Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi öt meg három? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
Néhány éve megismertem egy nagyon kedves házaspárt,akinek egy gyermeke volt. Később láttam az édesapát valahol a külvárosban egy másik nővel.Ő is látott engem. Senkinek sem mertem erről szólni.Ilyenkor mi a helyes?
Érdekes módon ilyenkor nagyobb esélye van segíteni egy idegennek, mint egy rokonnak vagy közeli barátnak.
Az a tanácsom, hogy előbb nagy hittel imádkozzék ezért a házaspárért, valamint önmagáért, hogy kellő bátorságot és bölcsességet kapjon, és utána szólítsa meg ezt az édesapát. Kérem, ne hagyja ezt a bűnt tovább terjedni. Azzal, hogy meglátta ezt a helyzetet és átlátta, egyben felelősséget is kapott. Semmiképpen se szóljon az édesanyának. Ez kegyetlenség volna. Legyen bátorsága az édesapával beszélni. Az is lehet, hogy tisztázódik a dolog, s kiderül, hogy nem rejlik itt semmi bűnös dolog. Adja Isten! De szó nélkül hagyni nem szabad. Én is imádkozom értük és Önért.
Kedves Lelkiatya!
Sokan kérdezik tőlem, mi a különbség a görög és a római katolikus liturgia között,egyáltalán a két rítus között? Sajnos nem tudok ezekre a kérdésekre ügyesen válaszolni. Mondok ezt-azt, de nem tudom megfogalmazni úgy, hogy megértsék. Hogyan lehet ilyesmi kérdésekre okosan felelni?
Hohó! Ez hatalmas kérdés!
Én is mondok ezt-azt, de valóban nehéz beszélni róla úgy, hogy meg is értsék. El kell menni mindkét liturgiára, részt kell venni egyik és másik szertartáson, hogy valamelyest képet alkosson erről valaki. Teljesen megérteni azonban sohasem lehet.
Két nagy hagyományról van szó, mely Európa két nagy területén alakult ki. Igen leegyszerűsítve a racionális és emocionális elemek nagyobb hangsúlya jelenti a különbséget. A nyugati rítus - főként annak évszázadok során alakult változata inkább az értelemre hat, a keleti pedig jobban az érzelemre. A keletiben jobban megmutatkozik az egész test bevonása, mint a nyugatiban. Fontos azonban látni, hogy csupán hangsúlyeltolódásról van szó, hiszen mindkettőben roppant fontosak az értelmi és az érzelmi elemek is, de talán nem egyforma hangsúlyt kapnak egyik és másik oldalon. Természetesen ebből aztán nagyon sok egyéb különbség is származik, de szétfeszítené nem csak ezt a rovatot, hanem az egész honlapunknak a kereteit is, ha ezt mind be akarnánk mutatni.
Kedves Lelkiatya!

Mit lehet tudni arról, hogy működik-e Egyházmegyénkben exorcista pap és lehet-e tudni, hogy ki az? Ehhez csatolva a következő kérdést, nem minden pap részesül ebben a papszentelés során?
Hogyan történik egy ilyen papnak a kiválasztása?
Amennyiben szükség van exorcizmusra, van erre kijelölt személy az Egyházmegyénkben. Ennek személye nem nyilvános. Ezt a személyt a püspök jelöli ki és bízza meg.
Kedves Atyák
A kérdésem az lenne,hogy a proszforakészítést,ha a kenyérsütő gép végzi el problémát jelent?Én saját receptet készítettem,a serpenyőt előtte nagyon jól átmosom és nagyon finomra sikerül... Sok helyen nem papné végzi a sütést.Sokszor kerülünk időzavarba,és így próbáltam ki,és felírtam a receptet magamnak.
