Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi öt meg tizenkettő? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Azt hiszem emberbe szerelmesnek lenni, olyan mint mikor drótkötélen egyensúlyozzunk, könnyűnek és szabadnak érezzük magunkat. De mikor Isten szeretetében élünk, valóban szárnyalhatunk, mert ott van Ő, a biztosító kötél. Vajon kapcsolatunkat Istennel mondhatjuk/hívhatjuk szerelemnek vagy más megfogalmazás a helyes? Válaszát szívből köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka! Szerintem nagyon jól megragadta ezzel a képpel az emberi és isteni szerelmet. Bátor, de azért helyénvaló kifejezés az Isten iránti forró szeretetünket is szerelemnek nevezni. S ha már itt tartunk, még ki is egészítem. Nemde a földi szerelemnek, ha beteljesült, ha a szerelmesek összekötötték az életüket, s erre Isten is áldását adta, akkor ennek az eggyé válásnak része a testi egyesülés is. Bizony mondhatjuk, hogy az Istennel való eggyé válásunknak is megvan ez a része, nem csak lelkileg, de az Eucharisztiában testileg is egyesülhetünk vele. Ó, ha ezt megértenénk, életünk legfőbb célja, legfőbb vágya az volna, hogy állandóan az Eucharisztiával éljünk!
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy az Egyház tévedhet abban, hogy valaki valóban szentéletű volt? Ha valakit szentté avatnak, akkor az mindenképpen üdvözült, vagy előfordulhat, hogy tévesen ítélték meg az életszentségét? A Keleti Egyházban például igen kétséges Nagy Konstantin szentéletűsége, ugyanis ő hozta az igazhitű ortodoxok (és katolikusok) "nyakára" a rendkívül mérgező arianizmust. Megeshet ilyen a Katolikus Egyházzal is?
Lehet megkérdőjelezni egyes személyek életszentségét, de nem érdemes. Amit mi tudunk az egyes emberekről, kivált, ha több száz évvel korábban éltek, az vajmi kevés. Akit az Egyház szentté avatott, az egészen biztosan üdvözült, lehet közbenjárását kérni, lehet a példáját követni. Természetesen csak abban, amiben az illető is Krisztus példáját követte. Ugyanis minden szent egyben bűnös ember is, vannak, lehetnek tévedései. De nem az a szent, aki kiemelkedően jó ember, hanem az, akit Isten kegyelme, még a gyarlóságai ellenére is szentté tett, üdvözített. Nagy Konstantinhoz minden bizonnyal sok szentéletű király is imádkozott, kérve közbenjárását. Nem érdemes, tehát ezeket a kérdéseket feszegetni, magunkat okosabbnak gondolni, mint az Egyház. Sem a katolikus, sem az ortodox egyházban nem lehetséges az, hogy valakit szentté avattak, szentként tisztelnek, s nem üdvözült volna.
DJK! Plébánosi változások miatt a jelenlegi plébánosom 5 településen lát el lelkipásztori feladatokat, így sajnos a vasárnapi Szentmise nem minden településen van vasárnap, hanem 2 faluban szombatra tolódik. Ilyen esetben megfelelő az, ha a saját településemen éppen emiatt szombatonként járok Szentmisére? Az érdekes helyzet miatt félévente cserélődnek az időpontok, így ez jelenleg csak fél évet érint. Köszönöm!
Természetesen igen. A római katolikus egyházban egyébként is van lehetőség arra, hogy szombat esti szent misével szenteljék meg az Úr napját, de ilyen szükség helyzetben pedig, amiről Ön írt, még nyilvánvalóbb, hogy ez az egyetlen lehetőség. Görögkatolikusoknál a szombat esti vecsernye alkalmasabb a nap megszentelésére, hiszen már ez is hordozza a föltámadás teológiai-lelki tartalmát. Hasonlóképpen a vasárnapi utrenyén való részvétel is lehet eszköze a nap megszentelésének, amennyiben nincs lehetőség Szent Liturgián részt venni.
