Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg tizenegy? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya. Van egy nagy problémám. Van egy családtagom, aki nagyon sokat bántott, megalázott és ártott nekem. Rettegek tőle. Igyekszek megbocsátani neki. De nem is haragot érzek iránta, hanem félek tőle. Nem szeretek a közelében lenni. De néha családi összejöveteleken, rokonlátogatás alkalmával muszáj találkozni vele, és ezek alól nem mindig tudom kihúzni magamat. Kedves lelkiatya. Mit lehet ebben az estben tenni. Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni?
Mindenekelőtt a saját lelkében dolgozza föl ezt a helyzetet. Függetlenül attól, hogy találkozik-e ezzel a személlyel vagy nem, hogy lesz-e következménye a kapcsolatukra vagy sem. Tehát teljesen függetlenül ettől a személytől ezt a jelenséget a saját lelkében kezelje. Ez az első lépés. Hogyan tegye? Imádságban. Beszélgessen erről a helyzetről az Úrral. De ne túl hamar fogalmazza meg a kérését, hogy hogyan s miként segítsen. Az nem beszélgetés, hanem nekirontás a kérdésnek. Hallgasson közben nagyokat, figyeljen! Akarjon szívében megbékélni ezzel az emberrel. Ha valamihöz, akkor ehhöz kérje a Lélek segítségét. Lehet, hogy nem mindjárt az első ilyen imádságos belső figyelés nyomán születik meg a megoldás, jelenik meg lelkében a béke. De nem baj, ne adja föl! Az első tehát ez, szerezze meg a lelke békéjét ezzel az emberrel kapcsolatban. Utána tegyen valami apró gesztust. Írjon neki a neve napjára, vagy hívja föl a figyelmét egy programra. Szóval, valami ártatlan apró jelzés, hogy Ön is létezik. Semmi több. És itt vége is van. Többet a dologgal nem kell foglalkoznia. Ha fognak találkozni, amikor ez elkerülhetetlen - mert azért azt nem javaslom, hogy keresse is a vele való találkozást, ekkor ez még nem ajánlott -, de ha mégis, akkor imádkozzék érte. Ne a találkozásért, hanem ezért az emberért. Kérje az Urat, hogy segítse meg őt. Alighanem rá is fér az ilyen imádság, mert vélhetően nem valami békés emberről van szó. Ha csak a találkozás sikeréért imádkozna, ezzel visszaerősítené a lelkében való félelmet. Hagyja ezt! Az Úr megadja Önnek az erőt, a belső erőt, majd arra nyugodtan hagyatkozhat. Összesítve, tehát: lelkében erősödjék meg, utána pedig hagyja magára ezt a problémát, nem kell törődnie vele, s ha mégis előkerül, már sokkal könnyebben fogja tudni kezelni. Sok kegyelmet ehhöz a szép feladathoz!
Kedves Lelkiatya! A vizsgaidőszak kellős közepén vagyok és egyre fáradtabbnak érzem magam, nehezebben megy a tanulás. Hogyan tudnám ezt legyőzni? Válaszát köszönöm
Alapvető elv, hogy minden vizsga után egy hatalmasat kell pihenni. Ezt el ne mulassza! Még ha úgy gondolja is, hogy "erre most nincs idő", akkor is. Ugyanis többszörösen visszajön a ráfordított idő. De amikor egy vizsgára készül, akkor is iktasson be mindig pihenéseket. Ez mindenkinél másként működik jól, Találja meg, alakítsa ki a saját módszerét! Még van hátra egy kicsi, ne lankadjon! De ne erőnek erejével, összeszorított foggal akarja teljesíteni a kitűzött feladatokat, hanem bizakodva. Akik mernek bízni az Úrban, azok nagyon szép tapasztalatokról számolnak be. Mindent megtesznek, ami tőlük telik, a többit pedig "odabízzák". S ez a ráhagyatkozó bizalom még egy-egy sikertelen vizsga esetén is működik. Tudja, hogy nincs vész, valami jó még ebből a balsikerből is kialakulhat. Szóval, fel a fejjel! Akkor nem lesz orrlógató, s akkor tud nézni fölfelé...
