Pályázatok Beruházások

Szent öregek mondásai

Makáriosz (3.) Amikor Makáriosz abba a legvadabb pusztaságban lakott, egyedül remetéskedett, lejjebb azonban volt egy másik puszta, ahol több testvér lakott. Az öreg az utat kémlelte, és látta, hogy a sátán emberi alakban jön, és elmegy mellette. Úgy tűnt, lyukas vászoninget visel, és minden egyes lyukból egy kis olajos üvegcse lóg ki. Azt mondta neki a nagy atya. „Hová mész?” Azt mondta neki a sátán: „Megyek emlékeztetni a testvéreket.” Az öreg így szólt: „És minek neked ezek az üvegcsék?” Azt mondta: „Kóstolót hozok a testvéreknek.” Az öreg így szólt: „És ennyit?” Így felelt: „Igen. Ha valakinek nem tetszik az egyik, másikat ajánlok. Ha az sem, újra adok egy másikat. Biztos, hogy valamelyik csak ízlik majd neki.” Ezt mondta, s elment. Az öreg továbbra is ott maradt, kémlelte az utakat, amíg a sátán újra viszsza nem jött. Amint meglátta őt az öreg, köszöntötte: „Üdv neked!” Az így felelt: „Hát van számomra üdv?” Azt montda neki az öreg: „Miért?” Ő így szólt: „Mert mindenki megharagudott rám, és senki sem visel el engem.” Erre azt mondta neki az öreg: „Egyetlen barátod sincs ott?” Azt felelte: „De igen. Egyetlen szerzetes barátom maradt ott. Ő legalább hallgat rám, és amikor csak meglát, pörögni kezd, mint az orsó.” Azt mondta neki az öreg: „És hogy hívják a testvért?” Így szólt: „Theopemptosznak.” E szavak után eltávozott. Makáriosz abba pedig felkerekedett, és a lejjebb fekvő pusztaságba ment. Ezt meghallva a testvérek pálmaágakat lengetve jöttek elébe üdvözülni őt. Azután mindegyik készülődni kezdett, mert azt vélte, hozzá tér be majd az öreg. Ő azonban az után kutatott, ki az, akit a hegyen Theopemptosznak hívnak. Amikor megtalálta, bement a kunyhójába. Theopemptosz örömmel fogadta. Amikor egyedül maradt vele az öreg, így szólt hozzá: „Hogy vagy, testvér?” Az azt mondta: „Imáidnak hála, jól.” Így szólt az öreg: „Nem támadnak ellened a gondolatok?” Theopemptosz azt mondta: „Eleddig jól vagyok” – szégyellte ugyanis elmondani. Erre azt mondta az öreg: „Íme, már hány éve gyakorlom magam az erényekben, és mindenki tisztel, pedig engem, az öreget is gyötör a paráznaság szelleme.” Theopemptosz is ezekkel a szavakkal válaszolt: „Hidd el, abba, engem is.” Mire az öreg más gondolatokat is felhozott ürügyként, hogy ellene támadnak, s mindaddig tette ezt, amíg meg nem gyóntatta. Aztán így szólt hozzá: „Hogyan böjtölsz?” A testvér azt mondta neki: „A kilencedik óráig.” Erre azt mondta neki az öreg: „Böjtölj estig és fegyelmezd magad! Tanuld meg kívülről az Evangéliumot és a többi Írásokat, és ha gondolat merül fel előtted, sose nézz lefelé, hanem mindig felfelé, és azonnal megsegít az Úr!” És miután kioktatta a testvért, saját pusztájába távozott. Amikor újra kémlelte az utat, látta azt a gonosz szellemet, és azt mondta neki: „Hová mész megint?” Az így szólt: „Emlékeztetni a testvéreket” – és elment. Amikor visszatért, azt mondta neki a szent: „Hogy vannak a testvérek?” Az így szólt: „Rosszul.” Azt mondta öreg: „Miért?” A gonosz szellem azt mondta: „Mind megvadultak, és ami még rosszabb: az, aki engedelmes barátom volt, magam sem tudom, miért, de elfordult tőlem, és már ő sem bízik bennem, hanem még a többinél is vadabb lett. Meg is esküdtem, hogy csak jókora idő elmúltával teszem be oda a lábam!” E szavakkal otthagyta az öreget, és elment. A szent pedig bement a kunyhójába. A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010