Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi kilenc meg tizenkilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!Nincs rálátásom arra,hogy a Hatalom kártyái,vagy valami ehhez hasonló,mennyiben károsítja a fiatalok gondolkodásmódját?Esetleg függőség is kialakulhat? ha ez veszélyes,fel kellene hívni rá a figyelmet! Köszönöm fáradozását!Imával:János
Amennyire sikerült utánanéznem, valóban nem csak ártatlan játékról van szó. Illetve, önmagában én annak ítélem, nem vélem, hogy gonosz szándékkal hozták létre. De a játékszabályok, a célkitűzések nem éppen keresztényiek, az egyszer biztos. Amikor az a cél, hogy a másik fölé kerüljek, hogy elvegyek tőle annyi életet, amennyit csak tudok (ezek szerint több van?), ezek nem segítik az Isten teremtette rendezett világ józan értékelését. De nem találtam a világhálón sem más fórumon olyan figyelmeztetéseket sem, amely erről a játékról bárkit is erőteljesen le akarna beszélni. Igaz, épp ez az, amit Ön is hiányol. Nem tudok hát megnyugtató választ adni. Szerintem nem érdemes ilyen játszmákba belemenni, de annyira nem látok bele ebbe a kérdésbe, hogy szilárd meggyőződéssel adhassak véleményt róla.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Azt szeretném megkérdezni,hogy a mi Egyházunkban,miért nincsen hagyománya a rorátéknak?Annyira szép készülődés Karácsonyra. Köszönettel:Magdolna
Kedves Magdolna! Az elnevezés magában foglalja a választ. Azért nevezzük az adventi hajnali miséket roraté-nak, mert ezen misék introitusának kezdőszavai így hangzanak: Rorate caeli desuper..., ami azt jelenti: Harmatozzatok egek a magasból... A bizánci Liturgia e tekintetben teljesen más szerkezetű, ott nincsen ilyen introitus, kivált nem latin nyelven. A keleti hagyomány más lehetőségeket kínál a karácsonyi készületre. Eleve a karácsonyi előkészületet is nem adventi vasárnapok és hetek építik föl, hanem együttesen 40 nap, amely összesen hat hetet ölel föl. Viszont ilyen értelemben a vasárnapoknak sincsen olyan nagy jelentősége, mint a négy adventi vasárnapnak. A böjt kap nagyobb hangsúlyt, és a zsolozsmákban jelenik meg jobban Krisztus születésének az ószövetségi előkészülete. Ebben illeszkedik bele aztán a két utolsó vasárnap kiemelése, az Ősatyák és az Ószövetségi szentatyák vasárnapja. Látható, tehát, hogy sok ponton eltér a két hagyomány, Mindkettő szép és gazdag, de keverni őket nem érdemes.
Tisztelt Lelkiatya! Ismét szeretnék az aggályossággal kapcsolatban szeretnék írni Önnek, és most elsősorban a kedves olvasóknak is. Mostanában nagyon erősek voltak a félelmeim, és folyamatosan úgy éreztem, hogy súlyos bűn alatt állok. Tegnap voltam, gyónni, de azonnal bűnösnek éreztem magam és ma ismét elmentem gyónni, egy Adventi lelki nap keretein belül. Elhatároztam, hogy beszélek kényszereimről és aggályaimról a gyóntató atyával, ami nagyon nehéz volt, de adott nekem néhány nagyon fontos tanácsot amit most szeretnék megosztani, hátha valakinek segítségére lesz. Először is, azt mondta, hogy a súlyos bűn csak az lehet, aminek tényleg súlyos a tárgya. Tehát sokszor követünk el bűnt, de a súlyosnak tényleg súlyos tárgya kell, hogy legyen. Pl, ellopni egy gyufát és ellopni egy gyémántot nem azonos súlyosságú! Azt is mondta, hogy fontos elfogadnunk és rájöjjünk Isten szeretetére. Isten mindnyájunkat feltétel nélkül szeret. Bűn az, ami akadályozza Isten szeretetének megélését. Ez nagyon érdekes megközelítés, amire nem is gondoltam még. Az a bűn, ami akadályozza ezt a szeretet megélést. Érdekes és bátorító szavak. Nem szabad állandóan a bűntől rettegni. Valamint azt is mondta, hogy ezt legyőzni nem egy nap alatt fog történni. Idő kell hozzá. Igazából még lenne egy kérdésem is, ami szintén egy kis aggályosság. Sajnos a kényszerbetegségem következménye az, hogy sokszor eszembe jutnak akaratlan rossz dolgok, rossz gondolatok. Ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Egy egészséges embernek is vannak ilyen gondolatai, de ő azonnal túlteszi magát és nem okolja önmagát ezek miatt. Egy kényszerbetegséggel küzdő embernél viszont ez teljesen más. Jön egy rossz gondolat, ő retteg tőlük, retteg, hogy talán szándékosak a gondolatai, és elkezd kényszerdolgokat végrehajtani emiatt. Viszont ettől csak még rosszabb lesz. Hogy egy példával szemléltessem, gyakori, hogy ima közben jön egy ilyen rossz gondolat, és a kényszerbeteg úgy próbálja ezt "javítani", hogy megismétli az imát. Tehát kényszert hajt végre. Ez abban a másodpercben békét hoz a kényszerbeteg számára, ő azt hiszi, ezzel megnyugodott, viszont ez nem jó, mivel csak több és több gondolatot teremt. Amit kell tenni, az az, hogy ellenkezünk a kényszerrel, és elfogadjuk ezeket a gondolatokat, annak a tudatában, hogy ez nem mi vagyunk. Nos nekem is sokszor vannak ilyen gondolataim, amik akaratlanak, ezekről nehéz beszélni, mivel nagyon rossz gondolatok, némelyik szexuális gondolat is. Én mindig meg szoktam ezeket is gyónni, de a gyóntató atya mindig azt mondja, hogy ez nem bűn, mivel nem szándékos. Most viszont nem gyóntam meg, utolsó gyónásom alkalmával. A kényszerbetegségem azonnal közbelépett, és most attól rettegek, hogy eltitkoltam egy bűnt gyónás alkalmával. Ön mit gondol? Ne haragudjon, hogy állandóan az aggályosságról kérdezem Önt, de szeretnék újra egészséges életet élni.
Nagyon köszönöm, hogy leírta ezeket a tapasztalatokat. Bizonyára másoknak is sokat segítenek. A föltett kérdésére egyértelműen tudok válaszolni, hogy Ön nem titkolt el semmit, nem volt ilyen szándéka. Megpróbálja jól kezelni ezt a jelenséget, s ez vezette, hogy most ne mondja el, nem pedig az elrejtés, a félrevezetés. Én is csak megerősíteni tudom, amely tapasztalatot elmondott, hogy nem kell félni a bűntől. Isten sokkal hatalmasabb, mint a mi gyarlóságunk, sokkal jobban szeret minket, mint amennyire mi megbántjuk Őt bűneinkkel. Emlékeztetem még, hogy egy kedves sorstársa fölkínálta, hogy egymás között is megoszthatják tapasztalataikat. Ezt a címet adta meg: tzsi0921@gmail. com
Tisztelt Lelkiatya! Édesanyám szhihés gondokkal küz, xanax nyugtatót szed már kb. 8 éve. DE ez már nem haszál neki, ordibál ,átkozz minket,néha meg is ver minket, senkivel nem lehetünk jobba mert akkor azzal a személyel is kiabál. Mond nekünk dolgokat pl: hozzunk a boltból kenyeret közbe mirre haza érünk azért kiabál mert ő nem ezt mondta. 21 éves vagyok, a szakmám szakács deitthol nem merek fözni mert mindig belekt elhord mindennek,vlt hogy kihajitotta az ételt amit föztem. Édesapánkal folyton veszekedik, persze nem apukám a hibás. Van egy utcabeli alkalmi társa amit letagad. Én már nem nagyon biom,nincs életünk tőle. van megölöm magam vagy Őt elöbb utobb ha nagyon idegesit. a faluba mindenki lenéz minket mert tudják hogy anya bolond. Mit tegyek,kérem segitsen!?