Választ várva : egy papné
A proszfora sütésnél általában külön erre a célra fenntartott eszközöket használunk. Főként azért, hogy a szent kenyér anyaga ne keveredjék más maradék anyagokkal: vajjal, zsírral, egyéb gabonaliszttel. A serpenyőt, természetesen könnyebb alaposan megtisztítani minden korábbi szennyeződéstől, mint a nyújtófát, nyújtódeszkát. Van azonban egy másik ok is, ami miatt jobb, ha saját kezünkkel gyúrjuk a proszfora tésztáját. Ezenközben, aki készíti, alkama van imádkozni. Nincsen rá tételes előírás, de szép szokás, ha gyúrás közben az 50 zsoltárt imádkozzuk. Jobb, tehát, ha az oltárra szánt kenyeret nem géppel, hanem imádság közben mi magunk készítjük. Egészen bizonyos azonban, hogy nem követ el bűnt, aki géppel dagasztja a tésztát. Gondolom, legalábbis, hogy a gép csak a dagasztást és a kelesztést végzi, hiszen utána a pecsét ráhelyezése miatt a kisütést már mindenképp külön kell végezni. A pecsét ráhelyezése viszont mindenképpen fontos a proszkomídia helyes végzéséhez.
Kedves Lelkiatya! A római katolikusoknál a házas felek szolgáltatják ki egymásnak a szentséget, a pap, diakónus vagy szükség esetén világi "tanú" "csak" az egyház nevében asszisztál, tudomásul veszi a szentség létrejöttét, és többnyire meg is áldja. Ha jól tudom azonban az ortodoxoknál és a görög katolikusoknál ez nem így van. Itt csak pap (püspök) szolgáltathatja ki a szentséget. Ugyanarról a szentségröl van-e itt szó, vagy inkább hasonlóról? Ha pedig a pap szolgáltatja ki a szentséget (mint az ortodoxoknál), akkor miért kell a semmissé nyilvánításnál a latin eljárásjog, miért nem elég, ha a püspök "szétválasztja" öket. (Ha a pap szolgáltatja ki a szentséget, hogyan lehet azt semmissé nyilvánítani?) Biztos, hogy nem vezet a kör négyszögesítéséhez a legkisebb közös nevezö elve (válasszuk innen is, onnan is a szigorúbbat)? Nagyon köszönöm a választ.
Természetesen ugyanarról a szentségről van szó. A szentségeket mindig az Egyház szolgáltatja ki, a kegyelmet mindig Krisztus adja a Lélekben. Az egyháznak éppenúgy tagja minden hívő, mint a papok és püspökök. Csak nem egyforma a feladatuk, a szerepük és a helyük sem. Miként a test tagjai is különfélék, máshol helyezkednek el - mindegyik a maga helyén - és mások a feladatai, úgy az egyház tagjainak is. Krisztus a fő, mi pedig testének tagjai vagyunk. Nincsen igazán nagy különbség e tekintetben a katolikus és az ortodox, a nyugati és a keleti rítus között. Nyugaton hangsúlyosabb a felek részvétele, de elengedhetetlenül fontos a pap jelenléte. Ez pedig nem pusztán asszisztálás, hanem az Egyház tanújaként vesz részt a pap a szentség kiszolgáltatásában. Végső eredményben a keleti rítusnál is tanuként van jelen a pap, hiszen a kegyelmet Krisztus adja, a pap csupán eszköze ennek a kegyelem közvetítésnek. Éppen emiatt nincs sem joga sem képessége semmissé nyilvánítani azt, ami már meg lett kötve a mennyben. Valójában minden szentség hatása örök érvényű, eltörölhetetlen, végérvényes, nem lehet meg nem történtté tenni. A házasság sem nyilvánítható semmissé. Az egyházi házassági perek mindig a megkötés érvényességét vizsgálják tüzetesen, s legföljebb azt állapítják meg, hogy a megkötés volt érvénytelen. Mivel a görögkatolikusok teljes egészében a katolikus egyházhoz tartoznak. A jelentősen eltérő szokások miatt 1990-ben megalkották a Keleti Egyházjogi Kódexet, amelyet követnek a keleti szertartású katolikusok, de a házasságjogban alig van különbség az egyetemes egyház Kódexétől. Ezt követjük mi is, magyar görögkatolikusok.
Kedves Lelki Atya!

Lelki Atya egy korábbi válaszában kezdetlegesnek nevezte az ősi magyar hitvilágot, a kereszténységet pedig a kultúra beteljesülésének. Pedig sok kérdésre a Biblia egyáltalán nem ad nekünk választ, amire a "primitív" vallások, vagy más világvallások bőven szolgálnak útmutatással.

