Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi négy meg tizenöt? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Római katolikusként azért nem vállaltam a papi hivatást, melyre a Meghívást mélyen éreztem, mert nem tudtam egyetérteni egyes újkeletű dogmákkal, meg a sok módosítással a nyugati egyházban, melybe beleszülettem. Kérdéseimre a választ Isten az Ortodoxiában mutatta meg. Azóta számos év telt el, megházasodtam, családot alapítottam. A szívemben egyre inkább távolodtam a római rítustól, és egyre inkább a keleti rítusban éltem meg Isten jelenlétét. Egyre többet jártam, majd családostul jártunk ortodox országokba, kolostorokba. Legutóbb a Szent Hegyen (Athos-on) jártam zarándokként. Nyugaton élünk, Németország francia határvidékén. Itt nincs görögkatolikus rítusú szertartás, csak görögortodox Isteni Liturgia. Ezért döntöttünk úgy, hogy "áttérünk" az Ortodoxiába (inkább úgy fogalmaznék, hogy visszatérünk az Életadó Forráshoz), hogy részesülhessünk a szentségekben, főleg az Eucharisztiában. Már Katechumenként készülünk a Krisztussal történő egyesülésre. Kérdésem, hogy majd ortodoxként Magyarországon járva áldozhatunk-e görögkatolikus Liturgián (pld. a Máriapócsi Kegyhelyen)? Római templomban nem szándékozunk, mert - bár tudom, hogy az Egyház álláspontja más - nem értünk egyet a nyugati áldoztatási gyakorlattal (egy szín alatti áldozás a Szentostya formája alatt). Viszont görögortodoxként, a megfelelő böjt betartásával, és a Szentgyónás elvégzése után szívesen áldoznánk görög rítusú katolikus testvéreinkkel együtt. Lehetséges ez? Vagy a Katolikus Egyház teljes mértékben kizár bennünket az Ortodoxiába történő áttérésünk miatt? Az ortodox betérésünk visszafordíthatatlan, noha egyesek bűnnek látják. Köszönjük szíves válaszát és áldását kérjük! Egy leendő ortodox hívő és családja
Teljesen megértem, hogy megérinti a keleti lelkiség, kivált, ha már Athosz hegyén is járt, s az ottani mély lelki élmények egészen nagy hatással voltak Önre. Ez minden bizonnyal az Ön buzgóságát, törekvését jelenti, s Istennek tetsző dolog. Ha viszont annak érdekében, hogy ezt sajátjának tarthassa, elhagyja a Katolikus Egyházat, ez súlyos melléfogás. Szerintem azzal, hogy Önt valahová elhelyezte az Úr Isten, és elhivatottságot is adott, ezzel arra kapott feladatot, hogy ott, ahol van, végezze el munkáját, lelkiséget megújító törekvését. Ez prófétai feladat lett volna, amelyre nem tudott vállalkozni. Az Isten abban a küzdelemben áldotta volna meg Önt leginkább, amit Tőle kapott. Sejtem, hogy nem mondható, Ön a könnyebb utat választotta. Minden bizonnyal a lelkiismeretére hagyatkozva hozta meg ezeket a döntéseit. Ezt nem is kérdőjelezem meg. Ön tudja, én nem. De nem mondhatok mást, mint azt, hogy az Egyházat elhagyni bármilyen egyéni elképzeléstől, vágytól indíttatva súlyos tévedés. Véleményem szerint nyugodtan gyakorolhatta volna a hitét és vallását akkor is, ha nem hagyja el a Katolikus Egyházat. Ha az ortodox közösség nem részesíti Önt a szentségekben, ez persze, nagy fájdalom, de ez mindnyájunk nagy fájdalma, az Egyház székszakítottságának a fájdalma. Amit le is rázhatunk magunkról mondván, hogy én ezért nem vagyok hibás, én akkor is járulni akarok a szentségekhöz, akkor nem hordozzuk egymás terhét, nem osztozunk a közös nehézségekben. Akkor járjuk a magunk útját, azzal pedig nem törődünk, hogy mások, más közösségek, az egész Katolikus Egyháznak sok közösségével mi lesz. Azért nem