Kedves Lelkiatya! Hogyan is kell megtartani pontosan az augusztusi böjtöt? Köszönettel: Tamás
Ó, kedves Tamás! Kérem, bocsásson meg, elkerülte a figyelmemet a kérése. Most pedig már az utolsó napnál vagyunk. A négy böjti időszak közül ez a legrövidebb: aug. 1-15-ig. Érdemes komolyan venni. A böjt mértéke kinek-kinek más és más. Minden lemondás értékes lehet az Úr szemében, aki a lelkünket jól ismeri, a szívünkbe lát. Igyekezzünk a tőlünk telhető minél komolyabb felajánlást tenni, s azt szívesen veszi az Úr. De mindig fontos imádságban fölajánlani azt, legyen bár apró vagy nagyobb dolog. Boldogasszony böjtje időszaknak még különlegessége lehet, hogy jobban kötődik az Istenszülő személyéhöz, Tőle kérhetjük, hogy a fölajánlásunk sikerüljön. Ennél pontosabb leírást - főként az utolsó napon - már nem tudok adni. Ami általánosságban követhető, hogy míg az évközi időben nálunk, görögkatolikusoknál pénteken húsmentesen kell étkeznünk, a böjti időszakokban ez a szerdákra is vonatkozhat.
Szeretett Lelkiatya! Jézus azt kéri tőlünk az Újszövetségben, hogy legyünk olyanok mint a gyermekek (Mt 18,3) hogy bejuthassunk a Mennyek országába. Mikor ezen elmélkedtem, arra jutottam, hogy talán a szív nyitottságára gondolhatott, amelyik rá tud csodálkozni a legapróbb dolgokra is és őszinte/álarc nélküli marad minden helyzetben. 1., Ön szerint ez az a gyermeki lét, amire Jézus utalt? 2., Vajon itt a Földön hogyan lehet megmaradni ebben az Isten szeretetére kész lelkületben, mikor a világ ezt naivitásnak bélyegzi és szemben állítja a földhöz ragadt józansággal, amely mérlegeli a lehetségest és az ész érvei alapján kizárni törkeszik a felfoghatatlant? 3., Ezek kizárják egymást vagy valahogyan mégis kiegyensúlyozandóak? Azaz másképp megfogalmazva: lehet az ész és a szív együtt jó irányban vagy a szívnek uralkodnia kell? Meglátásait szívből köszönöm. Tisztelettel: Lívia
Kedves Lívia! Nagyon fontos, hogy az ész és a szív összhangban legyenek. Semmiképp sem szabad szétválasztani vagy szembeállítani őket. Az észnek el kell jutnia oda, hogy fölfogja azt, amit a szív "lát", a szívnek pedig el kell jutnia oda, hogy azt lássa, amit az Isten lát. Erre, közvetlenül az ész valóban nem képes. De nem ellenlábasa a folyamatnak, csak másként működik, ezért tanítani kell. Például az ész nemigen tudja elfogadni, hogy olyannak kell lenni, mint a gyermeknek, hiszen az ember felnőttségre törekszik, nagyon helyesen. Hogy mit is jelent Jézusnak ez a szava, arról könyvtárakat lehet írni, s íródtak is már. Nem könnyű egy ilyen válaszban összefoglalni. Amit Ön ír, az is teljesen helyénvaló. A gyermek szíve még sokkal nyitottabb, éppen az ártatlansága, a romlatlansága, s tegyük hozzá, a tapasztalatlansága miatt. Éppen ezért nem egy idő után, amikor már sok nehéz dolgot is megtapasztalt az ember, nem könnyű megmaradni ebben az érintetlenségben. Illetve, nem is lehet. A megszerzett, visszaszerzett gyermekség más, sokkal több, mint a kisgyermekek természetes ártatlansága. Nem azt mondanám, hogy meg kell maradni ebben a lelkületben, hanem el kell jutni ide. Túl azon, hogy ezt is kérnünk kell, a következő törekvések segíthetnek hozzá: őszinteség, egyszerűség, alázat, a hiúság levetése, s hasonlók. Egyrészt ezeket gyakorolni kell minden körülmények között, másrészt kérni kell Isten Szentlelkét, hogy ő vezessen a gyermeki lelkület, annak fölfedezése felé.
