e. Nem egy érvényes beleegyezést tesznek semmissé, hanem annak súlyos hiányossága miatt (pl.: színlelés, megtévesztés, tévedés...), tényeken és bizonyítékokon alapuló ítéletben az érvénytelenségét állapítják meg. Nem indokokat keresnek, hogy a felek kívánságainak megfeleljenek. A házasság története esetleg közvetlen, vagy közvetett bizonyítékokat tartalmazhat.
- A legalább három tagú bíróságnak a tényeket kell vizsgálniok, és a jogot érintő érveléssel kell alátámasztaniok döntésüket. Ennél fogva a személyes érzelmek nem elegendőek egy ügy eldöntéséhez. A másod, vagy szükség esetén harmad fokon szintén ezeket az érveket vizsgálják meg, s hoznak döntést.
- Az ügyek száma is mutatja, hogy nem a megromlott, vagy felbomlott házasságok felbontása zajlik tömegével. Az elmúlt évben beadott keresetek nagy többsége az érvénytelenség kimondásával zárult első fokon. Magam a másodfokú ítéletek kimeneteléről nem tudok beszámolni, mert annak eredményéről a házasságkötés ordináriusát/hierarcháját, illetve a feleket kell értesíteni. Általánosságban elmondható, hogy a keresetlevelek megszületésének hosszas előélete van. Többszörös átgondolást követően fordulnak a felek az egyházi bírósághoz. Tapasztalatom szerint a megalapozatlan, tényekkel és jogi érvekkel nem rendelkező kérések már a beadást előkészítő folyamatban elakadnak. Maguk a felek is megértik, hogy ez nem egy adminisztratív lehetőség, ahol kellő motivációs levéllel szabad állapotot lehet nyerni. Éppen a felbonthatatlanság értékes körülménye az, ami minden érintettet lelkiismeretében megfontoltságra és alaposságra int.
-Az eljárásban közreműködőket ígéretük és Isten előtti felelősségük is kötelezi arra, hogy lelkiismeretes munkát végezzenek. Ezt a tevékenységet az Egyház céljának, a lelkek üdvösségének érdekében, a vonatkozó normáknak megfelelően kell kifejteniök. Ezért megfontolandó, hogy felületes benyomásainkat, mélyebb ismeretek nélkül, szembe állíthatjuk-e az Egyház évezredes gyakorlatával, tanításával, fegyelmi rendjével.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Szeretném megtudni hogy nagyböjtben miért csak piros mise ruha van a papon?
Mert akárhol vagyok görög kat. misén böjtben csak piros mise ruhát látok a papon!!
/Én egyszer megkérdeztem a falrumbeli atyát és ő azt mindt hogy böjtben a liturgikus színek a piros a fekete és a lila. De én böjtbe mindig pirosat látok rajtuk./
Válaszát előre is köszönöm!
Egy kíváncsi görög katolikus

Kedves görgökatolikus testvérem!
A színekről szólva érdemes megjegyezni, hogy a bizánci rítust követő egyházakban a liturgikus színeknek nincs egyetemesen érvényes rendszere.
Nemcsak a görög és a szláv hagyományok térnek el egymástól, hanem olykor egyházmegyénként is más és más szokások alakultak ki.
A böjti szín eleinte mind a görög mind a szláv területeken a "kárminvörös" (mély-vörös) volt. A gyakorlatban ma az ortodox egyházak többségében a sötétvörös és a sötétkék közötti mindenféle árnyalat használatban van böjti időben.
A fekete liturgikus szín első ízben egész későn, pontosan 1730-ban jelent meg, amikor is a szentpétervári papság engedélyt kapott, hogy fekete felont öltsön II. Péter cár temetésére. Az esemény után a fekete liturgikus ruhák használata lassan elterjedt szinte az egész szláv földön. Érdekes azonban, hogy ma az orosz egyház inkább nagyböjt hétköznapjain használja, nem temetési szertartásokon. Ők ugyanis fehérben temetnek.
Magyar görögkatolikus egyházunkban böjti időben általában a piros vagy bordó színt használjuk. Dr. Timkó Imre püspök atya rendelkezése folytán a '80-as évektől a temetési szertartásokat is fekete helyett pirosban kell végezni. Az 2010-es Szertartási Utasítás a következőképpen fogalmaz: "a 'böjti' jelzésnél használható: piros, bordó, lila, fekete." Természetesen sok függ attól, hogy az egyes egyházközségnek mire telik.
Köszönöm, hogy leírta Romzsa Tódor tropárját, de ahhoz, hogy énekelni tudjuk, azt is tudnunk kell, hányadik hangon van.
