Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhét meg kilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
azt szeretném megkérdezni az atyától hogy a nyíregyházi hittudományi föiskolán mikor lesz a felvételi
A Hittudományi Főiskolán a nappali tagozatra jelentkezett hallgatóknak a
felvételi június 28-án lesz, ekkor írják meg az írásbeli felvételit. A
szemináriumba jelentkezett hallgatók ezek után és ennek függvényében
folytatják a felvételit, mely 30-ig tart. Az un. civil hallgatók még aznap
(28-án) szóbeli meghallgatáson vesznek részt. A levelező tagozatra
jelentkezett hallgatók (katekéta, kántor szak, MA kiegészítő) felvételije
június 26-án lesz.
Mindez azokra érvényes, akik már beadták a jelentkezésüket. Akik pedig még nem jelentkeztek, de szeptembertől szeretnének a Hittudományi Főiskola bármely szakán tanulni, azok számára pótfelvételit hirdetnek majd.
Kedves atya, én egy fiatal srác vagyok...és azért bátorkodom itt írni és beszélni a problémámról, mert ugy mond anonim maradok. Küszködöm egy bünnel, ami sajnos már elég régóta rám ült, konkrétan az önkielégités bűnével...és ez a küszködés már legalább 5 éve tart. Kipróbáltam már mindent imádságot és mindenféle mozgást, hogy lefárasszam magam, de a Kísértő mindig megtalálja az alkalmas időt és módot..Mit tegyek atya? Félek, hogy ez később esetleg a házas életemre is kihatna...jól gondolom?
Várom mihamarabbi válaszát, egy kereső és küszködő fiatal.
Kedves Barátom!
Nagy küzdelem ez, ne adja föl! Ha sok éve küszködik vele, akkor bizonyosan észrevette, hogy a dolog mégis időszakos, nem mindig egyforma erősségű. Nyilván van ennek sok fiziológiai és lélektani eleme, külső és belső összetevője. Orvosok és pszichológusok sokat tudnának erről magyarázni.
A tisztaságért küzdeni kell akkor is, ha van már kiválasztott társ, akkor is, ha még, vagy éppen most nincs.
Az egyik fontos elem ebben a küzdelemben, hogy ha elbukott, azt hamarosan szégyenkezés nélkül meg kell gyónni, nem szabad rejtegetni a bűnt. Legjobb, ha mindig ugyanannak a lelkiatyának gyónja, aki közvetlen tanácsaival is tudhat segíteni a küzdelemben.
Szentgyónás után Istenbe kapaszkodva szilárd elhatározást kell tenni. Sok esetben úgy segít meg a Jóisten, ahogy nem is gondoljuk.
Természetesen, ha gyakori cselekedetté rögzült, akkor sokkal nehezebb kilábalni belőle. De lehetséges! Ha nem adja föl a küzdelmet, az idő Önnek dolgozik. Hisz nem hiábavaló egyetlen törekvésünk, jószándékú tettünk sem, függetlenül a közvetlen eredményétől.
Ha egyszer is sikerült fölülkerekedni a kísértésen, az már eredmény, adjon hálát érte, s nekilendül a következőnek. Minden egyes kicsi győzelem közelebb visz, még ha netán mégis jön utána bukás.
Szent Ferenc az ilyen kísértés idején a hideg hóba vagy a tüskés bokrok közé vetette magát. Ennek szelidítettebb változata a kemény torna. Általában a futás a legmegfelelőbb erre. Ha épp nem megoldható, akkor másfajta erős és fárasztó testmozgás vagy hideg zuhany. Egyébként is érdemes keményen tartani a testet, mint egy szilaj csikót, hogy ha használni akarjuk bármire is, akkor engedelmeskedjék.
Fontos eszköz még, bár még nehezebben kezelhető, a figyelem elterelése. Persze nem úgy, hogy görcsösen másra akar gondolni az ember, mert az hasztalan erőfeszítés. De könyvvel, filmmel, egy barát fölhívásával, vagy ehhez hasonlókkal lehetséges.
Távolabbi eszköz még, hogy tudatosan távoltartsa magától az érzékiségre ingerlő dolgokat, filmet, képet, látványt.
Higgyel el, kedves Barátom, Istennek tetsző az Ön küzdelme, és ha kitart, meg is lesz a szép eredménye.
Kedves Lelkiatya!

