Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Metrofán fp.
előző nap
 június 4. 
következő nap
ApCsel 2,1-11

Azon időben mikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, egyazon helyen, és hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel s különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek adta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, s mondták: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak; hogyan hallottuk hát mégis mi, mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik az Isten nagy tetteit.«

Jn 7,37-52.8,12

Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. A tömegből tehát sokan e beszédet hallva így szóltak: „Valóban ez a Próféta!” Mások így szóltak: „Ő a Krisztus!” Ismét mások így: „Vajon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid családjából és Betlehem faluból jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?” Szakadás támadt tehát miatta a nép közt. Egyesek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek tehát a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez az ember.” Erre a farizeusok így válaszoltak nekik: „Csak nem vezetett titeket is félre? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Ám ez a tömeg, amelyik nem ismeri a törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki éjjel ment hozzá, és aki közülük való volt, azt mondta nekik: „Elítél-e a törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták, és meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” Így válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta!” Jézus tehát ismét szólt hozzájuk és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szent Metrofán főpap

Metrofán egy pogány római embernek Dométiosznak volt a fia. Királyi családból származott. Az atya, értelmes ember lévén, hamar felismerte a pogány bálványok oktalanságát, és elhagyván Rómát, Bizáncba költözött két fiával: Probusszal és Metrofánnal. Ott a püspöknél laktak, aki Dométioszt pappá szentelte. Nagy Konstantin császár találkozott Metrofánnal. Beszélgetésük során nagyon megtetszett neki személye és erényes élete. Ennek hatására magával vitte Rómába, majd később, amikor Bizáncba, a második Rómának nevezett Konstantinápolyba helyezte székhelyét, ismét magával vitte, atyjának nevezve Métrofánt. Kijárta neki az egyetemes zsinat atyáinál a pátriárka címet. Ő lett az első konstantinápolyi pátriárka. A nikaiai zsinatra nem tudott személyesen elmenni hajlott kora miatt, hanem helyettese által „elnökölt” a zsinaton. Metrofán 11 éven át kormányozta egyházát. Istentől a jövőbe látás adományát kapta meg. 117 éves korában halt meg 325-ben.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016