Ez nagyon nehéz kereszt! Nagyon sokat számít, hogy a család többi tagja meg tudja érteni egymást. Hogy az édesapjával, esetleg testvéreivel jól át tudják beszélni ezeket az eseteket. Egyedül borzasztó nehéz, szinte lehetetlen elviselni egy ilyen helyzetet, ha viszont együtt hordozzák, meg tudják egymás között beszélni, akkor még azon is fölül tudnak emelkedni, ha a falu a szájára veszi az Önök családját. Valószínű, külső segítségre is rászorulnak. Vagy az orvossal, vagy az Önkormányzat megfelelő emberével is beszéljék meg, hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet. De az is fontos, hogy otthon Önök is határozottak legyenek és együtt lépjenek föl, ha szükséges az édesanyával szemben. Attól tartok, hogy ez a határozott föllépés hiányzott eddig. Az tud zsarnokoskodni másokon, akit hagynak. Lehetőleg el kell kerülni az agressziót, de azt sem szabad hagyni, hogy tettlegességre vetemedjen elborult elméjében. Kell ez a határozottság, határozott föllépés. Ha ezt meri vállalni, akkor Ön lelkében is kevesebb lesz az elfojtott indulat. Ez azért is fontos, mert ezek az elfojtott indulatok vezethetnek olyan balga gondolatokra, hogy itt már csak a gyilkosság segít. Ez a gonosz kísértése, aki kihasználva ezeket az emberi gyöngeségeket a legszörnyűbb dolgokra próbálja rávenni, belehajszolni Önöket. Az imádságon túl tehát, a határozottságot javaslom, és a külső segítség kérését, elfogadását. Én is imádkozom Önökért.
Tisztelt Lelkiatya! Ismét az aggályos lelkiismerettel kapcsolatosan lenne egy kérdésem. Már harmadik hete gyónok minden pénteken. (csak hétvégén tudok gyónni, munkaidőm miatt) Viszont mar harmadik hete mindig úgy érzem, halálos bűn alatt vagyok. Szükségem lenne egy papra, vagy lelki vezetőre, aki tudna nekem ebben segíteni, meg tudnám érteni mely bűn halálos, ugyanis emiatt olykor félek áldozni is. Nos a kérdésem most jön. Ma gyónás után az utcán gyalogoltam, amikor láttam, hogy egy férfi pénzt kéregetett egy másik embertől. Én mellettük álltam és hirtelen elindultam egy másik irányba, hogy tőlem ne kérjen. Fogalmam sincs miért csináltam ezt, nagyon szívrdrn adakozom és szívesen segítek másoknak. Azonnal megbántam és visszamentem, majd kb 10-15 percen keresztül gyalogoltam a környéken, hátha feltűnik a férfi, és tudok neki adni. Imádkoztam is, hogy ha Isten úgy akarja, találkozzak össze vele. Viszont nem találkoztam vele ezután. Ez közvetlenül a gyónás után történt, még el sem mondtam az elégtételt, most ismét rettegek, hogy halálos bűnt követtem el. Rettegek áldozni, és újra várom a pénteket, hogy gyónhassak. Mi a véleménye?
Bátran áldozzon rendszeresen! Mivel Ön törekszik arra, hogy a lelkiismerete tiszta legyen, egészen biztos, hogy ezek az elgyöngülései, bizonytalanságai, esetleges rossz döntései nem halálos bűnök. Nem könnyű halálos bűnt elkövetni. Ahhoz igen nagy fokú gonoszság szükséges, hogy valaki tudva és akarva súlyos dologban szándékosan akarjon Isten akarata ellen cselekedni. Ha bármikor hasonló bizonytalanságban van, nyugodtan tegyen mással valami jót. A végtelen hatalmú Isten el tudja juttatni a jóságot oda, ahová arra szükség van. Én is azt javaslom, hogy beszélgessen el a gyóntató atyával, hogy világosabban lásson. Soha nem kell félnie a bűntől. Az kedves az Úrnak, ha Ön fölszabadultan él, s éppen azért ajándékozta nekünk a bűnbocsánatot, hogy élvezhessük ezt a fölszabadultságot. Éljen vele bátran!
Kedves Lelki atya! Mi a különbség egy venia (máshol véniának is írják) és egy metánia között? Hogyan kell pontosan végezni? Tudna esetleg mutatni róla videót vagy képet? Elvégzésük módja változott e valamit az idők során? Árpád-házi Szent Margit 2000 veniát is végzett egyetlen vigília alatt. Ő hogyan végezte? Köszönöm a választ!