Manapság egyre többen érdeklődnek a magyar kereszténység előtti, honfoglalás-kori vagy honfoglalás előtti, ősi magyar (belső-ázsiai) kultúra iránt. Miért utasítja el kapásból az egyház ezt a jelenséget? (Persze sokan visszaélnek ezzel, és megalapozatlanul állítanak badarságokat, de ezeket józan ésszel lehet szűrni.)

Szerintem nem baj, ha egy mai magyar (keresztény) ifjú ismeri az ősei hitvilágát, írásmódját (rovás), ha hallanak tündérekről, sárkányokról, táltosokról, garabonciásokról, boszorkányokról, manókról, az ősi világkép szerinti Istenről és Ördögről, stb.

Ismereteim szerint maga a kereszténység sok pogány elemet magába foglalt, pl. a karácsony a téli napfordulóhoz egyértelműen kötődik, a húsvét időpontja is a csillagok járásához van kötve, más ünnep az aratáshoz, az Istenszülő, Boldogasszony, Babba Mária különös tisztelete, de még sokáig lehetne sorolni. Nagyon sok népszokás tartalmaz pogány-keresztény kultúra-keveredést. Ezek márpedig értékek. Igaz-e?
Kedves Barátom! Igaz, hogy értéket jelentenek azok az elemek, amelyeket a magyar vagy más népek ősi kultúrái magukba foglalnak. Szerintem sem baj, ha a mai fiatalságunk ismeri az ősi hitvilágot, népünk ősi kultúráinak értékes elemeit. Mivel a kereszténység valóban sok olyan elemet tartalmaz, amely az ősi népi hitvilágban, sőt nagy kultúrvallásokban is föllelhető, ezért téves volna azt gondolni, hogy az egyház "kapásból elutasítja" ezeket. A vallási elemek nagyon sokszor hasonlítanak egymásra, hiszen ugyanaz az ember alkotta azokat, ugyanannak az embernek belső világából, világhoz való viszonyából termelődött ki, bárhol is éljen ezen a teremtett Földön. A kereszténység - amely nem egy a vallások közül, ilyen értelemben nem is vallás! - szintén fölhasználja ezeket (összetett vagy éppen kitárt kéz az imához, leborulások, füst, zene, ének, gyertya, ételáldozat és még sorolhatnánk hosszasan), hiszen szintén ugyanazoknak az embereknek a vallási - vagyis istenkereső - megnyilvánulásai. A baj ott van, ha összekeverjük ezeket az értékeket, főként, ha ezen elemeknek az értékét keverjük össze. Minden vallás - így az ősi magyar pogány vallás is - istenkereső tevékenység. Következésképp örök beteljesületlenségre van ítélve, hiszen az ember csak keresi az Istent, de saját végessége miatt el nem érheti Őt, a Végtelent. A kereszténység alapvetően más, mert itt nem az ember próbál följutni az elérhetetlen transzcendens Istenhez, hanem Isten maga száll le az emberhez. Ezt az áthidalhatatlan távolságot, szakadékot csak egyedül Ő képes átlépni. Jézus Kriszusban ez megtörtént, az Isten emberré lett. Ezért alapvetően más a kereszténység, mint a vallások. Itt valóságos egyesülés történik az Isten és az ember között - miként ez az Eukharisztiában nap nap után megtörténik! Nos, ezt nem tudja nyújtani egyetlen vallás sem, beleértve az ősi magyar pogány vallást is. Hogyne kellene jelentős, óriási különbségről és értékkülönbségről beszélni. A tündérek, sárkányok, táltosok, garabonciások, boszorkányok, manók egy rejtélyes és színes világot tárnak elénk, mely az ősi mítoszok nyelvén sokat elárul a világról, emberről, sőt Istenről is. Amikor azonban népünk keresztény lett, akkor összehasonlíthatatlanul nagyobb igazságra talált rá. Ha fölelevenítjük ősi hitvilágunk elemeit, csakis ennek tudatában szabad tenni, hogy úgy viszonyul egymáshoz a kettő, mint a tüzifa a tűzhöz, mag a virághoz, bimbó a gyümölcshöz. Elérte beteljesülését. Valóban, sok kérdésre nem ad választ a Biblia, hisz az nem enciklo- vagy wikipédia. De elvezethet az üdvösségre, melyre viszont semmi és senki más nem képes megadni, csak egyedül Jézus Krisztus.
