Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Kalliopiosz vt.
előző nap
 április 7. 
következő nap
Iz 66,10-24

Örvendezz, Jeruzsálem, és ujjonjatok benne mindnyájan, akik szeretitek! Örüljetek nagy örömmel mindannyian, akik gyászoltok miatta, hogy tejével táplálkozhassatok és jóllakhassatok vigasztaló ölén, s hogy gyönyörűséggel élvezzétek és teljetek el dicsőségének emlőjétől! Mert így szól az Úr: „Lám, folyamként árasztom ki rájuk a békémet, s kiszáradt patakként a nemzetek dicsőségét. Vállukon viszik majd a kisgyermekeket, és ölükben vigasztalhatják majd azokat. Mint akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak majd én is titeket, és Jeruzsálemben leltek vigasztalást. Meglátjátok, hogy majd örülni fog a szívetek, és csontjaitok, mint a fű, úgy fognak kisarjadni. Fölismerhetővé lesz majd az Úr keze a szolgái előtt, és haragja megnyilvánul majd a lázadók felé. Mert lám, tűzként érkezik majd el az Úr, és szekere olyan lesz, mint a forgószél, hogy haragjában megadja a büntetést és tűz lángjában fenyítését. Mert az Úr tűz által fog ítéletet tartani az egész föld fölött, és kard áltál minden test fölött. Bizony, sok holttest marad majd az Úr nyomában. Akik pedig azért szentelődnek meg és tisztálkodnak, hogy szent ligetekbe mehessenek és benn a kapukon belül sertéshúst, és egeret esznek, azoknak azt mondja az Úr: ,Azon helyben el fognak pusztulni, mert isme-rem tetteiket és gondolkodásmódjukat. Ezért eljövök majd, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet; azok pedig eljönnek és meglátják dicsőségemet. Én pedig jelet teszek reájuk, és a megszabadultak közül elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarszisz, Pút, Lúd, Moszek és Tobel földjére, és a hellénekhez, aztán meg a távoli szigetekre, amelyek sohasem hallottak rólam és nem is látták dicsőségemet. Visszahozzák majd testvéreiteket minden nemzet köréből ajándékul az Úrnak. Lovakon, szekereken, hordágyakon, öszvéreken és kocsikon elhozzák őket a szent városba, Jeruzsálembe – így szólt az Úr –, mint ahogy Izrael fiai hozták nekem az áldozati ajándékot, zsoltárokat zengve az Úr házába. Én pedig majd papokat és levitákat választok közülük – mondja az Úr. Mert ahogyan az új ég és az új föld, melyeket alkotok, fönnmarad előttem – mondja az Úr – úgy marad fönn majd nemzetségetek és a ti nevetek is. Akkor majd hónapról hónapra és szombatról szombatra minden ember eljön, hogy leborulva imádjon engem – mondja az Úr. És amikor kimennek, látni fogják azoknak az embereknek a holttestét, akik fellázadtak ellenem; férgük nem pusztul el és tüzük ki nem alszik, és utálatos látványt jelentenek majd minden ember számára.

Ter 49,33-50,26

Miután Jákob elmondta fiainak végrendeletét, föltette lábát ágyára, és meghalva visszatért övéihez. József pedig ráborult atyja arcára, és megsiratta, majd megcsókolta őt. Aztán megparancsolta a balzsamozással megbízott szolgáinak, hogy balzsamozzák be az apját, így a balzsamozást intézők bebalzsamozták Izraelt. Közben eltelt negyven nap – mert ennyi napot szoktak számolni a temetéshez – és Egyiptom megsiratta őt hetven na-pon át. Amikor aztán elmúltak a gyász napjai, így szólt József a fáraó kormányzóihoz: „Ha jóindulatra találtam a szemetekben, juttassátok el a fáraó fülébe ezt az üzenetet, hogy apám halála előtt megesketett engem ezekkel a szavakkal: Abba a sírba temess engem, amelyet Kánaán földjén ásattam magamnak! Most tehát útra kelnék, hogy eltemessem atyámat, aztán majd visszatérek.” Erre a fáraó azt üzente Józsefnek: „Menj, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged!” Útra kelt tehát József, hogy eltemesse apját, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes vén méltósága, továbbá József egész házanépe és testvérei, meg az atyai ház összes tagja és az egész rokonság. Csak a juhnyájaikat és marhacsordáikat hagyták ott Gósen földjén. Még a szekerei és lovasai is vele mentek, úgyhogy igen nagy menet alakult ki. Mikor aztán eljutottak Átad szérűjéhez, a Jordánon túlra, ott nagy és mély gyásszal mellüket verve megsiratták őt. József hét napig tartó gyászszertartást rendezett apjának. Kánaán lakói látták ezt a gyászt Átad szérűjén, és ezt mondogatták: „Mekkora nagy gyászuk van az egyiptomiaknak!” Ezért nevezték el ezt a helyet a Jordánon túl „az Egyiptomiak Gyászá”-nak. Úgy cselekedtek tehát Jákob fiai, ahogyan ő meghagyta nekik: elvitték Kánaán földjére, s eltemették a Kettős-barlangba, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hetita Efrontól sírhelynek szolgáló birtokul, Mamiéval szemben. Majd visszatért József Egyiptomba testvéreivel s egész kíséretével együtt, miután eltemette atyját. Minthogy pedig látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, azt mondták: „Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a gonoszságot, amit ellene elkövettünk.” Elmentek tehát hozzá, ezt mondván: Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt, hogy így szóljatok Józsefhez: „Bocsásd meg vétküket s a bűnt, meg a gonoszságot, melyet ellened elkövettek!” Mi magunk is kérünk, bocsásd meg atyád Istene szolgáinak ezt a gonoszságot. Ennek hallatára József sírt. Aztán elmentek hozzá testvérei maguk is, és azt mondták: „Tudd meg, hogy szolgáid vagyunk!” Ám József így felelt nekik: „Ne féljetek, mert én az Istené vagyok! Ti ugyan gonoszságot terveztetek ellenem, de Isten jót akart nekem, hogy úgy történjék, amint ma van, s hogy sok népet eltartson. Ne féljetek, én eltartalak titeket és házatok népét!” Így vigasztalta őket, és a szívükhöz szólt. József Egyiptomban lakott testvéreivel és atyja egész házanépével együtt. Száztíz esztendeig élt, és meglátta Efraim fiait is harmadíziglen, és Manassze fiának fiai is József térdén születtek. Ezek megtörténte után azt mondta József testvéreinek: „Halálom után meg fog emlékezni rólatok az Isten, s elvezet benneteket erről a földről arra a földre, amelyet eskü-vel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak”. Majd megeskette Izrael fiait, így szólván: „Amikor majd rátok tekint Isten, vigyétek magatokkal csontjaimat erről a helyről!” Aztán meghalt József, száztíz esztendős korában. Bebalzsamozták, és koporsóba helyezték Egyiptomban.

