Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Auxentiosz szé.
előző nap
 február 14. 
következő nap
Ter 1,24-2,3

Isten így szólt: „Hozzon elő a föld élőlényeket, fajuk szerint: négylábú állatokat, csúszómászókat és szárazföldi vadakat fajuk szerint!" Úgy is lett. Isten megteremtette a föld vadállatait fajonként, a háziállatokat fajuk szerint és minden csúszómászót szerte a földkerekségen, szintén fajonként. És látta Isten, hogy jó. Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra és hasonlóságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, s a háziállatokon szerte az egész földön, és minden csúszómászó fölött, amely csak a földön mozog!" S megteremtette az Isten az embert: Isten képmása szerint alkotta meg, férfinak és nőnek teremtette őket. S megáldotta őket Isten ezeket mondva: „Gyarapodjatok és szaporodjatok! Töltsétek be a földet, és vonjátok azt uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, s minden állaton szerte az egész földön, és minden csúszómászó fölött, ami csak mozog a földön!" Majd így szólt Isten: „íme, nektek adtam szerte a földkerekségen minden növényt, mely magot terem, és minden fát, mely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen! Minden szárazföldi állatnak, az ég minden madarának s a földön mozgó összes csúszómászónak és mindennek, amiben éltető lehelet van, a zöld növényzet összességét adóm eledelül." S így is lett. Isten pedig látta mindazt, amit alkotott, s lám, mindez szerfölött jó volt. És este lett és reggel: ez a hatodik nap. Így készült el az ég és a föld s minden ékességük, és Isten a hatodik napon befejezte munkáját, amit csak alkotott, és nyugalmat tartott a hetedik napon minden munkától, amit csak végzett. Isten megáldotta a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg minden művéből, amit csak végezni kezdett Isten a teremtéskor.

Péld 2,1-22

Fiam, ha befogadod magadba a tőlem hallott parancsolatot, akkor megnyílik füled a bölcsességnek, és szívedet megértésre hajtod, átveszed azt a saját fiad számára is okulásul. Mert ha a bölcsességet hívod segítségül, és értelmesen adsz hangot, s ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint az elrejtett kincset, akkor megérted az Úr félelmét, és Isten ismeretét megtalálod. Hiszen az Úr adja a bölcsességet, és tőle származik a tudás és az értelem. Ő tartogat kincset az üdvösségre törekvő igazaknák és védelmezi azok lépteit, hogy megmaradjanak az igazságosság ösvényein, és őrködik az igazak útjain. Akkor majd megérted az igazságosságot és a törvény rendelkezesét, és minden jószándék megvalósításához igazodsz. Mert ha bölcsesség tölti be elmédet, és lelkeddel a szépet veszed észre, a jó tanács megőriz, és szent megfontolás tart meg téged. Megment a rossz úttól, és az olyan embertől, aki nem szavahihető. Jaj azoknak, akik elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség ösvényein járjanak! Jaj azoknak, akik a gaztetteknek örülnek és az eltorzult rosszaság láttára ujjonganak, akiknek görbék az ösvényeik és útjaik elvetemültek, akik igyekeznek távol tartani téged az egyenes úttól és elidegeníteni az igazságérzettől. Fiam, ne kerítsen hatalmába a rossz tanács, mely abbahagyatja veled az ifjúkori tanulmányt és elfeledteti Isten szövetségét, mert az ilyennek a halálhoz közeli a lakóhelye, és útjai a halandókkal együtt az alvilágba vezetnek. Azok közül, akik ezen járnak, senki nem tér vissza, és senki nem találja már meg az egyenes ösvényeket, mert az ilyenek már nem tarthatják fenn az életéveiket sem. Pedig ha jó úton járnának könnyen megtalálnák az igazak sima ösvényeit. A jók lesznek majd a föld lakói, és az ártatlanok maradnak meg rajta: a gonoszok útjai pedig kivesznek a földről, és a törvényszegők kipusztulnak onnan.

Szent Auxentiosz szentéletű atya

Szíriában született a IV. század végén, valószínűleg egy Addas nevű perzsa férfi fia. Konstantinápolyba költözött, ahol magas rangú katonatiszt lett. Nemsokára azonban megragadta a szerzetesi élet eszménye, s visszavonult a főváros közelében levő Oxia hegyére (442-ben). Innen származott a mellékneve: a „hegyen élő”. Nesztoriosz tévtanításának nagy ellenfele lett, de mivel nem volt elég jól tájékoztatva Eutükhész téveszméiről, ezért először nem fogadta el a monofizitákat elitélő Kalkedoni Zsinat rendelkezéseit. Anatoliosz pátriárkának azonban végül is sikerült meggyőznie őt. Aztán Khalkedon mellett a szinte elérhetetlen Szkopa hegyére vonult vissza. Szózomenosz ezt írta róla: „Ismeretes volt hittel teli ájtatossága, a barátok iránti buzgalma, mérsékletes élete, a levelek iránti szeretete, valamint mély tudása mind a világi, mind az egyházi irodalom terén. Szerény és tartózkodó volt viselkedésében, jóllehet barátságban állott a császárral és a császári udvarhoz tartozó emberekkel”. Bár áhítozott a magányra, később itt is még sok más remete kérte a lelki vezetését, de ő ott számukra sohasem épített monostort. Egy női monostor építéséhez ellenben hozzájárult a hegy tövében, amit Trikhinatiának neveztek el (az ottani nővérek melléknevéről, ami „zsákba öltözött”-et jelent). Ott is lett eltemetve 473. február 14-én bekövetkezett halála után.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016