Alapvetően ugyanarról van szó: a latin hagyományban véniának nevezik a teljes leborulást, keleten pedig prosztrációnak proszkünészisz-nek, magyar szóhasználatunkban nagy metániának. Alább mellékelek néhány címet, amelyen látható ez az imádságot kifejező testhelyzet. Vélhetően költői túlzás az, hogy boldog Margit egyetlen vigília alatt 2000-et végzett. Ráadásul Kodolányi a Boldog Margitról szóló regényében még jobban túloz, mikor ennek kivitelezési módját olyan drasztikusan írja le. Vélhetően saját tapasztalata alapján nemigen ismerte közvetlenül ezt a gesztust. A katolikus Gárdonyi az ugyane témát földolgozó regényében jóval visszafogottabban ír róla. Lényege, hogy két térdre ereszkedve az ember leborul a földre és homlokával meg is érinti azt. Utána föláll, és ennek a fölállásnak lendületéből keresztet is vet. Az alább látható címeken néhány képet is kaphat róla. https://www.google.hu/search?q=byzantine+prostration+pictures&espv=2&biw=1366&bih=638&tbm=isch&imgil=xqRoAl7H1gYnZM%253A%253BneM0PkUg2782QM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fwww.dominicannuns.ie%25252Ftag%25252Fcontemplation-2%25252F&source=iu&pf=m&fir=xqRoAl7H1gYnZM%253A%252CneM0PkUg2782QM%252C_&usg=__aUogcHG2F74WGkQUFgj2Wc4zsd8%3D&ved=0ahUKEwj58MKw693QAhXBLsAKHdMdDtEQyjcINA&ei=48ZFWLnzLcHdgAbTu7iIDQ#imgrc=4LEqP5_yYRA1bM%3A http://www.pravmir.com/and-why-do-we-make-prostrations/ http://www.christthebridegroom.org/2015_03_01_archive.html
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Arra kérném a lelki atyát, hogy a gyónás pontos menetét ha lehet írja le, mert például itt az oldalon egy kicsit másképpen van mint az imakönyvben. Köszönöm
A honlapon azért tettük közzé egészen részletesen, hogy megtalálható legyen a szentgyónásnak legteljesebb formája. Ebből sok imát nem szoktunk mindig elmondani. A legegyszerűbb forma a következő: Pap: Az Úr legyen szíveden és ajkadon, hogy minden bűnödet igazán és töredelmesen megbánhasd az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Gyónó: Ámen. Gyónom a mindenható Istennek és Isten előtt neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásomtól fogva ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára ? gyóntam. (A bűnök elsorolása utáni záróima:) Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal megbántottam a végtelenül jó és szeretetreméltó Istenemet . Erősen fogadom, hogy a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm. Kérek üdvös elégtételt és feloldozást! Pap: A mi Urunk Jézus Krisztus, ki isteni szent tanítványainak és apostolainak parancsot adott, hogy az emberek bűneit megkössék vagy feloldozzák, önmaga bocsássa meg neked a magasságból minden bűnöd és gyarlóságod. Én pedig az ő méltatlan szolgája hatalmat nyervén tőlük, hogy ugyanazt tehessem, föloldozlak téged minden bűnödtől, melyet Isten és az én méltatlanságom előtt bevallottál, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Tisztelt Lelkiatya! Ön azt tetszett javasolni, hogy kerüljük a videojátékokat, mert nem tartalmas időtöltés. Az lenne a kérdésem, hogy mit gondol a logikai/kvíz/építő jellegű játékokról? Pl. társasjátékok, kereszt és logikai rejtvények, de akár a számítógépes játékok között is találhatóak ilyenek. Ezek is kerülendők? Vagy ezek tartalmasak is lehetnek? Köszönöm válaszát!