Nem tudok egyetérteni azzal, ahogy a lombik programról beszélnek. Hosszu évekkel ezelőtt részt vettem mesterséges megtermékenyitésen.Nem volt lefagyasztásról szó sem. Sajnos többszöri próbálkozás ellenére 6 év alatt sem sikerült. Akkor jelentkeztünk a lombik programra.Egy évet kellett várni, mert olyan hosszu volt a várólista. Mire ránk került a sor, addigra megszületett az első gyermekünk természetes módon. Egy asszony mindent megtesz, ha szeretne egy gyermeket és sajnos akkor is ha nem. A mesterséges, és a lombik fogantatás
eredményessége is az Úrtól függ, Ő dönti el, hogy adja e azt a gyermeket vagy nem, hiába az orvostudomány és a lombik is. Könnyü azoknak tiltakozni akiknek van gyermekük, vagy éppen hivatásuk miatt nem lehet nekik. Miért fosztanák meg a párokat attól, hogy ők is boldog szülők lehessenek? És mindezt Isten nevében? A lehetőség is Isten adománya. Szerintem ez csak emberi érzéketlenség a másik ember iránt ráadásul még lelkifurdalást is okoznak nekik. Szerintem az Úrra kellene bizni és nem a nevében itélkezni.
egy 3 gyermekes keresztény anyuka
Kedves 3 Gyermekes Édesanya!
Ha jól értem, Ön is próbálkozott a lombik-programmal, de az sikertelen lett, és a gyermeke végül természetes módon fogant meg. Hála legyen a Teremtőnek! Tudja, van, amit Istenre kell bíznunk, és nem szabad a saját kezünkbe vennünk. Higgye el a katolikus egyház egyáltalán nem érzéketlen a szenvedők, a bajbajutottak iránt. Épp ellenkezőleg, 2000 éves története során és mai is számtalan példáját adta, hogy együtt szenved nem csak a betegekkel, éhezőkkel, hajléktalanokkal, de az elváltakkal is, akik nem járulhatnak szentségekhez, a gyermektelen édesanyákkal is, házassági tisztaságért égő hiányban szenvedő fiatalokkal is, és még sorolhatnánk. A szülőt nem lehet vádolni érzéketlenséggel, ha nem hagyja, hogy a gyermeke tortával vagy csokival kezdje az ebédet. Van, amit a szülő jobban tud, mint a gyermek, van, amit az egyház vezetése jobban tud, mint a rábízottak. A válaszomban a katolikus egyház álláspontját ismertettem, amely világosan tanítja, hogy a lombik-program mai gyakorlata ellenkezik az élet, az ember és a Teremtő tiszteletével. A Mindenható és az Ő szeretete hatalmasabb mindnyájunk gondolkodásánál, érdemes tehát Őrá hagyatkozni. Mint ahogyan ezt az Ön életében is megmutatta.
Ide írhatja a kérdését...El vagyok keseredve és nem értem, hogy miért nem válaszolt az előbb a kérdésemre, amit pár napja írtam az ének és Liturgia problémáról. Talán túl személyes? Vagy egy kivülálló véleményét nem veszik figyelembe? (Nem tudom, hogy ki irogatja itt a válaszokat, csak sejtéseim vannak, de nagyon úgy néz ki, hogy vegyes, nem egyenletes válaszok születnek) A református testvéreinknél a hívek igenis dönthetnek arról, hogy melyik lelkész kerüljön hozzájuk a parókiára és a kántorról ne is beszélve.) A katolikusoknál (görögöt és rómait) beleértve mindenki csak "bólogató jános" és rátarti, merev. Elment már az egész kedvem ettől az egyháztól és erősen latolgatom az ortodoxiára való áttérést.
Kedves Testvérem!
Kérem, bocsásson meg, hogy nem tudtam idejében választ adni a kérdésére. Higgye el, iparkodom, de nem mindig sikerül helyesen megfelelnem. Ilyenkor mindig kérem a Szentlelket, hogy a magam hiányosságait Ő pótolja. S mint minden lelkibeszélgetés idején, itt is imádkozni szoktam az ezen fórumon hozzám fordulókért.
Nagy alázatot követel tőlünk, katolikusoktól, hogy hierarchiában, azaz "szent rendben" élünk. Ez így van, egyébként, ortodox testvéreinknél is. Sokszor, persze, nem könnyű megélni ezt az alázatot, de ha jó lélekkel törekszünk rá, akkor segít előre jutni az Isten iránti engedelmességben is. A mai, túlhajszolt demokrácia uralkodó szemléletében még nehezebb megérteni és helyesen megélni ezt az alázatot és engedelmességet. Márpedig az Istennel való kapcsolatunkban ez alapvető magatartás. Persze, ha valaki visszaél ezzel, az súlyos bűnt követ el, hisz azt fordítja visszájára, ami a legszentebb.
Szeretettel tanácsolom, ne is latolgassa a katolikus egyház elhagyását. Ha bármilyen területen bűnt, gyengeséget lát a papok között, kérem, imádkozzék értünk, és inkább próbáljon erősíteni bennünket. Köszönöm.
