Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg hat? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Dicsertessek Jezus Krisztust ! Kedves lelkiatya azzal a kerdessel szeretnek Onhoz fordulni hogy aki nem volt elsoaldozo gyermek koraban az hogyan tudja esetleg felnott koraban magahoz venni az Oltari Szentseget ? Paromrol van szo O 40 eves es csaladi problemak miatt nem volt elsoaldozo gyermekkoraban ! Es most felnotkent szeretne gyonni es aldozni csak ugye ezzel a kerdessel meg nem vagyunk tissztaban hogy ilyenkor mi a teendo ? Megkoszonnenk ha segitenenek ebben a kerdesbe . Elore is koszonet a valaszert ! Udvozlettel; Ferenc
Kedves Ferenc! Természetesen bármikor nyitva áll az ember előtt a lehetőség, hogy közelebb lépjen Istenhöz. Ennek legkézenfekvőbb módja a szentségekkel való élet. Javaslom, hogy keresse meg az Önökhöz legközelebbi görögkatolikus atyát, és vele beszéljék meg a részleteket. Ő fog segíteni Önöknek, hogy elmondja, mi szükséges ehhöz a nagy lépéshöz.
Tisztelt Lelkiatya! Első kérdésem az lenne, hogy miért nincsen a görögkatolikus egyházban Szentségimádás? Másodszor: én azt látom, hogy a római katolikus egyház próbál haladni a korral pl. az új lelkiségi mozgalmakkal (különösen gondolok a karizmatikus mozgalmakra). Mi annak az oka, hogy a görögkatolikusoknál nincsenek ilyen fajta imádságok?
Az nem állítható, hogy nincsen szentségimádás a görögkatolikus egyházban, csak annak egészen más formájában jelenik meg. A rítusba ágyazottsága más. Sok olyan szertartás van a görögkatolikus rítusban, amely nincsen meg a latin rítusban és fordítva. A Szentségben jelenlévő Istent mi is imádjuk, s ez sok esetben még erőteljesebben jelenik meg, mint a latin rítusban. Egyrészt minden egyes Liturgiában tömjénezzük a Szentséget. Nem mindenütt, de van, ahol a pap, sőt, akár a hívek is az Szent Liturgiában a földre borulnak előtte az epiklézis (a Szentlelket lehívó imádság) után. S van egy különleges szertartásunk, amikor viszont többször is leborul a pap és a hívek is, ez pedig az Előszenteltek Liturgiája. A Keleti Egyházban a Eucharisztia előtti hódolat mindig a Szentség vételével is kapcsolatban van, attól nem választható el. Talán ez a szembetűnő különbség a két rítus között. Az új lelkiségi mozgalmak valóban nagy megújulást hoznak, hozhatnak az Egyházban. Az Egyház folyamatosan változik, hiszen él. Az Egyház keleti részének viszont az a sajátossága, hogy erősen ragaszkodik a hagyományokhoz. Ez is nagy érték. A kettőnek együtt kell hitelesen jelen lennie az élő Egyházban. Mi inkább ezt a vonalat képviseljük, ezt várja tőlünk a Katolikus Egyház. Mint azt világosan megfogalmazta Szent II. János Pál pápa az Orientale Lumen apostoli buzdításában. Mindenki a maga értékeivel tud hozzájárulni a közös kincshöz.
Egy nőnek a házaságban mindig kell a férjével lenni ha úgy érzi nem tud?
