Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenöt meg tizenhárom? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves lelkiatya! Arra szeretnék választ kapni hogy a barátoknak kell e minden egyes héten látni egymást? Válaszát előre is köszönöm.
Ez teljesen a kapcsolattól és a benne lévő személyektől függ. Van barátság, mely igényli, hogy minden nap találkozzanak, s van olyan is, hogy csak sok évente egyszer, mégis erős a baráti szál. Föltett kérdéséből arra következtetek, hogy erről vitázhattak a barátjával, s vélhetően az egyik gyakoribb, a másik ritkább találkozót tartott helyesnek. Ha igazi és mély a barátság, akkor ezt nyíltan meg lehet beszélni, és egy közös megállapodáshoz igazodni. Ha viszont vitapont marad ez a csekélység, akkor vélhetően nem fog már hosszan tartani ez a barátság..
Tisztelt Lelkiatya! Az kérdésem lenne, hogy Ön szerint hogyan kell bánni a pénzünkkel? Most kezdtem el dolgozni a diploma megszerzése után, és hála Istennek még a családommal élek, így nekem semmire nem kell költenem. Nekik adok egy kevés pénzt, mellyel segítem őket, de magamnak szinte semmit nem kell vennem. Természetesen ha van valami saját extra igényem (pl. elmegyek egy kávézóba stb.) azt magamnak fizetem. De szinte semennyit nem kell költenem. Viszont fogalmam sincs, mennyit kéne adakoznom. Jelenleg úgy döntöttem, fizetésem kb 15%-át adakozom el. Viszont őszintén mondom ez nagyon nehéz. Sajnos én folyamatosan takarékoskodom, ami átcsap fukarkodásba is. Ha veszek valamit, azt is mindig csak tartalékolgatom. Nem élvezem a dolgokat, mindig csak félre akarom őket rakni. Fogalmam sincs miért. A fizetésemről is azt érzem, félre akarom tenni. Nem akarok költeni, csak félretenni. Hogyan tudnék ezen változtatni? Istennek köszönhetek mindent, hatalmas áldás ez a munka. Adományaim életeket változtathatnak. Nagyon szeretnék "jókedvű" adakozó lenni. Hogyan lehetnék az? Isten szerint jó dolog ha félrerakok pénzt? Egy mondatban, hogyan kell egy hívő embernek bánni a pénzével? Szeretném, hogy az Úr döntse el, mit kezdjek pénzemmel. Nem akarok fukar lenni.
Általában helyes a jövedelmünk 10%-át adományokra adni. Vagy egyenesen az Egyháznak adni, vagy a magunk felosztása szerint különböző fontos célokra, főként a szegények megsegítésére. Fontos ezt úgy tenni, hogy közben egyáltalán ne a magam hasznát nézem, különben az nem adomány volna, hanem befektetés. Ha Ön most ilyen, kedvezőbb anyagi helyzetben van, akkor lehet ez az arány több is, akár 15%. Ez helyes. Legyen jó szívű, jó szándékú adakozó. Ha eközben mindene megvan, akkor ügyeljen, hogy ne legyen pazarló, de azért fösvénnyé sem szabad válnia saját magával szemben. A napi szükségleteit ne tagadja meg saját magától. De a maradékot, a nagyobb részt azt tegye félre. Ez nem zsugoriság, hanem józan és felelős gondolkodás. Ha félretesz pénzt, akkor azzal nagyobb célokat is tud segíteni, támogatni, vagy ha arra van szükség, a saját életvitelét is meg tudja alapozni. Ugyanakkor, ha arra érez késztetést, hogy a teljes jövedelmét a szegényeknek adja, s ezt jó szívvel, hálaadással teszi, akkor ez is lehet az Isten akarata. Ugyanis nem mindenkitől kéri az Úr, hogy minden vagyonát a szegényeknek adja, de akit igen, az tegye ezt lelkesen, Isten dicsőségére.