Kedves Lelkiatya! Nemrég kerültem egy új hitközségbe és szeretnék lelkiatyát választani. Leírná nekem egy pár mondatban, hogy tulajdonképpen mit várjak egy lalkiatyától, hogyan válasszak, mit vegyek figyelembe? Mennyit várjak/várhatok egy ilyen döntéssel? Segítségét előre is nagyon köszönöm!
Ebben egyik legfontosabb dolog a bizalom. Olyan lelkiatyát találjon, akiben őszintén meg tud bízni. Ugyanakkor ez elsősorban az Ön hozzáállásán múlik. Ha nyitott erre, akkor szinte bármelyik atya jól tudhat segíteni Önnek, a szavait jó lélekkel fogadja, lelki épülésére szolgál. Ha azonban bizalmatlan, akkor meg majdnem hiába keresi a megfelelő atyát, mindegyikükben talál majd valami kivetnivalót. Javaslom, hogy menjen el a legközelebbi helyre és gyónjon meg az ottani atyánál. Igyekezzék nagy figyelemmel fogadni a szavait, mintha azok egyenes az Úrtól érkeznének. Lehet, hogy mindjárt elsőre "bejön". Ha esetleg csalódás éri, akkor legközelebb egy másik atyához menjen gyónni, s akkor ugyanígy figyeljen a lelke rezdülésére. Azért nem tudok ennél határozottabb tanácsot, ennél közelebbi jellemzőt írni, mert mindenki más és más, s innen, a távolból nem tudom megítélni, hogy Önnek mire, kire van szüksége. De ismétlem, ez elsősorban az Ön hozzáállásán múlik. Persze, ugyanakkor imában is kérje az Isten Szentlelkét, hogy adjon útmutatást, adjon segítséget ebben.
Tisztelt Lelkiatya! Megkérném, hogy ne tegye ki a levelemet erre az oldalra. ... Nekem az is nagy dolog most, hogy kiírtam magamból, olyan jó lenne néha elmondani valakinek, aki megért. Tisztelettel: H.
Kedves H.! Valóban, megerősítem, hogy az Ön helyzete nem szokványos, de azért nem is egyedülálló. Mindenképpen komolyan kell vennie a jelenséget. Segítségre van szüksége ahhoz, hogy jól tudja kezelni. Itt, ezen a fórumon annyit mondhatok, hogy valóban nagyon sokat segítene Önnek, ha egy lelki atyával jól át tudná beszélni a dolgot, illetve több alkalommal, rendszeres beszélgetésekkel még többet lehet segíteni. Megijednie sem kell, mintha ez nem lenne kezelhető. Sőt, belső érzéseit ajándékként is tekintheti, csak ehhöz Isten segítsége kell - meg a lelki atyáé -, hogy valóban értékké tudja alakítani lelkében. Ha megírja az emil-címét, akkor részletesebben is tudok Önnek válaszolni.
