Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Ágota vtnő
előző nap
 február 5. 
következő nap
3Ján 1,1-15

A presbiter a szeretett Gájusznak, akit én igazán szeretek. Kedvesem! Azon imádkozom, hogy mindenben szerencsésen járj, és egészséges légy, mint ahogy lelked is jó állapotban van. Nagyon örültem, amikor a testvérek megérkeztek, és tanúságot tettek igazságodról, arról, hogy igazságban jársz. Nincs annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hallom, hogy fiaim igazságban járnak. Kedvesem! Hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekkel, főleg az idegenekkel teszel. Ők tanúságot tettek a te szeretetedről az egyház színe előtt, és jól teszed, ha az úton gondoskodsz róluk, amint az méltó Istenhez. Mert az ő nevéért keltek útra, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól. Nekünk kell tehát az ilyeneket befogadnunk, hogy segítő társai legyünk az igazságnak. Talán írtam volna az egyháznak, de az, aki szereti közöttük az első helyet elfoglalni, Diotrefész, nem fogad be minket. Azért, ha majd elmegyek, megfeddem őt azért, amit tesz. Gonosz szavakat fecseg ellenünk, és mintha még ez sem volna neki elég, ő maga sem fogadja be a testvéreket. Azoknak pedig, akik be akarják fogadni őket, megtiltja, sőt, kiutasítja őket az egyházból. Kedvesem! Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó. Aki jót cselekszik, az Istenből van; aki rosszat cselekszik, nem látta Istent. Demeterről mindnyájan tanúságot tesznek, maga az igazság is, sőt, mi is tanúságot teszünk róla, és te tudod, hogy a mi tanúságunk igaz. Sok írni valóm volna neked, de nem akartam neked tintával és tollal írni. Remélem ugyanis, hogy csakhamar meglátlak, s akkor szemtől-szembe fogunk beszélni. Békesség neked. Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat névszerint.

Lk 19,29-40; 22,7-39

Abban az időben, amikor Jézus Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek el a szemközti faluba! Amikor bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?«, így válaszoljatok neki: »Mert az Úrnak szüksége van rá.«” A küldöttek elmentek, és úgy találták, ahogy megmondta nekik. Amikor eloldották a szamárcsikót, gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők pedig ezt mondták: „Az Úrnak szüksége van rá.” Akkor elvezették Jézushoz. Miután ráterítették ruháikat a szamárcsikóra, felültették rá Jézust. Miközben elhaladt, ruháikat az útra terítették. Amikor pedig már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, dicsérni az Istent az összes csodáért, amelyet láttak. Hangosan ezt mondták: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, intsd meg tanítványaidat!” Feleletül ezt mondta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen föl kellett áldozni a húsvéti bárányt. Ő pedig elküldte Pétert és Jánost e szavakkal: „Menjetek, készítsétek elő nekünk a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk!” Ők pedig ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy előkészítsük?” Ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembe jön majd veletek egy vizeskorsót vivő ember. Kövessétek őt abba a házba, ahová megy, és mondjátok meg a házigazdának: »A Mester ezt kérdezteti: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom?« És ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti helyiséget, étkezésre berendezve. Ott készítsétek elő!” Elmentek, és úgy találták, ahogy megmondta nekik. És előkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett és a tizenkét apostol is vele együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elfogyasszam veletek, mielőtt szenvedek. Mert mondom nektek, többé nem eszem belőle, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között, mert mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa!” Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és odaadta nekik mondván: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ugyanígy a kelyhet is a vacsora után, mondván: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik. De íme, annak keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” Erre ők kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ezt fogja tenni. Majd versengés is támadt köztük, hogy közülük ki tartja magát nagyobbnak. Erre azt mondta nekik: „A pogányok királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki a nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a kisebb, és aki elöljáró, mint a szolga. Mert ki nagyobb? Az, aki asztalhoz ül, vagy aki felszolgál? Nemde az, aki asztalhoz ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Én pedig nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.” Akkor így szólt az Úr: „Simon, Simon, íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. De én könyörögtem érted, hogy ne fogyatkozzék meg a hited, és amikor megtérsz, megerősítsd testvéreidet.” Ő erre azt mondta neki: „Uram, veled kész vagyok börtönbe és a halálba is menni.” Ő pedig ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma még meg sem szólal a kakas, és te már háromszor tagadod meg, hogy ismersz engem.” Aztán azt mondta nekik: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, vajon szenvedtetek-e valamiben hiányt?” Ők pedig így válaszoltak: „Semmiben”. Akkor így szólt hozzájuk: „Most azonban, akinek van erszénye, vegye magához, hasonlóképp a tarisznyát is! Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen kardot! Mert mondom nektek, ismét be kell teljesednie rajtam annak, ami írva van: »Gonosztevők közé sorolták.« Mert ami rólam meg van írva, az beteljesedik.” Ők pedig így szóltak: „Uram, íme, itt van két kard!” De ő így szólt hozzájuk: „Elég.” Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák-hegyére indult. Tanítványai is követték őt.

Szent Ágota

Ágota a szicíliai Katániában született előkelő szülők gyermekeként. 15 éves korában Istennek akarta szentelni magát. Katánia püspöke elfogadta kérését és az Istennek szentelt szüzek vörös fátylát adta rá. A kéjvágyó helytartó, Quintianus a keresztényüldöző császári rendeletet a maga céljaira fölhasználva letartóztatta Ágotát, és az egyik hírhedt nyilvánosházba vitette. Ott az intézmény vezetőnőjének kellett volna a leány átneveléséről gondoskodnia, de kísérletei meghiúsultak. Ezután Ágotát az államvallás elleni bűntett vádjával bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták és börtönbe vetették. Amikor a földühödött bíró semmire sem ment, poroszlóival szinte halálra verette, majd levágatta a leány mellét. Mindezek után azonban a börtönben éjszaka megjelent előtte Szent Péter, és meggyógyította. A csodát semmibe véve Quintianus tovább folytatta az eljárást. Végül is Ágota az újabb bántalmazások következtében meghalt a börtönben.
Tiszteletét az indította el, hogy szülővárosa, Katánia, a szent vértanúságának első évfordulóján csodásan megmenekült az Etna kitörésétől. A lakosság a vértanú sírjáról elhozott fátyollal segítségét kérve vonult a megsemmisítő lávafolyam elé, és az megállt. Tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt). Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016