Kedves Lelkiatya! Az egyik nagyvárosban lakok kollégiumban másik három lánnyal és az egyik helybeli fiú ismerősöm sűrűn jár be a szobánkba. Szeptember óta már ez megy. A facebookon chates csoportot indítottak és olyan dologgal amit nem is csinálok, nincs alapja. Rólam képeket osztanak meg, én ezt már nem igazán tudom elviselni. A csoportból én úgy döntöttem hogy kilépek. Azt mondták a lányok, hogy nevessek rajta hogy rólam ilyeneket írnak, szerintük ők nem szivatnak. Belevették az én szobatársaimat meg a fiatalember szobatársait meg a közös barátainkat is. Én nem szoktam olyat állítani senkiről olyan dolgot amit nem csinál. Miért van ez? Tényleg nevetni kéne ezen a dolgokon? Köszönöm válaszát.
Nem, ilyet nem szabad csinálni. Ha nagyon komolyra akarnánk venni a figurát, akkor akár föl is jelenthetné őket személyiségi jogainak megsértéséért. Ezzel fenyegetőzni azonban mégsem célszerű, mert nagyon megmérgezhetné a közösségük légterét. Mindenesetre határozottan mondja meg nekik, hogy ezzel nem ért egyet, és hagyják abba az ilyen játékot. Azért megpendítheti a személyiségi jogok kérdését, hogy ők is vegyék ezt komolyabban. Ezzel együtt is azt mondom, imádkozzék értük. Már csak azért is, hogy az Ön lelkében ne gyűljön föl a harag velük szemben, de azért is, hogy ezt a helyzetet végeredményében ne a gonosz lélek irányítsa, hanem az Isten Szentlelke.
Mik a jelei az ördögi megszállásnak ? Mit gondol a boszorkányokról ?
Az ördögi megszállottság sokkal ritkább, mint azt általában gondolják. Az esetek legnagyobb többségében idegi eredetű zavarokról van szó, amelyet megfelelő lélektani szakértelemmel lehet gyógyítani. Természetesen az imádság mindig segít, és szakorvosi segítség nem teszi szükségtelenné az imádságot, ugyanakkor sokszor az imádság sem teszi szükségtelenné a szakorvosi segítséget. Nem lehet meghatározni biztos jeleket, amellyel az ördögi megszállottságot igazolni lehetne. Hogy boszorkányok nincsenek, ezt már Könyves Kálmán magyar király közel ezer évvel ezelőtt megmondta. Ha valaki incselkedik alvilági lelkekkel, akkor ideig-óráig tetszeleghet annak szerepében, hogy különleges dolgokra képes, de az effajta alkudozás hosszú távra nagyon megbosszulja magát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Néhány hete feltettem egy kérdést, de még nem kaptam rá választ. A kérdés így hangzott: mivel minden szentség alapja a keresztség, anélkül nem lehet részesülni más szentségekben, akkor mi a helyzet a házassággal: adott egy házaspár, akik görög katolikus szertartás szerint kötöttek szentségi házasságot. A feleség megkeresztelt görög katolikus, a férj viszont kereszteletlen. Ilyenkor a házaspár két tagja felemás módon részesült a házasság szentségében? Hiszen a feleség számára szentség (felbonthatatlan), a férj viszont kereszteletlen volta miatt nem részesülhet semmilyen szentségben. Eddig volt a pár hete elküldött problémafelvetésem. Azóta van egy másik kérdésem is: adott egy református férfi, aki pár évtizeddel ezelőtt a református vallásának előírásai szerint feleségül vett egy ugyancsak református nőt. A házasságuk megromlott, s mivel a református vallás szerint a házasság nem szentség, szabadon elválhattak. Polgárilag is elváltak. A férfi azóta találkozott egy másik református nővel, akivel megszerették egymást és házasságot terveznek. Nos, a kérdésem a következő: - ha a férfi katolizálna, köthetne-e szentségi házasságot az új menyasszonyával? - ha a férfi katolizálna, járulhatna-e a szentségekhez, amennyiben új házasságot köt? Üdvözlettel László
Kedves László! Az október 10-én föltett kérdésére egy jó héttel később, 18-án válaszoltam. Akkor a következő rövid választ írtam: Az alapja az 1Kor 7,14. Vagyis részesedés révén. Az asszony "birtokolja" teljes mértékben a szentséget, de ebből egyesülésük révén a férj is részesedik. A második kérdésére igyekszem kimerítőbben válaszolni. A Katolikus Egyház a házasságot Jézus Krisztus tanításának megfelelően a kezdetektől szentségnek vallja. A szentség akkor valósul meg, amikor egy megkeresztelt férfi és egy megkeresztelt nő megfelelő formában ezt a beleegyezését kifejezi. A Katolikus Egyház természetesen szentségnek tartja azoknak a házasságát is, akik nem a katolikus, hanem más keresztény felekezetben keresztelkedtek meg, jelen esetben két református krisztushívő saját egyházában kötött házassága is szentségi házasság. Ha az említett szentségi házasságban élő férfi (aki polgárilag elvált) katolizálna, addig nem köthetne újabb házasságot, amíg az első házassága él. (A szentségi házassági kötelék létezik, amíg mindkét fél életben van, illetve amíg az egyházi bíróság megállapítja valamilyen súlyos ok alapján annak érvénytelenségét.) Ha az említett férfi egységre lép a Katolikus Egyházzal és új polgári házasságot kötne, ezzel egy meg nem szentelt élettársi kapcsolatot alakítana ki, így rendezetlen életállapota miatt magát zárná el a szentségek vételétől.