Kedves Lelkiatya! Felmerült egy kérdés bennem az elhunytakért való imádkozással kapcsolatban. Azzal tisztában vagyok, hogy nekünk, evilágon élőknek a javunkra válik, ha imádkozunk elhunytjainkért, ha azonban az elhunyt sorsát nézzük, már nem annyira egyértelmű számomra a dolog lényege. A halott szempontjából ha jól tudom, csak akkor van értelme az érte való imádságnak, ha a tisztítótűzben van. (Hiszen ha már üdvözült vagy elkárhozott, akkor "fölösleges" érte imádkozni.) Az a tény azonban, hogy egy halottért mennyien és mennyit imádkoznak, annak szerintem semmi köze nincs a halotthoz. Ha például egy elhunytnak vallásos rokonai, ismerősei vannak, akik rendszeresen imádkoznak és misét mondatnak érte (és tegyük fel, maga az elhunyt nem is volt vallásos), az nem a halott érdeme. Vagy egy ellenpélda: ha van egy jámbor, vallását rendszeresen gyakorló idős néni, akiért pedig senki sem fog imádkozni, mert mondjuk a gyerekei, unokái abszolút nem vallásosak, ez pedig nem az idős néni hibája. Emiatt én egy kissé "igazságtalannak" tartanám ezt az egészet, ha egy halott hamarabb "szabadul" a tisztítótűzből csak azért, mert érte sokan imádkoznak, a másiknak pedig "le kell ülnie" az egész büntetését csak azért, mert őérte senki sem imádkozik. Tudom, hogy a szentmisékben mindig megemlékezünk az elhunytakról, illetve hogy sokan imádkoznak általánosan az összes megholt emberért, de a kettő mégsem ugyanaz. Az egyikért külön szentmiséket mondanak, külön rózsafüzért imádkoznak, a másiknak meg "csak annyi jut", hogy az "összes elhunyt" kategóriának az egyik tagja. (Bocsánat, de ezt nem tudtam értelmesebben megfogalmazni.) Hogyan kell ezt a kérdést helyesen értelmezni? Köszönöm szépen a válaszát!
Amit leír, nagyon logikusnak tűnik. Csak az a következtetés, hogy akkor itt valami igazságtalanság van, mégiscsak meghökkentő. Jézus azt mondta: én vagyok az igazság. Ha a mi úgy gondoljuk, hogy az Isten valamiben nem igazságos, akkor valójában nem Ővele van baj, hanem a mi igazságérzetünkkel. Világos okfejtésére csak annyit tudok mondani, hogy odaát minden bizonnyal megtörik ez a logika. Nem lehet sem kilóra, sem rőfre mérni az imádságot, de éppen így a "büntetést" sem. A tisztítótűzben eltöltendő idő is nehezen érthető fogalom ott, ahol nincs idő. Nem lehet mérni és súlyolni a szeretetet sem. Ha a szeretteinkért imádkozunk, az nekik is jó, nekünk is jó. Hogy ebből a szeretetkapcsolatból mennyi haszon hozható ki, ez megint nemigen értelmezhető. Még ha az üdvösségről van is szó. Én azt mondom, elégedjünk meg azzal, hogy elhunytjainkért fontos imádkoznunk, hiszen ezt az Egyház kezdettől fogva tanította. Hogy ez az imádság hogyan "számítódik be", ezt egyáltalán nem tudjuk, de bízzuk is inkább az Úrra. Ő majd valahogyan elrendezi.
Tisztelt Lelkiatya! A parázna gondolatok mikor halálos bűnök? Sokszor zavarnak akaratlan parázna gondolatok. Ezeket sokszor meggyóntam, az Atya mindig azt mondta hogy az akaratlan gondolatok nem számítanak bűnnek. Ma hazafelé utaztam, éppen gyónás után, amikor ismét ezek a gondolatok törtek rám, egyes emberekről. Viszont elgondolkodtam, hogy miért csak adott emberekkel kapcsolatos gondolatok törnek rám, miért nem minden emberrel? Ezen elgondolkodva eszembe jutott egy parázna gondolat egy olyan emberről akiről nem tört volna rám gondolat. Remélem érthető. Azonnal elhessegettem a gondolatot, soha nem kezdek el fantáziálni ezen gondolatokon. Most viszont nagyon félek, hogy halálos bűnt követtem el. Egyre többször mondok le a Szentáldozásról ilyenek miatt. Mit tanácsolna?
