Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás


Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi kilenc meg hét? (a választ számmal kell beírni)


küldés

eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Tud-e ajánlani olyan rövid, megerősítő fohászokat, melyek egy adott (élet)helyzetben történő helytállásomban megerősítenek, illetve "visszabillentenek" az istenbizalom, életbizalom, és korábbi elhatározásaim irányába? Alaptermészetem szerint szétszórt figyelmű vagyok és hullámzó önbecsüléssel, hangulatváltozásokkal küzdök nap mint nap a munkámban és magánéletemben egyaránt. A "felszínen maradás" mindennapos küzdelem számomra, ahogyan minden bizonnyal sok más embernek is. Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: "Ladislaus"
Kedves "Ladislaus"! Nagyon helyesen fogalmazta meg a kérését. Abban az élethelyzetben, amiben van, valóban ez a legjobb imamód, a rövid megerősítő fohászok ismételgetése. Olyan ima, amely nem a szövegének szépségén, tartalmán, körülményein múlik, hanem egészen lecsupaszítva, leegyszerűsítve sallangok nélkül közvetíti a kegyelmet. Igen, most pontosan erre van Önnek szüksége. Hogy erre ráérzett, hogy éppen ezt kérte, már ez is kegyelem, annak jele, hogy figyel Önre az Úr, tanítgatja, vezetgeti. Már ezért is legyen hálás. Viszont éppen emiatt az egyszerűség miatt nemigen lehetséges kívülről megmondani Önnek, hogy melyik a hatékony imafohász. Mert nem a megnevezett fohász tartalma, szavainak összeállítása adja a hatékonyságot, hanem a mód, ahogyan kimondja, a szív állapota. Kézenfekvő, hogy az ősi Jézus-imát javasoljam, amely közel kétezer éven át adott megerősítő támaszt a szent atyáknak: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!" De lehet más is, mondom, nem a szavak tartalmában van a lényeg. Bár kétségtelen, ezek itt nagyon erősen megszentelt szavak, a bibliai eredete és a sok ezer imádkozó használata egészen fényesre csiszolta. De mondom, lehet más is. Ne a felszínen akarjon maradni. Ne az emberek elvárásainak akarjon megfelelni. Élje az életét bátran Krisztusban! Fogadja el önmagát, fogadja el ezt a hullámzó hangulatát! Tudom, nem kellemes, de ez is lehet áldás, ne ellene akarjon küzdeni, hanem vele, ennek segítségével. De a rövid fohászok mondogatása segítségére is lesz ebben. Ha nem ezt a Jézus-imát mondja, hanem valami mást, akkor is lehetőleg legyen benne a segítségkérés: Segíts, Jézusom! Könyörülj rajtam, Uram! Ments meg, Uram! Ez mind olyan kimondott szó, amely kifejezi a rászorultságot, de egyben kifejezi a bizalmat is, hogy az Úr valóban tud segíteni. Tehát nem rémüldözve kell ezeket ismételgetni, hanem nyugalommal, bizalommal. Az Úr mindenható és szereti Önt. Ez a két igazság teszi helyre az Ön életét.
Kedves Lelkiatya! Gábor vagyok, 35 éves. Három hónapja pánikrohamok, halálfélelem, szívpanaszok (melléütések) stb kínoznak. Szeretném megtalálni a Társamat, Hivatásomat. Szeretném megtalálni Jézust és az Egyházat. Rengeteg dolgot kellene bepótolnom és helyrehoznom, nem is tudom hol kezdjem. Szeretnék testben-lélekben egészséges lenni és teljes Életet élni. Kérem, ha nem nagy teher, emlékezzen meg rólam imáiban, szentmiséjében. Köszönöm!
Kedves Gábor! Mint kérte, imádkozom Önért. Annyit teszek még hozzá, hogy ne féljen és ne kapkodjon. Mindenekelőtt Jézussal és az Egyházzal erősítse meg a kapcsolatát, s Tőle kérje, hogy az életén, a kapcsolatain is legyen áldás. Ha hittel és bizalommal kéri, meg fogja kapni. Én is erre kérem Őt.