Tisztelt Lelkiatya! Én voltam az, aki az aggályos lelkiismerettel kapcsolatban írt. Köszönöm válaszát, nagyon bátorító volt. Isten áldja ezért a remek szolgálatért, ahogyan online bátorít minket. Nos, igazából 2-3 év után fokozatosan egyre közelebb kerültem az Úrhoz. Lépcsőzetesen tanultam, ismertem meg jobban és jobban az Urat. Jelenleg minden nap imádkozom, minden nap olvasom a Szentírást, minden héten járok misére és áldozom, rendszeresen gyónok. Minél többet próbálok tenni azért, hogy a Mennyei Atya büszke legyen rám, minél közelebb szeretnék kerülni Őhozzá. Viszont félelmeim még mindig nem múltak el. Ennek az egyik részével kapcsolatban szeretnék Öntől kérdezni. A kérdésem: Isten szeretné, hogy boldogok legyünk ebben a világban? Szeretné, hogy élvezzük az életünket? Mit jelent az, hogy "vegyük fel keresztünk"? Ez azt jelenti, hogy mindig tartsunk ki Őbenne, és mindig a Mennyei dolgokra koncentráljunk? Pl. ha beteg vagyok, akkor a kereszt ugye nem azt jelenti, hogy nem gyógyulhatok meg? Vajon Isten szeretné, hogy boldogok legyünk? Az én szemléletem az, hogy Ő kell, hogy boldogságunk forrása legyen. Élvezhetjük az Őáltala adott dolgokat, de természetesen csak azt, ami nem bűnös forrásból fakad, és mértékkel. Mindig a Mennyei dolgokra kell koncentrálnunk, de szabad élvezni ezt az életet is. De természetesen ha nehézség adódik, azt is végig kell járni, Vele! Ön mit gondol erről? Ezen kívül, milyen szórakozási lehetőséget használhatunk? Ez egy visszatérő gond számomra. Szabad olvasnunk, tévéznünk, játékokkal játszanunk? Szabad hobbijaink legyenek? Erre keresem a válaszom. Szeretném ha a szabadidőm teljes mértékben Isten gondolkodásával összhangban legyen. Ha pl. Ő nem szeretné, hogy videojátékokkal, vagy filmekkel töltsem, készségesen megszabadulok ezektől. Nagyon szeretnék erre választ kapni. Sajnos aggályos lelkiismeretem nehezen elmagyarázható. Pl. ha egy könyv tartalmaz egy csúnya szót, én már rögtön rettegek, hogy azt a könyvet elolvasni bűn. Erre valaki azt mondta, hogy minden tevékenység szabad, aminek a célja nem a gonosz dicsőítése. Ezáltal azt értem, hogy az olyan filmek, zenék stb. ami csak abból áll hogy a bűnt jónak tünteti fel, a bűnre visz, stb. az rossz választás, de ha egy könyvben van egy "bűn" tehát pl. egy csúnya szó, azt elolvasni még nem bűn, amennyiben nem csábít bűnre, tehát nem kezdek el én is csúnyán beszélni. Önnek mi a javaslata ezen kérdésekről? Nagyon köszönöm ha válaszol, nekem nagyon fontosak ezek a dolgok. Eljutottam arra a szintre, ahol nem számít más, csak az, hogy minél közelebb kerüljek Jézushoz, és kész vagyok mindenben engedelmeskedni Neki. Isten Áldja! Zoli
