Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi egy meg tizenkettő? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondja a szamáriai asszonynak János evangéliumában (4,24): "Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Mit jelent itt az igazságban? Köszönettel: Lívia
Kedves Lívia! Amikor az Újszövetség az igazságról beszél, akkor legkiemeltebben magára Krisztusra kell gondolni, aki saját magáról állította: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6). S ezt éppen azzal egészítette ki, hogy "senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam." Vagyis Istennek, az Atyának helyes imádása csak Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus által lehetséges. Ehhöz pedig előtte hozzátette Jézus: "...lélekben és igazságban". Ha itt az igazság Krisztus, akkor az előtte lévő szóval vélhetően a Szentlélekre utal. Krisztus nyilván nem beszélhet még a szamariai asszonynak a Szentháromságról, mert nem értené meg, mégis ez a kijelentése akár szentháromságos kinyilatkoztatásnak is tekinthető. Eljutnak majd egyszer oda, tanítja Jézus, hogy az Atyától származó isteni Személyek által valósul meg az imádás az imádkozó ember számára, vagyis az imádkozó belép a Szentháromság közösségébe. Ez az igazi, a helyes imádás. Persze, mint minden esetben, Jézus szavai több rétűek, Az idézett szavak nem csupán a Szentháromságra vonatkoznak, hanem az igazságnak többféle szintjére is értelmezhetők. Az igazságban imádás arra is vonatkozhat, hogy nem hamisságban. Hiszen egy másik helyen így korholja Jézus saját népét: "Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem." Semmit nem ostorozott úgy Jézus, mint az álszent képmutatást, amikor csak színleg imádják az Istent. Erre is vonatkozhat Jézusnak az idézett szava. Egy másik szoros kapcsolatra is találunk utalást a Lélek és az Igazság között. Jézus így tanít: az Igazság Lelke majd elvezet titeket a teljes igazságra (Jn 16,13). Amikor eljutunk Isten igazságainak teljességére, az lesz az igazi, a hiteles imádat. Ennek beteljesedése, természetesen csak odaát lesz, de addig is közeledhetünk hozzá. Keresnünk kell Isten igazságait, megérteni tanításait, fölfogni a titkait. Ez a folyamat is egyre közelebb visz bennünket a helyes Isten-imádáshoz.
Kedves Lelkiatya. Korábban egy rokonom szóval nagyon sokat bántott és megalázott egyszerűen azért, mert nem voltam neki szimpatikus. Én nem haragszok rá, de kerülőm a társaságát. Azt szeretném kérdezni, hogy ez bűnnek számít? Például, amikor olyan esemény van, amin ő is részt vesz, nekem más programom van, szándékosan, pl tovább maradok dolgozni vagy elmegyek a barátnőimhez. Ez bűn?
Amíg friss az élmény, fájó a seb, addig ez talán a leghelyesebb magatartás, kerülni a találkozást. Hosszú távon ezt fönntartani azonban nem szerencsés, hiszen így rögzülne az emberben a szeretetlenség. Hogy mikor jár le a távolságtartás ideje, ezt nem könnyű meghatározni. Érdemes úgy hozzáállni, hogy ez az idő minél rövidebb legyen. Tehát lelkileg kell dolgozni azon, hogy az okozott seb mihamarabb begyógyuljon, ne éljen bennem a sérelem, a neheztelés. De hangsúlyozom, ennek idő kell, s hagyni is kell, hogy az idő is segítsen ezen a gyógyuláson.
Tisztelt lelkiatya! Mit tegyek ,hogy kitartó legyek az imádkozásban? Válaszát köszönöm.
