Szent Atanáz nap a főiskolán

A főiskola oktatói, munkatársai és hallgatói ünnepi Szent Liturgiára gyűltek össze a szeminárium kápolnájában. A szentbeszédben dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök erre figyelmeztetett: Aki megtartja és tanítja a legkisebb parancsokat is az nagynak fog hivatni Isten országában (Mt 5,19) – hangzik a napi evangélium zárómondatában.

Azért is nevezték az alexandriai püspököt, Szent Atanázt "nagynak", mert egész élete során hajlíthatatlanul kitartott a teljes igazság mellett, megtartotta és tanította az Isten igéjét. Műveltsége lehetővé tette volna, hogy más forrásokra hivatkozzon, de mindig, egész életében a kinyilatkoztatott igéket, a Szentírás szavait visszhangozta és élte meg. Tropárunkban az Isten tanainak terjesztőjeként és az Igazság oszlopaként emlegetjük őt. Három oszlopot nevezett meg Szent Pál az apostoli testületben, Jakabot, Kéfást és Jánost. Őket tekintették oszlopoknak. Ebbe a nemes társaságba került be az alexandria főpap, aki maga is tartóoszlopa lett az egyháznak. Szent Pál így írt Timóteusnak: jól tanuld meg, hogyan kell viselkedni az Isten egyházában, amely az igazság oszlopa. Szent Atanáz az igazság oszlopaként élt Egyiptomban és száműzetésének számos helyén, és ezért tisztelte meg már gyászbeszédében is Nazianzi Szent Gergely hittudós ezzel a megnevezéssel. A Jelenések könyvében a filadelfiai egyházhoz intézi az Úr a biztatást: "Tartsd meg mindazt, amit kaptál, légy erős, és így nyerd el koronát!" Majd hozzáteszi az ígéretet: "Aki győz, azt oszloppá teszem az én templomomban, és ráírom Istenünk nevét, és az én szent városomnak, Jeruzsálemnek a nevét."

A mai napon Szent Atanáz bőséges tanításából az egyik különös jelentőséggel villan föl sokunk számára. Mégpedig az a fontos megállapítása, amelyet már legelső művében rögzített, s amely később vitabeszédeiben is élete végéig sokszor visszatér: A halál romba dőlt, mert Jézus Krisztus legyőzte a halált, és ezt bizonyítják azok a hittestvéreink, akik haláltmegvető bátorsággal tartanak ki mindvégig. Régen megsirattuk a holtakat - folytatja Atanáz -, ma azonban farkasszemet nézünk a halállal, mert az legyőzetett.

Ezekben a napokban különösen is biztatást és támaszt ad nekünk az egyház oszlopának e fontos állítása. Aki győz, azt oszloppá teszem az én templomomban - ígéri Isten, és sokan a jelenlévők közül hivatást is kaptak valami hasonlóra. Ilyenkor álmodozik, ötletel az ember, hogy miként lehet majd jó tartóoszlopa az egyháznak. De "mid van, amit nem kaptál?" - figyelmeztet az apostol sokunkat. Akik esetleg a gyors észjárásra, nagy tudásra, szervezőkészségre vagy egyéb képességre akarnak támaszkodni, akik a kapott adományokra akarják építeni életüket, azok könnyen megszégyenülhetnek. Hiszen Isten egyházában nem azok lesznek az igazi oszlopok, akik megelőznek másokat. Isten egyházában az lesz oszlop, aki szolgálni tud mindhalálig, tartja az egész épületet, és tartja a testvéri közösséget. Ez Nagy Szent Atanáz mai fontos üzenete.

A Római Birodalom nagyvárosaiban szokás volt, hogy a birodalom egy főpapja, amikor befejezte a szolgáló ciklusát, egy-egy oszlopot állított, amelyre felvésték a nevét és azon ábrázolták a képét is. Amikor Isten egyházában lesz oszlop valaki, akkor nem a saját képét hagyja a közösségre. A mennyei Atyának neve, az Úr Jézus neve van erre az oszlopra vésve, és ez lesz az ő igazi karaktere. A karakter, amely ma a számítástechnikában a betűket jelzi, magyar nyelvünkben egy időben még a jellemet jelezte. Etimológiája szerint a ’kharasszó’ az a szőlőkaró volt, amelyet kifaragtak. Ilyen karakterre van szükség az Isten egyházában, olyan állhatatos emberekre, akikre Jézus Krisztus a maga képmását vésheti, és ráírhatja a szent városának, Jeruzsálemnek a nevét. Mert a Jelenések könyvében Jeruzsálem a mennyből alászálló Isten városa. Az a tündöklő, új város, amelyet köszöntünk minden liturgiánkban, és húsvét óta figyelmünk középpontjába kerül. Ennek az új Jeruzsálemnek, a mennyből alászálló Jeruzsálemnek legyenek oszlopai a Szent Atanáz-főiskola tanárai és a növendékek, akik ilyen oszlopfeladatok betöltésére készülnek!

Az intézményben hagyományosan ezen a napon egy nemzetközileg is elismert teológus vendégelőadását is meghallgatják. Ebben az évben ez a program május 10-11-én folytatódik egy oktatói szemináriummal és egy liturgikus műhelymunkával. A meghívott előadó a Bécsi Egyetemről Claudia Rapp, a bizánci tudományok professzora lesz.