E nehéz időszakban is: legyen nekünk az Isten igéje szerint! - Örömhírvétel ünnepe a Főszékesegyházban

E sok nehézséggel teli időszakban sem felejtkezhet meg a keresztény ember Gábriel arkangyal Máriánál tett látogatásáról, így ünnepi Szent Liturgiát végeztek Debrecenben, az Attila téri Főszékesegyházban is. A szertartáson dr. Seszták István főhelynök atya prédikált; gondolatait teljes egészében közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Örömhírvétel ünnepe van, annak az örömnek, hogy az Isten emberré lesz. Annak az örömnek, hogy a fölfoghatatlan örök Ige megtestesül. Ez az örömhír egyben az evangélium, a legfontosabb „jóhír”, az ember számára – azt hiszem minden körülmények között – fölfoghatatlan.

Minden bizonnyal – kedves testvérek – az örömhírt, örömmel kell fogadni, a legnagyobb örömhírt talán a legnagyobb lelkesedéssel, a legkitűnőbb örömmel kell, kellene fogadnunk, mégis ma, talán egy kicsit szomorúbban, elkeseredettebben fogadjuk. Ha nem is szomorúbban, de értehetetlenebbül. Bizonyára megkérdezzük magunktól, 2020-ban miért így kell fogadnunk az Isten örömhírét?

De tudjuk jól, kedves testvérek, hogy az Isten világának megértését nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Az Istentől való életünk, gondolkodásunk, lelkünk egy másfajta lelkiséget, gondolkodást, szellemiséget kér tőlünk. S milyen érdekes, hogy az üdvösség története során, abban a világtörténelemben, amiben az Isten akarata mint üdvösség megmutatkozik, a teremtő és gondot viselő Isten kellőképpen tanított és tanít minket. Hiszen elképzelhetjük, hogy ezt az örömhírt, ezt a felfoghatatlan titkot, hogy a távolinak tűnő Isten „istenemberré” lesz sokszor, számos korban nehezen értették.

Eszembe jut a vasárnap felolvasott apostoli szakasz, a zsidókhoz írt levélből Szent Pál apostolnak sorai, aki Ábrahámra utalva mondja, Ő, mármint Ábrahám türelmesen várva megnyerte az ígéretet.( Zsid 6,13-20)

Minden bizonnyal – kedves testvérek – Ábrahám és az Ószövetség nagy alakjai, de maga az ószövetségi ember is várta ezt az örömhírt, talán érezte, hogy az az Isten, akit egyre jobban megismert, egyszer majd oly közel kerül hozzá. Ez volt az ószövetségi ember vágyakozása, vágyódása az Isten felé: bárcsak láthatná, ismerhetné teljesen az Istent. Hallottuk ma az Ószövetség, a Teremtés könyvéből, hogy az Isten szövetséget köt, az Isten ígéretet ad és az emberhez egészen fölfoghatatlan módon akar közelíteni – ez a szövetség, amelynek igazi tartalma, az ígéret nagy szava, ahogy az Isten maga mondja: Ő lesz a zsidó népnek, a választott népnek, az Ószövetség népének – minden körülmények – között az Istene.

Kedves testvérek, az Ószövetség, de az Újszövetség emberének is ez az igazi reménye. Ez a bennünk lakozó örök létnek az alapja, hogy az Isten, a mi Istenünk, az a Valaki, aki után vágyakozunk, és akivel való kapcsolatunk határozza meg az életünket. Talán ez a másfajta gondolkodás – kedves testvérek – amit ezekben a nehéz napokban is magunkévá kell tennünk. Ez a hitünk alapja. Tudunk–e a talán reményvesztett helyzetben is úgy az Isten felé fordulni, hogy Ő a mi Istenünk?! Ő, a mi igazi reményünk, támaszunk, segítségünk.

Ábrahám türelmesen várta és megnyerte az ígéretet, Ábrahám nem láthatta még az Istent, de tudta, megnyugtatta az az érzés, hogy a távolinak tűnő Isten, aki szövetséget kötött vele az ő Istene is. S bizony – kedves testvérek – ennek a szövetségnek a még kézelfoghatóbb jele, maga az igazi enigma, az egyetlen jel Krisztus az, akinek örömhír vételét ma ünnepeljük.

Ez kell, hogy adjon erőt nekünk, a nehezebb órákban, a nehezebb percekben, az az érzés, hogy aki közénk érkezik, mint valóságos ember, az az Isten, a mi Istenünk, személyes Istenünk, a mi Krisztusunk.

Mária megkérdezi az evangélium tanúsága szerint, hogy miképp történik ez?

Azt hiszem, ezekben a napokban gyakran mi is úgy ébredünk, hogy megkérdezzük magunktól: miképp történik velünk mindaz, aminek részesei vagyunk. Válaszolhatunk rá földi, emberi, bizonyos értelemben gyarló módon, de válaszolhatunk rá úgy is, hogy elhelyezzük életünket, válaszkeresésünket az Isten fölfoghatatlan akaratában. S akkor megérezzük, hogy a Szentlélek vezeti odafigyelésünket, gondoskodásunkat, életünket, a lelkünket. S az a Szentlélek minden bizonnyal meg fogja válaszolni ezeket a nehéz perceket, órákat, napokat is. Mária megérezte a Szentlélek hangját, s azt mondta az angyalnak: legyen nekem a te igéd szerint!

Kedves Testvérek! Örömhírvétel ünnepén, amikor keressük értelmünkkel a választ, – sokkal inkább a szívünkkel kellene – akkor halljuk meg mi is Máriának a szavát és tudjunk az Isten akaratának – mert Övé ez az akarat – egyértelmű választ adni: legyen nekünk az Isten igéje szerint!

Ámen.