Tisztelt Lelkiatya!

Arról szertnék kérdezni hogy hol válnak el azok az élvezeti cikkek amiket nem tilt az egyház, gondolok itt arra hogy alkohol és kávét fogyasztani nem tilos! Viszont cigizni tilos mivel vét az 5. parancsolat ellen! Vannak olyan füstölők amik különböző növényekből készültek és belélegezve könyeb relaxálni megnyugtat, ezek legálisan vásárlohatóak kábítószernek nem minősül! Hogy áll az egyház az ilyenekhez?

Válaszát előre is köszönöm!
Roppant veszélyes dolog, ha az ember a határokat firtatja az erkölcsi dolgokban. EGyszerűen kerülni kell a káros dolgokat. Az alkohol és a kávé nem minden körülmények között káros. Főként a mennyiségétől függ de a fogyasztó egészségi állapotától is. A cigaretta minden körülmények között káros az egészségre. Noha ez is legálisan vásárolható, tehát ez nem lehet irányadó.
Az Ön által említett füstölőket nem ismerem, de mindenképp óva intem a használatuktól. Alighanem inkább bódító hatásúak, mint testet vagy lelket építők. A test pihentetésére a legegyszerűbb gyakorlati módszereket javaslom, a lélek pihentetésére pedig az imádságot.
Kedves Lelkiatya !
Amióta új püspöke van az egyházmegyénknek, radikális változások mentek végbe a liturgikus öltözetekben, és liturgiánk végzésében! Egyházunk katolikus , miért kell ennyire keletiesnek lenni ! Keresztes püspök atya idején büszke voltam arra, hogy liturgiánk igenis keleti mégis a latin egyházhoz közeli.
Ortodox hosszúságú liturgiánk elriasztják híveinket, és elpártolnak a latin misékre! A hívekhez kellene alkalmazkodni és nem fordítva !
Miért kell ennyire el keletiesíteni egyházunkat?
Véleményem szerint Ön most is büszke lehet arra, hogy a liturgiánk keleti, mégis közel áll a latin szertartású egyházhoz. Persze, pontosabb úgy mondani, hogy a katolikus anyaszentegyházhoz, hiszen, ez sokkal fontosabb. Vértanúink a katolikus egyházhoz tartozásért adták életüket, nem a latin szertartásért. Ez a katolikus egyház pedig ma kifejezetten késztet és buzdít bennünket, hogy keressük a közeledést az ortodox testvéreink felé, keressük a közös gyökereinket. Csak így lehetünk híd kelet és nyugat között.
Tudomásom szerint hamarosan megjelenik magyar nyelven a római Keleti Kongregáció által kiadott Liturgikus Intstrukció, amely részletesen foglalkozik ezzel. Mindenesetre fontos a fejlődés ebbe az irányba, különben hitelét veszti a "görög"-"katolikussságunk".
A liturgiánk végzésében nem látok radikális változtatást, még kevésbé a liturgikus öltözetekben. Amennyire tudom, az elmúlt két esztendőben nem is jelent meg új liturgikus rendelkezés.
Hogy mostanában hosszabbak a püspöki liturgiák, ez egyeseknek tetszik, egyeseknek nem. Nehéz volna mindegyükhöz alkalmazkodni. Inkább szeretve tanítani kell a híveket, mintsem igényeikhez alkalmazkodni. Viszont javaslom majd a kedves honlapszerkesztőknek, hogy indítsanak erről a fontos kérdésről egy beszélgetést, hogy bárki hozzászólhasson.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya! Új kántor érkezett a templomunkba, aki frissen végezte a kántorképzőt és a Zeneakadémiát. Nagyon szép hangja van, faluról hozott sok szép görög éneket, DE egy baj van vele: nincs közösségben a hívekkel és nem nagyon törekszik rá. Ellentétben az előző kántorral, ő nem a karzaton énekel(időnként másokkal együtt), hanem lent az amvontól jobbra áll, úgy ahogy az ortodoxoknál szokás. A templom építészetileg úgy van kialakítva-régen római templom volt-, hogy oldalt alig van hely, különböző barokk oltárok elfoglalják és az akusztikája is csak a karzatról érvényesül. A régi, öreg kántor az első sorban ül a hívek között és próbál besegíteni az énekbe, azt mondta, hogy most a "papság az orosz ortodoxiához akar igazodni" és most ez az előírás, hogy a kántor álljon jobb oldalt (ha az oltárral szemben állunk, úgy értem) és úgy vezesse az éneket. Szerinte mi magyarok mindig igazodtunk valakihez az elmúlt évtizedekben, ebből elég volt, ideje lenne saját dolgokat kidolgozni. Itt több probléma is van: nem