Persze, vannak különbségek a játékok között. Az Ön által említettek egészen más jellegűek, sok hasznos, készséget fejlesztő elemet is tartalmaznak. Elgondolkodtató azonban, hogy még ezek is képesek függést okozni. Ha viszont már függés, akkor egy idő után többnyire folyamatosan süllyed is a színvonal. Szóval, ezért még ezek sem veszélytelenek. Nagyon jól lehetnek a logikai/kvíz/építő jellegű társasjátékok, kereszt és logikai rejtvények, de ezeket is érdemes a természetben játszani, nem pedig virtuális környezetben, a képernyőkön keresztül.
Tisztelt Atya!
Szeretnénk ISTEN színe előtt házasságot kötni. Milyen feltételek mellett lehet?
Köszönöm.
A katolikus egyházban házasságot kötni azt jelenti, hogy egy egész életre szabadon elkötelezzük magunkat valaki mellett. Egyik legfontosabb döntés ez egy ember életében, emiatt a feleknek a házasságra testi-szellemi szempontból alkalmasnak kell lenniük és fontos, külső körülményeknek is meg kell felelniük. Olyan személy adhat házassági beleegyezést, aki szabad állapotú és személyiségében is érett az elköteleződésre. Fontos, hogy a felek kapcsolata is érett legyen erre, és szabadon, külső befolyásoló erőktől mentesen házasodjanak össze. A kötést megelőzi a jegyesvizsgálat és a házassági felkészítés, aminek során mindezt részletesen átbeszélik az eskető pappal.
Tisztelt Lelkiatya! Az Adventi készülődésről lenne egy kérdésem. Mind keresztények, hogyan kell megélnünk az Adventet? Lelki életünkben fontos idő lehet ez a várakozás. Én böjttel, karácsonyi bibliaiolvasási tervekkel, és hibáim, bűneim javításával teszem ezt az időszakot különlegessé. Most különösen is figyelek imaéletemre és hibáim, bűneim javítására. Viszont az a kérdésem, Ön szerint össze lehet ezt egyeztetni a "világi" adventtel? Ön szerint lakásunk dekorálása, fények kirakása, különböző díszek készítése is jó időtöltés ebben az időszakban? Én pl. nagyon szeretek kézműveskedni, és Karácsonyi díszeket készíteni. Ön szerint ez világi dolog, vagy mi, keresztények is részt vehetünk benne? Ezen kívül szabad már Adventkor karácsonyi zenét hallgatnunk? Nem tudom, az Egyháznak mi a véleménye ezekről a dolgokról. A világi advent sajnos már szinte csak a pénzről szól. Vannak szép fények, és ötletes, meghitt dolgok, de a vakító fénytengerben minden megvan, csak a lényeg, Jézus hiányzik. Tehát Ön szerint keresztényként részt lehet venni ezekben?
Az a hiba a világi karácsonyvárással, hogy az valójában nem is várakozás. Egyszerűen előrehozza a karácsonyi elemeket, kicsit úgy, mint a házasság előtti testi szerelem. Még nincs itt az ideje, de olyan jó, hadd csipegessünk belőle! Természetesen fontos előkészület a karácsonyra a takarítás, sütés-főzés, a díszek elkészítése, s egyebek. De mindennek Karácsony szent estéjén kellene fölragyognia. A gyermekek számára is az az igazi, ha Szenteste pillantják meg először a földíszített fenyőfát. Milyen ünnepromboló, ha már előtte látták! Persze, nem szaladhatunk ki a világból, részt kell vennünk a karácsonyi ünnepségeken az óvodában, iskolában, munkahelyeken. De ezek előrehozott ünnepek, s ha nem is mondhatjuk, hogy rossz, mégis ezek miatt (is) elveszítettük az ünnephez való érzékünket. A karácsonyfáknak, karácsonyi fényeknek és díszeknek Szenteste kellene megjelenniük, és utána az ünnep gyönyörű napjaiban tündökölniök. Ekkor tennék igazán varázslatossá számunkra az ünnepet. De már összezavarodtunk, és adventi előkészületnek mondjuk ezt az előrehozott ünneplést.
36
Valakitől csak ezt a számot kaptam. Könnyen lehet, hogy levelet szeretett volna küldeni, de a szöveg helyére kattintotta az ellenőrző számot. Csak jelezni kívánom felé, hogy ennyi érkezett meg csupán, a föltett kérdés szövege nem.