Kedves Lelkiatya ! Éveken keresztül a Szent misét "nyomon követtük " az imakönyvben. A helyes végzését tudtuk. Mostanában imák maradnak ki, a Miatyánk előtti könyörgéseket ( kis könyvben 2 oldalnyi ) folyamatosan kihagyja az Atya. Lehet melegre, hidegre ... fogni, de gondolom ez így nem helyénvaló. Valahogy a gyorsaság miatt az igazi lelküket hiányzik !!!!! Sajnos !!! TH
Nagyon jól gondolja, ez valóban nem helyénvaló. Mostanában már nem szoktak ilyet tenni az atyák. Szerintem nyugodtan lehet szólni neki, hogy a hívek körében is megvan az a lelkület, mely nem nézi az órát sem hidegben sem melegben, hanem egyrészt hűséges akar lenni az egyházi előírásokhoz, másrészt odaadó és nem szűkkeblű akar lenni az imádságban.
Tisztelt Lelkiatya! Nem tudom mennyire járatos a témában, de bízom benne hogy tud segíteni. Kérdésem az lenne hogy lehetséges-e Szent Eucharisztiát otthon tartani (természetesen méltó körülmények között)? Válaszát előre is köszönöm, Péter
Kedves Péter! Püspöki engedéllyel lehetséges otthon, illetve más, templomon kívüli helyen tartani az Eucharisztiát. Enélkül szigorúan tilos. Be kell látnunk, hogy még a templomban sem tudunk méltó körülményeket biztosítani. Bármily nagy fokú buzgóság késztet is arra, hogy otthon őrizzük az Eucharisztiát, ezt lehetőleg inkább kerülni kell. Illetve, ha valami különleges ok indokolja, akkor a helyileg illetékes püspöktől kell erre engedélyt kérni.
Kedves Lelkiatya! Bocsánatot kérek az akadékoskodásért, de attól tartok, Líviának a "lélekben és igazságban" imádásra vonatkozó kérdésére részben rossz választ adott. Jézusnak a János-evangéliumban megörökített titkos vacsorai szavai - "Én vagyok az út, az igazság és az élet.." - legjobb tudomásom szerint a mózesi szentsátor, valamint a salamoni és heródesi templomok ajtókárpitjainak neveit idézik fel. A zsidók útnak nevezték azt az ajtót, ami a papok udvarát választotta el a külvilágtól, igazságnak azt, amelyik az udvarról (majd az előcsarnokból) a szentélybe vezetett, és életnek azt, ami a szentélyből a szentek szentjébe nyílt. Fülöp apostol - "Nem tudjuk hova mész, miként tudhatnánk az oda vezető utat?" - is arra kérdez rá, hogy hova megy Jézus, hogy követhessék. Jézus erre a kérdésre válaszol. A válasz azt tárja fel, hogy a valóságos Isten jelenlétébe Jézus Krisztus által vezet az út, hogy "nem adatott más név az ég alatt, melyben üdvözülnünk kellene, csak Jézus neve". A Máté szerinti szenvedéstörténet is a szentek szentjét és a szentélyt elválasztó ajtókárpit Jézus halálakori felülről lefelé széthasadásáról számol be. Az igazság még a Szentírásban is a valóság tényeinek megfelelő tudattartalom. Aligha lehetne a szellemi tisztességnek más követelménye, mint az elme elvonatkoztatásainak a valósághoz való megfeleltetése. A lélekben imádás tehát az ember legjavából való hódolata az Isten előtt, az igazságban imádás pedig ennek a valóság tényei közepette megcselekvése. Jézus azt kéri, hogy az imádó álljon két lábbal a földön, ragaszkodjon ahhoz, ami van, a tárgyi tényekhez, mert álomvilágban nem lehet imádkozni - ami nincs, ott az Isten nem lehet jelen, ami viszont van, ott a mindeneket betöltő Isten is jelen van. (Szép szó ez a "jelenvaló" - az Isten a jelenben és a valóságban jelenvaló, tegnap és holnap nem lehet találkozni vele, csak most, ahogy a hazugságban, a tévedésben, az ábrándokban és a hóbortokban sem, csak a tényekben.) Alighanem keményebb házi feladat ez, mint olyan rejtett üzenetet fürkészni a szövegben, ami nincs. Szeretettel: Tamás
Kedves Tamás! Köszönöm a kiegészítését, esetleges kiigazítását. Utóbb több teológust is megkérdeztem, s nem erősítették meg, hogy a válaszom téves lett volna. Viszont, mint utaltam is rá, nagyon sokrétű értelmezés lehetséges még, könyveket lehetne írni, hogy még mélyebben megértsük Jézusnak ezt a tanítását.