lehet rendesen követni az új kántor énekét, a híveknek mindössze csak a 3-4%-a tud bekapcsolódni aktívan a Liturgiába. Sajnos pár hete-amióta ezek az újítások történtek-a hittanostársaim és én nem tudjuk úgy átélni a Liturgiát, az új kántor-amint már mondtam-szépen énekel, de nem éli át, mozdulatai is gépiesek. Szólni nem lehet hozzá, beszélgetni sem lehet vele, a Liturgia után eltűnik mint a kámfor. Én több évig éltem kint Oroszországban, jártam rendszeresen ortodox templomba és volt egy orosz lelkiatyám is. Tudom, hogy ők, hogy "csinálják", s azt is, hogy ez többé-kevésbé vidékenként változik. Ott-ahová jártam-mindkét oldalon állt 1-1 kórus, egyik oldalon a férfiak, a másikon a nők. Az énekbe a hívek is "telitorokkal" bekapcsolódtak és attól tartok, hogy olyan mély lelki-liturgikus élményem már nem lesz többet, mint ami akkor volt. Ott szárnyalt a lelkem, szinte röpült! Most meg mi van? Évről-évre egyre rosszabb, ami a templomunkkal történik. Azt nem értem, hogy miért nem kérdezik meg a híveket az énekekről, s arról is, hogy mely papokhoz ragaszkodnának. Évekig nálunk szolgált két olyan pap, akikkel szinte mindenkinek jó volt a kapcsolata. Az egyik különösen (ha szabad ezt leírnom?) szent ember volt, még csodák is történtek a működése kapcsán, falak omlottak össze, több évtizede haragban lévőket tudott egyik napról a másikra kibékíteni, meg tudta olvasztani a kőszívet is, betegek(testi-lelki) gyógyultak meg. Akkoriban olyan közel éreztem magam Istenhez, mint még soha. Nem értem, hogy mostanában mi történik? Sajnos panaszaimmal nem vagyok egyedül.Ha visszagondolok arra ami volt, sírnom kell. Nem tudom, hogy mit tegyek. Egy elkeseredett ortodox lelkületű ember
A legnagyobb baj a sok leírt közül,ha a kántor "nincs közösségben a hívekkel", s főként, ha "nem is törekszik rá". Nálunk, a magyar görögkatolikusoknál alapvetően az a kántor feladata, hogy vezesse a hívek énekét. Nagy körültekintésre és figyelemre van szükség a szakmai (értsd: zenei és pedagógiai) tudáson kívül ehhez az énekvezetésre. Ha jól képzett emberről van szó, akkor jó remény van arra, hogy idővel, amikor a kezdeti lelkesedés sok egyéb tapasztalattal is gazdagodik, a szép éneke belesímul a közösségi énekbe, és fordítva. Egész biztosan nincsen olyan előírás, hogy a kántor a jobb oldalon álljon. Való igaz, hogy sok függ a templom fölépítésétől, de a hívek szokásaitól is. Ezt mindenképp figyelembe kell venni.
Legjobb volna, ha a "hittanosok" közösen jeleznék ezt a gondjukat a tisztelendő úrnak. Beszéljenek róla. És imádkozzanak a kántorukért, mert nagy kincs, ha egy szépen és jól éneklő kántor van jelen, a hiányosságai pedig hátha kiigazodnak idővel. Ehhez sok imádság és türelem kell!
Kedves Lelkiatya!
Kérem tegye rendbe bennem a kétségeimet.Sok ünnepségről hallani,amit manapság a templom kertekben tartanak.Bánt,hogy nem tudom szó nélkül hagyni,a táncolást,zenélést,műsorokat stb.Miért zavar ennyire?és miért a felszentelt templom kertben kell ezeket rendezni?Nyugtasson meg,hogy ezt Krisztus sem bánja,és mikor kiűzte a pénz váltokat.....tehát a kettőnek nincs kőze egymáshoz.Ilike
Kedves Ilike!
Van, ami a templomkertbe való, s van, ami nem. A tánc, a mulatság lehet Istennek tetsző. Ha a templomi imádsághoz kötődik, akkor az agapéhoz hasonlítható: emberi együttlét a szeretetben, az imádság folytatása. Ne feledje, még Máriapócson is vannak műsorok a templomkertben. Persze, a tánc, a tábortűz azon kívül van. Attól függ, tehát, hogy milyen jellegű mindez. Ha keresztények jó szándékkal, Isten dicsőségére teszik, miért ne adhatna neki helyet a templomkert. A kufárok kiűzése - vélhetően - azért történt, mert Isten dicsőségét fölcserélték a földi bálványokkal, a pénzzel. Ennek, természetesen, nem szabad helyet adni sem a templomban, sem a templomkertben. Javaslom, bízza rá a helyben szolgáló atyára, hogy mit szabad ott megrendezni és mit nem. Így sok fölösleges aggódástól megkíméli magát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!