Kedves Zoli! Nagyon jól gondolja, csak még nem merte saját magának sem kimondani ezt a hatalmas igazságot, hogy Isten azt akarja, hogy mi boldogok legyünk. Nem csak a mennyben, hanem már itt a földön is. Minden napunk, minden percünk, minden pillanatunk boldog legyen. A világot is azért alkotta ilyen szépnek, hogy mi gyönyörködjünk benne, hogy élvezzük azt: élvezzük a nap melegét, a vízben lubickolást, a játékot, a kergetőzést, a virágok illatát, az állatok kedvességét, néha borzongató vadságát. Minden nagyon szép ebben a teremtett világban, s ezt a sok szépséget mindet értünk, emberekért alkotta. A szórakozás is Istennek tetsző dolog. Ilyen az ének, a tánc, a kirándulás és sok minden más. A tévézés meg a világháló használata is lehet az, de ezek már olyan dolgok, amelyekbe igen könnyen belevegyül a bűn is vagy legalábbis a bűnre vezető alkalom. Ha film nézés közben olyan kép vagy jelenet adódik, amely helytelen, ezt megpillantani, természetesen nem bűn. Az lenne bűn, ha kifejezetten ilyen céllal nézne meg ilyen filmeket. A könyvekkel kapcsolatban is így van ez. Ha egy jó könyvet olvas, az nagyon tartalmas időtöltés. Ha közben illetlen szót talál - tudom, hogy ez zavaró, engem is bosszant, de - ez még egyáltalán nem bűn. Nyugodtan olvassa tovább azt a könyvet. Ám, ha kifejezetten olyan tartalmú, amely bűnre csábít, azt jobb kézbe sem venni. A videojátékok néha bizonyos készségeket is fejlesztenek, de a legtöbbjük csak üres bambulásra késztet, legjobb ezekkel nem tölteni időt. Nem kifejezetten bűn, de nem is értékes időtöltés. Tartalmas kikapcsolódásnak sem tudom mondani. Ha esetleg van némi közösségi összetartó ereje, az jó, de ha az is csak virtuális, akkor semmit sem ér. A szenvedés viszont az életünk velejárója. Nem akarja Isten, hogy szenvedjünk, de megengedi, mert tudja, hogy erre is szükségünk van. A szenvedésből nagyon sok mindent megtanulhatunk. Hogy ne féljünk a kereszt hordozásától, ez azt jelenti, hogy amikor bármilyen szenvedés ér minket, akkor azt Krisztussal együtt viseljük. Minthogy Ő mindig a legjobbat akarja nekünk, ezért azt szeretné, ha minél hamarabb meggyógyulnánk, mégis sokszor megengedi a szenvedést, mert adott esetben az segíthet nekünk a lelkünk megerősítése érdekében. Az Ön által is idézett bölcsességgel egyetértek, de kicsit másként fogalmaznám. Minden tevékenységünkben az Istent akarjuk dicsőíteni. Ha ez vezet, akkor nagyban segíteni fog, hogy a bűnt elkerüljük - hiszen azzal nem lehet dicsőíteni Istent -, ugyanakkor élvezzük az életet, annak minden percét.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves atya:) Római katolikus vagyok, és a búcsúkkal kapcsolatban érdeklődnék: Önöknél teljes rózsafüzér teljes vagy részletes búcsúval jár-e? Természetesen a feltételek adottak- véleményem szerint ezt csak is Isten dönti el,- persze függ a szándéktól is. Várom megtisztelő válaszát. Imával: Tamás
Kedves Tamás! Görögkatolikus egyházunkban nemigen szoktunk teljes vagy részletes búcsúról beszélni. Én magam sem vagyok ismerője ennek a kérdésnek. Bocsásson meg tehát, sajnos, nem tudok Önnek válaszolni.