Tisztelendő Ur ! A segítségét szeretném kérni, beteg 79 éves édesanyám Laczkó Jánosné nevében, már hosszabb ideje kórházban van ,hamarosan hazavárjuk .A Szent Erzsébet utca 5 számú házban lakik .Sajnálatos módon a Görögkatolikus Egyház tulajdonában álló szomszédos ingatlan "szemétlerakóteleppé" vált, 2 m magas egészségkárosító gyomnövények boritják ! Tisztelettel megkérem intézkedését !
Tisztelettel várjuk hathatós segitségét Laczkó Jánosné családja
Amennyiben az edelényi ingatlanról van szó - tudomásunk szerint csak ott van ilyen címen telek az egyházunk nevén - örömmel közölhetem, hogy nincsen rajta semmilyen hulladék, a fű szépen le van kaszálva. Jó egészséget és békét a kedves Édesanyjának.
Kedves Lelkiatya!
Végig olvasva az előző kérdéseket egy gondolat jutott eszembe, mégpedig a saját életemből. Az én házasságom is kisiklott.
Majdnem 3 évig voltunk házasok, egy év után született gyermekünk,aki mikor néhány hónapos volt, a férjem eltűnt. Kiderült,hogy munkahelyén sikkasztott több milliót, és hogy 20millió adósságot halmozott fel, amit uzsorakamatra kért. Mielőtt összeházasodtunk is volt "néhány" milliónyi tartozása,amit velem "elfelejtett" közölni.
Mielőtt elköltöztem tőle, azt is elmondta azért vett feleségül, mert én vallásos vagyok, nekem a házasság szent és így soha nem hagyom el akármi történik. A gyermeket pedig azért akart, hogy a bíróságon tudja mondani,hogy kiskorú gyereke van és felmentsék.
A hitelezők többször rajtam keresték, és keresik most is ha megtalálnak. Burkolt fenyegetést is kaptam, akkor elköltöztem és új életet szeretnék kezdeni.
Mivel egyházi házasságot is kötöttem, soha nem lehet párkapcsolatom.
Vajon az Úr az ilyen házasságot is megáldja? Vajon nekem ezt az életet szánta, amit inkább lehet "pokolnak" nevezni, mint házasságnak?
Köszönöm válaszát.
K.E.
Kedves K.E.!
Köszönöm, hogy leírta a saját esetét. Mostanában sokan kérdeznek a házasságról. Valószínű, hogy éppen az Önök házassága lehet példa arra, hogy többen megértsék, a házasságot fölbontani nem lehet, de amikor egyházi házassági perekről van szó, akkor az esetek legtöbbjében azt vizsgálják, hogy a házasság megkötése érvénytelen volt-e. Ebben nincsen semmi képmutatás, magyarázkodás. Ahhoz, hogy a házasság érvényes legyen, vagyis valóban rajta legyen az Isten áldása, néhány fontos feltételnek meg kell lennie. Például az, hogy a házasulni kívánók ismerjék egymást. Ha kimutatható, hogy a házasságkötés előtt az egyik fél saját személyére vonatkozóan tudatosan becsapta a másikat, akkor az a házasság nem jött létre. (Nyilván tökéletesen sohasem lehet megismerni a másik embert, itt szándékos félrevezetésről van szó.) Vagy fontos elv még, hogy mindketten tisztában legyenek a házasság lényegével. VAgy ne zárják ki eleve a gyermekáldást. A jogi vizsgálat kifejezetten arra irányul, hogy megállapítsák, a házasságkötés pillanatában megvannak-e maradéktalanul ezek a feltételek. Bizony, erősen lehet gyanítani, kedves K.E., hogy Önt félrevezette a férje a házasságkötéskor, és így nem volt érvényes a házasságkötés. Természetesen ezt nem jelenthetem ki innen, a honlap távolságából. Mindenesetre azt tanácsolom, keresse föl a parókusát (plébánosát), és mihamarabb beszélje meg vele. Ha jónak látja, ő segíteni fog ennek a vizsgálatnak az elindításában, s lehet, hogy Ön valóban szabad állapotú, s nem kell, hogy pokolnak érezze az életét. Adja Isten, hogy békére találjon a lelke!
Kedves Lelkiatya!

