Szent öregek mondásai
Theophilosz érsek (4.)
Ugyanez a Theophilosz abba mondta: „Milyen félelmet, reszketést és szükséget kell kiállnunk, amikor a lélek elválik a testtől! Közelednek majd hozzánk az ellenséges erők seregei és hadereje, a sötétség fejedelmei, a gonosz világ kormányzói, a fejedelemségek és hatalmasságok, a gonoszság szellemei (vö. Ef 6,12), s milyen büntetéssel sújtják a lelket, amikor előhozzák mindazokat a tudatos és tudatlan vétkeit, amelyeket ifjúságától kezdve addig az életkorig elkövetett, amikor hatalmába kerítette a halál! Megállnak tehát előtte, és vádolják mindazzal, amit elkövetett. Továbbá mit gondolsz, milyen rettegés lesz úrrá abban az órában a lelken addig, amíg el nem hangzik az ítélet és meg nem szabadul? Ez nyomorúságának órája, amíg meg nem tudja, mi is történik majd vele. Majd az isteni erők szállnak szembe az ellenséges hatalmakkal, s előhozzák azokat a jó dolgokat, amiket a lélek cselekedett. Fontold meg tehát, milyen félelemmel és rettegéssel áll majd középen a lélek, amíg az igazságos bíró ítéletet nem mond felette! S ha méltó lesz, a démonokat megvizsgálják, s ő kiragadtatik kezükből. Azután semmi gond nem gyötri többé, sőt úgy fog lakni, amint meg van írva: Örvendeznek majd mindazok, kiknek tebenned van lakásuk (Zsolt 86,7). Akkor beteljesedik az, ami meg van írva: Eltűnik a fájdalom, a szomorúság és a jajgatás (Iz 35,10), akkor megszabadulva lép abba a kimondhatatlan örömbe és dicsőségbe, amelybe helyezik. Ha azonban úgy találják, hogy hanyagságban töltötte életét, a legszörnyűbb hangot hallja: Vesszen el az istentelen, hogy ne lássa az Úr dicsőségét! (Iz 26,10). Akkor utoléri a harag napja, a szorongattatás napja, a sötétség és homály napja. Miután átadták a külső sötétségnek, s az örök tűzre ítélték, végtelen időkön át fog gyötrődni. Akkor hol lesz a világ dicsekvése, hol a hiúság, hol a kényelem, hol az élvezet, hol az ábrándozás, hol a henyélés, hol a hírnév, hol a vagyon, hol a nemesség? Hol lesz apa, anya, testvér? Mindezek közül melyik tudja majd kiragadni a lángtól lobogó, s a keserű kínokat kiálló lelket? Ha pedig ez így lesz, milyeneknek kell lennünk szent cselekedeteinkben és istenfélő tetteinkben? Milyen szeretetet kell tanúsítanunk, milyen magatartást, miféle életmódot? Hogyan kell a versenyt megfutnunk? Milyen tökéleteseknek kell lennünk, s milyeneknek az imádságban? Azt mondja ugyanis, hogy mivel ezt várjuk, legyünk rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon bennünket (2Pt 3,14), hogy méltók legyünk rá, hogy ezt halljuk tőle: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot (Mt 25,34) mindörökké. Ámen.”
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
