Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Cirják és Julitta vtk.
előző nap
 július 15. 
következő nap
Tit 3,8-15

Igaz beszéd ez, s kívánom, hogy erről megbizonyosodj: Akik hisznek az Istenben, igyekezzenek a jóban példát adni. Ez válik az embereknek javukra és hasznukra. Kerüld azonban az oktalan vitát, a nemzetségfákat, a veszekedést, a törvényen való szóharcot, mert ez hiábavaló és haszontalan dolog. A tévtanítót néhány figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember megromlott, bűnben él és saját magát ítéli el. Ha majd elküldöm Artemászt vagy Tichikuszt, azonnal gyere hozzám Nikopoliszba, mert az a tervem, hogy a telet ott töltöm. Zénászt, a törvénytudót és Apollót lásd el mindennel az útra, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Tanulják meg a mieink is, hogy másokkal a kényszerítő szükségben jót tegyenek, különben gyümölcstelenek lesznek. Köszöntenek mindnyájan, akik itt vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben! Kegyelem mindnyájatokkal!

1Kor 1,10-17

Atyámfiai! Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. Kloé hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve. Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna. Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.

Mt 14,14-22

Abban az időben Jézus látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és mondták: „Elhagyatott ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a népet, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” Jézus azonban így szólt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők azt mondták neki: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk”. Ő így szólt: „Hozzátok ide nekem azokat!” Majd megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta azokat. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, a maradék darabokból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. Mintegy ötezer férfi evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem is számítva. Ezután nyomban kényszerítette Jézus a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a tömeget.

Mt 5,14-19

Mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Cirják és Julitta vértanúk

Julitta Ikoniumba való gazdag özvegyasszony volt. Amikor Dióklécián császár rendeletére szülővárosában üldözni kezdték a keresztényeket, három éves fiával Cirjékkel együtt elmenekült. Tarzusban azonban a kormányzó elé vitték mint keresztényt. Mivel nem akart áldozni a bálványoknak, megostorozták. Kisfia ezt látva folyton anyja után kiáltott. A pogány kormányzó próbálta hízelgéssel megnyugtatni, de nem tudta. Erre lelökte a márványlépcsőn. A kisgyermeknek szétloccsant a feje. A kínokat szenvedő anya hálát adott Istennek, hogy gyermeke hamarabb lett vértanú mint ő. Az anyát tovább kinozták. Felfüggesztették, éles vassal szaggatták testét, sebeire forró szurkot öntöttek, végül 305-ben lefejezték.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016