Annyi kérdés van bennem,de nem merek a papoktól kérdezni,mert folyton attól reszketek,hogy senkit sem érdekel ami bennem megy végre egyedül Istent.Minden erőmmel Krisztust akarom követni és fáj,hogy sokszor hibázom.Olyan dolgok zavarnak,amiket meg sem kellene figyelnem és már nem tudom,hogy ez nagy hiba,vagy bűn.Félek,hogy bántom vele az Urat.Sok mindenben másnak érzem magam a többi embertő,de nem jobbnak.Sokszor úgy érzem többet ér nálam egy másik ember,még az is aki alig jár templomba vagy épp nem is imádkozik,mert tudom az Úr úgy szereti őt is ahogyan engem,vagy tálán jobban is.A templomban otthon érzem magam,de szeretnék titokban járni,hogy ne lássanak az emberek,egyedül szeretek imádkozni,nehezen viselem ha látnak közben.Az átváltoztatás alatt térdelek és bánt,hogy sokan nem teszik meg és nem értem,hogy miért.Ha minden ember azt tenni a szentmisén amit a sokaság,akkor nem kellene furcsán érezni magam és nem érezném azt,hogy megjátszásnak érzik amit teszek,mert sokszor az emberek előtt szégyen érzet miatt nem merek úgy viselkedni a templomban,ahogyan egyedül tenném.Rossz ember vagyok ez által?Köszönöm válaszát.Az Úr ádlja
Vajon miért van ez a sok félelem? Szeretném megnyugtatni, hogy nem kell félnie semmitől és senkitől. Sem papoktól, sem más hívektől. főként nem az Úrtól. Nagyon helyes, hogy Krisztust akarja követni. A hibákat, melyeket mindnyájan elkövetünk, nagy bizalommal éppen Őeléje kell tárni. Higgye el, nincs senki olyan megértő és segítő, mint az Úr.
Tudja, nem az Urat bántja ezekkel a helytelen félelmekkel, hanem egyedül csak saját magát. Ő mindnyájunkat végtelenül szeret, válogatás nélkül, tetteinktől függetlenül. Nem a tetteket nézi, hanem a szívet. Mi emberek beleesünk ebbe a hibába, hogy egymást nézzük. Butaság! Úgysem látunk bele egymás lelkébe. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy kiben mi lakik a mélyen. Nem érdemes másokhoz hasonlítani magunkat. Ez is butaság. Ha szeretne letérdelni, tegye bátran, senkisem botránkozik meg rajta. És ön se nézze, hogy más hogyan viselkedik e szent pillanatokban.
Fontos még mondanom, hogy közösségbe tartozunk. Lehet keresni a magányt, mert akkor jobban esik az imádság. De akkor működik igazán a magányos ima, ha megtalálja a helyét a közösségben is. Nem rossz ember Ön, dehogy, csak kereső. Folytassa bátran, lankadatlan ezt a keresést, és bízzon az Úrban, hogy majd el is vezeti Önmagához! Csodálatos dolog együtt élni Ővele.
Kedves Lelkiatya!

A kérdésem a következő lenne: a barátom református, én pedig görög katolikus vagyok, milyen lehetőségek vannak arra, hogy görög katolikus templomban tartsuk az esküvőnket? létezik ökumenikus liturgia ilyen esetre?
illetve, ilyenkor a leendő gyermekeink vallásáról is nyilatkozni kell?
köszönettel: Zsófi
Kedves Zsófi!
Természetesen nincsen akadálya annak, hogy görögkatolikus templomban a mi szertartásunk szerint tartsák meg az esküvőt. Ökumenikus liturgia csak római katolikus és protestáns felekezetűek között lehetséges. Ebben az esetben a püspök engedélye szükséges a megszokott forma megtartása alóli fölmentéshez. Egyébként a forma alóli fölmentés után a görög rítusúaknak is lehet eltérő szertartású esküvőjük, érdekes módon azonban, ilyen fölmentést a görögkatolikus püspök nem adhat, ez a Szentszéknek van fönntartva.
Vegyes vallásúak eskövője esetén nyilatkozni kell, hogy törekszenek jó lelkiismerettel katolikus hitre nevelni a gyermekeiket. Ma már azonban nem kötelező ilyen tartalmú nyilatkozatot a nem katolikus félnek is aláírni.
Remélem, megtalálják nem csak a szép esküvői szertartást, hanem egymás boldogítását keresve az Isten akarata szerinti szép és boldog családi életet. Áldja meg sok gyermekkel a Teremtő!
