Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Makrina sza., Diosz szé.
előző nap
 július 19. 
következő nap
1Kor 7,12b-24

Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét. Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek. De ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el. Ilyen esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen Isten békességre hívott minket. Honnan tudod, te asszony, hogy a férfit üdvösségre vezetheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted? Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban. Aki körülmetélten kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, aki viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát. A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem csak az Isten parancsainak megtartása. Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne. Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája. Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá. Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott.

Mt 14,35-15,11

Abban az időben Genezáret vidékének lakói felismerték Jézust, és az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket, és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak érintette, meggyógyult. Ekkor írástudók és farizeusok keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: „Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hiszen nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.” Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? Azt parancsolta az Isten: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és: »Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!« Ti viszont ezt tanítjátok: »Aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy áldozati ajándék az, amivel tartozom neked, annak már nem kell tisztelnie apját vagy anyját.« Ezzel hagyományotok kedvéért kijátszottátok az Isten parancsát. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: »Ez a nép szájával közelít hozzám, ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, de hiába tisztelnek, ha tanításuk csak emberi parancs.«” Akkor odahívta magához a tömeget, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az teszi tisztátalanná az embert.”

Szent Makrina anya

Makrina, nagy szent Bazil nénje, szent családban született. Édesanyja nevelte és megtanulta a zsoltárokat imádkozni általa. Ügyes kezű leány volt, megtanult gyapjút fonni és szőni. Tizenkét éves korában szülei egy fiatal ügyvédnek jegyezték el. Vőlegénye azonban hamar meghalt. Ezután nem akart többet házasságról hallani. Otthon sokat segített a házi munkában, de fiatal testvérei nevelésében is. Atyja halála után anyjának támasza, és a családi ügyek intézője lett. Miután fiútestvérei felnevelkedtek, a leányok férjhez mentek, rávette anyját, hogy kezdjenek szerzetesi életet. A kolostorban, anya és leánya testvérek lettek. 373-ban meghalt az édesanya. Később a főpap testvéreinek is üldözéseket kellett kiállniuk. 379-ben Bazil érsek meghalt. Ez nagyon megviselte Makrinát. Ugyanebben az évben Gergely püspök testvére látogatta meg. Éppen az utolsó órákban volt. Gyöngesége ellenére is iparkodott vidám lenni. Mindketten nagyszerű beszélgetést folytattak a lélekről és feltámadásról. Másnap már nem nagyon beszélt, este pedig befejezte földi életét 379-ben.


Szent Diosz atya

Az atya a szíriai Antiochiában született. Keresztény szülei jámborságban neveltek. Ifjú korától szerzetes volt. Felsőbb utasításra Konstantinápolyba ment. Ott az őt nagyon tisztelő ifjú Teodóz császár költségén kolostort alapított. A kolostorban elöljáróként folytatta tovább a vezeklő életet. Ez annyira kedves volt Isten előtt, hogy kitüntette őt a csodatevés adományával. Amikor halálát közeledni érezte, bement a templomba imádkozni, utána összehívta szerzetestársait, elbúcsúzott tőlük, utasításokat adott nekik, imádkozott értük, és látomásban Isten angyalát látva örömmel ment át az örök életbe 430 körül.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016