Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Pol. Aranyszájú János fp. ereklyéinek átvitele
előző nap
 január 27. 
következő nap
Zsid 7,26-8,2

Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút. Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.

Jn 10,9-16

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Aranyszájú Szent János ereklyéinek átvitele

Konstantinápoly szent főpüspökét november 13-án ünnepli a bizánci egyház (illetve a két másik nagy egyházatyával együtt január 30-án). Ezen a napon ereklyéinek Komaniból a császárvárosba való diadalmas átszállításáról emlékezünk meg, amit az ifjabb (II.) Theodosziosz császár rendelt el az V. század negyedik évtizedében.
A szent püspök 349-354 között Antiochiában született, ahol a keresztény hit és erkölcs titkaiba beavatva 372-ben megkeresztelkedett. Neveltetésének minden gondja édesanyjára hárult. 381-ben diakónus lett Antiochiában, ahonnan beszédeinek jó része ránk is maradt. 386-ban pappá szentelték, s továbbra is ő töltötte be a székesegyházi szónok szerepét. 398-ban konstantinápolyi érseknek nevezték ki. Miután csaknem erőszakkal vitették székhelyére, ott hat éven át működött, aztán a császári házzal való nézeteltérései és püspöktársai intrikái miatt 403-ban száműzték, majd egy kis időre visszaengedték. 404-ben az általa megbírált Eudoxia császárnő bosszúvágya folytán végleg száműzték, s attól kezdve szakadatlanul tovább hurcolták, míg 407-ben Komaniban meg nem halt.
438. január 27-én ereklyéinek átszállításával ifjabb (II.) Theodosziosz császár a szülei által kétszer is száműzött főpásztor utólagos rehabilitációját vállalta, és nyilvánosan tartott bűnbánatot azokért a súlyos igazságtalanságokért, amelyekkel apja sújtotta a szent püspököt.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016