Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Onufriosz rem., Péter szé.
előző nap
 június 12. 
következő nap
Róm 10,11-11,2a

Atyámfiai! Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. 0Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.” Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott.

Mt 11,16-20

Ezt mondta az Úr: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk nektek, de nem jajgattatok. Eljött János, nem eszik, nem iszik, és azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, és azt mondják rá: lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsességet azonban igazolják gyermekei.” Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg.

Szent Onufriusz atya

Onufriusz atya fiatalon lépett szerzetbe Egyiptomban, Théba mellett. Aztán remete életet élt egy öreg vezetése mellett a kietlen sivatagban. 60 évén keresztül remetéskedett, úgy, hogy nem látott embert. Szigorú életében a hideget és hőséget és a nélkülözést egyformán tűrte. Sokszor gondolta azt, hogy közel áll a halálhoz. Isten azonban megőrizte sértetlenül. Angyala által táplálta, a barlangja előtt felnőtt egy pálmafa és forrás fakadt. Halála előtt meglátogatta őt Pafnutiosz atya, akinek elbeszélte életét. Ezután megáldotta Pafnutioszt, imádságba merülve adta vissza lelkét Istennek a IV. században.

Szent Péter atya

Péter atya konstantinápolyi görög volt. Először katona volt, majd egy ütközét alatt Sziriában elfogták, és az Eufrátesz partján Szamara erődjében 9 évig fogságban tartották. Már a fogságban megkezdte vezeklő a életet. Szabadulása után Rómában felvette a szerzetesi rendet. Innen 681-ben Áthosz hegyére ment, ahol a hegytetőn hallgatagságban, teljesen egyedül 53 évet töltött el. Sem ruhája, sem más földi dolga nem volt. Testet hosszura nőtt haja és földig érő szakálla takarta el. Élete erényekkel ékes élet volt. Elhunyt 734-ben.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016