Péld 31,8-31

Fiam! Nyisd meg a szádat Isten igéjére, és mindent józanul ítélj meg! Nyisd meg a szádat, és hozz igazságos ítéletet! Szolgáltass igazságot a szegénynek és a gyöngének! Derék asszonyt ki talál? Értéke még a drágagyöngyét is messze meghaladja! Férjének szíve bátran megbízhat benne, és nem lesz híján a szép haszonnak sem. Egész életében jót tesz a férjének. A gyapjút és a lent fonva ügyes kézzel végzi a munkát. Mint a kereskedő hajója, messziről szerzi be élelmét és gyűjti vagyonát. Éjjel is felkel, hogy eleséget adjon övéinek, s munkát szolgálóinak. Ha szántóföld után néz, azt meg is veszi. Birtokát beülteti saját keze munkájával. Derekát jól felövezi és nekifeszíti karját a munkának. Átérzi, hogy jó dolgozni, és mécsese éjjel el nem alszik. Karját hasznos dolgokra nyújtja ki, kezével megfogja az orsót. Megnyitja tenyerét a szegényeknek, és terméséből ad a szűkölködőnek. Férjének nem kell féltenie házanépét, ha máshol időzik, mert mindnyájukat ő öltözteti. Kettős ruházatot készít a férjének, neki magának pedig bíborból és bársonyból is van ruhája. Urának nagy a tekintélye a városkapuknál, hogyha tanácsülésen van az ország véneivel és más lakóival. Gyolcsot készít és eladja a föníciaiaknak, és övet ad a kanáneusnak. Erőbe és ékességbe öltözködik, azért örömmel néz az utolsó nap elé. Száját figyelmesen és tisztelettudóan nyitja meg, a nyelvét rendre szoktatja. Szemmel tartja háza népe útjait, és nem eszi a tunyaság kenyerét. Fölneveli gyermekeit, és meggazdagodnak azok, s így a férje is magasztalja: „Sok nő dolgozott már derekasan, de te túltettél valamennyin!” A kedvesség csalóka, a szépség múlandó, mert az okos asszony az, aki áldást nyer. Az Úr félelméért dicséretet érdemel! Adjatok neki keze munkája gyümölcséből, és férje dicsérje őt a kapuknál!

Szent Kalliopiosz vértanú

Kallióp a pamfiliai Pergéből származott. Szüleinek__egy ideig nem született gyermeke. Atyja hamar meghalt, anyja: Theoklia Isten félelmében nevelte. Ebben az időben nagyon erőltették az emberek között a bálványimádást. Az emberek nagy része áldozatokat mutatott be nekik. Kallióp idejét az imádság és böjtölés töltötte ki. Amikor a bírónak jelentették, hogy Kallióp keresztény, anyja gondoskodott róla. Ellátta a szükséges ruhákkal, pénzzel, és néhány szolga kíséretében hajóta ültette más vidékre küldte, hogy a gyermek elkerülje az üldözés szenvedéseit. A kilikiai Pompeopoliszba hajóztak. Meglátva ott egy pogány ünnepre való készülődést, nyíltan megvallotta, hogy keresztény és nem vesz részt a bálványünnepen. Ezért elfogták, és a szokásos módokon megkínozták: ütlegelték, vasakkal szaggatták, sütögették és végül börtönbe vetették.

A börtönben meglátogatta édesanyja és bátorította a vértanúhalál elviselésére Krisztusért. Látva a helytartó hitének állhatatosságát, keresztre feszítésre ítélte. Anyja azt kérte a hóhéroktól, hogy fiát fejjel lefelé feszítsék meg. Fia halála után az anya átölelte vértanú fiát és ott meghalt 304-ben.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016