Érdekes, hogy az egyház is beszáll a cigányok támogatásába. A rokonságomban van egy fiatalon özvegyen maradt anyuka 4 gyerekkel, az anyuka is beteg, lassan de biztosan eladósodtak. A gyerekek jó tanulók, mi segítjük őket amennyire tölünk is telik. Az államtól egy forint segítséget nem kapnak, pedig ha egy kicsit barnább lenne a bőrük, akkor számolatlanul dőlne a pénz, megnyilnának kapuk: segély, eemelt családi pótlék, pályázati pénzek. Szép dolog a cigány gyerekeket támogatni, de emellett hasonlóan nehéz sorban élnek magyar családok, akik az állam segítségére nem számíthatnak. Az egyház segítségére sem?
Sajnos, az egyház nagyon keveset tesz. Sokkal többet kellene. Nagyon köszönöm, ha segíti az említett özvegyasszonyt a családjával. Ha Ön az egyházunk tagja, akkor hálás vagyok, hogy az Ön közreműködésével valami kicsivel máris többet tettünk. Én is iparkodom, amennyire tudok, de fájdalmasan látom, hogy mennyire kevés, amit teszek. Ismereteim szerint a görögkatolikus egyházunk nagy erőfeszítésekkel próbál segíteni a rászorulókon. Korántsem veri mindet nagydobra. Ugyanakkor minden segítség más és más. Nincs két család - bármilyen is a gyermekek arcszíne - amelyiknek pontosan ugyanolyan támogatásra volna szüksége. Az bizonyos, hogy nagyon sokat árt az olyan szemfényvesztő segítség, amely pénzt juttat olyanoknak, akik nem tudnak vele bánni. Hatványozottan érvényes ez a számítógépekre és a világhálóra. Meglátásom szerint azonban egyházunk éppen azzal akar leginkább segíteni, hogy a rászorultak mellé áll, mellettük is marad, kíséri őket. De ez csak törekvés, és - mint mondtam - ennél sokkal többet kellene tennünk. Kérem Önt is, és Mindenkit, aki olvassa, hogy cselekedjünk minél odaadóbban Krisztus Urunk parancsa szerint.
Kedves Lelkiatya!
A családban felmerült egy kérdés amiben elbizonytalanodtam. A mise végén mindig elhangzik az Úr áldása. Miben különbözik ez, ha a Püspök Úr tartja a misét, vagy egy "egyszerű" pap. Édesanyám szerint van valami különbség a Püspök Úr, és a pap áldása között, de én nem értem miért, és mi a különbség. Válaszát köszönöm. Mónika
Kedves Mónika!
Nehéz válaszolni a kérdésére. A kegyelmet ugyanis nem lehet rőffel mérni. Minden áldásadás kegyelmet közvetít, de hogy mennyit, s főként egymáshoz milyen mennyiségi viszonyban vannak az áldások, nos, ezt nem csak megmondani nem lehet, de kutatni is hasztalanság. A püspök liturgiájában az egyház teljességét tapasztaljuk meg. Ha nincs ott a püspök, akkor nincs ott a teljes egyház? Dehogynem, csak kevésbé érzékeljük. Következésképp esetleg kevésbé vagyunk befogadók az áradó kegyelem felé. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem pusztán lélektani különbségről van szó. Bár erőst sántít a hasonlat, de kicsit mégis olyan, mint az a család, ahol nincs otthon az édesapa. Távol van, szeretjük, de egészen hatalmas dolgok történnek, amikor végre hazajön. Ki tudja lemérni a nyakába ugró gyermekek érzelmi szintkülönbségeit?
Kedves Lelkiatya!

Olvastam itt hogy a fiatalok nem vállalnak gyereket.Ezzel kapcsolatban szeretnék írni.Hogy sajnos mi is beleestünk abba a hibába hogy anyagi gondok miatt(házépítés ami végülis nem lett a miénk,kisebb nagyobb megszakitással munkanélküli voltam/vagyok)2 év házasság után döntöttünk úgy hogy nem várunk tovább a gyermekvállalásal , de egy évig hiába próbálkoztunk ,és orvosi segítséget kértünk ennek már két éve, és most ott tartunk hogy csak lombikkal lehetne babánk.Kérdéseim:
1.Ezzel bűnt követünk el hogy összeházasodtunk és nem mertünk gyereket vállalni az anyagiak miatt?Arra gondolok hogy nem bíztunk a Jó Isten gondviselésében.
2.Azt olvastam valahol hogy a lombikprogramot nem szabad mert, a sok megtermékenyített petesejtet megsemmisítik amire nincs szükség.Bár olyat is hogy lefagyasztják ezeket a sejteket és később használják fel, vagy másnak oda lehet adni.Mi a véleménye erről?

