Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Partheniosz fp., Lukács szé.
előző nap
 február 7. 
következő nap
Jo 4,12-21

Így szól az Úr: „Keljen föl, és vonuljon föl minden nép Jozafát völgyébe, mert ott ülök majd ítéletet köröskörül minden nemzet fölött! Lendítsétek csak a sarlót, hiszen eljött az aratás ideje! Gyertek, jöjjetek taposni, mert tele van a sajtó, és csordultig megtelt már a prés alatti kád, mert elszaporodott az ő gonoszságuk. Visszhangzik majd az Igazságszolgáltatás egész völgye, mert elközelgett az Úr napja az Igazságszolgáltatás völgyében! A nap és hold elsötétül, és a csillagok fénye is eltompul.” Az Úr szózata hangzik a Sion hegyéről, és ő hallatja szavát Jeruzsálemből; s megrendül az ég és a föld, de népét megkíméli az Úr, és Izrael fiainak erős menedéke marad. „Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, Sionon lakom. Jeruzsálem pedig szent lesz, és idegenek többé már nem vonulnak át rajta. Azon a napon a hegyekből édes nedű fog csepegni, s a dombokon tej folyik végig, és Júda minden forrásából víz fog áradni. Forrás fakad majd az Úr házából, és megöntözi a Tövisek völgyét. Egyiptom pusztasággá válik, Edom pedig terméketlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, és ártatlan vért ontott földjükön. Mindig lesz majd lakója Júdának, és Jeruzsálemnek is örökkön örökké. Megtorlom vérüket, és nem kegyelmezek”, és az Úr a Sionon fog lakni.

Szent Partheniosz püspök

A IV. század első felében, Nagy Konstantin császár idejében élt. Egy Melitúpolisz egyházában szolgáló diakónusnak, Kristófnak volt a fia. Aztán egyszerű halász létére is városának papja, majd később, miután megfelelő teológiai műveltséget szerzett, Aszkholiosz, Küzike metropolitája a müsziai Lampszakosz város püspökévé szentelte. Ennek a városnak a népét meg is térítette a pogányságból a keresztény hitre. (Valószínűleg 328 körül hunyt el.)


Sztirióta Lukács szentéletű atya

A IX. század vége felé született, s már ifjú korában is a keresztény erények szerint élt. Amikor elindult gabonát vetni, már útközben szétosztotta a vetőmag java részét a szegényeknek. A kisebb részt elvetette, de az többet termett, mint előző évben az egész. Jótékonyságát szülei sem nézték jó szemmel, elhagyta otthonát. Remeteként élt a korabeli Magyarország és Bulgária határán, de fogságba esett, s csak egy szökevény rabszolga ellenében engedték szabadon. Hazatért, de nem fogadták szívesen, így ismét eltávozott. Két Rómába tartó szerzetes öltöztette be őt szerzetesi öltözékébe. A korabeli bizonytalanságok miatt hét év múlva el kellett menekülnie a Peloponészoszra, majd a bizánciaknak a bolgárokkal való békekötése (927) után visszatérhetett Phókisz közelébe, hogy ott a Sztirisz nevű hegyen folytassa szerzetesi életét. Hírneve már életében messzire elterjedt, közbenjárására sok csoda történt. 953. (vagy 955,) február 7-én békében hunyt el ebben a saját alapítású monostorban, melynek neve Sóterion, vagyis „az üdvösség helye”.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016