Tisztelt Lelkiatya! Egy ideje nincs munkám,és ennek érzem a rossz hatását,hogy jó lenne dolgozni.Vannak a környzetemben olyan emberek sajnos szép számmal akik nem visletetnek megértéssel ez irányba,állandóan kérdezgetnek és sokukban lenézést is tapasztalok.Ezért kerülök is egyeseket,ritkitottam a találkozásokat.Bármiylen munkát nem tudok elvállalni,mert megvan kötve a kezem egyéb dolog miatt.Meg végeztem néhány évig olyan munkát ami nem tett jót a lelkemnek,alig volt szabadnapom,szabadságom.Mivel ebben van tapasztalatom,nem megyek bele akármibe,mert semmi nem ér annyit,hogy lelkileg lebetegitsen.Ezt sokan nem értik meg.Az emberek többsége materialista módon közeliti meg a dolgokat,és a mai társadalom is jobban a fogyasztásról és az élvezetről szól, mintha az ember lelke másodlagos dolog lenne.Adódott lehetőség, azt tervezem megpróbálni ia jövő héten,a feltételek jónak tűnnek,nem hátráltana egy bizonyos dologban ami miatt nem tudok akármit elvállani.Remélem sikerülni fog és összejön.Ez esem az amit szivesen vagy tartósan végeznék, de átmenetileg jó lenne.Egyre jobban belefáradok a folytonos kérdezősködésbe,okoskodásba.Egy rokonom mondta,hogy nem kell elcsüggedni. addig kell keresni,próbálkozni mig megfelelöt nem találunk.Csak nehéz ha a környezetünkben élők nagy része nem ért meg bennünket.Egy ismerősömet is sokan leirták,mert két egyetmet is otthagyott,néhány hónapig fizikai munkát is végzett azt is otthagyta, most beirta egy harmadik egytemet és mellette talált részmunkaidőben állást ami a jeénelegi tanulmányaihoz kapcsolodik,és most mintha rátalált volna az útjára.Mondta az előző helyeken egy olyan belső érzés keritette hatalmába,hogy nem a helyén van. Hogyan kell hozzáállni a környzetünk meg nem értéséhéz?Hogyan keressek helyesen munkát? Válaszát előre is köszönöm! anni
Kedves Anni! Én is azt mondom, ne adja fel, ne alkudjon meg egykönnyen. Persze, néha kell elfogadnunk olyan dolgokat, amelyeket nem szívesen teszünk meg, de nagyon helyes az Ön gondolkodása, amellyel a munkalehetőséget is a lelki egyensúlyához igazítja. Ez valóban fontosabb, mint az, hogy sok pénzt keressen. Ugyan mit tesz a pénzzel, ha közben nincs meg a békéje, nyugalma? Hogy ezt sokan nem értik meg? Miért baj az? Ha baj, csak nekik baj. Nem kell ezzel törődnie. Aki az Ön gondolkodását nem érti, annak félő, hogy nem is lehet elmagyarázni. Ne akarjon megfelelni az ilyen emberek elvárásainak. Még ha netán családtagokról volna is szó, akkor se. Sokszor éppen az bénítja meg a tetteinket, kötözi meg döntéseinket, hogy mások elvárásainak akarunk megfelelni. Ezt engedje el! A munka keresésében pedig ne csüggedjen! Javaslom, hogy előtte imádkozzék buzgón, Istentől kérjen útmutatást, utána pedig lásson hozzá a kereséshez, annak megkereséséhez, amelyet Isten készít az Ön számára. Ne bátortalanodjék el abban a bizalomban, hogy ezt a Mindenható meg is tudja adni Önnek. Persze, nem biztos, hogy mindjárt az első vállalt munka ez lesz, de mindenből tanulhat. Ne féljen a munkától, de féljen a váltástól sem, ha éppen arra van szükség.