Ennek kölcsönös megegyezéssel kell működni. Beszélni kell róla. Sokszor azzal rontják el a házasok, hogy nem mernek beszélni erről. Ha a nő nem szeretné, ezt ne akkor mondja meg a férjének, amikor az éppen szeretné, mert ilyenkor, hogy úgy mondjam, már késő. Persze, a férfinek ilyenkor is figyelemmel kell lennie a másikra, s nem szabad erőszakosnak lenni. De ezekben a pillanatokban ez már nagyon nehéz, szinte nem is elvárható. Ezért kell külön beszélni róla. Egy délutáni kávé, egy séta, egy vacsorai beszélgetés során előhozni. Akkor van helye a testi együttlétnek, ha mindketten szeretnék. A férfinek nincsen kiváltsága ezen a téren (sem). Ennek is közös döntésnek, közös akarásnak kell lennie. Ennek a leginkább. Ha mer róla beszélni, akkor nagyobb esélye van annak, hogy a nő is el tudja fogadni, hogy van, amikor együtt vannak, s így a férfi is, hogy van, amikor nem. Illetve fordítva. Ezért a legfontosabb a házastársi kapcsolatban a beszélgetés, az őszinteség. S persze, a közös imádság.
DJK! Kétféle könyvet keresek, Lelkiatya, tudna nekem ajánlani ezekben a témákban? Először is szükségem volna "magyarázó" Szentírásra, amiben találhatóak releváns igemagyarázatok, esetleg idézetek Szentekről, Szentektől, főleg fiataloknak. Valamint keresztény vetületű könyve(ke)t keresek, ami a szexualitással foglalkozik. Szeretet, szerelem, szexualitás, akár a szexuális bűnök. Tudna ajánlani ilyen témában irodalmat? Köszönöm előre is,
Elsősorban a Szentírást magyarázó kommentárokat érdemes figyelembe venni, melyek az egyes könyvek előtt vagy után találhatók, Főként az újszövetségi könyvekre gondolok. Kiinduló pont lehet a katolikus szentírások egyes könyvek előtti magyarázatai. A protestáns egyház Jubileumi Bibliakommentár, illetve a katolikusok Jeromos Bibliakommentárja (I-II.) talán az, ami leginkább az Ön célját szolgálhatja. Sokat adhatnak még a Katolikus Egyház Katekizmusa, és a Kompendium. Illetve még néhány könyv: Gyökössy Endre: János evangéliuma Jeromos kommentár: Az Újszövetség könyveinek magyarázata Rudolf Schnackenburg: Jézus Krisztus személye a négy evangélium tükrében A szexualitásról: Szent II. János Pál pápa: Férfi és nő Benedek pápa: Deus caritas est Családok Pápai Tanácsa: Az emberi szexualitás jelentése és jelentősége John Meyendorff: A házasság misztériuma Mary Beth Bonacci: Igazi szerelem Tomka Ferenc: Biztos út (hittankönyv fiataloknak) M. Abiven: Élet kettesben Jean Vanier: Férfinak és nőnek teremtette Angelo Scola: Férfi+nő Gyökössy E.: Életápolás, és Ketten hármasban Lawrence Crabb: Nők és férfiak Valamint nagyon tudom ajánlani Ross Campbell és Gary Chapman könyveit.
Lelkiatya! Az edelényi úszásra szeretnék jelentkezni. Ha jól értesültem honlapjukról, a fogyatékkal élők referense az úszással kapcsolatban Inánsty-Pap Ágnes. Bizalommal lehet hozzá fordulni ez ügyben? Maga is sérüléssel szenved? Köszönettel, Johanna
Inánsty-Pap Ágnes tanárnő a verseny egyik fő szervezője. Elérhetősége: inantsypapagnes@googlemail.com
Tisztelt Lelkiatya! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet beszerezni az Oktoéchoszt, a Triódiont valamint a Pentekosztáriont magyar nyelven? Köszönettel: Dániel
Kedves Dániel! Tudomásom szerint ezeket kizárólag a Szent Atanáz Könyvesboltunk forgalmazza. Viszont van világhálós elérhetőségük, azon keresztül is megszerezhetők a portékáik. Bár pontosítani, kell, mert a felsoroltak közül egyelőre csak Pentekosztárion és Ménea kötetek kaphatók. Triódion egyelőre nincs a raktáron, de reméljük, hamarosan lesz annak újabb kiadása. Az Oktoéchosz pedig még nem készült el.