Kedves Lelkiatya! Hogyan kell viszonyulnom ahhoz, ha egy katolikus pap prédikációi közben folyamatosan szidja a protestánsokat, ortodoxokat? Bevallom őszintén, nem szívesen hallgatom ezeket a "szentbeszédeket". A kérdéses atya anti-ökumenikussága disszertációjában (http://www.htk.ppke.hu/uploads/File/disszertaciok/Juhasz_PhD_Disszertacio.pdf) is tetten érhető: "Nem lehet igaz tehát az az állítás, hogy a katolikus, a görögkeleti és a protestáns ugyanabban az Istenben hisz, és ezért legalább ebben közös a hitük. A legkisebb hitbeli tévedés is más istenfogalmon alapul, mert nem ugyanaz az istenfogalma a katolikusnak, aki olyan Istent fogad el, aki a hitet és a jócselekedeteket egyformán fontosnak tekinti, mint a protestáns istenfogalma, aki Istenről azt hiszi, hogy a teremtményeitől csak hitet kíván, és a bűneik fölött szemet huny. Ezért a hit obiectum formale quod-jának, a kinyilatkoztató Isten tekintélyének elfogadása dönti el, hogy objektíve a katolikus laikus az Egyházhoz tartozik-e, vagy sem. Ebből persze az is következik, hogy az ortodox hívő nem áll közelebb a hit természetfeletti aktusának (fides qua) dolgában a katolikushoz, mint a protestáns. " Másutt pedig azt állítja, hogy az ortodox klérus csak a papi hatalommal rendelkezik, királyi és prófétai hatalommal nem: "Mivel a hit obiectum formale quod-ja a Veritas Prima revelans se, ezért csak az mondható a hit isteni erénye gyakorlójának, aki a kinyilatkoztatott igazságokat Isten tekintélye és nem a saját belátása miatt fogadja el (DH 1789, 1792, 1795, 1796; vö. Summa theologiae II-II, q 1, a 1). A hit anyagi tárgyai (obiectum materiale) sokfélék ugyan, de mind kapcsolatban állnak közvetve, vagy közvetlenül Istennel. Mivel az ortodox egyházak a pápai primátus és tévedhetetlenség tagadásával, továbbá a Filioque elvetésével tagadják a katolikus Egyház három dogmáját, valójában híjával vannak a hit isteni erényének a tanítás egészben a hit obiectum formale quod-ja szempontjából. Ha ugyanis valaki válogat a kinyilatkoztatott és az Egyház által dogmaként hívés végett előterjesztett tanítások között, akkor szoros értelemben véve egyetlen hitigazságot sem a teológiai hit aktusával fogad el, mert amit materialiter elfogad, azt nem a kinyilatkoztató Isten tekintélye miatt, hanem a saját tetszése alapján fogadja el. Ezért az ortodox klerikus semmiképpen sem részesülhet univok értelemben a katolikus püspök prófétai hatalmából, mert eretneksége miatt már magában az ortodox püspökben sincs meg a prófétai hatalom mint potestas propria, ezért ezt a püspök nem is delegálhatja, és így analogia proportionis értelemben ki van zárva az ortodox klerikus prófétai hatalma." Hasonlóképpen zárja ki az ortodox klérus királyi hatalmát is. Ez valóban a katolikus egyház tanítása lenne? Miként kell tekintenie egy katolikusnak az ilyen jellegű megnyilvánulásokra?
Bevallom, alig értem, ami ide le van írva. De hogy nagy badarság, az egészen biztos. Ha ilyen jellegű prédikációkat kell hallgatni, az valóban nem lehet könnyű. Nem tudok jobbat, imádkozzék érte, hogy ez a nagy tudású atya is megbékéljen az ortodoxokkal is meg a protestánsokkal is. Neki is könnyebb lenne az élete, meg a rábízott híveknek is.