Ezek miatt egyáltalán ne vonja meg magától az Isten ajándékát, a Szentáldozást. Ezek semmiképpen sem halálos bűnök. Nem túl dicséretesek, ez igaz, de szinte önkéntelen belső késztetések, hogy is lehetne ezeket halálos bűnnek tartani? Kivált, ha küzd is ellenük. Amikor efféle gondolatok támadnak, akkor a legjobb, ha nem is foglalkozik velük, eltereli a figyelmét. Erre különféle módszerek lehetségesek. Van, aki elkezd fejben számolni, három-négy jegyű számokat összeadni, szorozni. Van, aki elkezd beszélgetni, akár egy idegennel is, persze, az udvariasságot megtartva. Van, aki az Úrral kezd el beszélgetni, mondjuk, a Jézus-ima formájában, vagy bármi más módon, pl. a rózsafüzért mondva vagy más, hasonló imát. Javaslom, dolgozza ki a saját stratégiáját. Ne vesződjék olyan sokat ezzel. Nem ez a legnagyobb bűn, csak a legszégyenletesebbnek érezzük. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy minden bizonnyal Ön is - akárcsak én - ennél még súlyosabb bűnöket is követ el, pl. a szeretet ellen. De mindent helyre lehet hozni, mindent megbocsát az Úr.
Az Újszövetség szerint Jézusnak voltak testvérei. Hogyan lehetséges ez?
Az "adelphosz" szót az Újszövetség hét alkalommal is használja Jézusra vonatkoztatva. Ez azonban nem csak édestestvéri kapcsolatot jelent, hanem tágabb értelemben vett rokonsági fokot. (Erre Magyarországon is számtalan példa van, hiszen a cigány családoknál igen gyakori, hogy még a távolabbi rokonokat is "testvér"-nek nevezik.) Két közvetett utalást szoktak még a biblikusok kiemelni. A 12 éves Jézus templomban való elkeveredésének leírásakor semmi utalás nincsen arra, hogy Jézusnak még lettek volna kisebb testvérei. Illetve Jézusnak a kereszten mondott utolsó szavai között szerepel, hogy gondoskodik édesanyjáról, és a szeretett tanítványra bízza. Ha lettek volna még Máriának más gyermekei, akkor erre nem lett volna szükség. Erről a kérdésről az alábbi címen még részletesebb leírást talál: http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus%20testv%C3%A9rei.html
Kedves Lelkiatya! Egy közeli barátom nagyon szomorúan jött ki a gyónásból, mivel -bár ezt nem szokták elmondani- de a pap azt mondta neki, hogy mivel elvált nem mehet áldozni, gyónni mehet, de áldozni nem. Mivel a férje megcsalta és válni akart, vagyis nem az ő hibájából váltak el hanem nem volt más választása. Szeretném a véleményét kérni ehhez! Köszönöm!
Csak tisztázás végett kezdem azzal, hogy a gyónási titok csak a gyóntatót köti, a gyónót nem. Ez utóbbi nyugodtan beszélhet róla annak, akivel ezt bizalmasan meg szeretné osztani. (Különleges esetben még azokat is köti a titoktartási kötelezettség, akik közvetve szereztek tudomást róla: pl. a fordítót, vagy aki véletlenül meghallotta más gyónásában mondottakat.) Ha valaki elvált, attól még mehet gyónni, és az Eucharisztiában is részesülhet. Azzal zárná el magát a Szentségtől, ha új házasságot kísérel meg. Ha ugyanis érvényes házassága van, ugyanakkor együtt él valaki mással - még ha kötöttek is polgári házasságot - az Isten színe előtt ez a második nem tekinthető szentségi házasságnak. Tehát, még ha időről időre meg is gyónná ezt az új kapcsolatot, arra nem adhat ígéretet, hogy a bűnre vezető alkalmat kerüli, ha aztán hazamegy és folytatja a meg nem áldott kapcsolatot. Ez az oka, hogy az ilyen állapotban élő ember nem részesülhet a Szentségben. De Ferenc pápánk éppen erre hívja föl a figyelmet, hogy aki ilyen helyzetbe kerül - akár hibás volt az előző házasság szétbomlásában, akár nem - azért ne érezze magát kizárva az egyház közösségéből. Ha nem áldozhat is, azért ő is odatartozik, ő is együtt énekelhet, együtt dicsőítheti az Istent, neki is ott van a helye templomban. Persze, keresnie kell a lehetőséget, hogy az életét Isten színe előtt rendezze, de ha adott esetben ez nem is lehetséges, azért ő Krisztushoz és az Ő egyházához tartozik.