Imádkozni nem mindig könnyű. De amikor éppen nem könnyű, az nem jelenti azt, hogy akkor nem olyan jó és értékes az imádság. Sőt, talán lehet mondani, hogy a küzdelmes imádság - emberileg szólva - még többet ér, hiszen az ember jobban beleteszi magát, nagyobb erővel próbál jelen lenni benne. Nem kell tehát meglepődni azon, amikor ilyen erőfeszítésekre van szükség. Mit is tegyen ilyenkor az ember? Semmiképp sem szabad ilyenkor abbahagyni az imát. Az előírt időt és mennyiséget tartani kell. Esetleg egy fohásszal kifejezni: Uram, fogadd el mostani küzdelmeimet, hogy próbálok kitartani melletted!" A figyelmet kell összeszedni, hogy az ima ne felszínes, külsőséges legyen, hanem maradjon személyes, Istenre figyelő. Talán furcsa, de sokat segíthet a sport is. Sportolni kell vagy egyéb kemény munkával tanítani a testet, hogy ki az úr, hogy nem a test irányít a maga kénye-kedve szerint, hanem az akarat. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy ebben a küzdelemben gyöngék vagyunk. Ezért elsősorban kérni kell az erőt, hogy segítsen a Szentlélek ebben a kitartásban.
Tisztelt Lelkiatya! Többek részéről olvastam a kérdést, ha elváltak áldozhatnak -e? A válsz, hogy igen, ha tartják a házastársi hűséget. A kérdésem az lenne, hogy a Katekizmusban hol találom, melyik pontban az erre az esetre vonatkozó részt? Mert tudom, hogy valahol benne van. Válaszát előre is köszönöm!
Az 1650. pont mondja ezt: Napjainkban számos országban sok katolikus él, akik miután a polgári törvények szerint váláshoz folyamodnak, új polgári házasságot kötnek. Az Egyház Jézus Krisztus szava ("Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör." [Mk 10,11--12]) iránti hűsége miatt vallja, hogy nem ismerheti el ezt az új együttélést érvényesnek, ha az első házasság érvényes volt. Amennyiben elvált házasok polgárilag újraházasodtak, olyan helyzetbe kerültek, mely objektív módon áthágja Isten törvényét. Éppen ezért amíg e helyzet fönnáll, nem áldozhatnak. Ugyanezen oknál fogva bizonyos egyházi feladatokat sem vállalhatnak. A szentgyónásban történő kiengesztelődés csak azokat illeti, akik bánják, hogy a Krisztushoz való hűség és szövetség jelét megtörték, és kötelezik magukat, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek.
Kedves Lelkiatya! Érdeklődni szeretnék, hogy a Balaton partján van-e valahol görögkatolikus Szentliturgia? Üdvözlettel László
Éppen holnap, július 20-án, Szent Illés napján lesz Siófokon, a Szent Lőrinc templomban püspöki Szent Liturgia délelőtt 10 órától.
Üdvözlöm Kedves Tisztelt Lelkiatya! Ezen az úton szeretnék érdeklődni ,hogyan lehetek rend tag, , Szerzetes vagy ehez hasonló bentlakásos. Vagy hol tudok tanulni mindehez? Köszönöm előre is a segítséget!
Javaslom, keresse föl a lakóhelyéhöz legközelebb eső szerzetes házat. Ismerkedjék meg az ottani szerzetesekkel, beszélgessen velük, vegyen részt az imádságaikon. Ez az első lépés. A többit most nem mondom, mert azok akkor már úgyis megnyílnak. Nem biztos, hogy éppen a legközelebbi, a legelső lesz az Ön számára készített hely, de akkor rajtuk keresztül már más rendekhöz is el tud jutni. Itt közlök két címet, amelyen keresztül tájékozódhat, hogy Magyarországon milyen rendek, rendházak találhatók. http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=13#ferfi http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=13#noi
Kedves lelkiatya! Az bűn ha,a fiú megakarja nézni, a lányt fürdőruhában? Válaszát köszönöm! Tisztelettel:Gábor
Nem érdemes ezzel kacérkodni, mert könnyen bűnné válhat. Az Isten a nőt gyönyörű szépnek alkotta. Ebben a szépségben gyönyörködhetünk, de ha érzékiséget vált ki, az már a bűn kapuja. Itt nagyon nehéz megállni, ezért nem érdemes a közelébe se merészkedni. Fiatalembereknek azt szoktam tanácsolni, hogy inkább a leány arcát nézzék, ne az alakját. Egyébként is az a legszebb. Így, miközben gyönyörködnek Isten legszebb alkotásában, mégis megóvják magukat a bűnbe vezető kísértéstől.
