2Tim 3,16-4,4

Fiam, Timóteus! Minden Istentől ihletett írás hasznos a tanításra, a feddésre, a rendreutasításra s az igazságban való nevelésre is, hogy Isten embere hozzáértő és minden jó tettre kész legyen.
Kérve kérlek Istenre és Krisztus Jézusra – aki ítélni fog élőket és holtakat – s az ő eljövetelére és országára: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő; feddj, ints, buzdíts teljes türelemmel és a tanítás szándékával! Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját szeszélyeik szerint tanítók seregével veszik magukat körül, hogy a fülüket csiklandoztassák. Az igazságtól elfordítva fülüket mendemondákhoz fordulnak.

Lk 19,45-48

Abban az időben bement Jézus a templomba, és nekifogott, hogy kiűzze onnan azokat, akik abban adtak és vettek. Ezt mondta nekik: „Írva van: az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták, mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadással hallgatta.

Szent Melánia

Római nemes úrnő volt, az Idősebb Szent Melánia unokahúga, aki 378-ban Jeruzsálemben kolostort alapított. Ő maga egy Pinius nevű szenátor felesége volt, majd miután egy leánynak adott életet és két gyermeke halva született, rávette férjét az önmegtartóztató életre, s hatalmas vagyonukról lemondva (illetve azt eladva és elajándékozva) együtt kerestek kolostort előbb Szicíliában, majd Észak-Afrikában, s végül a Szentföldön. Itt több monostort alapítottak. A szentéletű Melánia 439-ben halt meg, néhány évvel férje halála után.