Kedves Lelkiatya! Úgy tudom, hogy az Ortodox Egyházban Szent Ágostont nem tisztelik szentként. Ez igaz? Ha igen, mi ennek az oka? Válaszát előre is köszönöm. Roland
Kedves Roland! Ez így aligha állítható. Amennyire én tudom, a szentségének kérdését sohasem vitatták. Ezen a címen például ikon is található róla: https://hu.pinterest.com/pin/302515299952042708/ A kegyelemtani szemléletével sokat vitáztak, de nem csak az ortodoxok. De ez - amennyire én tudom - nem érinti a szentségi tiszteletét.
Kedves lelkiatya! Az egyik régi ismerősöm múlthónap elején ismerkedett meg egy tőle 8 évvel fiatalabb lánnyal egy hét után bemutatta a barátainak is. A fiatalember a szomszéd városban dolgozik és véletlenül a munkahelye előtt sétáltam el és a telefonomon egy nem fogadott hívást kaptam. Majd kérdőre vontam hogy ő hívott e a munkahelyi telefonszámon. Azt mondta hogy ő nem tud róla biztos a kolleganői hívtak fel és megkérdeztem tőle hogy honnan tudják a telefonszámomat és úgy gondoltam hogy csak neki lehet meg a számom és azt mondta hogy a kolleganői azt akarták hogy menjek be az irodába de ő nem dolgozott aznap. Miért tagadta le hogy nem ő volt? Nem veszi komolyan a párját?
Keveset kell foglalkoznunk azzal, hogy ki mit miért csinál? Ezzel ugyanis önkéntelenül is eltereljük a figyelmünket arról, hogy mi mit miért csinálunk. Márpedig ez ezerszer lényegesebb. Szerintem ne rágódjék azon, hogy ez az illető milyen viszonyban van a párjával, azzal meg végképp nem, hogy mikor kit és miért hív telefonon. Ha Önnek volt fogadatlan hívása, azzal se sokat törődjék. Ha fontos, majd újra hívják, ha nem, kár vele foglalkozni. Így sokkal egyszerűbbé válhat az életünk, ha önmagunkra figyelünk, hogy tetteinkben Krisztust kövessük, s nem mások tetteit elemezzük, értékeljük.
Tisztelt Atya! A hivatalos latin katolikus katekizmusban az Egyház 5 parancsolata így hangzik. 2042 Primum praeceptum (? Diebus Dominicis ceterisque festis de praecepto Missam audire et ab operibus servilibus vacare ?) a fidelibus exigit diem in quo resurrectio Domini commemoratur, necnon praecipuas liturgicas festivitates quae Domini, beatae Virginis Mariae et sanctorum honorant mysteria, sanctificare, imprimis eucharisticam participando celebrationem, in qua communitas congregatur christiana, atque ab illis requiescere laboribus et negotiis quae talem horum dierum sanctificationem possint impedire. 265 Secundum praeceptum (? Peccata saltem semel in anno confiteri ?) ad Eucharistiam praestat praeparationem per receptionem sacramenti Reconciliationis, quod opus conversionis et veniae prosequitur Baptismi. 266 Tertium praeceptum (? Eucharistiae sacramentum saltem in Paschate recipere ?) minimum praestat in corporis et sanguinis Domini receptione in conexione cum festis Paschalibus, origine et centro liturgiae christianae. 267 2043 Quartum praeceptum (? Diebus ab Ecclesia statutis ab esu carnium abstinere et ieiunium servare ?) tempora tuetur asceseos et paenitentiae quae nos ad festa praeparant liturgica et ad acquirendum in nostros instinctus dominium et cordis libertatem. 268 Quintum praeceptum (? Ecclesiae necessitatibus subvenire ?) enuntiat, fideles praeterea obligari ad subveniendum, singulos secundum suam facultatem, materialibus Ecclesiae necessitatibus. 269 A Magyar Katolikus Katekizmusban ez szerepel: Az Anyaszentegyház Ötparancsolata 1. A vasárnapot és az ünnepeket szentmisével és munkaszünettel szenteld meg! 2. A pénteki bűnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg! 3. Évente gyónjál és legalább húsvéti időben áldozzál! 4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld! 5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd! Mi az oka annak, hogy a házasságkötés és gyermeknevelés kötelessége a latinban nincs benne, de a KEK-ben sem. (Katolikus Egyház Katekizmusa) Tisztelettel Dobai István plébános, Ludas, Szerbia