Kedves Lelkiatya! Debreceniként nagyon örülök annak, hogy idekerült egyházunk központja és az érsek atyával is gyakrabban lehet találkozni a szertartásokon. Azonban gyakori olvasója vagyok a görögkatolikus.hu-nak és látom, hogy milyen programok vannak országszerte és itt nálunk csak alkalomadtán találkozom ilyennel. Például Baán István atya könyvbemutatója is volt Pesten és Nyíregyházán, de nálunk nem. De említhetnék sporteseményeket is. Miért van ez? Lelki központként funkcionál Debrecen és a földies dolgok máshol fognak zajlani?
Nem tisztem, hogy ezt megítéljem. De lelkiatyaként annyit azért mondhatok, hogy meglátásom szerint lelki események annál sűrűbben történnek a Metropólia fővárosában. S ezt én helyesnek is tartom. Hogy pedig földi eseményekben sincs Debrecenben hiány, arról egy tüzetesebben készített statisztika számolhatna be. Ám bízom abban, hogy nem csak az történik egyházunkban, amiről hírt adnak a közösségi oldalak. Ugye, nem igaz az, hogy ami nincs fönt a világhálón, az nincs is! De hogy többet tehetnénk az Isten Országáért, az azért igaz.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogy áldozás előtt miért kell böjtött tartani? Válaszát előre köszönöm.
A legrégebbi időkben a keresztények nem böjtöltek az áldozás előtt, hiszen az eucharisztikus összejövetel maga is lakoma keretében ment végbe, hűen ahhoz a hagyományhoz, hogy az Úr Jézus a zsidó pászkavacsora alkalmával hagyta ránk ezt a misztériumot. Egészen hamar azonban szükségesnek mutatkozott a böjt, talán, amiért Pál is figyelmezteti a korintusi híveket: "aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját ítéletét eszi és issza" (1Kor 11,29). Így szétvált az Eucharisztia ünneplése és a szeretetlakoma, pontosan azért, hogy tudatosuljon a hívekben: az eucharisztikus kenyér és bor nem közönséges étel és ital. Ez az elsődleges értelme és célja az eucharisztikus böjtnek, ami megkülönbözteti más böjtöktől. Hasonló módon a nagy fokú tisztelet jele is az, hogy testileg is előkészítjük magunkat az Úr érkezésére. Egyes helyeken az Eucharisztia vétele után sem szabad közönséges ételt a szánkba venni, ezért osztanak megáldott kenyeret és bort, hogy a szent pillanat után is, amennyire lehetséges, tisztán maradjon a test. Természetesen az evés nem rossz, nem bűn. Nem ezért kell kerülni, hanem, hogy testileg is, lelkileg is fölkészülten állhassunk oda, hogy Krisztus testét és vérét magunkba fogadjuk. Talán meglepő a hasonlat, de ha valami nagy, ünnepi lakomára vagyunk hivatalosak, akkor is ügyelünk, hogy oda ne tele hassal érkezzünk, mondván, hogy ott majd úgyis "nagy kanállal eszünk?" Ezt a lelkületet hivatott bennünk felébreszteni az eucharisztikus böjt: a várakozásét, ha ti. már a testi táplálék vételére is így készülünk, hogyne készülnénk annak a tápláléknak a vételére, amely testi és lelki is?