Kedves Lelkiatya! Szabad-e észrevennünk a szentmisét/Szent Liturgiát végző atya Istenre hangoltságát odaadását vagy esetleg fáradságát a szertartások alatt vagy "csak" a liturgiára figyeljünk? Köszönettel: Csenge
Kedves Csenge! Nem az a kérdés, hogy az ember ezt észreveszi-e vagy sem, hanem, hogy lelkében hogyan kezeli. Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut be, hanem ami belőle származik. Ezt ugyan Jézus nem a látványról, hanem az ételről mondta, de a lényege ugyanaz (Mk 7,15). Ha meglátom, a szememen keresztül eljut az értelmemhöz a jelenség, hogy az atya fáradt vagy lelkes, ez még önmagában semmit nem befolyásol semmit. Az minősít engem és a jelenlétemet, hogy ennek kapcsán mire jutok. Megítélem, hogy mit hibázott, hogy fáradt, netán elindul a fantáziám, hogy mi lehet a háttérben, stb. Vagy együtt érzek vele, s a szeretetemet növeli az élmény, a gondolat. Ha tehát észreveszek bármilyen jelenséget, a pap fáradságát, a mellettem ülő mocorgását, jelenlévő gyermek hangoskodását, ez egyáltalán ne befolyásolja az imádságomat, illetve még jobban késztessen a nagyobb odaadásra. Ha úgy tetszik, egy pillanat erejéig az együtt érzésre, de még inkább arra, hogy ne e külső körülményekre figyeljek, hanem a belső folyamatokra, ami a szívemben, ... aki a szívemben van. A keleti templomok érdekes sajátossága, hogy egy vagy több strucctojást függesztenek ki az imádkozók szeme elé. Ennek az az üzenete, hogy mint a strucc csak nézi a tojását, és a nap melegétől várja, hogy kikeljen belőle az új élet, úgy az imádkozó ember is a szemét állandóan az Istenre függessze, és tőle várja a szíve fölmelegedését, szeretetének fölgyulladását. A strucctojás látványa mindig arra készteti, hogy a figyelme ne kalandozzon el máshová.
Áldott Lelkiatya! Hogyan őrízhetjük meg tekintetünket s vele lelkünket tisztaságban a bűnre hajló természetünket kihasználó plakátok nagyvárosi sűrűjében? Tanácsát köszöni: Zsóka
Kedves Zsóka! Belátom, hogy ez egyáltalán nem könnyű küzdelem. A kísértő elképesztő erővel és rafinériával próbál minket rávenni arra, hogy fordítsuk el tekintetünket az Úrról, hogy feledkezzünk meg róla, távolodjunk el tőle. Jól érzékeli, hogy a plakátok, reklámok legnagyobb része erre késztet minket. De ha ez tudatosul az emberben, az már fél siker, akkor tudja, hogy bármilyen óriásiak is ezek a plakátok, azért nem kényszeríthetnek minket az ott közölt üzenetek elfogadására. El kell jutni arra a belső szabadságra, amely nem is fél ezektől, nem ellenséget lát bennük, de nem is követi őket gondolkodás nélkül. Ehhöz szükség van egy erős elhatárolódásra: nem vagyok hajlandó azonosulni az üzenetükkel. Tehát nem föltétlenül harcos ellenállásra van szükség, mint inkább belső bizonyosságra, azt kimondani, hogy én ezekkel nem azonosulok, a villódzó erőszakosságuk ellenére sem figyelek rájuk. Legjobb ilyenkor is a Jézus-imát választani, vagy a rózsafüzért. Tehát imádságra használni a fölismert ingereket, amelyek, persze, egészen mást akarnak elérni bennem, de a belső szabadságom és bizonyosságom erősebb annál, semmint ezeknek engedelmeskedjem. Ha ilyenkor elkezdi mondani a Jézus-imát vagy más fohásszal, zsoltárverssel az Úrra tereli a figyelmét, akkor a rosszra késztetést jóra használja föl. Még egy játékot is tudok javasolni. Amikor megpillant egy ilyen reklámot, akkor keressen hozzá olyan szentírási mondatot vagy lelki tartalmú mondást, amely a hirdetett szlogenek szavait használja föl. Valójában ez a módszer sem más, mint hogy a kísértésre használt eszközöket más, Istenhez vezető célra használjuk.