Főtisztelendő István atya! Az egyházi törvény (lex ecclesiastica) világához tartozik speciálisan az Egyház öt parancsa. Ezeket először Kanizius Péter Katekizmusa fogalmazta meg 1555-ben azzal a céllal, hogy az egyházhoz tartozásnak kontúrosabb kritériumokat adjon. Ezek a keresztény közgondolkodásban a legutóbbi időkig jelen voltak. Most is élnek, de bizonyos fokig a püspöki konferenciáknak jogában áll, hogy a sajátosságokat területenként és koronként érvényesítsék bennük. Ezért lehetséges az, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) és az egyes nemzeti katekizmusok pl. az Egyház öt parancsa egy-egy tételében, a keresztény életvitel hangsúlya szempontjából, eltérnek egymástól. Az Egyház tanítóhivatalának csak annyi az elvárása, hogy a nemzeti katekizmusok a Világkatekizmus (KEK) alapján készüljenek, és hit és erkölcs dolgában tévedést ne tartalmazzanak, hanem annak teljes mértékben megfeleljenek. A Világkatekizmus 1993-ban jelent meg. A Magyar Katolikus Katekizmus 1995-ben, s ezt nem harmonizálták teljesen a KEK-el az egyház parancsai vonatkozásában. Ezért tudomásul véve a KEK szempontjait, hazánk viszonyaira tekintettel mégis jogosan tarthatjuk meg az általunk korábban is ismert, a házasságra és a gyermeknevelésre vonatkozó előírás megtartásával az Egyház öt parancsát, hisz a benne szereplő követelmény a Világkatekizmus szemléletének megfelel. Csak a XX. század második felétől figyelembe véve a változásokat, a Világkatekizmus a harmadik variációját nyújtja az Egyház parancsainak megfogalmazásában, s talán a jövő újabb módosulásokat is tartogat a következő nemzedékek számára anélkül, hogy a hittartalom lényegesen megváltozna.
DJK! Kedves Lelkiatya, Régebben nagyon szerettem tornacipőben járni, a Converse márka volt a kedvencem. Mikor megtertem es Krisztus koveto gyakorlo kereszteny katolikus lettem aggalyossaggal toltott el ezen cipok viselese, ugyan is a termek markaja egy korben levo csillag: https://sportoutletstore.hu/logos/converse_all_star_chuck_taylor_logo_psd_by_katus_nemcu-d5ba4e0.jpg Aggalyossag miatt az akkor megvasarolt ujszeru allapotban levo cipomet soha nem mertem hordani, ugyanis a körben lévő csillag ha megforditjuk egy satani jelkep. Persze ez a logo csak hasonlit hozza, de aggalyossag miatt azota sem mertem hordani tobb eve ezt a cipot. On szerint bűn ezt viselni? A logo csak hasonlit a bunos jelre, es valaki egyszer arra hivta fel a figyelmem hogy meg a satani logo is lehet tiszta, pl egy amerikai templomnal Krisztus sebeit szimbolizaltak az otagu csillaggal. On szerint mit tegyek? Viseljem a cipot vagy dobjam ki?
Semmiképp se legyen aggályos a Krisztus követésben. Ez általános érvényű. Az említett esetben pedig különösen nem látok semmi aggasztót. Ha már megvette vagy megkapta ezt a cipőt, balgaság volna nem használni, kidobni. A jelkép akkor hordoz tartalmat, ha annak jelentőséget tulajdonítunk. Nem kell félni ezektől. Krisztus, akiben bízunk sokkal hatalmasabb ezeknél a dolgoknál.
Áldott Lelkiatya! Előre is elnezést, ha butaságot kérdezek, de lehetséges-e az, hogy aki többet imádkozik, az kevesebb evéssel is beéri? Úgy értve, hogy az imában előre haladva először tán csak kevesebbet nassol, aztán a szeretethiányát egyre inkább az Istennel való együttlét tölti be az étkezések helyett. Hallani ilyesmit szentekről (pl Pio atya is alig nyúlt az ételhez, s az Eucharisztia lett a mindennapi fő tápláléka) de lehet-e ez általánosan is igaz ránk, világban élőkre is? Köszönettel: Zsóka
Kedves Zsóka! Sok szentről jegyezték föl, hogy egészen kevés eledellel is beérték. Ez egyrészt aszketikus készségüknek volt köszönhető, de minden bizonnyal külön kegyelem is az Istentől, ha valaki ennyire el tud vonatkoztatni az emberi szükséglettől. Mindenesetre igaz, hogy az ember minél inkább lelki életet él, annál kevésbé fontos számára a testi szükséglet. Mégsem lehet egyszerű fordított arányosságot fölállítani az elvégzett ima és az elfogyasztott eledel mennyisége között. Kivált, ha az ember ezt figyeli, méri, számolgatja, akkor félő, hogy célt tévesztett a törekvés. Könnyen el tudom képzelni, hogy a nagy imádkozó, aszketikus szentek semmi különlegességet nem láttak abban, hogy keveset esznek, talán észre sem vették, föl sem fogták, hogy ebben valami különös volna.