A lányom menyasszony. A vőlegénye nem keresztény vallásu, külföldi állampolgár. Nincs megkeresztelve sem. A lányom, aki római katolikus, azon gondolkodik, hogy a görögkatolikus templomban szeretne házasságot kötni. Van e erre lehetőség?

Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
- Fontos tisztázni a "vőlegény" pontos státuszát. A "nem keresztény vallású, nem keresztelt" még több minden is lehet. A katolikus fél hitének védelmében az esküvője előtt nyilatkozatott kell tennie hitének megtartásával és gyermekeinek nevelésével kapcsolatban. (Például az iszlám szokásokat figyelembe véve ennek vannak objektív akadályai, a Szentszéknek is van ilyen esetre vonatkozó megnyilatkozása)
- A görög katolikus templomban sor kerülhet római katolikus esküvőre is. Ennek érdekében a területileg illetékes római katolikus plébánost kell megkeresni, s ez után egyeztetni a görög katolikus paróchussal a templom használatáról (időpont egyeztetése, díszítés, stb.).
- Az esküvő helyének római katolikus plébánosa, illetve a terület ordináriusa rendelkezik ebben az esetben esketési felhatalmazással. Ennél fogva valamelyikük adhat megbízást az esküvőn való közreműködésre például egy másik papnak.
Legegyszerűbb megoldás, ha fölkeresi a saját plébánosát, és ő elmagyarázza mindezeket a lehetőségeket és feladatokat.
Istenünk áldása legyen ezen a kapcsolaton!
Kedves lelkiatya!
Nem tudom,hogy kérhetek e ilyet,de annyit keresgéltem a neten és még sem találtam semmit.Édes anya vagyok és szeretnék ellátogatni árvaházakba,mert vannak a gyermekeimnek használ játékai de mível már nem használják szeretnék gyermekeknek örömet szerezni vele,kérem ha tud adjon meg nekem pár cimet.Nagyon szépen köszönöm szeretettel egy édesanya.
Kedves Édesanya!
Két otthonunk címét adom meg, ahol gyermekekkel foglalkoznak. Ha még máshová nem juttatta el az Ön által fölkínált játékokat, ezeken a helyeken biztosan örülni fognak neki.
Szent Miklós Szeretetotthon és Menedékház 4233 Balkány, Ságvári E. u. 33.
Családok Átmeneti Otthona 4334 Hodász, Liszt Ferenc u. 6.
Kedves Lelkiatya! A Gonosz, Ördög, Sátán, stb. ugyanaz a személy? Egyáltalán személy? Van kinézete, megjelenik valahogyan, vagy csak a cselekedeteit érzékeljük? Látta-e már valaki? Gondolom, a fekete, patás lény piros szarvakkal és vasvillával csak a képzelet műve. Vagy nem?

Úgy kell elképzelni, hogy Istennel szemben ő a másik pólus, minden gonoszságnak oka? Ő is halhatatlan mint Isten?

Ha ő egy bukott angyal, akkor nem angyalként néz ki? Ha ő nem öröktől fogva gonosz, akkor lehet-e jó útra téríteni, vagy most már gonosz marad az idők végezetéig?

Bocsánat a sok kérdésért, de nem látom ezeket tisztán. Köszönöm válaszát!
A Gonosz (Ördög, Sátán ugyanaz, csak különbözö nevekkel illetjük) szellemi teremtmény. Bukott angyalnak mondjuk, mert Isten csak angyalokat alkotott, ördögöt nem. A szellemi lények számára is adott volt a szabadság, hogy szolgálják-e Istent vagy nem. Azok az angyalok, akik ezt megtagadták (egyes atyák szerint épp a megtestesüles miatt, mert nem voltak hajlandók az emberré vált Istent imádni), ezek eltaszították magukat Istentöl, és végérvényesen szembefordultak vele. Hogy hány van belöle, azt nem tudjuk, hiszen nem földi teremtmények, ezért nem alkalmazhatjuk rájuk a földi fogalmakat. Jézus egyes számban beszélt a gonoszról, de az Újszövetségi leírásokban többükkel, olykor egész sokaságukkal találkozunk.
Nem tudunk arra sem válaszolni, hogy hogy néznek ki, hiszen testetlen lények. Nincs alakjuk, arcuk, formájuk. Nem kizárt, hogy egyes embereknek megjelentek, de amit ök láthattak, azok is csak emberi fogalmakkal megragadható és leírható formák. A világosság angyalának is föltüntetheti magát.
