Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Teodótosz fszvt.
előző nap
 március 2. 
következő nap
Iz 2,11-21

Így szól az Úr: „Azon a napon egyedül csak az Úr lesz fönséges. Bizony elérkezik majd a Seregek Urának napja minden kevélyre, gőgösre és minden fennhéjázóra, hogy megalázza őket, s a Libanonnak minden magas, fennkölt cédrusára, Basán minden tölgyfájára, minden magas hegyre és minden kiemelkedő dombra, minden magas toronyra, minden magas várfalra, a tenger minden hajójára és minden szemet gyönyörködtető úszóra. Akkor majd megaláztatás ér minden embert, s összeomlik majd minden emberi nagyság, és egyedül az Úr lesz fönséges azon a napon. A kézzel alkotott bálványok mind összetörnek. Az emberek a barlangokba és a sziklahasadékokba menekülnek, és a föld üregeibe az Úr félelmetes megjelenése és fönségének dicsősége elől, amikor majd fölkel, hogy megrendítse a földet. Azon a napon majd az ember odaveti a vakondoknak és a denevéreknek az ezüst- és arany bálványait, melyeket azért készített, hogy imádja. A kőszirtek hasadékaiba s a sziklák üregeibe menekülnek az Úrtól való félelmükben és az ő erejének dicsősége elől, amikor majd fölkel, hogy megrendítse a földet.”

Ter 2,4-19

Ez az ég és föld teremtésének könyve – amikor mindez létrejött, azon a napon, amelyen az Úristen megalkotta az eget és a földet, meg a mező minden növényzetét, mely még addig nem jelent meg a földön, és a mező füvét, amely azelőtt még nem sarjadt. Isten ugyanis még nem hullatott esőt a földre és ember sem volt még, aki megművelné azt. De forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész felszínét. Isten pedig megalkotta az embert a föld porából, és arcára lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lénnyé. Kelet felé az Úristen Édenben kertet telepített, és oda helyezte az embert, akit alkotott. Aztán még Isten a földből mindenféle fát növesztett, mely tekintetre szép és táplálkozásra jó, s a kert közepén az élet fáját, meg azt a fát, amely fölismerteti, hogy mit lehet megtudni a jóból és a rosszból. Folyóvíz is fakadt az Édenből, hogy megöntözze a Paradicsomkertet, s ez innen négyfelé ágazott el. Az egyik ágának neve: Fiszon: ez folyik Evilát egész földje mentén, ahol az arany található. Annak a vidéknek igen jó az aranya, s van ott még ezenkívül gránátkő és ónixkő is. A másik folyó neve Gihon: ez folyik körül Etiópia egész földjén. A harmadik folyó a Tigris: ez a folyik az asszírok országa mentén. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. Fogta hát az Úristen az embert, akit alkotott, és a Paradicsomkertbe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. És parancsot adott az Úristen Ádámnak, mondván: „A kert minden fájáról vehetsz magadnak ennivalót, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyetek, mert amely napon esztek arról, halállal elpusztultok.” Aztán így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie; alkossunk hozzá illő segítőt is.” Erre még megalkotta Isten a földből a mező minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket Ádámhoz, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek Ádám nevezte.

