Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalála
Klimakosz (Létrás) János szé.
előző nap
 március 30. 
következő nap
Kiv 33,11-23

Szólt az Úr Mózeshez, szemtől-szembe, úgy ahogy az ember barátjával szokott beszélni. Aztán visszatért a táborba, de a szolgálatot végző ifjú, Józsue, Nun fia nem távozott a sátortól. Mondta erre Mózes az Úrnak: Íme, azt mondod nekem, hogy vezessem föl ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem, pedig azt mondottad: „Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem”. Nos, ha kegyelmet találtam előtted, mutasd meg nékem arcodat, hogy megismerjelek és kegyelmet találva előtted megtudjam, hogy valóban a te néped ez a nemzet! Mondta erre az Úr: „Magam fogok előtted menni, és nyugodalmat szerezni néked.” Így szólt erre Mózes: „Ha nem te magad jársz velünk, ne is vezess ki minket erről a helyről! Miből is tudhatnánk meg, én és néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz? Így én és néped dicsőbbek leszünk minden népnél, mely a földön lakik!” Mondá erre az Úr Mózesnek: „Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, s mindenkinél jobban ismerlek téged.” Így szólt erre Mózes: „Mutasd meg nékem dicsőségedet!” Ő pedig így felelt: „Elvonulok majd előtted teljes dicsőségemben, s kiáltom előtted az Úr nevét: irgalmazok annak, akinek akarok, és könyörülök azon, akin könyörülök”. Majd hozzátette: „Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthatja meg senki az arcomat úgy. hogy életben maradjon.” Aztán így szólt: „Íme, itt van egy hely mellettem: állj erre a kősziklára, s ha majd elvonul előtted dicsőségem, a kőszikla hasadékába helyezlek, s betakarlak a kezemmel, míg el nem vonulok; aztán pedig elveszem kezemet, és hátulról megláthatsz, – de arcomat meg nem láthatod”.

Jób 42,12-17

Az Úr még jobban megáldotta Jóbot, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Napnak, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Szelencének nevezte. Az egész földön sem lehetett oly szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és apjuk örökrészt adott nekik testvéreik között. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedik nemzedékig. Majd öregkorában meghalt, életének napjait betöltve. De megírták, hogy majd feltámad azokkal, kiket az Úr feltámaszt. Róla mondja a szír könyv, hogy Anzitiszen, Idumea és Arábia határán lakott s először Jóbábnak hívták. Arab nőt vett feleségül, ki neki egy Ennon nevű fiat szült. Ő maga Zára fia volt, Ézsau utódai közül, Boszrából. Ábrahámtól számítva ötödik ivadék.

Iz 52,13-54,1

Így szól az Úr: Íme, szolgám értelmes és magasztos lesz, s igen nagy dicsőségre jut. Amint sokan álmélkodtak őt látva, mert annyira dicstelen volt az emberek között az alakja és nem volt dicsőséges az emberek fiaihoz képest; úgy majd elcsodálkozik rajta számos nemzet, és királyok fogják be majd szájukat; mert akik még hírt sem kaptak felőle, azok is meglátják, és akik még nem is hallottak, tudomást vesznek róla. Uram, ki hitte volna azt, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Hírt kaptunk felőle, ki egy gyermekként nőtt fel Előtte, mint gyökér a szomjas földből. Láttuk őt, és nem volt formás vagy szép, és külső megjelenése nem volt becses, sőt hiányosabb volt az emberek fiainál. Sebekkel teli ember ő, aki tudja, mi a betegség. Arca eltorzult ettől és megvetett lett, és semmibe sem vették. A mi bűneink terhét hordozza, és miattunk szenved, mi pedig úgy tekintettünk fájdalmára, mint Isten csapására és megpróbáltatására. Pedig a mi bűneinkért lett megsebezve, és gonoszságaink miatt lett összetörve. A mi békességünkért van rajta fenyíték, és az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan juhok módjára tévelyegtünk, s az ember letévedt útjáról, de az Úr őt szolgáltatta ki bűneink miatt. Ő pedig gyötrelmet szenvedve sem nyitja ki a száját. Mint juhot, leöletésre vitték, és elnémul, mint a bárány nyírója előtt, és nem nyitja meg a száját. Megaláztatással lett elvéve ítélete. Az ő nemzedékét ki fogja felsorolni? Mert élete ki lett véve a földről: az én népem gonoszságaiért hurcolták halálba. A gonosztevőket adom oda sírja helyett, és a gazdagokat halála helyett. Mert nem művelt gonoszságot, és álnokság sem volt ajkán. De az Úr meg akarja tisztítani őt sebeitől. Ha megfizettek bűneitekért, lelketek hosszú életű nemzetséget lát. S elveszi az Úr lelkének fájdalmát, hogy világosságot mutasson neki és tudatossá alakítsa, hogy megigazulttá tegye az igazat, aki sokaknak jó szolgálatot tett és bűneiket maga hordozta. Ezért sokakat kap majd örökségül, és a hatalmasok osztályrészéből részesedik, akikért halálra adatott a lelke és a gonoszok közé számíttatott. Ő sokak bűneit magára vette, és azoknak vétkeiért lett halálra adva. (54. f:) Örvendj, ó meddő asszony, ki nem szülsz; törj ki ujjongásban és kiálts, ki nem vajúdtál; mert több gyermeke van az elhagyottnak, mint annak, akinek férje van!

1Kor 1,18-2,2

Atyámfiai! A kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. Mert írva van: »Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem«. Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten a világ bölcsességét? Mivel ugyanis Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága által üdvözítse a hívőket. Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök meg bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, mert Isten oktalansága bölcsebb az embereknél; Isten gyöngesége erősebb az embereknél. Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azt, ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, s azt, ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék az Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: »Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék«. Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

Klimakosz (Létrás) Szent János szentéletű atya

A Sínai-hegyen lévő monostor elöljárója volt. Ő volt a „Létra” című aszketikus mű szerzője. Valószínűleg még II. Jusztinianosz császár idején (565-578), egészen fiatalon lépett be a Sínai monostorba, majd négy évtizeden át annak környékén remetéskedve tanulmányozta a Szentírást, az egyházatyákat és az aszketikus írókat. Magas öregkorig megőrizte testi és lelki erejét. Két évet egy Alexandria mellett lévő monostorban töltött, amelynek életrendjét egészen részletesen írta meg a Létra 4. fejezetében. Élete utolsó nagy korszaka az volt, amelyet a Sínai-hegyi monostor elöljárójaként töltött el. Különösen is fényesen ünnepli őt a bizánci egyház a Nagyböjt 4. vasárnapján. „Klimax” vagy „Létra” című művét pedig - amelyben az erényekben való gyarapodást mint lépcsőfokokon való fölemelkedést tárgyalja - egész nagyböjt folyamán mindenkinek olvasásra ajánlja. Bizonyos föltevések szerint hivatalát öccsének átadva és remeteségbe visszavonulva 615 körül fejezte be földi életét.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016