Tisztelt Lelkiatya! Ma veszekedésbe keveredtem édesapámmal. nem szeretnék a részletekről beszélni, teljesen mindegy, hogy kinek volt igaza. Ő egy másik szobában volt, és önzőnek nevezett engem. Kikiabáltam, hogy nem én vagyok az önző, hanem ő. Most nagyon rosszul érzem magam, ön szerint meg kell ezt azonnal gyónnom? 2 napja gyóntam, de én legközelebb csak 5 nap múlva tudok gyónni, a munkaidőm miatt. Kérem mondjon el egy imát az édesapámmal való kapcsolatomért. Erről nagyon sokan tudnék beszélni, remélem egy nap jó lesz a kapcsolatunk.
Sajnos, sok efféle kirobbanásunk van, melyet egyáltalán nem akarunk, mégis, csak utólag tudjuk belátni azt, hogy kár volt. S persze, ezenközben sebeket is ejtünk a másikon, amelyet valamiképpen orvosolni is a mi kötelességünk, ha már a sebet ejtettük, még ha önkéntelenül is. Azt tanácsolom, hogy elsősorban az édesapjától kérjen bocsánatot. Ezzel már majdnem helyre is állt a dolog, hiszen ezt az Úr Isten is látja, és tudja, hogy Önben már megszületett a megbánás. Nem szükséges azon nyomban gyónni szaladnia. Javaslom, hogy a szentgyónásai legyenek rendszeresek, függetlenül a közben elkövetett vétkektől. Aki rendszeresen gyónik, az nem is igen tud halálos bűnt elkövetni, hiszen megvan benne az állandó törekvés a tiszta, istenfélő életre. Természetesen imádkozom is Önökért, mint kérte.
Tisztelt Lelkiatya! Ön egy előző válaszában ezt írja: "A Katolikus Egyház természetesen szentségnek tartja azoknak a házasságát is, akik nem a katolikus, hanem más keresztény felekezetben keresztelkedtek meg, jelen esetben két református krisztushívő saját egyházában kötött házassága is szentségi házasság." Ez csak egy új házasság megkötésének szándéka esetén van így, de az Eukarisztia szempontból nem ismeri el a katolikus egyház a más felekezetben kötött házasságot szentséginek. Mondok egy példát: egy katolikus nő egy evangélikus férfival evangélikus szertartás szerint házasságot köt, a nő ezt követően nem járulhat szentáldozáshoz, mert a házassága katolikus szempontból nem szentségi. Ez régebben annyira durva volt, hogy az ilyen házasságból született gyerekeket a katolikus egyház törvénytelennek tekintette. Láttam ilyen katolikus anyakönyvi bejegyzést. Szóval nekem az a véleményem, hogy ezt az általam felvetett kérdést meg kellene vizsgálnia az egyháznak, mert ennyi embert nem lehet kirekeszteni. Ez olyan helyeken, ahol sok a vegyes házasság (pl. szülőfalumban sok az evangélikus férfi-katolikus nő házassága), ma is égető probléma. Remélem, Ferenc pápának lesz ereje ennek megoldására, mert ez tarthatatlan. Ennyi embert nem lehet kitaszítottként kezelni. Mert ha mégis így kezelik, ne csodálkozzunk, hogy a falvakban 20-30-an járnak misére. Tisztelettel: Vörös Zsolt
Kedves Zsolt! Bizonyos mértékben igaza van, de pontosítanom kell. Az Egyházunk a katolikusokkal szemben magasabb követelményeket támaszt. A Keleti Egyházban a házasság érvényességi feltétele a papi áldás (834. kánon), ha ez nincs meg, érvénytelen a házasságkötés. Ha egy katolikus hívő azt akarja, hogy élhessen az Egyház szentségeivel, akkor éljen. Ne válogasson belőle, hogy az egyik kell neki, a másik nem. Ha egy vegyes pár (akik két különböző keresztény felekezethez tartoznak) katolikus tagja házasságát szentségként akarja megélni, nem látom be, miért is kötné azt meg más felekezetű templomban és szertartás szerint, ahol a házasság nem szentség? Azt viszont belátom, hogy a Katolikus Egyháznak a múltban voltak durva dolgai. Mint az egész emberi kultúránknak is. Isten bocsássa meg nekünk! Én abban hiszek, hogy akkor lesz élő a hitünk és az Egyházunk, ha igazodunk a magas követelményekhez. Az Isten irgalma nem azt jelenti, nem arra jogosít föl, hogy azt teszek, ami nekem tetszik, hanem, hogy minden körülmények között bízom Benne. Azt annál erősebben tudom megtenni, minél hűségesebb vagyok hozzá és a magas követelményeihez. Ebben áll a nagy titok.