Tisztelt Lelkiatya! NaGY bajban vagyunk, férjhez mentem várom az eslő babánkat. Anyukámékhoz költözünk hogy tudjon segiteni a babával. Meg amugy se tudnánk hol lakni. Anyukám ő szeret mindenkinek dirigálni ha valaki nem azt csinálja amit ö akar akkor utálja szidja elmondja mindennek az illetöt. Apukámhoz nem szol mert hogy mindig kitalál valami hülyeséget. Ma kint állt az auto a hidon és a szomszéd bele tolatot és össze törte. A férfi letagadta igy nekünk kell kifizetni miondent, Ezért is kitört a háború. Most hogy oda költözünk még rosszabb lesz minden. Nekem nem lehet idegeskednem mert bármikor beindulhat a szülés. Mit tegyek? És anyukám templomba dolgozik,ott akarja hagyni mert neki néha dolgozni kell . pedig szinte semmit nem kell. Mit tehetnénk? Kérhetnénk imát a családi békéért?!
Ebben a nem könnyű helyzetben a legfontosabbnak azt tartom, hogy a férjével őrizzék meg a harmóniát, békét, az együtt gondolkodást. Lehet éppen nézeteltérés, de azt mindig beszéljék meg, s mindig legyenek készek a bocsánatkérésre és a megbocsátásra. Ha Ön is látja az édesanyja természetének nehézségeit, ez már eleve jó helyzet. Ez ad esélyt arra, hogy a helyzet ne eltávolítsa a férjétől, hanem a közösen vállalt nehézségek inkább egymáshoz még közelebb hozzák kettejüket. Az édesanyjának meg kellene értenie, hogy egyáltalán nem volna beleszólnia az Önök családi életébe. Még akkor sem, ha egy fedél alatt laknak. Próbálja meg, hogy egyszer leülnek és kettesben őszintén elbeszélgetnek erről. Ne akkor vegye elő ezt a kérdést, amikor éppen áll a bál, amikor valami összetűzés van, hanem egy nyugodt, semleges időszakban. Ilyenkor van esélye annak, hogy az édesanyja is indulatok, heves érzelmek nélkül átgondolja a helyzetüket. Egy ilyen beszélgetés során kérje meg - hangsúlyozom, hogy indulatok, szemrehányások nélkül -, hogy engedje, hadd éljék Önök is a maguk kis családi életét. Nyilván sokat kell ezért imádkoznia. Én is megteszem, mint az kérte.
Föltámadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! Napokban elgondolkodtam azon, hogy a görögkatolikus testvérek miért nem ünneplik a magyar szenteket, legalábbis annyit mint a római katolikusok? Brenner János boldoggá avatásáról a görögkatolikus egyházmegyék is beszámoltak, sőt elöljáróik is képviseltették magukat. Az ő ünnepe, miért nem kerül be a kalendáriumba? Ferenc pápa idei évtől elrendelt pünkösdhétfőre Szűz Mária az egyház anyja ünnepet. Római katolikusok nem ünneplik pünkösd másnapját, nincs is külön miséje, általában az előest vagy a pünkösdvasárnapit szoktuk imádkozni. Viszont ettől az évtől Szűz Mária ünnepe lesz. Ezek a rendelkezések nem a teljes katolikus egyházra vonatkoznak? (tudom, hogy pünkösd másnapján a görögkatolikus testvérek a Szentháromságot ünneplik.) Ha a Pápa egy új ünnepet rendel el, akkor az csak a római katolikusokra vonatkozik? Ez fordítva is igaz, mert én nagyon sajnálom, hogy a római egyházban nem ünnepeljük Szűz Mária oltalmának ünnepét, vagy például, hogy a mennybemenetelt sem a 40. napon tartjuk, amint régen volt. Köszönöm válaszát!