tartom helyes útnak az "egyház-váltást", mert az az igény és igényesség, amely a másik egyház felé engem fogékonnyá tesz, a saját egyházamat gazdagíthatná, de elvész, elsikkad, föláldozódik a személyes lelki fejlődésem oltárán. Míg megszenvedve saját egyházam gyengeségeit, azt belülről igyekeznék Lélekkel gyógyítani, ez Krisztus áldozatához kötne engem, s nagyobb lelki hasznot teremne mind a két testvér-egyház számára. Ezt a hosszú bevezetőt szükségesnek tartottam leírni ahhoz, hogy az egyszerű kérdésére érthető választ adjak. Ha egy ortodox testvér jön Máriapócsra, hogy részesüljön a szentségekben, akkor - nem hivatalosan bár, de szerintem - nem kell elutasítani. Ha viszont egy korábban katolikus ember, aki elhagyta saját egyházát, az ne keresse ennél az elhagyott egyháznál a kegyelmi forrásokat. A rítus, a szertartások adottságai, a lelkiség kifejeződései roppant fontos tényezők, de ezek megválogatása miatt elhagyni azt az Egyházat, amelyben megkaptam Krisztus életét, szerintem súlyos tévedés. Ha azt is mondja, hogy ez a folyamat már megváltoztathatatlan, én mégis hozzáteszem, sokkal jobbá tenné, ha külföldön élve az ortodox egyház szertartásait látogatja bár, de a szentségekhez, ha ritkábban is, a Katolikus Egyházban részesül, mint ha a Katolikus Egyház szentségeiből zárja ki magát.
Kedves Lelkiatya! Dicsőség Jézus Krisztusnak! Szeretném tudni, hogy miként van szabályozva az ortodoxok áldozása a katolikus Istentiszteleteken? Szabad-e ortodox hívőnek görög katolikus Liturgián áldoznia? Előre is nagyon szépen köszönöm a gyors választ! Áldását kérve maradok tisztelettel, László
Kedves László! Ezt a katolikus Egyház megengedi. Úgy értelmezi a testvér-egyház fogalmat, hogy a szentségekben egyek vagyunk. Ezt, bizonyos megszorításokkal az ortodox egyház, legalábbis annak bizonyos részegyházai is hasonlóképpen vallják. Viszont az Eucharisztiában ők más megközelítést alkalmaznak, amely miatt az ortodox hívőket nem engedik katolikus szertartáson szentségekhez járulni és katolikust sem részesítenek szentségekben. De ez is részegyházanként változik, sőt, koronként is. Például korábban Romániában szemet hunytak a kölcsönös szentségi ünneplések gyakorlata előtt, de néhány éve a román ortodox egyház megszigorította ezt szabályt. Személyes, a hivatalostól kissé félreeső véleményem, hogy ha ezzel nem botránkoztatunk meg senkit, akkor részesülhetünk egymás szentségeiben. Ugyanakkor ezt nem szabad könnyedén venni, ha csak lehet, mindenki a saját egyházában részesüljön a szentségekben.
Kedves Lelkiatya! Amikor náthásak vagyunk, ?szabad?-e gyóntatószékben gyónni? Nem szeretetlenség a lelkiatyával szemben, akit így könnyen megfertőzhetünk? Különösen, ha például tudjuk vagy azt gondoljuk, hogy a gyóntató atyának legyengült lehet az immunrendszere. Vagy ha ismeretlen atyánál és gyóntatószékben gyónnánk, ahol szintén lehetséges ez. Ugye nem bűn ilyenkor gyónni a szeretetlenség (megfertőzés lehetősége) miatt?
Gyónni sohasem bűn. Inkább kifogást gyanítanék, ha valaki azt mondja, most azért nem gyónik, mert meg van fázva. Ha tudjuk jól, hogy cseppfertőzéses vírus okozta betegséget hordozunk, akkor nyilván fontos az elővigyázatosság. De mint ahogyan ez a betegség nem gátol meg abban, hogy emberekkel beszéljek, beszélgessek, így az atyával való szentségi beszélgetést sem kell, hogy gátolja. Ismétlem, jó, ha ilyenkor elővigyázatosak vagyunk, de helytelen volna emiatt elhagyni a szentgyónást.
