Kétszakos tanárképzés a főiskolán - interjú

Buzsiczki István a Szent Atanáz-főiskola és a Nyíregyházi Egyetem között ingázik. Elsőéves hittan–történelem szakos hallgatóként eleinte nehézségekbe ütközött, de az első félév elvégzése után megtalálta a helyét mindkét intézmény falai között.

- Mesélj kicsit magadról, a gyerekkorodról, a családodról!

- Hajdúdorogi vagyok, görögkatolikus családból származom. Gyakorlatilag az egész gyerekkoromat Hajdúdorogon töltöttem. Elsősorban a nagymamám volt a példaképem a hitét tekintve, tőle rengeteg mindent tanultam és örököltem. A Szent Bazil Görögkatolikus Gimnáziumban érettségiztem, ebben a tanévben költöztem Nyíregyházára, a főiskola kollégiumában lakom. Kiskorom óta érdekelt a történelem, a családomtól pedig egy olyan erős hitet örököltem, ami a hit kérdései felé is terelte az érdeklődésemet. Ezért is választottam a kétszakos tanárképzés keretében a hittanár-történekem szakot. Középiskolában kezdtek el komolyabban érdekelni a hittel, teológiával kapcsolatos kérdések, természetesen először azok az általánosabb kérdések, mint hogy: ha Isten jó, akkor miért van rossz a világban…? Később egyre inkább beleástam magam ezekbe a témákba, sok mindennek utánaolvastam. Emellett nagyon érdekelt a hadviselés az egész történelem folyamán. Sokáig ezért hadtörténész akartam lenni. De mindezek mellett azért a fantasy és a sci-fi univerzum is elfér az érdeklődési körömben. Egy idő után arra gondoltam, hogy sokkal jobb lenne tanárnak lenni, mert észrevettem, hogy a magyarázás elég jól megy nekem. Erre onnan jöttem rá, hogy az osztálytársaimnak sokszor nekem kellett elmagyarázni a töri leckét, mert én értettem. Nekem az az egyik vágyam, hogy visszamenjek a régi iskolámba, a Szent Bazilba tanítani.

- Hogyan döntötted el, hogy ide jelentkezel hozzánk? Miként értesültél arról, hogy nem kell e között a kettő közül választanod?

- Minden tanévben volt a középiskolámban pályaorientációs nap, amikor a főiskola képviselői eljöttek hozzánk. Ekkor hallottam először a kétszakos képzésről, és ekkor olvastam utána, hogy pontosan milyen szakokat lehet választani. Megláttam, hogy a történelem is ezek között van, méghozzá a Nyíregyházi Egyetemmel közös képzésben, tehát ehhez nem kell elutaznom egy másik városba. Így ezt egy kiváló lehetőségnek tartottam.

- Ezeken az orientációs napokon kívül ismerted-e a főiskolát, vagy voltak-e elvárásaid? Jártál-e itt?

- A pályaorientációs napok mellet voltam nyílt napokon is, de a főiskola által szervezett kutatók éjszakáján is részt vettem. Középiskolásként versenyeztem a Görögkatolikus Tudásolimpián természetesen történelem és hittan tantárgyakkal, így bepillantást nyerhettem a főiskola épületébe és életébe több programom keresztül is.

- Olyan most, mint ahogy elképzelted, hogy érzed magad az első félév után?

- Igazából volt egy idealizált képem, és egyúttal egy kis szorongás is az új helyzettől. Tizennyolc éven keresztül Hajdúdorogon éltem, most pedig egyszerre kellett megismerkednem egy nagyobb várossal, két intézménnyel, a kollégiumi élettel és egy csomó új emberrel. Miután ezekbe belerázódtam, barátokat szereztem és beilleszkedtem közösségbe, attól kezdve még jobb is lehet, mint amire számítottam.

- Milyennek tartod a közösséget, amibe csöppentél?

- Ha valamihez hasonlítanom kellene, olyan, mint egy kis falu. Mindenki ismer mindenkit, beszélget mindenkivel, nincsenek határvonalak felsőbb és alsóbb évesek között, mindenkinek van egy jó szava a többiekhez. Számomra ez a közösség nagyon összetartó és barátságos.

- Hogyan sikerül összeegyeztetned a két egyetem között az ingázást, órarendet?

- Legelőször nehéz volt, egy kis időbe telt, amíg a két órarendet össze tudtam hangolni, és ezzel párhuzamosan a közlekedést is meg kellett tanulni. Egy idő után aztán belerázódtam, és ami eleinte problémásnak tűnt, minden megoldódott. Az órarend összeállításában elsősorban a főiskolától kaptam segítséget. Segítettek, hogy az egyetemen kapott órarendemhez legjobban illeszkedjenek a főiskolai óráim, de az oktatók is rugalmasan állnak ahhoz, ha a másik szak miatt ütközés van, és kések vagy korábban kell elmennem, esetleg nem tudok valamilyen órán mindig részt venni. Azzal sincs gond, hogy úgy érzem mind a két szakomon be tudtam illeszkedni és új barátokat szerezni.

- Miben más a mi főiskolánk, mint egy nagyobb egyetem?

- Nehéz összehasonlítani, mert két külön világ. Az egyetem egy hatalmas komplexum, amelyben eleinte többször eltévedtem. Ott közel sincs meg az a fajta összetartás, mint a főiskolán. De persze ez érthető, mert rengeteg hallgató van. Itt tehát bensőségesebb a közösség. Az egyetemmel kapcsolatban ezzel szemben azt lehetne kiemelni, hogy az pedig egy tipikus, zsongó egyetemi életet sugároz, én pedig mindkettőben részt vehetek, és nekem mindkettő úgy tetszik, amilyen.

- Milyen tapasztalataid vannak az első félév után?

- Bár minden tantárgy új volt számomra, de most szembesültem először azzal, hogy végre nagyrészt olyat tanulok, ami érdekel. Jó tanuló voltam a középiskolában, de azért ott voltak tantárgyak, amikhez nem volt affinitásom, és azt is tanulni, olykor magolni kellett. Emellett nagyon jó oktatókat kaptam, és ezt tényleg nem azért mondom, mert fognak még tanítani a következő félévben is.

- Mit tudsz mondani annak, aki hasonló cipőben jár, mint te? Két szakban gondolkodik, de még bizonytalan abban, hogy tud-e vele boldogulni…  

- Ha valaki szeretne hittantanár lenni, és szeretne egy másik szakot is, ami esetleg ezt ki is egészíti – ilyen például a magyar vagy a történelem -, akkor ezek gyakran kifejezetten tudják egymást segíteni. Ebben a félévben például az egyetemen őstörténetből ugyanezt az időszakot tanultuk, mint a főiskolán ószövetségből. Ha több szakja van az embernek, akkor nemcsak könnyebben tud helyezkedni, de ezek a szakok kifejezetten tudják egymást segíteni, támogatni. Nem csak a történelem vagy a magyar, de például bármilyen idegen nyelv, aminek a segítségével tudsz idegennyelvű szakirodalmat olvasni.

Szerintem tanárként sokkal jobb, ha az embernek több szakja van. Lehet, hogy a tanulmányok elején kicsit nehézkesebben indulnak a dolgok, lehet, hogy egy kicsit többet kell tanulni, de már az első félév után azt mondhatom, hogy ezek nem megugorhatatlan problémák.

Kétszakos osztatlan tanárképzésre a jelentkezési határidő: 2024. február 15.