Az ünnepek rendje a rítus szerves elemei közé tartozik. Amikor létrejött a Rómával való egyesülés, akkor a görögkatolikussá váló ortodox őseinknek egyik feltétele volt, hogy az ünnepeiket mind megtarthassák. Így alakult ki az a történelmi helyzet, hogy általában a görögkatolikusoknak több ünnepük van, mint a római katolikusoknak, azoknak pedig több, mint a protestánsoknak. (Nem kevés vita volt emiatt az évszázadok során, például protestáns földbirtokosok és katolikus, görögkatolikus jobbágyaik között. Ez is oka volt a "cuius regio, eius religio" elv kialakulásának, miszerint akié a föld, annak vallását kell követni a rajta élőknek. Lám, ilyen súlyos következményei voltak e felekezeti különbségnek.) Amikor tehát a pápa elrendel egy ünnepet, akkor az csak a római katolikusokra vonatkozik. Az viszont tény, hogy nekünk, görökatolikusoknak is tisztelnünk kell a magyar szenteket. Tesszük is, de sajnos, kissé hiányosan. Ugyanis mind a mai napig nem születtek meg ezeknek a szenteknek az "officiumai", vagyis azok a liturgikus szövegek, amelyekkel az adott szentet ünnepelni, tisztelni lehetne. Voltak ugyan próbálkozások, de úgy tűnik, még nem született olyan magyar anyanyelvű himnuszköltő, aki ezt a nagyszabású feladatot el tudta volna végezni. Ismereteim szerint csak néhány magyar szentnek van teljes officiuma (teljes vecsernye és utrenye szöveg), ezek azonban nem magyar nyelven íródtak, hanem csak a fordításuk van meg magyarul. Ilyen például Magyar Mózes és a testvére, Efrém, Árpádházi Szent Piroska, Boldog Romzsa Tódor. És ilyen Szent István és Szent Hierotheosz püspök, akiknek officiumát 2000-ben írta meg egy görög himnuszköltő, s amely szöveget Orosz Atanáz atya fordította le magyarra.
Kedves Lelkiatya! Talán nem éppen a legmegfelelőbb, hogy ide írok, már csak azért sem, mert rítusom szerint római vagyok. Ugyanakkor az az igazság, hogy az utóbbi hetekben nagyon erős késztetésem volt a papi, méghozzá a görögkatolikus papi hivatás felé. Tisztában vagyok az akadályokkal. Azonban nem tagadhatom le, hogy a görög lelkiség és rítus annyira megfogott, amennyire - igaz, fáj kimondani - a nyugati nem tudott. Úgy megdobbant a szívem, ahogyan a nyugatiért nem tudott, hiába szerettem volna római rítusú pap lenni - nem ment. Komoly dilemmában vagyok, mert ez így szép, meg jó, de nem vagyok görög, nincsenek mögöttem azok az évek és tapasztalatok, ami indokolttá tennének egy ilyen döntést, és bár el kezdtem elmélyedni a görög lelkiségben, voltam is szent liturgián nem egyszer, de elég idiótán érzem magam ebben az ügyben. Ha tudna valami jó tanáccsal szolgálni, azért nagyon hálás lennék.
Kicsi az esélye annak, hogy ez lehetséges volna, mégis azt tanácsolom, keresse föl a lakhelyéhöz közel élő görög atyát és beszélgessen vele erről.