Diucsőség Istennek ! Kedves Atya ! Számomra van valami visszatetsző, amikor ereklyéket szreznek, tesznek ki, járnak csodájára, tiszteletére= a szent tiszteletére ezáltal. Elképzeltem, hogyan is "szerzik" ezeket. Zalakaroson pld. egy véres ruaharab van kiállítva II. János Pál elleni merényletről. Miért nem a szent személyét,műveit,élettörténetét,hitét,munkásságát tiszteljük "demonstrációs"anyagoknélkül. Olyan barbárnak érzem ezt az ereklyetiszteletet. Merném remélni,hogy már felnőttünk hitbélileg annyira,hogy ez ne kelljen. Nem kell lábszárcsont-darab, koponyacsont-darab, vagy véres ruhadarab, agydarab - a szent tiszteletéhez.
Valóban nem kell. Lehet tisztelni a szenteket ezek nélkül is. Ha valakiben ez visszatetszést kelt, akkor imádkozzék máshogyan a szentekhöz, nem szükséges, hogy odajáruljon, megcsókolja, homlokával, kezével érintse ezeket az ereklyéket. Viszont van, aki meg szereti ezt, van, akinek segít, jámborságot ébreszt benne, fölkelti a szent iránti még nagyobb tiszteletet. Az ereklyék tiszteletének eredete egyébként a megtestesülés titkában rejlik. Amióta Krisztus magára vette az emberi természetet, az anyag is képes hordozni az isteni erőt, energiát. Ha egy szentnek az életéhöz kapcsolódó tárgyat veszünk a kezünkbe, kivált, ha a szent életet hordozó testéből valami fizikai maradványról van szó, ez összeköti a jelen helyzetet azzal a múlttal, amikor az illető a földön élt, tapintható kapcsolatot jelent azzal a valósággal amely annak idején hordozta ezt a szent életet. Lélektanilag pedig ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki egy szeretett személytől kapott tárgyat őriz, mert az a tárgy az illetőre utal, azon keresztül valamiféle kapcsolatot élhet át azzal, akit szeret. Nem szükségszerű része hitünknek az ereklyetisztelet, de nem is szabad lenézni azt, akinek viszont ez sokat jelent.
Kedves Lelkiatya! Feltámadása után Jézus azt mondja Mária Magdolnának, hogy ne érintse Őt, mert még nem ment fel Atyjához (Jn 20:17). Miért kérte ezt az Úr Jézus? Aztán később Tamásnak már engedte, hogy megérintse a sebeit. Azt lehet ebből gondolni, hogy a két esemény között már járt a Fiú az Atyánál. De miért kellett Atyjához térnie? Lehet az, hogy a Fiú csak a Földön dicsőíthette meg tökéletesen mennyei Atyját s az Atya csak a Mennyben dicsőíthette meg Fiát a maga, atyai teljességében? Válaszát köszönve: Kincső
Kedves Kincső! Erre a kérdésre sokan keresték, keresik a választ. Ennek megfelelően sok válasz is született már, illetve próbálkozás a válasz megtalálására. Vélhetően ezek legnagyobb része helyes, még ha eltérőek is. Én is csak néhányat tudok ezekből fölhozni. Nem érdemes túlságosan szoros összefüggést keresni Mária érintése és Tamás érintése között. Jelentősen másról van szó, más a célja a két gesztusnak, más a tanítása a két eseménynek. Amikor Jézus arra figyelmezteti Máriát, hogy ne érintse őt, ez egyfajta utalás arra, hogy ez már nem ugyanaz a helyzet, mint korábban volt. Most már nem megy vissza Jézus, hogy továbbra is együtt róják a galileai utakat, ez már nem az a helyzet, amikor meg kell mosni Jézus lábát. A temetésen már túl vagyunk. Márpedig Mária örömteli szándéka alighanem még erre irányult volna. Ő újra Rabboni-nak szólítja. Ha engedte volna Jézus Máriának ezt a nosztalgia keltette mozdulatát, akkor ebben a tudatban hagyta volna: újra olyan lesz minden, mint régen. Tamás érintése viszont éppen azt ébresztette, hogy bár ugyanaz a Mester van itt, mint akit fölfeszítettek, de most már Uramnak, Istenemnek mondja őt a tanítvány, nem pedig Rabbinak. Aztán Mária figyelmeztetésével arra is utal Jézus, hogy most nem arra van szükség, hogy a régi Rabbit keresse benne, hanem új feladata van: Menj, mondd meg tanítványaimnak... Máriának a tanítványokhoz kell mennie, Jézusnak pedig az Atyához. Amely negyven nappal később be is következett, fölment az Atyához, de úgy, hogy itt maradt velük a világ végezetéig. Itt maradt, de mégsem úgy, mint korábban. Ez a "ne érints" erre az egész új helyzetre, új életre utal.