Kérem, ne úgy fogalmazza meg a kérdését, hogy vajon bűnt követett-e el, amiért mindjárt az elején nem vállaltak gyermeket. Ha emiatt rossz a lelkiismerete, akkor szentgyónásban tárja az Úr elé, és Ő tudja ezt egyedül mérlegelni. De arra nem is igen kerül sor, mert már előbb megbocsátotta, ha valóban igaz bűnbánó lélekkel hozta elő. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert attól tartok, valamiféle büntetésnek értelmezi, hogy most nem születhet gyermekük. Erről egészen biztosan szó sincs. A bűneinket nem bünteti az Úr, hanem gyógyítja. Alighanem jó és tiszta szándékkal próbáltak felelősen gondolkodni, és ezért nem akartak eleinte gyermeket vállalni. Ebben nincsen semmi rossz. (Legföljebb, ha erre nem megfelelő eszközt választottak, de erről nem ír a levelében.)
A lombikprogramot, nagyon kérem, kerülje. E ponton olyat merészel megtenni az orvostudomány, amihez semmi joga nincs. Képes elősegíteni mesterséges úton az élet megjelenését, de láthatóan nem tud vele mit kezdeni. Amit mi hűvös hivatalosságal "megtermékenyített petesejteknek" nevezünk, azok EMBEREK!!! "Nincs rá szükség", esetleg "lefagyasztják ezeket, és később használják fel...", kedvesem, ezek vérfagyasztó szavak - szó szoros értelemben. Ehhez nincsen joga sem az orvostudománynak, sem a gyermek után epedő házaspároknak.
Sok nehéz keresztet hordozunk. Természetesen szabad, sőt, kell segítenünk magunkon és másokon, hogy a terheinket el tudjuk viselni, de éppen azért kell tudnunk és tiszteletben tartanunk a határokat, hogy mindig Istenünk akarata szerint cselekedjünk. Egyedül akkor marad áldás a kereszt, ha az Isten akarata szerint hordozzuk.
Számos olyan családról tudok, ahol sok éven át vártak a gyermekre, sok mindent megpróbáltak, de nem segített semmi, és egyszercsak mégis megjelent az áldás, csak úgy, "magától". Ha nem az Istenben bízva hordozzuk a keresztjeinket, akkor sohasem fogjuk meglátni, megtapasztalni az ilyen csodát. Ne vádolja, tehát magát a múltért, Istenre tekintve élje a jelent, és bizalommal tekintsen a jövőbe!
Kedves Lelki atya!
Az áldozással kapcsolatban nem régen ezt írta:
"A bizánci egyház ismeri a gyermekek áldoztatásának gyakorlatát. Vagyis amíg még olyan csöpp, hogy nem tud bűnt elkövetni, akkor ártatlanságában mi sem akadályozza, hogy részesüljön az Eukharisztiából. Ám attól kezdve, hogy látjuk rajta a csintalankodást, vagyis fölfogja, hogy amit tesz, az rossz, az bűn, akkor már jobb nem kihozni."
Azt szeretném kérdezni, hogy ez általános gyakorlat, vagy nem. (Van-e valamilyen általános érvényü írásos döntés.) Esetleg külön nem bíztatják a papokat erre, de ha valaki van ennyire "ortodox", akkor csinálja? Láttam olyat is, hogy bizonyos területeken áldozás után, vagy már az epiklézis alatt, latin módra letérdeltek. Egyszerüen csak türelmesnek kell lenni, hiszen olyan sok minden változott, alakult az utóbbi években? Köszönöm.