Semmiképp sem tekinthetö Istennel szembeni ellenpólusnak. Ez filozófiai képtelenség. Az Abszolútumnak nem lehet párja. Azok a meggondolások, amelyek ezt az un. dualista fölfogást képviselik, azok nem értik az Abszolútum fogalmát. Minthogy egyszerü teremtmény, így nem lehet Isten ellenfele, ellenpárja.
Viszont halhatatlan, mint minden szellemi teremtmény, tehát mint minden angyal és ember. De a teljes halhatatlanságot egyedül Isten birtokolja, aki mindig volt és mindig lesz. Mi, az Ö teremtményei, angyalok és emberek, csak Töle kapjuk a létet, amely viszont örökké tart, vagy örök boldogságban az Istennel, vagy Töle távol örök kárhozatban.
Ha az Egyház a házasság szentségét hirdeti, nem fogja nagybetűkkel kiírni sehova, hogy engedélyezi a válást...nem tudom, a kérdező itt talán arra gondolt-e, hogy az ortodox egyházakban a válás kérvényezése egy egészen más jellegű procedúra, kivételes esetekben megengedik, hogy a házastársak különköltözzenek, szétváljanak, mégpedig nem olyan alapon, hogy érvényesen jött-e létre közöttük a házasság (hiszen egyszer már "a vízből bor lett"), és nem folyik róla ilyen jellegű pereskedés. Előfordul a válás, de ők se írják ki magukra nagybetűkkel. Az ortodoxoknál egyébként sokkal erősebb a házasság túlvilági aspektusa: nem csupán 'holtomiglan-holtidiglan', hanem örök életre szól, és ez is a dolog személyességére derít fényt. Ezért nem értem - még ha e szempontokat is tekintetbe vesszük, hogy miért kell abba belekötni, ha egy pap nyilvános fórumon a házasság felbonthatatlansága mellett szól...elég nehéz és kínos azoknak az embereknek, akik olyan helyzetbe kerülnek, hogy komolyan el kell gondolkozniuk a per elindításán. Mindenkinek elsősorban a saját élete tisztaságára kell ügyelnie, egy elromlott házasság mély sebeket okoz a benne élőknek, kilátástalanná tud válni és teljességgel gátolhatja a krisztusi életet, de elsősorban a házastársak felelőssége, hogy mihez kezdenek ekkor. Azt pedig, hogy a kánonjogászok megkeresés esetén hogyan járnak el ilyen kérdésekben nem nevezném "kegyelemnek", bizonyára nem tudják megszabadítani ők sem a feleket attól az egyébként mindenki számára valós lelkiismereti kérdéstől, hogy valamikor szerették egymást s erre az Úr áldását kérték, aztán oda jutottak, ahova jutottak, miközben a kettő már egy test lett, "felelősek lettek egymásért". Mindenkinek elsősorban a saját lelkiismeretével kell ezt lerendeznie...ajánlatos otthon szobanövényeket tartani, a mindennapi törődés és odafigyelés gyakorlására és hatásának szemlélésére, hogy tisztábban lássuk, mi hova vezet...senki sem dicsekszik tönkrement növényekkel, ahogy tönkrement házasságokkal sem...
Bocsánat, még kimaradt, hogy remélem Szent Pál nyomán mindig a szeretet elsőbbségét, örökkévalóságát fogjuk hirdetni. A szentségi házasság - mint két ember földi szerelmét az élő/éltető, halált legyőző Istenhez fűző kapcsolat - szintúgy a szeretet "soha el nem múlásáról" kellene hogy szóljon, csodálatos lehetőség, de a pap és az Egyház sajnos nem tudja garantálni a házasfelek egymáshoz és a szentséghez méltó viselkedését.
Köszönöm ezt a kiegészítést. Áttesszük a fórum oldalra is, hogy ott más is hozzászólhasson.
Magam csak annyit füzök hozzá, hogy a katolikus egyházban is örökéletre szól minden szentségi kötelék.
DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK!
KEDVES LELKIATYA!
SZERETNÉM MEGTUDNI HOGY MI A KÜLÖNBSÉG ÉS A HASONLÓSÁG A SZENT VAZUL ÉS AZ ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS LITURGIÁJA KÖZÖTT??