Kedves Lelkiatya. Azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleménye a szeptember 23.bolygó együttállásról?
Sajnos már lekéstem arról, hogy időben válaszoljak, mivel elmúlt szeptember 23-a. Kötve hiszem, hogy az ekkor történt csillagászati jelenségnek bármi hatása volna a mi földi életünkre. Annyi bizonyos, hogy ha az Istennek tetsző életet akarunk élni, akkor nem a csillagokra kell figyelnünk, hanem egymásra.
Kedves Lelkiatya! A pletykalas halalos bun?
Akár az is lehet, ha rossz szándékkal, tudva, hogy ezzel súlyos kárt okoz, mégis elköveti valaki. Legtöbbször nem ez az indíték, hanem inkább egyfajta hamisan jóleső érzés, hogy másban hibát találunk, s ezáltal magunkat önkéntelenül is az illetőnél jobbnak tarthatjuk. Ez teljes önbecsapás, mert önmagában a tettek felemlegetése még nem minősít senkit, csak a saját gondolatainkra hat. Ugyanakkor az ember mégis bűnt követ el, adott esetben súlyos bűnt azzal az ítélkezéssel, amelyről Jézus világosan mondta, hogy kerülni kell. ( Pl. Lk 6,37... de még sok más igeverset is lehet ezzel kapcsolatban idézni.)
Kedves Lelkiatya! A tizenharom ev koruli unokam a Harry Pottert olvassa. Szabad ezt olvasnia vagy bun, tilos. Romai katolikusok vagyunk. Valaszat elore is koszonom.
Nem hiszem, hogy bűnnek számítana ennek a regénynek az olvasása. Nem megtiltani kell, hanem gyakran elbeszélgetni vele, hogy mit olvasott, amit olvasott, azt hogyan érti. Ha pedig szükséges, akkor segíteni kell neki megérteni, hogy különítse el a virtuális dolgokat a valóságtól. Ha pusztán úgy tekintjük ezt a regényt, mint egy nagy fantáziával megírt mesét, akkor nincsen benne semmi ártalmas. De tény, hogy segíteni kell a fiatalokat, hogy ne tévedjenek el ebben a világban. Ez lehet például egyik igen jó hozadéka a könyv olvasásának, hogy a szülőket, nagyszülőket nagyobb erővel készteti arra, hogy beszélgessenek a gyermekeikkel, unokáikkal.
Kedves Lelkiatya! A trágár szavak használata súlyos bűnnek számít? Ezt azért kérdezem, mert én úgy gondolom, az hogy egy szó mennyire számít trágárnak, az korszakonként és szociokulturális közegenként változó. A Károli Bibliában például a k-betűs szavunk szerepel. Ezt a szót ma már nem írnánk le sem hivatalos, sem "szakrális" felületen, de ha Károli leírja, akkor feltételezem: abban a korban úgy használhatták, mint manapság a "prostituált" kifejezést. Ha pedig a szociokulturális környezetet nézzük, vannak emberek, akik számára szinte természetes dolog a trágár szavak használata, mert például kevésbé iskolázott családból jönnek, vagy olyan környezetből, hogy számukra ez a természetes. Nyilván nem helyeslem a trágár szavak használatát én sem, csak arra lennék kíváncsi, hogy ez egy erkölcsi (bűn-nem bűn) kérdés, vagy inkább csak kulturált viselkedés, műveltség kérdése? Köszönöm szépen a válaszát!