Kedves Lelkiatya! Látom, többen is fordulnak Önhöz kényszerességre ill. aggályosságra vonatkozó problémával. Ön külön kezelte a friss megtérő aggályosságát, igen, tudom, ez valóban más eset. Az a gondolatom támadt, hogy mivel külföldön már van névtelen aggályosok klubja, gyógyulási lehetősége, kialakíthatnánk valami hasonlót katolikus kényszerbetegeknek illetve aggályosoknak. Olvasom egy katolikus pszichiáter írását, hogy katolikus kényszerbetegeknél lassan, finoman megjelenik az aggályosság is. http://neuro-pszichiatria.hu/pszichiatria-2/kenyszerbetegseg/meghivottak-szabadsaga/ Az gondoltam, hogy én szívesen koordinálnék egy zártkörű levelezős önsegítő csoportot, ha volna jelentkező. Ez az önsegítő csoport egymás tiszteletén alapulna, nem faggatnánk egymást, nem minősítenénk, nem ítélkeznénk, csak meghallgatnánk egymást. Nem bombáznánk egymást tanácsokkal, csupán megosztanánk tapasztalatainkat, ezzel segítenénk egymásnak. Ez a betegség, főleg a serdülőkorban, illetve fiatal felnőttkorban nagyon ijesztő, sokan félnek attól, hogy elszakadnak a valóságtól ill. depressziós szövődménytől is szenvednek. Nem is mernek róla beszélni, félnek, hogy bizarr viselkedésük miatt bolondnak nézik őket, illetve tagadják is magát a betegséget, amitől szenvednek. Kérem szépen, ha Ön jónak látja, támogasson ebben. Nekem mentálhigiénés végzettségem van, bár ezzel még nem kezdtem semmit. De egy ilyen levelezős önsegítő csoport koordinálására képes lennék, és felismerném azt is, ha valakinek feltétlenül orvosi segítségre lenne szüksége. Van ilyen fórum már az indexen, szinte hetente jelentkeznek új betegek, de ők olykor elmennek ezoterikus, okoskodós, kioktatós irányba, nem is feltétlen tudnám ajánlani másoknak. Szépen megkérem, hogy ha Ön is úgy gondolja, ajánlja fel ezt a levelezős lehetőséget az önhöz forduló kényszerbetegeknek. Vállalom a nyilvánosságot és a saját érintettségemet. Köszönettel: Török Zsuzsanna, tzsi0921@gmail. com
Kedves Zsuzsanna! Örömmel teszem közzé a fölvetését, ajánlatát. Ezúton buzdítom is azokat, akik hasonló kényszerességtől szenvednek. Ezek pszichológiai jelenségek, amelyek az orvos szakértő segítségét is igénylik, de tény, hogy emellett nagyon sokat adnak az egymást segítő, megértő kapcsolatok. Ezek kivált a sorstársak között tudnak jól működni. Bízom abban, hogy többen is megkeresik majd Önt, s élnek ezzel a lehetőséggel. Én pedig imáimat ajánlom föl ezért a kezdeményezésért. Legyen rajta jóságos Istenünk áldása!
Kedves Lelkiatya!Munka ügyben kérném a segítségét.Római katolikus plébánián dolgoztam ahol nagyon szerettem.Sajnos már nincs rá keret hogy továbbra is alkalmazzanak.Beszéltem görög katolikus lelkésszel aki azt mondta szívesen alkalmazna de ő se tud fizetést ígérni.Nagyon szeretnék visszakerülni egyházi munkába de nem tudom kihez fordulhatnék ki tudna anyagilag támogatni.Köszönettel Tündi
Kedves Tündi! Illetékesség miatt továbbítom levelét az egyházi hivatalunkba.
  1 2 3 4 5 
6
  7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016