Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Cirusz és János ingy. orv. vtk.
előző nap
 január 31. 
következő nap
Mk 14,43-15,1

Abban az időben, amikor Jézus még beszélt tanítványaihoz, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy csapat kardokkal és dorongokkal, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. Az áruló jelt adott nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és biztos őrizet alatt vigyétek el!” Odaérve rögtön Jézushoz lépett, és így szólt: „Üdvözlégy, Mester!”, és megcsókolta. Erre azok rátették kezüket, és elfogták. Az ott lévők közül valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. Jézus így szólt hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. Naponta ott voltam köztetek, tanítottam a templomban, és nem fogtatok el. De az Írásoknak be kell teljesedniük.” A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindannyian elmenekültek. Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel födte, ám elkapták őt a fiatalok. Erre ő otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott előlük. Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyűltek össze mindannyian a főpapok, vének és írástudók. Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába, és ott a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. A főpapok és az egész főtanács tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. Ekkor néhányan felálltak, és ezt a hamis tanúságot tették ellene: „Hallottuk, hogy ez azt mondta: Én lerombolom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.” De vallomásuk így sem vágott egybe. Erre középre állt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek vallanak ellened?” De ő hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy-e a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni és az ég felhőin eljönni.” A főpap erre megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást. Mit ítéltek?” Mind méltónak ítélték a halálra. Ekkor némelyek elkezdték leköpdösni, arcát eltakarva ököllel verni, és közben mondogatták neki: „Prófétálj!” Még a szolgák is arcul verték. Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és így szólt: „Te is a názáreti Jézussal voltál.” De ő tagadta: „Nem ismerem őt, és azt sem tudom, mit beszélsz.” Ezzel kiment az előcsarnokba, és akkor megszólalt a kakas. A szolgáló megint meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak: „Ez is közülük való.” Ő megint tagadta. Nem sokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: „Valóban közülük való vagy, hiszen galileai vagy, még a beszéded is elárul.” Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!” Erre másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És sírva fakadt. Kora reggel pedig a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt tanácsot tartottak. Jézust pedig megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

Szent Kürosz és János ingyenes orvos vértanúk

Szent Kürosz Alexandriában élt és ott gyógyította a rászorulókat. Felismerte, hogy az embereket főleg az elkövetett bűneik miatti bűntudat teszi beteggé, s ezért az imádságot és a bűnbánatot tartotta a legjobb gyógymódnak. A keresztényüldözés idején Arábiába menekült, ahol egy kolostorban szerzetes lett.
Szent János a mezopotámiai Edesszából származott. Jeruzsálembe látogatva meghallotta Szent Kürosz hírét, s felkereste őt a kolostorban, majd maga is odaköltözött. Itt hallották meg, hogy Kanope egyiptomi városkában bebörtönöztek egy keresztény asszonyt (Athanázia) és három leányát (Teodotát, Teoktisztát és Eudoxiát). Azonnal odautaztak, hogy lélekben bátorítsák a Maximinus Daia császár által üldözött keresztényeket. A két ingyenes orvos hatására az asszony és leányai állhatatosak maradtak a hitben, és elnyerték a vértanúság koszorúját. Ekkor Küroszt és Jánost vetették börtönbe. Hosszas kínzások után 311-ben vagy 312-ben lefejezték őket. Számos csodát tettek; Alexandriai Szt. Cirill pátriárka ereklyéiket a Menouthisban (2 mérföldre Kanopétól) emelt templomban helyezte el, ahol később megannyi csodás gyógyulást nyertek el a sírjukhoz zarándokló keresztények. Liturgikus imádságokban is szerepel a nevük, főként a Szent Kenet szentségének kiszolgáltatásakor.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016