Ahol az őseinktől kapott értéket Isten szeretetében tudják továbbadni - megszentelték az Örömhírvétel Görögkatolikus Óvodát

A Rózsák terének padsorait ezúttal óvodáskorú és Damjános gyermekek töltötték meg. Prédikációjának kezdetén Fülöp metropolita atya elmesélte a gyerekek nyelvén is az evangéliumban hallható örömhírvétel történetét, és azt is elmondta, a bizánci egyházban egy ünnep másnapján mindig a középpontba állított történet másik főszereplőjére emlékezünk, ez esetben Gábor arkangyal kapja az őt nagyon is megillető figyelmet.  

„Aki még kicsiny, az jól tudja, hogy függő valakitől – folytatta érsek-metropolita atya – a gyermek mindig felfelé néz, tudja, hogy ő kicsiny és ezt el is fogadja, nem dühös miatta. Aki elfogadja a maga kicsiségét, az Isten annak nyilatkoztatja ki az igazságát. Aki folyton azzal foglalkozik, hogy nagyobb legyen a többieknél, annak nem nyílik meg lelke az Isten után. Aki felfelé néz, az előbb, utóbb meglátja a Jóistent, és az Úr kinyilatkoztatja neki a bölcsességét. Mi, felnőttek többnyire elfelejtünk felfelé nézni, elfelejtjük, hogy az Isten előtt mi is kicsinyek vagyunk. Emlékeztessen minket ez a nap arra, hogy mindnyájan kicsinyek vagyunk, és merrefelé kell néznünk.” 

Az óvodába érve a szentelést, a termek és terek ünnepélyes megáldását követően Fülöp érsek-metropolita atya a prédikáció gondolatmenetét vitte tovább köszöntő beszédében. 

„A mai napon azért áldottuk meg az óvodát, az óvodásokat, hogy meg ne feledkezzenek kicsinységükről, amikor majd felcseperednek. Akarjunk mi is kicsinyek lenni az Isten előtt, – hangsúlyozta – hogy igazán részesülhessünk az Ő ajándékaiban. Az Úristennek különös gondja van a kicsinyekre, az elesettekre és a segítségre szorulókra, és az egyházat ugyanez kell, hogy jellemezze. Hivatásunk kell legyen a rászorulók segítése, a leginkább szükséget szenvedők szükségleteinek kielégítése, mert mindez nem más, mint az Isten szeretetének közvetítése.”

 A főpásztor régi álma valósult meg azzal, hogy a fővárosban létrejött egy görögkatolikus óvoda. A gyermekek népi-gyermekjátékos bemutatója kapcsán elmondta, hogy nagy szükség van az ehhez az óvodához hasonló szigetekre a mai Istentől elfordult világban, ahol őseinktől kapott értéket Isten szeretetében tudják továbbadni. Örömhír ez az óvoda mindannyiunknak, de a mi feladatunk, hogy továbbadjuk ezt az örömöt az itt felcseperedőknek” – zárta sorait metropolita atya. 

A szentelésen jelen lévő dr. Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkára köszöntő beszédében kitért arra, hogy az evangéliumok tanúsága szerint Jézus számára különösen fontosak voltak a gyermekek. Csodálatos ajándéknak tartja, hogy egy gyermek fejlődését életszakaszról életszakaszra figyelemmel lehet kísérni, apaként is nap mint nap tapasztalja, mennyire nyitottak a világra a gyermekek, és milyen kitartóan keresik a saját életük értelmét, célját. „Számunkra, felnőttek számára rendkívül fontos Jézus tanítása, hogyan terelgessük gyermekeinket az Isten országa felé vezető úton.” 

Az államtitkár úr megköszönte, hogy az itteni szülők ilyen fontosnak tartják gyermekük keresztény módon történő nevelését: „Talán ma az egyik legnagyobb kihívás hitvalló kereszténynek lenni, keresztény családként hirdetni az élet nagyszerűségét. Mi, magyarok valljuk, hogy az emberiség jövője szempontjából a legnagyszerűbb emberi közösség a család.” 

Beszéde végén köszönetet mondott az intézmény óvodapedagógusainak azért, hogy keresztény szellemben oktatva terelgetik a rájuk bízott kisgyermekeket, formálva lelkivilágukat, hitüket, hazaszeretetre és magyarságra tanítva őket. „Köszönöm, hogy kedves, megértő, szerető odaadással családias környezetben élhetik meg a gyermekek a játékok, a mese, a színes programok világát, és életkoruknak megfelelően Krisztus evangéliumának örömhírét.” 

Jaczkó Sándor helynök atya beszédében visszaemlékezett a kezdeti időszakra: az intézménynek három éve még több alkalmazottja volt, mint ide járó gyereke, de ennek ellenére a Hajdúdorogi Főegyházmegye fenntartó gondoskodása lehetővé tette a nyugodt szakmai munkát az intézmény falai között. Fülöp metropolita atya türelmesen várta, hogy a gondosan elültetett fa gyümölcsöket teremjen. Sándor atya az óvoda névválasztása kapcsán elmondta: a pszichológia szerint az öröm egy sor fiziológiai aktivitáson keresztül egy mélyen beágyazódó érzelem, meg tudja könnyíteni a szocializációt, a rugalmasságot, a környezettel való érintkezést, és ösztönzi a kreativitást, a mentális rugalmasságot és az emberséget. Ezt az örömöt próbálják az intézményben meghonosítani.  

Végezetül megköszönte az óvónők kitartását, hogy lassan, de biztosan egy görögkatolikus otthont tudtak ide varázsolni, ami a pesti belváros betonrengetegében cseppet sem volt egyszerű. Külön is megköszönte a magyar állam financiális támogatásán túlmutató határozott nemzetpolitikai integritását is, hiszen az óvoda felújítása a “Katolikus Egyház óvodafejlesztési programjának keretén belül" valósult meg, melyben mintegy 275 millió forint támogatásban részesült.