Drága Lelkiatya! Melyik fontosabb a szentmise vagy a szentgyónás? Köszönettel: Zsóka
Kedves Zsóka! Vajon miért kell versenyeztetni e kettőt? Talán ha nincs idő mindkettőre, akkor melyiket válassza? A szent misét. Abban pedig tartson bűnbánatot, és - ha csak nincs valami egyéb súlyos akadálya - akkor részesüljön az Eucharisztiában is! Ennek is bűneltörlő hatása van. Pontosabban éppen az Eucharisztiában jelenlévő Úr Jézus az, aki eltörli a bűnöket. Ezért kell mindig bűnbánattal közeledni feléje ("Uram, nem vagyok méltó..." - imádkozzuk a szent misén; "Hiszem, Uram, és vallom... a bűnösöket, akik között az első én vagyok... - imádkozzuk a Szent Liturgián). De természetesen ez nem teszi fölöslegessé a bűnbánat szentségét sem, melyet érdemes hamar pótolni, ha valami miatt erre nem volt lehetősége. De a szent misét sose mulassza el!
Mindig azt tanítják nekünk, hogy imádkozni kell az ellenségeinkért meg a rosszakaróinkért. Az ördögért is kell, vagy őérte már késő? Kell-e imádkozni a világ legnagyobb bűnöséért?
Nem, a sátánért értelmetlen dolog volna imádkozni. Jámbor gondolat önmagában, s az vezetheti, hogy mindenkin segíteni kell. A sátánon, azonban, az Isten sem tud segíteni, mert megátalkodott és nem akarja, hogy az Isten jót tegyen vele. Ez a lényege. A világ legbűnösebb emberéért azonban nagyon fontos imádkozni. Nála még az utolsó pillanatig van remény a megtérésre, a bűnbánatra. Persze, az atyák szerint az a leghelyesebb magatartás, ha a világ legbűnösebb emberét nem a történelemben vagy valami más országokban keressük, hanem fölismerem, hogy az én magam vagyok. Legalábbis, amennyire, ahogyan én képes vagyok ezt látni.
Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondja a szamáriai asszonynak János evangéliumában (4,24): "Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Mit jelent itt az igazságban? Köszönettel: Lívia
Kedves Lívia! Amikor az Újszövetség az igazságról beszél, akkor legkiemeltebben magára Krisztusra kell gondolni, aki saját magáról állította: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6). S ezt éppen azzal egészítette ki, hogy "senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam." Vagyis Istennek, az Atyának helyes imádása csak Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus által lehetséges. Ehhöz pedig előtte hozzátette Jézus: "...lélekben és igazságban". Ha itt az igazság Krisztus, akkor az előtte lévő szóval vélhetően a Szentlélekre utal. Krisztus nyilván nem beszélhet még a szamariai asszonynak a Szentháromságról, mert nem értené meg, mégis ez a kijelentése akár szentháromságos kinyilatkoztatásnak is tekinthető. Eljutnak majd egyszer oda, tanítja Jézus, hogy az Atyától származó isteni Személyek által valósul meg az imádás az imádkozó ember számára, vagyis az imádkozó belép a Szentháromság közösségébe. Ez az igazi, a helyes imádás. Persze, mint minden esetben, Jézus szavai több rétűek, Az idézett szavak nem csupán a Szentháromságra vonatkoznak, hanem az igazságnak többféle szintjére is értelmezhetők. Az igazságban imádás arra is vonatkozhat, hogy nem hamisságban. Hiszen egy másik helyen így korholja Jézus saját népét: "Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem." Semmit nem ostorozott úgy Jézus, mint az álszent képmutatást, amikor csak színleg imádják az Istent. Erre is vonatkozhat Jézusnak az idézett szava. Egy másik szoros kapcsolatra is találunk utalást a Lélek és az Igazság között. Jézus így tanít: az Igazság Lelke majd elvezet titeket a teljes igazságra (Jn 16,13). Amikor eljutunk Isten igazságainak teljességére, az lesz az igazi, a hiteles imádat. Ennek beteljesedése, természetesen csak odaát lesz, de addig is közeledhetünk hozzá. Keresnünk kell Isten igazságait, megérteni tanításait, fölfogni a titkait. Ez a folyamat is egyre közelebb visz bennünket a helyes Isten-imádáshoz.
