Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Pol. Szpiridon fp.
előző nap
 december 12. 
következő nap
Ef 5,8b-19

Atyámfiai! Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei - a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság -, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik, és ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami feddésben részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: »Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád fog ragyogni.« Gondosan vigyázzatok tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek; jól értékesítsétek az időt, mert rossz napokat élünk. Ezért ne legyetek ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata. Ne részegedjetek meg borral, mert erkölcstelenség van benne, inkább teljetek el Lélekkel. Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket mondjatok, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak.

Jn 10,9-16

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Szent Szpiridon atya

Ciprus szigetén született a III. sz. végén. Egyszerű paraszti származású volt, aki szent életet élt a hegyek között családjával együtt. Szívesen vendégül látott mindenkit, akinek arra vetődött az útja. Ezért Nagy Konstantin császár uralkodása alatt - miután a felesége meghalt – méltónak ítélték arra, hogy emberek főpásztora legyen, s így nevezték ki a ciprusi Trimythontesz város püspökévé. Nagyon szerették az emberek. Valószínűleg részt vett az I. egyetemes zsinaton, ahol egyszerű szavakkal védelmezte a kinyilatkoztatott igazságot az ariánus filozófusokkal szemben: „Az Ige az Isten Fia, aki a mi bűneink miatt lejött a földre, megszületett a Szűztől, az emberekkel együtt élt, a mi üdvösségünkért meghalt, és azután föltámadt, szenvedésével kiengesztelte az Atyát”. Mindenesetre az történelmileg is igazolható, hogy a Nikaiai Zsinat nagy hitvallója, Szent Athanáz a saját párthívei között említi őt. A csodatevő püspök IV. század közepén (vagy a 80-as években) hunyt el. Ereklyéi először Konstantinápolyban, majd Korfu szigetén sok betegnek szolgáltak gyógyulására, ezért az utóbbi szigetnek ő lett a pártfogója és csodatévője. Sok csodát jegyeztek föl életéből, például azt, hogy egy kígyót arannyá változtatott egy rászoruló megsegítéséért, közbenjárására egyszer megszűnt az árvíz, másszor pedig az aszály. Ikonábrázolásokon sajátos jegye a pásztorsapka.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016