Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Bazil fszvt.
előző nap
 március 22. 
következő nap
Iz 26,21-27,9

Íme, az Úr az ő szentélyéből kiborítja haragját a föld lakóira, a föld pedig fölfedi a vért, és nem rejtegeti tovább a meggyilkoltakat. Azon a napon az Úr az ő szent, nagyerejű kardját a kígyóként menekülő szörnyeteg ellen irányítja, s utoléri vele a leviatánt, a ravasz kígyót, és megöli vele ezt a tengeri szörnyet. Azon a napon majd a szép szőlő fölkelti a vágyat. Én magam vagyok ennek erős védővára, noha ostromzár vesz körül. Ám hiába öntözgetem: mert éjjelente feldúlják, s nappal leomlanak falai. Nincs már oltalom számára. Ugyan ki tett meg engem a tarló őrévé a mezőn? Csak emiatt a háborúskodás miatt vállaltam ezt. Ezért tette hát az Úr mindazt, amit végbevitt. Felgyújtom hát azt, úgyhogy kiabálni fognak lakói: „Kössünk békét vele, kössünk békét még menet közben, Jákob gyermekei!” Akkor majd kihajt és kivirul Izrael, és az egész föld betelik gyümölcsével. Vajon nem úgy veri meg őt is az Úr, ahogy ő maga is megvert másokat? S nem úgy pusztítja el, ahogyan maga is pusztulást okozott? Harc közben megszégyenítve küldi el őket. Vagy talán nem voltál ott, keményszívűen gondolkodva, amikor ő haragos lélekkel megintette azokat? Ezért hát megszűnik majd Jákob gonoszsága, s ez lesz számára az áldás, ha majd megszünteti vétkét. Hogy minden oltárkövét összezúzza, mint a mészkövet, és nem emelkedhetnek többé erdőként a bálványszentélyek.

Ter 9,18-10,1

Noé fiai, kik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; s Kám lett az atyja Kána-ánnak. Ezek hárman voltak Noé fiai, s tőlük népesedett be az egész föld. Noé aztán, mint földművelő, elsőként ültetett szőlőt. Miután ivott a borból, megrészegült, úgyhogy meztele-nül feküdt a sátrában. Meglátta Kám, Kánaán atyja a saját apja meztelenségét, s hírül adta kint lévő két testvérének. Ám Szem és Jáfet vállukra vették a köntösüket, s hátrafelé menve betakarták atyjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, s így nem látták apjuk meztelenségét. Mikor aztán Noé kijózanodott a bor mámorából, s megtudta, mit tett vele kisebbik fia, így szólt: „Átok legyen Kánaánon, és szolgája legyen testvéreinek!” Aztán ezt mondta: .Áldott legyen az Úr, Szem Istene; Kánaán pedig az ő szolgája legyen! Tegye Isten Jáfetet terebélyessé, és lakozzék Szem sátraiban, s Kánaán a szolgájuk legyen!” Noé a vízözön után még háromszázötven esztendeig élt. Noé egész életkora összesen kilencszázötven esztendőt tett ki, és aztán meghalt. Noé fiainak: Szemnek, Kámnak és Jáfetnek pedig a további utódaik voltak: fiaik születtek ugyanis a vízözön után.

Péld 12,23-13,9.13b

Az okos ember a megértés trónusa, az oktalanok szíve pedig átkokra talál. A kiválasztottak keze könnyen uralomra kerül, az álnokok pedig alig szerzik meg betevő falatjukat. A rettenetes beszéd fölkavarja az igaz ember szívét, a jó hír pedig megörven-dezteti. A tudással foglalkozó ember az igazi barátja önmagának, a vétkeseket viszont utoléri a baj. A gonoszokat útjuk tévedésbe viszi. A csaló nem szerzi meg azt, amit kiszemelt, a tiszta ember viszont aranyat ér. Az igazság útján élet van, a gyűlölködők útjai pedig halálba vezetnek. A bölcs fiú hallgat atyjára, az esztelen pedig vesztébe rohan. Aki féken tartja a száját, az megőrzi lelkét, aki pedig meggondolatlan a beszédben, az bajba jut. A tétlen ember hiába vágyakozik, a derék emberek kezei viszont szorgosak. Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz pedig csúfságot művel, és nincs bátorsága. Vannak, akik gazdagot játszanak, holott semmijük sincs, mások pedig szegényt, noha dúsgazdagok. A férfi lelkének a váltsága a gazdagsága, a szegényt viszont nem éri fenyítés. Az igazak világossága mindenkor világít, a gonoszok mécsese pedig kialszik. Az álnok lelkek bűnökben tévelyegnek, az igazak pedig irgalmasok és könyörülnek.

Ankürai Szent Bazil fölszentelt vértanú

Az ankürai (ma: Ankara) egyház papja volt a IV. század közepén. 355-től már különösen is kitűnt az ariánusok elleni buzgóságával. Aztán Julianosz aposztata császársága idején (361-363), azért könyörögve Istenhez, hogy egyetlen keresztény se hagyja el a hitét, a római birodalom utolsó nagy keresztényüldözésének lett az áldozata. Saturninus ankürai helytartó tartóztatta le és a börtönben rendkívül megkínozta. Amikor aztán a császár épp Ankürában járt, a helytartó eléje vezette a letartóztatott presbitert, de ő a császár parancsára sem volt hajlandó hitét megtagadni - sőt kemény szavakkal feddte meg az aposztata Julianoszt hitehagyásáért. A császár parancsára bőréből szíjakat hasítottak, s áttüzesített vasnyársakkal addig szurkálták, amíg bele nem halt a kínzásokba 363. március 22-én.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016