Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Evlampiosz és Evlampia vtk.
előző nap
 október 10. 
következő nap
Fil 1,8-14

Atyámfiai! Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére. Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak. Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát.

Lk 5,12-16

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban volt, íme, egy leprával borított férfi meglátta őt, arcra borult és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Azonnal eltűnt róla a lepra. Erre ő megparancsolta neki: „Ne mondd el senkinek, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj föl áldozatot tisztulásodért, amint Mózes elrendelte, bizonyságul nekik.” A híre azonban annál jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa őt, és hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016