Elnézést kérek, hogy erre nem gondoltam. Romzsa Tódor fölszentelt vértanú tropárja, 4. hang: Apostolok jámborságának útját követve, ó, Teodor, fölszentelt vértanú, * mint jó pásztor, Krisztus nyáját őrizve lelkedet adtad. * Az istentelenektől megölettél, ó boldog, * és sebektől felékesítve az örökkétartó örömbe jutottál, ó hosszantűrő. * Isten Bárányától a dicsőség koronáját elnyerted, * akit imádj, hogy üdvözítse lelkünket.
Kedves Atyám!!!!
bennem nagyon sok kérdés van, amelyekre szeretnék válaszokat de nem tudom , hogy fogjak hozzá. Volt egy kapcsolatom, amit azt hittem semmi nem rombolhat szét, nagyon el vakított a szerelem és nem vettem észre hogy mi is folyik valójában körülöttem. Egy alkalommal a barátommal kettesben voltam otthon, mert szüleim a hugommal elutaztak pihenni. Ekkor már több mint 1 éve együtt voltam a fiúval akit szerettem, és lefeküdtem vele. Ezután az esemény után valami megváltozott ő elhidegült tőlem és egyszer csak bejelentette hogy nem akar tovább velem lenni, mert nem szeret. Ez nekem nagyon rosszul esett, hetekig nem volt semmihez kedvem a barátaim se tudtak kirángatni ebből a létből. Én sokáig nem hittem istenben, anyukám hívő ember mióta csak él, és mondta hogy menjek el vele a templomba, jobb lesz a lelkemnek, és igaza volt nagyon szép liturgián vettem részt azóta ha tehetem mindig ott vagyok minden liturgián. A papunk is felfigyelt az érdeklődésemre, és invitált engem ifjusági összejövetelekre, ahol rengeteg uj emberrel találkoztam. Ennek már 2 éve, hogy rendszeresen járok templomba, minden összejövetelen ott vagyok. És egy alkalommal megismertem egy fiut, akinagyszerű ember. Nagyon jól megértjük egymást, meséltem neki is az előző kapcsolatomról, hogy oda adtam valakinek magam, aki meg sem érdemelte, de ezt még akkor nem tudtam, és már bántam utólag. Az lenne a kérdésem hogy mivel én már voltam fiúval, és most ezzel a fiúval barátkozom, és ha komolyabbra fordulna a dolog kettőnk között ez befolyásolna e valamit. Én nagyon kedvelem ezt a fiút, hisz nagyon rendes ember. Kérem, Atyám, segítsen nekem!
Aby
Kedves Aby!
Valóban nagy kár, hogy az a fiú akkor így elcsavarta a fejét. Figyelemre méltó, hogy a Biblia is ír ilyen esetről. Érdemes elolvasni Ámon és Támár történetét: 2Sám 13, 1-19. A 15. vers különösen megrázó. Ön elveszített valami nagyon fontosat, amit már nem tud visszaszerezni. Megváltozott nem csak a teste de az élete is. Ugyanakkor nem kell attól tartania, hogy ezzel minden elveszett. Szó sincs róla. Továbbra is élhet tisztán, tisztaságban, ha őszintén törekszik rá. Helyeselhető, hogy a mostani ismerkedésben fölfedte életének ezt a fájdalmát. Talán kicsit korán tette, hiszen a legmélyebb,legbensőbb dolgok ezek. De gondolom, nem akart csalódást okozni sem az új barátjának, sem önmagának azzal, hogy esetleg később emiatt hagyná ott.
Nos, az Önnel történt eset bizonyos mértékben valóban befolyásolhatja a kapcsolatuk alakulását. Mindkét irányban. Mire gondolok? Egyrészt, aki már egyszer belekerült ilyen helyzetbe, az könnyebben belecsúszhat újra, nehezebb megállni, ha, ne adj' Isten, elveszti a fejét. De az ellenkezőjét is kiválthatja. Egy rossz emlékű első kapcsolat gátolhatja később az egészséges testi kapcsolat kialakulását. Természetesen az már csak a házasságon belül kerülhet elő. Amíg nincs rajta az Isten áldása, addig ugyanúgy az isteni ajándék meglopását jelenti, mint ahogyan Ádám és Éva a tudás fájáról idő előtt engedetlenül vett.
Elkeseredésre és szomorkodásra ugyanakkor semmi ok. Minden helyrehozható. Remélem, azóta már meggyónta ezt a tévedését. Isten nem csak megbocsát, de gyógyít is. Sőt, erőt és világos látást is ad azoknak, akik kérik. Ami történt, fontos tanulságul is szolgálhat, mely nem hogy kárára de éppen előnyére és hasznára válhat. A bűn lehet hasznos? Semmiképpen sem. Hanem a bűn nyomán megjelenő isteni irgalom. Az Istent szeretőknek minden javukra válik. Imádkozzék, hogy odaadón tudja szeretni az Istent, és akkor jól és helyesen fogja tudni szeretni az embertársait, a barátait, ezt az új barátját is.