Tisztelt Lelkiatya, A magyar görögkatolikus püspököknél az apostoli jogfolytonosságban is benne van a Rebiba vonal? köszönettel Sándor
Ezzel azt kérdezi, hogy a magyar görögkatolikus püspökök visszakereshető jogfolytonossági vonalában szerepel-e Scipio Rebiba bíboros? Bevallom, nem ismerem ennek a kérdésnek a hátterét, de azt tudom válaszolni, hogy ismereteim szerint nem szerepel püspöki fölszentelés vonalában.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Nagyon szépen köszönjük a megbocsátás napját. Remélem, hogy sok-sok ember fog élni a felkínált lehetőséggel, és akkor a Jóisten csodálatos dolgokat indíthat el. Szívből kívánom, hogy minél többen megérezhessék azt, hogy "átölel az Isten". (De jó lenne, ha én is részese lehetnék ennek a csodának!) Köszönettel:v Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Keresse meg a megjelöltek közül a legkönnyebben elérhető helyet, és jöjjön el! Legyen nyitott arra, amit Önnek az az atya éppen mondani fog, és meg fogja találni az Isten szeretetét, vagy másképpen szólva az Isten szeretete meg fogja találni Önt. Imádkozzunk is azért, hogy minél több ember megtapasztalhassa, mit jelent az, amikor átöleli az Isten!
Kedves Lelkiatya! Már jelentkeztem régebben többször is, nagyon kétségbe vagyok esve... Nagyon a hittel se tudok foglalkozni. Kérem ezt ne tegye közzé. Csak a választ. Köszönöm, hogy meghallgatott.
Úgy emlékszem, korábban is arra biztattam, ne féljen önálló életet kezdeni. Igaz, hogy sok bizonytalanságot is rejt ez a lépés, de a jelenlegi rossz helyzetnél mindenképpen jobb. Valóban, akár súlyosabban is sérülhet a gondolkodása, érzésvilága, ha ez az áldatlan állapot még sokáig uralkodik az Ön lelkén, életén. Ha eltávolodik a szüleitől, akkor tisztelni, szeretni is könnyebb lesz majd őket. Az alkoholizmus betegség, amely szörnyen lealacsonyítja az embert. Ő maga szenved tőle a legjobban, de ezt senki nem tudja, nem veszi tudomásul, mert csak annyi látszik, hogy az ilyen embert semmi és senki nem érdekli, csak az ital. Nekik fáj a legjobban az is, ha bántó szemrehányásokat kapnak, mert érzik, hogy igaz, de változtatni rajta képtelenek. Ezt a betegséget akaratbénulásnak szoktam mondani. Egy lebénult emberre nem kiabálunk azért, hogy álljon fel, szaladjon, mert tudjuk, hogy képtelen rá, és roppan megalázó is volna a betegre nézve. Az alkoholista ember ugyanígy bénult, nem tudja azt tenni, amit várnak tőle, amit ő maga is nagyon szeretne: soha többé nem inni. De ez az ő oldaluk. S most elsősorban nem azért írom, hogy próbálja őket megérteni. Hanem, mert ezt is csak akkor fogja tudni megtenni, ha fizikailag is eltávolodik tőlük, ha új, ha saját életet kezd. Vegyen ki albérletet, lássa el, tartsa el saját magát. Ha tud, segíthet a szüleinek is, amiben tud, de a rendszeres, főként az állandó együttlét ebben az állapotban kibírhatatlan az Ön számára. Ne féljen lépni. Ez az Ön érdeke elsősorban, de éppen úgy a szüleié is, akiknek ilyen módon lehet reményük, hogy később nagyobb megértéssel fordul majd feléjük, s ezen az úton talán segíteni is fog tudni nekik. Most nem.
Milyen telefonszamon lehet feliratkozni a bunbanati SMS-ekre?
A honlapunk híradásában is megtalálható http://hd.gorogkatolikus.hu/Bojti-gondolatok-a-telefonunkra-2016-november-11 de külön ide is írom. 30/306 81 94 Áldott böjti időt!
Tisztelt Lelkiatya! Erre a templomi alkalmazásra gondoltam: https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.gerner.templomikozvetites&hl=hu Egy kattintással elindítható, nem kell a honlapra rámenni, nagyítani hogy látszódjanak a menük mobilon, menübe belépni, stb. stb. Lesz-e ilyen applikáció a főszékesegyházból, biztosan sokan néznék. Így hogy nincs applikáció, a nyíregyházi templomi közvetítést nézzük, pedig inkább a saját székesegyházunkét néznénk szívesebben! Köszönettel: Ákos
Kedves Ákos! Úgy tudom, ez a fejlesztés csak a nyíregyházi templomból tud közvetíteni. De ha rögzíti a gépén a ? http://hd.gorogkatolikus.hu/media-elo-kozvetites címet, akkor a debreceni templomba is egyetlen kattintással be tud tekinteni.
