Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
György szé., Domnika sza.
előző nap
 január 8. 
következő nap
Jak 2,14-26

Atyámfiai! Mit használ, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja nekik: »Menjetek békében, melegedjetek meg és lakjatok jól!« – de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül. és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. Hiszed, hogy egy az Isten, s jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt és remegnek. Akarod azonban tudni, ó üres ember, hogy a hit tettek nélkül halott? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: »Ábrahám hitt Istennek, ezt igazságul tudták be neki«, és Isten barátjának nevezték. Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, s más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.

Mk 10,46b-52

Abban az időben, amikor tanítványai és nagy tömeg kíséretében Jézus elhagyta Jerikót, Timeus fia, a vak Bartimeus az útszélen ült kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus van ott, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan csitították, hogy hallgasson. Ő annál inkább kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és odahívatta. Szóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, fölkelt, és odasietett Jézushoz. Erre Jézus azt mondta: „Mit tegyek veled?” A vak pedig így szólt: „Rabbi, hogy lássak.” Jézus ezt mondta: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte Jézust az úton.

Khozebita György szentéletű atya

Ciprusi származású volt. Szülei halálakor elhagyta hazáját és a Szentföldre indult zarándokként. Fivére már ugyanott, a Kalamon-lavrában volt szerzetes a Jordán mellett, de György még túl fiatal volt, ezért testvére a Jeruzsálem és Jerikó között lévő Khozeba-monostorba juttatta be. A szigorú aszkéta és szentéletű atya ebben a Jordán-parti monostorban halt meg kevéssel a perzsák betörése előtt (ami 614-ben történt).


Szent Domnika szentéletű anya

Karthagóból származott, de Konstantinápolyban keresztelte meg őt Nektariosz pátriárka (négy másik pogány társával együtt), s ott öltözött be szerzetesnek Kis Theodosziosz császár idején (408-450 között). A legszigorúbb aszkézisben élt egészen haláláig. A Szentlélek a jövőbelátás adományával is megajándékozta. Igen előrehaladott korban halt meg 474-ben.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016