Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Pol. Az Ötvened közepe
Dox. Márk ap. evta.
előző nap
 április 25. 
következő nap
1Pét 5,6-14

Atyámfiai! Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön-örökké! Ámen. Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok, röviden írtam nektek, hogy buzdítsalak titeket és bizonyítsam, hogy ez az Isten kegyelme. Ebben tartsatok ki. Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség nektek, akik Krisztusban éltek!

ApCsel 14,6-18

Megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre, s itt hirdették az evangéliumot. Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem. Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni. Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!” Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek. A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be. Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat. Emberek, mit csináltok? – kiáltották. – Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne. Az elmúlt időkben megengedte, hogy minden nép a saját útját járja. De azért nem maradt bizonyíték nélkül, mert jót tett, adott nektek esőt és gyümölcsöt érlelő nyarat, ételt és a szívetekbe örömet.” Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik.

Jn 7,14-30

Amikor eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított. A zsidók csodálkoztak, és ezt mondogatták: „Hogyan ismerheti az Írásokat, amikor nem is tanulta?” Jézus így felelt nekik: „Tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, megismeri a tanításról, vajon Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek. Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, és nincs benne hamisság. Vajon nem Mózes adott-e nektek törvényt? Mégsem tartja meg egyikőtök sem a törvényt. Miért törtök az életemre?” Válaszul ezt mondta a tömeg: „Megszállott vagy, ugyan ki tör az életedre?” Jézus azonban folytatta: „Csak egyetlen tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta. Mózes adta nektek a körülmetélést – bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól –, és szombaton is körülmetélitek az embert. Ha tehát szombaton körülmetélkedik az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért haragudtok rám, amiért egy egész embert meggyógyítottam szombaton? Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!” A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: „Ugye, ez az, akit halálra keresnek? És lám, teljesen nyíltan beszél, és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy valóban ő a Messiás? Róla tudjuk, honnan való, a Messiásról pedig, midőn eljön, senki sem fogja tudni, honnan való.” Jézus a templomban tanítva így kiáltott fel: „Engem is ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én pedig ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre el akarták fogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.

Lk 10,16-21

Mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Márk apostol és evangélista

A neve alatt fennmaradt evangélium szerzője. Jeruzsálemi lehetett, s a hagyomány szerint rokona volt Szent Barnabás apostolnak és közeli munkatársa lett Szent Péter és Pál apostoloknak is. Velük együtt eljutott Ciprusra, Szíriába, Kisázsiába és a római birodalom más tartományaiba is. A hagyomány szerint ő volt az az ifjú, aki Jézus elfogatásakor követni akarta az elfogott Mestert, de amikor a fegyveresek az ingénél fogva megragadták,ő meztelenül elmenekült. Tőle maradt ránk az első ma is ismert teljes evangélium, amennyiben Szent Máté ma is ismert görög nyelvű szövege valamivel később íródhatott, s a Szent Márkét megelőző esetleg arám nyelven terjesztett változatokból nem maradt ránk kézirat.
További hagyományok szerint 42-62 között ő lehetett Alexandria első püspöke, akit a kopt egyház alapítójaként tisztel, és aki ott vértanúhalált is halt. Vértanúságának módjáról azt tartják, hogy a pogányok összekötözve hurcolták sziklákon keresztül, amíg a teste szét nem roncsolódott és ki nem lehelte a lelkét. 310-ben a keresztények a sírja fölött templomot emeltek. Később 820-ban, amikor a muzulmánok uralma Egyiptomban is állandósult, a keresztények átmentették Szent Márk testét Velencébe, ahol most is nyugszik a neki szentelt székesegyházban. Így nemcsak a kopt egyház, hanem nyugat és kelet nagyon sok közössége tiszteli őt védőszentjeként és pártfogójaként.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016