Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Pol. Nazianzi Gergely fp.
előző nap
 január 25. 
következő nap
Zsid 7,26-8,2

Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút. Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.

Jn 10,9-16

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Teológus (Nazianzi) Szent Gergely

329-ben (vagy 330-ban) született a kisázsiai Arianz városkában, Nazianzosz mellett. Előkelő keresztény szülők gyermeke volt. Retorikai tanulmányait Athénban fejezte be, ahol szoros barátságot kötött Nagy Szent Bazillal. Ezt írta ekkor: Két utat ismertünk akkor: az egyik az iskolába, a másik a templomba vezetett. 358. után tért vissza hazájába. Itt hamarosan lemondott a szónoki karrierről és megkeresztelkedve az aszketikus életre vállalkozott, elfogadva Nagy Szent Bazil hívását, hogy az általa alapított pontuszi remeteségben éljen. 370-ben Bazil – hogy az ortodox püspökök számát növelje – Szozima püspökévé szentelte őt. Gergely érzékeny természete ezt nehezen viselte, s bár mindvégig barátok maradtak, Bazil temetésén is felemlegette, hogy akarata ellenére szentelte püspökké. Később meghívták az ariánus támadások miatt akkor egészen kis létszámú konstantinápolyi ortodox közösség irányítására 379-ben. A meghívást elfogadva a művelt közönség előtt igyekezett megvédeni a nikaiai egyetemes zsinat hitvallását, s ebben sikerrel is járt. Konstantinápolyi pátriárkai székében a két év múlva ott ülésező II. Egyetemes Zsinat először megerősítette őt, csak aztán egyes főpapok megvádolták, hogy törvényellenesen járt el, amikor a szozimai püspökséget a konstantinápolyira cserélte. Gergely ekkor leköszönt az érseki székből, és visszatért családi birtokára Arianzba, ahol a tanítványok oktatásának és az aszkézisnek szentelhette magát 389-ben bekövetkezett haláláig.
Rendkívül mély teológiai eszmefuttatásai miatt „theologosz”-nak, hittudósnak nevezte el az utókor. Az Isten Igéjéről szóló 45 homiliája különösen híres lett a következő évszázadokban. Ezen kívül költeményeit is sokan becsülték, és a későbbi bizánci liturgikus szövegekben feldolgozták. Ennek emlékére szerepel január 25-én a reggeli zsolozsmában a szent püspök 38. teológiai beszédének kezdetét fölelevenítő karácsonyi irmosz: „Krisztus születik, dicsőítsétek!”329-ben (vagy 330-ban) született a kisázsiai Arianz városkában, Nazianzosz mellett. Előkelő keresztény szülők gyermeke volt. Retorikai tanulmányait Athénban fejezte be, ahol szoros barátságot kötött Nagy Szent Bazillal. Ezt írta ekkor: Két utat ismertünk akkor: az egyik az iskolába, a másik a templomba vezetett. 358. után tért vissza hazájába. Itt hamarosan lemondott a szónoki karrierről és megkeresztelkedve az aszketikus életre vállalkozott, elfogadva Nagy Szent Bazil hívását, hogy az általa alapított pontuszi remeteségben éljen. 370-ben Bazil – hogy az ortodox püspökök számát növelje – Szozima püspökévé szentelte őt. Gergely érzékeny természete ezt nehezen viselte, s bár mindvégig barátok maradtak, Bazil temetésén is felemlegette, hogy akarata ellenére szentelte püspökké. Később meghívták az ariánus támadások miatt akkor egészen kis létszámú konstantinápolyi ortodox közösség irányítására 379-ben. A meghívást elfogadva a művelt közönség előtt igyekezett megvédeni a nikaiai egyetemes zsinat hitvallását, s ebben sikerrel is járt. Konstantinápolyi pátriárkai székében a két év múlva ott ülésező II. Egyetemes Zsinat először megerősítette őt, csak aztán egyes főpapok megvádolták, hogy törvényellenesen járt el, amikor a szozimai püspökséget a konstantinápolyira cserélte. Gergely ekkor leköszönt az érseki székből, és visszatért családi birtokára Arianzba, ahol a tanítványok oktatásának és az aszkézisnek szentelhette magát 389-ben bekövetkezett haláláig.
Rendkívül mély teológiai eszmefuttatásai miatt „theologosz”-nak, hittudósnak nevezte el az utókor. Az Isten Igéjéről szóló 45 homiliája különösen híres lett a következő évszázadokban. Ezen kívül költeményeit is sokan becsülték, és a későbbi bizánci liturgikus szövegekben feldolgozták. Ennek emlékére szerepel január 25-én a reggeli zsolozsmában a szent püspök 38. teológiai beszédének kezdetét fölelevenítő karácsonyi irmosz: „Krisztus születik, dicsőítsétek!”

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016