Kedves lelki atya! Római katolikus rítusú fiatal vagyok, de több éve görögkatolikus szertartásra járok. Teljesen szilárdan megérett bennem a gondolat, pap szeretnék lenni. De érzem, hogy lelkemhez a keleti rítus áll közel. Lehetek görögkatolikus papnövendék is? Köszönettel: Péter
Kedves Péter! Azt javaslom, keresse föl a lakhelyéhöz legközelebb élő görög atyát, és beszélgessen vele erről.
Kedves Lelkiatya! Ön szerint javíthat a szülő-gyermek kapcsolaton a külőnköltözés?Lehet azt jobbá tenni?Elég feszültségteljes a kapcsolatunk.Vannak nyugodt időszakok,de becsúsznak viszályok,amik elég komolyak és mindkét fél részéről,részemről és az ő részükről sem sérelem mentesek.Nem igazán kommunikálunk egymással inkább hétköznapi dolgokról.Nem étkezünk együtt,én külön étkezem.Ez így van megszokva már jó ideje ameddig a testvérem is itt élt ő evett először,utána én és utána a szüleink.Nem tudom miért alakult ez igy.Meglehet valamikor sértettségemben mondtam is olyat,hogy asztalhoz sem ülök velük.Már nem emlékszem.A nagycsütörtöki prédikációban azt hallottam az asztal tartja össze a közösséget a templomban és a családot is az asztal tartja össze.Az a helyzet nem is igénylem az együttétkezést,bár tudom nem szép ezt mondani.Nincs közöttünk minőségi kommunikáció,őszinte érdeklődés,odafigyelés.Sose nem is volt.Amikor felhoztam dolgokat azt mondták őket az nem érdekli.Némiképp szeretnék ezen változtatni,de vannak itt olyan dolgok,amelyeket szakember bevonása nélkül meg sem lehet oldani.A megbeszélés elől elzárkóznának,talán édesanyám nem,de amikor szembesítve van dolgokkal tagad és hárít.Engem meg ez dühít és úgy érzem forgok körbe-körbe egy ördögi körben amiből nem találom a kivezető utat.Sokszor düh rohamaim vannak az irányukba,amiket nem akarok és utána napokig nehéz a lelkem,depressziós állapotba kerülök.A megoldatlan problémák így találnak utat maguknak.Volt már olyan gondolatom-nem tenném meg,de folyton ez kísért a viták után,ha ők nem vesznek figyelmebe dolgokat,akkor előttük késsel fogom vagdosni magam.Szívem szerint költöznék,de nincs hozzá anyagi keretem.Ami régen volt munkám az nem fedezte volna,hogy külön menjek.Most meg egy ideje nem találok munkát.Minden elakad ezen a téren.Nem jön össze.Pár hónapja egy ígért munka megvalósulása nagyon padlóra küldött.Az olyan valami volt amit szerettem volna,mgeflelet volna és örültem volna neki.Most ezen a téren csak volontőrködöm,de azzal nem keresek semmit.Egyenlőre a főiskolai ösztöndjíamból élek ami hamarosan lejár.Nem tudom mitévő legyek, merre induljak. Válaszát előre is köszönöm! Adri
Kedves Adri! A nemzedékek együttélése, gyermekek, szülők, nagyszülők (dédszülők), általában hasznos, léleképítő minden szereplő számára. De azért ez nem mindig van így. Kivált akkor nem működik, amikor még nincsen a fiatal(ok)nak saját családja. Ekkor jobb külön költözni. Ezt különösen is javaslom az Ön esetében, amikor érezhetően az együttlét, együttélés nem gyógyító, személyiségerősítő, hanem épp ellenkezőleg, nehezen elviselhető, sőt, mondhatni, kapcsolat romboló. Jobban tudja szeretni a szüleit távolról. Egyelőre sok sebet hordoz a kapcsolatuk, amelyeknek gyógyulniuk kell. Nagy kár, hogy ez a külön étkezés alakult ki. De talán ezen a mostani helyzeten változtatni sem nagyon tudnak. Persze, érdemes megpróbálni. De ez csak felszíni kezelés, azért nem ez a fő javaslatom. A következőt tanácsolom. Mivel addig nem tud elköltözni, amíg nincs megbízható munkája, ezért ez legyen az első. Mindenképpen keressen munkát, amivel egy egyszerű albérletet