Szeretett Lelkiatya! A világban lévő sok szenvedés és fájdalom a szabadakarat következménye? Lehet azért imádkozni, hogy Isten ne hagyja ennyire tobzódni az ördögöt, aki kihasználja az emberek haragra, erőszakra hajlamosságát a pusztításhoz? Mi arra törekszünk, hogy Isten kegyelmével megvalósuljon a Mennyek országa a szíveinkben, onnan kiterjedve pedig a világban, de úgy érzem erős és állandó ellenszél van. Igaz ugyan, hogy a világban lévő rossz megtapasztalása sarkall a jóban való helytállásra, de másfelől nyomaszt is, hogy mintha ez a harc bennünk és körüllöttünk örökké tartana. Válaszát köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka! Ha a világban való gonoszság láttán imádságra késztetést talál a szívében, ez mindenképpen hiteles, a Szentlélektől származó indíttatás. Lehet és kell is azért imádkozni, hogy a gonosz ne hatalmasodjék el a világunkban, az életünkben. Még a Miatyánk utolsó kérése is erre vonatkozik. Azonban fontos számolnunk azzal, hogy az imádságot nem csak az ajkunkkal, a szavainkkal mondjuk, nem a tetteinkkel hitelesítsük. Annál hitelesebb az imádságunk, minél inkább átjárja az életünket. Nem imádkozhatunk hitelesen a gonosz hatalmak ellen, ha nem tesszük meg ugyanezt a saját életünkben. Ha nem harcolunk saját lelkünkben a bűn, a kísértések ellen. Látva a gonosz hatalmának terjedését nem félnünk, nem aggódnunk kell, hanem még nagyobb bizalommal fordulni Istenhez, hogy inkább az Ő hatalma, az Ő uralma terjedjen, erősödjék a világban és a saját életünkben.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye arról, hogy a napokban hazánkban Gyöngyösön ,,cigánykirályt" koronáztak meg görögkatolikus szertartás szerint?? Úgy gondolom, tanult roma-magyar keresztény emberként, hogy van amikor nem szabad a helyi parókusnak, roma emberek ,,hagyományainak" mindig eleget tenni, mert ez még nagyobb ellentéteket szül a többségi magyar társadalomban. Az én királyom és Istenem, nem más, mint Jézus Krisztus, nem pedig egy bohóc! Előre is köszönöm a válaszát! Köszönettel: József
Nevetséges bohóckodásnak tartom én is. Görögkatolikus vonatkozását nem lelem, de a plébános jelenlétére való utalást is merő képzelgésnek tartom.
Tisztelt lelki atya! A kérdésem a következő: Ha Jézus megváltott minket és imáinkban szoktuk is énekelni hogy Ő megújította a mi romlott természetünket és az Ő vére megmosott minket, akkor miért mondjuk ugyanakkor magunkról hogy bűnösök vagyunk? Hogy lehet valaki egyszerre Új Teremtés és szent Krisztusban és közben egy bűnös Ádámban? Nem ellentmondás ez? Nem olyan mintha lebecsülnénk Jézus vérének erejét és amit Ő tett és a bűnt nagyobbra értékelnénk?
Krisztus Urunk valóban megváltott minket, s megtestesülése, kereszthalála és föltámadása által megnyitotta nekünk az Isten Országát. Általa szabad utunk van az Atyához (Ef 2,18). Az valóban rejtély, hogy ilyen csodálatos lehetőség megnyílása után miért vagyunk sokszor mégis tehetetlenek, helyben maradottak, miért nem használjuk ki ezt a fantasztikus lehetőséget. A természetünk hajlik a rosszra. Ezt tapasztaljuk minden nap. Az imádságért, a jó cselekedetekért, mások elfogadásáért, a tevékeny szeretetéért mindig meg kell küzdenünk. Ez nem baj, ez a szép a dologban. Olyan, mint az igazi szerelem, amely lángolni képes ugyan, de akkor igazán szép, ha a nehézségekben is ki tud tartani. Ezért csak látszólagos az ellentmondás, hogy egyszerre szentek vagyunk és bűnösök is. Szentek Jézus Krisztus kegyelme és megváltása által, de bűnösök a magunk földhözragadottsága miatt. A legcsodálatosabb azonban éppen az, hogy a mi Urunk jól ismeri gyöngeségeinket, soha nem tesz szemrehányást, soha nem fordul el tőlünk, hanem mindig visszafogad. Nem becsüljük le Jézus Urunk kereszthalálának, megváltásának erejét, hiszen ebből élünk. De belátjuk bűnösségünket, hogy erre az ingyenes, feltétel nélküli szeretetre minden pillanatban szükségünk van.
