Országos ruszin nemzetiségi búcsú Sajópálfalán

Gondviselésszerűnek nevezte Orosz Atanáz püspök, hogy a ruszin nemzetiség búcsúja most az Istenszülő születésének ünnepével egybeesik, mely az egyházi év legelső ünnepe is. „A hívek is átérezték ennek jelentőségét; nem pusztán nemzetiségi összejövetel ez, hanem egy igazán mély áhítattal járó ünnep” – fogalmazott a főpásztor. Különös egybeesés az is, hogy éppen ezen a napon zarándokolt a Munkácsi Egyházmegye közössége Máriapócsra; szinte egy időben imádkoztak püspökök a két görögkatolikus kegyhelyen.

Kocsis Fülöp metropolita ószláv nyelven is köszöntötte a megjelenteket. Az ünneplők között Soltész Miklós államtitkár, Tircsi Richárd, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság Nemzetiségi Főosztályának főosztályvezetője, Kramarenko Viktor, az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke és szóvivője, Giricz Vera is helyett foglalt.

„Talán a mai az egyik legkedvesebb ünnepünk, amikor egy gyermek születésének örvendezünk” – mondta az ünnepi homília bevezetőjében Fülöp metropolita. „Amikor elindul egy élet, akkor tele vagyunk reménnyel ” még sokkal inkább, mint egyszerűen egy évnek az elején, amitől új lehetőségeket várunk. „Az új élet merőben új lehetőség az Istenben való gazdagodásra. Amikor Mária születését ünnepeljük, mindnyájan új lehetőséget kapunk arra, hogy az Istenben gazdagodhassunk,” Mária születése valójában egy nagy előkészület arra, hogy általa Krisztus szülessen majd közénk.

Később az érsek egy, az utrenye imádságaiban elhangzott szentírási történetre utalt, amikor Mária meglátogatja Erzsébetet (Lk 1,39-45) és „amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat”. „Ez a mai világban is fontos jel. Azt látjuk, hogy ma sokan megkérdőjelezik, hogy a megfogant magzat vajon élő ember-e. A Szentírás tanulságul szolgál erre: kétség nem fér hozzá, hogy egymással beszélgető, élő emberek vannak az édesanyák szíve alatt” – magyarázata a főpásztor, és folytatta a gondolatmenetet: „Rendkívüli találkozás ez: Keresztelő Szent János, az Ószövetség utolsó nagy prófétája, aki már köszönti az Újszövetség hírnökét, magát Jézus Krisztust. Az Ószövetség köszönti az Újszövetséget. Egy új reménység indul el, amire évszázadokon át készült a választott nép és mindazok, akik odafigyeltek a próféta szavára. Íme, a várakozás beteljesedik. A mai nap is ennek az előkészületében vagyunk. A mi életünkben is, amikor a megszülető Máriát köszöntjük, ezzel mintegy készülünk arra, hogy Jézus eljön hozzánk. A mai ünnep arra készít minket, hogy az Istent fogadjuk be az életünkbe. A várakozás és a beteljesülés eseménye ez. Ha így ünneplem Kisboldogasszonyt, várom Isten eljövetelét, várom Isten jelenlétét, várom, hogy Isten az én életemet töltse be, akkor értem meg ennek az ünnepnek az üzenetét. Az Isten befogadása azonban nem egy egyszeri pillanat, hanem egy egész életnek a folyamata és munkája, hogy minél teljesebben legyen jelen Isten az én életemben.”

Ezzel összefüggésben a főpásztor az Eucharisztia vételének jelentőségét is kifejtette: „Minél nagyobb hittel veszem magamhoz az Eucharisztiát, Krisztus Szent Testét, annál inkább gazdagodom az Istenben, annál inkább lesz érzékelhető az ő jelenléte az én életemben. Mária is így fogadta méhében a magzatot, és minden szent áldozásban ez történik. A Szentlélek átjár bennünket, és megjelenik bennünk az Isten. Az Eucharisztiában a hozzánk közeledő Krisztust köszöntjük. A mai búcsú, ruszin és magyar testvérek közös imádsága ráébreszt bennünket arra a feladatra, hogy készülnünk kell az Isten befogadására, hogy hittel kell őt befogadnunk.” – mondta Fülöp metropolita.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára Rákóczi Ferenc híres szavát idézve „a leghűségesebb népnek”, hűséges nemzetnek nevezte a ruszinokat, amit „abban a hazában bizonyítottak, amelyben éltek és élnek, és nem csak hazájukhoz, de egyházukhoz is ugyanilyen hűségesek”. Az államtitkár beszédében biztatta a ruszin közösséget, hogy erősítsék meg azt a hitet, azt a közösségi érzést, melyet örökségül kaptak és „amelyre óriási szükség van, hogy az évszázados fennmaradás folytatódjék.”

Soltész Miklós kiemelte, hogy a ruszinság egyik legfontosabb búcsújáró helyének felújítását a kormány anyagilag is támogatja, miként majd a debreceni ruszin jellegű fatemplom megépítését is.

A Liturgia végén Kiss Attila, sajópálfalai parókus is köszöntötte a zarándokokat, a vendégeket és a Kárpátaljáról érkezett papnövendékeket is, akik a két nyelven; magyarul és ószlávul mondott Szent Liturgián saját szláv dallamaikkal, sokszor több szólamban énekelve közreműködtek.

Sajópálfaláról származik a magyarországi görög katolikusság legrégebbi kottás énekeskönyve. A kézzel másolt kottát 1755-ben már használták. Ez a szláv dallamkincs alapvonalait megőrizve liturgikus énekeinkben ma is jelen van.

A pálfalai templomban minden évben október harmadik vasárnapján is tartanak búcsút, amikor a kegykép visszahozatalára emlékeznek. Idén október 20-án várják a zarándokokat a közös ünneplésre.