Kedves Lelkiatya! Egy szivfájdalmamat szeretném megosztani és tanácsot kérni.A plébános a karácsonyi prédikációban az emberek közötti, konkrétabban a családtagok közötti távolságról beszélt.Azt mondta ha nem közeledünk egymáshoz akkor távolodunk,az emeberi kapcsolatokban nincs stagnálás,ha nem teszünk a kpcsolatokért,nem beszélgetünk egymással akkor távolodunk egymástól,igy van ez az Istennel való kapcsolatban is.Azt is mondta,hogy a meleg szoba és étel nem minden.Meg ha a szülő nem tudja hol van a gyermeke,mit csinál akkor nem ismeri igazán,lehet az istállóban lévő állatokról is többet tud,mint a saját gyermekeiről.Nálunk és gondolom sokaknál ez a helyzet,még igy idősödő fiatalként is előtudnak jönni ilyen dolgok és nagyon zavaróak tudnak lenni.Számomra a szüleim oyan távoliak mintha másik bolygón élnének.Semmiben,de semmiben nem értjük meg egymást.Teljesen idegen emberekkel is sokkal jobb ommunikációt lehet velük kialakitani.Abból az okból kifolyólag,hogy ők nem figyelnek rám,soha nem is fiygeltek lelkiértelemben véve.Ha mondok valamit látom nem érdekli őket,igy már engem sem.A kritika,lebcsülés amit kaptam kritikát szül a részemről is az irányukba.Egyikükkel sem lehet megtalálni a közös hangot,azt hiszem ez már késő lenne.Számomra az anyám nem az ideális nő és anya képe.Jó volt hallani,hogy egy fiatal lány ilyen péladképként néz fel az édesanyjára.Nekem ez nem megy.De még az apám irányába se aki egy kritikus,szekálódó ember volt mindig,mostmár nem annyira mert elkezdtem visszaszólogatni, beolvasni neki.Sokszor azt érzem igazi szeretet se tudok érezni irányukba.Ők nem azok a szülők akikhez sürün és szivesen jönnének a gyerekeik.Azt is mondta a plébános hogy az iylen távolságtartó kapcsolatok végül ezt eredméynezik.Azt hallottam egyszer a gyermeket aki sok kritikát kap megrontják,mert utána már nem tud bizni a felnőttekben,az emberekben,bizalmatlanná válik.Sokszor gyökértelennek érzem magam,néha motivációt se érzek semmihez sem.Csak úgy jó lenne nem lenni.Valami hézag van a személyiség érlelődésemben valószinüleg,de pszichologusra most nincs pénzem,olyan támogató családom meg baráti köröm meg nincs akikhez fordulhatnék.Sajnálom,hoyg iyg érzem ezekkel a dolgokkal kapcsolatban,de le kellett irnom mindezt. Válastát előre is köszönöm! Lea
Kedves Lea! Elképzelhetőnek tartom, hogy ez most inkább egy időszak, amikor végképp úgy érzi, hogy elhidegült a szüleitől. Van remény tehát arra, hogy ez változni fog, de valószínű, csak sok idő múlva, bizonyára éveknek kell eltelnie. Addig is ki kell tartani a szeretetben. Még akkor is, ha nem kap viszonzást. Ha valaki úgy érzi, hogy nem kap elég szeretetet, arra csak egyetlen orvosság létezik: ha ő maga megpróbál minél több szeretetet adni másoknak. Ha ezzel kudarcot vallott a szüleinél, akkor keressen más területet. (Persze, a szüleiről sohasem szabad lemondania, lehet, hogy el kell telnie egy kis időnek, s akkor újra közelebb kerülnek majd egymáshoz. Sokat változik a világ, sokat változunk benne mi magunk is.) Tehát azt javaslom, keressen lehetőséget arra, hogy szeretetet adjon: gyermekeknek, időseknek, fogyatékosoknak, diákoknak, bárkinek. Ez töltse ki az életét, hogy a munkája mellett igyekszik minél több szeretetet adni, adni, adni. Ez, persze, csak úgy lehetséges, ha élő kapcsolatot tart a Jóistennel. Ha tőle kéri ehhöz a végtelen, kimeríthetetlen erőt. Ő meg is adja. Ha az emberek iránti szeretetében tudott már kicsit előhaladni, akkor majd a szüleit is másként fogja látni, lassan egyre könnyebb lesz majd őket is újra szeretnie. De ehhöz sok embert kell elsőnek, feltétel nélkül, viszonzást nem várva szeretni. A szeretet az a gyógyító balzsam, mely azt is gyógyítja, aki kapja, de azt is, aki adja. Javaslom, ne töprengjen hát a csalási kapcsolatain. Igyekezzék minél több szeretetet adni, s közben élő kapcsolatot fönntartani a szeretet forrásával, Krisztussal.