ki tud fizetni, s el tudja tartani magát. Akkor aztán költözzön is külön, s már ettől nagyon sok minden meg fog változni. Persze, ezek még csak az első lépések, amelyeket újabbaknak is kell követniök. Ne nyugodjék bele abba sem, hogy ilyen rossz lett a viszony a szüleivel. Hozzáteszem, hogy a kényszeredett együttélés is keltette ezt. Próbálja meg minden tekintetben függetleníteni magát tőlük, anyagilag is, érzelmileg is. Akkor fogja tudni őket jó gyermekként helyesen szeretni, ha függetlenül tőlük föl tudja építeni saját egzisztenciáját, saját személyiségét. Azon ne keseregjen, hogy nem talált munkát. Keressen tovább, kérje a Mindenhatótól, és találni fog. Ha nem az első, akkor a második vagy a sokadik fog majd sikerülni. Bízzon az Istenben, aki az Ön életét, a szülei életét és a kapcsolatukat is szeretné gyógyítani. Lehet, hogy jó ötlet szakembert is megkérni a helyzet orvoslására, de talán elegendő egy lelki vezetőt, egy állandó gyóntatót találni, akinek rendszeresen kiöntheti a lelkét.
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Két kérdésben szeretném a válaszát kérni. Miért választja el Jézus a főpapi imájában a világot, azoktól, akiket az Atya neki adott? Kik azok, akiket az Atya neki adott? Különösen is e sorokra gondolok: "Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál." és előtte még ez is: "Te hatalmat adtál neki (Fiúnak) minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon." Köszönettel: Réka
Kedves Réka! Az "akiket az Atya nekem adott" nem mások, mint a tanítványok, akik hittel elfogadták Jézust. Ez a hitet az Atya belső késztetése, kegyelme tette lehetővé: "Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon" (Jn 6,44). A "világ" szó ezen a helyen a Krisztust elutasító embereket jelenti. Jézus a zsidó gondolkodásnak és nyelvhasználatnak megfelelően az ellentét itt fontosságát hangsúlyozzai. Amikor ezeket a szavakat mondja, a szenvedése előtt áll, s búcsúzik a számára annyira kedves tanítványoktól. Érthető, hogy figyelme elsősorban rájuk irányul. Ráadásul a hitbeli megtartást és megerősítést csakis számukra kérheti ("Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben" 17,11). Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Jézus a "világot" sem veti el, hiszen a szenvedésével éppen a világ bűnét veszi el (Jn 1,29). Sőt a tanítványait éppen azzal bízza meg, hogy folytassák küldetését: "Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba" (Jn 17,18). A tanítványoknak a világban és a világ felé - nyilván a megnyerés céljából - magát Jézust kell képviselniük. A főpapi ima éppen arra irányul, hogy a tanítványok hitelesen tudják ezt a küldetést teljesíteni.
Kedves Lelkiatya! Érdeklődve kérdezem, hogy Ön szerint van-e létjogosultságuk az átkoknak? Ha valaki teljes szívéből a legrosszabbat kívánja a másiknak, bekövetkezik-e? Mit gondol a mágiáról? Különféle holdállásnál gyújtott színes gyertyákról? Létezik-e az, hogy az átok visszaszáll arra, aki mondja? Honnan tudom, hogy balszerencsém okozója, hogy valaki rámolvasott? Le lehet azt szedni? Lehetséges-e ha valaki mással rosszat tett, az kétszer olyan súlyosan fog szenvedni? Miért hagyja az Isten, hogy aki gonoszul elbánik a másikkal, mégis nagyon boldog élete legyen? Mikor fog ő megbűnhődni? A másiké pedig az örök életen át tartó boldogtalanság... Miért lehetetlen szeretni az ellenséget??? Csak azért kérdezem ezeket, mert tudom, hogy egyházunkban is vannak olyan papok, akik ördögűzéssel foglalkoznak, tehát biztosan jelen vannak a sötét erők is. Válaszát köszönöm!
