Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Martiniánosz szé.
előző nap
 február 13. 
következő nap
Ter 1,14-23

Így szólt Isten: Legyenek világítók az égboltozaton, hogy a földet megvilágítva elválasszák a nappalt az éjszakától! Maradjanak is ott az idő jelzésére, jelezve a napokat és az éveket! Fényeskedjenek az égbolton, és így világítsák meg a földet! Úgy is lett. Megteremtette Isten a két nagy világítót: a nagy világítót a nappal élére, s a kisebbik világítót az éjszaka élére, aztán meg a csillagokat is. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, meghatározzák a nappalt és az éjszakát, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: a negyedik nap. Isten pedig így szólt: „Hozzanak elő a vizek csúszómászó élőlényeket és a föld felett, az ég boltozata alatt szárnyaló madarakat!” Úgy is lett. Megteremtette Isten a nagy cethalakat meg mindenféle csúszómászó élőlényt, amelyet a vizek előhoztak, és minden szárnyaló madarat, úgyszintén fajtánként. S látta Isten, hogy jó. Isten megáldotta őket, mondván: „Növekedjetek és szaporodjatok, s töltsétek be a tenger vizeit, és szaporodjanak a madarak is a földön!” És este lett, meg reggel lett: ez az ötödik nap.

Péld 1,20-33

A bölcsességnek az útelágazásoknál dicshimnuszt zengenek, és a tereken bátran lép föl. A magas városfalakon hirdetik. Az előkelők kapuiban van székhelye, és a városkapuknál bátran mondogatja: „Meddig művelnek még szégyentelen módon igazságtalanságot a gonoszok? Az esztelenek kevélységre vágyva megvetették a belátást: istentelenek lettek, és gyűlölték a megértést, de a korholásra aztán engedelmeskedtek. Kiöntöm most nektek lelkem terveit, s megtanítalak benneteket szavaimra. Szóltam ugyan, de nem hallgattatok rám, kinyújtottam kezemet, de oda sem néztetek, és semmibe sem vettétek tanácsomat, feddésemmel pedig mit sem törődtetek. Én is nevetek majd romlásotokon, örülök majd, ha rátok tör az ellenség, és ha hatalmába kerít majd a rettegés; ha villámgyorsan baj szakad majd reátok, vagy ha eljön szorongatásotok és körülvesz az ostromzár. Akkor még ha segítségül hívtok is majd, meg nem hallom; gonoszok keresnek, de meg nem találnak. Gyűlölték a bölcs belátást, és nem az Úr félelmét választották, s nem akartak hajlani tanácsaimra, és csak nevettek minden intelmemen; azért most csak hadd egyék az útjuk gyümölcsét, s hadd lakjanak jól saját becstelenségükkel; mert a balgákra bajt hozva gyilkosságot műveltek, s a kivizsgálás veszíti majd el a törvényszegőket. Aki azonban reám hallgat, reménységben élhet, és nyugodt lehet, hogy nem kell félnie semmi bajtól.

Szentéletű Martinianosz atya

A palesztinai Caesareából származott, s már ifjan remeteségbe vonult. Először egy hegyen remetéskedve virrasztásban, imádságban és böjtben 25 évet töltött el, aztán egy legendárius elbeszélés szerint egy lakatlan szigetre költözött, s mindaddig ott maradt, amíg egy hajótörés folytán egy nő nem került a szigetre. Hogy tisztaságát megőrizze, a tengerbe vetette magát. A biztos haláltól a delfinek mentették meg, amelyek hátukon a szárazföldre vitték. Ettől kezdve állandóan vándorolt, és tanította az embereket arra, hogyan kell a helyes útra térniük. Így jutott el Athénba, ahol 422-ben halt meg.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016