Kedves Lelkiatya! A tegnapi evangéliumi szakasz kapcsán felmerült bennem két kérdés is, amire keresném a választ. Az első, hogy miért Józsefig vezetik le a nemzetségtáblát, miért nem Máriáig? Hisz Józsefnek testileg nem volt köze Máriához. Erre kérdezne rá a második kérdésem, hogy miért szerepelt az a szövegben, hogy egész addig nem ismerte meg feleségét. Utána megismerték egymást bibliai értelemben? Ebben az esetben hogyan lehet szűz Mária? Válaszát előre is köszönöm
A nemzetségtáblák eredete a nomád törzseknél keresendő, melyek még ma is így ábrázolják a pusztalakók társadalmi tagozódását. Izrael népe nomád törzsekből alakult ki, így az egyes ember helyzetét a családhoz, nemzetséghez tartozás határozta meg. Alapja az egy atyától származás vérségi viszonya mellett, a családhoz tartozás jogi, szociális jellegű közös élettérben megnyilvánuló kötöttsége. Eredetileg nők nem szerepelhettek a családfában, de voltak kivételek. Az evangéliumi családfák sokkal inkább teológiai szempontból fontosak. Érdekes, hogy Máté és Lukács által lejegyzett családfa nem egyezik. Ugyanis mindketten más és más forrást használtak fel, forrásaikat nem tudták, de valószínűleg nem is akarták ellenőrizni. Ezért vannak komoly eltérések, máig megoldatlan, s talán megoldhatatlan kérdések, melyek a teológiai cél megvalósulása miatt viszont lényegtelenek, ezért számukra nem vált lényegi kérdéssé, hogy vérségégileg Józsefhez van-e kapcsolata Jézussal vagy sem. A Mt 1,25. vers: "nem ismerte meg, míg...nem" része sok vitára adott okot. Egyesek ebből arra következtettek, hogy Jézus születése után József és Mária házaséletet éltek. A Szentírás azonban sehol sem beszél erről, még ezen a helyen sem, mert a görögben (heosz) és még inkább az arámban szereplő (ad di) kötőszónak nincs ilyen többlet jelentése. Mária örök szüzességét az Egyház kezdettől fogva vallotta, mint az apostoli hagyományban kapott kinyilatkoztatást, s "mindenkor szűznek" nevezte Őt. S így vélekedett például Luther is. Máriának más gyermeke nem volt, Jézus "testvérei" ugyanis az unokatestvéreket jelentette, kiknek más volt az anyjuk és nem Mária Jézus anyja. Nem véletlen az sem, hogy Jézus a kereszten Jánosra bízza anyját, mert más gyermeke nem volt és József sem élt már. A szűzi születésről érdemes megjegyezni, hogy a megtestesült Ige az emberi természetet házasságból is felvehette volna, de Isten itt is természetfölötti jelet adott. Külön ki akarta mutatni, hogy az örök Fiú lett emberré, akinek csak egy Atyja van, a mennyei. Itt tehát Isten maga a kezdeményező és a végrehajtó. Ugyanakkor József ad nevet a gyermeknek, ezzel jogilag sajátjának ismeri el a gyermeket, s a világ előtt a gyermek atyja lesz.
DJK! Kedves Lelkiatya, véleményezné ezt a cikket? Miért van az, hogy különböző vallások jegyei fellelhetőek a keresztény vallásban? Köszönöm válaszát! P Áldott Karácsonyt!
