Váljunk a Szentlélekre figyelő görögkatolikussá - a szinódusi út meghirdetése Hajdúdorogon

Krisztusban szeretett testvéreim!

Az evangélium végén ezt a fontos fölszólítást hallhattuk:„akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Halljuk meg jól, hogy mit mond a Lélek a gyülekezetnek, mit üzen nekünk Isten!

Ezen a napon bizánci egyházunk a VII. egyetemes zsinat atyáira emlékszik. A felolvasott evangéliumban a jól ismert példabeszédet hallhattuk, amikor Jézus a magvető és a mag munkájáról beszél. Többnyire azt szoktuk vizsgálni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek meggátolják, hogy az isteni mag az emberi szívbe jutva sokszoros termést hozzon. Sok akadály, gát, sok egyéb tényező nehezíti a mag szárba szökkenését és gyümölcstermését. E mai napon azonban Jézus példabeszédének záró képére szeretném inkább a figyelmet irányítani. Ma azt a helyzetet vizsgáljuk mélyebben, amikor a mag már a jó földbe hullott és nincs más dolga, mint sokszoros termést hozni.

Tegyük fel, hogy mindnyájan, akik itt vagyunk vagy akik a világhálón keresztül kapcsolódnak be a Szent Liturgiába, a mi lelkünk jó termőtalajt nyújt, és már beléhullt az isteni mag, s most már nincs más teendő, mint várni, remélni a termés beérését. Egyházunk valójában ezért él, hogy fejlődjék, ezért indította útjára a Szentlélek Pünkösdkor, hogy eljusson a beteljesülésre, ez élteti Krisztus titokzatos testét, hogy fejlődésével sokakat, egyre többeket vezessen el Istenhez, juttassa el a vele való egyesülésre. Lám, ez az a sokszoros termés, amelyet az egyháznak, pontosabban minden tagjának meg kell hoznia. S ez a termés-gazdagság nagyon sokféle módon meg tud jelenni.

Aztán azért is különleges ez a mai nap, és azért is jöttünk össze többen is az atyákkal, munkatársakkal ide, Hajdúdorogra, mert Ferenc pápánk fölszólítására egy különleges úton kell ma elindulunk. A múlt vasárnap a Szentatya meghirdette a következő, 16. rendes szinódust, amely majd Rómában lesz, 2023 októberében. Addig pedig ez a szinódus az egyház minden tagját el akarja érni, mindenkit be akar kapcsolni, hogy közösen töprengjünk azon, hogyan hozhatunk sok gyümölcsöt. Közös munkánk és közös felelősségünk az, hogy az Egyházunk termékeny legyen. Mindnyájunkon múlik, hogy az Egyházunk valóban fejlődik-e vagy sem. S a pápa azt szeretné, hogy ehhez a közös töprengéshez mindenki hozzá tudjon szólni.

Úgy hirdette meg ezt a szinódust, hogy ez a munka előbb az egyházmegyékben induljon útjára, majd azok eredményeit összegezve a püspöki karokon keresztül jusson el Rómába a szinódusi titkárságra. Ott a nemzetek egyházmegyéinek eredményeit gyűjtik össze. Így Magyarországról két dokumentum is érkezik majd, a Katolikus Püspöki Konferencia és a görögkatolikus Hierarchák Tanácsának összegző eredménye. Mindezeket egybedolgozva következik a kontinensek szakasza, amikor földrészenként tárgyalják át, vitatják meg a beérkező véleményeket. Majd ennek összegzése lesz az alapja a rendes püspöki szinódusnak 2023 októberében.

Ezt a hosszú folyamatot indította el tehát a pápa múlt héten Rómában, és ránk bízta, hogy mi pedig a szinódusi út egyházmegyei szakaszát október 17-én kezdjük el. Atanáz püspök atya Szikszón, Ábel püspök atya pedig Máriapócson teszik most ugyanezt.

Meddig tart ez? A mi szakaszunk egészen jövő Húsvétig tart. Egy jó félévünk van április közepéig, s addig szeretnénk mindenkit megszólítani. Hogy hogyan, milyen módon azt majd részletesen kifejtjük. Első állomása most rögtön, a szertartás után lesz, amikor az intézményvezetőkkel,parókusokkal átbeszéljük a legfontosabb tudnivalókat. Nagy munka lesz ez, melynek egyik fontos része az, hogy mindenki érezze magát megszólítva, illetve, hogy legyen bátorsága is a megszólaláshoz. Hiszen mindnyájan élő tagjai vagyunk az Egyháznak. Ferenc pápa éppen az ősi egyház gyakorlatára hívta fel a figyelmet, hogy mindenki hordozza az Egyház küldetését.