Péld 3,1-8

Fiam, ne feledd el rendelkezésemet, és szíved őrizze meg szavaimat, mert hosszú életet, számos évet és békességet szereznek neked! Az irgalmas szeretet és hűség soha ne hagyjon el téged! Akaszd ezeket a nyakadba, és vésd őket szíved táblájára, s akkor kegyelmet találsz. Csak azzal törődj, ami helyes Isten és az emberek előtt! Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne légy olyan nagyra saját bölcsességeddel! Minden utadon őt ismerd fel, hogy majd ő igazgassa járásodat, és akkor lábad nem botlik meg. Ne magadat tartsd bölcsnek! Istent féld, és kerülj minden rosszat: ez válik egészségére testednek és így gondoskodsz csontjaidról. Tiszteld meg az Urat fáradozásod jogos gyümölcséből, és adj neki minden termésed zsengéjéből, hogy megteljenek csűreid bőséggel, és préseid tele lehessenek musttal! Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését, és ne hárítsd el dorgálását, mert az Úr azt feddi meg, akit szeret, és minden kedvesen fogadott fiát megdorgálja! Boldog ember az, aki bölcsességre bukkant és az olyan halandó, aki okos belátásra tett szert. Ennek megszerzése ugyanis többet ér a színaranynál és ezüst ékszernél. Értékesebb ez a drágakőnél, mert már nem fordulhat ellene semmi gonosz. Jól ismert ez mindazoknál, akik szeretik, és nincs hozzá fogható drágaság. Hosszú élet és számos év van a jobbjában; bal kezében pedig gazdagság és dicsőség. Szájából igazság fakad, nyelvén törvényt és kegyelmet hordoz. Útjai kellemes utak, és minden ösvénye békességen át vezet. Élet fája ez mindazoknak, akik megragadják, és biztonságot élvez az, aki úgy támaszkodik rá, mint az Úrra. Fiam, ne feledd el rendelkezésemet, és szíved őrizze meg szavaimat, mert hosszú életet, számos évet és békességet szereznek neked! Az irgalmas szeretet és hűség soha ne hagyjon el téged! Akaszd ezeket a nyakadba, és vésd őket szíved táblájára, s akkor kegyelmet találsz. Csak azzal törődj, ami helyes Isten és az emberek előtt! Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne légy olyan nagyra saját bölcsességeddel! Minden utadon őt ismerd fel, hogy majd ő igazgassa járásodat, és akkor lábad nem botlik meg. Ne magadat tartsd bölcsnek! Istent féld, és kerülj minden rosszat: ez válik egészségére testednek és így gondoskodsz csontjaidról. Tiszteld meg az Urat fáradozásod jogos gyümölcséből, és adj neki minden termésed zsengéjéből, hogy megteljenek csűreid bőséggel, és préseid tele lehessenek musttal! Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését, és ne hárítsd el dorgálását, mert az Úr azt feddi meg, akit szeret, és minden kedvesen fogadott fiát megdorgálja! Boldog ember az, aki bölcsességre bukkant és az olyan halandó, aki okos belátásra tett szert. Ennek megszerzése ugyanis többet ér a színaranynál és ezüst ékszernél. Értékesebb ez a drágakőnél, mert már nem fordulhat ellene semmi gonosz. Jól ismert ez mindazoknál, akik szeretik, és nincs hozzá fogható drágaság. Hosszú élet és számos év van a jobbjában; bal kezében pedig gazdagság és dicsőség. Szájából igazság fakad, nyelvén törvényt és kegyelmet hordoz. Útjai kellemes utak, és minden ösvénye békességen át vezet. Élet fája ez mindazoknak, akik megragadják, és biztonságot élvez az, aki úgy támaszkodik rá, mint az Úrra. Fiam, ne feledd el rendelkezésemet, és szíved őrizze meg szavaimat, mert hosszú életet, számos évet és békességet szereznek neked! Az irgalmas szeretet és hűség soha ne hagyjon el téged! Akaszd ezeket a nyakadba, és vésd őket szíved táblájára, s akkor kegyelmet találsz. Csak azzal törődj, ami helyes Isten és az emberek előtt! Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne légy olyan nagyra saját bölcsességeddel! Minden utadon őt ismerd fel, hogy majd ő igazgassa járásodat, és akkor lábad nem botlik meg. Ne magadat tartsd bölcsnek! Istent féld, és kerülj minden rosszat: ez válik egészségére testednek és így gondoskodsz csontjaidról. Tiszteld meg az Urat fáradozásod jogos gyümölcséből, és adj neki minden termésed zsengéjéből, hogy megteljenek csűreid bőséggel, és préseid tele lehessenek musttal! Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését, és ne hárítsd el dorgálását, mert az Úr azt feddi meg, akit szeret, és minden kedvesen fogadott fiát megdorgálja! Boldog ember az, aki bölcsességre bukkant és az olyan halandó, aki okos belátásra tett szert. Ennek megszerzése ugyanis többet ér a színaranynál és ezüst ékszernél. Értékesebb ez a drágakőnél, mert már nem fordulhat ellene semmi gonosz. Jól ismert ez mindazoknál, akik szeretik, és nincs hozzá fogható drágaság. Hosszú élet és számos év van a jobbjában; bal kezében pedig gazdagság és dicsőség. Szájából igazság fakad, nyelvén törvényt és kegyelmet hordoz. Útjai kellemes utak, és minden ösvénye békességen át vezet. Élet fája ez mindazoknak, akik megragadják, és biztonságot élvez az, aki úgy támaszkodik rá, mint az Úrra.

Szent Theodotosz fölszentelt vértanú

Teodót felszentelt vértanú Galáciából származott. A Ciprus szigetén lévő Ciréne városában lett püspök. Ott hirdette az evangéliumot a pogányok között. Licinius császár uralkodása idején Ciprus helytartója Szabin volt, ekkor nagy keresztényüldözés támadt. Teodót, kívánva a szenvedést Krisztusért, sokat vitatkozott a pogányokkal, és leleplezte a pogányság tévelygéseit. Mivel sok pogányt megtérített, sok hívével együtt szenvedett a hitért. Verték, fára függesztették, tüzes ágyra fektették‚ lábaiba szögeket vertek és úgy kellett járnia. A kínzások sok pogány megtérésére szolgáltak. Börtönbe vetve, sebei üszkösödni kezdtek, de a keresztények, akik felkeresték, bekötözték azokat. Amikor Nagy Konstantin császár lett az uralkodó, a szent szenvedő megszabadult a börtönből és békén hunyt el 320-ban.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016