Pénzt és biztatást vitt Szíriába Kocsis Fülöp

Március óta tízmillió forintot gyűjtöttek össze a Görögkatolikus Egyház tagjai a szíriai település, Al-Dmeine lakói számára. A hívek, a szeretetszolgálat és a Hajdúdorogi Főegyházmegye adományát Kocsis Fülöp érsek-metropolita személyesen vitte el; a június 8-án kezdődő öt napos utat kísérő csodákról, az élményeiről június 19-én mesélt a debreceni Metropolitai Hivatalban.

Ezen a területen még a banki átutalás is kockázatos, nem biztosított, hogy célba ért volna az összeg – érvelt az egyházi vezető, aki elárulta a magasabb rendű, lélektani okát is annak, hogy miért vállalta az utazást: több visszajelzést kapott arról, hogy a hitük és hazájuk mellett háborús helyzetben is kitartó szíriai keresztényeknek a személyes kapcsolattartásra, megerősítésre van szüksége; annak tudatára, hogy nincsenek magukra hagyva. A 28 ezer dolláron túl két debreceni tervezésű napelemes áramfejlesztőt, s az azzal működtethető számítógépet is vittek. Remények szerint hamarosan több ezer ilyen segíti stabilabbá tenni az áramellátást: erről tárgyalt épp Szijjártó Péter külügyminiszter, akivel Bejrútban találkozott Fülöp atya. Az út, s ez a beszámoló tanúságtétel arra, hogy Isten van és jó; megmutatja, hogy a szíriai és a migránshelyzetről teljesen torz, hamisított képünk van; és segít megértetni, hogy mit jelent keresztényként a Közel-Keleten élni, illetve mit tehetünk az ott szenvedő testvéreinkért – sorolta Kocsis Fülöp érsek-metropolita, aki a főváros után Debrecenben, a Hajdúdorogi Főegyházmegye hivatalában tartott előadást a szíriai élményeiről hétfőn. 

Az induláskor úgy tűnt, az összegyűjtött tízmillió forintot nem tudja egészen a célig, Al-Dmeine faluig vinni, de Isten ebben is megsegítette. „2014 nyarán kiszorították az iszlamistákat, így nagyjából béke volt, s remélni lehetett, hogy elkezdődik az építkezés. Ám nemrégiben felröppent a hír, hogy az országot vezető Bassár el-Aszad vegyi fegyvereket vetett be a háborúban, amire büntetésképp az amerikai elnök, Trump tűzparancsot adott ki, és lebombázta a kormányerők Homsz melletti katonai repülőterét. Ez annyit eredményezett, hogy az ISIS és a lázadók erői újra felerősödtek, s felélénkültek a harcok. Megjegyzem, kint létemkor senkivel nem találkoztam, aki észrevette, hogy vegyi támadás érte volna. Minden esetre emiatt a Külügyminisztériumban azt a tanácsot kaptam, hogy ne menjek erre a területre, nem is kaptam vízumot. Azt terveztem, hogy Libanonban, Bejrútban átadom az ajándékokat, a repülőjegy 5 napra szólt, ezt az időt pedig egyházfők meglátogatásával töltöm.” Később II. Ignác szír ortodox pátriárkával szóba került ez a cél, s ő egy nap alatt elintézte a vízumot. Ő maga Damaszkuszban székelt, itt és Homszban döbbenetes képek fogadták Fülöp atyát. 

Két kilométerenként katonai ellenőrzés alá vonják az autósokat, szerencsére az egyháziakat hamar továbbengedték. 

A kivetített képek és az elmesélés siralmas állapotúak az épületekről, romokról, golyó lyuggatta falakról, csotrogány járművekről és nagy szegénységről szóltak. Az autópályán természetes látvány a tank, a falakon pedig az elnök képe, akiről nagyon pozitív a közvélemény. A pátriárka vendégeit felkísérte az irodája tetejére, ami tele volt töltényekkel, ezek közül hozott egyet magával az érsek. Kiderült, néhány éve még életveszélyes lett volna ott állni. Damaszkuszban egy nagyon kellemes élményben is része volt Kocsis Fülöpnek: egy 80 százalékban lerombolt lakásba invitálta be egy idős nő. Unokáinak egyike pedig előállt a Bárdos Lajos megszövegezte Hej igazítsad népdallal. Kérte, hogy énekeljék el együtt, mert tanulják az iskolában, s szeretné jól kiejteni. 

Nem akarnak menekülni 

Kocsis Fülöp beszélgetett kurd muzulmánokkal, akik szeretettel fogadták; celebrált szertartást, és eljutott ahhoz a templomhoz is, amelynek tetőszerkezetét készítik el a magyar keresztények felajánlásaiból. Járt az Aszad-ellenes iszlamista an-Nuszra Front egykori bázisán, szólt arról, hogy a nyolcvan százalékuk külföldi – német, francia, román – odarendelt terrorista volt a nagy harcok idején; nyomukban ma is találnak fel nem robbant bombákat. Találkozott családdal, amelynek két gyermekét elrabolták, egy párral, akik külföldre költözésük után négy hónappal visszatértek, mert nem tudtak hazájukon kívül élni, és meglátogatott egy az országon belül otthonukat elhagyni kényszerülőket támogató szervezetet. Jean-Clément Jeanbart aleppói érsek fejezte ki legerősebben, hogy hogyan tudnak mások segíteni rajtuk. Elmondta, nagyra értékeli a magyar kormány munkásságát, amit az üldözött keresztényekért és a kivándorlás megakadályozásáért tesz. Az ő országukból nézve ugyanis a migránsválság legnehezebb része nem Európában jelentkezik, hanem itt, ezen a földön, ahonnan az elvándorlók magukkal viszik a történelmi helyek keresztény jövőjének reményét is. Mindent meg kell tennünk, hogy ne menjenek el innen a keresztény emberek, illetve, ha mégis, mihamarabb visszajöhessenek. 

Egy mondás szerint, ha Szíriában egy marék földet fölveszel, és az arcodhoz emeled, érzed benne a keresztények vérének szagát. Fülöp atya immár az irodájában őriz egy zacskónyi szír földet, ami emlékezteti rá, hogy mit jelent Krisztus melletti kitartás; véráldozatok árán is kereszténynek maradni. Erőt ad, ahogyan ott élnek, vallást gyakorolnak.