Tisztelt Lelkiatya! Választ adhat-e konkrét kérdés(ek)re a Jézus-ima vagy inkább más imamódot célszerű választani ilyenkor? Itt olyan kérdésekre gondolok, amelyek adott élethelyzetben a megoldást így kezdik keresni: mit? hogyan? miért? Továbbgondolva ezt: szabad-e egyáltalán az okokra/miértekre rákérdeznünk Istennél vagy ez bizalmatlanság, kicsinyhitűség? Válaszát köszönve: Lívia
Kedves Lívia! Ha adott kérdésre kérek közvetlen választ az Úrtól, akkor ennek hatékonysága, ereje nem az ima módjától, hanem a szívem állapotától, a hitem erejétől függ. A Jézus-ima éppúgy alkalmazható tanácskérésre, mint az Üdvözlégy vagy más, előre megírt vagy saját szavakkal elmondott imádság. Persze, mindegyik esetben nem az adott kérdésre kell a választ kérni, hanem a kegyelmet önmagamra, hogy kapjak megvilágosítást a fölismeréshöz és erőt a megvalósításhoz. Természetesen szabad rákérdeznünk az Úrnál az egyes dolgok miértjére is. Minden szabad kérni és kérdezni az Úrtól. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy nem is kényszeríthetjük őt. A választ, annak tartalmát és idejét teljesen őrá kell bízni.
Főtisztelendő Atya! Az lenne a kérdésem hogy a Szent Liturgiát csak a legújabb Liturgikonból lehet végezni, vagy esetleg lehet régebbi misekönyvekből (pl. Krucsay-féle Lithurgia) mondani? Így is érvényes lenni a Liturgia? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel, Péter
Kedves Péter! Mivel ezek nem jóváhagyott kiadások, ezért ezekből nem lehet végezni Szent Liturgiát. Az érvényesség kérdése viszont ehhöz egyáltalán nem köthető. Minthogy nincs rajta jóváhagyás, nincs rajta áldás sem. Emiatt kerülendő ez a próbálkozás. Annak teoretikus feszegetése, hogy mi van akkor, ha valaki mégis megteszi, teljesen értelmetlen.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya. Napokban gondolkodtam egy igen érdekes dolgon. Vannak sokan akik a templomba autóval járnak, és míg a görögkatolikusoknál mindig, a rómaiaknál kevesebbszer van két szín alatti áldozás, és részesülnek Krisztus vérében a bor színe alatt. A szentmise után ha a rendőr megállítja őket, hogyan tudja bebizonyítani hogy nem fogyasztott alkoholt, vagy ezt a kis mennyiséget nem mutatja ki a műszer. Azért is foglalkoztat ez a kérdés mert költözködés miatt kicsit messzebb kerültünk a templomtól, csak gépkocsival van lehetőség eljutni. Előre is köszönöm válaszát
A szentáldozásban kapott anyag mennyisége nem mérhető a rendőrségi vizsgálattal. Emiatt egyáltalán nem kell aggódnia. Ez inkább a papoknál, diakónusoknál jelenthet nehézséget, akik valóban nagyobb mennyiségben veszik magukhoz Krisztus vérét, amely anyag, fizikailag, természetesen ugyanúgy viselkedik, mint minden természetes anyag. Azt a mennyiséget már nagyobb valószínűséggel kimutatja a műszer. Ezt a papoknak, diakónusoknak kell megoldaniok. Számomra több szempontból is hasznosnak tűnik az a megoldás, hogy az ő utazásukról azok a hívek gondoskodjanak, akiknek a szolgálatában áll az adott Liturgiával.
