Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Joannikiosz szé., Nikandrosz fszvt. és tsa.
előző nap
 november 4. 
következő nap
Ef 2,14-22

Atyámfiai! Ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közbeeső válaszfalat, az ellenségeskedést, lebontotta a saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollevők voltatok, s békét a közellevőknek; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe az Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Lk 8,40-56

Abban az időben odament Jézushoz egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lábához borulva kérte őt, jöjjön a házába, mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklott. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta őt. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Azonnal megállt a vérfolyása. Jézus így szólt: „Ki érintett meg engem?” Amikor pedig mindnyájan tagadták, Péter és akik vele voltak, így szóltak: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös téged, és azt mondod: »Ki érintett meg engem?«” Jézus azonban ezt mondta: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.” Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve előlépett, a lába elé borult, és az egész nép előtt bevallotta, hogy miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg azonnal. Ő erre ezt mondta neki: „Bízzál, leányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével!” Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és ezt mondta neki: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd a Mestert!” Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!” Amikor a házhoz érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak és Jakabnak, meg a lány apjának és anyjának. Mindenki sírt és gyászolta a leányt. Ő pedig ezt mondta: „Ne sírjatok! Nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették őt, mert tudták, hogy meghalt. De ő, miután kiűzött mindenkit, megfogta a kezét, és felkiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülei ámulatba estek. Ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

Nagy Szent Joannikiosz atya

Joannik a bithiniai Marikatik nevű faluból származott. Amikor felnövekedett, szülei rábízták, hogy őrizze a nyájat. Bár keveset értett a tudományból, mégis felülmúlt értelmében sok tanult embert. Szeretett imádkozni. Olykor egész napra elhagyta nyáját, keresztet vetve rá, hogy magányosan imádkozzék. Isten épségben őrizte meg a nyájat. Így érte el az ifjúkort. Abban az időben a gonosz Leó császár uralkodott. Egész birodalmából fiatal férfiakat keresett és gyűjtött hadseregébe. Követei rátaláltak Joannikra, és éveken keresztül a hadsereg bátor és erős katonája lett. Egy darabig a szentképek elleni mozgalomnak is tagja lett, de Isten kivezette belőle. A harcok befejeztével elhagyta a világ hiuságát ‚ eltávozott az Olimposz hegyére, és sok éven át a vad és puszta helyeken vezeklő életet élt. Állandó testi fáradsággal harcolt szenvedélyei ellen, és nagy tökéletességre tett szert. Isten megajándékozta őt nagy bölcsességgel, csodatevő erővel és a jövőbe látás képességével. Sokan keresték fel őt, hogy imádságait kérjék, lelki tanácsokat kapjanak, és közbenjárónak kérjék fel Isten előtt. Sok lelki segítséget és oltalmat nyertek szent imáiból. Életét 846-ban fejezte be november 4-én, 94 éves korában. Halála napján az Olimposzt lakó szerzetesek tüzes oszlopot láttak a földről az égbe szállani, amelynek angyalok nyitották meg a mennyek ajtaját. Ebből tudták meg az atya halálát.

Szent Nikander és Hermeász felszentelt vértanú

Mindketten Titusz apostoltól hallották a keresztény tanítást, és tőle kapták felszentelésüket is. Nikander Myra püspöke volt, Hermeász pedig áldozópap. Sok pogány hellént térítettek a keresztény hitre.

Ezért megkötözték őket, és Libanius városparancsnok elé vitték. Büntetésül szilaj lovakhoz kötözték őket, és futniuk kellett utánuk. Vérük pirosra festette az utat. Börtönbe kerültek, éhséggel és szomjúsággal kínozták, de az Úr mennyei étellel táplálta őket, és meggyógyította sebeiket. Újabb kínzások után elevenen eltemették őket.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016