A vallási gyakorlatok nagyon sok rokon vonást mutatnak. Ezzel foglalkozik, egyebek között a vallástudomány, vallástörténelem. Legfőbb oka, hogy az emberben vannak alapvető igények és mélyről fakadó kifejezési formák, amelyek függetlenek a népcsoporttól és kultúrától. Továbbá minden vallásnak ugyanaz a fő célja: bizonyos kapcsolatot találni a transzcendenssel. A kereszténység ebben azért alapvetően más, mert az nem az ember vallási próbálkozásai a kapcsolattartásra a följebbvalóval, hanem abban maga Isten az, aki leszáll, hogy valóságosan megszülessék ez a kapcsolat. De teljes mértékben fölhasználja az ember természetében rejlő kifejezési formákat. Pl. a térdepelés az alázat testtartása, annak kifejezése, hogy valaki sokkal nagyobbal állok (térdeplek) szemben. Vagy az imafüzér, amelynek nagyon sok fajtája található a különböző vallásokban. A kereszténység, főként" nem formájában egyedi, hanem tartalmában.
Kedves lelkiatya! Arra szeretnék választ kapni hogy miért tartják úgy hogy addig jó amíg az ember tanul? Válaszát köszönöm!
Kisebb a felelőssége. Amikor már dolgozik, akkor ezzel általában többek felé is el kell számolnia. Még ha egyelőre nincs is saját családja, mégis, a keresetével másokon is kell segítenie. Hisz senki sem sziget. A munkavégzése is általában több embert érint, bármilyen munkakörben van is. A diák, amíg tanul, a felelőssége jobbára csak saját fejlődésére vonatkozik. Továbbá a tanulás öröm. (No, jó, tudom, hogy ezt nem mindig érezzük...) Érezhető, élvezhető az állandó fejlődés. Ennek később is meg kell maradnia (a jó pap holtig tanul), de a munka és egyéb felelősségek miatt ez már sokkal nehezebb. Több más érv is lehetséges, de talán ezek a legsúlyosabbak.
Kedves Lelkiatya! Köszönöm a választ a leborulással kapcsolatban. Ha jól értelmezem akkor a latin és görög között az a különbség, hogy az utóbbinál a térd behajlítva marad, míg az előbbinél az is kiegyenesedik? Azt, hogy Szent Margit 2000 veniát végzett nem irodalmi művekből tudjuk, hanem szentté avatási peranyagából, amelyben ezt a vele együtt élő szororok esküvel tanúsították. Szinte orvosi vizsgálat hűségével le van benne írva azon elváltozás is, mely ezen veniák elvégzése miatt térdein keletkezett. Összevetvén egyéb vezeklési módjaival, még ezt tartanám a legkevésbé drasztikusnak. Az említett regényekkel kapcsolatban a Kodolányi félét nem olvastam, Gárdonyi viszont katolikussága ellenére sem katolikus módon dolgozta fel: a domonkos atyák egy részének pl. olyan súlyos eretnekséget tulajdonít, mely véleményem szerint anakronizmus, saját korának teozófia hitét vetíti vissza. Szent Margit bár kedves és jámbor, nem az a Szent Margit, akinek kemény tisztasága és eredeti jelleme a korabeli forrásokból elénk tárul. Azt szeretném még megkérdezni, nem tudja e véletlenül, nem készül e magyar fordítása (esetleg az általam nagyon tisztelt Baán István atya nem tervezi e lefordítását) Jóannész Moszkhosz: A lelki rét c. művének?
Nem vagyok biztos abban, hogy ennyire pontosan meg lehet állapítani a keleti és nyugati gyakorlat különbségét. A keleti rítusban is láttam, hogy az illető teljes hosszában a földre fekszik, és nyugati szerzetest is ismerek, aki leboruláskor csak homlokával érinti a földet. De ennél szakszerűbb választ valóban nem tudok adni. Sajnos, ismerősi körömben nem találtam olyan személyt, aki foglalkozna az említett könyv fordítási szándékával.
  1 2 3 4 5 
6
  7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016