Kol 3,4-11

Testvéreim! Amikor Krisztus, életetek, nyilvánvalóvá válik, akkor vele együtt ti is nyilvánvalóvá váltok a dicsőségben.
Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt sújt[ja] Isten haragja [az engedetlenség fiait]. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek. Most azonban ti is vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, a rágalmazást, és ajkatokról a gyalázkodó beszédet! Ne hazudjatok többé egymásnak!
Levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, rabszolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.

Lk 14,16-24

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember nagy vendégséget rendezett, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert már minden készen van!« De azok közül sorra mindegyik elkezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: »Földet vettem, és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki!« Egy másik meg azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki!« Ismét másik ezt mondta: »Megnősültem, azért nem mehetek.« Amikor visszatért az a szolga, jelentette urának ezeket. Erre megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: »Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!« Ezt mondta a szolga: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« Az Úr erre így szólt a szolgához: »Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam! Mondom ugyanis nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki sem ízleli meg a lakomámat. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«”

Szent Elevteriosz fölszentelt vértanú

Római polgár volt. Vallásos neveltetésben részesült, s igen korán - valamelyik apostol vagy valamelyik tanítvány idején - a Balkán félsziget közepén lévő Illyricum püspökévé szentelték, ahol igehirdetésével sok-sok pogány térített meg. Hadrianus alatt végezték ki (tehát 117-138 között), anyjával, Anthiával együtt.

Látriszi Pál szentéletű atya

Korán árvaságra jutott, s bátyja, a bithiniai Olümposz hegyének szerzetese, a Latrosz hegyi Karia monostor főnökére bízta, ahol remeteéletre kapott hivatást, de elöljárója nem engedte el. A X. század közepén Latrosz szigetén (a kisázsiai Miletosz mellett) nagy aszkézise folytán sokak bámulatát váltotta ki, de nem engedett a népszerűség kísértésének. 955-ben halt meg.