Kedves Lelkiatya. Mostanában sokat lehet hallani a családfa gyógyításról. Olvastam egy ilyen témájú könyvet a Marana Tha kiadó gondozásából. Lelkiatyának mi erről a véleménye?
Többféle módszert kínálnak erre. Én egyiket sem tartom követendőnek. Túl nagy hangsúlyt fektet az emberi tevékenységre mind a rossz mind a jó következmények területén. Föltételezi, hogy az ősök bűnei, hibái valamilyen formában továbbélhetnek a mai utódokban. Ugyanakkor azt is föltételezi, hogy a mai utódok cselekedetei, imái visszahatnak az ősök sorsára, életük folyamatának az alakulására, illetve azok következményeire. Még ha ez a két állítás önmagában igaz is, véleményem szerint nem érdemes ilyesmivel vesződni. Mindenki törekedjék a saját megszentelésére, amivel, nyilván együtt jár a környezetének a megszentelése is. Az őseinkért imádkozni kell, ezt mindig is tanította az Egyház. Ha ezt nevezik ma divatosan családfa gyógyításnak, akkor rendben is van. Hisz elhunyt szeretteinkért, hozzátartozóinkért valóban imádkoznunk kell. De ezt nem szabad túlzásba vinni. Félő, hogy a családfa gyógyítás ürügyén túl sokat foglalkoznak az ősi, egyébként ki nem kutatható, csak föltételezésekre alapuló folyamatokkal, s közben a jelent, a jelenben lévő testvéreket elhanyagolják.
Tisztelt Lelkiatya! 3 éve élek házasságban a férjemmel. Mindketten római katolikus vallásúak vagyunk, komolyan vesszük a hitünket. Van 2 gyermekünk, egy kettő éves kislány és egy 4 hetes kisfiú. Most hosszú ideig mindenképpen el kellene kerülni a fogamzást, mivel egyrészt anyagi okokból, nagyrészt pedig a komoly pánikbetegségem miatt nem ajánlatos újabb gyermeket vállalnom. Ismerjük a természetes családtervezés módszereit, de jelen esetben ez túl kockázatos számunkra. Ilyen esetben lehetséges kiegészítő védekezés használata? Természetesen csak olyanra gondolok, ami nem abortív, tehát az esetleges megfogant életet nem károsítja. Köszönöm előre is a választ! Eszter
Kedves Eszter! Ezt a nagyon súlyos kérdést nem lehetséges ezen a fórumon megbeszélni. De még levél útján sem. Mindenképpen keressen föl a közelében egy atyát, akivel erről a kérdésről elbeszélgethet, elmondja neki a részleteket, Ő pedig el fogja mondani Önnek a lehetőségeket. Azzal azonban számolni kell, hogy sohasem tudjuk teljes egészében kézben tartani az életünket, annak eseményeit. Nekünk minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a felelős életvezetés érdekében, de mindig kell, hogy beépítsük gondolkodásunkba a bizalmat, hogy ha olyan dolog történik velünk, amit szeretnénk elkerülni, akkor is az Isten kezében vagyunk, akkor sem kell félnünk a következményektől, hanem figyelni kell Isten akaratára, hogy az adott eseménnyel mire akar tanítani, milyen új, addig ismeretlen irányba tereli az életünket. Buzdítom, tehát erre a bizalomra. Ugyanakkor a fölvetett kérdést személyesen át kell beszélnie egy lelkiatyával.