Kedves Lelkiatya. Korábban egy rokonom szóval nagyon sokat bántott és megalázott egyszerűen azért, mert nem voltam neki szimpatikus. Én nem haragszok rá, de kerülőm a társaságát. Azt szeretném kérdezni, hogy ez bűnnek számít? Például, amikor olyan esemény van, amin ő is részt vesz, nekem más programom van, szándékosan, pl tovább maradok dolgozni vagy elmegyek a barátnőimhez. Ez bűn?
Amíg friss az élmény, fájó a seb, addig ez talán a leghelyesebb magatartás, kerülni a találkozást. Hosszú távon ezt fönntartani azonban nem szerencsés, hiszen így rögzülne az emberben a szeretetlenség. Hogy mikor jár le a távolságtartás ideje, ezt nem könnyű meghatározni. Érdemes úgy hozzáállni, hogy ez az idő minél rövidebb legyen. Tehát lelkileg kell dolgozni azon, hogy az okozott seb mihamarabb begyógyuljon, ne éljen bennem a sérelem, a neheztelés. De hangsúlyozom, ennek idő kell, s hagyni is kell, hogy az idő is segítsen ezen a gyógyuláson.
Tisztelt lelkiatya! Mit tegyek ,hogy kitartó legyek az imádkozásban? Válaszát köszönöm.
Imádkozni nem mindig könnyű. De amikor éppen nem könnyű, az nem jelenti azt, hogy akkor nem olyan jó és értékes az imádság. Sőt, talán lehet mondani, hogy a küzdelmes imádság - emberileg szólva - még többet ér, hiszen az ember jobban beleteszi magát, nagyobb erővel próbál jelen lenni benne. Nem kell tehát meglepődni azon, amikor ilyen erőfeszítésekre van szükség. Mit is tegyen ilyenkor az ember? Semmiképp sem szabad ilyenkor abbahagyni az imát. Az előírt időt és mennyiséget tartani kell. Esetleg egy fohásszal kifejezni: Uram, fogadd el mostani küzdelmeimet, hogy próbálok kitartani melletted!" A figyelmet kell összeszedni, hogy az ima ne felszínes, külsőséges legyen, hanem maradjon személyes, Istenre figyelő. Talán furcsa, de sokat segíthet a sport is. Sportolni kell vagy egyéb kemény munkával tanítani a testet, hogy ki az úr, hogy nem a test irányít a maga kénye-kedve szerint, hanem az akarat. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy ebben a küzdelemben gyöngék vagyunk. Ezért elsősorban kérni kell az erőt, hogy segítsen a Szentlélek ebben a kitartásban.
Tisztelt Lelkiatya! Többek részéről olvastam a kérdést, ha elváltak áldozhatnak -e? A válsz, hogy igen, ha tartják a házastársi hűséget. A kérdésem az lenne, hogy a Katekizmusban hol találom, melyik pontban az erre az esetre vonatkozó részt? Mert tudom, hogy valahol benne van. Válaszát előre is köszönöm!
Az 1650. pont mondja ezt: Napjainkban számos országban sok katolikus él, akik miután a polgári törvények szerint váláshoz folyamodnak, új polgári házasságot kötnek. Az Egyház Jézus Krisztus szava ("Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör." [Mk 10,11--12]) iránti hűsége miatt vallja, hogy nem ismerheti el ezt az új együttélést érvényesnek, ha az első házasság érvényes volt. Amennyiben elvált házasok polgárilag újraházasodtak, olyan helyzetbe kerültek, mely objektív módon áthágja Isten törvényét. Éppen ezért amíg e helyzet fönnáll, nem áldozhatnak. Ugyanezen oknál fogva bizonyos egyházi feladatokat sem vállalhatnak. A szentgyónásban történő kiengesztelődés csak azokat illeti, akik bánják, hogy a Krisztushoz való hűség és szövetség jelét megtörték, és kötelezik magukat, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek.
  1 2 3 4 
5
  6 7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016