A magyar görögkatolikus egyházban nem általános gyakorlat a gyermekek keresztelés utáni megáldoztatása. Itt-ott van rá példa, ám csak akkor érdemes és szabad bevezetni, ha ez másokat nem botránkoztat meg. Tekintettel, természetesen, nem csak a családtagokra, hanem az egyházközség többi tagjára is. Magyar egyházunkban nem tudok ilyen irányú rendelkezésről, csupán egy erős buzdítást kaptunk erre még 1996-ban a Keleti Kongregációtól. Az akkor kiadott Liturgikus Instrukció ugyanis a gyermekek áldoztatásáról így ír: "Ott, ahol elveszett ez a hagyományos gyakorlat, a törvénykönyv által e téren előírt szabályok alkalmazása valódi reformot követel..." Kicsit alább hozzáteszi: "Ez az egész folyamat termékeny erőfeszítéseket követel, hogy az újfajta gyakorlat megfelelő módon ágyazódjék bele a mai életbe. Nem könnyű, de nélkülözhetetlen beavatkozás ez, ha az egyetemes Egyház javára valóban újra életre akarjuk kelteni a saját örökséget" (Lit. Instr. 42). Tehát feladatul kaptuk, hogy próbáljuk meg föltárni az ősi gyökereket, ám tudnunk kell, hogy ez egy hosszadalmas, igen nagy körültekintést, tanulást és tanítást igénylő folyamat. A végkövetkeztetése teljesen helyes: türelmesnek kell lenni.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya! Nem tudom, hogy mit tegyek. Több éve tartó konfliktus van a családomban az apám és az öcsém között. Mindennap imádkozom értük, de úgy tűnik, hogy nem nagy sikerrel. Az öcsém pár éve kölcsönt vett fel és külön lakásba költözött. Az alapot összegyűjtötte és svájci frank alapon 15 évre vett fel kölcsönt, amiből vette a lakást és az autót.A szülőktől nem kért semmit, ő "mindent a maga erejéből" akar elérni és azt is tudja, hogy nem is nagyon kérhetne. Nemrég elutazott két hétre Olaszországba egy luxusüdülőbe a barátaival és azt is kölcsönből fizette. A kölcsönöket becsületesen törleszti, Istennek hála van jó munkája, de a szülőket már nem tudja anyagilag támogatni, mert a jövedelme kb. 80 %-a megy el a törlesztőrészletekre. Alig marad valami. Pár napja azért robbant ki "háború" köztük, mert apám krizálta az öcsém házát és a kocsiját, mire ő úgy vágott vissza, hogy nem volt annyi pénze, hogy kocsibeállóval rendelkező lakást vegyen stb. Öcsém amúgy méllyen vallásos, szerzetesekhez járt gimnáziumba, akikkel most is tartja a kapcsolatot, de úgy tűnik, hogy kb. 9-10 éve nagyon rossz lelkiállapotban van és próbál uralkodni magán. A munkahelyén sikeres, több éve van egy barátnője is, akivel készülnek a házasságra, de ebbe a depressziója miatt nem vágott bele, na meg a pénz miatt is, mondja ő. Apánk is depressziós, panaszkodik a kicsi nyugdíj miatt. Megy köztük a harc és mindketten ellenségnek érzik a másikat. Már minden családi ünnepet, együttlétet megmérgez ez a harc. Beleszólni nem lehet, legjobban teszem, ha ilyenkor elvonulok. Apánk olyan megszokott módon vallásos, elmegy minden vasárnap a misére-mert úgy illik-de különösebben nem tartja, gyónni, áldozni nem volt az esküvője óta. Szerintem nincs igazi hite és itt a baj, nála is minden a pénz körül forog és végső elkeseredést okoz, ha kevés van. Mintha minden az anyagi javaktól függne. Láttam sokkal, de sokkal szegényebb családokat, akik nagyon szépen élnek, harmóniában, együttlétben, közös imádságban stb. Itt makacs, konok emberekről van szó, akiken nagyon nehéz segíteni. Válaszát előre is köszönöm! Macika
Kedves Macika!
Valóban nagyon nehéz helyzetben van. Igen helyesen látja és értékeli is a helyzetet. Fontos mondat, ahogy az édesapjáról mondta, hogy "nincs igazi hite, és itt a baj". A testvérének talán nagyobb, élőbb, de az övé meg inkább a bogáncsok közé hullottakhoz hasonlít. Nem kizárt, hogy az édesapjukról is ragadt rá a depresszív hajlam, mint ahogyan a pénz és a jólét szeretete is. (Milyen furcsa, hogy ezek mennyire gyakran együtt járnak!) Ha a testvére ilyen jó alapot kapott a hithez, ez segíthet majd egyszer kilábalni ebből a vak és lebutított állapotból. Teljesen nyilvánvaló, hogy az anyagi javak nem hoznak békét, de még boldogságot sem. Nagyon félő, hogy erre akkor fog majd rájönni, amikor fájdalmasan elveszíti. Jó volna elkerülni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy csak egy jelentős fejbekólintás segít, hogy az ember ráébredjen, hogy hol van az igazi érték. Addig pedig a világ a maga hamis javaival vezeti az orránál fogva.
Mit is tud tenni? Valóban az imádság a legfontosabb és legnagyobb fegyverünk. De a hittel mondott imádság! Ugyanakkor ne adja föl, hogy ráébresztheti egyiküket, másikukat a téves útra. Tanácsom, hogy figyelje, lesse az alkalmat, amikor bármelyikükben is némi nyitottságot vesz észre. Kell beszélni a tévútról. De ha állandóan erről beszélne, akkor erejét veszítené, ám, ha figyelmesen, valóban tekintettel a befogadó személyre, akkor hatékonyabban teheti. Addig pedig várni kell. Az Istenbe vetett bizalomnak része az idő is. Kicsit besegítek majd én is az imába...
    ... 212 213 214 215 216 
217
  218 219 220 221 222   
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016