Kedves Lelkiatya! A pénteki böjtnapot meddig kell tartani aznap? 24 óra 00 percig? Napnyugtáig? Köszönöm: Dani
Kedves Dani!
Minden az egyéni buzgóságon múlik. Nálunk, Magyarországon sokkal elterjedtebb az, hogy éjféltől éjfélig tartják a böjtöt. Ortodox vidékeken gyakori, hogy vecsernyétől vecsernyéig számítják. (Persze, beleértve, hogy az eukharisztikus böjt is vecsernyétől érvényes.) Ez nagyon szép, de nálunk, ahol sajnos még nem elterjedt a napi vecsernye gyakorlata, elég erőltetettnek tűnik, az alkonyattól alkonyatig számolás. Mindenesetre az fura volna, ha valaki a böjt kezdetét éjféltől, a végét meg alkonyattól számítaná...
A lényeg a következetes és hűséges megtartás, és ami ennél is fontosabb, hogy az imádságos legyen. Amikor böjtölünk, akár kicsi, akár nagy léptékben, az mindig az Istennek fölajánlott kedves adomány legyen.
Kedves Lelkiatya!

Miért bűn, ha a Párommal már egy jó ideje együtt vagyunk és beférközött a petting, tehát a testiség, de kikötöttük, hogy nem fekszünk le csak a házasság után. Így is sérül a tisztaság? Mit tud tanácsolni, hogy ezeket kiküszöböljük?
Előre is köszönöm válaszát!
Egy fiatal a világból...
Kedves Fiatal a világból...!
Mindenekelőtt szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet, hogy a mai világban fölismerik a sírig tartó testi tisztaság értékét, és igyekeznek is megtartani azt. Ez azt jelenti, hogy a házasságkötésig nem létesítenek testi kapcsolatot, a szentségi köteléken belül pedig tisztán, szeretettelteljesen élik meg a házastársi szerelmet. Ugyanis ma alig merünk már erről beszélni, annyira erőszakosan harsogja ennek ellenkezőjét az irányított közvélemény. Adja Isten - imádkozzanak is érte! -, hogy valóban így tudják megélni ezt a csodálatos isteni ajándékot! S éppen annak érdekében, hogy ez a tisztaság megvalósulhasson és kapcsolatukban tovább érlelődhessék, annak érdekében, hogy legyen erejük és kitartásuk hűséggel megélni ezt a kincset, azt javaslom, hogy ne játszanak a tűzzel. A szexuális közeledés minden eleme voltaképpen előkészülete, előjátéka a végső testi egyesülésnek. "Meddig lehet elmenni?" "Hol álljunk meg?" Ezek a kérdések annál feszítőbbek, annál nehezebben kibogozhatók, minél jobban elmerül benne az ember. Annál kevésbé lát világosan. Sőt, elérkezhet egy olyan pontra is akár, hogy egyszercsak úgy látja, úgy véli látni, hogy nem is olyan nagy dolog a végső egyesülés: miért is ne zuhannánk bele? Az érzéki szenvedélynek éppen ez a velejárója, hogy minél jobban hagyja magát belesodorni az ember, annál zavarosabb benne a látása, annál terhesebb benne a lélek állapota. Ezért érdemes minél hamarabb megállni.
Tanácsom a következő. Ha már olyan komoly a kapcsolat, hogy valóban házasságra készülnek, akkor nyugodtan kifejezhetik egymás iránti szerelmüket a testi közeledés bizonyos formáival. Ilyen a csók, az ölelés, a simogatás. Mindig fontos irányelv, hogy egyikük sem a saját testi gerjedelmeit akarja kielégíteni, hanem a másiknak örömet szerezni. Ez az elv egyébként még hangsúlyosabban kell, hogy irányítson a házasélet gyönyöreiben. Néhány eligazító részlet. A csókkal se töltsenek el túl sok időt. Nagyon világosan érzékelhető az a pillanat, amikor a szeretet kifejezése átcsap érzéki követelőzésbe. Onnantól ne folytassák! Az ölelés is a szeretet kifejezése legyen és ne a két test érzéki örömeinek fölcsigázása. A símogatás pedig ugyanígy a kedvesség jele legyen, ne pedig játék a vad szenvedéllyel. Ne érintsenek szeméremfelületet sem ruhán keresztül, főként nem anélkül. Ha ezeket a szempontokat megtartják, akkor kapcsolatukra nem telepszik rá a testi szenvedély, akkor sokkal több időt tudnak együtt tölteni a két lélek egymáshoz formálódásával. A kapcsolatuknak ez a bontakozása és fejlődése nagy segítségükre lesz abban, hogy minél tisztábban lássanak, minél Istennek tetszőbben éljenek a szerelem csodálatosan rejtelmes, rejtelmesen csodálatos világában.
    ... 198 199 200 201 202 
203
  204 205 206 207 208 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016