Nemcsak a papoknak kell prédikálni arról, hogy öröm Jézus Krisztussal együtt élni, nemcsak a hitoktatók feladata, hogy átadják a hit lényegét. Szülők, pedagógusok és minden egyes ember kötelessége, keresztény felelőssége, hogy a hitet továbbadja. Csak az a hit él, ami továbbadható, ami ennek révén fog továbbfejlődni. Lehet, hogy meg kell halnia érte s elpusztul, mint a mag a földben, de utána sok termést hoz. Amikor az ember úgy érzi, hogy kudarcok veszik körül, de hisz abban, hogy Krisztus élő Egyházának a tagja, akkor ezek a kudarcok, elesések, bukdácsolások is új termést fognak hozni.

Erre buzdít minket Ferenc pápa; erre buzdítom én is a hajdúdorogiakat, a Hajdúdorogi Főegyházmegye minden tagját, a görögkatolikusokat, papokat, híveket, dolgozókat és mindenkit, hogy fogjunk össze, közösen fogalmazzuk meg, hogy mit kell tennie az Egyháznak? Mit? Azt, amit az Isten vár tőlünk. Tehát valójában, amikor mindenkit meg akarunk szólítani, mindenkinek a véleményére oda akarunk figyelni, ezt azért tesszük, mert hiszünk abban, hogy a megkeresztelt embereken, az Istenre figyelő embereken keresztül tud szólni a Szentlélek. Nemcsak a papok kapják meg ezt a kegyelmet, hanem minden megkeresztelt, minden imádkozni tudó ember képessé válik arra, hogy meghallja az Isten szavát. Az egyházat vezető püspök, a szinódusi testület vezetői pedig akkor tudják meg, hogy kinek, mit mond a lélek, ha azt egyes hívők el is mondják, s azt a püspök, a vezetők meg is hallják, meg is hallgatják.

Ennek érdekében csoportokat fogunk kialakítani az egyházközségekben, többnyire olyan személyeket gyűjtve össze, akik a hétköznapokban is együvé tartoznak, mint például a pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat, házaspárokat vagy éppen elváltakat. A cél, hogy minél több helyről, minél több részterületről és minél hatékonyabb módon tudják a hívek elmondani, hogyan vélekednek az Egyházról. szerintük merre kellene menni, mi legyen a haladási irány.

A püspöknek pedig az lesz a feladata, hogy meghallja ezt a szót, ezeket a véleményeket. Amikor valaki azt mondja: „szerintem ezt és ezt kell tenni az Egyházban”, akkor legfőképp a püspök felelőssége, hogy el tudja dönteni, ezt a Szentlélek indíttatására mondta-e az illető, vagy egyéni vélekedését osztotta meg csupán. Nagy munka meghallani a Szentlélek szavát egymásban, nem kis erőfeszítés kell ahhoz, hogy oda tudjunk figyelni a másikra. S ahhoz, hogy valóban a Szentlélek tudjon szólni minden egyes görögkatolikus testvérünk ajkáról, ahhoz minden görögkatolikus testvérünknek törekednie kell arra, hogy a Szentlelket szólítsa.

Így, ezen a napon első sorban a Szentlelket hívjuk segítségül. A Mennyei Királyt az elején többször is elénekeltük, s most a végén is el fogjuk énekelni. Ám ez az ima nemcsak a szertartás részeként hangzik el, hanem hétköznapi imaéletünknek is részévé kell válnia.

Drága Testvéreim!

A következőre gondoltam: azt kérem, hogy a mai naptól kezdve húsvétvasárnapig (április 17-ig) minden nap mondjuk el a Mennyei Király imádságunkat. Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen, nyissa meg a lelkünket, hogy meghalljuk, mit mond nekünk és az Egyháznak. Ehhez sokat kell imádkozni. Nem remélhetjük, hogy a Szentlélek majd szólni fog, ha oda se figyelünk rá. A Szentléleknek mindenkihez van szava a legfiatalabbtól a legidősebbig, s nem tudhatjuk, hogy kin keresztül szól majd a lélek. S hadd egészítsem ki ezt még egy gondolattal! Bizánci egyházunkban nagyon szép imádságunk az a rövid imafüzér, amit így hívunk: a „Szokásos kezdet” Ez a Mennyei Királlyal kezdődik, majd következik a Háromszorszent, a bűnbánati ima és a Miatyánk. Akik kellő buzgóságot éreznek magukban, azok akár az egész „Szokásos kezdetet” elimádkozhatják a ránk következő napokban.

Főként intézményeink vezetőit kérem erre: az oktatási, szociális és egészségügyi területeken dolgozókat, hogy minden munkatársat kapcsoljanak be ebbe a nagy közös munkába. A pedagógusokat, hogy buzdítsák a diákokat, a szülőket pedig, hogy tanítsák gyermekeiket erre a nagy közös imára.

Kérjük közösen a Szentlelket, hogy értesse meg velünk, mit mond a Lélek a gyülekezetnek. A Lélek pedig egészen biztosan meg tud tanítani minket arra, hogy hogyan kell helyesen imádkozni, mi kell ahhoz, hogy fejlődjék az Egyház, hogy majd Isten akarata szerint sok gyümölcsöt hozhasson. Adja Isten, hogy a mai naptól, mindnyájan a Szentlélekre figyelő görögkatolikusokká váljunk!.

Amen.