ÉS MIKOR SZOKOTT ILYEN SZENT VAZUL LITURGIA LENNI?
VÁLASZÁT ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!
EGY KÍVÁNCSI GÖRÖG KATOLIKUS
Kedves Testvérem a Görögkatolikusságban és a Kiváncsiságban!
Nemrég írtam valakinek erröl, szeretettel ajánlom a figyelmébe.
A két Liturgia szerkezete teljesen megegyezik. A központi résznek, az ugynevezett anaforának az imái térnek csak el meg még néhány egyéb imádság. A Szent Bazil Liturgiában általában jóval hosszabbak ezek az imák. Ezért alakult ki nálunk, hogy ilyenkor hosszabban énekelünk.
Kedves Lelkiatya!
Van egy problémám, és nem tudom, mi lenne az Istennek tetsző viselkedés. Ezért szeretném az Ön véleményét is kikérni! Unokatestvérem iskolai ünnepségen szerepelt, ahol modern táncot adtak elő. Meghívott minket a főpróbára is. A tánc mindenkinek nagyon tetszett a családban, ezért én nem mertem elmondani, hogy én ezt a táncot túl erotikusnak éreztem. Hozzátenném, hogy a családomban is mindenki hívő. Elmentünk az ünnepségre is, ahol megint láttam a táncot, és megint nagyon felizgatott szexuálisan. Nagyon nagy lelkiismeret-furdalást éreztem, hiszen tudtam, hogy hogyan hat rám a tánc látványa, mégis elmentem az ünnepségre. Úgy érzem, súlyos bűnt követtem el, mert felgerjesztettem a vágyaimat. Viszont ha nem mentem volna el az ünnepségre, akkor a családomat bántottam volna meg, ami szintén bűn lett volna. A múltat nem változtathatom meg, de szeretnék a jövőben Istennek tetsző döntést hozni, valószínűleg fogok még hasonló helyzetbe kerülni. Nem tudom mi lehet annak az oka, hogy erotikusnak éreztem egy olyan táncot, amit több jóérzésű keresztény ember is megnézett, és ők semmi kivetnivalót nem találtak benne. Talán az, hogy tisztátalan gondolatokkal, és helytelen filmek nézésével nagyon felgerjesztettem már a vágyaimat korábban, ezeket már megbántam és igyekszem elhagyni, a filmeket már sikerült, a gondolatokkal még küzdök, Istené a dicsőség minden megnyert harcért! De a vágytól nem tudok szabadulni. Vagy az is ok lehet, hogy még gyermekként megtérve elég aszkéta módon próbáltam élni keresztény életemet, és talán ezért érzek bűnnek mindent, amit egy egészséges lelkű keresztény Istennek tetsző szórakozásnak tud tekinteni. Bárhogy is van, a múltat már nem tudom megváltoztatni. A jövőben pedig bízom, hiszem, hogy Isten meg fog szabadítani minden megkötözöttségtől. De szeretnék a jelenben is Istennek tetsző életet élni minden tekintetben, így ebben a kérdésben is. Vajon az a helyes, ha mindentől elzárkózok, amit bűnnek érzek, akkor is ha sok keresztény megteszi lelkiismeret-furdalás nélkül, és meg is bánthatok másokat az állandó görcsös elzárkózásommal. Vagy testvéreimet semmiképp ne bántsam meg, inkább reménykedjek benne, hogy máskor hasonló dolog nem fog bűnös vágyakat ébreszteni bennem? Várom őszinte véleményét!
Isten áldja meg életét!
Egy hívő, de megtört fiatal
Kedves Tisztalelkű Fiatal Barátom!
Teljesen megértem a nehézségét. Talán kár, hogy nem hozta szóba a többiek előtt, hogy vajon valóban jó és szép-e ez a tánc. Nagyon is el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem volt alaptalan ez a gondolata. Ma sok ilyen dolgot kell látnunk, és azt hisszük, elhisszük, hogy ez jó, ennek így kell lennie. Sajnos, sokszor maguk a keresztények sem merik egymásnak bevallani, hogy egyáltalán nem illő és Istennek tetsző dologban vesznek részt. Ha szóba hozta volna, elképzelhető, hogy lett volna más is, aki bevallja, hogy ez a tánc kihívó, illetlen, s akkor már nem is lehet szép. De ha nem akadt volna társra e gondolatában, akkor se vélje, hogy rossz úton halad.