Tisztelt Lelkiatya! Azzal a kéréssel fordulok Önhöz hogy tudna nekem egy olyan oldalt mondani ahol megtudom nezni a Ferenc pápa-Buanos searestől Vatikánig cimű filmet?
A következőket sikerült megtudnom: A világhálón keresztül egyelőre nem lehet. Várni kell, amíg a tévé is közvetíti. Ezen az oldalon mindig látható előre, hogy melyik filmet, mikor vetítik: http://port.hu/adatlap/film/mozi/ferenc-papa-buenos-airestol-a-vatikanig-francisco-el-padre-jorge/movie-173169
Kedves Lelkiatya! Szeretném a tanácsát kérni. Az egyik közelemben miséző pap bácsi, akit régóta ismerek valószínűleg akaratlanul vagy a sok feladatától való fáradságban kifejezetten bántón szólt hozzám az elmúlt hónapokban. Sajnos mások is voltak a közelemben, családtagok is, akik a mondatát hallva maguk is értetlenül néztek. Ezek a szavak engem tőrdöfésként értek és úgy érzem abba a templomba be sem szeretnék lépni többet, mert hiába érzem, hogy Jézus oda hív és vár, tartok tőle, hogy az a kedves, Isten szolgálatára meghívott atya akaratlanul is újra megsért (ez sem az első volt) és fájdalmat okoz vele azért is, mert tudom Isten igen is szeretné, ha általa is Jézus szólalna meg. Tudom, hogy sok a feladata és túlterhelt, de segítséget, szeretetet nem fogad el könnyen sőt inkább elutasítja pláne tőlem, azt hiszem talán azért, mert a női nemben/anyaságban való mély csalódást hordoz. Fáj nekem is, amikor látom, hogy szenved a sok munka terhében és imádkozom érte, de a hozzállása nem változott. Hogyan jelezzem az atyának, hogy ha így áll hozzám/ a nőkhöz/ a közösséghez fájdalmat okoz? Vajon mit tehetek azért, hogy megérezze mikor okoz fájdalmat és hogy nem szégyen a fáradság miatt okozott figyelmetlenségért olykor sértésért bocsánatot kérnie? Nem szeretném megbántani, de mások miatt úgy érzem jeleznem kell valahogy felé. Biztos vagyok benne, hogy a közösség szereti és segítene még sokkal jobban a terheket is cipelni, ha a családjaként és nem a kötelességeként kezelne minket. Köszönettel: Gyöngyvér
Kedves Gyöngyvér! Ha szeretne segíteni ezen az atyán, akkor első lépés ebben az legyen, hogy engedje el teljesen azokat a sérelmeket, amelyeket tőle kapott. Ha nem ezzel kezdi, akkor a segítés szándékával vagy inkább annak leple alatt valójában önigazolást akar, saját magának igazságszolgáltatást. Első tehát az legyen, hogy ezt elengedi. Jól látja, hogy akár emberi fáradtság, de más egyéb emberi gyarlóságok okozhatják, hogy nem tud kedves lenni Önnel, vagy esetleg még másokkal is. Nos, ha így van, akkor ezeket a "bántásokat" egyáltalán nem is kellene magára vennie. Hisz nem Ön ellen irányul, Ön itt inkább csak villámhárító, mely levezeti az egyébként nem helyén kezelt feszültségeket. Emiatt miért is haragudna az atyára, miért tenné meg, hogy nem megy abba a templomba? Épp ellenkezőleg, az értünk szenvedett Krisztusért önként és tudatosan kellene vállalnia, ha itt ilyen módon bánnak Önnel. Egyik szíriai keresztény családapa nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy azért tér vissza hazájába, még ha a háború teljesen lehetetlenné tette is ott az életterét, mert úgy érzi, nekik, szíriai keresztényeknek most az a feladatuk, hogy ha kell szenvedjenek azért, hogy az első missziós területen ki ne haljanak végleg a keresztények. Ez igen, ez krisztusi magatartás, hogy a nagyobb jó, a mások java miatt inkább vállalja a szenvedéseket. Nem valami hasonlóra kellene Önnek is törekednie? Tartok tőle, hogy az idős atyát már jelentősen megváltoztatni nemigen fogják tudni. Érdemes hát saját magukon dolgozni a változás érdekében. Egyrészt az apostoli feladatkörből minél többet átvállalni. Ehhöz nem kell sem plébánosi megbízás, sem engedély, erre Krisztus szeretete sürget minket. Ezt az apostolkodást a pap nélkül is lehet végezni környezetünkben, munkahelyünkön, lakóterületünkön. Másrészt ennek munkálkodásnak lehet része a fölajánlás is. Ha sebeket kap az atyától, ajánlja föl éppen őérte, de lehet másokért is. Ne lerázni akarja ezeket a sebeket, hanem jó szívvel, Krisztusért elfogadni.