Jogos a kérdés, hiszen egészen biztosan nem arról van szó, hogy némely magán- és mássalhangzók összessége súlyos, mások kevésbé súlyos bűnnek számítanának, más hangösszetételek pedig önmagukban áldást hordoznának. Nem a szavaknak, hanem az ember által a szavaknak tulajdonított jelentésnek van súlya. Sokat számít a közmegegyezés. Ha egy adott kultúrában bizonyos kifejezések illetlennek vagy éppen trágárnak számítanak, akkor az emberi közösség minősíti magát a szót, és a bűn súlya attól is függ, hogy az illető hogyan viszonyul ehhez a közmegegyezéshez. Ha lerázza magáról, nem törődik vele, ha csak azért is használja, ha indulatszónak alkalmazza, akkor mindenképp helytelenül cselekszik. A bűn súlyossága az emberi hozzáállástól függ. S ebben is nagy szerepe van annak, hogy ki milyen környezetben nőtt fel és él. Ha egy gyermek állandóan trágár szavakat hall a környezetében, nyilván egészen más a súlya az ő ilyen jellegű szóhasználatának, mint annak, aki gyermekkorától tudja, hogy ezeket kerülni kell. Nem lehet tehát pontos rendszert fölállítani, hogy mely szavak számítanak súlyos bűnnek, melyek csak kevésbé súlyosnak. Az emberi hozzáállás minősíti ezeket. Érdekességként említem, hogy az olasz nyelv a Bibliában szereplő hajlott hátú asszonyt la donna curva-nak mondja. Amikor magyar vagy szláv nyelvű emberek ezt hallják, akár meg is botránkozhatnának rajta, de balgaság volna, hiszen csak érdekes nyelvi eltérésről van szó.
Tisztelt Lelkiatya, szeretném a tanácsát kerni. Bibliát szeretnek venni ó és újszövetséget. De nem tudom melyik kiadást érdemes választani. Nekem tetszene régebbi magyar nyelven is amin a liturgián olvasott evangéliumokat olvassak, de viszont szeretnek egy jol érthető és a katolikus fogalmaknak megfelelő változatot is. Tudna e ön ebben segíteni?
Kedves Zsolt! Kétféle bibliát is tudok jó szívvel ajánlani. Az egyik a Szent István Társulat bibliája, a másik a Szent Jeromos Társulat fordítása. Mindkettő jó szöveg, katolikus tudósok fordították. Van, aki az egyiket, van aki a másikat szereti jobban. A régebbi fordítások szép, veretes szövegek, de nehezen érthetőek, azokat egyéni olvasásra nem javaslom.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen válaszát a vecsernyével kapcsolatba, én római katolikus vagyok és amikor rátaláltam az élő közvetítésre kb. 1 éve akkor rögtön megszerettem a szép szertartásokat. Már nagyjából tudom, hogy a Vecsernyén mi mi után jön. Még egy kérdésem lenne, hogy mi a pontos címe ennek az énekeskönyvnek, vagy hogyan ismerem fel a borítóról, mert akkor megrendelném az interneten, és hogy ez a könyv tartalmazza-e azokat az énekeket amelyek az oldalon megjelennek,( tehát nem kellenek-e plusz könyvek) illetve a nagyobb ünnepek előestéjén énekelt vecsernye és a vasárnap előesti nagyvecsernyén énekelt szövegeket? Nagyon köszönöm válaszát. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Ez a címe: Énekeskönyv. A Szent Atanáz könyvesbolton keresztül meg lehet rendelni. Érdeklődtem, s éppen most nincsen a raktáron, de hamarosan újra kint lesz a polcokon, illetve a hálóáruházban is.
Dicsőség Istennek ! Kedves Atya !meg kell mondjam,hogy nagyon hálás vagyok ezért a fórumért,mert róm.kat.létemre csakitt találok építő feleletekre.Legutóbb a lombikbébi ügyben voltam tanácstalan és remek választ kaptam,amit nagyon köszönök. Ez a téma most sem hagy nyugodni. Évekkel ezelőtt egy fiatal atyától azt hallottam,hogy ő minden lombikos anyukát feloldoz. Természetesen a részleteket nem ismerve nem lehet valós véleményünk, örülökis, hogy ez történt, de belegondoltam,hogy vajon hogyan teljesül ebben az esetben a teljes bánat felindítása ? Ha tájékozatlanságból történt az esemény és ezt az anya belátja ... A tiszta bánat az volna, ha azt lehetne gondolni,hogy olyat nem kellett volna elkövetni. No de akkor nem lenne a gyermek! (quasi : megéri ) Reális- e akkor az édesanya igaz teljes bánatának elvárása? Hogyan és miért lehet akkor feloldozni ? Milyen példa ez a leendő problémás kismamák számára ? B.Balázs atya kifogásolta egyszer az egyik husvéti népénekben azt a sort, hogy "ó áldást termő vétek" "o "felix culpa! " Mintha a fentiek is hasonló gondot jeleznének. Ön mit gondol ? Hogyan kell erről gondolkodni ? Szeretettel üdvözli: Anna
