A kereszt Jézus Krisztus győzelmének eszköze - elmélkedések a Missziós keresztről Hajdúdorogon

Verdes Miklós atya, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára arra világított rá, hogy a kereszt, melyet egyházunk ebben az időszakban elénk állít, ott van életünk minden percében, minden helyzetében, mégis újra és újra fel kell tennünk magunknak a kérdést: mit is jelent, minek a jele, mit hordoz a keresztény ember életében, az Egyház életében, kinek-kinek a személyes életében? 

A kereszt Isten szeretetének a jele. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Bármilyen keresztre is gondolunk, ez eszünkbe jut. Odaadta értünk Fiát, hogy el ne vesszünk, örök életünk legyen. Ez nem egy távoli üzenet, hanem az én személyes életemnek a bizonyossága: Isten úgy szeret engem, hogy egyszülött Fiát, Jézus Krisztust odaadta értem! Isten szeretetének a jele.

Maga a motívum, a szimbólum nem a kereszténységgel, nem az egyházzal került a köztudatba, ősidők óta, kezdettől fogva jelen van ez a szimbólum, de abban egyedülálló, hogy a mi hitünkben válik a minket szerető, személyes Isten jelévé. Ha rátekintek a keresztre, akkor az engem szerető, személyes Isten tekint vissza rám.

Továbbá Isten erejének a jele, kifejezése. Látszólag a bukás, a halál, a szenvedés eszköze, ókori, barbár, kivégző eszköz - ahogyan Érsek atya is utalt rá a prédikációjában -, mégis, mi tudjuk, hogy ez a kereszt nem a halál szimbóluma. Ez a kereszt Jézus Krisztus győzelmének vált az eszközévé. Jézus Krisztus személyes győzelme a halál fölött, mely mindannyiunk reménységévé válik. Amikor arra bátorít Krisztus, hogy vegyük fel saját személyes keresztünket, és tagadjuk meg önmagunkat, akkor arra hív meg mindnyájunkat, hogy legyünk győztesek. A kereszt ereje az Ő győzelmének az ereje. Megpróbálhatjuk keresni a kiskapukat és a saját elképzeléseinket keresztülvinni, de az zsákutca. De ebből a zsákutcából is rátekinthetünk a keresztre, ami a magyar szentek ereklyéit hordozza, megértjük azt, hogy kereszténynek lenni jó és értelmes dolog.

Idejétmúlt dolog? A jövő reménysége is benne van, ma is vannak keresztények, akik az életüket is adják a hitükért. Az Egyház él. A kereszténység él. A kereszténységnek ereje van, a keresztnek ereje van.

Isten jelenlétének is a jele. Amikor a kereszt jelét rajzolom magamra, amikor keresztet vetek, Isten jelenlétébe helyezem magam. Hányszor tettük ezt már meg? Megszámlálhatatlanszor. Ez a kereszt az Eucharisztikus Világkongresszusra készít fel bennünket. Mi köze a keresztnek az Eucharisztiához? Amikor magamhoz veszem Krisztus testét és vérét, a jelenlétében vagyok és ezt a jelenlétet erősítem azzal magamban, amikor rátekintek a keresztre és tudatosítom a jelenlétét.

Ráébreszt arra, hogy sosem vagyok elveszett. Egy kapaszkodó, mely segít nekünk, mert szükségünk van rá.

Kapcsai Viktor atya szerdán az esti vecsernye előtt elmélkedett. 

A honfoglaláskori tiszabezdédi tarsolylemezen egy életfát láthatunk, amely népmeséinkben égig érő faként köszön vissza. Ez az ősi jelkép nem csak nálunk, magyaroknál, de sok más népnél is azt a vágyat fejezi ki, hogy létezhet összeköttetés ég és föld között. Viszont ezen az alkotáson az életfából egy kereszt  nő ki, és nem csak úgy mellékesen, hanem a tarsoly közepén elhelyezve - ez pedig már másfelé mutat a bibliai élet fája felé, melynek gyümölcséből az első emberpár nem ehetett…,  s melyet az ősegyház tagjai szorosan összetartozónak vallottak Krisztus keresztjével. 

Legendák szólnak arról, hogy a kereszt fáját abból a fából faragták ki, mely az Ádámmal eltemetett életfa ágából hajtott ki. A Szent Kereszt így már nem bitófa, hanem az életnek fája, mely Krisztus Urunk áldozata révén örök életet ajándékoz nekünk és földi életünket is megújítja. Emlékeztethet minket a kereszt arra a mustárbokorra, mint Isten országának jelképére is, melyről Jézus azt mondja példabeszédében, hogy amikor az megnő, akkor az ég madarai tanyáznak ágai között, vagyis jól érzik magukat, boldogok, biztonságban érzik magukat. 

A Missziós Kereszten, mint életfa  indái között szintén láthatjuk ezeket a madarakat. Viszont nem csak a madarak látszanak ezen ágak között, hanem magyar, illetve ezen a földön született szentek ereklyéi. Ők is megtalálták békességüket, megtapasztalták a gondviselő Isten jóságát a kereszt, mint életet adó fa ágai között már itt e földi létben és beteljesedésüket az örök dicsőségben. 

Minket is arra hívnak, hogy ezen életnek fája ágai között keressük az igazi békességet, Isten irgalmát és erejét!