Kedves Atya! Megköszönném ha közölné ezt a pár infót a jógás kérdéssel kapcsolatban az egyik keresztény testvérünknek ! A jógának nem szabadna a gyakorlatait sem végezni! Rengeteg tanúságtétel van erről a témárol, akik ebbe a csapdába estek, a mai kor egyik rákfenéje, úgy terjed a keresztények között mint a nátha, az ördög egyik csele! Egy keresztény sehogy semmilyen módon nem fogadhatja el a jóga filozófiáját és gyakorlatát, mivel a kereszténység és jóga kölcsönösen kizárják egymást! "A jóga elmélete és gyakorlata nem összeegyeztethető a kereszténységgel" ezzel a címmel van egy Indiai katolikus pap magyarázata a hitvédelemmel foglalkozó karizmatikus.hu oldalon, kérem olvassa el! A guru vagy Jézus címmel készült kis riportfilmet is ajánlom akik nem értik ennek a lényegét! Egy emberről szól aki megtér a keleti tanokból és pap lesz, Ő Joseph-Marie Verlinde , akinek a könyve most jelent meg a Tiltott tapasztalat címen és a Szent Atanáz könyvesboltban is kapható, ajánlom szeretettel, főleg azoknak akik belenyultak ebbe fertőbe! Gál Péter New age keresztény szemmel c. könyvében is megtalálható a jóga témája, ezzel a bűnnel nem szabad szentáldozáshoz járulni, elötte mindenképpen meg kell gyónni! De legbölcsebb dolog ha kérik Istent a megkülönböztetés adományáért, mert a mai korban rengeteg okkult, spiritiszta, keleti tan akarja behálozni a keresztény embert ! Köszönettel: Egy hívő
Azzal a sorával teljesen egyetértek, hogy Istent kell kérni a megkülönböztetés adományáért. Ugyanis e téma helyes kezeléséhöz is szükséges a helyes megkülönböztetés. Amikor ugyanis a jóga gyakorlata elválaszthatatlanul összefügg annak elméletével, akkor helytálló a kijelentés, hogy semmiképpen sem fér össze a kereszténységgel. Mert olyan - egyébként a Kinyilatkoztatással sokszor nagyon hasonló - tanokat hirdet, amely épp e hasonlóság miatt teljesen megtévesztő lehet. De meg kell tudnunk különböztetni a jóga tornagyakorlatait annak szellemiségétől. Be kell látnunk, hogy sok emberi tapasztalatot is összegyűjtött, magába szívott az a gondolkodásmód, amelyet a jóga gyűjtőnév fog össze. Ezek a tornagyakorlatok önmagukban nem károsak, nem ellentétesek a keresztény tanítással. Például, ha valaki megtanul jóga-fejenállásban egyensúlyozni, illetve ezen a módon eljutni a nyugalmi állapotba, ez nem csak nem káros, hanem nagyon sok élettani haszonnal is jár. De még a lélegzés lelassítása is hozzásegít egyfajta nyugalmi állapothoz, amely megint önmagában nem veszedelmes, hanem egész egyszerűen józan emberi tapasztalat. Tény azonban, hogy ezeket nem szabad összekeverni semmiféle transzcendensre irányuló törekvéssel, mert az félrevezető. A gyakorlatokat, tehát szabad végezni, nincsen velük semmi baj, amíg azok valóban csupán tornagyakorlatok.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016