Kedves Lelkiatya! A mai evangélium kapcsán jutott eszembe a következő gondolat. Jézus 30 éven keresztül "rejtve" élt Názáretben ugyanúgy, mint bárki más. Ezért nem is hittek neki a názáretiek. Azonban a zsidóknál tudtommal alapvető, hogy nagyon fiatalon meg kell házasodni. Tehát Jézus nem számíthatott "különcnek" már a nyilvános működése előtti időszakban is amiatt, hogy 30 évesen sem volt felesége? Lelkiatyának mi erről a véleménye? Üdvözlettel: Tamás
Tagadhatatlan, hogy Jézus korában többnyire 18-20 éves korban házasodtak, ám ez nem kötelező érvényű gyakorlat volt. Voltak, akik kivártak, pl. Saul is, aki később Pál apostol lett, és más írástudók is, akik a tanulásra szentelték fiatal éveiket. Így a nőtlenség sem volt ismeretlen. Jeremiás prófétáról tudjuk, hogy Isten parancsára nem házasodott meg (Jer 16), de nem ezt kifogásolták benne, hanem kemény bíráló szavait. Később pedig így fogadták el őt nagy prófétának. A Qumránban élő közösség tagjai sem házasodtak, sőt a Qumránon kívül élő esszénusok egy része sem. Arról, hogy a názáretiek hogyan tekintettek a körükben nőtlenül élő Jézusra, nincsenek adataink. Lehet, hogy egyesek furcsállták, de hát ilyesmi mindig előfordulhat. Az evangéliumok szerint később sem a nőtlenségét vetették a szemére, hanem az előítéletük és hamis elvárásaik miatt utasították el. A Lk 4,23 azt sugallja, hogy a názáretiek elvárták volna, hogy Jézus különleges módon segítse honfitársait, tehát személyének különlegességét elfogadták. Azt is érdemes megfontolni, hogy Jézus nőtlenségét mások sem kifogásolták komolyabban. Legalábbis az evangéliumokban nincs szó arról, hogy Jézust a házasság hiánya miatt támadták volna, pedig egyébként jó néhány támadás érte őt. (Van aki a Mt 19,10-12 tartalmát egyfajta védekezésnek tekinti. Ám ez a védekező szándék a szövegkörnyezet alapján nem egyértelmű.) Az apostolok és mások számára sem okozott nehézséget, hogy egy nem hagyományos életformában élő személyt kövessenek. Mindent összevetve: a házasságkötés halogatása vagy a házasságról való lemondás szokatlan volt ugyan, de nem elfogadhatatlan: önmagában még nem vezetett az illető elutasításához vagy kiközösítéséhez.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy a Liturgián lehet-e okostelefonról olvasni az aktuális apostoli szakaszt? Többször van,hogy többfelé kell lapozni,itt pedig megvan egyben. Egy másik lehetőségképpen az internetről ( erről a honlapról )kinyomtatva a papírról felolvasni lehet? Válaszát várva Marika
Legalábbis nem illő. De azt hiszem, van is erre vonatkozó tiltás, csak hát, egyre inkább azt látom, hogy nemigen tartják be az emberek. Azért is nem javaslom, mert ha elkezdenénk ezt a gyakorlatot, könnyen belecsúszhatnánk abba, hogy egyre kevésbé készül előre az ember ezekre a szolgálatokra. Sőt, az is előfordulhat, hogy az elektromos készülék másra is alkalmas, s netán Apostol olvasás közben bejön rajta egy hívás vagy sms üzenet... Szóval, inkább kerüljük. Az mindenképpen tilos, hogy az Evangéliumot ebből olvassuk. A könyv - legalábbis a Keleti Egyházban - nem csak arra való eszköz, hogy tartalmazza a felolvasandó szöveget. Jellemző dolog, hogy mi az Evangéliumot az oltár közepén tartjuk, onnan vesszük föl, körmenetet tartunk vele. S amikor elhangzik belőle a felolvasás, meg is csókoljuk, a pap áldást ad vele. Ha ezeket megfontoljuk, mindjárt megértjük, hogy egy elektromos szerkezet nem válthatja fel a díszes könyvet, amely szakrális tárgy.
