Kulturális töltekezés otthonainkban - verssorozat indul honlapunkon

Krisztus Urunk a sírban, az alvilágban. „Hallgasson minden emberi test és semmi földit ne gondoljon” énekeljük a nagyszombati liturgián. De aki e gyönyörű sorokat megírta, az sem hallgatott, hanem a sírbaszálló Isten szeretetén megdöbbenve költeményt írt, amelyet azóta is, több mint ezer éve minden évben eléneklünk. A költők szavai nem törik meg a csöndet. A költők hallhatóvá, foghatóvá, érthetővé teszik a legmélyebb, legérthetetlenebb csöndet is.

Szavaik a csöndből született szavak, melyek mélyebbre vezetik a kereső embert, jóval mélyebbre, mint az emberi beszéd. Szavaik ihletett szavak, melyek forrását maga Isten rejtette lelkükbe, hogy fölcsendülve – daloljanak bár szerelemről, fákról, madarakról, legyen bármi a tartalmuk – a Teremtőjükről szóljanak.

Több éves hagyomány, hogy honlapunkon minden évben megjelenik egy vers a költészet napján. Így van ez az idei nagyszombaton is. Mégpedig most egy olyan verssel jelentkezünk, melynek nem csak azért van helye nagyszombaton, mert biblikus indíttatású, hanem, mert az egyik legmélyebb, legfájdalmasabb drámánkról is beszél. A száz évvel ezelőtt Trianonban aláírt szerződés hatalmas véráldozatokat követelt magyar nemzetünktől. Dsida Jenő Psalmus Hungaricus-a fájdalmasan emlegeti föl a magyarság tragikus sorsát. Ám egyszersmind – a tőle ismert, elvehetetlen derűlátással – Istenhez és a magyarságához való ragaszkodása nyomán a reményt is belekiáltja a történelembe.

Ezzel a szomorú hangvételű, mégis erőt sugárzó költeménnyel egy sorozatot is szeretnénk elindítani. A bezárt élet során nem juthatunk el sok olyan helyre, ahol töltekezhetnénk, tovább gazdagodhatnánk. Ezért ezzel a verssel és az utána következő minden szombat este megjelenő újabb és újabb versekkel szeretnénk színesebbé, értékesebbé tenni az otthoni létet. Fogadják szeretettel az első költeményt, Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus című művét!