Kedves Anna! Nem szabad összekeverni a bűnt és annak következményét. Sajnos számtalan emberi élet fogan bűnös kapcsolatban. De még szélsőségesebb dolgot mondok: ha egy erőszakot elszenvedő nő esetében történik meg a foganás. Ezen esetekben talán azt kell mondani, hogy az Isten nem akarta ezeket a személyeket? Jöhet létre emberi élet az Isten tudtán és akaratán kívül? Nem, semmiképpen sem. Azoknak a személyeknek a világra jöttét akarta a Teremtő, de a hozzávezető bűnt nem. Az emberi elme számára, persze, a logika itt megakad, erre nem tudunk magyarázatot adni. De az is biztos, hogy a tett gyümölcse, az emberi élet megjelenése nem hitelesíti magát az ahhoz vezető bűnös cselekedetet. A gyónók lelkiállapotát pedig nem lehet külső mérce szerint értékelni. Ha bánatot tartott, akkor föl kell oldozni. Hogy újra elkövetné-e a tettét, ezt sem lehet akkor, abban a pillanatban megállapítani. De ha mégis, no, az sem volna egyáltalán egyedi eset, hiszen mindnyájan ugyanazokkal a bűnökkel bukdácsolunk. Ugyanakkor nem tartom helyesnek, ha egy gyóntató maga általánosságokat mond. Minden személy, minden helyzet más és más, amelyeket ott, az adott pillanatban kell mérlegelni. Tény, hogy szeretnénk mindenkit föloldozni a bűneitől.
DJK! Több keresztény kérdést is olvasok a jógával kapcsolatban. Kérem erősítsen meg egy egységes válaszban, tisztelt Lelkiatya. Én magam nem jógázom, viszont 30 napos edzésterveket követek. Ezek nem jógára terjednek ki, de előfordulhat, hogy valamelyik gyakorlat a jógában is szerepel. Hasonlóan, futás előtt is nyújtásokkal melegítek be, előfordulhat, hogy ezek közül is van amit a jóga is tartalmaz. Ilyen esetben is félnünk kell a spirituális háttértől, vagy a gyakorlatokat bátran lehet végezni? Köszönöm.
Volt erről nemrégiben már egy kis vita, mivel a megírt válaszhoz mások újra hozzászóltak. Továbbra is azt mondom, lehetnek ezek a gyakorlatok teljesen ártalmatlanok. Én nem éreztem semmiféle késztetést az ideológia elsajátítására, átvételére. Mindenesetre ez valóban nagyon lényeges, hogy a mögöttes vallási tartalmat nem szabad ebbe belekeverni. Az valóban veszélyes volna.
Kedves Lelkiatya. Azt szeretném kérdezni, hogy lesz az idén valahol gyógyító lelkigyakorlat, akár római, akár görög?
Bizonyosan lesz több helyen is, de ezeket sajnos nincs módom fölkutatni. Máriapócson a legközelebbi szenvedélybetegek lelkigyakorlata november 16-19- én lesz, amelyet Titkó István atya vezet.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya! A honlapon elérhetőek a vecsernyének az adott napon énekelt szövege, viszont ha hallgatom a nyíregyházi Szent Miklós székesegyház közvetítésén keresztül a vecsernyét, akkor vannak részek amelyek nem egyeznek a kiírt szöveggel. Van hogy az Uram tehozzád kiáltok után nem azt éneklik ami az oldalon lévő szövegben írva van. Mitől lehet ez? Válaszát előre is köszönöm!
Újabb lehetőségként vezettük be, hogy a Ménea (naptár) és az Oktoéch (nyolc hangú énektár) szövegeit is közzétesszük. A legtöbb helyen azonban az Énekeskönyv szövegeit használják. Sok helyen az Énekeskönyv használatát azzal könnyítik meg, hogy egy kijelzőkészüléken keresztül mutatják, hogy a könyv melyik oldalán találhatók az éppen énekelt részek. Ha más szöveget hall az élő közvetítésben, mint amit a honlapon közzétesznek, akkor javaslom, figyelje a kijelzőn látható számot, és annak alapján az Énekeskönyvvel a kezében tud bekapcsolódni a szertartásba.
  1 2 3 4 
5
  6 7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016