Krisztusban Szeretett Lelkiatya! Két kérdésem is van a bizánci liturgiához kapcsolódóan. 1., Honnan ered az a szokás, hogy aki görögkatolikus püspökké lesz, az attól kezdve már nem fél kézzel ad áldást? Miért fontos ez a különbségtétel? 2., Megfigyeltem, hogy a latin rítusnál sokan áldoztatnak egyszerre nem "csak" a szertartást vezető pap. Sokszor a misén gyóntató atya is besegít, valamint a diakónusok és a nők is, amennyiben szerzetesek. A görögkatolikus Szent Liturgián ezzel szemben eddig az tapasztaltam, hogy mindig 1 sor van: a szertartást vezető atyáé. Vajon ez a régebbi, hagyományosabb áldoztatás? Mennyire fontos az áldoztató személye? Köszönettel: Adél
A római katolikusoknál is van különbség a papi és a püspöki záróáldás között. Ott a szavak is eltérnek és háromszor ad áldást a püspök három irányban. A papi rend teljességére utalhat ez a gesztus. Az áldoztatásnál azonban nem egészen pontos a megfigyelés, mert a görögkatolikusoknál van arra példa, hogy egyszerre több pap is áldoztat, de nyilván ez nagyobb helyeken lehetséges csak. De olyan értelemben pontos a megfigyelés, hogy nálunk valóban csak pap áldoztathat, más nem. Még diakónus is csak rendkívüli esetben. Sőt, a kelyhet sem foghatja meg más, csak pap vagy diakónus (illetve, püspök is, nyilván). Ez a - tőlünk telhető - legnagyobb megtiszteltetés, a hódolat jele. Persze, a pap sem méltóbb és érdemesebb arra, hogy ezeket a Szent Titkokat közvetlenül kezelje, de a közösség érdekében - egyházunk tanítása szerint - rájuk bízta az Úr, mint az apostolok utódaira. Sok más módon is kifejeződik, hogy Keleti Egyházunk milyen nagyfokú tisztelettel és hódolattal veszi körül és kezeli az Eucharisztiát. Ez is egyike ezeknek.
Tisztelt lelkiatya! Miért szakadnak fel néha a múlt sebei? Néha elgondolkozom azon hogy mi lett volna ha úgy cselekszem annak idején és most minden másképp lenne. Mikor gimis voltam állandóan össze akartak hozni egy tőlem egy évvel idősebb fiúval aki nem a leghelyesebb volt és mindenki azzal piszkált hogy "miért nem jössz vele össze pedig hozzádvaló". Azt a szerencsétlen fiút is állandóan piszkálták aki az iskolai Ki mit tud-on mindig vicceket mesélt és folyamatosan vele is szórakoztak ő hagyta magát nevetség tárgyává tenni. Nem éreztem magam miatta értékesnek, egyedül éreztem magam a világban, rám volt szállva az egész gimi, el akartam vegyülni a többiek között mint egy szürke veréb. A szüleim sem segítettek rajtam. "Csak annyi a dolgod hogy tanulj a többivel ne foglalkozz". (Ennyi volt a válasz.) Ez ment addig míg az a fiú el nem végezte a középiskolát. Én megfogadtam magamnak annak idején azt ha én is felsőbb éves leszek én nem fogok így viselkedni az alsóbb évesekkel szemben. Majd néhány évvel ezelőtt egy lány felbukkant a facebookon hogy van egy fiatalember akinek tetszem és randit szervezne nekünk. A fiatalember azt mondta hogy amit a lány állít nem igaz hagyjuk a témát a további szivatások elkerülése érdekében. Majd eljött a szembesítés ami átverésnek minősült. Ebből a lányból előtört az irigység olyan dolgok miatt amiket saját erőmből teremtettem elő. Néha úgy érzem hogy nem szeretnek az emberek. Ha próbálom magam védeni az a baj, ha nem emelek szót magam saját érdekemben az a baj. Azt mondta az egyik ismerősöm hogy "fentről a Jóisten figyeli az embereket". Miért tudom több mint 10 év eltelte után is rosszul érezni magam ilyen dolgok miatt? Önnek mi a véleménye? Köszönöm válaszát.