Az átoknak nincs létjogosultsága. A "létjogosultság" szó eredeti értelmében: az átkoknak nem volna szabad létezniük, nem volna szabad, hogy bárki ajkán vagy akár gondolatában létrejöjjenek. Sajnos, ennek ellenére sok ember alkot, mond ilyet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kimondott átoknak foganatja is van. Bár a szavaknak valóban nagy súlya van, amit kimondunk, az már létezik is. De a szavak mégsem önmagukban állnak, nem a fizikai létük miatt van súlyuk, erejük, hanem a hatásuk alapján. Ha tehát valaki kimond egy átkot, az még önmagában semmi rosszat nem tartalmaz. Hangzók összessége, amely csupán az azt kimondó, az átkot létrehozó személy lelkiállapotáról árulkodik, de önmagában még nincs hatása. Akkor lehet hatása, ha az illető, akire, aki ellen irányul, elkezd félni tőle. A félelem útján hatol be a másik emberbe. Ha valaki rám átkot mond, én meg visszanevetek rá, mert nem rémiszt meg, bármilyen félelmetes dolgokat mond is rám, akkor az égvilágon semmi hatást nem gyakorol rám Tegyen közben bármilyen hókusz-pókusz mozdulatokat is. Vagyis a mágiának ugyanígy nincsen semmi ereje önmagában. Csakis akkor, ha valaki azt komolyan veszi. Ami az átok visszaszállását illeti, abban lehet valami. Éppen az említettek miatt. Ha valaki ilyet mond, ez csak a saját lelkiállapotát jellemzi. Ha ebben a lelkiállapotban valaki másnak szánt szándékkal rosszat akar, az minden bizonnyal őrá, a kimondóra valósan rossz hatással van. Hogy ennek a visszaszállásnak a mértékét meg lehet-e állapítani, ezt kétségesnek tartom. Hogy egyszer- vagy kétszer vagy többször annyi rossz szállna vissza rá. Az biztos, hogy a jóságos Úristen nem sokszorozza meg. Nem alkalmaz ilyen büntetést arra, aki átkozódik. Az viszont igaz lehet, hogy ha valaki a gonosz erőkkel paktál - az átokmondás is ennek egyik válfaja -, az sokszorosan rosszul jár. Mindenképpen kerülni kell tehát az átkot, átkozódást. Ne várjuk viszont a bűnhődését a másik embernek! Bármilyen rosszat tett is velünk. Ha valaki rosszat tett nekünk, akkor egyedül a rossz igazi forrására, a gonosz lélekre legyünk haragosak, sohasem a másik emberre. Az ugyanis jobbára csak áldozata a gonosz erőknek. Persze, hogy abban neki mennyi a felelőssége, az más kérdés, de mi azt úgysem tudjuk megállapítani. Nagyon logikusan áll itt a következő kérdés, hogy miért ennyire nehéz, miért tűnik lehetetlennek, hogy az ellenségünket szeressük. Azért, mert a mi szeretetünk is gyönge, töredékes, a rosszra hajló természettől megtépázott. Nem tudunk úgy szeretni, ahogyan az Úr Jézus, aki még megalázóiért is imádkozott. Mégis törekednünk kell rá. S az Úr meg is adja hozzá az erőt, csak kérnünk kell. Nem a saját erőnkből kell szeretni ellenségeinket, hanem kérni kell hozzá az Isten erejét. Azzal már lehetséges lesz.
1
  2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016