Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Pol. Eutim szé.
előző nap
 január 20. 
következő nap
2Kor 4,6-15

Atyámfiai! Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk. Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére.

Lk 6,17-23a

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tirusz és Szidon tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket, mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Nagy Szent Eutim atya

Eutim atya a nagy örményországi Melitinében született. Keresztény szülei előkelőek voltak és jámbor emberek. Amikor a fiatal Eutim megtanulta a szent könyvek olvasását, a püspök felolvasóvá tette. Végigjárva az egyházi alsóbb fokozatokat, már mint szerzetest áldozópappá szentelték. Megszeretve a szerzetesi életet, 29 éves korában titokban elment Jeruzsálembe, felkereste a szent helyeket, és a Fáre kolostor közelében egy barlangban telepedett le. Itt teljesen átadta magát Istennek. Idejét imádságban, munkában és szigorú önmegtagadásban töltötte. Öt év elmúltával eltávozott a pusztába és letelepedett egy hegyi barlangban a jerikói út jobb oldalánál. Szent élete, szelídsége és alázatossága, együttérzése a többiek iránt sok embert vonzott hozzá, és így nagy szerzetestelep keletkezett, amit később Eutim laurának neveztek. Szigorú életet élt, nem feküdt ágyba, hanem ülve vagy állva aludt. Isten megajándékozta őt a csodatevés és jövőbelátás adományával. Imádságára eső esett az égből, gyógyíthatatlan betegeket gyógyított, ördögöket űzött ki, és belelátott emberek lelkébe. Egy héttel előre megtudván halálát, békében hunyt el 473-ban, 97 éves korában.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016