Tisztelt Lelkiatya! Egy elég bizalmas kérdéssel fordulok Önhöz. Kérem kérdésemet ne tegye ki innen. ...
Kérésének megfelelően nem írom le az Ön levelét. Ilyen esetekben, egyébként, érdemes inkább a saját emil-címét megadni. A tisztelt olvasók jobban szeretik úgy megismerni a választ, ha látják a föltett kérdést is. Ugyanakkor kicsit sajnálom, hogy a leírását nem tehetem közzé, mert nagyon tanulságos. Köszönöm, hogy leírta. Azt mondhatom, hogy a régi kényszeres gondolatok visszatérése egész egyszerűen kísértés. Lehet, hogy megvan a lélektani oka is, nem tagadom, de az egészen biztos, hogy a gonosz lélek, mely minden gyengeségbe belecsimpaszkodik, ezen az úton próbálja Önt megfosztani Krisztus békéjétől. Teljesen helyesen látja, hogy az Ön korában már nem kell mindent minden áron megosztani a szüleivel. Nyilván a titkolózás sem volna helyes, de egyre inkább meg kell találnia a saját életét, tőlük egyre függetlenebb módon. Erre biztatom, erre bátorítom, tehát. Ha mégis lelkiismeret furdalása támadna, hogy nem mond el nekik dolgokat, akkor mondja el ezeket egyenesen az Úrnak, és bízza a többit Őrá. Ily módon a saját lelkén is könnyít, de még nagyobb haszon, hogy az Úrba vetett bizalma is erősödik közben. Erre törekedjék, tehát, ezt gyakorolja! Annyit még elmondhatok, hogy ez az újonnan megjelent kényszeres késztetés nagy valószínűséggel csak ideig-óráig tart. Most egy olyan szakaszba került, amikor ezek újra ágaskodnak, de el fog majd csitulni. Kivált, ha gyakorolja ezt az Istenre hagyatkozást. Hadd továbbítsa Ő a szüleinek az Ön állapotát. Mondja el Neki, s majd ő kézbe veszi, kézben tartja az Ön viselt dolgait.
Kedves Lekiatya! Bűn együtt aludni a barátommal rendszeresen? Szeretnénk várni a házasságig a szexualitással.
Nagyszerű dolog, hogy a világ erőszakos hatásával is szemben vállalni akarják a tisztaságot a házasságig. Ez jó reménységet nyújt arra, hogy majd a házasságban is tisztán éljenek, vagyis csak egymáséi legyenek, és egyikük se akarjon kitekintgetni, mint azt is olyan sokan teszik a mai világban. Adja Isten, hogy legyen erejük ezt a szép elhatározást megtartani! Imádkozzanak is ezért az erőért, s adjanak hálát, hogy ebben is ilyen szépen egymásra találtak! Mindazonáltal nem javaslom, hogy együtt aludjanak a barátjával. Higgye el, jobb még ezzel is várni. Micsoda boldogság (lett volna), ha a nászéjszaka után, életükben először egymás karjaiban ébrednek! De nem csak ezért a szép pillanatért, hanem az okosság miatt is azt mondom, jobb, ha ezt a helyzetet elkerülik. Nem jó játszani a tűzzel. A szexualitás tűz, amely könnyen lángra lobbanhat, és aztán pusztíthat is. Szép az elhatározás a tisztaság megtartására, de érdemes ezt nem csak elhatározni, hanem ennek megfelelően alakítani az együttléteik körülményeit is. Mindezen hosszas bevezető után mondhatom azt, hogy azzal még nem történik bűn, ha egymás mellett alszanak. De félő, hogy a bűn kapujába fekszenek, ezért jobb ezt elkerülni. S nemde, a gyónásaikat is azzal zárják, hogy "...a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm"? Inkább kerüljék, tehát!
    ... 2 3 4 5 6 
7
  8 9 10 11 12 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016