Gyakran adom ezt a tanácsot, de éppen azért, mert nagyon sokat segíthet: Önnek saját lelkivezetőre van szüksége. Egyetlen válaszban nem tudom végig mondani, hogy mire kell figyelnie annak érdekében, hogy ebből az ördögi körből ki tudjon szállni. Egészen biztosan a viselkedésében is van olyan tényező, amely szinte kiváltja az emberekben ezt a gonoszkodást. Ezzel nem akarom fölmenteni azokat, akik ilyen szeretetlenül viselkedtek, viselkednek Önnel szemben, de mégis elgondolkodtató, hogy annyi éven át újra és újra szembesülnie kell ilyen magatartásokkal. Az emberiséget nem lehet leváltani, mondta egyszer valaki. Nem lehet a többi ember a hibás. De Önt sem hibáztatom, szó sincs róla, csak az okot meg kell keresni, és meg kell tanulni helyesen kezelni. Éppen azért fájnak Önnek ezek a régi bántások, mert még nem tudott kikecmeregni abból a rossz hatásból, amely Önt ilyenné tette. Ahogy sejtem, sok értékes dolgot tett már, elért több kitűzött célt is. Ez mindenképpen jó, mindezt köszönje meg az Istennek. De a magatartásában mégis van valami, amiből ki kell gyógyulnia. Ezt nem tudom megmondani, hogy micsoda, ehhöz többszöri személyes beszélgetésre van szükség egy olyan emberrel, aki ismeri és szereti Önt. Javaslom, hogy keressen föl egy papot, gyónjon meg nála minél mélyebb lelkiismeret vizsgálattal, és kérje is meg, hogy máskor is eljöhessen hozzá kiborítani neki a lelkét. Meglátja, hogy ez az jó szándékú emberi segítség az Isten kegyelmével és hatalmával párosulva meg fogja tudni változtatni az Ön életét. Higgyen ebben, és tegye is meg a szükséges lépéseket!
Kedves Lelkiatya! Egy olyan kérdésben szeretném a véleményét kérni, ami már régóta foglalkoztat, személyes érintettség miatt. Ön szerint lehetséges az, hogy valaki elveszítse a hitét? Ha ez esetleg megtörténik valakivel, visszatérhet még? És vajon az Istenhez való visszatérés milyen kapcsolatban áll az egyházhoz való visszatéréssel? Létezhet a két dolog egymástól külön? Többször olvastam, hogy sokan azért imádkoznak, hogy legyen hitük, de számomra ez egy érthetetlen ellentmondás, hiszen az ima már eleve valamilyen hitből fakad. Válaszát, gondolatait előre is hálásan köszönöm! Tisztelettel: Péter
Kedves Péter! Múltkori válaszomban nem tértem ki a kérdésének egyik fontos részletére. Nevezetesen, hogy lehet-e úgy visszatérni Istenhöz, hogy közben az Egyházat figyelmen kívül hagyja. A válasz egyértelműen: nem. Az a törekvés, hogy valaki az Egyház nélkül akarja megélni az Isten-kapcsolatát csak rövid távú és felszínes sikert eredményezhet. Krisztus, ugyanis elválaszthatatlan az általa alapított Egyháztól, s persze, fordítva is így van. Lehet, hogy vannak rossz élményei az Egyházban, amelyek esetleg okozhatták is az Istentől való eltávolodást. Erre, sajnos számos példa van. De ezért nem az Egyház a hibás, hanem az a személy, netán személyek, akik az Egyház nevében, de nem az Egyház szerint cselekedtek. Egy hiteltelen pap, egy szeretetlen hitoktató roppant nagy károkat okozhat az emberi lelkekben. Meg kell keresni, meg kell látni az Egyház igazi lényegét. Az emberi arca sokszor eltorzul, s nehezen fölismerhetővé teszi Krisztust, aki viszont ott ragyog az ő titokzatos testében, a szent Egyházban, amelyre rábízta a mennyek országának kulcsait, akinek átadta oldó és kötő hatalmát. Ha bűnös egyházi személyeket látunk, akkor tekintetünket fordítsuk inkább a szentekre, akik szintén az Egyházban maradtak, pedig - általában - ők maguk is sokat szenvedtek ugyanattól az egyháztól. Javaslom, hogy tekintsen mélyen az Egyház szívébe, s ne akadjon fent a felszín láthatóan csúfos redőin. A szépség odabent van, ahogyan azt a 44. zsoltárból énekeljük: "A király leányának minden dicsősége bent van a szívében, arannyal szegélyezett sokszínű öltözetében."
  1 2 3 
4
  5 6 7 8 9 10 11 ...    
UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016