A testi tisztaságra törekvése nagyon nemes dolog. Persze, ez küzdelem marad még sokáig, hiszen az egészséges ember természetes igénye, vágya a nemiség. Az Úristen alkotott minket ilyennek, hogy a testünkkel is tudjunk szeretni. Ugyanakkor, természetesen ezt az adottságunkat, mint minden mást is helyesen, az Isten akaratának megfelelően kell kezelnünk. Mint ahogyan az éhséget és szomjúságot is megfelelő időben és módon kell csillapítanunk, éppen így a nemiséget is értelmes ember módjára kell kézben tartanunk. Kétségtelen, ez sokkal nehezebb, sokkal összetettebb. Meg kell találnunk a helyét az életünkben. Azért adta az Isten, hogy a házaséletben az elkötelezetten eggyé vált szeretet kifejezője legyen, s amelyből csodálatos gyümölcsként még új emberi élet is származhassék. Azért kell megküzdeni ennek tisztaságáért, hogy majd a házasságban is tiszta lehessen. Tiszta, nemes, önzetlen, szeretetteli.
Nézze, valóban mindent kerülni kell, ami bűnre vezet. Hiszen meg is ígérjük a szentgyónás végén:..."a bünre vezető alkalmat kerülöm". Még akkor is, ha más keresztény ember esetleg könnyedén veszi. Ugyanakkor nem szabad mindenben bűnt látni. És nem is menekülhet ki az ember a világból. Sajnos, a falakról csorog a nemiség, a tesco áruházakban gerjesztik nyíltan (s biztosan másutt is). Elsősorban a látásunkat kell megtisztítani. A görcsös elzárkózás semmiképp sem jó. Nem az a kedves Istennek, ha érintetlenül átlépked a világban, hanem ha sikerül valamelyest megtisztítania azt. Ha több helyütt nem is, legalább a saját életében.
Kedves Lelkiatya!

A Ne ölj parancsolat mire vonatkozik? Emberekre egyértelmű, de pl. állatokra is? Nyilván nem tekerem ki egy élő macska nyakát, de ha véletlenül rálépek egyre, vagy autóval elütöm (gyakran a macska-kutya-fácán-stb. hibájából, rászalad az útra) és az kimúlik, akkor vétettem a fenti parancsolat ellen? A rekinkarnációt elfogadó vallásoknál ez is bűn, de a keresztények számára is?

Sőt, aki nem véletlenül, hanem szánt szándékkal üt le egy legyet, szúnyogot? Aki nagyüzemben irtja a terményekre kártékony rovarokat - azon kívül, hogy így az egész táplálékláncot felborítja - vét-e a tízparancsolat ellen?

Válaszát előre is köszönöm!
A Ne ölj! parancsolat az élet védelmére vonatkozik. Ne pusztítsuk az életet, tiszteljük, óvjuk, védjük azt!
Ha nem az én hibámból múlt ki egy pára, akkor nyilván nem vagyok érte hibás, nem vagyok érte felelös. Legyet, szúnyogot, szegényeket az általuk okozott kellemetlenségek miatt szoktuk lecsapni - ha sikerül. A kártékony rovarok meg a gombák(hisz azok is élölények!) már nagyobb károkat okoznának, nem csak apró kellemetlenséget, azért pusztítjuk öket. Mérlegelni kell. A nagyobb jóért szabad tenni kisebb rosszat. Az nem az élet védelmét szolgálná, ha hagynánk, hadd egyék meg a szép fehér lepkék a fák leveleit, a kicsit gusztustalan kukacok a fák gyümölcseit, vagy éppen a penészgombácskák a gabonát.
Az viszont az élet tisztelete elleni támadás, ha eröszakosan belenyúlunk a természet világába, csupán azért, hogy nagyobb hasznot facsarjunk ki belöle. Tisztelni és szeretni kell az életet minden formájában, de a bün miatt megromlott világban, sajnos, olykor kénytelenek vagyunk megszegni ezt az elvet.
    ... 214 215 216 217 218 
219
  220 221 222 223 224 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016