Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Ménász, Viktor és Vince vtk., Sztefánisz vtnő, Tivadar hv.
előző nap
 november 11. 
következő nap
2Kor 8,1-15

Atyámfiai! Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. Kérve kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk. Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét. Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon. Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.”

Lk 8,16-21

Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” Odajöttek anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Erre akkor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban így felelt nekik: „Az az én anyám és azok a testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják és tettre váltják.”

Szent Ménász

Emlékét teljesebben ünnepeljük december 10-én. Egyiptomból származott. Fiatal korában a hadseregben szolgált. Amikor Diocletianus és Maximianus császárok üldözést indítottak a keresztények ellen, kilépett a hadseregből. A pusztába távozott és vadállatok között élt böjtölve és imádkozva, Egy pogány ünnepen megjelent a frigiai Kothuánban. A városparancsnok elfogatta, és börtönbe záratta. Másnap megkínoztatta, mivel nem akarta keresztény hitét megtagadni. Végül kard által nyerte el a vértanúságot a III. század végén.


Szent Viktor

Katonaként élt, hitét bátran megvallotta mindenki előtt. Amikor Antonius császár (l38-161) idejében a keresztényeket üldözni kezdték, Viktort is elfogták. Hiába volt a rábeszélés, hitétől nem tántorodott el. Sokféle módon kínozták, próbálták megmérgezni, de sértetlen maradt. Tüzes kemencébe is dobták, forró olajba is vetették. Mivel mindezekben is sértetlen maradt, végül is karddal fejezték le, Egyiptomban.


Szent Sztefanisz

Az egyik katona felesége volt, látta Viktor vértanúságát. Látomása támadt, melyben két korona jelent meg, az egyik Viktor fejére szállt, a másik az ő fejére. Ezért bátran megvallotta ő is keresztény hitét. Úgy halt vértanúhalált, hogy két pálmafa közé kötötték, és testét darabokra szabdalták.


Szent Vince

Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.


Szentéletű Sztudita Tivadar hitvalló atya

Konstantinápolyban született 759-ben. Huszonkét évesen belépett a bithyniai Szakkudion monostorba, ahol anyai nagybátyjának, Platónnak az irányítása alá került, és Tarasziosz pátriárka szentelte pappá.. 794-ben a közösség tagjai Tivadart választották meg főnöküknek. Ő folytatta a már nagybátyja által elkezdett megújulási mozgalmat, és a monostor életét igyekezett Szent Bazil alapelvei szerint helyreállítani. A következő évben súlyos botrányt okozott VI. Konstantin császár, aki házasságát felbontva udvarhölgyét vette el. Mivel ez ellen Platón és Tivadar a közösség többi tagjával együtt tiltakoztak, ezért egy időre testvéreikkel együtt 797-ben Thesszalonikibe száműzték őket, majd Irén császárnő visszahívta. Ezután 799-ben a Sztudion monostorban telepedett le, ezért nevezték később már Tivadart is „sztuditának”, vagyis „a Sztudion monostor tagjának”. Mivel még több ízben is bírálni merte a császárok züllött erkölcsi életét és az ikontisztelet elleni heves támadásait, ezért sokszor száműzték. Továbbra is hirdette, hogy az ikonok elmélyítik az ábrázolt személlyel való kapcsolatot. Tanítása szerint különösen is jelentős Jézus Krisztus ábrázolása, aki a Szentírás szerint is "a láthatatlan Isten képmásaként" jelent meg. Emellett a házasság teológiájának egyik legkiemelkedőbb értelmezője és sok liturgikus ének szerzője. Örmény Leó császár aztán az ikonok védelme miatt végleg száműzte a hitvalló szerzetest. Így halt meg 826-ban; holttestét 844-ben a Sztudion monostorba vitték.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016